Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

Tárgyalási készség Kir volna elébevágni az eseményeknek, maradjunk hát a tényéknél! Biztató jel, hogy sok huzavona után szerdán Hanoiban megkez­dődtek a vietnami—fcínai tárgyalások. Moszkva■ és Pe­king kapcsolatában is új fejlemény, hogy Andrej Gro- miko külügyminiszter a szov­jet fővárosban jegyzéket adott át a kínai nagykövet­nek, válaszúi a Kínai Nép- köztársaság április 3-i jegy­zékére. A Szovjetunió és Kí­na esetleges tárgyalásainak célja és témája felöl érdek­lődik a moszkvai jegyzék. Mindkét hír reménytkeltö. Egyszersmind híven tükrözi, hogy napjaink világpolitikai eseményeiben nincs olyan té­ma, amelyet ne lehetne — úgy is fogalmazhatjuk: ne kellene — békés úton meg­oldani. Kifejezésre jut a hí­rekben az is, hogy a szocia­lista diplomácia egyik alap­vető jellemzője, meghatározó tényezője a tárgyalási kész­ség. Kétségtelen, hogy akár az egyik, akár a másik téma te­kintetében nem számíthatunk látványos előrehaladásra, máról holnapra bekövetkező kedvező fordulatokra. Hanoi és Peking kapcsolatai — nem a vietnami fél hibájából — véres konfliktussá fajultak. A február 17-én indított nagyszabású katonai támadás súlyos károkat okozott Viet­namnak, s a közös határöve­zetben máig sem csillapodott a feszültség. Érthető, logikus állaspontra helyezkedik a vi­etnami kormányzat, amikor a békés egymás mellett élés el­vei alapján helyreállítandó kapcsolatok feltételéül a füg­getlenség, a szuverenitás és a területi integritás tisztelet­ben tartását követeli. Ami Moszkva és Peking viszonyát illeti: hatásában és kisugárzásában sokkal széle­sebb körű, mint általában két szomszédos ország kap­csolatáé. A kétoldalú barát­sági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény >• szétszakításáért- minden fe­lelősség a kínai vezetőket terheli. A szovjet álláspont évek óta változatlan: Moszk­va kész a tárgyalásokra, ame­lyek közismerten nem a szov­jet vezetés hibájából várat­nak magukra. A tárgyalási készség önmagában termé­szetesen nem vezethet ered­ményre. A kínai vezetők — Moszkvával éppúgy, mint Ha­noival szemben — ellenséges ■magatartást tanúsítanak. En­nek ellenére némi reményre jogosítanak föl a tegnapi hí­rek: a tárgyalásokról és a né­zetek cseréjének kilátásba he­lyezéséről olvasva a béke és a nemzetközi biztonság táv­latai mindig közelebbinek látszanak. Újra Brezsnyevet választották az elnökség elnökévé (Folytatói az 1. oldalról.) — A most megválasztott leg felsőbb tanácsnak át kell te kintenie mindazokat a kérdé­seket, amelyek jelenlegi ötéves tervünk megvalósításával függnek össze, ki kell dolgoz­nia és valóra kell váltania országunk következő ötéves tervét. A pártkongresszusok és a Központi Bizottság plé­numainak határozataitól ve­zettetve foglalkozunk majd a gazdaság és a kultúra, a ter­vezés s a termelés anyagi ösz­tönzésének kérdéseivel. Állan­dóan figyelmünk központjában állnak majd a szovjet embe­rek életszínvonala fejlesztésé­nek kérdései, országunk továb­bi előrehaladása a kommunis­ta építés útján. — A legfelsőbb tanács tevé­kenységének a korábbiakhoz hasonlóan fontos része a tör­vényhozás korszerűsítése. E téren nagy munka áll előt­tünk, amely valóban alkotó megközelítést, nagyfokú fe­lelősségtudatot követel a meg­felelő szervektől. — Az új alkotmány elfoga­dásával érezhetően megnöve­kedett a legfelsőbb tanács el- I lenőrzése a törvények, a terv­feladatok megtartása, az irá­nyító szervek munkája fölött. Hasznos tapasztalatokat sze­reztünk a téren, hogy a leg­felsőbb tanács ülésszakain, a tanács elnökségében, állandó bizottságaiban tekintsük , át a kormány, az egyes minisz­tériumok és főhatóságok be­számolóit. Ezt a gyakorlatot a jövőben is meg kell tarta­nunk, s nemcsak megtarta­nunk kell, hanem még céltu­datosabban kell alkalmaznunk. — E téren különösen fon­tos az állandó bizottságok munkája. A bizottságoknak még energikusabban kell mű­ködniük a leglényegesebb, a egidőszerübb kérdéseket kel! napirendre tűzniük, követke­zetesen el kell érniük, hogy javaslataik megvalósuljanak, lobban kell ellenőrizniök ha­tározataik végrehajtását Beszéde befejező részében Brezsnyev hangsúlyozta: — A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának következete­sen meg kell valósítania a gazdasági és szociális fejlesz­tés pártunk XXV. kongresszu­sa által kidolgozott program­ját. A tanács feladata ézzel kapcsolatban az, hogy állan­dóan biztosítsa a legjobb nemzetközi feltételeket áz or­szágunkban folyó kommunista építéshez, növelje az ország védelmi erejét. A legfelsőbb tanács hivatott arra, hogy pár­tunk külpolitikájának lenini elveitől vezettetve a jövőben is következetesen biztosítsa a béke fenntartását földünkön. — E célból még intenziveb­ben kell együttműködnünk a testvéri szocialista államok képviseleti szerveivel, parla­mentjeivel, a világ minden országa békeszerető közvéle­ményével, tevékenyen támo­gatnunk kell azokat a népe­ket, amelyek harcolnak nem­zeti és. társadalmi felszabadu­lásukért. — Nagy munka áll előttünk, mind belpolitikai, mind kül­politikai téren. Dolgozzunk úgy, hogy igazoljuk a szovjet nép, a kommunista párt lenini zászlaja alatt haladó dolgozó és harcoló nép megtisztelő bi­zalmát Ezt követően az elnök be­jelentette, hogy a szovjet al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően a Szovjetunió kormánya az újonnan megvá­lasztott legfelsőbb tanács megalakulásával korábban ka­pott megbízást befejezettnek tekinti, s visszaadja azt. Leonyid Brezsnyev javasol­ta, - hogy a legfelsőbb tanács ismét Alekszej Koszigint bíz­za meg a kormány megalakí­tásával. A tanács két háza a javas­latot egyhangúlag elfogadta és elismerését fejezte ki a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak eddigi tevékenységéért. Alekszej Koszigin az új kor­mány összetételét a legfelsőbb tanács ülésszaka elé terjeszti, majd a tanács határozata alapján az új kormánylista elfogadásáig a jelenlegi kor­mány hivatalban marad. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka ma. csütörtökön folytatja munká­ját. Vietnami—kínai tárgyalások Nem jogosít vérmes reményekre „Az agresszorok logikája” Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szerdán Hanoiban megtar­totta első megbeszélését a VSZK és Kína kormánykül­döttsége. Az első tárgyalási forduló után mindkét küldött­ség vezetője sajtóértekezletet tartott. Phan Hien, a VSZK külügyminiszter-helyettese ki­jelentette: véleménye szerint a kínai küldöttség magatartá­sát ezúttal is »az agresszorok logikája« jellemezte. Hanoi megfigyelők úgy vélik, hogy a tárgyalások első napja semmi­Próbatétel után HÍREK A VILÁGBÓL Losonczi Pál, az Elnöki Ta-, nács elnöke táviratban fejez­te ki jókívánságait dr. Siaka P. Stevens köztársasági elnök­nek, Sierra Leone Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Május elseje alkalmából mozgósítsák Spanyolország munkásosztályát, hiúsítsák meg a szakszervezet ellenes törvények kidolgozására irá­nyuló jobboldali kísérleteket — erre szólított föl közös ki­áltványban a Spanyol Mun­kásbizottságok és az Általá­nos Munkásszövetség. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere tegnap Prá­gába érkezett és megkezdte tárgyalásait Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügyminisz­terrel. Eszmecseréjükön a két ország viszonyát rendkívül jóinak értékelték. Grenada ban üdvözölték azt a döntést, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsola­tot létesítenek a Kubai Köz- társasággaL Szemfényvesztésnek nevezte Kenneth Kaunda zambiai el­nök a rhodesiai »választáso­kat« és általában a «-belső rendezést«. Nyilatkozta a hi­vatalos látogatáson Lusaká- ban tartózkodó Nicolae Ceau- sescu román államfő tisztele-» téré kedden adott díszvacso­rán hangzott. el. Az ENSZ tekintse semmis­nek a rhodesiai »választások« eredményét — indítványozta az Afrikai Egységszervezet, az etiópiai fővárosban közzétett nyilatkozatában. Robbantást hajtott végre a múlt éjjel a lengyelországi Krakkó melletti Nowa Hutá­ban egy ismeretlen személy — jelentette szerdán a PAP lengyel hírügynökség. A rob­banás következtében több la­kóház ablakai betörtek a öt személy megsebesült. i képpen sem jogosítja v érmei reményekre a nemzetköz közvéleményt. Ho.it Nien-ling kínai kül ügyminiszter-helyettes, a kína delegáció vezetője sajtóérte kezletén tudtul adta, hogy ; kínai fél nem hajlandó vál­lalni a felelősséget a két or­szág határkörzetében lezajlót' konfliktusért, azaz továbbrí sem ismeri el, hogy Kína ag-. ressziót követett el a VSZK I ellen. I A vietnami fél — folytatta a VSZK delegációjának veze­tője — készen áll arra, hogy a tárgyalások következő ple­náris ülésén — ennek idő­pontját még nem tűzték ki — részletesen kifejti, miért tartja fontosnak a felelősség tisztá­zását. Phan Hien elmondta, hogy a tárgyalások megkezdésének idején a vietnami—kínai ha­táron változatlanul feszült a helyzet, s a béke és stabilitás helyreállításához sürgős intéz­kedésekre van szükség. Ellen­tétben a kínai állításokkal, e pillanatban is tizennégy pon- ton tartózkodnak kínai csa­patok a határ vietnami olda­lán. Egyedül Lang Son tarto­mányban hét körzetet tarta­nak megszállva, ezek közül egy helyen 1400 méter mély­ségben tartózkodnak a VSZK területén. Kína legalább ti­zenkét hadosztályt tart köz­vetlenül a határkörzetben. A vietnami külügyminisz­ter-helyettes végezetül közöl­te, hogy a szerdai ülésen nagy vonalakban megegyezés szüle­tett a további tárgyalások na­pirendjéről és ügyrendjéről. (MTI) A Amikor olyan markán« egyéniség, olyan nagy tekin­télyű államférfi távozik az élők sorából, mint Huari Bumedien, bizonyos fokig indokoltak a szélsőségekbe hajló feltevések, a merész utódlási kombinációk. Algé­ria esetében azonban minden jóslat csődöt mondott. Nem keletkezett mélyreható bel­politikai válság, nem robbant ki elkeseredett hatalmi harc a megüresedett államfői posztért, s nem következett be meredek jobboldali for­dulat. Sőt arról sem lehet beszélni, hogy megtorpant volna a Bumedien nevével fémjelzett forradalmi folya­mat Algériában. Forradalmi iskola A The Guardian című lon­doni lap közel-keleti szakér­tője találóan állapítja meg, hogy az összes arab forra­dalmak közül az algériait övezi a legáltalánosabb cso­dálat, mert az elmúlt ne­gyedszázad alatt lezajlott forradalmak közül ez az egyetlen, amely többé-kevés- bé hű maradt' ahhoz, amiért eredetileg harcolt: a függet­lenség, a radikális társada­lom- és gazdaságpolitika eszméjéhez, az elnyomottak eltökélt támogatásához — szerte a világon. A magyarázat részben ab- ■ ban rejlik, hogy talán egyet­len arab nemzet sem hozott akkora áldozatot haladó rendszeréért, mint az egy­millió mártír országa, amely nyolcévi felszabadító hábo­rúban -vívta ki függetlensé­gét. Ebből az »iskolából« ke­rültek ki azok az állhatatos és következetes politikusok, akik Bumedien harcostársai­ból most Bumedien örökö­seivé lettek. önmagában is sokatmondó tény, hogy Bumediennek nem egy, hanem több utóda van. Ö még egy személyben volt államelnök, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) főtitkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter. A köztársasági elnök posztján és a párt főtitkári tisztségé­ben Bendzsedid Sadli ezre­des lépett Bumedien öröké­be, de ő már várhatóan két alelnökkel osztja meg az ál­lamvezetés. munkáját, míg miniszterelnökké a koráhbi belügyminisztert. Mohamed ben Ahmed Abdelglianit ne­vezték ki. Ez az újfajta munkameg­osztás nem holmi kényszerű kompromisszum eredménye, hanem annak az intézmé- nyesítési folyamatnak a ré­sze, amelyet még Bumedien indított el, de amelynek be­tetőzését, gyakorlati kivitele­zését már nem érhette meg. A nemzeti charta A demokratikusan válasz­tott politikai intézmények kiépítése valójában 1976 nya­rán kezdődött, amikor széles körű vita után népszavazás­sal hagyták jóvá Algéria nemzeti chartáját Ez a do­kumentum lefekteti az algé­riai forradalmi átalakulás ideológiai alapjait, politikai, társadalmi céljait, módsze­A CENTRAL Vendéglátó Vállalat balatoni területi igazgatósága pályázatot hirdet egy 2 személyes tejbolt üzletvezetői és helyettesi munkakörének betöltésére 'elcntkcznl levélben és személyesen az alábbi címen lehet: Síi38 Boglárlelle, Köztársaság útja 4. ­, , ’ (41487) KISLEXIKON Algéria Algériában az 1965. júniusi ha­talomátvételt követően került sor az államosításokra, amely lehetővé tette a gazdasági, pénzügyi alapok megteremtését, a nemzeti vállala­tok létrehozása révén. Ezzel pár­huzamosan alakították kl az álla­mi külkereskedelmet és bank- rendszert, bevezették a tervgazdál­kodást. A két négyéves terv jelen­tős eredményeket hozott: 620 új üzem létesült, ISO infrastruktúráiig beruházás valósult meg. Az utóbbi években az ország 4,5 millió tonna kőolaját dolgozott föl és százezer tonna petrolkémiai terméket. 7,5 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt Is exportált. Az állami költségvetésből, amely körülbelül 8,1 milliárd dollár (fedezetét 53 szá­zalékban a szénhidrogén-bevételek biztosítják! mintegy 3,0 milliárd dollárt fordítanak beruházásra. Algéria fő bevételi forrása a kő­olaj és földgáz exportja. A föld­gázkészlet körülbelül 3563 milliárd köbméter, (ez a világkészlctnck mintegy 5,5 százaléka). 1985-re mintegy 75 milliárd köbméteres __' íöldgázexportoi terveznek. A következő évek nagy feladatai az iparosítás alapvető ágazatainak kiépítése. Nagyon fontos a mező- gazdaság korszerűsítése ls> mert Algéria lakossága az 1977, évi 18,3 millióval szemben 2000-re 35 millió less, reit Állást foglal a nemzeti függetlenség megszilárdítása, a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítése és a személyiség szabad kibonta­koztatása mellett A charta elismeri ugyan a nem ki­zsákmányoló jellegű magán- szektor létjogosultságát — hangsúlyozva, hogy az nem válhat sem a hatalomátvétel, sem a kapitalizmushoz való visszatérés kiindulópontjává. Már a nemzeti charta elő­irányozta, hogy a szocialista irányú átalakulás kiteljesíté­se, elmélyítése érdekében po­litikai élcsapatpárttá szerve­zik át a felszabadítási fron­tot, amely a francia gyarma­tosítóik ellen vívott függet­lenségi háború idején szüle­tett, s amely már sem jelle­gében, sem szerepét, hatás­körét tekintve nem felelt meg az új követelmények­nek. (Erre vall az is, hogy csaknem másfél évtized telt el az előző FLN-kongresszus óta.) A’ kongresszus olyan idő­pontban ült össze, amikor a belső és a külső reakció Bu­medien halálát kihasználva megkísérelte letéríteni Algé­riát a maga választotta for­radalom útjáról. A nyomás­sal párosult kísérlet kudar­cot vallott. A párt komgresz- szusa egyértelműen megerő­sítette hűségét és elkötele­zettségét az anti imperialista harc, a szocialista orientáció mellett. A kongresszuson jó­váhagyott program előirá­nyozza a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló gazdasági, társadalmi és kulturális át­alakulás elmélyítését, a nem­zeti függetlenség erősítését. A párt szervezeti szabály­zata kimondja: az FLN a társadalom vezető ereje a szocialista irányú fejlődés útján. A párt dokumentu­maiban úgy foglalt állást az antiimperialista harc, a nem­zeti felszabadító mozgalmak támogatása mellett, hogy egyúttal fontos feladatának tekinti az együttműködés erősítését a szocialista orszá­gokkal, a világ összes haladó erőivel. Bonyolult feladatok A központi bizottság és a politikai bizottság megvá­lasztása után értelemszerűen megszűnt a forradalmi pa­rancsnoki tanács, amely a kongresszusig az FLN legfel­sőbb ' vezető testületé volt Bendzsedid Sadlit már a kongresszus választotta meg a párt főtitkárává, és nép­szavazás útján emelték őt a köztársaság elnök tisztségébe. Hosszú ideje egyik legköze­lebbi harcostársaként, bizal­mas munkatársaként tartják számon. Bumedien örököseire fon­tos feladatok várnak. A párt alapsaervezeteimek létrehozá­sa, a különböző szintű irá­nyítószervek kiépítése a jövő év nyaráig tart. Nem kétsé­ges, hogy ennek a munkának döntő szerepe van az intéz­ményesített haladó rendszer megszilárdításában, azoknak a politikai biztosítékoknak megteremtésében, amelyektől a szocalista átalakulás foly­tatása, jövője függ. Nem ke­vésbé fontos az új négyéves gazdaságfejlesztési terv elő­készítése, hiszen a kongresz- szus az állami és a szövet­kezeti szektor erősítésére, ki- terjesztésére szavazott. Isme­retes, hogy az állami szektor adja az ipari termelés 90 százalékát, s az agrárreform eredményeként több ezer termelőszövetkezetbe tömörí­tettek a parasztságot. Az őrségváltás zökkenő­mentesen, megrázkódtatások nélkül ment végbe a külügy­miniszter posztján is. Ab- delaziz Buteflika utódául Mohamed Szeddik Benjahiát nevezték ki, aki korábban Algéria moszkvai nagyköve­te volt, s akinek egyik leg­első külföldi útja épp a szovjet fővárosba vezetett. Benjahia és Gromiko talál­kozóján teljes egyetértésben ítélték el az egyiptomi—Iz­raeli különbekét, amely aka­dályozza az izraeli agresszió követelményeinek a fölszá­molását, mindenekelőtt a Pa­lesztina! arab nép nemzeti jogainak érvényesítését M. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom