Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Meder tzahály ozás és vízlépcsők Csak hajóút? Amikor néhány hónappal ezelőtt, várossá nyilvánítása alkalmiból Barcson jártam, egy házilag sokszorosított, ér­dekes kiadványt nyomtak a kezembe. Ebben olvastam: «... a Dráva szabályozása az 1700-as években indult meg. A kanyargós íolyó mederát­vágásaival azonban nem ér­tek el túlontúl jelentős ered­ményeket. Az amúgy is se­bes folyású Dráva még job­bam meggyorsult. Az 1820-as években aztán újból nekilát­tak a megzabolázásának. Több kanyarulatot átmetszettek, s ezzel több környékbeli köz­séget, wadalmait mentettek meg az évente visszatérő ára­dástól . ..« Ezeknek a munkálatoknak köszönhető, hogy a Rotschild hajózási vailaiac, a Duna-gőz- hajózási Társaság 1862-ben megindította a dravai gozha- jozást. Fenendüit az óiét! Gomba módra szaporodtak a kikötŐÁ. szomszédságé oan ma­gasodó magiáraí és tárházak. Figyelemre méltó adat: 1890- ben már több mint 115 000 ionná árut szállították a diá­val hajós, elsősorban acélos magyar gaoonát és vágóállatot, illetve lat. A konjunktúrának az eisó világnaboru vetett vé­get. A tervezett, újabb ío- iyamszactalyozás elmaradt^ A orava i hajózás megszánt, a íoiyót havárvonaucent jeio.- tea. idézzük újból a már emlí­tett kiadványt! »...a trianoni beize után a fejlődés igen tassuva vatt. A urasa niur csati kis mérték­ben közlekedési út. Az elma­radt meder tisztítási munkála­tok kövclkczíéban a hajózás ruitamoan gyérül. 1902 után mar a^ig láma hajót a jő- lyon.-< isvtizedekig nem történt semmi a Uravávar. Szinte hi­hetetlenül hangzik, de igaz: a meaercen meg ma is taialni háborús roncsokat. Aztán a partvonal is jócssán megron­gálódott. A vad Íolyó nem Észtéivé a határokat, hol a jobb parLból sza.cit le jónoru darabot, s ezzel építi a balt, hol fordítva teszi. Most már nem sokáig! Néhány esztendeje ' újból napirendre került a Dráva rendezése. Tervszerű meder- szahályozás kezdődött A ma­gyar és a jugoszláv szakem­berek eddig több mint har­minc kilométer hosszan iga­zították ki a partvonalat, s folyamatosan tisztítják a medret. Az idei munka érde­kessége, hogy a 85. és a 95. folyamkilométer között a ma­gvar fél, a jobb parton, azaz jugoszláv területen is doigo­I zik. Folyószabályozási müve­ket epÁiiriK. Ez azért elő­nyös, mert a közeiben levő magyar eszközökkel Olcsób­ban elvégezhető a munxa. EgyszóvaL próbálj ua utol­érni magunkat! Így van ez a hajózással is. Most, hogy egy­re inkább megteremtődhez a feltételek, előtérbe került a hajózás újbóli megindítása. Az Országos Vízügyi Hivatal­ban elmondták: a jugoszláv és a magyar kormány erről szóló mcgailapodása tavaly a Magyar Közlönyben is megjelent. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, az eszé­ki és csákánnyal vízügyi igaz­gatóságok szakemberei még az év végéig kijelölik a hajó- zóutakat, s remélhetőleg már jövőre megindulhat a hajó­zás. A hivatalos formulák sze­rint a Dráva másodosztályú vízi út, így a hajózóút kijelö­lése után hatszázotven ton­nás hajók, illetve uszályok közlekedésére alkalmas a tor­kolattól egészen Vízvárig. Hogy milyen hajók lesznek ezek, és mit fognak szállíta­ni? Hát itt jön a bökkenő! Mert hogy hajóút lesz, abban bizonyos mendenki, csak a hajózásban nem. Megpróbáltam a dolgok vé­gére járni. Kiss László, a KPM Hajózási Felügyelet ha­józási osztályvezetője vállal­kozott a mások által kínosnak tartott beszélgetésre. — Sok minden megválto­zott a híres drávai hajózás kora óta. Nem hinném, hogy ma bárki is válasc.t tudna, adni a kérdésére. Hogv mit érdemes a Dráván szállítani, azt a piackutatóknak, a ke­reskedelmi szakembereknek kell kideríteniük. Én. azt val­lom. a hitelt kijelölése csupán feltétel ahhoz, hogy megteremtődjön a drávai ha- jórr.ás. Ugyancsak a vízügyi hiva­talban hallottam. — Ha elkészül a bares— djurdjevaci vízlépcsőrend­szer, a Dráva negyedosztályú vízi út lesz — mondta dr. Nagy László, az Országos Víz­ügyi Hivatal foosztályvezető- helyeittese. Vagyis ugyanolyan hajók szelhetnék íiélavárig a Dráva vizét, mint a Dunáét. S azok valóban nagy hajók! Raksú­lyuk ezernégyszáz tonna kö­rül van. Még szerencse, hogy a vízlépcsőrendszer jó pár év múlva épül meg. Addig leg­alább van lehetőség arra, hogy az illetékesek elgondol­kodjanak azon, mire is hasz­nálják majd a kínálkozó alkalmat. Nagy Jenő Átadták a kaposvári tejüzemet Naponta 100 ezer liter tej feldolgozására képes, 260 millió forintba került Az új kaposvári tejüzemet ünnepélyesen avatta fel dr. Romány Pál mezögazdasági- és élelmezésügyi miniszter I tegnap. A megyeszékhely ke­leti ipartelepén a Pécsi Ter­vező, Intézet mérnökeinek el­képzelései alapján a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat munkásai készítették el a szemre is tetszetős, célsze­rűen berendezett üzemet. A határidőre elkészült létesít­mény 260 millió forintba ke­rült. A beruházási költség­nek több mint 60 százalékát a korszerű gépek, berendezé­sek vásárlására fordították. Naponta 100 ezer liter tejet képes feldolgozni ez az üzem és tejet, kakaót csomagol, tejfelt, tejszínt, túrót, kefirt, Magyar—bolgár barátsági napokat rendeztek a héten Somogybán. Gazdag program keretében ismerkedhettek me­gyénk lakosai a testvéri szo­cialista ország életével. Nél­külözhetetlen láncszeme ez annak a szüntelenül erősödő folyamatnak, amelynek so­rán nő a két nép egymás iránti megbecsülése, érdeklő­dése. Igen széles területeken bontakozhat ki az egymás megismerésére való törekvés: a két ország kultúrája, a szocialista építömunká- ban szerzett sok tapasz­talata kölcsönösen gazda­gíthatja a mindennapo­kat. Másoktól tanulni olyan elv, amely végigkíséri az em­beriség történetét. Napjaink­ban ez a folyamat kétirányú és kölcsönös, s már több mint három évtizedes múltja van. Ebbe tartozott a heti ren­dezvénysorozat is. Együttes ülést tartott a hé­ten a marcali tanács és a városi népfrontbizottság a te­lepülés felszabadulásának és várossá nyilvánításának év­fordulóján. Ezen határoztak a díszpolgári cím és a Marcali városért kitüntetés adományo­zásáról. Nem pusztán forma­ságról van itt szó. Városaink, telenüléseink feilődése nem nélkülözheti a lakosság oda­adó munkáját, az. e célért mozgósított, egyéni energiákat. IVeai «lég a különböző léte­sítmények, utak, közintézmé­nyek, kereskedelmi egységek építése, ha azok, akiket mind­ez szolgál, közömbösen nézik, nem érzik magukénak, a tele­pülés egészébe illeszkedőnek ezt. S akik tesznek, dolgoz­nak a városért, a szűkebb la­kóhelyért, munkájuk szerény, mégis szárnyakat adó elisme­rése lehet e két kitüntetés. Jogpropaganda-hónap kez­dődött megyeszerte a héten. Életünket sokszorosan át- meg átszövik a jogi szabályozás előírásai. E szabályok ismerete az öntudatosabb állampolgári magatartást segítheti. Ha az emberek széles körben ismerik kötelességeiket — de jogaikat is! —, kevesebbet kell foglal­kozni a hivatali ügyintézésben az eleve lehetetlen kívánságok kiszűrésével, magyarázgatá- sával. A magasabb színvonalú jogtudat a közéleti tevékeny­ségnek nélkülözhetetlen alap­ja. A jogi előírásokban való széles körű jártasság termé­szetesen önmagában nem ser­kentheti a falugyűléseken, ter­melési tanácskozásokon, bri­gádértekezleteken az aktivi­tást. Segítheti viszont a tár­gyalt kérdésekben való jobb eligazodást, és megadhatja a szükséges magabiztosságot, mely a fölszólalásokhoz, a bátor hangú vitákhoz, az ön­álló vélemény kialakításához nélkülözhetetlen. A KISZ KB minden évben figyelemmel kíséri az alap­szervezetek munkáját, s érté- f kell azt. A héten a megyében több helyen adtak át jutal­makat, oklevelet, vörös ván­dorzászlót a kiemelkedően dolgozó alapszervezeteknek. Egy-egy ilyen fiatal közösség — a jól végzett KISZ-mun- kán túl — kisugárzó erejével szélesebb körben (faluban, is­kolában, munkahelyen) is hat, erjesztöleg és példamutatóan. A KISZ KB elismerése ezt a kisugárzó hatast erősíti, fo­kozza. Sándor, József, Benedek után e héten már tavaszias volt az idő. A kigombolt ing­nyak és zakó ugyan még nem időszerű, hiszen a tavaszból elsősorban szeszélyességét ér­zékeltük. Mintha nem is a kontinens közepén volna me­gyénk, hanem az óceán part­ján, oly sűrűn és gyakran vál­tották egymást a szélviharok, a komor felhők, az eső és a teljes fénnyel felragyogó nap. Ennek ellenére már mindenki a tavaszra készül. Tavaszt jelez a balatoni ha­józás is. A hét végén meg­indultak — a kompok után — a személyhajójáratok is. Egyelőre csak a hagyományos két útvonalon: Siófok, Tihany és Balatonfüred. illetve Fo­nyód és Badacsony között. Csupor Tibor joghurtot és vajat gyárt. Ké­sőbb ízesített joghurtot is küld majd a kereskedelemnek. A tejfeldolgozó technológiai berendezéseit az Élelmiszer- ipari Tervező Intézet mérnö­keinek elképzelése alapján vá­sárolták. Itt működik jelenleg az ország legnagyobb folya­matos pasztőröző berendezé­se. Ebben az üzemben helyez­ték el az első magyar gyárt­mányú cirkulációs mosórend­szert, amely automatikusan gondoskodik a higiéniai köve­telmények betartásáról. Rend­kívül korszerű az NDK-ban vásárolt folyamatos vajgyár­tó berendezés is. Az avatóünnepségre zsúfo­lásig megtelt az új feldolgo­zó üzem ebédlője. Részt vett az ünnepségen Varga Péten a megyei pártbizottság első titkára, Németh Ferenc, a Központi Bizottság mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sa, Balogh Károlyné, az Élel­miszeripari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Böhm József, a megyei tanács elnö­ke és dr. Simka István a Tej­ipari Tröszt vezérigazgatója. Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója is­mertette az üzem legfonto­sabb adatait és elmondta, hogy az új tejfeldolgozó mun­kába állítása évek óta tartó és egyre súlyosabb gondot ol­dott meg: nem gépesíthető, el­avult telepről költöztek a munkások korszerű körülmé­nyek közé, mutatós szép üzem­be. Az összefogásnak köszön­hető, hogy határidőre készült el az új beruházás. Mindenki a jó minőségiért és a határ­időikért dolgozott. A kivitele­ző a szabványból eltérő szer­kezetek elkészítésétől *em riadt vissza. Az avatóbeszédében dr. Ro­many Pál kiemelte: az élelmi­szertermelés 82 százalékát) ad­ják a minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok. A me­zőgazdasági nagyüzemekből majdnem 10 százaléka szár-: mazik. A gazdasági társulások | nyolc, a magánkisipar pedig 2 százalékkal részesedik, belő­le. Mindez együtt a magyar élelmiszeripar, amelynek egyik fontos üzeme lesz ezentúl a kaposvári teifeldolgozó. — A mezőgazdasági termé­kek túlnyomó részét — mond­ta a miniszter — az állami élelmiszeripar dolgozza fel. A nagy üzemek mellett azonban szektortól függetlenül indo­koltnak tartjuk a kis- és kö­zépméretű üzemek létesítését. Az előnyük az — reméljük ez az üzem is hamarosan bizo­nyítja majd —, hogy a hely­ben termelt nyersanyagot nem kell messzire szállítani, keve­sebb a készáru visszaszállítá­si költsége is. A miniszter ezt kővetően el­mondta: az utóbbi három év­ben jelentősen fejlődött a tejipar és javult a lakosság tej és tejtermékekkel való el­látása. Az 1976. évi 1956 mil­lió literről a múlt évben 2300 millió literre emelkedett az ország tejtermelése. Somogy­bán a két évvel korábbi 88 millió literről tavaiv 106 mil­lió literr.e emelkedett a ter­melés. Ezt a mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter a szarvasmarha-program ered­ményének minősítette. — A termelés és az ellá'ás alapját adó tejfelvásárlás nö­vekedését több fontos ténye­ző segítette elő: a kormány­zatnak a tejtermelés növelé­sére tett intézkedései, a fel­vásárló szervezet hatékonyabb munkája, a termelőkkel való kapcsolatok fejlesztése és a tejtermelésért folytatott mun­ka minőségének javulása. Megnyugtató, hogy a terme­lés és a felvásárlás tapasztal­ható fejlődése tartósnak ígér­kezik. Dr. Romány Pál a tejipar feladatáról szólva hangsúlyoz­ta: a termelői biztonság és a zavartalan ellátás érdekében a tejet mind fel kell vásárolni és javítani kell az ellátást. Évről évre korszerűsödik a termelési szerkezet: ennek tudható be, hogy hazánkban három év alatt 11,8 százalék­kal nőtt az egy főre jutó tej és tejtermék fogyasztás. Az ipar 23 új terméket hozott for­galomba és korszerűsödött a csomagolás. Az avatóünnepség végén kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést kapta Er" desz István főmérnök. Kivá­ló munkáért kitüntetésben ré­szesült Vass Gyula beruházási osztályvezető, Preiszner Ti­bor műszaki főosztályvezető, Gamsz Ferenc építési csoport- vezető, valamint Tahi József, a SÁÉV művezetője. A kiváló dolgozó kitüntetést nyolcán vették át. Az ünnepség után bemutat­ták az új üzemet, amelyben a múlt év végén indultak meg először a gépéit. A gumis becsülete A műhelysor végi épületben feketén csillogó, öreg masina ontja a meleget. Az oldalán fénylő céziuma tanúsát,«» sze­rint ez az »517. számú sza­badalmazott gőzkazán a Hö­cker Testvérektől, Budapesten készült 19t)4-ben 8 légkörnyo­másra«. Szemben, egy hullámtetős fészer alatt betonba ágyazott hidraulikus emélőberendezés. Bent az ajtó mögött eszeve­szetten pörgeti a Trabant-ke- raket a legújabb centírozógép. E két véglet ltözött szinte minden időszak technikája, szerszáma megtalálható a Ka­posvári Vas-Műszaki Szolgál­tatóipari Szövetkezet gumija- vitó műhelyében. összesen tizenegy ember dolgozik itt télen nehéz szag­ban, nyáron fojtó gőzben. A gamijavitó a szövetkezet eg/iz legrégebbi résziege, a náiuk a legmagasabb az átlag­életei or. Három évvel ezeio-t jött ide az utolsó jelentkező, azóta csati a távozók száma szaporodott. A szakma jövő­jéért aggódók egyik kínzó gondja az utánpótlás. 1951 — az alapítás éve — óta egyetlen fiatal tanulta ki náluk a mes­terséget. Ö is harmadévesen került hozzájuk, amikor elő­ző vállalatát felszámolták. — A fiatalok inkább a fe­hér köpenyes, divatos szak­mák után törekednek — mondja Kari József részleg­vezető. — Ahogy az emberek igényei megváltoztak, más lett a mi munkánk As. Ami­kor 51-ben elkezdtünk dol­gozni, hegyekben állt a gu­micsizma az udvaron. Renge­teg cipötalpat is javítottunk. Ma már nincs ilyen, ez ért­hető. De mivel magyarázható az, hogy a mezőgazdasági gé­peli súlyos ezreket érő gumi­köpenyei is azonnal a sze­métre kerülnek!? Gyakran já­rom a határt, és higgye el, a szivem szakad meg, amikor mindenfelé látom az olyan köpenyeket, amelyeket egy kis ráfordítással használhatóvá lehetne varázsolni. Hát kinek éri ez meg? Az országnak semmiképp. A magánautósok sem na­gyon törekednek hozzájuk. Inkább az újat vásárolják. Pedig a »futóztatás« jóval ol­csóbb, s jelentősen meghosz- szabbítja a gumi élettartamát Számlákat vesz elő, mutatja a befolyt összegeket. Száztíz forint... kétszáznyolcvan fo­rint, harminc forint. — Ezekből kell az évi 1,7 milliós tervet összehozni. A felújítóknál most 5—6 ember dolgozik. Nem minden­ki szakmunkás, de azt mond­ják, azoknak is ugyanúgy ér­teniük kell a mesterséget, mintha vizsgát tettek volna. Kohner János betanított munkás. Tizenöt éve a szö­vetkezet dolgozója, s nem is kíván munkahelyet változtat­ni. A tanulásra nem gondol, úgy mondja, nehéz a feje ah­hoz már. A megbecsülésre nincs panasza; most kapta meg másodszor a kiváló dol­gozó kitüntetést. — Bejön ide a múltkor egy kuncsaft — meséli Burecza László —, egy darabig néze­lődik, aztán ideszól, »el ne égessük ám a gumiját!« A vicces csak az, hogy ezt a munkát mindig hideg eljárás­sal végeztük. i — Vannak új gépeink és új terveink — veszi át a szót a részlegvezető. — Itt az elnöki utasítás a fiókomban, hogy május végéig be kell indítani a műszaki gumigyártást. Szi- meringeket és egyéb apró, de nagyon keresett cikkeket fo­gunk készíteni. A szükséges berendezést már beszereztük. A kapuban járunk, amikor Kari József búcsúzás közben még elmond egy apró- esetet arról, hogy milyenek is ezek a »fiúk«: — A legnagyobb dologidő- bért elromlott a Dalmadi Ál­lami Gazdaság egyik szállító- szalagja, mellyel a kukoricát raktározták be. Éjszaka jöttek a szerelőnkért, hogy menjen ki, mert leállt az egész vonal. A fiú szó nélkül zötykölődte végig az éjszakát és megjaví­totta a hibás berendezést. Ment. mert így ditktálta a becsülete. Lendvai József Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom