Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
I „Most már nevetve emlékezünk...” Inter dominó és bélyegek Százéves a GySEV Vallomások múlt és jelen időben A két esztendeje felavatott GySEV-pályaudvar Sopronban. öt asszony — majdhogynem azonos életúttaL Kom- lósdon, Drávaszentesen, Pé- terhidán Indulnak munkába reggelente. A legidősebb harminchárom, a legfiatalabb negyvenegyben született. Azok közül valók, akik a termelőszövetkezeti munkában a »derékhadat« képviselik. Akikről a zárszámadó közgyűlésen úgy emlékeznek meg mindenütt a megyében még most, a kézierőt kímélő gépek, vegyszerek korában is: nélkülük nem lett volna eredményes az évzárás... Húsz éve vagy ennél régebben léptek a téeszbe. A drá- vaszentesi Fábián Béláné és Gulácsi Sándorné, a komlós- di F. Kiss József né és Czi- gány József né meg a péter- hidai Csizmák Tiborné arról beszél, hogy mindhárom faluban csökken a munkabíró asszonyok száma A komiósdi növénytermesztő brigádban mindössze kilencen, a drávaszentesiben tizenhármán, a péterhidaiban buszán vannak — Drávaszentesen jó pár asszony idő előtt nyugdíjba kényszerült. A férfiak még a kezdet kezdetén, amikor a napi teljesítményért nem írtak jóvá többet negyed vagy fél munkaegységnél, elindultak máshová munkát keresni, így az asszonyokra maradt a neheze a földeken, a jószág mellett. Komlósdon más volt a helyzet, ott nem fordított hátat a falunak annyi férfi, A kezdet kezdetén — vagyis a szövetkezetek megalakulásakor már az asszonyok »vitték a prímet« tagként vagy bedolgozóként. Télen havat takarítottak és — előfordult olykor ilyesmi is — kukoricát törtek, a magtárakban dolgoztak. Tavasszal műtrágyát szórtak kézzel, istállótrágyát terítettek, burgonyát ültettek. — Persze többen voltunk, mint most, és nem ijedtünk meg attól sem, hogy csépe- leskor zsákoljunk, vagy a közös istállóiban a hízóbikákat mi gondozzuk. Ezt mind végig kellett csinálni, hogy idáig eljuthassunk, ahol most vagyunk. És most már nevet-1 ve emlékezhetünk arra, ami I akkor bizony igencsak nehéz volt. Gulácsiné tízévesen már a téesz munkáiban segített, Kissné pedig éppen csak hogy betöltötte a tizennégyet, már teljes értékű munkaerőként vett részt a kézi aratásban. Emlékeznek arra, hogy a szövetkezet földje az egész határban, szétszórtan helyezkedett el, s azon a földön még gumipitypang is termett... A kévéskazalon is lányok, asz- szonyok álltak, és fogadták a felhajított kévéket. — Rendben tartottuk a lakást, elláttuk a háztáji jószágot, gyereket vagy gyerekeket neveltünk úgy, hogy ha eljött az idő, hazaszaladtunk megetetni. Második, harmadik műszak? Akárhogyan volt is, túljutottunk rajta. És nyugodt lelki ismerettel mondhatjuk a nálunknál fiatalabbaknak — nem sokan vannak —: nem építettünk rossz alapot a szövetkezetnek. Mostanában ha vita kerekedik az asszonyok között, annak általában a munkalehetőség féltése adja a témát. Gk úgy mondják: irigvlik egymástól a munkaalkalmat. Pedig a tsz vezetősége gondoskodott róla, hogy a téli hónapokban is kereshessenek — az asszonyok azonban ügyelnek arra, hogy az elfoglaltságból mindenkinek egyformán jusson, aki arra igényt tart. A munkaórákat is jegyzik, nemcsak a forintokat számolják: a háztáji terület mértékénél, a szabadságnál ez is számit! — Nem tiltakozunk az ellen, hogy a borsócsépelésnél. a terményszárítónál éjszakai műszakban is kell dolgoznunk. Pótlék jár érte. akárcsak a vasárnapi minikéért, óc av/p1 is; L' Viliik ltítlülüüzott órák száma. Eleinte még azt is megtettük, hogy az éjszakai műszak előtti délutánon is vállaltunk munkát... Hogy közben otthon a háztáji jószágot is etetni kellett, a tehenek meg fejésre vártak? Az esti órákban hazamentünk, elláttuk ezt a munkát is, s erre az időre valamelyik családtag beállt a helyünkre... A gépműhely dolgozói kérték először, hogy a tsz veze-( tősége gondoskodjon a napi ebédjükről Az áfész babócsai kisvendéglője konyhájának a főztjét szállították nekik, aztán az irodai dolgozóknak is, s most már szinte valameny- nyi munkahelyre »házhoz- szállítják« az ízletesnek mondott ebédet. Fábiánná és Gulácsiné maga is fogyasztója. — Kif 'gáslalan — mondják. — Számozott éthordókban hozatja a szövetkezet Ba- bócsáról. Ez valamikor csak a kombájnosoknak járó kedvezmény volt, de hát más sem élhet meg sokáig kon- zerven, szalonnán, márpedig a munkahely gyakran mesz- sze esik az otthontól, még ha kerékpárral jár is az ember. .. Nyáron ötvenen, hatvanan, most több mint negyvenen fogyasztják a Babócsán főzött ebédet Drávaszentesen, Komlósdon és Péterhidán. Az üzemi étkeztetésnek ezt a módszerét úgy említi az öt asz- szony, mint a fejlődés útján az egyik mérföldkövet. Lám, ezt is elérték, mint annyi sok egyebet még az elmúlt húsz évben. Mind az öt asszony édesanya. A gyerekek között találni katonát, sofőrt, tanulót, könyvelőt, titkárnőt, gépszerelőt. Kissné nagyobbik lánya negyedéves orvostanhallgató, a kisebbik harmadikos gimnazista, mindketten Pécsen tanulnak. Hernesz Ferenc Miközben a hírügynökségek a világ legkorszerűbb és leggyorsabb vonatáról, a japán Sinkanszenről adnak hirt, amelyik három óra alatt teszi meg az ezerkétszáz kilométeres távot, Sopronban egy régi vasút ünneplésére készülődnek. Századik esztendejébe lépett a GySEV, azaz a győr—sopron—ebenfurti vasút. 1872-ben egy élelmes osztrák vállalkozónak, bizonyos Wilhelm Frankfurternek eszébe ötlött, hogy ha Győr, Sopron és az országhatár között vasutat épít, Bécs megkerülésével szállíthatja a magyar gabonát a nyugat-európai piacra. Tervei el is készültek, csupán a kivitelezés maradt el. A vállalkozónak elfogyott a pénze. Helyébe a frankfurti Erlanger bankház lépett, amely némi huzavona és a G yőr—Sopron—Ebenfurti Vasút Részvénytársaság létrehozása után két részben megépítette a pályát. így elsőként 1376. január 2-án a Győr— Sopron, majd három év múlva, 1879. október 28-án a Sopron—Ebenfurt közötti szakaszt avathatták föl. Jóllehet az országgyűlés akkor csupán kilencven évre a.dott koncesz- sziót a vasút működéséhez, a GySEV eredményeit és fontosságát látva a magyar és az osztrák kormány egyaránt 2007-ig hosszabbította meg a társasági vasút üzemengedélyét. A GySEV-nél nemcsak a centenárium miatt tartják jelentősnek ezt az esztendőt. Az öreg gőzösöket néhány hete korszerű dízelek váltották föl. 1979. február 5-én nulla órakor indult el az első M-62 sorozatú dízelmozdony Ausztria felé. S mint azt Markó Jenő, a soproni GySEV-pályaudvar állomásfőnöke elmondta: a születésnapra elkészül az inter- dominó-rend szer is, mely a jelenlegi vasúti technika egyik legkorszerűbb berendezésének számit, lehetővé teszi, hogy egyetlen ember irányítsa a váltókat, a szemaforokat. s lássa, mi történik a pályán. Februárban Sopronban ünnepi hangversennyel köszöntötték a százéves GySEV-et. A Magyar Posta centenáriumi bélyegsorozat kiadását tervezi, s ősszel a közlekedési szakemberek találkozójának ad otthont a győr—sopron— ebenfurti* vasút soproni központja. N. J. Öten a tizenötből Hajtóerő (Balról jobbra) Molnár Sándor, Dodonka József, Győrfi János, Acs Gábor, Pék István. Megvalósult, megvalósuló és megvalósítandó tervekről beszélgetünk. Azt firtattam, mi hajtja, mi készteti őket arra, hogy sokszor — illetve a tapasztalatok alapján szinte állandóan — többletmunkát vállalva kutatják, keresik a jobb, célszerűbb, gazdaságosabb megoldásokat. Többségük nem a központi irodában dolgozik. hanem kint az állattartó telepen, a tmk-műhelyben vagy másutt. Fiatal agrárszakemberek, a kaposvári főiskolai tangazdaság dolgozói. Nem egyidősek, de szemmel becsülve tíz évnél nincs nagyobb különbség közöttük. Klubba tömörültek, közösen vállalnak feladatokat, pályázatokat készítenek, aztán újabb feladatra készülnek. A hajtóerőről kérdeztem, és egy történetet kaptam. Válaszul talán, vagy csak tréfával elütve a kérdés komolyságát. — Olvastam valahol hogy több ezer fontot ajánlottak föl annak, aki kézi hajtású szerkezettel átrepüli a La Manche csatornát. Beugrottam az egyik társunkhoz és elmondtam: kéne egy ilyen szerkezetet készíteni. Nem azl felelte, hogy ostobaság, mert hisz magunk valóban nem tudnánk ilyet csinálni, hanem azt, hogy most nem érek rá, de gyere este, akkor va n időm és megcsináljuk. Így vagyunk mi egymással és a feladatokkal. — Pék István. a gazdaság zaranyi kerületének tmk-vezetője mesélte el a vidám történetet. Hosszú hajú, élénk beszédű fiatalember. éppúgy, mint. társai. Egyéni és közös sikerek, erőfeszítések fűzik össze őket. olykor a munkaidőn túl is. — Négy órakor nem ér véget a nap. — Ács Gábor a nagytoldi tehenészeti telep műszakvezetője. — Nem fér mindig nyolc órába az elvégzendő dolog, sőt. ha baráti összejövetelen találkozunk, hiába egyezünk meg. hogy sz-akmáról egy szót sem, csak arról beszélünk. Az ifjú szakemberek fejlesztették tovább és kísérletezték ki a mezőgazdasági főiskola által korábban kialakított galamblenyészto ketreceket a nagyüzemi formáról a háztájiba is használhatóra. Az elemekből álló szerkezetet, illetve alkatrészéit ez év elejétől már gyártja a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet számára a Cserepesen létrehozott üzem. Ha a most alakuló galambtenyésztő országos társulás létrejön. bizonyára ez az üzem lesz vagy lehet az új ketrecek gyártó bázisa. Erről a legtöbbet a témában is érdekelt Dodonka József, a tatomi kerület vezetője tud mondani. — Üresen állt ott egy épület. Felvetődött: mit lehetne vele tenni. Az első lépések 1977-ben kezdődtek. tavaly elkészült a tanulmány, és az idén már működhet az üzem Az ifjú szakemberek elképzelése tehát hamar valóra válhatott. sőt a helyszínen kialakított galambházban a nyárra ezer pár tenyészgalamb lesz. A klubban az a jó. hogy a felvetődött gondolatok írásban megmaradnak. Ami pályázatot elküldt.ünk, az nagyreszt megvalósult. — Amit nem. az is — fűzi hozza csendesen Györji JáTSZ.ÜZEMEK... Nem c csak eszköz *■Három-négy éve még azt mondták, a suszter maradjon a kaptafánál, a tsz ne go- lyósCsapágyat vagy villany- kapcsolót gyártson, hanem búzát termeljen. Mostanában már nem nézik rossz szemmel az üzemünket, sőt bíztatnak, hogy bővítsük...« Több gazdaságban hallottam hasonló véleményt, megtoldva némi kommentárral. Tény, hogy változott a tsz- melléküzemágak szerepének megítélése, csakhogy ez korántsem valamely korábbi melléfogás helyreigazítását jelenti, mégkevésbé az irányítás következetlenségét. A népgazdasági érdek és az észszerűség is a tsz-melléküzem- ágakban rejlő lehetőségek jobb kihasználását kívánja. m ■ ■ Az elmúlt években előtérbe került a hatékonyság ezen belül az ésszerű munkaerőgazdálkodás. A termelés bővítésének immár a jobb munkaelosztás és -szervezés az alapja. És bár a falu továbbra is jelent némi munkaerő-tartalékot, a következő években nyilvánvalóan tovább mérséklődik az ipar szívóhatása. Ez az enyhébb vonzás sem érinti azonban a falvakban élő, nagyobbrészt középkorú és idősebb, alacsony iskolai végzettségű embereket. Több- I ségük a tsz-ben vállal munkát, a mezőgazdaság azonban — jellegéből fakadóan — csak az év egy részében nyújt kereseti lehetőséget. Kézenfekvő mód a foglalkoztatásra egy kis üzem. A hetvenes évek kezdete óta a vállalatok felöl fokozatosan eltűnt az állami támogatások rendszerével fönntartott »védöbúra«. Kézimunka-igényes, csak viszonylag kis mennyiségben eladható, mégis nélkülözhetellen termékek soráról derült ki, hogy gyártásuk milliós gépsorokon gazdaságtalan. Áll ez a korszerű és piacképes berendezések egyes alkatrészeire is. Miként lehet, hogy ugyanezeknek a termékeknek 1 az előállítása szép nyereséget hoz egy tsz-melléküzemágban? A kapolyi tsz drótkötél- üzemében nincsenek drága nos, az egyetlen a klubtagok közül, aki a központban dolgozik, de mint kiderült, nem sokáig. Hamarosan ő is a tátomi Kerületben fog tevékenykedni. Jelenleg az ér- téKesílési csoport vezetője, képesítése szerint üzemgazdász. — A pályázat beadási határideje előtt pár nappal szereltem le, így nem tudtam a pályamunkámat beküldeni. De ez sem gátolta, hogy az állami gazdaságban egy része megvalósuljon. A fiatal szakemberek tevékenysége azonban nem csupán pályázatokra korlátozódik. Molnár Sándor, a zaranyi kerületvezető műszaki helyettese az újüómozgaiombol vette ki a részét. — Nem egyedül. Többen álltunk össze, és egy olyan keverőt terveztünk, amelyik kisebb helyet foglal el a réginél, és nagy teljesítményre képes. Munkához láttunk tavaly ősszel, s e hónap elején átadhatjuk a rendeltetésének. Kiadhattuk volna a munkát tervezővállalatnak is. de azt gondoltuk, úgy nemcsak drágább, hanem hosszadalmasabb is. összefogtunk, megcsináltuk. Többen közbeszólnak. A keverő építésének története lassan kikerekedik, s mind többször hangzik el az igazgató neve. Bíznak az igazgatóban, s ő is bennük. Egyre szenvedélyesebben érvelnek. Szakmai feladatokról esik még szó, mi valósult meg és mi nem. Epilógus helyett álljon itt egy, a klub elé tűzött új feladatokból. Az ifjú szakemberek a gazdaság egész területén dolgozzanak ki egy olyan módszert. amelvnek révén jobban értékelhető lesz a szocialista brigádok munka'a. A. gépek, nincsenek korszerű létesítmények. Az emberek kézzel fonják a drótkötelet Ma egy vékonyobb típusból 1000 métert, holnap, ha egy darugyár azt kéri, a legvastagabból 100-at. Mindez nagyüzemben csak úgy fize- tődne ki, ha ezerkilométer- szám rendelnének, csakhogy annyi sehol sem kell... Ha kevesebb a megrendelés vagy a szükség úgy kívánja, az emberek a műtrágyarakodásban segítenek, vagy épp kazlaznak az aratásnál... A somogybabodi tsz műanyagüzemében, ha kelt, egyetlen nap alatt képesek váltani a termékszerkezetet. Ha van megrendelés — gépeik ugyanis a nap 24 óráján át működnek — ezerszám is győzik gyártani a különféle elektromos kapcsolókat vagy aljzatokat. Egy nagy kavicsbánya számára csak autópálya-építkezés vagy épp a paksi atomerőmű sok ezer vagonos megrendelése jelent jó üzletet A vízvári tsz bányájában akár egy kocsi kavicsot is lehet vásárolni. Sorolhatnám a példákat Valamennyi hasonló kisüzem közös jellemzője a ma oly sokra becsült rugalmasság, az alacsony eszközérték, és ebből fakadóan a — kis sorozat, valamint sok kézi erő ellenére is — megmaradó gazdaságosság. Korántsem jelenti mindez, hogy valamennyi melléküzemág vagy az annak létrehozására szőtt terv az ésszerűség és hasznosság példája. Ugyancsak téves volna fentebbiekből azt a következtetést levonni, hogy egy gyönge adottságú tsz egész jövőjét a melléküzemágakra építheti. Ahogv a téma kitűnő ismerője, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának a főelőadója. Jablonkai Béla fogalmazott, a melléküzemág továbbra is csak az eszköz és nem cél. Bizonyos méreteken felül bővíteni és korszerűsíteni nemcsak a munkaerőkorlátok miatt lehetetlen. hanem azért is. mert a földuzzasztott kis üzemek épp a legrokonszenvéseb tulajdonságukat. a rugalmasságot veszítenék el. A legutóbbi időkig a melléküzemagak és az ipari üzemek közli kooperáció csak személyes ismeretségeken alapult. Az új melléküzem- ágak létrehozásét nemegyszer az ötletszerűség jellemezte. Ezért lordult elő, hogy olykor nem talált egymásra a kölcsönös érdek alapján a j vállalat és a tsz. Máskor terveket kreáltak társulásos tsz- üzem létrehozására, olyan nyersanyagra építve, amelyből az azt feldolgozó kaposvári nagyvállalat sem képes eleget termel, etni, hogy bővülő kapacitását lekösse. (Mennyivel jobb ötlet egy félkész vagy épp konyhakész burgonyát gyártó melléküzemág. Hasonlóképp hiányt pótolna több szolgáltató melléküzemág.) A múlt év vége óta a megyei tanács a korábbinál nagyobb szerepet vállal az érdekek egyeztetéséből, a lehetőségek felméréséből. Néhány hónapja valamennyi mellék- ! üzemággal kapcsolatos el- ! képzelést mérlegelnek, ha kell. javaslatokat tesznek, és seg’fenek a kapcsolatteremtésben is. Munkájuk garancia arra, hogy az eszköz valóban azt a célt szolgálja. a a a A tsz üzemek súlya (és irányítóik felelőssége) érezhetően nőtt. Bármilyen_ jelentős legyen is azonban a melléküzemágak szerepe bizonyos I termékek előállításában, a 1 helyi vagy közellátásban, ez a szerep csak átmeneti lehet. Az üzemek nyereségének a mezőgazdasági termelésben kell kamatoznia.
