Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
mancR# csuklón ragadta félórás feleségét, de Étiké néni Szód ligetről még egyszer visszarángatja. Átadja a kávéfőzőt, a kávéfőzőt, ami az általa ismert kávéfőzők közül a legkávéízűbb kávét főzi, ami a Cafe de Brasil értelemszerű adagolásából: a nem agyontömkö- désből és a nem túl laza be- lehelyezésből adódik. De az istenért, nehogy megvárjátok, amíg a kávé felforr! Mihelyt kifolyt, azonnal vegyétek le a gázról, nehogy kifőjenek belőle az illóolajok. De itt még csak kezdődik a kávéivá« technikája. Mielőtt ki- töltenétek e kávét, a csészébe feltétlenül előre tegyétek bele a cukrot. De ______________ p orcukrot ám! Az gyorsan olvad. De nagyon keveset, mert egyébként csak édes kávé lesz, nem kávéízű kávé. Keverjetek a cukorhoz két-három kávéskanál tejport, s csak ez után töltsétek rá a kávét. Töltés közben kavargatni kell. Ezzel kész a kávé, de még mindig nem fogyasztható. A kávé szürcsölése közben feltétlenül tartsatok a szájpadlásotokon keserű csokoládét. Így kell! És megint jön a postás, ragyog a boldogságtól. »Utazzatok azeelet tengereen sok oeroemoet ki- vaanok een, akkor fordul minden, joora, ha kisfiút hoz . a gólya féri, vigyaazz, hogy a szaad ne taatsd ki, ezt uezeni miska baacsi, suerue elfoglaltsaagom miatt nem utazhatok, de leelekben veletek vágyó jozsef, sohase hagyjaatok abba nagyon euruel kata, elveszted, de van meeg remeeny beelus-“. Vonuljunk hát oda, vidáman és jókedvűen — autón, taxin, gyalog, villamoson, buszon, mindegy, amibe férünk —, menjünk, ahogy illik, felvirágozva, most aztán kifényesítve és csillogó fogakkal essünk neki az életünknek. Nem kell megrémülni : süketnéma pincérek hordják el előlünk folyamatosan a mosatlant. A süketnéma pincérek máskor egészen olyanok, mint mi vagyunk ilyenkor, de most ők vannak szolgálatban, máskor mi vagyunk — és a szolgálat az szolgálat Utána nekünk is ugyanilyen jópofán nyomják a kezünkbe a baksist, hiszen semmit sem vettünk észre, amit nem kell, de mindenre figyeltünk, amire illik. Mindenki ragyog a boldogságtól. Zoltán kicsit ingerlékeny, de ezt most nem veszi észre senki. Ö meg nem mondja, betömik a száját a papírok, első oldalukon halványkék vőlegény a menyasz- szonnyal, s az erre nagyot fogok inni, dini, üdvözlő szöveggel a másikon. Pedig hát milyen jópofa az élet. C sak úgy jönnek-men- nek a legkülönbözőbb menetek. Most például egy esküvői menet Zoltánnal az élen, aki most ingerlékeny egy kicsit. Sőt ingerült Régóta ingerült már. Az unokatestvérének, aki most a menet végén kanyarog, egyszer elmondta egy kocsmában, hogy tudod, nekem is volt egy első szerelmem. Az első szerelem ... Folytatta volna, de az elfogyasztott sörmennyiség el- almosította, s inkább megint egy kortyot ivott, nehogy elaludjon. Falnám az izzó port a flaszterről, hogy egy ilyet ki tudjak bulizni magamnak. Akkor engem úttörőzenekar kísérne az állomásra, zsugorodnátok és döngölnétek a parkettát előttem. Ilyeneket gondolt az unkaöcsi a fényes menet végén, Zoltán meg azt, hogy ezt még ki kell bírni, miért ne lehetne épp ezt kibírni, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem úgy csinálja! Most Is itt áll a fényes menet élén, lám a kocsmában, hogy elakadt a hangja, talán nem is az elfogyasztott sörmennyiségtől, hanem már akkor tudta, hogy ide fog állni a fényes menet élére, felvirágozva, kifényesítve, s azt fogja majd mondani magának, hogy aztán úgyis azt csinálom* amit én akarok. Pedig az unokaöcsi a sor végén, már hogy kigondolta, hogy kimond** magában: ha egy ilyet ki tudnék bulizni magamnak. Az unokaöcsi már íti'ZoSMit tuB-3 ja, hisz nem esett a fejére, csak még hitegeti magát, hogy aztán úgyis, de aztán nincs, mindig csak most van... A pillanatnak élj öregem, mondta neki egyszer a kocsmában egy öreg csavargó, s ő akkor nem fogta fel e mondat mély értelmét; mindig csak most van, s Zoltán már tudja, hogy egyre ritkábban lesz ingerlékeny, ö lesz mindnyájunk megismétlődése — nem fog messzi esni a fától. — ö lesz a kiköpött ők, hisz már elindult a fényes menet élén: mostanMenjünk hát! tói kezdve tulajdonképpen ő is szolgálatban van, nemcsak a pincérek, de a pincéreknek majd csak letelik a műszak... Zoltánnak mikor? Sejde ő lesz a mi fiunk, mondja a Laci bácsi, és valami csomagot gyömöszöl a markába, még mindig tart az adakozás, pedig már indulni kéne. De azért kicsomagolja, Laci bác6i segít neki kicsomagolni, segít ennek a fiatalembernek, hiszen a mi fiunk, nem különbözik tőlünk, segítsünk neki. Na, mi kell? Ja persze, hisz éppen most telefonáltak, kérem, ne várakoztassa ezt a fiatalembert! O mm lesz a kiköpött ők, az éppen olyan, a te is úgy, ahogy mi szoktuk, fiam. Belerózsaszínedve a körbe, már most is bújik a fogpaszta-mosoly mögé, jól látják, hogy sejde ő lesz a mi fiunk! Nahát, fiam, nézd csak, nem olyan ez, mint egy ócska magyar gyártmány, amelyik kilövi a pirítást az ablakon! Valódi angol. Én hoztam, direkt ezért küldtem ki magam. Ide kell helyezni a kenyérszeletet; jó, ha egy kicsit száraz. Ez nem égeti meg a kenyérszeletet, ha kész, magától kikapcsol. És nem sárgul meg, mert speciális angol krómozása van. Én, fiam, el sem tudom képzelni a reggelit pirítás nélkül, mondja Laci bácsi; én se, mondja Zoltán, és nem tudja, hogy ilyen apróságokkal kezdődnek a dolgok. Én se! Én se, Laci bácsi, kérem. Laci bácsi nélkül sem tudom elképzelni a reggelit. Milyen humora van ennek a gyereknek, és Zoltán nyugtázhat magában egy sikeres beilleszkedést, fojtogatja félórás felesége csuklóját, odakint már csapódnak a kocsiajtók, csattognak, sűrűn, mint nyári zivatarban a ménkű. Sietni kell, már rég elmúlt a reggel, magasan ragyog a pirítós az égen, a speciális krómo- zású angol pirítóssütő lomhán úszkál alatta, mint valami eltévedt űrhajó. Én bizonyisten fel se kelnék, de lehet, hogy meg se születtem volna, ha nem lenne pirítós. Bruhaha, mondja Zoltán, második beilleszkedés. Két gól és milyen könnyen. Fog ez menni. Most a Laci bácsi mondja, hogy bruhaha. Zol7T. - . ■a;gr .Tg iif - a? - aTam/ari UJJUSATOCu K' a liSwa. bácsi röhögése. Teljesen olyan lesz, mint a Laci bácsi röhögése, és ezt Laci bácsi érzi, és ettől — ezen? vág ám az esze. mint a borotva! — még jobban röhög. Ettől Zoltánt elkapja a görcs, és egymást licitálják túl a Laci bácsiszerű röhögésben. Szervusz, Laci bácsi! (Belecsaphat.) Ez is jó, de nem ez a fontos, hanem hogy röhögünk, röhögünk bele a világba, egy bolyból kiszakadt, bolyszerű röhögéssel. Csökken közöttünk a távolság, egészen ösz- szeérünk, egymásba folyunk, _______________ eggyé ‘ válunk,---------------------- egy darab nagy röhögéssé, ami rózsaszín nyelven egészen enyhén megvajazott pirí- tóst egyensúlyoz. ______________ Ez azonban " ............. még mind semm i, hiszen ezek csak apróságok, hátravan még a kulcsátadás. A fényes menet késlekedik, de nem baj, késlekedhet, meg van fizetve, melegen tartják a hét fogást. Az étteremből Zoltán és négy-ötórás felesége az ajtó mögé bújik, az ajtó mögé, amit ez a ritka fényes kulcs nyit. Mert van itt minden. Jó itt, nagyon jó itt, és tudja ezt Zoltán, hisz élére állt a fényes menetnek, pünkösdi királyság, holnap mehet a sor végére, valahová az unokaöcsi elé. Nem úgy van az, ahogy az iskolában tanítják; mennek a dolgok maguktól, csak beléjük kell kapaszkodni, meg kell fogódzni bennünk, hogy te is velük mehess. Nem azt mondom én, hogy nincsenek csetepaték. Vannak. De vannak várak is! És a lövöldözés a várak között? Menet- rendszerű lövöldözések azok, fiam. Csak azért kellenek, hogy mindenki, annál biztonságosabbnak érezze a maga várát. Kis csetepaték, sosincs halottjuk. Vár a fejünk fölött a fedél, a kenyér is vár, s az ebéded is, fiam, az is a vár. Meg az ebéd utáni feketéd is. A csészében a kis- kanál, az is a vár, el kell bújni benne. Aki pedig a kis csetepatékba belehal, az vagy komolyan vette őket, vagy nagyon ügyetlen. Te nem leszel, az fiam. E * s megtörténik a kulcsátadás, és Lojzi néni tipeg oda, kezében takaros kis csomag, megint valami apróság. Ahol ablak van, oda függöny is kell, mosdja Lojzi néni, és leteszi a kis csomagot. Valaki megint rátesz valami kis apróságot, már a mennyezetig érnek az apróságok, kitöltik az életünket, már nyugodtak lehetünk, gondolja. Zoltán a fényes menet élén, ami végre elindul a zöld étterembe, a sárga színű nagy ebédhez. Éppen olyan, amilyet ilyen alkalomra elképzel az ember. Amilyet el kell képzelni. Illetve már el sem kell képzelni, csak rágondolni, és bemondani a számát, ahogv az lenni szokott, ahogy ezúttal is kijár a mi fiunknak, mi lányunknak, ahogy azelőtt is, kellett, ahogy illik, a nagy sárga ebéd. essünk neki, sohasem ér véget. (Stotz Mihály grafikája) Horváth Péter Tetők fölött az ég »Valami tői állni kell a háznak: rézpénz, kiskakas, újsághír, édesmindegy, de valaminek lenni kell a falban!-« — magyarázta nemrég a mester, részegen, és egy húszfillérest dobott a malte- rosteknőbe. Nagy István nem felelt neki, rakta a falat tovább. A mester leült a tete- jetlen szoba közepére, és röhögött. — Hogy a fenébe nem raksz te soha görbe falat? Nagy István nemcsak jól, hanem szépén is dolgozott: mozdulatai pontosak, nyugodtak, szinte kimértek voltak, olyan mozdulatok, amilyenek egy építőmesterhez illenéneik, aki tudja, hogy idővel leszáll a föld alá ez a ház is, a téglák szigorú rendjén kifog az idő mégszi- gorúbb rendje, és mégis, talán ennek ellenére, töprengés nélkül készíti a téglák rendjéből a falat, mintha az örökkévalóságnak építene. — Lehet, hogy már ebbe a házba is beköltözött a há- ziikígyó: piros, húszcemtis féreg, a dög — borongott a mester a hűvös betonon, ho.gy szavai nyomás pára- bolyhok szálltak a hideg levegőben. — Ha előjön a kígyó, valaki meghol a házban, én mondom, így igaz. — Aztán megint csak nevetett: — A szent Szűzmáriá- nak hallgatsz te mindig? Nagy István rakta a téglát tovább, nem törődött a mester szavaival. Az ő nagybátyja is részeges volt. Azt mesélik, úgy halt meg, ahogy megérdemelte: befalazta magát egy kamrába, részegen: persze ez olyan régen esett, talán nem is igaz, annyira mégse ihat be az ember, hogy magára húzza a falat. De abbgn a rézpénz-dolog- ban mégis csak lehet valaKiss István: Munkástrón mi. Mert mitől állnak olyan sokáig a falak? Hogy elbírják a tetőt? A tető pedig a reá roskadó eget? Valaminek lennie kell a falban! De minek? Mit falazzon be az, akiinek semmi se fontos? A mester elbámészkodott: az artézi kútnál várakozókat figyelte. A két termetes asz- szotny vihoráseva beszélt valamiről^ miközben piros kantáikba vékony sugárban csordogált a víz. A harmadik várakozó, keszeg forma öregember — rövid poszt ó- kabátban, kopott kucsmával a fején — jó fél méterrel az asszonyok mögött álldogált. Tekintete mozdulatlan volt, akár csak ő maga; nem to- porgott, pedig elég hideg volt Nagy Istvánnak igyekeznie kellett, ha nem akarta, hogy megfagyjon a malter a keze alatt. A fal szépen emelkedett, nem bontott anyagból dolgoztak, Mihókéknak bőven volt pénzük, őt is megfizették rendesen, néha külön is dúgtak neki, hogy a mester ne vegye észre. Nagy István minden pénzt hazaadott; az öregek elrakták, »neked lesz ez, fiam«, mondogatták. Nagy István szerette őket a maga hallgatag, méla módján, mindig igent mondott kevés szavukra, kéthetente templomba is eljárt velük, bár nem gyónt, nem imádkozott. mozdulatlan szemmel bámult maga elé a templom p ad ban, akár az artézi kútnál várakozó, posztókabátos öregember. — »Megnősülsz, tied lesz a ház, a kert, aztán meg a gyerekeidé!« — ígértek szép jövendőt a szülői szavak, amelyekre Nagy István hallgatagon bólintott. Mente Rózsa a csirkeüzem- ben dolgozott a szalagnál, pörkölte a mellmagasságban elvonuló csirkedögöket, vagy belezett, boncolt, mérte a porciók súlyát, csomagolt — mikor hová állították. Szép lány, ahogy a csirkeüzem asszonyai mondogatták, szép, akár az anyja volt lánykorában; őt is a szeme tette széppé, a szénszínű, sötét iz- zású szeme, amelynek tükrében titkok remegtek. Egy délután, hazafelé menet, megállt a MihÖkék épülő háza mellett, pedig soha azelőtt nem érdekelte a házépítés. Nézte az elmélyülten dolgozó segédet, és egyszer csak fölnevezetett. A mester hamarabb észrevette a lányt, mint a segédje, oldalba is bökte a fiút: — Nézd már, kiesik a szép szeme! Nagy' István megnézte magának a lányt, és olyasmit látott a szénfekete szemekben, amitől félnie kellett. Letette a vakolókanalat, és csak bámult. A mester sajátosan értelmezte a dolgot: — Menj csak — mondta —, dörgöld meg. ahol . a legjobban viszket neki! Rózsa Endre Tavaszi szél az ágon fecskék rügyei kibomlanak surrogva szállva ennek-a fának ma a röptűkkel kicsattant szélrózsa lesz a virága kedvosenn arcát is — szellő a pitypang-bóbitát — mosolygás bolyhái röpítik lerómni négy égtáj iránt tekinteted déli lankáin türldökölve nyüzsög a fű s a fákból a harkály minden furakvó férget kiránt Daniela Crasnaru Lépcsők során Fekete és fehér határán — a lépcsők sora fénnyé végtelenül. És az oldódó homályból a kiválíuszrtott hely elődereng. A lépcső teteje, a visszatérés. Farit tóttá: Zelei Miklós A segéd hazáig követte a lányt. Ha az megállt, megállt ő is; így haladtak lassan a behavazott csatornaparton, majdnem a zsilipig. Rózsa visszanézett, aztán beszaladt egy régi, salétrom- foltos házikóba. Napokig kísérgette fgy, messziről a lányt, mindig betartva a kettejük közötti távot. A mester csak nevette: — Néma gyereknek anyja se érti a szavát! Nagy István nem akart semmit mondani. Ezeken a délutáni sétákon, amikor Rózsa mögött haladt a kőrisfákkal szegélyezett csatornaparton, elgondolta magának a jövendőt. Eljegyzés,- levágnak két libát, a gyűrűket megveszik az • öregek; esküvő, menyasszony- tánc, a mester is eljön, bedob a kalapba vagy kétezer forintot; odaköltöznek az öregekhez, a tisztaszobába, Rózsa gyereket szül, fekete szemű kislányt, Arankának fogják nevezni, és este, ha a kislány már elaludt, halkra fogva bekapcsolják a régi televíziót, nézik a szürke képeket: sötét ruhás emberek kezelnek, aláírnak, szerződnek, békét kötnek, tárgyalnak, ismeretlen rendeltetésű, gépek zúgva forgó alkatrészei előtt szocialista- brigád-elnökök beszélnek bizakodva a híradó után egy megnyerő felügyelő elfogja a soron levő gyilkosokat; aztán leoltják a villanyt, és összebújnak a nagy, leven- dulaszagú családi ágyban, amelyben még a Tatáék aludtak, amíg értük nem jött a fekete furgon. Szép lesz, jó lesz. Addigra már sokat fog keresni. Segédei lesznek, mert kell az építőmunkás, mindenki új házat rakat: garázsokat, mandzárdszobával a tető a!»tt, s a tetőkön négyfelé forduló alumíniumantennák szúrkálják a felhőkkel teleaggatott eget.., A Mihókék házát hamar fölhúzták. Segítettek az ácsnak megcsinálni a gerendá- zatot. Mihókék szalmavirágból fonlak koszorút; pálinka Is volt, bor is, a mester rendesen leitta magát, s élcelő- dött: — Te. Pista, valid be, mit raktál ebbe a falba, mert valamit kellett, hogy belerakjál, különben nem állna ilyen faszályosan, mi? Rózsa éppen akkor lépkedett el a ház előtt. Lassított, várva a megszokott kíséretet. Nagy István elfordította róla a tekintetét. — Menj már! — nógatta a mester. — Vagy arra vársz, hogy cikkcakkban pisáljon utánad ? Rózsa továbbindult a csa- tornapsrt felé vezető úton, hátra-hátra fordult. Nagy István: nem nézett utána. Az artézi kútnál megint megjelent a keszeg forrna, posztókabátos öregember, s noha a kúfná! most nem álltak mások, ö mégis maga mellé tette a piros kannát Engedelmesen várakozott, míg szürkülni kezdett, s a tetőkre hasalt a pnlaszínű, réstelen eg. Ze/ei Miklós
