Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-22 / 117. szám

Kun ffy Lajos emlékmúzeuma Kitűnően szerepeltek tornászaink az EB-n Valljok be, kevés remény táplálta a hazai tornasport kedvelőinek hangulatát, ami­kor nyilvánosságra került az esseni EB-re utazó keret név­sora. Olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnokunk, Magyar Zol­tán egészsége nem volt rend­ben, ezért nem kockáztatta meg az utazást — a későbbi világkupán való sikeres helyt­állás érdekében. A nemzetkö­zi porondon elismert másik tornászunk, Donáth Ferenc sem lehetett ott. Ahogy teltek a napok, amint folytak a versenyek, úgy ébredezett a remény a f Tóth János a nyolcadik Spanyolországban verseny­zett vasárnap Tótn Jánosi Az EB második futamában jól szerepelt, és abszolút sorrend­ben a nyolcadik helyet sze­rezte meg. A versenyző most tovább utazik Portugáliába, ahol a következő vasárnap újabb EB-futamon startol. sportág híveiben. A kint lévő három fiatál minden várako­zást felülmúló szereplése nemcsak az Európa-bajnokság színhelyén, hanem szerte a kontinensen beszédtéma volt. Még a legmerészebb képzele­tet is felülmúlta, hogy sztár-, jaink távollétében is sikerült' aranyérmet szerelnie . kis együttesünknek! Guczoghy György 17 évével az EB leg­fiatalabb résztvevője volt f ki­tűnő versenyzés után kilen­gésben igazolta, hogy válto­zatlanul ez az egyik legerő­sebb szere a magyaroknak. A Két telitalálat a totón A 20. játékhét telitalá latos szelvénye: 2, 1, 2, x, 2, x, 1, x, 1, x, x, 2, x + X. Két fogadó ért ei 13+1 ta­lálatot; a nyereményük egyen­ként 1 151 091 forint, 13 talá- i latos szelvény nem volt. A I 12-esek (46 db) 19 598 forintot I a 11-esek 1237-et, a 10-esek I 212 forintot fizetnek. I szovjet Gyityatyinmal holtver­senyben aranyérmet nyert Nyújtón Kovács Péter telje­sítménye +ig maradt el az övétől; Kovács olyan eleme­ket iktatott gyakorlatába, amilyet rajta kívül még sen­ki sem tudott megcsinálni a világon. Közel állt a még na­gyobb meglepetés, az újabb aranyérem, hiszen Kovács egy ideig vezetett is a szeren­ként! döntőben, s végül is egy tizeden múlott, hopr a fiatal dunaújvárosi tornásznak nem aranyérem jutott. Holtver­senyben lett ezüstérmes, a bolgár Delcsewel. Szerenként az alábbiak nyertek Európa-bajnokságot; Talaj: Sztojan Delcsev (Bulgária). Lólengés: Guczoghy György (Magyarország) és Alekszandr Gyityatyin (Szovjetunió). Gyűrű: Alekszandr Gyitya­tyin (Szovjetunió). Lóugrás: Bogdan Makuc (Szovjetunió). Korlát: Bogdan Makuc (Szovjetunió). Nyújtó: Alekszandra Tka- csov (Szovjetunió), 2. Kovács Péter (Magyarország) és Del­csev (Bulgária). 1 (Folytatás a 4. oldalról) Kiss J. SE: Edőcs — Horváth Ih, Répás, Vámos, Szanyi, Lő­jek, Horváth G. (Riczu), Kopcsa (Gedai). Bencze, Kovács, Dóm­ján. Edző: Kétszeri Ferenc. Ka­darkút: Trá.1 — Pú pos (Miovecz), Gelencsér, Mészáros, Matán, Szi­geti, Nagy. Benke (Rácz), Bako­nyi, Gschwioát, Horváth. Edző: Matán József. A végig fölényben játszó hazaiak határozatlan csatár­sora nagyon sok helyzetet ki­hagyott Góllövők: Bencze. Dómján, Szanyi. Jók: Horváth L, Répás, Vámos, Kovács, il­letve Púpos Matán. Bakonyi. Kálmán Ferenc Ka rád—Lengyeltóti 2:2 (1:1) Karád 200 néző. V.: Buzsg- ki. Karád: Keresztes — Szalal, Ko­vacsik. Komáromi II., Lázár, El- lenberger, Komáromi I. (Bara­nyai), Buzsáki, Leftenye, Szabó, Pusztai. Edző: Tschcpen György. Lengyeltóti: Sántha — Hosszú, Hollósi, Kesztyűs, Práger, Polgár- di, Túli, Miseta, Vacsi I., Gyur­ka (Riba), Vacsi U. Edző: Ha­szon Lajos. Küzdelmes, alacsony szín­vonalú mérkőzésen helyzetei­Megyei labdarúgó-bajnokság \ két a hazaiak nem tudták ki­használni. A 35. percben Sza­bó 11-est hibázott Góllövők: Pusztai, Baranyai, illetve Va­csi I.. Vacsi II. Jók: A hazai­akból senki nem nyújtott át­lagon I felüli teljesítményt il­letve Sántha, Vacsi II. Karád ifi—Lengyeltóti ifi 4:4 It). SehádI Lajos Táncsics SE—Tab 6:0 (3:0) Kaposvár, 200 néző. V.: Komat Táncsics: Schwalm — 7 s (Icái, öli, Trcszler, Bara. Kiss (Daka), Jokl, HOriosi, Bauxnholczer, Or­sós. (Meskó), Bántó. Edzó: Zsol­dos László. Tab: Kiss — Ulreich, Mireider, Vendl, Molnár, Spilák, Szabó G. (Szabó S.), Németh, Kovács I., Kovács üy., Berki 1., (Berki L.). Edzó: Puha József. A végig nagy mezőnyfö­lényben játszó hazaiak meg­érdemelt győzelmet arattak a folyamatos játékot széttördel­ni akaró vendégek ellen. Gól- lövők: Kiss, Bántó, Baum- holczer, Jokl, Orsós, Hódosi. Jók: Jokl, Hódosi,, Baumholc- zer illetve Vendl, Molnár. Rákóczi ifi 111.— Tab ifi 7:1 Perényi György Barcs—Boglárlellei Medosi 2:1 (2.-1) Boglárlelle, 300 néző. V.: Szentgyörgyi. A forduló válogatottja: Szauer (Siófok) — Horváth L. (Kiss J. SE), Pusztai (Boglár­lellei Spartacus), Pető (Va­sas), Bogdán (Mernye), Hor­váth (Vasas), Liebe» (Lábod), Pordán (Siófok), Pintér (Nagyatád), SzanyadK (Mer­nye), Mohácsi (Nagyatád). A bajnokság állása: 1. Táncsics SE 30 23 5 2 97-25 51 2. Kiss J. SE •30 21 3 6 76-24 45 3. Boglárt. Sp. 30 17 7 6 86-45 41 4. Siófok 30 16 7 7 64-33 39 5. VBKM Vasas M 17 5 8 59-32 39 6. Latinca SE 39 16 6 8 54-32 38 7. Nagyatád 30#5 7 8 66-37 37 8. Barcs 30 14 9 7 42-23 37 9. Marcali* 30 12 6 12 54-58 28 10. Mernye 30 9 7 14 43-55 25 11. Karád 30 8 6 li* 37*58 22 12. Kadarkút 30 10 2 18 47-69 22 13. Csurgó 30 7 7 16 37-58 21 14. Lábod 3-0 9 3 18 35-74 21 is. Boglár!» M. 30 8 4 18 35-77 20 16. Tab 30 7' 4 19 32-73 18 17. Bafatnnfftldv. 30 6 6 18 37-99 18 18. Lengyeltóti 30 6 4 20 42-71 16 • = Két büntetőpont levonva. CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel Az alföldi népes, falvakban, szegénysorokon, a dunántúli cselédJákásokhan sokszor *10— 12 gyerek hancúrozott Nincs se ez, se az, ínség vicsorítja a fogát mindenfelől. A gyerek- had föléi mindent, de a sze­gényember nélkülük se menne többre. Sőt a sok gyerek az egyetlen befektethető tőkéje. A növekvő kamaszt szokták -elállítani-, elszegődtetni kls- kanásznak, libaterelgetonek. Nem egy apa fájó szívvel ad­ta oda gyermekeit szolgálni, az anya sajnálkozva simogat­ta tekintetével vállasodó kis­fiát, s talán néhány könnyet Js elmorzsolt a szeme sarká­ban. Mégis kimondva, kimond­hatatlanul azért adják oda, hogy ne pusztítsa a kenye­ret. Keressen. Búzát, malacot, ingre-, csizmáraval ót. A gyerek “-elállítása-« ko­moly hétköznapi, gazdasági megfontolás a szegénysoron. Szaporodik, duzzad, nő a nincstelenek, szakképzetlen mezőgazdasági munkások ha­da. Nincs semmijük, csak a két karuk ereje. Meg otthon a sok éhes száj. ök, a ház körüli népségben gazdagok jelentik Magyaror­szág harmadát a századfordu­lón. Hatmillió ember — iszo­nyú tömeg. Az asztalra nem jut se hús, se túró, a házban ásít a kamra, s tavasszal a rejtve őrizgetett tábla szalon­na árán veszik a malacot. Friss házasoknak a küszöb élé terített szűr a nászágy, a ke­mény deszka a párna. A nincstelen agrárproletá­rok derékhadát (háromnegye­düket) az uradalomhoz, gaz­dához nem kötött, szabadon vándorló, életét a nyári ara­tások sikerétől váró, irtózatos létbizonytalanságtól fenyege­tett réteg alkotja. »E réteg a paraszti közösségből már ki­hullott földmimkásságtól a birtokszerzés lidércétől még csábított részesbérlőig sok vál­tozatot foglal magába. Több­ségük — summások, napszá­mosok — a túlnépesedett al­földi városok peremén szo­rongtak, nyomorogtak« — ol­vashat júk Hanák Pétertől. Summások. így ír róluk Szabó Zoltán: »Nógrádtól Ba­ranyáig és Mosontól Szatmá- rig láthatja őket az utazó, ök hajladoznak a bámaszín rö­gök fölé, ütemesen, mintha egy ütésre törne meg derekuk, az ő kezükben lendül a kasza és ők hevernek zsúfolt szállá­saikon százszám egymás mellé szorulva nyári éjszakákon a nagybirtok közepén. Vasárnap énekelnek és isznak, mert még nem fogyott ki belőlük az életerő. Egészségesebb és öntudato- sabb paraszti vidékek népe kis ellenszenvvel nézi őket, mert olcsók és alázatosak, ló­góka rúak és kalapjuk gyor­san kerül lé a fejükről. Velük lehetett letörni az aratósztráj­kokat, nem azért, mert ők ta­lán ellenszegültek a közösség akaratának, hanem mert rop­pant szegények voltak mindig és kizsákmányolhatok. ök utaznak zsúfolt munkásvona­tok marhavagohjaiban tavasz elején az ország különböző ré­szeibe: előbb bandagazdájuk ordít veLük, aztán az ispán. Ök azok, akik a termelés szempontjából a legtöbbet szenvednek, mert még csak nem is szolgák, akiknek elhul­lásával veszteség érné a gaz­dát, csupán summások és nap­számosok !« ök azok, akik »keresetük minden tízpengősét testsúlyuk egy kilójával fizetik meg.« Mert testüket a forró búzame­zőn legalább .6000 kalóriának kellene táplálnia. De ritkán jut 4500-nál több. A napszámosnak jó dolga volt, ha évi kétszáz napot dol­gozhatott. Életének kerete a nagy nyári aratómunkávaj, egy-két hold kukorica hár- madába- negyedébe kapálásá­val, favágással, alkalmi nap­számmal telt ki. A megélhe­tés alapja a sumrnás cseléd­nek a gabona. Számítások sze­rint évi 2 mázsa búza vagy rozs egy embernek elegendő. Hogyan tudta összeszedni csa­ládjának ezt a mennyiséget a szegény summás? Mint részes­arató általában 5—6 méter- mázsányit vitt haza. Rjszes- művelésből kukoricához is ju­tott, abból nevelte a disznót. Ehhez hozott még valameny- nyit a kiskanásznak. béres­nek szegődtetett gyerek (vagy gyerekek), s a minden dolog­Ismét nyitva a somogyim műterem Felújították Kunffy Lajos somogytúri lakóházát és mű­termét. A kétszáz éves kis- nemesi kúriát az itt élt festő eredeti bútoraival rendezték be, a műteremben a Kunffy- gyűjíemény legszebb képeit állították ki. A festőállványon befejezetlen portré, az ecset mintha it unify ra várna, a pasztellek rendezetlen nyu­galma, akárcsak 1962-ben, ha­lála előtt... Húsz éve nyitották meg a képtárat, a festő nyolcvanki­lencedik születésnapján. Az utolsó gyűjteményes kiállítá­sát 1960-ban rendezték Buda­pesten, az Ernst Múzeumban. A művész önéletrajza is — ez sajnos kiadatlan, pedig pá­ratlan értékű — valahol ott fejeződik be, hogy megköszö­ni a megye áldozatát, amely- lyel hozzájárult a képtár ki­alakításához. Ilyenről, mint amilyenné mostani formájá­ban lett, talán nem is álmo­dott Vasárnap délután nyitotta meg ismét kapuját a képtár, a kúria. Hausz Gyula, a me­gyei művelődésügyi osztály vezetője méltatta a festő nr mkásságát, az emlékmú­zeumban Kunffy Lajos fia, dr. Kunffy Zoltán kalauzolta a vendégeket: köztük dr. Horváth Sándort, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, és dr. Balassa Ti­bort, a megyei tanács elnökhelyettesét. Rövid mű­sorral kedveskedtek a bog­lárlellei néptáncosok, az álta­lános , iskolások, akik elénk varázsolták azt á falusi han­gulatot, mely Kunffyt körül­vette Smogy túron. A kúriabeli dolgozószoba érdekessége, látványossága az a barokk tabornákulum, mely az osztrák asztalosmester ke­zét dicséri, s itt került elő a faluban hetven évvel ezelőtt. Kunffy párizsi éveit idézik azok a bútorok, amelyek ha­zakerültek. A hálószobában festményvázlatok, tuniszi, pá­rizsi és somogytúri festmé­nyek skiccei. Itt láthatjuk Kunffy 1923-ban festett ön­arcképét s még egy érdekes­séget: a magyar köztársaság kikiáltásáról készült fest­ményt, 1918-ból. Az ebédlő dísze egy 1896-ban készült festett parasztbútor. A fala­kon itt is képek: a Somogy­túri lakodalom, az Aratás végi ünnep. Sok neves m festő bői részt vállaló, mosni, va­salni járó asszony. bői részt vállaló, mosni, va­salni járó asszony. A surrvmás családfő keres­ménye feltétlenül szükséges, de nem magától érthetődően besöpörhető volt Sok függött a terméstől a munkát vállaló bandavezér ügyességétől és attól, sikerül-e helyet kapni a cséplők között is. A mezei munkás keresménye év rád­évre változott Orosházán négyheti aratás és cséplés után egy suimmás nyolc má­zsa búzát vihetett haza. Ugyanő egy évvel korábban csak a felét szerezte. Féjá Gé­za — akitől az adat szárma­zik —. írja hogy az Orosháza melletti Rákóczi-telep zsúfolt szegénysorán már csak 3—4 mázsa búza juthatott egy-egy családfőinek. Ez kevés, nagyon kevés volt ott, ahol a sarokban egy tucat kölyök haincúrozott, és várta fényes szemmel a kenyeret. Nem volt sokkal jobb az ura­dalmakban cselédsorsot vál­lalóiknak sem, mégis futotta a szűkös, egyoldalú, de állandó táplálékra. Nem lehet megkerülni őket. Az a nyomorúság mo$t is, nyolc évtized után iitt-ott apró félelmeket rezdít, görcsöket feszít. Nem génjeinkben hor­dozzuk a félsz-1, hanem szo­kásainkban, a rejtett gondola­tokban, apró gesztusokban. Ez a század eleji Európában pél­dátlanul népes, nincstelen tö­meg egyszerűen a létezésével hatott. Hatott városon, a gaz­dag dunántúli falvakban, a munkásnegyedekben, s a né­hány holdján küszködő kis- paraszt háza táján. Pusztán azzal, hogy mércéül szolgálhatott. (Folytatjuk) kereste föl Kunffyt somogy­túri magányában. Rippl-Ró- nai, Iványi Grünwald Béla, Szilágyi Lajos, Bosznay Ist­ván: a róluk készült arcké­pek sora zárja a kúriabeli képgyüjterményt. A műterem­ben a korábbi kiállításnál gazdagabb válogatás mutatja be Kunffy Lajos művészetét. Különös hangulatot kölcsönöz a képekhez az. hogy java ré­szük itteni tájról, emberekről készült. A Mezőgazdasági munkáscsalád című kép előtt tisztes csoport, helybeliek. A meth Pista bácsiék ..: Azon a képen is .. . Kunffy visszatért somogy­túri ismerőseihez. És remél­jük, új vendégeket toboroz művészetével az emlékmú­zeumba. A kiállítást Horváth János elismerésre méltóan rendezte meg. A megyei könyvtár a megnyitóra aján­lójegyzéket állított össze Kun­ffy Lajos írásainak, a róla szóló művek megismertetése, és népszerűsítése érdekében. Magyar Józsefné munkája hasznosan szolgálja a • festő népszerűsítését. H. B. Gyermeknapi gálaműsor közönség nélkül »Ragyogjon minden gyer­mek arca«. Ezzel a címmel rendezte meg a megyei úttö­rőelnökség vasárnap a me%ye arany minősítésű általános is­kolás csoportjainak, együtte­seinek, szólistáinak gálamű­sorát. Nem ragyoghatott a gyerekek arca, mert a Latin- ca Művelődési Központ ha­talmas színháztermében alig voltak nézők. Persze nem voltak üresek a széksorok, mert a szereplők megnézték egymás műsorát, lelkesen, tiszta szívvel tapsoltak. Aztán lassan ők is sorra kerültek, s az utolsó műsorszámoknál már csak néhány szülő és pe­dagógus verte össze a tenye­rét. Gála közönség nélkül. A fellépő gyerekek jobb szerve­zést érdemeltek volna, hisz nagy munkájuk fekszik az előadásokban. Végigizgultak jó néhány bemutatót, hosszú gyakorlások, tanulások ered­ményeként arany minősítést kaptak. Mindezt nem azért tették, hogy egymásnak mu­tassák be a produkciókat, s hogy csak a szülők és a taná­rak örüljenek a szép teljesít­ménynek. A meghívón ez állt: gyermeknapi gálaműsor. Va­lóban gyermeknap volt ez a •szereplőknek? Nem hinném. Az bizonyos, hogy az a né­hány ember, aiki látta, élmé­nyekkel gazdagodott. A balatonJceresztúri pajtá­sok fúvószenekara nyitotta meg a sort. Pattogó ritmusú zengjük jó hangulatot kel­tett, szép szólókat Is hallhat­tunk. A függöny összecsukó­dott, s mögüle egy parányi emberke lépett ki. Csak a hangja hívta fel rá a figyel­met. Nagy Norbert Zelk Zol­tán versét mondta el, a há­rom nyulakról mesélt a kö­zönségnek. Felnőtt és gyerek egyaránt belefeledkezett. A kaposvári Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola éneklő raja út­törőjátékokat mutatott!' be. Jól koreografált, pergő elő­adást láthattunk. Solti Gab­riella Barcsról szép zongora­játékával nyerte meg a hall­gatókat, két darabot adott elő. A karádi népi együttes gyer­mekcsoportja vastapsot ka­pott. Fürge lábú lányok gyer­mekjátékokat mutattak be. A fiúk botostáncot jártak, még az sem zavarta meg őket, hogy egyikük elejtette a botját, ügyesen imitálva táncolt to­vább az ifjú legény. Szabó Zsuzsanna szép fuvo­lajátékával nyújtott élményt, utána a tabi fúvószenekar kö­vetkezett: méltán kapták meg az arany minősítést A kapos­vári II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola énekkara nagy tetszést aratott, ráadással kö­szönték meg a tapsot. Szépen zengő hangjuk betöltötte a termet. A kaposvári Kisfaludy Általános Iskola Tücsök árny­csoportját sokszor dicsértük már. Most sem tehetünk egye­bet, hisz élvezetes műsorral álltak ki, a vakond zsebes nadrágjáról adtak elő egy bá­jos mesét gitárral, dallal kí­sérve. A somogysámsoni citeraze- nekar egy csokorra való nép­dallal lépett fel. Népi játéko­kat táncokat mutatott be a törökkoppányi gyermekjáték­csoport. A lányok üvegestán­ca nagy tetszést aratott. Egy szőke, szemüveges kisfiú Pé­tiké első lépéseiről mesélt a közönségnek. Néma csend volt, míg Madár József Kaf­ka Margit versét szavalta; ő maga alig volt nagyobb, mint a versbeli Pétiké. A gálában a sort a Zója ne­velőotthon Pacsirta bábegyüt­tese zárta. Nevüket már jól ismerik a megyében. Most Weöres Sándor verseiből ké­szítettek összeállítást. Színvonalas. értékes elő­adást láthatott az a néhány ember, aki megnézte a bemu­tatót. A szervezők többet te­hettek volna érte. i. e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom