Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI; E G Y E S 0 L J E T E K f Ära: 1,60 Fi Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam 100. szám 1979. április 30., hétfő Továbbfejlesztjük az együttműködési A Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt képviselőinek látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására április 25— z9-e között látogatást tett ha­zánkban Annoldo F errat o Se- jara és Mario Solis Forrás, a Costa Rica-i Népi Élcsapat .-'árt Politikai Bizottságának „agja, a Központi Bizottság titkára. A Costa Rica-i párt képviselőit fogadta Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, megbeszélést folyta­tott velük Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a SZOT főtitkár-helyettese, Szentistványi Gyuláné, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára, valamint Nagy Gábor és Szikszay Béla, a KB osztályvezető-helyettesei. A szívélyes, elvtársi légkör­ben, internacionalista szolida­ritás szellemében lezajlott ta­lálkozókon a két párt képvi­selői tájékoztattalk egymást or­szágaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről, soron levő feladatairól. Véleményt cse­réltek a pártközi kapcsolatok­ról, a nemzetközi helyzet, va­lamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Az MSZMP képviselői kifejezték a magyar kommunisták szoli­daritását a Costa Rica-i kom­munisták küzdelmével, ame­lyet a nemzetközi imperializ­mus és szövetségesei ellen, a demokratikus intézmények vé­delme és szélesítése érdekében .a dolgozók helyzetének javí­tásáért, a békéért, a demok­ráciáért, a szocializmus ügyé­ért folytatnak. A Costa Rica-i népi élcsa­pat párt képviselői elismerés­sel szóltak azokról az ered­ményekről, amelyeket a ma­gyar nép az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtása során elért. Ezek a sikerek, az MSZMP nemzetközi tevékenysége segí­ti a Costa Rica-i dolgozók harcát, jól szolgálja az eny­hülést, a társadalmi haladást, a világbékét. Megerősítették, hogy mindkét párt a jövőben is aktívan kíván hozzájárul­ni Magyarország és Costa Ri­ca közötti kapcsolatok minden téren történő továbbfejleszté­séhez. Hangsúlyozták, hogy alapvető feladatuknak tekin­tik az enyhülési folyamat erő­sítését, katonai területne tör­ténő kiterjesztését, a világ­béke megőrzését. Döntő fon­tosságúnak tartják a hadásza­ti támadófegyverek korlátozá­sáról szőlő szovjet—amerikai megállapodás, a SALT—II. mielőbbi megkötését, az elő­rehaladást a közép-európai haderők és fegyverzetek csök­kentésével foglalkozó bécsi tárgyalásokon. Ezzel kapcso­latban kiemelték a Szovjet­unió, illetve a szocialista or­szágok konstruktív javaslatait, amelyeket a fegyverkezési hajsza megfékezése, a nemzet­közi helyzet, a világbéke meg­szilárdítása érdekében tettek. Elitélték a pekingi vezetés enyhülés ellenes, a világ bé­kéjét veszélyeztető politikáját, együttműködését a szélsősé­ges, reakciós erőkkel. Támo­gatásukról biztosították a Üdvözlet a Szaljut—6-ról Első ízben köszöntik május 1-ét űrhajósok az űrállomáson. A Szál jut—6 állandó személy­zetének tagjai, Vlagyimir Lja- hov és Valerij Rjumin erre a napra pihenőt kaptak, s te­levízión nézik majd- a moszk­vai dolgozók május 1-i felvo­nulását. Az állandó expedícó tagjai üdvözletüket küldték a vi­lágűrből a szovjet emberek­nek, s a világ valamennyi dol­gozójának a nemzetközi mun­kásosztály nagy ünnepére. Nyikolaj Rukavisnyikov és bolgár társa, Georgi lvamov közben fölkereste a földi irá­nyító központot, hogy meg­köszönje a segítséget a Szo­juz—33 űrhajó földre szállí­tásáért. Mint erről a Pravda beszámol, a központ vezetői elsősorban az űrhajósok nyu­galmát, önálló cselekvését di­csérik, mivel a leszállás való­ban sok gondot okozott, s csak a földi irányítók, és az űrhajósok együttműködésével sikerült megoldani. A lap tudósítója megírja: az összekapcsolási próba kudarca után az űrhajósoknak pihenőt adtak, hogy pihentek legye­nek a nehéz és bonyolult visz- szatérési manőverre. Hiába adtak azonban erre megfelelő időt, Rukavisnyikov egy sze­mernyit sem tudott aludni, Ivanov pedig csak három órát pihent. Mindketten a külön­böző leszállási manőverek ter­vezésén gondolkodtak. A ki­dolgozott variációkat azonban szerencsére nem kellett alkal- mazniok: a Szojuz—33 a tar­talék hajtóművel, is vissza tu­dott térni a földre. Vietnami Szocialista Köztársa­ság népének harcát a kínai fegyveres agresszió teljes fel­számolásáért, kezdeményezé­seit a normális államközi kapcsolatok helyreállítására. A Costa Ricai-i párt képvi­selői vasárnap elutaztak Bu­dapestről. Púja Frigyes Thaiföldre utazott Púja Frigyes külügyminisz­ter vasárnap — hivatalos lá­togatásra — Thaiföldre és Indonéziába utazott. Búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Vudhi Chu- chóm, a . Thaiföldi Királyság és Imrad ldris, az Indonéz Köztársaság budapesti nagy­követe is. (MTI) Közös cél az enyhülés és a béke Hazaérkezett Moszkvából a francia elnök Szombaton, az esti órákban visszaérkezett Párizsba Valéry Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök, aki Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására hiva­talos látogatást tett Moszkvá­ban. A francia főváros Orly re­pülőterén Giscard d’Estaing a TASZSZ tudósítójának nyilat­kozva igen pozitívnak értékel- j te a látogatás eredményeit. A j moszkvai tartózkodás alkalmá- j ból aláírt és Giscard d’Estaing I megítélése szerint rendkívül j jelentős dokumentumok közül j a francia elnök külön is ki- j emelte az enyhülést és a bé-' két szolgáló szovjet—francia együttműködés , további fej­lesztésének programját. Gis­card d’Estaing hangsúlyozta: véleménye szerint a két or­szág közötti együttműködés továbbfejlesztéséhez adva van­nak a szilárd és tartós alapok. A jelenlegi, bonyolult hely­zetben nem szűkölködő idő­szakban a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai a stabilitás, az egyetértés és a békére való törekvés minta­példájául szolgálnak — jelen­tette ki a francia államfő és, hozzáfűzte: »Boldog vagyok, hogy megállapíthatom: az enyhülés és a béke- a szovjet és a francia vezetők közös célkitűzése«. Az interjú további részében a francia államfő igen jónak mondotta a szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek távlatait. A moszkvai tárgyalásokat szívélyes, biza­lommal teli légkör jellemezte, állapította meg, majd így folytatta: '»Elősegítette ezt, hogy már régóta és jól ismer­jük a szovjet vezetőket. Vala­mennyiünket igen meghatotta az a rendkívül szívélyes fo­gadtatás, amelyben a Szovjet­unióban részesítettek«. A fran­cia elnök befejezésül köszöne­tét tolmácsolta a szovjet nép­nek és mindazoknak, akik részt vettek a tárgyalásokban és hozzájárultak a találkozó sikeréhez. Jevgenyij Babenko, a TASZSZ politikai szemleírója a szovjet—francia csúcsról: Szerte a világon igen nagy érdeklődés mutatkozik ezek­ben a napokban a szovjet— francia kapcsolatok iránt Az érdeklődés indokolt: a Szov­jetunió fővárosában kiemelke­dő eredményekkel zárult a Szovjetunió és Franciaország legmagasabb rangú vezetőinek csúcstalálkozója — 1966 óta immár a tizedik alkalommal. Leonyid Brezsnyev a fran­cia elnök tiszteletére Moszk­vában rendezett fogadáson hangsúlyozta, hogy a szovjet— francia tanácskozások eredmé­nyeként aláirt okmányok és megállapodások a nemzetközi élet kiemelkedő fejleményét jelentik, s rámutatott, a felek igen elégedettek a Kremlben tartott véleménycserékkel. Ugyanúgy, mint ahogyan a Szovjetunió és Franciaország az 1960-as és az 1970-es évek­ben tevékenyen küzdött az enyhülési folyamat előremoz- dításáért, mostani megállapo­dásaikkal szintén az enyhülés elmélyítésének tesznek szolgá­latot. Giscard d’Estaing Moszkvá­ból hazatértekor a párizsi re­pülőtéren a TASZSZ tudósí­tójának kijelentette, hogy »igen jónak« tartja a francia— szovjet kapcsolatok fejlődésé­nek távlatait. Ügy vélem — folytatta —, hogy létrehoztuk a két ország közötti együtt­működés fejlődésének szilárd alapjait. (Folytatás s í. oldatom.) MÁJUSI MUNKÁSÜNNEP Ha közvélemény-kutatást rendeznénk május elseje ha­gyományairól, a történelmi előzményekről, bizonyára hason­ló válaszokat kapnánk, legalábbis azoktól, akiknek megfelelő ismeretek állnak a rendelkezésükre a felelet megformálásá­hoz. Viszont minden bizonnyal sokszínű, különböző tartalmú lenne a válaszok sora, ha villámkérdésünket így fogalmaz­nánk meg: „Mit jelent önnek május elseje?” Most, az ünnepre készülve, megkíséreljük mindkét kér­désre megtalálni a legmegfelelőbb, a legőszintébb választ. Mert hiszen szép kötelességünk az emlékezés azokra, akik előttünk jártak. Harcuk, küzdelmeik és áldozataik felidézése nem csupán tanulságokkal szolgál, hanem erőt is ad hétköz­napi dolgaink elvégzéséhez. A világ proletárjait egységbe szólító klasszikus üzenet az idén is sokfelé felhangzik majd a májusi munkásünnepen, és időszerűsége legalább akkora, mint akkoriban volt, amikor a május elseje megünneplésére szóló felhívás megjelent. Mert — bár a munkásosztály sok követelése azóta teljesült — a dol­gozók megosztottsága legalább akkora, mint kezdetben volt. A nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti központok csak­nem mindegyike felhívja tagjait a munkásünnep megtartá­sára, de világszerte módosul az ünnep tartalma, mondaniva­lója. Nem egy helyütt az, osztálybéke fórumává avatják az osztályharc hagyományos napját. De nem az egymás bírálatá­nak, gyakorlata elemzésének kívánjuk szentelni ezeket a so­rokat. Mert vannak — és ezt éppen május elseje alkalmából helyes elmondanunk — biztató jelei a közeledésnek, a jobb megértésnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalmon belül. Es most, 1979-ben ezeknek a biztató jelenségeknek megőrzésére kell a figyelmünket fordítani. A hatvanas-hetvenes évek politikai enyhülése nem ma­radt hatástalan a nemzetközi munkásmozgalomra sem, bár jó­val lassabban és jóval több bizalmatlansággal ment végbe a közeledés folyamata, mint a különböző társadalmi berendez­kedésű államok közt. Az ideológiai, világnézeti különbségek meghatározóbban gátolták az együttműködést, mint más te­rületen. S gyakorlatilag egy negyedszázad során meglcövese- dett gyanakvást kellett feloldani. A nemzetközi monopóliumokkal szemben a siker remé­nyében csak a nemzetközi összefogás erejével vehetik fel a harcot a munkások. Ehhez pedig nem elegendőek a kétoldalú kontaktusok. A sokoldalú együttműködés kereteit eddig csak Európá­ban sikerült kialakítani. Vagy pontosabban: sikerült fórumot teremteni az olyan kérdések megvitatása számára, amelyek­ben nagyjából-egészéből egyetértés mutatkozik. És ez nem kevés. Az idén ősszel lesz a svájci Genfben az európai szak- szervezeti vezetők harmadik konferenciája. Egy előkészítő ta­nácskozás után ugyanis már két ízben foglaltak helyet egy tanácskozóteremben a kontinens valamennyi nemzeti szak- szervezetének irányítói. A munkásokat közvetlenül érintő kérdéseket vitattak meg. Sokan nehezményezik, hogy olyan általános érvényű, és lényegében ugyancsak érdekvédelmi kérdések, mint a béke megőrzése, a biztonság garanciáinak megszilárdítása, a lesze­relés előmozdítása, nem kerültek napirendre. Ezekben a po­litikai kérdésekben azonban már túl sok a lényeges nézetkü­lönbség, igy napirendre tűzésük azzal a veszéllyel járna, hogy az egész konferencia kudarcba fullad. Ezt pedig nem szabad megkockáztatni. . Bevezetőben két kérdést tettünk fel. A szubjektív jelen­téstartalmú másodikra még nem adtunk választ. Május else­je számunkra a béke ígérete. Biztatás arra, hogy a világon mindenütt emberibbé formálódik a munkásélet, szorosabbá válik a kézfogás, erősebbé a szolidaritás. Mert 90 esztendő be­bizonyította, hogy a nemzetközi munkásszolidaritás nagy győ­zelmekre képes. Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi L._ . _________________________________ s eregszemléje! Termékváltás a VBKM-ben A VBKM Villamoselőszerelő Gyára termékeinek mintegy kilencven százaléka kicserélődött. Gazdaságosan gyártható, a világpiacon jól értékesíthető gyártmányok előállítására tö­rekednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom