Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Ctokonyarhonta! látogatás Számok nélkül is mérhető fejlődés Nem ez volt az úticélom, egyszerűen csak beugrottam néhány szóra a csoko- nyavisontai tsz- be. Néhány percnyi beszélgetés után mégsem tudtam megállni, hogy ne vegyem elő a jegyzettom- töb... A csökön ya- visontai egyike a barcsi járás leggyorsabban fejlődő gazdaságainak. Egyre tekintélyesebb termelési mutatói közül jó néhányat ismertem mar. Nagy István elnök szavaiból kiderült, hogy nemcsak a számokkal mérhető dolgok változtak...' — Mások már a tsz-tagok is. Azelőtt a közgyűléseken gyakoriak voltak az egyéni sérelmek. Legtöbben a háztáji »-járandóságokat-« említették, sőt többen azt is kimondták: »ahelyett, hogy új gépeket veszünk, inkább osztanánk többet«. A most februárban lezajlott munkahelyi tanácskozásokon 38 hozzászólás volt, közülük mindössze egy a magánpanasz. Akadt, aki a gépkih-asználás javítására tett ésszerű javaslatot, más a vetéssűrűséggel kapcsolatos tapasztalatát mondta el. Többen azon tanakodtak, hogyan lehetne elejét venni a helyenként súlyos vadkároknak ... Elgondolkodtató. Ugyan mi lehet az elnök által elmondott változások nyitja? Látszólag — évek távolából ezt így szokták mondani — a tagság tenniakarása szüli a jó eredményeket. Valójában nem ilyen egyszerű. Egy »gyönge tsz-ben« az emberek többsége kerítésen belül keres anyagi és erkölcsi »kárpótlást«. A kedvező változások sorát rendszerint néhány áldozatkész, saját kétségeivel is szembeszálló ember jó munkája indítja el. A jobb eredmények azután »kamatoznak«: újabb és újabb tagok látják be, hogy a közös eredmény is hozhat egyéni boldogulást. Aztán egyszer csak eljön az idő, amikor már azt is büszkeség tölti el a rangot adó eredmények hallatán, aki korábban »esztelen költekezésnek« és csak »a vezetők által erőltetett luxusnak« nevezte a milliós nagy- beruházásokat. Végül ás valójában az eredmények szülik az egységes tsz-közösséget. A különféle termelési listákon elért előkelő helyezések az összetartozás érzését. Hogy Csokonyavisontán 38 emberből 37 a közös érdekében szólt, azt jelzi; a Rákóczi tsz túljutott fejlődésének a legnehezebb, ellentmondásos szakaszán. Megtudtam, hogy a Mille nevű osztrák cég szakemberei ezekben a napokban fejezik be az új tejház építkezését. Ez a hír elég volt Zsigulink »eltéríséséhez« .. A csokonyavisontai tsz tehenészeti szaktelepére 3-4 éve a vendégek még csak tanácsot adni mentek. Tavaly már azért, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek.,. 1970-ben az egész tsz termelési értéke 20 millió volt, tavaly csak az állattenyésztésé 28 millió. Hadd ne soroljam a számokat: tény, hogy a gazdaság tehenészeti szaktelepe mind tej teremelését, mind különféle gazdaságossági mutatóit tekintve az első három között van a barcsi járásban. Csupa csempe, csupa üveg. Most részben — e Jó eredmények nyomán — elkészült a megye talán legkorszerűbb fejőháza. A hasonló — csupa csempe, csupa üveg — létesítményekről szokták rossz- májúan azt mondani »kacsalábon forgó ...« Erről is el lehetne mondani, ha a tejtermelés átlaga nem járna már 3500 liter közelében, a tehénlétszám pedig nem haladná meg az ötszázat. Ilyen méretekben ez a -tejkombinát« nemcsakhogy gazdaságos, de elengedhetetlen feltétele is a továbblépésnek. Az istállókat járva . találkoztam Kisnemes Lászlóné gondozóval. Beszélgetés közben sem hagyta félbe a munkát — 54 állatom van. Bizony, csinálni kell, ha valamennyit el akarom látni. — Látszik-e ez az igyekezet a. boríték vastagságán? — A kereset is jobb, meg azután valahogy másképp hangzik már, ha valaki . azt mondja: -a tsz szaktelepén dolgozom«. Gondolom, a megyében is jó híre van a gazdaságnak. A főállattenyésztő, Lendvai Géza ehhez még hozzátette: — A tavalyi szaktelepi bemutató, amelynek mi lehettünk a házigazdái, nagy önbizalmat adott az itt dolgozóknak. Ma már rangja van ennek a munkának... A gépműhelyben ott volt a -két osztrák szerelő«. Azaz: csak én gondoltam így, merthogy mindketten németüL beszéltek. Kiderült, hogy az egyik fiatalember Csór István a tsz esztergályosa ... — Az NDK-ban voltam másfél éves szakmai gyakorlaton, ott tanultam meg a nyelvet. Most a Miile szakemberével együtt csináljuk a tej háza L — Hogy került a gazdaságba? — Somogytarnócai vagyok, korábban állami gazdaságban dolgoztam; de mivel ide nősültem, hát itt akarok dolgozni is. Január óta vagyok tsz- tag. — Mielőtt ide jött, nyilván próbált -tájékozódni« leendő munkahelyéről — Akivel csak beszéltem, mind azt mondta; itt biztosan jó helyem lesz. A -postamunkát« nem illet tovább akadályozni, így elköszöntem. Csór István egy percig a vendéggel beszélt, azután néhány alkatrészt keresett elő. Jó volt látni, hogy mindenben méltó partnere a nagyhírű cég szakemberének ... Szerettem volna, ha ezekben a percekben velem van néhány korábbi ifjú beszélgetőparterem, akik, mint mondták, -csak végső esetben« mennek tsz-be... Gycrmekgzfnhlzi premier Muzsikus Péter Inkább csak megszokásból kértem az irodán egy, a tsz munkáját számokba sűrítő -kimutatást«. -Hátha szükség lesz rá«. Meglepetésemre egy merőben szokatlan tartalmú és külsejű — lepedőnyi ívet kaptam. Az ív 1970-től az idei tervekig a gazdálkodás valamennyi adatát — beleértve a különféle önköltségi mutatókat — tartalmazta. Ráadásul pofonegyszerű, áttekinthető módon. A -vezetői tisztánlátás« alapjában elvont fogalma ezúttal a szó szoros értelmében kézzel fogható bizonyossággá lett. A -lepedő« számai ugrásszerű fejlődést tükröznek. Ez a fejlődés azonban Csokonyavisontán számoszlopok nélkül — akár egy véletlen látogatás során is lépten-nyo- mon érzékelhető. Bíró Ferenc Érthetetlen módon, mindössze néhány nézőtéri sort betöltő gyerekközönség előtt zajlott a Csiky Gergely Színház új gyermekprodukciójának i bemutatója csütörtökön délután. Pedig a társulattól különleges erőfeszítést igénylő előadás telt házat érdemelt volna. Sajnos ebben az éved- ban megszaporodtak a -félreértések« egy-egy bérleti előadást illetően... R. Chitz Klára műve nyomán született Ránki György és Romhányi József kétrészes gyermekoperája. A zeneszerzői életmű akkor már olyan álomásokat hagyott maga mögött, mint a Pomádé király új ruhája című vígopera, a Szépek szépe, A két koldusdiák, a Hölgyválasz című daljátékok. A győztes ismeretlen című gyermekopera, és az Egy szerelem három éjszakája című, mindmáig a legjobbnak tartott — tegyük hozzá: jogosan, annak tartott! — magyar musical A Muzsikus Pétert 1962-ben komponálta Ránki. S művére ugyanazok a jegyek érvényeseik, mint a korábbiakra: különböző stíluselemeket elegyít, fölényes kompozíciós és hangszerelő technikával, sziporkázó humorban gazdagon, groteszkbe csapva újra és újra A Muzsikus Péter a zenetörténet legkülönbözőbb stílusait idézi meg egészen a rook and rollig! Mindebből világos, hogy operájára főleg a játékosság jellemző. Romhányi József szövegírói közreműködésében a már sokszor dicsért erénye, a csen- gést-bongást eredményező szójátékokat dicsérjük most is. Maga a cselekmény azonban kissé egysíkú, nem tartalmaz meglepő fordulókat, sőt: fordulatokat is alig A minden mesére jellemző diaktiéizmus itt kevésbé árnyaltan jelentkezik. Muzsikus Péter, az eminens és Fuzsitus Pál, a »léhű- tö« — negyedik — A — sok — hegedűt találnak. Harc folyik kettőjük között a birtoklásért. Muzsikus persze tanulni akar a zeneszerszámon, \Fuzsitus meg a legszívesebben kipróbálná, hogy hajóként a vízen hogyan -szuperéi«. Viola bácsi, a hangszer javító és varázsló Hangszerországba -exportálja« a két lurkót, aholis a- fagott, a nagybőgő, a piccolo emberi életet él. szép harmóniákat teremtve Harmónia tündér uralkodásával Itt azután Fuzsitu- sunk hamar lelepleződik, Muzsikusról pedig -kiderül«, ámít úgyis tudtunk: derék gverek. Említettük, hogy a színház különlegesen nehéz próba előtt állt. Hiszen a szereplők egy része rendelkezik iskolázott hanggal, más részük viszont nem. A zenekarra szintén nagy feladat megoldása várt, ha nem is ajkkora, mint a Candide bemutatójakor. A negyedik-ötödik előadásra érik be igazán teljesítményük, de a Hevesi András karmester irányításával játszó orkesztert ‘ így is csak dicsérni lehet Amikor Pálf'jy Alizt, Rózsa Tibort, Nagy Anikót, Réti Erikát, Simon Zoltánt, Szegő Zsuzsát, sőt Csákányi Esztert hallgatom — operát hallok. Amikor a többi szereplőt, akkor — fogalmazzunk finoman — musicalt; elterjedt ugyanis, hogy ehhez a műfajhoz nem feltétlenül fontos a képzett énekhang. Viszont az éneklésben kevesebb kvalitást fölmutató színészek valámennyi- en érdekes, mulatságos karaktert formálnak, utolérhetetlen bájjal. Koós Iván jelmezeiben Papp Istvánra, Kákái Máriára, holtai Juditrg, Garay Józsefre, de mindenekelőtt Balogh Tamásra és Gőz Istvánra gondolok itt. Lengyel Pál tettyei rendezései után most itthon bizonyított önálló munkával amellett, hogy szuverén egyéniség, erős tehetség. L. U Gerencsér Miklós | | FERDE HÁz\ — Rendben van minden,’ édesapám. A legnagyobb rendben. Senkinek nem áll érdekében kifogásolni a döntését. Sőt De a változatlan óhaj más formában is teljesülhet. Az apa tűnődve Iszogatott néhány rövid kortyot a söréből, éppen úgy, ahogy a forró teát szokás. % — Ti valamit titkoltok előlem. A gyanú alaptalansága ellen felfortyanva tiltakozott Dezső. — Alattomosak azért nem vagyunk! Fogalma sem volt a fehér hajú Burjánnak, mire vélje ezt a tartalmában ködös, de rossz hatásában nagyon is érezhető helyzetet. — Hát akkor?... A teljesen ártalmatlan kérdés annál tűrhetetlenebb lett, minél tovább hallgattak. S mivel egyikükben sem volt akkora bátorság vagy lelemény, hogy újabb félrevezessél szédítsék az öreget, a tanácstalan kérdés pillanatról pillanatra keményedéit mellnek szegülő követeléssé. Elsőnek Paula próbált menekülni a kelepcévé lett kérdés elől — Szerintem már vége a meccsnek. ZoLiék neinsokára itthon lesznek ... Edit annyira megalázónak érezte a gyáva bújócskát, hogy egyetlen lépéssel túljutott a taktikázgatáson. Elszánt szavaival sógornőjéhez fordult: — Zoliék miatt nem fáj a fejem. Én már döntöttem. Burján Péter kapkodta a fejét, hol ide, hol oda. Majdnem szeppenten érdeklődte Dezsőtől: — Dehát miről van szó? ... A bivalyerős kőfaragó hirtelen ereje tudatára ébredt. Mutatta, mennyire örül magának az életnek, s egyáltalán mily nagyszerű, hogy ő lehet apja és családja herkulesi ol- talmazója. Széles biztonság- érzettel, jószívű vidámsággal bugyogtatta poharába a sört — Igyunk még egy pohárral, édesapám! Igyunk a nagy ötletre! Mert nézze, aranyos fater, az az ötlet igazán óriási! X. Már nem mutatott szep- pentséget Burján Péter. Ellenkezőleg. Már-már vigyázzállásba rándította roggyant testét az erély. Nem nyűit a poharáért. — Egészségedre, édes fiam. És most beszéljetek. Megelőzendő, hogy zordon hangnemben érkezzenek el a lényeghez, Edit szokásos sze- retetreméltóságával sietett Dezső segítségére. — Hiszen együtt voltunk, amikor átjött Félix úr. Azt is tetszett hallani, hogy mit rebesgetett. Mintha Burján Péter tudta volna, hogy mérnök lánya fél az ő zordonságától, jeges rosszkedvűséggel rázta meg a fejét. — Nem emlékszem. — Ne tessék ilyen félelmetesen nézni rám. Voltaképpen fölösleges annyit fontoskodnunk. Mindössze arról van szó, hogy a lehető legegyszerűbb módon megszabadulunk az adósságunktól. Mintha megnyugodva eszmélt volna rá valami kellemesre áz öreg, még a mosolygáshoz is kedvet kapott. — Persze, hiszen építész- mérnök vagy. —' Aztán elmé- lázgatott egy ideig, majd váratlan daccal mondta mérnöklánya szemébe: — De számomra ez a ház tökéletes. Ingerelte Paulát az apósa. Voltaképpen mindig is ingerelte. Ezért ha mód kínálkozott rá, azonnal kihasználta a bosszantási alkalmat. — Az öregség nem ok a maradiságra. folytatjuk.) Nagy Anikó, Garay József és Csákányi Eszter Hat nap a Tátrában Ma már nem szenzáció, ha valaki eljut külföldre. A nyári szabadságok végén bőven hallgathatjuk ismerőseink, barátaink útiélmény-beszámolóit a spanyol bikaviadalokról, a francia kastélyokról, az ázsiai csodákról. A sítúrák híre azonban csak néhány éve terjedt el... A Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatói nem tartottak diaképes elő adásokat csehszlovákiai út- jukról; másképpen tudnak majd bemutatót adni. »-Sajnos, az idő ellenségük: a tanulta kát itthon nem tudják« gya korolni. — A képeslapok elevenedtek meg, amikor a Magas Tátrába értünk; alig akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Tiszta színek, hatalmas csúcsok, és üvegtiszta levegő Amikor kiléptünk a házból még akkora hóvihar volt, hogy két méterre sem láttunk eL Alig telt el néhány perc, és ott, a szemünk előtt változott át a vidék. A levegő hirtelen kitisztult, az ég gyönyörű kék lett és egyszerre előtűntek a hegyek, a fák. Mintha csak álmodtuk volna a hófúvást! — ki tudja hányadszor meséli el ezt Joó Judit, s hány társa mondta ezekután, hogy ő is szeretne oda elmenni. A gimnáziumban kiváló röplabdás most testnevelésszakra jár. A síelés tudományát szintén az alapoknál kell kezdeni, ám akinek már lábán van a sítalp, szeretne azonnal száguldani. Szatyin Ildikó az ilyen türelmetlenek közé tartozott. — Már az első nap jó lett volna lesiklani, először azonban meg kellett tanulni a megállást, a hóekézést, a fordulást. Estünk is elég sokat. Persze annál nagyobb öröm volt, ha sikerült bukás nélkül végigmenni a pályán ... Átmentünk Lengyelországba is, naponta más-más vidékeken jártunk. Ha nem volt felvonó, gyalog tettük meg az utat visszafelé, a dombon. így még a hideget sem éreztük. A tea és a sok mozgás melegen tartott bennünket — No és a sör, az nagyon finom volt; a fiúk könnyebben megtanultak síelni — mondta kárörvendően Kis- gyura János. — Amelyik pályán mi három perc alatt végigmentünk, azt a lányok negyedóra alatt tették meg... — Egv jó történet vagy izgalmas élmény van-e? — Készült egy egyedülálló fotó. Az egyik srác a hat nap alatt mindössze egyszer tudott úgy megállni, hogy nem esett el. Ezt a csodát sikerült megörökíteni... — Nekem a lábam ficamo- dott ki, szerencsére csak az utolsó napokban. Itthon azonban két hétig nem tudtam tornászni... — Szívesen gyakorolnánk: itthon is, de nincs hó. A sítalp örökké a földet súrolja. Kiss Dörnyei László lába már meggyógyult, azt a szerencsétlen esést sem igen emlegeti. Bár — mint mondja —- szívesen vállalná még egyszer. ha újra kimehetne egy hétre. Ozsváth Ferenc, a főiskola testnevelési tanszékének veze-. tője gyakorlott síelő. — Huszonöt hallgató és öt nevelő volt kint Csehszlovákiában — mondja. — A test- nevelési tanszékről én gyakran megfordulok ott: már ismerem a vidéket Amikor elindultunk, többen háborog- tak, hogy miért kell nekünk külföldre menni; sajnos, itthon már évek óta nincs megfelelő hó, ott pedig minden felszerelés megtalálható. Igaz, hogy a hallgatóknak nem könnyű 1200 forintot összeszedni, de ezért dolgoztak a nyáron. A főiskola adta az autóbuszt és belföldön fizette a benzinköltséget, külföldön az oktatók adták össze az üzemanyag árát Nekünk így is megérte. Január 26-án indultunk, s hat napig voltunk Tátralomnicon. Előtte megvettük itthon a síléceket, a többi felszerelést a hallgatók rendezték... Az iskolai testnevelésben nagyobb szerepet kellene adni a, téli sportoknak. Biztos vagyok benne, hogy akik velem voltak, ha elvégzik a főiskolát, az első fizetésükből sífölszerelést fognak venni. Alig értünk haza, már türelmetlenkedtek, hogy mikor megyünk ki közösen a környékre síelni. Valamenv- nyien tudnak annyira, hogy egyedül elboldoguljanak a szabályos pályákon... A jövő télre is terveznek ilyen utat. Akkor azonban már negyvenötén lesznek, mert a többi tanszék tanárai is lelkesednek a túráért Az ilyen utak elősegítik, hogy kikerülő hallgatók tanárként a téli sportokat is megszerettessék a gyerekekkel. Mert remélhető, hogy itthon is lesznek igazi telek. Izményi Éva