Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

(Reich Károly rajza)

Jmkáts Gyula

Szövetségben velem

Már duzzadt, élő vánkos a moha a mészkő-vályúk őszi oblitoe 8 amit a tudós nem ért meg soha arról beszél, míg lassan hűl köve ..:

Esztendők délutánjai ragyognak. Egy jiimfa-táj késő-virágos ősze.

Itt vannak mind, amik csak voltak. A sejtek és kristályok fogják össze

s szavad bujkál, ahol a cinkék és látják is és át is adják szövetségben velem e sziklák.

így járok itt s ezért magamba, mert kinek is, ha nem nekem adnák, amíg reád emlékezem.

Heckenast, a könyvkiadó

A pesti fiatalság ás polgárság 1848. március 15-én délelőtt a Hatvani (ma Kossuth Lajce) utcai Länderer és Heckenast nyomdához vonult; ott sze- dete ki a szabad sajtó első két termékék: a 12 pontot és a Talpra magyart Ezzel kezdődött a forradalom. Az esemény közismert a nyomdáról azonban alig tudunk valamit

A két társtulajdonoa közül Länderer János a nyomda műszaki vezetője volt He- ckenast Gusztáv pedig a vállalat lelke, könyvkereskedő kiadó, akinek irodalmunk rendkívül sokat köszönhet Érdemes megismerni életét!

Heckenast 1811-ben született Kassán. 1827-ben Pestre költözött, és sógora, Wigand Otfó Váci utcai könyv- kereskedésébe állt be segédnek. Főnöke kiadó is volt: haf év alatt 39 német & 28 magyar könyvet jelentetett meg, köztük egy lexikont Megbízható vevői részére tiltott könyveket is árult — Erről 1831-ben egy besúgó révén értesült a rendőrség, s el- gató parancsot adott ki ellene— Wigand idejekorán megtudta ezt * Lipcsébe menekült (ott nyitott új kiadócéget). Pesti üzletének vezetésével 20 éves sógorát bízta meg, két év múlva pedig eladta neki — több éven át részletekben törleszthető — 12 500 forintért A fiatal tulajdonos nagy becsvággyal központi könyv- kereskedéssé akarta fejleszteni üzletét Takarékos volt, de ésszerűen. Reklámra nem sajnálta a pénzt, 10—20 ezres példányszámban osztogatta szét a különbőz: reklám- nyomtatványokat 1840 januárjában Bibliographiai Értesítő Magyarország és Erdély számára címmel megindította az első magyar könyvészeti folyóiratot (havonta jelent meg 8 lapon 2000 példányban). S ingyen küldte szét... Felkért -minden írót, kiadót, könyvkereskedőt nyomtatót. hogy szíveskedjenek minden megjelenendő köyvnek, még megjelenés előtt a teljes címét, megjelente után pedig belőle bizonyos számú példányokat megbízás útján eladásra hozzám küldeni.«... A lap, amely a korszakra fontos könyvészeti forrás, 1842 szeptemberéig jelent meg.

1837-ben Heckenast a helytartótanácstól engedélyt kért kölcsön könyvtár nyitására — arra hivatkozva, hogy a közönség a magyar könyveket nem tudja megvásárolni, drága áruk miatt Az engedélyt 1838-ban megkapta, de az európai viszonylatban is páratlanul gazdag kölcsönző csak a következő év januárjában nyílt meg.

Heckenast kezdettől fogva folytatta sógora kiadói tevékenységét 1838-ig kiadta többek közt Kisfaludy Ká~ roly műveit tíz kötetben. Jó' sika regényeit 8 kötetben, Garay János és Vajda Péter költeményeit Fogarasi János német szótárát

A

kiadandó műveket széles körű irodalmi és tudományos műveltsége révén válogatta ki, nemegyszer tanáccsal is segítette az írókat készülő müveik megírásában. Nem volt rideg üzletmeber: méltányos tiszteletdíjakat fizetett Az írók barátjuknak tekintették. Ez különösen 1838-ban derült ki. Heckenastot nagy kár érte, mert üzletét elöntötte az árvíz, raktárkészletének túlnyomó része elpusztult. Az írók kötelességüknek érezték, hogy segítsenek rajta: Eötvös József felhívására 45 költő, tudós és író — köztük Garay, Jósika, Kazinczy Gábor, Kisfaludy Sándor, Toldy Ferenc, Vajda és Vörösmarty — hat kötetben Budapesti árvizkönyv címmel antológiát adott ki, s ennek hasznát fölajánlották -Heckenast Gusztáv kiadókönyvtáros úrnak baráti ajándékul.« y

A Pesten működő három nagyobb nyomda közül az egyik Länderer Lajosé volt Sajtói alól főleg kalendáriumok és ponyvatermékek kerültek ki. Heckenast betársult ebbe a vállalatba, mert tudta, hogy a kiadónak hasznos a saját nyomda. A -Länderer és Heckenast«-nak nevezett új cég bővítette teljesítőképességét: a Hatvani

utcába költözött, új gyorssajtókat, betűkészletet vásárolt Heckenast ott a szabadságharcig 90 — túlnyomóan magyar nyelvű — könyvet nyomtatott Länderer 1854-ben meg halt s a cé| egyedüli tulajdonosa Heckenast lett

A Bach-korszakban a szigorú cenzúra és a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt aránylag kevés könyv jelent meg. Ezzel magyarázható, hogy Heckenast kiadói tevékenysége igazán csak 1860 után lendült föl: 13 év alatt 572 művet jelentetett meg, 810 kötetben. A régebbi magyar klasszikusok mellett Arany és Tompa költeményeit, Jókai regényeit Horváth Mihály történelmi műveit, több középiskolai és egyetemi tankönyvet Zenei kiadványai közt megemlítendők Erdélyi János és -Színi Károly népdalgyűjteményei, Liszt munkája A cigányokról és a cigány zenéről — ez utóbbi magyarul is. németül is —, továbbá Volkmann Róbert zeneszerző 49 opusa.

406188

CiÖRGEI

FEGYVERLETÉTELE.

tw mfttoiwr wmMaks

SZfllcn SÍKOM.

••mir*»* íuiut rulm,

II rokonáét kiadásában megjeleni könyv.

ncniur ocssr kr

Sokat tett kiadványai művészi kivitele érdekében: különböző művészekkel számos réz- és acélmetszetet készíttetett A legtöbbet foglalkoztatott magyar művész Barabás Miklós volt, a külföldiek közül Peter J. N. Geiger bécsi festő.

A 810 köteten kívül sajtótermékeket is kiadott Heckenast. Többek közt a Vasárnapi Újságot, a Nővilágot, a Szépirodalmi Figyelőt, a Magyar Sajtót az Üstököst és több más lapot A növekvő nyomda és kiadóvállalat részére szűk lett a Hatvani utcai ház, ezért megvásárolta az Egyetem utca 4. számú épületet

A

z 1870-es évek elején egészsége megromlott, ezért a nyomdát, és a kiadó céget eladta a külön erre a célra alakult Franklin Társulatnak 700 000 forintért Egy évig maga vezette a részvénytársaságot, aztán visszavonult Pozsonyba. Kis palotát építtetett magának; a szuterénben új kiadócége kapott helyet, amelyet inkább csak kedvtelésből, megszokott tevékenysége folytatása kedvéért alapított. Itt elsősorban azokat a német nyelvű műveket értékesítette, amelyeket nem vett át a Franklin.

1878 áprilisában hunyt el, 68 éves korában. Olyan ember szállt a sírba, aki sokat tett irodalmunk, könyvkiadásunk fellendítése érdekében, s ezért megérdemli, hogy nevét megőrizzük emlékezetünkben.

Vcrtessy Miklós

A HAZUG

Március. Borongás, hűvös böjti — nap fény és zöld nélkül. Minden olyasmi nélkül, ami kitéphetné a tes- pedésből a négy fiút és kielégíthetné változatosságot és izgalmakat sóvárgó határozatlan, ám eleven vágyukat. Egyetlen szórakozásuk az, amit most csinálnak: üldögélnek a megfeketedett, kidőlt deszkakerítésen, amely egy romhalmazt és egy elhagyott házat vesz körül.

Ez az egyetlen szórakozás, amelyet ezen a napon találhattak maguknak. Csak azt tudják, hogy elégedetlenek; se nem éhesek, se nem szomjasak, de kiváncsiak mindenre, még ha nem is tudnák megmondani, mire sóvárognak és hogy hányféle vágyuk van. És amíg üldögélnek, egyikük lassan és hangosan mesél.

A szőke hajú, rövidlátó, apró fiút egy regény hőse után Aleknak hívják. Tehe• A világhírű, NobeJ-dlJas Jugoszláv fró 1975-ben hunyt el. A közölt mű a belgrádi Politikában megjelent utolsó írásának egy részlete.

tös szültH vannak. Szeret olvasni, és minden zsebpénzét öt filléres, füzetes regényekre költi. El tudja mesélni, amit olvasott, szépen és hűen, semmit sem változtatva meg; amilyen élvezettel mesél, olyan élvezettel hallgatják a barátai, és komolyan hiszik mindazt, amit mórul nekik, nem is gondolnék arra, hogy Alek olyasmit mesél, ámít mások találtak ki és írtak meg. Mert az igazság az, ami a legkevésbé látszik annak, és mindig ott van, ahol látni akarják. A lényeg az, hogy ebben az unalomban akad valami, ami föl tudja izgatni és meg tudja mozdítani a képzeletet, valami más, mint ez a szürke délután a kövektől feltúrt, meredek utcán, a meg- roskadt kerítés mellett.

Közben kellemetlenség is történik, amely elrontja még ezt a szegényes örömet is. A fiúk között mindig vannak

olyanok, akik félbeszakítják a mesét, vagy hozzátesznek valamit, $ így széttörik azt az illúziót, amelyet keltett. Egyszer egy koravén szkeptikus, aki. szeret közbeszólni, és mindennel vitatkozik, máskor valaki a született fantaszták és hazudozók közül, akik mindjárt azonosítják magukat az elbeszélés hősével, kisajátítják hőstettét és arra törekszenek, hogy — ha már tettekkel nem tudják — szemtelen hazugságaikkal felülmúlják.

Egyik is, másik is nyomasztó és kellemetlen, mert elrontja játékot, zavarja az élvezetet.

Ezen a napon ezt a szerepet egy bizonyos Cárevics vette át, a kávéháztulajdonos régtől fogva hencegőnek és nagy hazugnak ismert fia.

F.gy jól táplált, erős fiú, akinek nagy. kék, merev nézésű szemében természetellenes fény csillogott.

Alek szépen és íhletetten

mesélt egy itáliai banditáról, aki valójában a gazdagok ostora és az igazság meg az árvák oltalmazója volt. A marseille-i öböl egyik sziklás szigetén erődbe zárták, ám sikerült elfűrészelnie a börtönablak rácsait, és nagy magasságból a tengerbe vetette magát, ahonnan jószívű halászok mentették ki és vitték a szárazföldre.

Amikor Alek befejezte az elbeszélést, a fiúk az álmél- kodástól némán bámultak maguk elé. Egyedül Cárevics állt föl hirtelen, egy pillanatig valahová a messzibe Tévedt, aztán mesélni kezdte, hogy amikor a nyári szünetben Hercegovinában volt a rokonainál, ő még magasabbról ugrott be a Ne- rctvába, s valamilyen kitüntetést is kapott ezért. Vontatottan beszélt, nem meggyőzően; erőlködve kereste • még nagyob szavakat a

Ehő buhrérlapank

A Március Tizenötödike

As 1848-as forradalomig újságjainkat nehézkesen, üzleti szellem nélkül terjesztették: a példányonkénti eladást alig Ismerték, előfizetéseket csak minden félév elején fogadtak eL Tartalmukat is bizonyos konzervativizmus jellemezte: a friss híreknek, a szenzációs eseményeknek a közlését nem tekintették elsőrendű feladatuknak.

A sajtószabadság március 15-i kimondása nagy változást jelentett. Nemcsak a reformeszméknek, a forradalmi gondolatoknak a dicsőítését, az abszolutizmus kíméletlen bírálatát tették leitetővé, hanem egy új típusú újságnak, első bulvárlapunknak, a Március Tizenötödikének az alapítását is.

A forradalmat követő napokban a lapindításhoz nem kellett engedély, kaució letevése vagy más formaság. Ezt használta ki az ismert novellista, a 28 éves Pálffy Albert, Petőfi és Jókai barátja. Március 19-én reggel séta közben eszébe jutott, hogy a radikális közvélemény irányítására napilapot I kellene indítani. Elment a piarista házban működő Lukács-nyomdába, megbeszélte a tulajdonossal az új lap alakját, terjedelmét, példány- számát, árát, és szerződést kötött vele. Azonnal tollat ragadott, s megfogalmazta az újság programját, írt két vezércikket, apróságokat az aktuális eseményekről, és elkérte Petőfitől pár nappal korábban írt, Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című költeményét. A lap címéül Március Tizenötödikét választotta.

Egy nyomdászinas az elkészült cikkeket haladéktalanul a szedöterembe vitte, s ott azonnal munkába vették. A nyomdatulajdonos közben rikkancsnak szerződtetett néhány fiatalembert. Ezek este 7 óra felé elindultak a kész példányokkal, s az utcákon hangosan kiabálták: -Itt a Március Tizenötödike. Egy szám csak 3 krajcár!«

És a közönség vette az új

lapot. Vette — aznap kíváncsiságból, és vette érdeklődésből, mindennap, az év végéig; a Windischgrätz bevonulása előtti napig. A képviselők rendes tartózkodási helyükről, a német színház melletti kioszkból néztek ki, és vettek belőle. A Nemzeti Színház páholyaiból is lementek a bérlők, hogy vásároljanak egy példányt, s ezt olvasták néha még SzigligeI

ti Csikósának vagy A velencei kalmárnak az előadása alatt is. A fővárosba látogató vidékiek egyszerre három-négy példányt is beszereztek, hogy szétoszthassák otthon, ismerőseik között A nagy sikernek több oka volt. Először: az újság szelleme. Pálffy a címlapon büszkén hirdette: -Nem kell a táblabírópolitika.« Programjában hadat üzent: -mindazon elavult eszmék- | nek, melyek a március 15-i

hőstett ecsetelésére, amelyet soha senki nem vitt véghez és amelyet abban a pillanatban talált ki. A fiúk egy darabig zavartan hallgatták, ám Alek hirtelen fölemelkedett, odalépett hozzá, mintha meg akarná ütni, de ehelyett rekedten és keserűen csak ezt mondta:

— Miért hazudsz?

És kétszer megismételte ezt a kérdést, amelyet úgy mondott ki, mintha a szánalmas Cárevics fölé és mögé irányozta volna, valahová a távolba, mintha a hazug világ minden hazugjának címezte volna. Aztán hallgatott egy darabig, szemmel láthatóan nem várt választ. Majd közelebb lépett a csüggedt Cárevicshez, és a szemébe nézve, valamivel halkabban — egy csöpp melegséggel és szinte részvéttel a hangjában — így szólt:

— Mit hazudsz, szerencsétlen?

Ezt mondván, hátravetette

a fejét, és pápaszemének nedvességtől harmatos üvegén megcsillant a látóhatár alján lebukó nap bágyadt fénye.

Zahetnszki Láizló forth tása

dátumnál korábbiak.« Közti ott az -iszonyatosnak« nevezett rendi alkotmány ellen. A régi országgyűlést — hirdette — nem lehet a nemzet . képviselőjének tartani, mert a képviselőket csak egy kaszt választotta, sőt a legtöbb helyen azokból is csak pár ember. -Adózás tárgyában ezen alkotmány megengedte azt, hogy a leggazdagabbak minden teher nélkül maradjanak, s a teher annál nehezebb legyen, mentül szegényebb valaki.«

Az igazságszolgáltatás terén megengedhetetlennek tartotta, hogy a -bírák idő- közönkint és pedig azok áljai választatnak, kik felett az igazságot ki fogják szolgáltatni.«

Ha úgy látta helyesnek,

keményen bírálta a minisztériumot is. Helytelenítette, hogy a minisztériumnak száz meg száz mondanivalója lenne, és még hivatalos lapot sem indított. Sürgette a demokratikus reformokat, a nemzetőrség fölfegyverzését Ostorozta a tétlenséget — azt, hogy -mindig csak azt mondogatják: nincs pénz,

nincs katona. Erre a felelet az, hogy pénznél és katonánál még kevesebb idejük volt önöknek (a minisztereknek), és mégis önök mivel sem bántak pazarabbul, mint az idővel.«

A Március Tizenötödike sok szempontból világosabban látott, mint a vezető államférfiak. Például fölhívta a figyelmet a dualisztikus államformában rejlő ellentétekre, amelyek magukban hordják a kivihetetlenség magját Akkor, amikor még Kossuth is abban bízott, hogy a szabadság eszméje testvérként egyesíti az égés.* országot, rámutatott a nemzetiségi kérdés megoldatlan voltára. Erdély uniójával kapcsolatban Pálffy megállapította, hogy erről a románok nélkül nem lehet határozni. A kormánynak tárgyalásokat kellett volna kezdeni, propagandát kellett volna folytatni, hirdetni, hogy mindazokat, akik hozzánk csatlakozna, szabadsággal és az úrbériség elengedésével ajándékozzuk meg. -Erdély uniója az oláhok hozzájárulása nélkül oly munka, amelyhez kezdeni sem kell, az oláhokkal együtt országunkra néeve a legnagyobb haszon.«

A kis újságnak jóformán minden száma igazi szenzációt keltett — s ez sikerének másik titka. Ez a szenzáció azonban a későbbi bulvárlapoktól eltérően nem rablásokról, gyilkosságokról, szerelmi históriákról szólt, hanem a legfrissebb, legaktuálisabb politikai eseményekről — mégpedig a legélesebb hangon. A redikális eszméknek nemcsak szócsöve, hanem irányítója is volt. Cikkei sok embert visszariasztottak, még többet fel lelkesítettek, de senkit sem hagytak közönyösen.

Népszerűségének harmadik fő oka a stílusa volt. A szerkesztő és munkatársai óvav kodtak attól, hogy üres szólamokat, szóvirágokat írjanak le. A lap élvezetes, színes nyelvével, szatirikus szel- - lemével olyan hírlapírói stílust teremtett, amelyből sok tekintetben mai publicistáink is tanulhatnak.

A bulvárlap legtöbb cikkét a szerkesztő írta, de később egyre több cikk futott be kívülállóktól is: Petőfitől, Eg- ressy Gábortól, Csernátony Lajostól és másoktól. A szép- irodalmat egy-egy vers képviselte, de ez sem minden számban.

A Március Tizentötödike 1849. elején a kormánnyal együtt menekült Debrecenbe, s ott február 14-től május 1-ig jelent meg, változatlan szellemben. Buda visszafoglalása után visszaköltözött a fővárosba. Utolsó száma akkor került ki a nyomdából, mikor a kozák csapatok már Pestet fenyegették.

Az önkényuralom nemcsak a Március Tizenötödikét szüntette be, hanem az általa képviselt lapfajtát is. Majdnem fél század telt el, míg a Magyar Esti Lap alapításával újból megjelent a rikkancsok által terjesztett bul vámajtó.

I

Ivó Andric*