Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

Studium Historicum Simighiense Kutatások a gazdasági, társadalmi és kulturális élet szolgálatában ói sorozat látott napvi­lágot a megyei tanács művelő­désügyi osztályának kiadásá­ban: a Studium Historicum Simighiense. Tulajdonképpen szemle ennek az első kötete, s ilyen igénnyel, látószöggel sze­retnék a szerkesztők válogat­ni a sorozat következő kiad­ványait is. Átfogó képet adni egy-egy szakági kutatás pub­likálásra érett eredményeiből, amint lehetséges, sokoldalúan megvilágítva a témát, bemu­tatni elágazásait, kapcsolatait más területekkel és tudomá­nyokkal. E célnak kiválóan . megfelelt az 1977-es siófoki regionális tudományos tanács­kozás anyaga. (Az elhangzot­takról részletesen beszámol­tunk lapunkban annak ide­jén.) A kötet az ott elhangzott re­ferátumok, korreferátumok, szekcióvezetői összefoglalók tárgyilagos, kommentár nél­küli közzététele. A nyomdából nemrég kikerült 2000 példány érdekes olvasmány. Sok, egy­mástól szemléletben, kutatási metodikában, tudós fölkészült- sógben is különböző szelet So­mogy, Baranya, Tolna és Zala megyék múltjából, egymás mellé helyezve. Egyes témák — előadások — , érintkezési pontjai éppen csak kitapintha­tok, vagy nagy jóindulat' szük­séges ahhoz, hogy fölleljük őket. Más »szeletek« ugyan­akkor egymást hasznosan ki­egészítik; egyik-másik megál­lapítás, leszűrt következtetés föl erősíti a másikat, vagy ép­pen megalapozza, elmélyíti, »lábra állítja« azt. A kerekek csikorgása — jól tudjuk — az ilyesfajta tel­jességre törekvő kiadványok­nál szinte elkerülhetetlen. A szerkesztők, Kanyar József és Tröszt Tibor egyébként tuda­tosan vállalják is az itt-ott ta­pasztalható ismétléseket és az elvarratlanul maradt szálakat. Vagyis a főszerkesztői elv a kutaíók-előadók mondanivaló­jának csorbítatlan továbbadá­sa volt. Mire híyja föl figyelmünket ez a kötet? Elsősorban arra, hogy mennyi közös mondani­valójuk lehet az agrártörté­nettel, urbanizációval, idegen- forgalommal, művelődéstörté­nettel, néprajzzal, régészettel, a tudománynak sokszor egé­szen más csarnokában szor­gos, kódoknak: Kiderül, hogy milyen nagymértékben hiány­zik négy megye gazdasági, társadalmi folyamatainak, művelődésének egységes meg­közelítése. Az e folyamatok kutatásának alapjául szolgáló iratanyag évszázadokon ke­resztül a közigazgatási egysé­geken (megyék) belül keletke­zett. A mai kutatónak elked- vetlenítően nehéz a dolga, ha a négy megye agrártörténeté­ben, művelődésügyében vala­mennyire is közös, egységes jelenségeket keres. Pedig — a merev közigazgatási határok ellenére — ilyenek voltak, s vannak. Ezért vár még mindig megírásra egy alapos, részletes tájtörténet, noha egy-egy rész­terület kutatásáén már ko­moly munkák is készültek. Közöttük is a legátfogőbbak Kain var Józsefnek a Dél-Du­nántúl XVIII. századi műve­lődésügyét feldolgozó munká­ja. (Az 1977-es levéltári év­könyvben jelent meg.) A re­gionális tanácskozásoknak egyebek1 között éppen ez a cél­juk: szemléletbeli, metodoló­giai ösztönzést adni, kedvet csiholni e munkához. Ma a társadalomtudomá­nyok megújulásának korát él­jük. A történetírás szemlélete, látóköre is kiszélesedett és büvült vizsgálódásainak terü­lete, fogalomkészlete. A sta­tisztika, a szociológia, a né­pesedéstudomány, s a társada­lom életét sok más területen elemző, egyéb társtudományok megtermékenyítették a törté­netírást. Magvasabb, tárgy­szerűbb, a lényeghez közelebb álló munkák születhetnek az interdiszciplináris, komplex látásmód terjedésével. A Stu­dium Historicum Simighiense első kötetének több tanulmá­nya csírájában már ez új tö­rekvések jegyeit hordozza. Az előadásoknak több mint fele érinti a Balatont, vagy fog­lalkozik közvetlenül is e táj­jal. A megközelítések alapos­sága és egyéni színei — ame­lyek a választott tárgyban nagy forrás- és anyagismeret­ről tanúskodnak — azonban jó néhány alkalommal nélkülö­zik a megközelítésben oly szükséges sokszempontúságot. Örömmel forgattuk a ki­adványsorozat első kötelét, s valószínűleg még inkább így tesznek majd azok, akiknek a szerkesztők e kiadványt szán­ták: pedagógusok, helytörté­netírók, tudományos kutatóik. Örömünket csak az zavarta, hogy a kötet előkészítésének munkálatai közben »kifelej- tődött« az ilyen kiadványok­nál szokásos névmutató. Még a »szakmabeli« sem tudja mindig pontosan, hogy ez vagy az az előadó honnan jött, milyen intézmény képvi­seletében beszél. S aligha fog­ja tudiii a 2000 példány leen­dő gazdáinak többsége. Cs. T. Könyves szabó Tű, cérna és hegesztőpáka Diákok a gyermekekért Valamennyi iskolában, in­tézményben és gyárban fej­törést okozott, hogy mivel já­ruljanak hozzá a nemzetközi gyermekév, felajánlásaihoz. A fonyódi 521. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanulói már be is fizettek az ENSZ- alapra háromezer forintot. Mindez egy ötletes akció ered­ménye. Az iskola igazgatója. Frankberger Mihály lelkesen beszél róla. — Az iskolai KlSZ-bizott­sággal közösen beszéltük meg a papírgyűjtési mozgalmat, melyben valamennyi tanulónk részt vett. A végső elszámolás 19 mázsa papír volt. Gyűjtés közben azonban egyre több ötlettel jöttek a gyerekek. Ja­nuárban kihirdettük, hogy akinek kedve és lehetősége van rá, készítsen valamilyen ajándéktárgyat Tömegével ér­keztek a saját kezű hímzések, ruhából játékok, s a fiúk le­leményességét dicsérő fém vi­rágtartók, lámpák, szobadí­szek. Ezután a KISZ-esek szerveztek egy klubdélutánt, melyre elhívtuk a szülőket és kétforintos tombolákkal kisorsoltuk a tárgyaltat. Eb­ből és a papírgyűjtésből hat­ezer forint' került a pénztár­ba, melynek felét a gyermek­év , alkalmából fizettük be. a másik részt pedig a KISZ- bizottság kapta, hogy a hát­rányos helyzetű diákokat se­gítse. , Ilisics Zoltán harmadikos vas- és fémszerkezet-lakatos nemét meghazudtoló munkát vitt az iskolába. — Egy leendő lakatos ke­zében nehéz elképzelni tüt és cérnát. — Buzsákon lakom, nálunk a gyerekek már négy-öt éves korban megtanulnak hímezni. Én is szívesen csinálom ezt gyerekkorom óta. Buzsáki asztali futót készítettem. Per­sze a szakmámhoz sem let­tem hűtlen, a társaimmal meg egy italttirtót is bead­tunk. Az intézet tanulóinak több mint. egyharmada vett részt ebben a mozgalomban, A ta­nári szobában szép lámpaasz­tal áll a fal mellett, Kardos Koméinak és a barátjának keze muníkája. — Az egyik lányosztály nyerte meg, mi vél • összeadták a tombolajegyeket, és a sor­solás után nem tudták eldön­teni, hogy ki vigye haza. Ket­ten terveztük, majd a mun­kahelyünkön állítottuk össze. Persze egy kicsit segített az egyik hegesztő is; még csak elsőéves mechanikai műszeré­szek. vagyunk. A lányok szintén remekel­tek, Bak Julianna és Császár Éva hímzéseket vitt. — A tombola előtt egy hé­tig kiállítást rendeztünk a munkákból, akkor mi is meg­nézhettük . az egész gyűjte­ményt. Voltak különösen szép darabok, például a fiúk gyer­tyatartói. Azt sajnos nem tudjuk, hogy kihez kerültek a mi hímzéseink. A fonyódi diákok nemcsak ebben a mozgalomban voltak lelkesek. A négy éve épült modern iskola* udvarán »mini stadion« várja a sportkedvelő­ket. Az aszfalt- ás gyeppályát a tanulók csinálták társadal­mi munkában, ők ültették a kerítést övező fákat is. Har­madik éve hirdetik meg szep­temberben a munkaversenyt, mely vonatkozik a1 tanulmá­nyi, sport- és munkaeredmé­nyekre. A pontozásba beszá­mítanak a KlSZ-rendezvé- nyek, a kultúrműsorok szer­vezése, a szakköri tevékeny­ség és a különböző vetélke­dőik. A legjobb három osz-t tályt kirándulásra viszik ju­talmul, az év végén pedig vándorzászlót és oklevelet vehetnek, át, I. É. 1939-ben szabadult a buda­pesti Staub-cégnél. Jó he- , lyen. Ennek a cégnek sok * mester dolgozott, olyanok is, akik két-három segédet tar­tottak. A fiatal Makker Jenő egy zakószabó műhelyben ka­pott munkát, ahonnét három próba után szállították a za­kókat. Az arisztokrácia és a színészvilág elitje dolgoztatott Staubéknál, ahol elsőrangú öl­tönyöket és magas árakat »szabtak« a megrendelőiknek. E szakmai szempontból finy- nyás környezetből került Ság- várra, elnyűtt ruhadarabokat foltozni, kimustrált katonakö­penyeket nadrággá, szoknyá­vá, gyermekruhává alakítani —, de előbb ő is tett »egy kis kerülőt« a világháború tö­vises tájain. Magyarországon esett fogságba, majd jelent­kezett az új hadseregbe, mely a németek éllen harcolt, el­masírozott Ausztriáig, s ott érte az örömhír: vége a há­borúnak. 1945-ben leszerelt, s mivel senkije sem élt már a fővárosban, Ságvárra jött a rokonaihoz. »Két nagybátyám és egy nagynéném élt itt. hív­tak. összeszedtem a kis ma­tyómat, és elindultam.« Az el­ső Singer varrógépét zsírért és lisztért vásárolta, petró­leumlámpa mellett kezdett dolgozni nagymén je kicsiny ablakos szobájában. Kezdet­ben az elhagyott katona ruhá­kat, és az elesett vagy eltűnt férfiak színehagyott, molyrág­ta ünneplőit alakítgatta, aztán — ahogy a falusiak élete jobbra fordult — egyre több új öltönyt is rendeltek nála. végül annyi munka szakadt rá, hogy alig győzte. 1948-ban váltotta ki az iparengedélyt, azóta ebben a kis műhelyben dolgozik, amelyet házassága után rendezett be magának. A zsírért, lisztért cserélt Sin­ger is itt van még, bár egy korszerűbb masinát vásárolt azóta. Munka közben ugyan­azt az Oriont hallgatja, amely egykori tulajdonosának már a háború előtt is híreket mon­dott. »Harminc éve haszná­lóm. Talán ötször javították, s már alkatrészt sem lehetne kapni hozzá.« A műhely bejáratához ve­zető folyosón látványos könyvkirakat. Először azt hittem, a házban van a falu könyvtára is, gondoltam, itt tartja két nadrág összeállítá­sa közben a kölcsönzőórákat. Szó sincs róla. A folyosón látható könyvek eladók. Mak­ker Jenő ugyanis — amellett, hogy a község könyvtárát ve­zeti — könyvbizományos. Húsz-huszonöt ezer forint ér­tékű könyvet forgalmaz éven­te (ez a szívderítő szám sokat mond a fejlődő faluról). 1955. január elseje óta könyvtáros. Pedagógus elődje őt ajánlotta maga helyett, mi­után posztjáról lemondott -Talán, mert tudta, hogy bo­londja vagyok a. könyvnek. Gyerekkorom óta, amikor csak tehetem, falom a betűf, a legfáradságosabb nap után sem aludtam el anélkül, hogy valamit ne olvastam volna. Kedvem volt a könyvtárosság­hoz. elfogadtam. Ügy gondol­tam, ez a tevékenység is se­gít majd igazán ságvárivá, fa­lusivá lennem. Gondolom, érti mit akarok -mondani. Pesti gyerek i'ollam. .Kezdetben na­gyon hiányzott a főváros moz­galmassága és főként a kul­turális lehetőség. Csak egy példát mondok. Szenvedélye­sen szerettem moziba járni. Szívesen lemondtam egy-egy vacsoráról is, csakhogy meg­nézhessem a legújabb filme­ket. Kezdetben^a mozi hiány­zott a legjobban, mert köny­vet hoztam magammal. Aztán ideért a vándormozi, s ha nem is válogathattam a filmek kö­zött, mégiscsak mozi volt az Szóval — mert elhatároztam, hogy falusi ember leszek — megpróbáltam magamnak megfelelő környezetet, élet­módot teremteni. Mégpedig úgy, hogy a magam szerény módján másoknak is segítet­tem közelebb kerülni az én világomhoz. Ez pedig a mes­terségem és a könyvek révén sikerült. Harminc éve var­rom a ságváriak ruháit, és csaknem negyedszázada' köl­csönzők és árulok nekik köny­vet. Jó érzés, ha arra gondo­lok, hogy a falu ízlésének, műveltségének fejlesztéséért én is tettem valamit. Szabó­ként 'is. könyvtárosként is.« Ságvárnak 1600 lakója van, s 400 a könyvtár beiratkozott olvasója. Tavaly 6300 muhkát kölcsönzött ki Makker Jenő. s huszonötezer forintért á$öit el könyvet Az nyilvánvaló hogy a beiratkozottak egy-egy családot képviselnek, s felte­hetően 400-nál jóval 1 többen olvassák el a könyvtárból ki­kért köteteket De az utóbbi időben — ezt a könyvbizo­mányos Makker Jenőtől tu­dom — egyre több falusi (köztük sok bejáró munkás és tsz-tag) gyűjti a könyvet, s otthon is talál magának ol­vasnivalót. »Különösen a le­xikonokat'és a remekírók so­rozatát vásárolják, de nagy kelete van a mezőgazdasági szakirodalomnak is.« Jövőre betölti a hatvanadik esztendejét. A gyerekei kire­pültek, »egyik sem folytatja a mesterségemet, még a fiam se, pedig neki volt kedve, érzéke hozzá. Laflaios lett belőle. Persze, megértem őket. Lát­ták, s csak azt látták, hogy mennyi itt a munka, hogy néha ki sem látszom a szöve­tek közül, hiszen még a ka­rácsony estéken 4s csak egy- egy rövid órácskára ülhettem közéjük; meggyújtottuk a gyertyákat, megcsókoltuk egy­mást. azután én visszajöttem a műhelybe, és hajtottam éj­félig. Tudja, ha közeleg egy ünnep, vagy nevezetesebb ese­mény — karácsony, húsvét, búcsú, ballagás —, akkor csőstül jön megrendelés, és olyankor nincs mese, hajtani kell. Vannak aztán nyugod- tabb hetek is; például, szil­veszter és húsvét között. So­káig televíziót sem vettem, hogy ne csábítson el a varró­géptől, de aztán megmérge­sedtem, vásároltam egy készü­léket, s azóta este nyolcnál tovább nem dolgozom. Fia majd nyugdíjas leszek, sokat fogok pihenni. Rengeteg ol­vasnivaló vgr rám, meg a bé- lyeggyüjiemenyem (gyerek­korom óla bélyeggyűjtő va­gyok), s van egy kis szőlőm is a hegyen, körülötte öreg pincék, fehér falú présházak. Szeretem ezt a kis műhelyt. Harminc éve élek itt. munká­ban, békében, de egyre erő­sebben vágyódom a szabad ég alá, szőlőtőkék, gyümölcsfák közé. Szapudi András Zeneiskolai tanárok hangversenye Siófokon Másodszor - elsőrangúan Kellemes meglepetést kel­tett két évvel ezelőtt me­gyénk kulturális vezetésének az a kezdeményezése, hogy a somogyi zeneiskolák tanárai minden »páratlan« esztendő­ben adjanak koncertet vala­melyik városunkban vagy nagyközségünk művelődési házában. Ennek jegyében ke­rült sor szerdán este Siófo­kon, a művelődési központ­ban a hat somogyi zeneiskola előadóiművészi ambíciókkal és tehetséggel megáldott pedagó­Fali betyár életre kel A Helikon állandó vendégei — .Nem tudom, miért olyan népszerűtlen a honismereti te­vékenység'. Egy kicsit megle­pett, hogy a mostani ülésünk­re kevesebben jöttek el. mint számítottam. Pedig igazán ér­dekes dolgokról hallhatnának itt g társaim. A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnáziumban tegnap másfél napos rendezvénysoro­zat kezdődött. Már hagyo­mány, hogy minden évben megtartják a KISZ-napokat, sokszínű programokkal. A nyitó műsorok között szerepelt az iskola honismereti szakkö­rének nyilvános ülése is. ott hallottam az előbb idézett szavaikat. A tanteremben rög­tönzött kiállításon , ritkaságo­kat mutattak be. A szakköri tagok gyűjtésének eredménye a Napoleon-kiáltvány. mely a magyarokhoz szól, s 1800. má­jus ló-én keltezték. Ugyan­így érdekességek a kötetre való Vörös Újság, a Budapesti Hír­lap 1919-es példányai, vagy a Képes Pesti Hírlapnak a har­mincas évekből való kiadásai. 1971-töl működik a gimná­zium honismereti szakköre: jelenlegi vezetője dr. Marek János szervezte' meg. A vá­ros, de talán a megye közép­iskoláiban sem folytatnák hasonló tevékenységet. Cél­juk, hogy alaposabban megis­merhessék Somogyot, felkutas­sák a tárgyi és. szellemi for­rásait. Dr. Marek János szen­vedélye nem maradt hatásta­lan a diákjaira. Minden év­ben szép eredményéket pro­dukálnak. — Az elmúlt nyolc év alatt huszonöt dolgozat született: az idei hat a helikoni ün­nepségén vesz részt- A Heliko­non eddig is jól szerepeltünk. 1974-ben ezüst- és bronzér­met, valamint dicsérő okleve­let kaptak a diákjaink, 1977- ben pedig aranyéremmel jöt­tek haza. Nem kötelező dolgo­zatot készíteni, de nagyon hasznos és érdekes feladat. Főként a falusi tanulókat to­borozzuk, mert ők könnyeb­ben tudnak anyagot gyűjteni. Jó kapcsolatunk van a helyi múzeummal és a levéltárral, sok segítséget kapunk tőlük. Az iskolai újságnak, a Volun- tasnak kétévenként adjuk ki a Szülőföldünk című mellékle­tét, melyben részleteket köz­lünk a helytörténeti munkák­ból. Sajnos, a megye iskolái nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a témával. Az elkészült hat munkából ízelítőt is kaptunk a tegnapi foglalkozáson. Kocacstc.s Er­zsébet harmadik alkalommal írt tanulmányt. Témája: Kis­állattartás Visnyén, Hedre- helyen és közvetlen környé­kén. A neki jutó néhány perc­ben azonban most nem ebből választott ki részletet. A la­kóhelye, Kadarkút környékén fennmaradt betyárhistóriákból, Pali betyárról elevenített fel néhányat. — Azt mondta, hogy nem eléggé népszerű a honismereti kutatás. — Kevesen vagyunk szen­vedélyes gyűjtők, az osztály­társaim közül még a legjobb barátnőmet sem tudtam elcsá­bítani a szakkörbe. Az idén érettségizem, elsőtől kezdve ( foglalkozom nyári szünetben a | helyismerettel. Én szeretném j tovább is csinálni. — Milyen módszerekkel fo­lyik a kutatás? . — A lakóhelyem környékén indultam gyűjtőútra, magnó­val kerestem a Visnye, Hed- rehely környékén élő embe­reket. Szeptemberre összeállt az anyag, az év végéig pedig feldolgoztam. Az utolsó gépe­lés jelenti a legtöbb izgalmat. Izmenyi ÉV» gusainák emlékezetesen szép hangversenyére. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet női kara — Szer­dahelyi Katalin vezetésével — Kodály-műveket tűzött mű­sorra. Méltó partnerük volt a produkcióban a siófoki zene­iskola kamarazenekara. A magyar tájakról a kétszáz évvel ezelőtti Velencébe vitt el bennünket képzeletben a marcali zeneiskolai tanárok és a kaposvári Barokk Együt­tes Vivaldi-produkciója. Ez utóbbit — az F-dúr concerto előadását — az est • fénypont­jának éreztük, a közönség nagy tapssal köszönte meg az átélt interpretálást, különösen Csupor László finom fuvola­játékát. Hasonlóan ’ a megle­petés erejével hatott a Nágy- atádról érkezett Kenedi Tibor műsorválasztása és játéka. Az ismert Liszt-»slágerek« • he­lyett a mester technikailag hallatlanul' nehéz, kései zon­goradarabjait — Álomban, Gvászgondoía s a Balcsillag­zat címűeket — tűzte mű­sorára és játszotta cl, meg- éreztétve bennük a századunk zenéjére előremutató jegyeket, amelyeket azután a kaposvá­ri klarinétos trió Bartók-pro- dukriójában. a Kontrasztok című alkotás tolmácsolásában élvezhettünk teljes pompá­jukban. Valamennyi vom aracsoport és szólista — az említettekkel együtt 11 — tudása javát nyújtotta, és ismét bizonyí­totta. mepnvi értékes előadó- művészi tehetség és ambíció szunnyad megyénk zeneisko­láinak pedagógusaiban. Az ébresztés folyamatát e máso­dik sikeres koncért után is érdemes lesz fólylatni. I)r. O. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom