Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

Bővítik a Közlekedési Múzeumot Diákok a termelőüzemben raktárait es időközben fel­épültek csarnokai. A most is eredeti alapokon álló új épület külsejében messze elmarad a korabeli díszes stílustól, a belső ter­mek kiképzése és berendezé­se azonban sokkal korszerűbb a réginél. Csak a kiállítási te­rület nagysága maradt válto­zatlanul 3000 négyzetméter. A hatalmas múzeális anyag és a közönség részéről megnyilvánuló érdeklődés mind sürgetőbbé tette a mú­zeum kiállító területének bő­vítését. Mivel terjeszkedésre semmi kilátás nincs, a mú­zeum vezetősége kénytelen kisebb helyi múzeumokat lét­rehozni. Ilyen például a pa- rádi kocsimúzeum, a nagy­cenki Széchenyi-emlékmúze- um közlekedési kiállítása ugyanitt a hintókiállítás és a kisvasúti szabadtéri állandó kiállítás, továbbá a balatoni hajózási kiállítás, a budapesti Földalatti Vasúti Múzeum. A Közlekedési Múzeum északi oldalán levő parkot be­építik. A terveket a szolnoki új vasútállomás tervezője. Schneller Vilmos Ybl-díjas tervezőmérnök készítette. Ge­nerálkivitelező a MÁV Magas- építési Főnökség. Az alvál­lalkozók pedig a KÉV Metró, a Kipszer es a Fémmunkás Vállalat. Befejezési határidő: 1981. december 31. A háromszintes, modern épület a múzeum északi hom­lokzatához a második emele­ten csatlakozik. A Május 1. úti oldalán hatalmas .üvegfe­lületek. a ligeti oldalán pedig alu-függönyfa! borítja majd. A belső területek kifejezetten a múzeum igényeinek megfe­lelő kiképzést kapnak, és a kiállítási terület 1800 négyzet- méterrel gyarapodik, ahol a két legfiatalabb közlekedési ágazat — a közúti közlekedés (veterán gépkocsik, hídmodel- lek) és a városi közlekedés — relikviáit helyezik el. Június I-én kezdődik az építőmunka, amely egyelőre a járművekkel érkező látogatók­nak kisebb kényelmetlensé­get okoz. Gépkocsival és autó­busszal ugyanis csak az Ajtósi Dürer sor felől lehet behajta­ni a ligetbe. A járművek szá­mára az építkezés befejezé­séig újra megnyitották az Aj­tósi Dürer sortól induló Vá­rosligeti körutat, melyen a múzeumhoz irányuló forgalom szabad jelzést kap. A mú­zeum egyébként az átépítés alatt is zavartalanul fogadja a látogatókat. Száz éve született Móricz Zsigmond Létay Klára műsora a megyei könyvtárban Az érettségiző gimnáziumi tanulókat nem érte meglepe­tés az írásbeli vizsgán: ha­gyomány, hogy íróink, költő­ink kerek évfordulói alkalmat adnak iskoláinknak is az élet­mű elmélyültebb megismeré­séhez, így bizonyosak lehet­nek a diákok, »visszakérde­zik«, mit jegyeztek meg az irodalom klasszikusairól. Az idén Móricz Zsigmond is sze­repelt az írásbeli tételek kö­zött Bizonyára jól vizsgáztak tanulóink. Sajnos a kaposvári emlék­est kevésbé mutatott jó képet a megyeszékhely irodalom- kedvelőiről. Jó lenne tudni, vajon a téli esték rendkívül érdeklődő közönsége miért maradt távol e jeles évfordu­lótól. Talán nem jutunk mesz- sze az igazságtól, ha azt fel­tételezzük, hogy általában nem az irodalmi művek vonz­zák elsősorban a kaposvária­kat a megyei könyvtár elő­adótermébe, hanem az előadó- művész személyétől függ a látogatottság. A műnek, az írónak, szerzőnek vajon mennyi jut az érdeklődésből? Kaposvár olvasótábora elég széles, ezzel jogosan büszkél­kedhet a város. A könyv és az ember intim kapcsolata mellett a társaskapcsolat épp oly fontos ember és ember között, A kaposvári Móricz-emlék­est azért is kivételes alkalom volt — vagy inkább nevezzük 1 csak szerény lehetőségnek —, mert az író somogyi kapcso­lata, tevékenysége elmaradha­tatlan forrása az emlékezé­seknek, a teljes életmű be­mutatásának. Rippl-Rónai és Móricz személyes barátsága sok tekintetben hatással volt a festő véleményének formá­lására is. Móricz regényt ter­vezett a somogyi termelőszö­vetkezeti mozgalomról, írásai jelentek meg a rügyfakasztó márciusról, a Tanácsköztársa­ság vívmányairól. Az él­ményt Somogy adta az írónak — ezekre a szálakra js utalt az emlékest bevezető előadá­sát tartó Czine Mihály iroda­lomtörténész, egyetemi tanár. Móricz jelentőségét Thomas Mann abban látta, hogy a KX. századi regényirodalom­ban megőrizte a poézist. Ám ma is vannak, akik XIX. századinak tartják Móricz «áb­rázolását, szembe próbálják vele állítani Krúdy modern hőseit, — Nem az írói tema­tika szabja meg a művek ér­tékét, hanem a művészi áb­rázolás hitele és igényessége — mondotta Czine Mihály, és ezt bizonyítandó a Sárarany, az Árvácska, a Rózsa Sándor című regényeket jellemezte. Móricz a felszabadulás utáni magyar irodalomra is nagy hatással volt. kiemelkedő író­ink, mint Németh László és Sarkadi Imre sokat merített életművéből. A kaposvári Móricz-emlék- est maradandó élményét Lé tay Klára színművésznő nyúj­totta. Kitűnő válogatással sze­repelt, sokrétűen mutatta be az író életművét. Előadóművószetének sajá­tossága szerencsésen találko­zott a móriczi művek hangu­latával: a falusi emberekről szóló történetek bemutatása jól adta vissza a szegények színes, néha humoros, de min­denképpen megrázó életét. Horányi Barna I Nyolcvanhárom éve’ épült a Városligetben a Köz­lekedési Múzeum. Az 1896-i millenniumi kiállításon ha­talmas kupolájával, sok tor- nyocskájával az országos kiál­lítás egyik legszebb pavilonja volt, melyben az akkori köz­lekedés legkiemelkedőbb ob­jektumait, a gőzmozdony- sztárokat és a hajózást repre­zentáló haj ómodel leket állítot­ták ki. A múzeum a századforduló után lassan fejlődött. Többek között helyet adott a posta múzeális emlékeinek, és a MÁV felügyelete alatt egy-két lelkes vasút- és múzeumbarát gyarapította a gyűjteményt A közönség, különösen az Ifjúság körében egyre népsze­rűbb lett. (Abban az időben minden fiúgyermek mozdony- vezető akart lenni.) A háború alatti bombázás úgyszólván teljesen elpusztí­totta az épületet és a gyűjte­ményt is, csak azok az érté­kes darabok maradtak meg, amelyeket gondos múzeum­barátok még időben bizton­ságba helyeztek. Húszévi kemény munka kellett ahhoz, hogy a múze­um pótolni tudja elpusztult modelljeit; újra megtöltötték 1. rész. Elek, a villamosmérnök, lendületeset tempózott a víz alatt. Erősnek, férfinak érez­te magát, s éppen arra gon­dolt, hogy délután, a kezelé­sek végeztével kocsiba ül, és beszalad a városba, ahol Szil­viával ... Nem, gondolta egy másik, talán még lendülete­sebb víz alatti tempónál, sem­mi esetre sem Szilviával, ma a filigrán Médike kell. Módi­ké gyöngéd, hófinom, vékony a dereka, és hatalmas a két melle. Igen, Mé. Hatalmas rúgás érte a hom­loka közepén. Elek összerán- dult, mint akit villany ütött meg. A férfias tempóknak vé­ge volt, mellékveséin felbor- zolódott a szőr, libabőrös lett, és tízféle dolog is eszébe ju­tott — világvége, gutaütés, in­farktus. Egy biztos: Elek ab­ban a pillanatban, amikor a rúgás érte, hatalmasat nyelt, hiszen levegője éppen fogytán volt, fél liter kénes vízcsusz- szant le a gyomrába — még késő délután is kénszagúakat böfögött. Fölindította magá­ban a tökéletes bánatot, s végre kibukkant a vízből, na­gyot szusszanva, harákolva. Elek kopasz volt. Kétoldalt a füle mellett nőtt egy kevés növényzet, enyhén őszes. Nagy, fényes feje búbja levo­nult egészen a húsos orrig. Orra tövében egy nagy, ró­zsaszínű szemölcs tanyázott, éppen ott, ahol a tömött, le­konyuló bajusz kezdődött. Ez az ékesség, meg a méla bar­na tekintet Eleknek valamifé­le különös szomorúságot köl­csönzött, ez pedig vonzóvá tette a nőknél. Körülnézett, a magas terem zöld színű csem­péi verejtékeztek, az apró me­dencében lötyögött a víz, szé­lén összefont karral üldögél­tek a betegek. Elek megfor­dult. Egy furcsa kis emberke állt mellette a vízben, hosszú­kás, hegyes orra volt két szé­les, nagy füle. Volt benne va­lami egérszerű. Szélesen elmo­solyodott — nagy, fülig érő szája volt, orra kissé meggör­bült. Ott állt hát, meggörbült orral, fülig érő mosollyal, készségesen nyújtotta a kezét. Elek gépiesen kezet fogott vele. — Schmütz — mondta az egér. A villamosmérnök bambán nézett rá. Hát ez volt gon­dolta, most már értem az egészet A fene vigye eL — Leffler — mutatkozott be ő is. Aztán bosszankodni kez­dett. Bele kéne rúgni egy na­gyot, nem pedig itt bájologni vele. Barom. Egyesek úgy tudnak közlekedni ... Méla tekintetét megszínez­te a méreg. Az bosszantotta leginkább, hogy visszarúgás helyett szót fogadott az auto­matizmusnak, kezet nyújtottak neki, ő pedig elfogadta, be­mutatkoztak neki, s ő is be­mutatkozott. Szabályos ügylet volt. — Ekkora tüdőt! — csettin- tett elismerően a kis ember­ke —, van félórája is, hogy víz alatt úszol, azért nem vet­telek észre. Óriási teljesít­mény. Én a tizedét sem tud­nám. Belefulladnék. Bravó. És ne haragudj... Csaknem egy évtizede an­nak, hogy a berzencei terme­lőszövetkezet, valamint a csurgói mezőgazdasági szak­munkásképző megegyezett: az iskolaév folyamán és nyáron is a szakmunkásképző tanu­lói szakmai gyakorlatra a tsz- be járnak. Okiatok és diákok örömmel vették ezt a lehetőséget, mely a szerény iskolai költségvetés mellett módot teremtett a jö­vő szakmunkásainak arra, hogy ar legkorszerűbb nagygé­pekkel is közvetlenül megis­merkedjenek. Az együttmű­ködés ilyen hosszú fenntartá­sa arról is árulkodik, hogy a termelőüzem sem bánta meg. Meet a tsz-t kerestük föl. va­jon ennyi év után milyen ta­pasztalatokat szereztek, ho- gvan látják a tizenéves fiúk- kál való együttműködést, mi­lyenek a mai mezőgazdasági szakmunkástanulók. Varga János elnökhelyettes a gazdasági vezető szemszö­géből foglalt állást. — Részünkről is előnyös az együttműködés. Elégedettek vagyunk a gyerekekkel, s úgy tapasztaljuk, szívesen jönnek. Általában egy osztály érke­zik, fele a műhelybe kerül, fele pedig a tapasztalt trak­torosok mellé beosztva a szántóföldekre. Mindig az volt a benyomásom a fiúkról, hogy bár minden területen ilyen fegyelem volna, noha akadt olyan diák. aki a második évben abbahagyta az iskolát. Pedig a mi neveltünk volt. Bevontuk a termelőmunkába, és nagyon jó traktoros lett belőle. A termelőszövetkezet gép­parkjával foglalkozók 80 szá­zaléka Csurgón végzett az utóbbi nyolc évben. Ma is hét diákja van az iskolának, aki ha végez, visszamegy a gaz­daságba, mint képzett szak­munkás. A gazdaság úgy döntött, megpályázzák a megyei alapot tanműhely, tanfelszerelések létesítésére, gépek beszerzé­sére. Ha elfogadják a pályá­zatot, az együttműködés a je­lenleginél szervezettebb és feltehetően hatásosabb formá­ban folyatódhat. Ehhez továbbra is nélkülöz­hetetlen, hogy a felnőtt dol­gozók szívesen »bíbelődjenek« ifjú kollégáikkal,- hiszen a kamaszkorú fiúk hajlamosak a játékra, tréfára olyankor is. amikor esetleg felnőtt kollé­gájuk fáradt, rosszkedvű, vagy csak egyszerűen sietni akar. Nagy Sándor műhelyfőnök nap nap után találkozik a ta­nulókkal. — Valóban, csintalanok a gyerekek, de olyan szakem­bergárdára bízzuk őket, ame­lyik vigyáz, hogy soha ne le­hessen baj, baleset. Mert ez a legfontosabb. Nagy gond gye­rekekkel bánni, és nem min­den traktoros vállalja szíve­sen a többletfelelősséget. Pe­dig, ha jó kézben van, sokat segít a gyerek, elszánt akár egész nap. Elek nagyot fújtatott Szé­les, szőrös mellkasát kissé ki­emelte a vízből, és Médikére gondolt. Aprókat bólogatott. Először azt gondolta felhábo­rodva: tegez. Tegez ez a ... mafla barom, ez a cickány. Aztán azt gondolta: no. Igaz. tüdőm az van ... No. Méghogy fél óra. Végül elnéző megbo­csátást érzett igaza lehet a kis baromnak, ez tényleg be­lefulladna. Aztán nekem kéne kimenteni. Ugyan.., — Rá se ránts, öreg — mo­rogta. Aztán megfordult lustán belöttyent a vízbe, s mintha mi sem történt volna, odébb úszkált. Néhány másodperc múlva elért a medence falá­hoz, ott talpra állt és kifelé fordult. Schmütz a sarkában volt — Mennyi van még? — kérdezte. Elek automatikusan a fali­órára nézett — Hat perc — mondta. Egy kissé megint mérges lett. Miért válaszolgatok itt ennek? Indulatosan nézett a mellette álló Schmützre. Az nyájasan mosolygott Bizta­tóan nézett Elekre. (folytatjuk.) A szakembervándorlás igencsak gond a berzencei géptelepen is. Tavaly 17 sze­relő dolgozott itt, most 3-9 van. Ha nem volnának a szakmunkástanulók, akik se­gítenek az egyszerűbb mun­kákban, gondban lennénk — állítja a műhelyfőnök. — A műhelyben a fiúkat, beosztja egy-egy brigádhoz, s az, ha ismeretlen a gép, meg­mutatja kezelését az ifjú kol­légának. Delben aztán visza- kérdezzük a látottakat és le­mérhetjük, mennyit hasznosí­tott a hallottakból. Ha új gé­pet kapunk, a prospektusokból juttatunk az oktatóknak, akik beleillesztik azt a tanmenet­be, s később itt a helyszínen is bemutatják a gépet. Az együttműködés tehát több ol­dalú, és több irányú a belőle származó haszon. De erről a legtöbbet maguk a traktorosok tudnának mondani. Szabados Károly és Géczi István traktorosok a diákok segítségével készítik fel gé­püket a közelgő szemlére. — Rengeteget foglalkozom a fiatalokkal — mondja Gé­czi István. — Szót fogadnak a fiúk, és úgy tapasztalom, többségük érti a dolgát. Vla­sies Zoli van most velem, nemrég kérdezte az oktatója: véleményem szerint hányast érdemel. Mondtam, úgy szánt a gyerek, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Ötöst ajánlottam. — Fél napig is nyugodtan ülhetek, hiba nélkül dolgozik a gyerek — teszi hozzá kollé­gája, aki most Nagy Imrével foglalkozik. — Az utánpótlás szükséges, hiszen öregszünk, ötvennégyben kezdtem a szakmát, akkor háromhetes tanfolyam után ültettek a traktorra. Igaz, azok egysze­rűbb gépek voltak. A maihoz több gyakorlat és tudás kell, de ezt megszerzik a fiúk a három év folyamán. A két fiú türelmesen hall­gat, s időnként a felnőttekhez hasonlóan nagyokat bólogat. Egyikük jókora csavarkulcsot tart a kezében, csak pár pil­lanatig szakítja félbe a mun­kát. aztán visszafordul a gép­hez. mert még nem végzett. Előttük, róluk beszélnek idő­sebb kollégáik s ők elfogulat­lanul hallgatják az értékelő szavakat. Ha még nem is egyenrangú munkatársak, megbecsült partnereik a fel­nőtt szakmunkásoknak. Arrább traktor után kötött sodronnyal egyengeti egy szakmunkástanuló fiú a gép­udvart. Könyökig kihaiol a traktor ablakán, látható élve­zettel kanyarog a szűk helyen. Két társa némi irigységgel szemléli. A gyerekből felnőtté válás legnehezebb korszakát élik át ezek a csurgói fiúk. s az itt szerzett élmények bizonnyal évekig meghatározzák majd munkájukat. Korántsem mondható, hogy csupa öröm, csupa dicséret kíséri tevé­kenységüket, hiszen olykor hi­bát követnek el, s azért ki­jár a korholó szó. De meg­becsülik őket, s ha értik a rájuk bízott feladatot, nem marad el az elismerés. Bcncsik András Magyar színművek 128 szovjet színházban Az elmúlt napokban a Szov­jetunió köztársaságainak 128 színházában gördültek fel a függönyök magyar színművek előadásai előtt, s nyolc napon át mind a 123 színházban ma­gvar darabok szerepeltek a műsoron. A magyar színházi fesztivál hónapokig tartó ese­ménysorozata azonban csak egy a sok közül, amely ha­zánk és a Szovjetunió évről évre bővülő kulturális együtt­működését fémjelzi. Az országaink közötti sok­oldalú, gazdag kulturális együttműködést jól érzékelte­tik filmszakmai és könyvki­adói kapcsolataink eredményei is. Filmforgalmazási szakem­bereink évente átlagosan több mint 30 filmet vesznek át. a szovjet mozikban pedig csak­nem minden második új ma­gyar filmet megtekintheti a közönség. Összekapcsol bennünket a közös megemlékezés több fon­tos évfordulóról is. Tavaly Moszkvában, Kijevben és a Szovjetunió több más nagy­városában emlékeztek meg méltóképpen az Ady-centená- riumról. Fél évvel ezelőtt — a Rad­nóti Irodalmi Színpad közre­működésével — a Magyar Író­szövetség rendezett irodalmi estet Tolsztoj születésének évfordulóján. Ugyancsak év­fordulós rendezvényeinket gazdagította nemrég a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának jubileumán, a »Lenini úton« címmel Budapesten megnyílt szovjet képzőművészeti kiállí­tás, vaíamint az ezzel egyidő- ben Moszkvában, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum anyagából rendezett »Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság« című kiállításunk is. A kö­zeljövőben Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából várunk szovjet vendégeket, a Szovjetunióban pedig az irodalmi folyóiratok cikkekkel, tanulmányokkal, a Hudozsesztvennaia irodalmi kiadó új Móricz-kötettel em­lékezik meg az évfordulóról. Az említetteken kívül is a művészet csaknem valamenvi területén évről évre sorra szü­letnek olyan alkotások, ame­lyek a magvar és a szovjet művészek közös munkáiét di­csérik. Az utóbbi időszak egyik legjelentősebb ilyen rendezvénye Bartók »A kék­szakállú herceg vára« című operájának Ferenrsik János és más művészek közreműködé­sével megtartott Bolsoj Szín­ház-beli bemutatója volt. A sokrétű kulturális együtt­működés fontos állomása lesz — a magyar színházi fesztivál szovjetunióbeli rendezvényso­rozatának viszonzásaként — a szovjet színpadi művek fesz­tiválja hazánkban ez év no­vemberében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom