Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

Május 31-június 3.

A portugál kommunisták kongresszusa

|A BNV-röl jelentjük

Lisszabon munkáslakta külvárosában, a Soeiro Pereira Gomes sugárúton avatták fel nemrég a Portugál Kommunista Párt modem székhazát Itt fogadott Octavio Pato, a párt főtitkárhelyettese, h"~" exkluzív interjút adjon.

— Jelenleg egy súlyosbodó politikai válság tanúi lehetünk Portugáliában. Pato elvtárs, a PKP szerint milyen megoldásokat kell keresni, hogy kiutat találjanak ebből az ellentmondásokkal annyira terhes helyzetből? — hangzott első kérdésem.

— Válóban nagyon bonyolult a helyzet. Egyrészt a földbirtokosok és a monopolisták érdekeit képviselő jobboldal támadásba lendült, hogy megpróbálja fokozatosan felszámolni a dolgonók vívmányait, s az alkotmányból kiiktatni a haladó elemeket. Másrészt viszont erősödött a dolgozó tömegek öntudata, s a legutóbbi hetekben százezres tömegtüntetésekkel fejezték ki, hogy készek a cselekvésre, megállítani a jobboldali rohamot. A helyzetet bonyolítja azonban, hogy a politikailag iskolázatlan emberek nagy tömegei nem tudják helyesen értékelni az ország valóságos politikai körülményeit. Azt gondolják, azzal, hogy a demokrácia intézményesült és Portugáliának választott vezető szervei vannak, tulajdonképpen minden rendben van. A jobboldal használja a fasizmus negyvenesztendős uralma miatti politikai elmaradottságot. Így sokan kevéssé látják a veszélyeket, s nem érzékelik a maga súlyosságában azt, hogy országunknak olyan kormánya van, amely állandóan megsérti az alkotmány előírásait, és újra meg újra összeütközésbe kerül a parlamenttel. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a nemzet- gyűlésben bekövetkezett pártszakadások miatt az ottani erőviszonyok sem felelnek meg már annak, amit Portugália népe 1976 áprilisában szavazócéduláival létrehozott. A kiút: minél előbb új választások megtartása.

— Hogyan lehet ebben a

helyzetben megvédeni a forradalom vívmányait, az államosításokat és a földreformot?

— Csakis a tömegmozgalomra támaszkodva lehet e

küzdelem sikeres — mondotta Pato elv társ. — í"v sikerült az elmúlt években is visszaverni ezeket a támadásokat. Bár a jobboldal jelenleg offenzívában van, eddig csak rendkívül korlátozott a térnyerése. Egyetlen kulcsüzemet sem sikerült a tőkéseknek visszaszerezniük. S ha el is érték, hogy egy-egy kisebb szövetkezet megszűnt, a földbirtokosok minden mesterkedése ellen változatlanul több mint egymillió hektár földön négyszáz termelőszövetkezet gazdálkodik, s tegyük hozzá sikeresen. Természetesen a tömegmozgalom továbbfejlesztésére van szükség, s ehhez nélkülözhetetlen, hogy bevonjuk ebbe az északi kisparasztokat és a városi középrétegeket is. Igazi kiutat persze az jelentene ha a szó- i cialista párttal közösen lehetne folytatni ezt a küzdelme* Sajnos eddig a vezetők elzárkóztak a velünk való együttműködéstől. De éppen azért, mert a pártvezetés az elmúlt években attól sem riadt visz- sza. hogy a utboldallal léojen koalícióra, e párt tagságának egy része köz^’edik hozzánk, és kész együtt dolgozni, küzdeni a kommunistákkal a haladó vívmányok megőrzéséért.

— Mostanában a jobboldal is megkezdte az előkészületeket egy esetleges parlamenti választásra. Törekvések láthatók a politikai porondon közös jobboldali front létrehozására. Hogyan ítéli meg ezt a kommunista párt?

— Valóban vannak ilyen kísérletek, de a jobboddal belső eilen tétéi annyira kiéleződtek az utóbbi időben, hogy ha a közeljövőben lenne választás, képtelenek volnának közös nevezőre jutni. Nemrég a tőkések és a földbirtokosok érdekeit képviselő CDS-ból is váltak ki politikusok, s az ehhez a csoporthoz tartozó honatyák ma a függetlenek padsoraiban foglalnak helyet. Nagy reményeket fűzött a jobboldal a volt PPD-hez, mely a második legnagyobb parlamenti erő volt 73 képviselőjével. Azért is keresztelték át ezt a pártot a szociáldemokrata névre, hogy megtévesszék az egyszerű embereket, és megnyerjék a városi középrétegek, demokratikus érzelmű kispolgárok és egyes politikaiDaruk és építőanyagok

vásári díjat kapott a Kaposvári Mezőgép Vállalat KCR darucsaládja a tavaszi BNV-n. Hesz Mátyás kereskedelmi igazgatóhelyettes a vásári tárgyaltában sokszor elmondta: a

vállalat úgy értékeli, hogy a következetes fejlesztő munkát értékelték a díj odaítélésekor.

A rakodás gépesítése sokirányú és nagyon bonyolult feladat.

Jól mutatja ezt a BNV is, ahol sok nagy cég mutatta be újdonságait. A kiállítók között »-bérelt- helye van már a Kaposvári Mezőgazdasági Vállalatnak. A rangot — mely a vásári tárgyalóba csalogatja a vállalatok képviselőit — az adta meg, hogy az általuk készített darukból ki tudják elégíteni a hazai igényeket, és jelentős tőkés importot takarítanak meg. A vállalat az idén jutott el odáig, hogy a hazai igények kielégítése mellett szocialista és tőkés exportot is vállalhat.

—Itt a vásáron — mondja az igazgatóhelyettes — több nyugati cég is tett már ajánlatot az együttműködésre. Ez

bizonyítja, hogy számon tartanak bennünket. Az is igaz, hogy minden évben — a régi termékek mellett — igyekeztünk újdonsággal is jelentkezni. Az idén például a i KCR—6000-es daru 6zámít annak. Manapság sok vita folyik arról, hogy szabad-e kiállítani olyan terméket, amelyet még nem készítünk sorozatban. Véleményünk az, hogy a vásárok a piackutatást is szolgálják. Ilyen alkalmakkor lehet megállapítani azt. hogy mennyit kér majd ebből a termékből a vásárló. Mi minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készítünk, melyet a vásár befejezése után otthon értékelünk. Ha szükségesnek látjuk, e tárgyalások folytatásába már a külkereskedelmi szerveket is bevonjuk.

— Mi lesz az eladott termékek sorsa?

— Tapasztalatok sora bizonyítja: nem elég csak kifejleszteni egy terméket, nagy szükség van az utógondozásra is. Vállalatunk éppen most

lag elmaradott munkásrétegek bizalmát. Ez a párt azonban éppen nemrég kettészakadt, így a reakció vérmes reményei is szertefoszlottak. E nézeteltérések mögött az van, hegy a nagybirtokosok és a tőke különböző csoportjai között máris küzdelem folyik az eljövendő profitokért, amelyet Portugália Közö6 Piacba való belépése után remélnek megszerezni. Pártunknak az az álláspontja, hogy a gazdasági válságból úgy lehet kivezetni az országot, ha a szocialista országokkal, a harmadik világ államaival fejlesztik erőteljesebben a kapcsolatokat.

— Hogyan készül a kommunista párt kongresszusára? — hangzik utolsó kérdésem.

— Május végén tartjuk meg a PKP kongresszusát. A pa. legmagasabo fórumának e rendkívül bonyolult helyzetben való tanácskozására Bar- reiróban kerül majd sor, az egyik legnagyobb ipari központban. Nyilvánosságra hoztuk a téziseket, amelyeket egy 25 oldalas okmányban összegeztünk, s nemcsak a jelenlegi politikai helyzetet elemzik, hanem szerepel bennük pártunk választási programja, mivel ez az esemény előbb utóbb elkerülhetetlenné válik.

A téziseket széles körűen megvitatják valamennyi alapszervezetben, és a javaslatok a kongresszus elé kerülnek. Bizonyosak vagyunk, hogy a kongresszust megelőző vita csakúgy, mint a május végi barreirói tanácskozás, új lendületet ad a pártéletnek. Bebizonyosodik újra, hogy pártunk egységes, összeforrott, dinamikus politikai erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni az ország égető problémáinak megoldásánál.

Ez az egység óriási dolog egy olyan helyzetben, amikor Portugália valamennyi más politikai pártját nézeteltérések és frakcióharcok osztják meg. S kongresszusunk újra bizonyságul szolgál majd a portugál népnek, hogy pártunk olyan politikát folytat, amely megfelel Portugália nemzeti érdekeinek csakúgy, mint az ország felemelkedésének és a forradalmi vívmányok megvédésének, sőt továbbfejlesztésének — mondotta Octavio Pato elvtárs, a PKP KB főtitkárhelyettese.

Arkus István

kötött megállapodást az Au- tókerrel a szóló daruk forgalmazására, és szeretnénk együttműködni az alkatrészutánpótlás biztosításában. A korszerű daruk gyártása elengedhetetlen ió együttműködés nélkül: a BNV-n az NDK- bell Orstra-céggel folytattunk megbeszéléseket annak érdekében, hogy amit a hazai háttéripar nem tud gyártani, azt ők szállítják a mi daruinkhoz. Tárgyalóasztalhoz ültünk több tőkés céggel; velük olyan megállapodásokat igyekszünk kötni, hogy a behozott alkatrészek ellentételeként vásárolják a mi termékeinket. Ezeket a tárgyalásokat csak akkor lehet megszervezni, ha számon tartanak benőnket a nagy cégek, ha látják, hogy ott vagyunk a kiállításokon, vásárokon. Azt mondják, hogy aki két évig nem mutatja be termékeit a szakvásárokon, azt 'leírják«, elfelejtik a partnerek. Ezt mi nem engedhetjük meg magunknak.

A BNV építőipari pavilonjában mutatja be termékeit a Kérni kál. Nagyrészt a barcsi Építési Műanyagfeldolgozó Gyárban készülő anyagokkal találkozhat a látogató. Mi haszna a kiállításnak? A kérdésre lónk Emil osztályvezető így felelt:

— A tavaszi BNV a beruházási javak szakvására. Olyan partnerekkel találkozunk itt, akik tervezik vagy kivitelezik az épületeket. Itt megismerhetik azokat az új anyagokat, amelyeket mi kínálunk. A vásárt a Kemikál műszaki információkra használja fel. Tapasztalatunk az, hogy a vevőkapcsolatok egyik legjobb formája ez: olyan

problémákat is megbeszélhetünk itt, amilyenek megoldására másutt aligha nyílik alkalom. Nem akarunk bemutatni olyan termékeket, amelyekre ma még nem veszünk föl megrendelést. Inkább azt szeretnénk megtudni, hogy melyik termékünk mennyire lesz kapós. Sok olyan partner is fölkeresi kiállításunkat, akivel azután tartós kapcsolat alakul ki. Egy példa erre: tavaly a tavaszi BNV utolsó napján kötöttünk megállapodást a Kipszer Vállalattal arra, hogy nyitható tetőmegvilágítót gyártunk közösen. ök adják a mechanikai részt, mi pedig a műanyag kupolát. Az idén a Kipszer pavilonjában bemutatják a barcsi gyárral együttműködve készülő terméküket. Most arról folyik a tárgyalás, hogyan hozzák forgalomba, miként juttassuk el a felhasználókhoz. Ez a példa jól mutatja: a BNV alkalmas arra, hogy feltérké- nezzük, mire van szükségük a j felhasználóknak, és megkeressük. hogy mit tudunk mi ebből készíteni. Ha ezt a célt elérjük, nem volt fölösleges a vásárra jönni.

Br. K. I.

Nagyvonalúságunk olykor nem csupán a népgazdaság mai helyzetében látszik túlzásnak, hanem még a leggazdagabb országok mércéjével mérve is.

Az autóalkatrészről — any- nyit beszélünk erről — az iskolásgyerek is tudja, hogy »hiánycikk", hogy »gyakran csak pult alól lehet szerezni". Sok a többnyire felháborodott — olykor nyilván nem is alaptalan — mendemonda. Valamennyi vélekedés arra »alaptételre« épül, hogy lünk kevés az alkatrész. Holott: behozatalunk mértéke általában reális, nem az viszont a tényleges felhasználás aránya. Magyarán szólva: helyenként tékozoljuk az alkatrészt. Aligha készült felmérés, mégis valószínűsíthető, hogy egy szervizműhelyben a leggyakrabban kimondott

mondat: »Ki kell dobni. »Mi a baja, mester? Ki kell dobni a fékpofákat, a...«

Nem vagyok műszaki szakember, ezért hadd ne merüljek bele, hogy hányféle alkatrésznél volna lehetőség felújításra az azonnali pótlás helyett. Elgondolkodtató módon több autós világcégnek — például a VW-nek megéri mindez. Mi nem vacakolunk annyit... Főleg, ha a szerviz

inkább érdekelt a »vedd k és dobd el-, mint a »fún fel-, »perselyezd meg-, eset leg csak »kalapáld ki- mód-1 szerben.

Így gyakran — közvetett módon — mi magunk idézünk elő hiányt, s olyan tarthatatlan állapotot, hogy néha az sem képes hozzájutni az alkatrészhez, akinek pedig égető szüksége volna rá.

Reggel és délután öt óra tájban zsúfoltak a buszok — az j panaszoljuk méltatlankodva, ná- | Akinek a lábára lépnek, vagy aki a második buszról is lecsúszik, érthetően mérges. Más kérdés, hogy valóban csak azért van zsúfoltság, mert kevés a kocsi? Alföldi nagyvárosunkban próbaképpen a szokásos járatokon kívül 40 új kocsit is forgalomba állítottak. Az eredmény r fél nvolckor is volt ülőhely, ennek azonban az volt az ára, hogy az összes busznak csaknem a fele — délelőtt kilenc és délután négy között, valamint a kora reggeli és a késő esti órákban — kihasználatlanul állt.

Mondhatnánk, ez az ő dol- 'guk, a lényeg, hogy az utasok jól jártak. Az utasok jól, legalábbis a szóban forgó nagyváros utasai. Míg ugyanis náluk •* • »kényszerállást"

két meghaladó nagyvonalúság lenne.

A régen »nullára íródott«

gépkocsikat működtető üzem elismerést kap, mert jól gazdálkodott a rábízott értékkel. A haldokló öreg kocsiba életet lehelő ezermester autós is úgy érzi, tízezreket spórol. Arról már ritkábban Khllunk, hogy a közlekedési vállalat milyen áron »újítja« föl a roncstelepre érett járműveit, vagy, hogy a kiérdemesült használt autók fenntartása népgazdasági szinten luxus.

Egy »átlagos« autóbuszra például havi 24 »javítóóra« jut. Egy öreg buszra 40—50. Amíg egy busz a gyárkaputól a roncstelep kapujáig jut, annyi munkaidőt és pénzt fordítanak rá, amennyivel 10 vadonatúj autóbusz készül. Ennek a tetemes költségnek csak a töredéke jut az öt évnél fiatalabb kocsikra, túlnyomó része a 10 évnél öregebbekre.

Az országnak egy alkatrészenként behozott autó két ,és Cél—háromszor annyiba kerül, minta egy készen érkező. Így tehát a legtöbb javításra szoruló, régi kocsi fenntartása drágább, mint az újak behozatala. És akkor még nem említettük a régi kocsik nagyobb üzemanyag-fogyasztását. légszennyezését, a fokozott zajártalmat stb.

Így válik a takarékosság pazarlássá, a túlzott beosztás nagyvonalúsággá . . ■

Bíró Ferenc

okozó kísérlet folyt, több száz helységben napközben is zsúfoltak voltak a járatok.

Kevés a parkolóhely. A Baiaton-parton nyáridőben a mellékutcákban is képtelenség helyet találni. »E a helyzet tűrhetetlen, nem is értem, hogy nem látják be az illetékesek« — háborgott ismerősöm. A saját szemszögéből nyilván joggal. Aligha vitatható, hogy több parkolóhelyre van szükség. Akkor is igaz ez, ha tudjuk, hogy a júliusban oly égetően hiányzó parkoló szeptembertől júliusig. azaz az év kilenc hónapján át kong az ürességtől. Ez utóbbi megfontolás ellenére is épülnek parkolók, hogy nem »sokkal több«, annak oka egyéb gondok (pl. telekhiány) mellett az, hogy egyelőre olyan szükségleteinket is ütemezni kell, melyek az év 12 hónapján át kielégítetlenek. Hadd említsük csak a városok még mindig tetemes földúthálózatát .. .

Mindkét példa ugyanarra figyelmeztet. A napi két órán át jelentkező csúcsigényekhez igazítani a tömegközlekedés programját, vagy a nyári rekordforgalomhoz szabni a narkolóhelyek területét, azaz a szükségletek maximumához igazítani az ellátást, még jogos igények esetén is erőnBIZALMIAK

A múlt héten az egyik állami mezőgazdasági nagyüzemünkben gazdasági vezetők számoltak be arról, hogyan érvényesül náluk az üzemi demokrácia. A kérdésekre rajtuk kívül a gazdaság pártós szakszervezeti vezetői is válaszoltak. Alighanem mindannyian. akik az írásos előterjesztést elolvastuk, majd a szóbeli kiegészítést végighallgattuk, gondolkodóba estünk a következő megállapításkor:

Ebben a gazdaságban baj van a bizalmiak és partnereik, a közvetlen termelésirányítók, a brigádvezetők kapcsolatával. Van olyan bizalmi, akit csak azért választottak meg a munkatársai, mert alkalmasint jó hangosan beszél, mindenkit túlkiabálva, olykor erőszakosan igyekszik — a csoportérdek tolmácsolójának szerepében tetszelegve — érvényt szerezni bizonyos »követeléseknek«.

Abból igyanis. hogy valaki «mer és szeret beszélni«, nem föltétlenül következik, hogy szavainak súlya van a szorgalmasan és fegyelmezetten dolgozók körében. A bizalmiak választásakor nem voltak eléggé körültekintőek, így fordulhatott elő, hogy iszákos, a munkafegyelemmel hadilábon álló dolgozók is viselik e fontos szakszervezeti tisztséget.

Mindennek következménye, hogy azok a vezetők, akik

közvetlenül kapcsolatban állnak a bizalmiakkal, nem mindig és nem minden helyen tekintik partnerüknek a szakszervezeti tisztségviselőt, s ha mégis tárgyalnak közösen, azt puszta formaságnak tartják. Ronthatja a viszonyt a gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizalmiak között, ha az utóbbiak a közös tanácskozásokon csak egyoldalú véleményeket hallatnak, csak a hibákra. a hiányosságokra összpontosítanak.

Idézzünk néhány mondatot a mezőgazdasági nagyüzem igazgatójának megállapításaiból. »A hozzászólások kivétel nélkül hiányosságokat vetnek

Nagyvonalúságaink

föl, és a vezetőség bírálatára szorítkoznak. A vezetőség több ülésen át türelmesen várta, mikor hangzik el olyan felszólalás, melyben a szűkös anyagi helyzet javítása érdekében az egyik vagy a másik közösség küldötte valamilyen mozgalmat kezdeményez, felajánlást tesz például a takarékosságra, a munkaidő jobb kihasználására. Sajnos, ez még nem következett be... A szak- szervezeti. bizalmiak csak a jogok érvényesítésében, a hibák feltárásában akarnak partnerek lenni, amikor azonban a munkafegyelem szilárdítására, a normák karbantartása végett kellene a vezető mellé állni, akkor már nem mindenkire lehet számítani.«

Szókimondó — vagy ha úgy tetszik: súlyos — észrevételek ezek. Nem általánosíthatók, és nem törvényszerű az ilyen helyzet bekövetkezése. A legtöbb munkahelyen nem zavarja ilyen gond a kapcsolatokat. Szervezettebb és megfontoltabb volt a bizalmiak választása, így elkerülhették a buktatókat. A tanácskozásokon például kitűnt a felszólalásokból, hogy nem mindegyik bizalmi olvassa el a vitára szánt jelentést. A küldöttek egv része nem, vagy rosszul tájékoztatja dolgozó társait az ülések állásfoglalásairól, az ott hozott döntésekről, sőt némelyik a munkatársak körében az ellenkezőjét hangoztatja annak, mint amiről ők maguk döntöttek a tanácskozó testület tagjaiként.

Bizalmiak .. 1 Megtisztelő feladatot bíztak rájuk a munkatársak. Ezzel élniük kell, s hogy így legyen, még jobban meg kell ismerniük tennivalóikat. Segítséget kapnak ehhez a Medosz megyebizottságától, s ugyanerre van szükségük a munkahelyi szak- szervezeti és gazdasági vezetőség részéről is.

ír ir