Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

Heßei aaaüräriat A kiállítás sok érdeklődőt vonzott. összegező megyei amatőr- tárlat nyílt tegnap Kaposvá­ron a Ixiünea Sándor Műver lödé» Központban. A somo­gyi művészeti szemle része­ként — vele összhangban. — nyűt lehetőségűk a bemutat­kozásra a megyében élő ama­tőr képzőművészeknek. Lát­tuk a kaposvári járás és a megyeszékhely közös kiállítá­sát Kadarkúton, s elégedet­ten állapítottuk meg, hogy az utóbbi idők leggazdagabb anyagával ismerkedhettünk meg. Még Siófokon rendeztek járási bemutatót; mint hal­lottuk, máshol — Nagyatá­don, Marcaliban nem jött ösz- sze annyi kép és egyéb alko­tás, amellyel a rendezők kezd­hettek volna valamit. A me­gyei kiállítás ezért olyan, mint a kadarkúti volt, hiszen egy-két amatőr néhány mun­kájával gazdagodott csupán. A La tánca Sándor Művelődé­si Központ előtere pedig — eltekintve a fotókiállításoktól — alkalmatlan arra, hogy a nézők az amatőrök alkotásait élvezzék. Ha az összképen ennyire nem látszik meg a megye tel­jesebb bemutatkozása, miben 'keressük az okat? Nem hi­szem, hogy Kaposváron és .környékén élnek csak amatőr képzőművészek. A megye- székhely lehetőségei az átlag­nál nagyobbak. A munkahe­lyek több tehetséges embert vonzanak Kaposvárra, de az önképzés — tájékozódás — viszonylagos adottságai is job­bak. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy néhány kilomé­terrel távolabb a megye szí­vétől már nem érződhet a vérpályákon a lüktetés... Per­sze, kisugárzó hatás csak ak­ikor érvényesülhet, ha meg­van az összeköttetés a megyé­ben élő amatőrökkel. A bemutató aránytalansága nem a kiállított alkotások minőségén érződik, hanem azon, hogy egyes vidékek hallgatása nagyon is szembe­tűnő. Lehet, hogy pillanatnyi­lag valóban ilyen az összkép, de akkor ennék az az oka, hogy korábban mulasztás tör­tént a tehetségek fölfedezésé­ben, tehetségük ápolásában, gyarapításában. Feladatot ad ez a kiállítás elsősorban a mozgalom irányítóinak; csak mint részeredménnyel lehet­nek elégedettek az idei me­gyei amatörkiállitással, A vidéki szakkörök munká­jának a figyelemmel kísérése, újak létrehozása járulhat hozzá, hogy egy-két tehetsé­ges fiatalember képezhesse magát, tanulhasson, megyénk | bármely területén él is. A megyei amatőrkiállításom azok kaptak jutalmat, akik egész évi munkásságukkal — nemcsak a pályázatra bekül­dött művekkel —, szakköri tevékenységükkel hoztak di­csőséget az amatőrmozgaiom1 számára. A kiállítás tegnapi megnyitóján Dabóczi József, ifj. Ungvári Károly, Somogy- txzri József, Gáspár András, Tibol László, Ungvári Judit, Magyar Ti vadamé, Takács Zoltán, Tarr Lajos, Vezér Dezső, Pollák Judit és Szabó György vett át jutalmat, H. B. Szabó Gvörgy grafikája. A hatalom „umbuldái” Leonardo Sciascia: Célok és eszközök Nem egyszer es nem is két­szer fordult elő a világiroda­lom történetében, hogy egy könyv hatása csak évekkel az első kiadás után erősödött fel, akkor, amikor a társadalmi változások, a politikai ese­mények mindenki számára érthetően bizonyították be az író igazát Leonardo Sciasciá- nak, az itáliai szépliteratúra legkiemelkedőbb élő képvise­lőjének, Szicília elkötelezett kommunista írójának a kis­regényeit is bizonyára más­képpen értelmeztük volna öt- -hat esztendővel ezelőtt, mint most, jóval Rumor és Colom­bo exkormányfők, majd Leone köztársasági elnök vesztegeté­si botrányai és »lebukása« után, a terrorizmus és az olasz belpolitikai válság lényeinek ismeretében. Az a ritka eset fordult tehát elő, hogy a ma­gyar kiadás fél évtizednyi ké­sése következtében izgalma­sabb, mélyebb, tényekkel megmagyarázhatóbb olvas­mány a Célok és eszközök cí­mű kötet, amely nemrégiben jelent meg a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában. Igaz, »maffiatémákban« ed­dig sem szűkölködtünk. Lát­tuk Damiani és Lattuada film­jében a holttesteket és a pénzügyi »umbuldák« meg­szervezésének részleteit, a kenetteijesen szónokló »atya­mestereket«, átéreztük a szi­cíliai közélet misztikumba burkolt gyalázatát, a kisem­berek irtózatát, s kezdtük megérteni, miért kap rendsze­rint oly kevés szavazatot a kommunista párt Verga és Guttuso szépséges szigetén. Mindez azonban néha mesé­nek tűnt: nem helyettesíthet­tük be ugyanis a képletbe, a «■főnök« helyébe az olasz köz­élet egyik-másik potentátját, a meggyilkolt bíró helyére a t télen elpusztított Alessandri- nit, a minden aljasságra haj­lamos végrehajtó hsiyére pe­dig a csak néhány hete fü- löncsípett F.redát és Venturát. J Most azonban végérvényesen megkaptuk a kulcsot Sciascia három kisregényének értel­mezéséhez. Nem nézhetjük többé romantikus szemmel a maffiát Azért sem, mert A minden­kinek a magáét és a Célok és eszközök korántsem szokvá­nyos krimi, bár a bűnügyi his­tóriákhoz szükséges valameny- nyi cselekményelem — vagyo­nért elkövetett gyilkosság, ér­dekházasság, »urambátyámos- kodással« szerzett politikai hatalom, titokzatos remetelak. rejtélyes gyilkosságsorozat, a nyomozás félrevezetése, az eredmény eltusolása — meg­található bennük. Sőt. az ama­tőr nyomozó sem hiányzik a kelléktárból: az első kisre­gényben egy jámbor középis­kolai tanár, a másikban egy sikeres festőművész szegődik a bűnösök nyomába, próbálja felbolygatni azt, amit felboly­gatni nem ajánlatos Szicíliá­ban. Ám ők ketten — és ez az egyik vonás, amely lénye­gesen megkülönbözteti Scias­cia munkáit a szabványos kri­miktől — nem csupán ügyes és mulatságos műkedvelő de­tektívek, hanem — a párbe­szédekből, a számos esszé­betétből ez is kiderül — a baloldali értelmiség lelkiisme­retének megtestesítői. S az sem szokványfogás ebben a cselekménykörnyezetben, hogy nekik sikerül leleplezniük a bűntetteket, s nem a rend­őrségnek. Állításunk bizonyí­tására hívjuk segítségül azt a napokban nyilvánosságra ho­zott statisztikát, amely sze­rint Itália rendőrei tavaly mindössze huszonhárom szá­zalékát találták meg a terror­cselekmények és a gazdasági indíttatású gyilkosságok tette­seinek ... Sciasciának mindezek elle­nére nem szándéka a megré- mítés. Jól tudja, hogy e mű­fajt sokan alaposan lejárat­ták már, ezért az ijesztés, a feszültségkeltés helyett inkább kineveíteti a különböző rendű és rangú »maffiózókat«. Le­hetetlen, valószínűtlen helyze­tekbe sodortatja őket, gúnyo­san visszájára fordítja vallá­sos miszticizmustól, hatalom­vágytól és pénzsóvárságtól sugallt »ideológiáikat«, félig- meddig tehát elidegenitő, ka­cagtató krimiparódiát is te­remt, a tragikum és a komi­kum közötti szakadatlan vib­rálásra serkentve az olvasó agyát. Nyilván e kettősség okozza, hogy a filmrendezők igencsak vonzódnak e fantasz­tikusan szellemes és művelt író műveihez: Mint a bagoly nappal, a Kiváló holttestek és a Todo modo — a kötetben is szereplő célok és eszközök filmváltozata — nálunk is sláger volt Nem a maffiatémát, »csak« az értelmiség felelősségének problémakörét tárgyalja a könyvben olvasható harmadik kisregény, a Majorana eltűné­se. Dokumentáris. esszéiszti- ku*. sőt publicisztikai eszkö­zökkel, tehát tőle szokatlan módon dolgozza fel Sciascia az 1938-ban nyomtalanul eltűnt nagy atomtudós, Ettore Majo~ rana történetét. A fiataléin Wer, a Nobel-díjas Enrico Fermi és Werner Heisenberg barátja, túlságosan korán döbbent rá az urániummag bontásának rettenetes veszélyeire, ezért — nem vállalván az ember­telen célok érdekében folyta­tandó kutatást — kolostorba | vonult. Ma is időszerű, sőt, ( örökérvényű gondjuk ez a tu­dósoknak, s minden alkotó ér­telmiséginek, ezért érdemes hát elolvasni e kisregényt, an­nak ellenére, hogy e doku- mentarista írásmód korántsem olyan erős oldala Leonardo Sciasciának, mint a szellemes, vérfagyasztó és mulattató cse­lekményszövés. Lontay Lázló, Pödör László és Szénási Ferenc fordításai stílusosak, gördülékenyek. Nem értjük azonban, miért kapta a második kisregény és a kötet az eredetiben maróan gúnyos Todo modo, azaz »bár- | hogyan, »bármilyen eszközzel« helyett a semmitmondó Célok és eszközök címet U A. Gerencsér Miklós I ­[ "ferdeHÁZ I Még > becstelen üzle­tet is megbocsátják, de a szegénységüket soha. Száz és száz példát sorolhat­nék elő, arait nap nap után produkál a város, a húspiaci pecsenyesütőktől a milliomos lókupecékig, a zöldséges császároktól a nerc- bundás kötődésekig. Isme­rünk embereket, akik madár- eleségből gazdagodtak meg. autószerelőket, akik húszezer forint alatt föl sem vállalják a javítást, pincéreket, akik bőröndben hozzák haza az ötszázasokat a balatoni sze­zonról. —- Hogy mersz bennünket az alvilághoz hasonlítani?! — szakította félbe az apja. Edit még hajlékonyabban, még békülékenyebben foly­i* il l ft ^ r — Akkor arra kérem édes­apámat, tessék elgondolni, kikhez köt bennünket a min­dennapi munkáink, Nem élhe­tünk társadalmi kapcsolatok nélkül. Zsíros kenyérre és teára hívjak vendégeket, ami­kor a taxisofőrök között is a Napóleon konyak járja. Va­csora helyett rendeljek sós­kiflit és ásványvizet, ha el­megyünk szórakozni ? És miért ne mennénk? Remé­lem, nemcsak a parazitáknak, a prostituáltaknak meg a nyugati turistáknak muzsikál­nak az első osztályú helye­ken. És a világ arra való, hogy járkáljunk benne. Kar­csi szokta idézni Goethét, hogy tudniillik nem gomba az ember, hogy ott rothadjon el, ahol kinőtt a földből. Akkor tehát autóstoppal utazzunk kirándulni oda, ahova a ba­rátaink saját gépkocsival ér­keznek, esetleg a saját nya­ralójukba? Tessék megérteni, drága édesapám, hogy min- ezt nem én találtam ki. Bár­csak így lenne. Bárcsak be­bizonyíthatná, hogy képzelő­döm. De mi van, az létezik, és rám kény szeri tették. Vagy elfogadom, vagy lemondok mindenféle társasági kapcso­latokról. De nem tehetem, mert függök tőlük. Mihelyt észreveszik, hogy fütyülök a kialakult szokásokra, azonnal ejtenek. És ez már nem Íz­lés, nem divat, nem életfel­fogás dolga, hanem létkérdés. Egészen pontosan a jövőm, a hivatásom, kenyerem. Bármi­lyen gyönyörű ez a lakás, nem fog megmenteni a szám­űzetéstől, ha dacolok a ki­alakult szokásokkal Kikezde­nek, mellőznek, lépésről lé­pésre hátrább szorítanak, ha más akarok lenni, mint ők! Alikor aztán nem azért kell elköltöznünk innen, mert jobbra váltjuk a jót. hanem azért, mert a közfelfogással szembeni dacolásunk miatt utálnak ki bennünket nem­csak a Gólyahir utcából, de az egész városból Mindez oly világos... Lehetetlen, hogy ne értené meg, édesapám ... Edit szavai után gyászossá vált a csend. Burján Péter ebből a komor hallgatásból csak a roppant súlyt érezte. Nagyon távolinak érezte De­zső hangját: — Ez ám a szentírás, nem a biblia. — Az én igazságomhoz nem kell ennyi szó — mond­ta a nyugdíjas kőműves. — Az én igazságomhoz már egyetlen szó sem kell. .Csak ragaszkodnom kell hozzá. Azt pedig mindenáron megte­szem .., Több érve nem lévén Edit­nek, végső kapaszkodóként a puszta akaratára hagyatko­zott. Ráeszmélt, hogy ó is megsértődhet. S mivel igy tett, nem figyelt eléggé, mit is mondott az apja. Áz el­hangzott szavak ezrei közölt, a túlzó kifejezések sűrű elő­fordulásában föl sem tűnt neki az a »mindenáron«, An­nál elkeseredettebben törő­dött bele, hogy a megértetés HÉTVÉGI TÁJOLÓ Marcaliba kéne menni ízléses külsejű füzet érke­zett a napokban szerkesztősé­günkbe: Marcali műsor a cí­me. Az »első fecske« ez, s céljának megíelelően bő tajé- koztat.ast nyújt az ottani mű­velődési intézmények kínála­táról, programjáról, a klubok tevékenységéről. Néhány, ér­deklődésre számot tartó ren­dezvény Marcali áprilisi aján­latából: vasárnap este a Kul­turális központban a Logarit­mus együttes muzsikai. Húsza­dikán a Népszínház társulata lép föl, ezúttal operával. Leon­cavallo Bajazzóik-ját ének­lik. Még latnató holnapig az áfész üveg-porcelán és kerá­mia áru, valamint terítési ki­állítása.. A hónapban az úttö­rők bábversenyét is megren­dezik. Folynak a jogpropa­ganda-előadások, érdeke­sebbnél érdekesebb témákat tűztek napirendre, s ezeket különböző intézményekben tartják meg. A Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításaira is itt hív­juk föl a figyelmet. Gazdag anyag látható a szövés-fonás, gyermekév alkalmából ren­deztek. Tabon húsvét vasárnap el­sősorban a fiataloknak szerei­dének kedveskedni, ezért hív­ták meg estére Böszörményi Gergelyt, az ismert lemezlo­vast, Nagyatádon a bodvicái klubkünyvlár'oan mai magyar költők műveiből rendeztek könyvkiállítást; ez 18-ig látha­tó. A barcsi művelődési köz­pontban szombaton a Piramis együttes tart koncertet 17 órakor. S ezek után, lássuk, mit tar­togatnak a megyeszékhely, Kaposvár intézményei húsvét napjaira? A Csiky Gergely Színházban vasárnap 19 órakor Frantisek Hrubin Augusztusi vasárnap című színműve szerepel a műsoron. Ugyanezt láthatják hétfőn 15 órai kezdettel is az érdeklődők. Este 21 órakor a stúdiószínházban megkezdi háromnapos vendégszereplését a Fodor Tamás vezette Stúdió illetve takácsmesterség köré­ből, a marcali járás 1848— 49-es eseményeiről, a szovjet hatalomért harcoló somogyi internacionalistákról és a Ma­gyar Tanácsköztársaságért küzdő bolsevikokról. Hétfő szünnap, egyébként 9-től 17 óráig tart nyitva a múzeum. Nyílik a rózsa címmel nóta- és népdalestet tartanak va­sárnap 19 órakor a siófoki Dél-balatoni Kulturális Köz­pont színháztermében. Ezt a Magyar Televízió énekesver­senyének tizedik évfordulójá­ra emlékezve rendezik meg, Tamási Eszter vezeti majd a műsort, amelyben Bodza Klá­ri, Bussay Antal, Dévai Nagy Kamilla, Herr Olivér, Horváth István, Kovács Lajos, Miklóssy József, Szántay Ildikó, Takács Béla, Talabér Erzsébet, vala­mint Berki László és népi ze­nekara lép föl. Ebben az in­tézményben látható 22-ig a nemzetközi gyermekrajz-ki- állítás, melyet a nemzetközi vágya hiú ábrándnak bizo­nyult. — Akkor hát nincs re­mény ... — adta fel a lel­kiismereti harcot. — így is jó. Sajnálom, hogy szomorú­ságot kell okoznunk édes­apámnak. — Én már azt sem sajná­lom — tágított a résen Pau­la. — Ennyi érv még az el­lenségeinket is meggyőzte volna! Burján Péter elcsigázottan pihent a sáncai mögött. A vé­dősánc a látszólagos egyked­vűség volt rajta. Ez az egy­kedvűség ' tömören fogta kö­rül, s el kellett hinni, hogy semmiféle ostrom nem árt­hat neki. Ilyesmit .sugallt szavának kényelmes ereje is. — Tálán igaz. Adódhat helyzet, amikor könnyebb meggyőzni az ellenségeinket, mint a saját véreinket. Belá­tom, nincs már értelme ilyes­min vívódnom. Csak egyet, ugyanazt az egyet mondhatom, legutoljára, amit már a leg­elején is megmondtam: a becsületünk nem lehet eladó. (Folytatjuk) »K» színházi alkotóközösség, mely Georg Büchner Woyzeck című, kétrészes játékát mu­tatja be. A rövid életű, múlt századi német drámaíró mű­vei reneszánszukat élik ná­lunk. Csak emlékeztetőül: Danton című drámáját a Nemzeti Színház játssza Szé­kely Gábor rendezésében. A Woyzeck című mű a Stúdió »K« előadásában sikert ara­tott, több lap foglalkozott már vele. Az esztelen vélet­len gyilkossá tesz egy közka­tonát; erről szól a darab, melyben a gyilkos az ártat­lan és a meggyilkolt a bűnös. •►Közönségfilmek« szerepel­nek a Vörös Csillag Filmszín­ház ünnepi műsorán. A szí­nes, szinkronizált olasz film­vígjátékot, a Piedone Homg- Kongban címűt, vasárnap ve­títik, esténként pedig az ugyancsak olasz Fehér telefo­nok filmkockái peregnek. Dino Rist rendezte és Agos’ tinó Bellin kívül Vittorio Gassmon, Ugo Tognazzi is lát­ható benne. Hétfőtől a korai előadásokon Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nél­kül című műve szerepel. Sík Ferenc rendezésében. A Sza­bad Ifjúságban A négy testőr, a Huszadik század III—IV. ré­sze. illetve A hét mesterlö­vész és A keselyű három napja között válogathat a né­ző az ünnepek idején. A Latinca Sándor Művelő­dési Központ rendezvényei közül a tegnap nyílt megyei amatőr képző- és iparművé­szeti k''állításra hívjuk föl a figyelmet: harminchárom al­kotó művei láthatók. Képünkön a marcali mú­zeum néprajzi kiállításának részlete szerepel. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom