Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

150 millió forint értékű rekonstrukció A gazdaság és a pártszervezetek Wegérkezlek a fűrészgépek Barcsra Nem győzzük eleget hang­súlyozni: ahhoz, hogy az éves tervszámokait, az V. ötéves tervben meghatározott tenni­valókat teljesítsük, vagyis a fejlett szocializmust építhes­sük, fokoznunk kell a terme­lékenységet, az egy termelő- egységre, egy főre jutó hasz­nos munka mennyiségét. A termelékenység pedig csak úgy növelhető, ha minden eszközt — gépi berendezést, a munkaidőt, a dolgozók szak­mai tudását és tapasztalatait — a lehetőségekhez képest maximálisan kihasználunk. Miről is van itt szó? Neve­zetesen arról, hogy egy adott termelőegységnek bizonyos mennyiségű terméket kell elő­állítania egy adott időszakon belüL Az előállítandó tennék mennyiség pedig az évek szá­mával és a műszaki-techni­kai fejlődéssel párhuzamosan növekszik. Leegyszerűsítve: növekszik a nemzeti jövede­lem. Ez pedig az egyetlen módja annak, hogy az ország gazdagodjék, az emberek élet- színvonala növekedjék. Centralizáció és helyi kezdeményezés Ehhez mindannyiunkra, dol­gozó emberekre szükség van. A népgazdasági tervek elké­szítése során a tervkoordináló bizottságok felosztják a ten­nivalókat a népgazdaság kü­lönböző szféráiban. így jutnak el a tervek a különböző tár­cákhoz, az egyes ipari és me­zőgazdasági ágazatokhoz, a megyékhez, a gyárakhoz, üze­mekhez, állami gazdaságok­hoz és termelőszövetkezetek­hez egyaránt Ezt nevezik a gazdaságirányítás centralizá­ciójának. Ha azonban az egyes termelőegységek más vagy újfajta termékeket akarnak előállítani, mert azok gyár­tásához, termesztéséhez jobb feltételekkel, megfelelőbb kapacitással rendelkeznek, javaslatot tehetnek a központi koordináló szerveknek, hogy módosítsák az előírt terveket kívánságuknak megfelelően. A javaslatokat az illetékes szervek megvizsgálják. Ha a termékszerkezet változtatása beilleszkedik a népgazdasági tervekbe, módosítják az adóit termelőegységre szabott fel­adatokat. Ezt nevezzük a gazdaságirányítás demokra­tizmusának, a helyi kezdemé­nyezések érvényesülésének. / A párt irányításával A termelés irányítása azon­ban nem merül ki az ilyen demokratikus centralizmus létrejöttével. Nem is merül­het ki vele, hiszen a terme­lés, a gazdaság irányítása el­képzelhetetlen a párt vezeté­se nélkül. A termelés ugyan­is nem öncélú folyamat. Ami­kor valamilyen gazdasági fel­adat megoldásáról tárgyalunk, akkor rendszeresen visszatérő igény, hogy a pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítség a gazdasági vezetősé­get, a gazdasági célok valóra váltását Mert minden gazda­sági intézkedés, a tervek vég­rehajtása szocialista társadal­munk stabilitásának, előreha­ladásának a kulcsa. Ez magyarázza, hogy a gazdasági munka elvi irányí­tása, sokoldalú segítése és el­lenőrzése került pártszerveze­teink tevékenységének közép­pontjába. A pártszervezetek azonban nem a termelőegysé­gektől elkülönülten végzik fel­adatukat, hogy egyik oldalon áll az üzem, a másak oldalon a pártbizottságok és alapszer­vezetek, hanem úgy, hogy az adott munkaterületeken a kommunisták maguk is tagjai a gazdasági feladatokért dol­gozók tömegének; méghozzá példamutató tagjai. Az üzemi pártszervezetekben Ismerik legjobban az adott üzem elé 60 ÉVE TÖRTÉNT A földszocializálás A polgár! demokratára« forradalom idején hosszú vi­ták után hozott bonyolult földreformtörvény (amely íöldosztó jellegű volt). Káro­ly iáknak már nem sikerült végrehajtaniuk. A Tanácsköz­társaság kikiáltásával a föld­kérdés megoldásának elvi alapjai is megváltoztak: ré­szint a »haladéktalan szocia­lizmus» bevezetésének illú­ziója, részint az érthető siet­ség, amellyel visszafordítha­tatlanná igyekeztek tenni a szocializmus irányába tett lé­péseket, részint pedig a szo­ciáldemokrata-kautskysta el­képzelések egyértelművé tet­ték a földosztás helyetti föLdszocializálást, a volt nagy­birtok együtt-tartását. Már március elején Ham­burger Jenő kormánybiztos irányításával megindult ' So­mogybán a -szociáldemokra­ta termelőszövetkezetek« ala­kítása. A földfoglalások, ame­lyekben az uradalmi cseléd­ség járt az élen, egész már­ciusban folytatódlak. Úgy látszott, hogy az április 3-i kormányzótanácsi rendelet, amely végre — valóra váltva a Mindenkihez! kiáltvány ígé­retét — társadalmi tulajdon­ná nyilvánította a közép- és nagybirtokokat, erre a föld- foglaló mozgalomra teszi rá a dicsőséges koronát. A rendelet értelmében a 100 hold fölötti birtokokat szo­cializál iák, és azokon terme­lőszövetkezeteket alakítottak (A birtokhatárt rugalmasan értelmezték.) A termelőszö­vetkezetek központi irányítá­sára — egy erősen centrali­zált modell értelmében — felállították a Szövetkezeti Központot, ennek huszonhá­rom kerületi felügyelőségét, és ezek alá körzeti felügyelő­ségeket, föintézőségeket ©s fntézőségefcet «Berregtek. A rendkívüli körülmé­nyek ellenére ti augusztus 1-ig, a Tanácsköztársaság le­veréséig a mintegy 5,6 mil­lió hold szocializált földbir­tokból körülbelül 1 millió holdat alakítottak át terme­lőszövetkezetekké. A földkérdés ilyen megol­dását leginkább a volt ura­dalmi cselédek helyeselték, ám azzal kevésbé rokonszen­veztek, hogy fóintézőként a régi földbirtokosok, grófok, intézők uralkodtak továbbra is egyes helyeken. A földosztás elmulasztása — a parasztság irányába tett politikai kompromisszumnak ez az elvetése — a Tanács­köztársaság legnagyobb prob­lémájának, legsúlyosabb hibá­jának bizonyult. A legfonto­sabb szövetségest így nem si­került forradalmasítani, és ennek hátrányai egyre inkább megmutatkoztak. (Annál is inkább, mivel az ellenforra­dalmi utódállamok földre­formjainak híre szintén csüg- gesztően hatott a föld nélkül' maradt parasztokra.) S mind­ehhez hozzájárult a differen­ciálatlan parasztpolitika, amely alig tett különbséget a törpebirtokos es a nagygazda között. Mindazonáltal a Tanács- köztársaság agrárpolitikája fontos eredményeket is ma­gáénak mondhatott. A polgá­ri jóslatok ellenére a szocia­lizálás nem vezetett a mező­gazdaság csődjéhez. A terme­lés végig jó színvonalon moz­gott. az állatállományban alig következett be változás, s az élelmiszerek elosztása sokkal igazságosabb lett az azelőtti­nél. Sőt, a háborús cselek­mények, a szabotázs és az ellenforradalmi akciók elle­nére a vetés és az aratás is rendben folyt. D. M. tűzött gazdasági feladatokat, és ismerik a párt által meg­határozott célokat is. A párt­szervezetek tagjai pontosan tudják, hogy hói kell a nad­rágszíjat meghúzni, vagyis ta- karékoskodni, tudják, hol kell a beruházásokra költeni, hol kell többet termelni, vagy tár­sadalmi munkával eredmé­nyeket elérni. És ha. látják, hol térnek el a vezétők meg­szabott gazdasági — de ne­vezhetjük úgy is: politikai — feladataiktól saját területü­kön, ott megálljt parancsol­hatnak, és hatalmi szóval jó irányba terelhetik a munkát. Mert vannak ún, helyi érde­kek, amelyek nem felelnek meg az össztársadalmi érde­keknek. Vezérelheti az emlí­tetteket a legszentebb lokál- patrióta érdek, mégis megálljt kell inteni, ha ezzel mások érdekeit sértik. Csak szakmai és politikai tudással A helyi pártalapszervezetek feladata kettős. Helytállni a gazdasági munkában, és ellen­őrizni saját gazdasági mun­kájukat. Használniuk kell a politikai munka jól bevált eszközeit: az ellenőrzést, a be­számoltatásit, az agitációt. És mindig kezdeményezniük kell. Ahhoz azonban, hogy eze­ket a feladatokat jól tudják ellátni, a pártszervezetek minden egyes párttagjának szakmailag magas szinten kell állnia. Jól ismerni a ter­melés korszerűsítésének mű­szaki, technikai feltételeit és lehetőségeit. De politikailag is képezniük kell magukat, hogy együtt tudjanak haladni a kor politikai eseményeivel, hogy megértsék a pillanatnyi történelmi helyzetet, saját fe- lelősségüket. A pártszervezetek a célok elérésiének érdekében kapcso­latokat teremthetnek az adott szakterületen más üzemekkel, ahol műszaki, technikai, üzemszervezési tapasztalato­kat, ún. szellemi tőkét, fej­lesztési bázist nyerhetnek. Kü­lönösen vonatkozik ez kisebb, kevésbé jól fölszerelt üzemek­re, vállalatokra. Ha a nagyobb kapacitású üzemektől »tanul­ni« tudnak, saját hasznukra fordíthatják tudásukat De a pártszervezetek át­léphetik a vállalati kereteket akkor is, ha nem egészen a saját profiljuknak megfelelő funkciójú üzemeket keresnek föl. Ezzel a tevékenységükkel a helyi érdekek és célok meg­valósulását egyben a köz­ponti, országos tervek valóra váltásának gyorsítását is elő­segítik. Mérő Miklós Szerelik az új fűrészgépe­ket a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi fűrészüzemében. A ' Dráva partjara telepített üzemben a rekonstrukció legjelentősebb lépése lesz az új gépek mun­kába állítása. Ezenkívül új darut szereltek föl, korszerű­sítették a közlekedési utakat, növelték a tárolóteret. A 150 millió forint értékű rekonst­rukció eredményeképpen a fűrészüzem teljesítőképesség«* a kétszeresére emelkedik, és évente 90 ezer köbméter fát tudnak majd feldolgozni. Legnagyobb a munka most a fűrészcsarnokban. Megér­keztek a Nyugat-Németor- szágban vásárolt új gépek. Ezek a berendezések teljesen új technológiát jelentenek nemcsak Barcson, hanem az egész magvar faiparban. Azért választották ezeket a gépe­ket, mert a legalkalmasabbak a kemény fa gazdaságos fel­dolgozására. A barcsi üzem­ben pedig kizárólag kemény fát dolgoznak majd fel. Az anyag döntő többségét a so­mogyi erdőkben termelik kii. Kis hányada érkéz-' k mai-’ Bar anyából. A fűreszcsarnok mellett továbbfeldolgozó üzemrész is készül. Ebben parkettalécet és panelparketta-alapanyagot , készítenek. Művezetők a Daniméban Az MSZMP Nagyatádi Vá­rosi Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi ülését a Da- nuvia 4. számú gyárában tartotta. Az ülésre a műveze­tőiket is meghívták, hiszen az ott dolgozó termelésirányítók gazdasági és társadalmi te­vékenységéről volt szó. Gerber Endrének, a gyár igazgatójának sok, kérdje kellett válaszolnia. Hogyan ítéli meg a művezetők kap­csolatát a dolgozókkal; milyen a viszony köztük és a szak­szervezeti bizalmiak között, hogyan valósulnak meg a nő- és ifjúságpolitikái határoza­tok, megfelelően tudják-e be­tölteni a kapocs szerepét a felsőbb vezetés és a dolgo­zók között? Megkérdezték azt is, hogy milyen az erkölcsi és az anyagi megbecsülésük, sok-e a papírmunkájuk, mennyi időt töltenek a mun­kások között? A vitában el­sőnek Szerecz Béla, a Danu- via pártvezetŐ6égónek titkára kért szót. Hozzászólásában el­mondta: a művezetők többsé­ge megfelel a vele szemben támasztott követelmények­nek. Többen fiatalok közülük, és elsősorban a vezetőkész­ség hiányzik, kevesebb az élettapasztalatuk. Éppen ezért ehhez kell a jövőben még több segítséget adni. ,J éger Ferenc, a konzerv­gyár igazgatója hangsúlyozta, hogy a művezetők, mint a termelés közvetlen irányítói kulcsszerepet töltenek be a vállalaJíOk gazdasági és tár­sadalmi életében. Jó dolog, hogy jelentős részük a Danu- viában ■ munkásként kezdte tevékenységét. Ezért közelebb állnak a munkásokhoz, gon­dolkodásmód jukhoz. Horváth Ferenc, a Danuvia művezetője elmondta: csak­nem száz dolgozót irányít, és kilencedik éve látja el ezt a munkakört. Területén három szakszervezeti bizalmi tevé­kenykedik, velük jó kapcso­latot sikerült kialakítani. Ez megnyilvánul a bérelosztás­ban, a jutalmazásban. A fe­gyelemsértőkkel szemben ha­tározottan fellép: ha kell, él a fegyelmi jogkörével. Rónai Zoltán ugyancsak az üzem művezetője, ezt mondta: az elmúlt néhány évben új gyárt­mányokat kellett meghonosí­KORSZERŰ FELVONÓK tanú Elbben az időben Jelen­tősen növekedett a termelé­sük, javult a termékek minő­sége és a munka szervezett­sége. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Kiss János, a Danuvia vezérigazgatója. Többek kö­zött elmondta: — Örülök annak, hogy a városi párt-vb ezt a témát napirendjére tűzte. Az előter­jesztés reális helyzetet tük­röz: a közvetlen termelésirá­nyítók valóban az eg'dk leg­nehezebb munkaterületen dolgoznak, s itt az üzemben összességéiben jól oldották meg a feladatukat. Ezért el­ismerés illeti ölcet. Ezután az üzem előtt álló legfortosabb feladatokat ösz- szegezte. A vitát — és a végrehaj­tó bizottság véleményét — Hamvas János első titkár összegezte: — A Danuvia 4. számú gyá­rában a közvetlen termelés- irányítók tevékenysége és a feltételek, amelyek között munkájukat végzik, az utóbbi években lényegesen javultak. Bővült a hatáskörük, és ez fokozta felelősségüket. Szak­mai és politikai képzettségük megfelel a követelmények­nek, de vezetőkészségüket to­vább kell fejleszteni. Jól szolgálja ezt az üzemben megszervezett 400 órás mű- vezetőképző tanfolyam is. Az elmúlt években nagy erőfe­szítéssel, lelkiismeretesen dol­goztak. Munkájuk hatékony­sága a gvár eredményeiben is jó' tükröződik. A jövőben ar­ra kell törekedői. hogv biz­tosítsák a nvugT.it, kiegven- súlyozott munka fe’tételejt, tartózkodjanak még többet a dolgozók között. Az üzemi oárt.vez«tőség — és a hozzá tartozó a'apsze-vezp'ok — fo­lyamatosa n kísérték figve­munkáhvknt. és s^-eít- sAk te'-»ke«-"séCT(ik további V: ‘K'-yr, f q V -a Vaf..^ <z.‘S f A T* ^ P ^ m üvege’ők me3*,íz**ác?'ri»k qz-á-nvosaHb elosztása révén «nkozn; ko1l köz. ot- tevékeny­ségűiket és ke-rteménvezni, hogy a •pártonkívü'.i műveze­tők a társadalmi és tömeg- szei*vezetekben végezzenek mozgalmi munkát. B’ztosítani kell tervszerű, folyamatos po­litikai képzésüket, hogy még jobban. eredményesebben tudjanak megfelelni a velük szemben támasztott feladatok­nak. D. S. A Ganz-MAVAG Felvonógyára az idén kilencszázötven felvonót gyárt, ebből hétszáz- huszat a házgyári házak részére. A sajat tervezésű új típusok középületek, egészségügyi intézmények, továbbá a vendéglátóipar részére különféle speciális liftek és ételfelvo­nók is készülnek, A képen: Sorozatban készülnek az önműködően záródó ajlók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom