Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

I HÉTVÉGI TÁJOLÓ Hol tart a szervezés Május 8-10-e köa&tt ren­deznék meg Balatonfüreden az V. szervezéstudományi konfe­renciát. A mintegy 1100 részt­vevő három szekcióban hall­gatta az előadásokat. A kon­ferencia célja az volt, hogy a vállalati irányítás a mun­ka- és üzemszervezés fontos­ságára hívja fel a figyelmet. A konferencián a szervezés fogalmának meghatározásá­ból kiemelték a jelenleg leg­fontosabbat, a vezetői munka mindennapos szervező tevé­kenységét és összehangoló fő funkcióját. Ez az egyéni, a csoport- és társadalmi érdek összehangolásának szükséges­ségét jelenti. Megállapították, hogy a szervezés hiányosságai jól megfigyelhetők gazdasá­gunk fejlődésében. A plenáris ülés fő előadását dr. Juhász Ádám nehézipari miniszté­riumi államtitkár tartotta a Szervezés a hatékonyság nö­velésének eszköze címmel. Hangsúlyozta: gazdaságunk kiegyensúlyozottságán és ha­tékonyságán még bőven van javítanivaló. A külkereske­delmi mérleghiány, a terme­lékenység nem kielégítő ala­kulása szoros összefüggésben van a szervezéssel. Ezért ezen a területen is nagy jelentősé­ge van a nemzetközi összeha­sonlításnak. Kanczler Gyula, az Okta­tási Minisztérium főosztályve­zetője az intézményes szerve­zőképzés feladataival foglal­kozott. Végkövetkeztetése az volt, hogy hazánkban kevés a jól képzett, korszerű ismere­tekkel rendelkező szervező: nincs egységes és kiforrott tananyag, az oktatókat pedig gyakran a rendszer-, a komp­lex szemlélet hiánya jellemzi. A konferencia a vállalatixá- n-útás, az üziem- és munka- szervezés, az irányítási és szer­vezéstechnikai eszközök al­kalmazása elnevezésű szek­ciókban tanácskozott. A szü­netekben a szervezéstechnikai eszközök kiállítását nézhették meg a vezetők, sőt az egyes berendezéseket is kipróbálták. Döbörhegyi Ernő, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár gazdasági igazgatóhelyettese a hosszú távú gazdasági kap­csolatok és a rugalmas alkal- mazkodókészség egyik alapve­tő feltételét, a megerősített fejlesztési szervezet előnyeit mutatta be. Körtvélyes István, a Borsodi Vegyi Kombinat vezérigazgatója pedig saját példájukon ismertette a beru­házási folyamatok szervezésé­nek élenjáró módszereit. Dr. Novak Béla, a Csepel Autó­gyár vezérigazgatója a Gyárt­mányszerkezet korszerűsíté­sének szervezési feladata cím­mel tartott előadást. A fő előadásokhoz kapcsolódó rövid előadások a termelés segédfol várná tainak szervezésétől a konkrét szer­vezési feladatokig sok min­dennel foglalkoztak. Két elő­adás szólt a külföldi szerve­zők magyarországi tevékeny­ségéről. Szilas Ádám, a NIM Ipargazdasági és Üzemszerve­zési Intézetének igazgatóhe­lyettese rámutatott arra, hogy egy több évtizedes szervezői múlttal rendelkező intézmény jelentős előnyben van a ta­pasztalatlannal szemben, és ezt az előnyt ki kell használ­ni. A külföldi szervezőik mind sok tapasztalata, nagyipari gyakorlattal rendelkező szak­emberek, akik nagy súlyt he­lyeznek a személyes meggyő­zésre, és számolni kell azzal a ténnyel, hogy egy adott te­rület középvezetője számára a külső szervező munkája sú­lyos kritikát jelenthet. Ez in­dulatokat is válthat ki. Ha te­hát a külföldi szervező ered­ményt ér el, akkor ez azt je­lenti, hogy eszközeivel képes legyőzni a fenntartásokat, te­kintélyével a változtatást vég­rehajtatni. Amikor a hazai szervező nem képes erre, ak­kor hiányzik a vállalati foga­dókészség és a személyes te­kintély. Egy konkrét példán keresz­tül a Maynard-cég szervezési tevékenységét ismertette Vár- konyi László, a Taurus Ab­roncsgyár főosztályvezetője. Egy szervezési szempontból is különlegesen fontos terület­tel, a karbantartással foglal­kozott A Maynard-cég szak­emberei szerint rosszak vol­tak a karbantartói tevékeny­ség munkakörülményei, a szerszámozottság. Diagnoszti­kai műszerek hiányában fö­löslegesen is szétszedték a gé­peket. Gyengének értékelték a karbantartást tervezők-előké- szítőlk munkáját. A karban­tartás vezetésében nem érvé­nyesült a piramis elv: vagyis a vezető túlzottan sok kap­csolatot tartott a beosztott ve­zetőkkel, így az irányításra nem maradt ideje. A felmérés befejeztével a Maynard-cég ajánlatot tett. Ez tartalmazta a javaslatot a piramis elv ki­építésére, és a bérrendszer változatlanul hagyása mellett húszszázalékos termelékeny­ségnövekedést ígért. A kar­bantartó munka jövedelmező­ségének 10 -százalékos emelé­se azonban újabb 10 százalé­kos hatékonyságnövekedést biztosít. A vállalat az ajánlatot elfogadta. Az V. szervezéstu­dományi konferencia követ­keztetése, hogy néhány ki­emelkedően jó vállalat és ítí- téamény kivételével a szerve­zés- még mindig nem tölti be azt a szerepet, melyet a je­lenlegi feltételek mellett neki szántak-. Ez a vállalati szerve­zés, az irányító szervek, a mi­nisztériumok magatartásából adódik. A szervezés helyen­ként kirákatpolitika. Ahol mégis mutatkozik eredmény, ott elsősorban gyártás- és gyártmányfejlesztés! okokból foglalkoznak vele, tehát vala­mit okvetlenül tenni kell. C. S. L. Aranymosás Tehetségkutatás - tehetséggazdálkodás Nézzük a »modem tánccso­portként« bekonferált produk­ciót Hat kislány háncsszok­nyában illegeti magát — Ká- posztataposok, lebilincselt láb­bal — szólal meg valaki a zsűriben. A hasonlat nagyon találó — derülünk. Később egy fiatalember József Attila Kései siratóját, adja elő. A fiú beszédhibás. Aztán jönnek sorra a többiek: szenvtelen magyarnóta-énekes. ügyet­lenkedő bűvész. A zsűri azonban türelmes. Mert a szakemberek tudják: nincs olyan bemutató vagy verseny, amelyen ne csillanna föl egy-egy sajátos tehetség. Így van ez most is. Először egy kislány1 teremt varázslatot fa­furulyájával, majd a zongo­rához ül egy matrózblúzo6 gyerek, s mindenki azonnal érzi: játékában és egész sze­mélyiségében van valami, ami csak kevesek sajátja. Egyszóval minden tömeg­ben ott az arany! Korántsem vegytisztán persze, de igazi kincsként. A tehetségkutatás hasonlatos az aranymosók fáradságos — olykor már-már reménytelennek látszó — munkájához. S mégsem a te­hetség megragadása a legne­hezebb, hanem a megtartása, megőrzése — csiszolása. Mert az aranyrögökre a későbbiek folyamán is annyi minden rárakódhat... A felszabadulás után indult nagy népi tehetségek közül (annyiszor megírták már) sem tudtunk mindenkit meg­őrizni. Túlterheltük, agyon­népszerűsítettük őket. Sokan nem bírták el a terhelést; be­fulladtak, elvesztek. Siratjuk őket Hogyan la állunk ma a kincskereséssel? »Lehetsz mérnök, orvos, tanár« — hirdettük a felszabadulás után, s büszkék voltunk rá hogy a népi hatalom kinek- kinek biztosította a képessé­gei, tehetsége szerinti érvé­nyesülést. Ma már mindez természetes, de azért érdemes elgondolkodni egyik neves ok­tatási szakemberünk meg­jegyzésén, aki úgy vélekedett, hogy talán a kiváló Kocsis Zoltánból sem lesz több. mint népi furulyás. ha története­sen nem a fővárosban szüle­tik. Vagyis még most sem köny- nyű a hátrányos helyzetét le­bírni. A végeken különösen fontos hát az aranymosás. De legalább annyira szükséges a már felfedezett és »működő« tehetségek őrzése,- gondozása. Egy színházi rendező mond­ja : »X. nagyon tehetséges, mégsem kap a következő pro­dukciómban szerepet, mert most éppen nincs a tehetség állapotábán«. Ez az első pil­lanatban egy kicsit misztiku­san hangzik, ámbár, ha jól meggondoljuk, bizony előfor­dulhat, hogy a színész mos­tanság tényleg »rossz passz­ban« van. Ennek akárhány oka lehet Egyik talán éppen az, hogy az utóbbi időben nem kapott egyéniségének megfelelő szerepet, vagy egyáltalán nem játszatták. Esetleg egy bukás áll a do­log mögött. Akárhogyan van is azonban, a rendezőnek mindenképpen az lenne a dol­ga, hogy megfelelő lélektani ismeretekkel, pedagógiai mód­szerekkel a »tehetség álla­potába« hozza színészét. Ez persze nemcsak a szí­nészekre vonatkozik, sőt nem­csak az alkotóműhelyekben dolgozókra: A munkahelyi vezetőknek legfontosabb fel­adatuk, hogy kitől-kitől úgy követeljenek, kérjenek, hogy az illető képességeinek maxi­mumát tudja nyújtani fel­adatai Végzése közben. Kár lenne tagadni, hogy az adott jó lehetőségek között is sok nálunk a csalódott em­ber. Természetesen nem a lustákra, fanyalgókra gondo­lok, hanem azokra, akik tud­nak és szeretnek dolgozni, csak éppen... Éppen nem képességeiknek megfelelő fel­adatokkal látják el őket. vagy nem honorálják (megfelelő figyelemmel) a végzett mun­kát. Vagyis megkapták az időn­kénti jutalmukat, csak éppen az nem derült ki, hogy mi volt az a minőségileg figye­lemre méltó teljesítmény, amiért fokozott megbecsülés járt. Persze, a szellemi produk­tumokat nagyon nehéz mér­ni. Egzakt módon nem is le­het. Éppen ezért sok minden összemosódik az erkölcsi vagy az anyagi jutalmazásoknál. Tehát az is aranymosás (hogy eredeti hasonlatunknál ma­radjunk). ha a produktumok­ból jó szemmel és lelkiisme­retes mérlegeléssel kiválo­gatjuk a legigényesebbeket, legjobbakat. Hogy az értékek ne keveredjenek a korpával. Minden munkahely, de el­sősorban a művészeti műhe­lyek felelőssége nagy e te­kintetben. A tehetségkutatásnak, -gon­dozásnak hazánkban nincse­nek rossz hagyományai. Szá­mos klasszikus alkotónk ne­vét említhetném, aki például az írástudók egész nemzedé­két indította el a pályán. De a színészpedagógusok (szín­házteremtők) sem voltak ke­vesen. Legjelentősebb képző­művészeink most is, napon­ként emlegetik mestereiket Arról persze nem szól a fáma, hogy hány ezer jelölt közül kellett kiszűrni a csi­szolásra érdemes kincseket. De ezt a munkát minden­képpen vállalni kell. Hogy mi a fizetség? Maga a felfedezett, a kimunkált te­hetség; a megmentett, a fel­mutatott arany. Gyarmati Béla Pólyák Ferencet várják A balt äs embert hívták meg vasárnapra a marcali városi-járási kulturális köz- ponta. Pólyák Ferenc matkó- pusztai fafaragó művész ked­ves, rusztikus alkotásait állít­ják ki. A megnyitó egyben bemutató is lesz: a neves, közvetlen modorú és ízes be­szédű fa6zobrász a közönség előtt alkot majd. Lesz folklór­műsor és filmvetítés Is. Ró­nay György verset írt a ne vés fafaragóról: »Az embe­rek elmúlnak, a fák sorra kidőlnek. / Tűnődik mit tehet, hogy itt marassza őket. / így jár-kél a'világban. A kezé­ben szekerce / Hogy a mulan- dót mégis maradandóbbá te­remtse.-“ Egyébként az 1945-ös szüle­tésű népművész ma is a ré­gi tanyán él, dolgozik. 6 ed­dig nyolcvanöt kiállítása volt. Részt vett az 1974-es moszkvai barátságfesztiválon és a havannai VÍT-en is. A Magyar Televízió többször forgatott róla filmet. A mar­cali kiállítás délelőtt 10 óra­kor nyílik. Sportdélutánt rendeznek a nagvatád-bodvicai könyv­tárklubok szombaton a mű- vésztelepén. illetve a sokat sejtető nevű Ámor-erdőben. Az ugyancsak atádi Victor Jara ifjúsági klub vasárnap reggel 8 órától a parkerdőbe kirándul. Reméljük, az idő kegyes lesz a szervezőkhöz. Annál Í6 inkább, mert Csur­gón ugyancsak »Barangolás erdőn, mezőn« jeligével Pá- lisn.é Szendrpdi Zsuzsa vezeti a nyolcadikos klubot* termé­szetjárásra szombaton. A gyermekklub tagjait pedig ke­rékpártúrára irányítja Witt Katalin. A Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központba érkezett a _ somogyi képzőmű­vészek vándorkiállítása, ez május 19-től 29-ig tart nyit­va. Naponta 8 és 20 óra kö- aött fogadnak látogatókat A bárcsi Móricz Zsigmond Mű­velődési Központ ugyancsak kiállításra várja az érdeklő­dőket: 60 év története bé­lyegeken címmel rendezték meg ezt a bemutatót. Vasár­nap tartják az úttörő művé-’ szeti szemle városi, város kör­nyéki bemutatóját. Siófokon a Dél-bálát on! Kulturális Központ lesz a színhelye szombat-vasárnap a Balatoni évednyitó ’79-nek, Itt hazai és külföldi kórusok találkoznak. A kóruskultúrá­járól is híres város jó gaz­dája lesz a nagyszabású ren­dezvénynek. Tabon, a helyi művelődési házban Böször­ményi Gergely lemezlovas lép fel vasárnap Kite 20 órá­tól. Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Ü ttörő Művelődési Központ rendezé­sében ma 17 órakor táncház- rendezvényt tartanak a hely­őrségi művelődési otthonban! Balázsné Pomezsánszky Judit és Kaposvári Mária vezeti, közreműködik a Kerékkötő együttes. Aprók táncháza lesz szombaton 10 órakor, ez már az ifjúsági házban. Takács László vezeti, s itt is muzsi­kál majd a Kerékkötő. Va­sárnap 15 órakor viszont gyermekdiscót rendeznek, közben pedig filmet vetíte­nek. A kaposvári Csiky Gergely Színház szombaton este 19 órakor Ódry-bérletben játssza Mihail Bulgakov Bíbor sziget című szatíráját. Babarczy László rendezte, a zenéjét Hevesi András szerezte, illet­ve szerkesztette. Kiss Jenöt. Kiss Istvánt, Nagy Anikót, Galkö Bencét, ifj. Mucsi Sán­dort. Spindler Bélát, és két vendégművészt — Sára Ber­nadettet és Kátay Endrét — láthatja benne a közönség. Vasárnap ugyancsak ez a mű kerül színre 15 és 19 órakor, A Vörös Csillag Filmszín­házban a korai előadáson Kovács András új műve, az Októberi vasárnap látható. Bács Ferenc, Moór Mariann, öze Lajos mellett német szí­nészek is játszanak ebben a Horthy-éra döntéskényszer pillanatát ábrázoló filmben. Az esti műsoron a Sógorok, Sógornők című színes francia alkotás szerepel 15 éven fe­lülieknek. A Szabad Ifjúság Filmszín­ház ajánlata a két. korábbi előadáson A vihar fia című színes, szinkronizált ausztrál ifjúsági film, az esti előadá­son viszont Annie Girardot- val a főszerepben a Fuss utánam, hogy elkapjalak cí­mű francia vígjáték kockái peregnek. A Latinca moziban az Együtt és külön, a Rá­kóczi moziban vasárnap a Fantozzi című filmet vetítik. Képünkkel a turista hajla- múaknak igyekszünk úticélt javasolni: a hátrány melletti Rádpusztán található ez a XIII. században épült temp­lom,. melynek romjai a ro­mantikáról vallanak. CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel Űj, nagyobb hozamú búza­fajták terjednek eL A bánáti­ból elvetett mag például a régebbi fajtáknál kétszer töb­bet hoz: minden szem 9—10- et ad vissza. De, amikor Eu­rópában megjelent az olcsóbb amerikai búza, átható mező- gazdasági válság rázta meg az uradalmakat, a kis^'és kö­zépbirtokokat. A piacgazda­ság törvényszerűségei azonban már nem engedtek visszalé­pést. Hogyan lehet verseny­re kelni az olcsóbb tengeren­túli áruval? A magyar me­zőgazdaság a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a termelési költségek leszorítá­sának módszerét csak rész­ben (a napszámok, bérletek, a részművelés javadalmazásá­nak csökkentésével) követ­hette. Gépbeszerzéssel,' kor­szerűbb gazdálkodási módsze­rek, új fajták meghonosításá­val a tőkeszegénység miatt csak kevesen kísérletezhettek. Ehelyett további új és újabb földeket vetettek be gaboná­val. A nyolcvan-kilencvenes években egy-egy kiemelkedően jó esztendőben temérdek bú­za termett, még állati takar­mányozásra is jutott. Nagyobb területek, több búza: rendkívül olcsó lesz a liszt és a kenyér. Ez többé- kevésfoé meg is felelt a roha­mosan növekvő népesség szükségleteinek. Az olcsó lisztfélékből készült ételek — ha szűkösen is — a legszegé­nyebbek asztalára Is eljuthat­nak. A kenyér eddig is fon­tos volt, de most mindennél előbbrevaló lesz. A lisztből igen gyorsan, egyszerűen el­készíthető. legváltozatosabb tésztaételeket hozta ki a konyhai lelemény. Ekkor vá­lik az egykor gazdag állat­tartó Alföldön a lebbencs és a tarhonya oly jellegzetes népélelmezési cikké. Kenyér! Leírhatatlan, mi­lyen sokféle érzelmi színeze­te van a szónak. A lisztből dagasztott kovászos vagy ko­vásztalan, sült kenyér fontos részé a földművelésre áttért európai' népek' civilizációjá­nak. Hippokíatész ókori görög orvos már 17 féle kenyeret említ diétetiikájában. Élesztős kenyér, kovászos és kovászta- lan, fehér és barna, kemen­cében, formában, tűzhelyen, szabad tűzön és hamuban sült, főtt lisztből dagasztott és tej­jel kovászok kenyér. Búza-, rozs-, árpa-, és törkölykenye­rekről ír. A keresztyén litur­giában a fehér lisztből sü­tött kovásztalan ostya Krisz­tus teste és vére, egy a ka­tolicizmus és a görögkeleti vallás három szentsége közül. A magyarok az állattartó- földművelő tarkőktől tanul­ják a gabonatermesztést. Ke­nyerük is sokáig keleti min­tára készült, kovásztalan, le­pényforma. Régészek a közép­korból ismerik a lapos, má­zat! an cseréptálkákat — ezek­ben sült a keleties magyar kenyér. Az úgynevezett le- pényíkenyeret még a múlt ’ században te ették. A XV. századi Budán vi­szont már árusítanak félfillé­res kis zsemléket, de készül fehér kenyér is. Ismernek még közönséges kenyeret, ezt a piacon, a padra helyezve kínálják. A nép által kedvelt és fogyasztott olcsó, fekete cipók pedig a piac földjére helyezett gyékényen várták az éheseiket. E mindennapi eledel évszá­zadokig házikenyérként ke-* rült az ország túlnyomó több­ségét jelentő jobbágyok,- zsel­lérek, pásztorok asztalára, ta­risznyájába. Sütésben kidolgo­zott, század szentesítette, ha­gyományos rend látható. A legapróbb mozdulatoknak je­lentőségük, a felhasznált anya­goknak szigorú arányuk volt. Mégis változatos és tájan­ként más-más izű kenyeret ettek az országban. Csáktor­nyán a kalácsízű, cukros élesztővel sütött fehér kenye­ret kedvelték. Csallóközben burgonyával keverték a tész­tát. és páré! észtével erjesztet­ték. A párélesztőt sárgarépa, petrezselyemgyökér, vörös­hagyma, zsályalevél, komlóvl- rág, köménymag, egres, meg­forrt borhab és egyéb aro- másító növények főzetéből korpa hozzáadáséval keverték, kovásszal dagasztották, szári-: tották. Az erjedő baktériu­mok megtöltötték a tésztát a különleges főzet finom. aro­máival. Más tájakon bort és tejet adtak az úgynevezett czökös kenyérhez. A Nyírségi­ben és ahol bőven, termett gyümölcs, a burgonya helyett édes almát sütöttek a tésztá­ba. Az almás kenyér jól kelt, gyorsan sült, és kellemes, édeskés ízű lett. Használtak sovány tejét is a kelesztés- hez, ezzel a kenyér fehérje- tartalma növekedett haszno­A szegény ember szemében a' kenyér a legelső eledel volt a világon. A hódmezővá­sárhelyiek csak úgy hívták; áldott kenyér. Akinek jó nagy darab lapult belőle az átalvetőjében, nyugodtan ment dolgozni a határba, éhen nem veszett. Egyetlen ételhez sem kötő­dik annyi szeretet, féltő ag­godalom. tisztelet, babona, családi érzelem, emlék és hi­edelem, mint a kenyérhez. Az ifjú menyecskét az első ropogósra sült, kihasadt tete­jű kenyér avatta gazdaasz- szonnyá. Itt mutatkozott meg igazán asszonyi tudománya. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom