Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-08 / 56. szám
Nőnapi köszöntő helyett Első szerelmemnek — aki rendszeresen helyettem irta meg a házi feladatokat — állandóan tintás volt az ujja. Ez az apró szabálytalanság úgy látszik zavarta némileg az én elavult jólneveltségemet; ezért egy ízben ironikusnak szánt mosollyal megkérdeztem tőle: milyen érzés lenne, ha időnként, mondjuk a nagy- szünetben megmosná a kezét. A válasz lesújtó pillantás volt, s az a nagyon fagyos megjegyzés, hogy ha nem tetszik, akkor talán keressek magamnak egy belevalóbb harmadikost. S egyébként is, ha annyi eszem sincs, hogy rájöjjek: ö csak azért tintás, mert helyettem dolgozik, akkor nem érdemes a továbbiakban rám pazarolnia drága idejét. Bensőséges kapcsolatunk ezzel véget ért, ami tanulmányi eredményem lassú és biztos hanyatlását hozta magával. Azt hiszem, ekkor ébredtem ró életemben először, hogy a nők pótolhatatlanok. Mégis: március 8-án ünnepelni szokás azzal az alantas mellékgondolattal, hogy akinek egy ünnepet jelöltünk ki a naptárban, az az év többi napján elhanyagolható. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de meggyőződésem, hogy a nőnap — még ha nemzetközi is — tulajdonképpen a férfitársadalom sötét vívmánya: ebben a 24 órában kárpótolni lehet a gyengébb nemet valamiért, amit 364 napon keresztül nem kap meg. Ilyenkor szoktunk mi, férfiak kenetteljes dolgokat ösz- szehordani a nők szűnni nem akaró áldozatkészségéről; számító álhódolatunk olykor odáig is terjedhet, hogy ünnepélyes szavakkal méltányoljuk az egyenjogúság... a nömoz- galom ... az iparban, a mezőgazdaságban, a háztartásban helytálló nők szerepét! Az ünnep tehát tulajdonképpen a férfiak ünnepe; ingatag méltóságunk megőrzésének egyik lehetősége. Azt a tényt, hogy a nőnapot a nők — akék persze átlátnak ezen a kisstílű fondorlaton — egyáltalán eltűrik, csakis megértőbb, gyöngé- debb és mindenképpen szeretetreméltóbb lényük számlájára lehet ímt De ha már így adódott, és évről évre intézményesen megemlékezünk erről az alkalomról, akkor legalább azzal igyekezzünk jóvátenni a jóvátehetetlent, hogy a nőnapon ne ünnepeljük, hanem szeressük a nőket; anyákat, nővérünket, lányunkat, feleségünket; ne beszéljünk mellé, hanem valljuk be, hogy nem tudunk nélkülük élni. S ne azért vigyük nekik a virágot március nyolcadikán, mert örömmel észleljük, hogy évről évre fejlődnek és hovatovább majdnem olyan tökéletesek, mint mi, hanem azért, mert eszünkbe jutott, hogy van miért köszönetét mondanunk nekik. A többi között, mert a világra hoztak; de legfőképpen azért, mert ezt a világot ők teszik számunkra lakhatóvá. , , G. A. Teri néni nem fáradt el Balaton- endréd, Táncsics utca. Ha lőcsös kocsi járna erre, biztosan elakadna a kéreg agy érő sárban, a kátyúkban. Olyan ez a fekete föld eső után, hogy csak & gépek győzik dagasztani a ben (.ragadás veszélye nélkül. Átlátni innen a szemközti domboldalra : tavaszi metszésre váró szőlőtőkék katonás sora, jó bort rejtő pincék és a siár- ciusi napba kacsingató, pirostetős présházak látszanak a Táncsics utcából. Ágiit Emil né elé ez a látvány tárul már évtizedek óta, ha kilép a ház ajtaján. Az udvar végén hatalmas földfai mered a magasba ijesztően. Az idegen meghöik- ken a meredély láttán — az itt lakók megszokták, sőt régebben még pincéket is vájtak a falba. — Minden jó lenne, csak ezt az utat javítanák meg. Mondják is a.z utcabeliek: Teri néni annyi minden újat építtetett a faluban, éppen csak a saját utcáját nem hozatta rendbe. És nem tiltakoz- hatom, mert sok mindenben igazuk van. Látja ott azt az utcát, a szőlőhegy alatt húzódik. Amikor tanácselnök voltam, akkor kapott villanyt. Sok utcát villamosítottunk akkoriban, aztán járdákat, utakat, orvosi rendelőt, tűzoltószertárt, pedagóguslakásokat, kultárházat építettünk — hamarjában csak ezek jutnak az eszembe. Évi száztíz- ezer forint községfejlesztési hozzájárulásból nem sokra futotta volna, de kaptunk támogatást a megyei tanácstól, a helyi termelőszövetkezettől meg a lakosságtól is. Szóval, megoldottunk egyet—mást attól függetlenül, hogy pont ez az utca, aho] én is lakom, sáros, kátyú* maradt. Ágik Emi Iné tizennégyes születésű, s ha ezt nem tudnám, alig hinném, hogy hatvanöt éves. Hét évvel ezelőtt ment nyugdíjba, s' felsorolni is nehéz, milyen tisztségeket lát el nyugdíjasként. A za- márdi tanács társadalmi elnökhelyettese, a községi párt- bizottság tagja, a Vöröskereszt helyi titkára, az áfész igazgatóságának tagja. A vakítóan fehér fal mellett ülünk. A tavaszias langyme- leg megreked a dombok közé zárt réten, s ha mégis átfúj a gyenge szél a katlanon, betereli az udvarokba. Ágik Emiimé a tanácselnökségére emlékezve idézi azt az időszakot. — A férjem itt született Ba- latonendréden. Amióta összekerültünk, én is itt lakom, de bizony keveset tartózkodtam itthon. Sokat vándoroltam, mindig oda mentem. ahol szükség volt a munkámra, ötvemben például azMNDSZ já(M titkára voltam Taboo, onnan hetenként jártam haza. biciklivel, földúton. A párt- szervezet szintén oda tartozott, annak a testületi üléseire is jártunk a felszabadulás után. Amikor a szociáldemokrata párt meg a kommunista párt egyesült, tagja voltam a közös bizottságnak, és azt vizsgáltuk, kiket vehetünk át az MDP-be. A tabi meg a siófoki járást már úgy ismerem, mint ft tenyeremet. Ott voltam a két párt egyesülési kongresszusán Budapesten, a Gellért-szállóbam. — Mi adta az indítékot ahhoz, hogy egy életre elkötelezze magát az ügy szolgálatára? — Cipész a férjem eredeti foglalkozása, sőt az édesapja is ezt a mesterséget űzte. A suszter munkája, persze, nem volt elég a megélhetéshez, ezért földet is béreltünk es azon dolgoztunk. Az életünk olyan volt, mint sok más emberé, és ezen változtatni szerettünk volna. A férjem bátv. ja vöröskatona volt, meghurcolták. Negyvenöt előtt itt feküdt nálunk, betegen, de még ide is utánajöttek. Sokat mesélt arról, hogy a Szovjetunióban hogy és mint mennek a dolgok, és hogy az a rendszer tenné boldoggá az itthoni szegényembereket is. Amit tőle hallottunk, az állított mindkettőnket a kommunisták oldalára. Én 1947 óta vagyok a párt tagja. Hogy mivel telnek a napjaim ? Említettem, mennyi társadalmai megbízatásom van még most is. Hetente két-há- rom nap azzal telik el, hogy részt veszek a rendezvényeken, vagy éppen ezeket készítem elő. A szabad időmben a háztáji földön dolgozom. Földváron, van egy kis szőlőnk, a nyár egy részét általában ott töltjük. Iratok, kitüntetések, egy- egy szép jutalomtárgy idézi a mozgalmas évtizedeket Ágik Emilnének. Érdemes volt fáradozni, áldozatokat vállalni — ezt a megváltozott élet számtalan jele bizonyítja Teri néninek, az endrédiek egykori elnökasszonyának. Hemesz Ferenc Az ezeroldalú nő Az istállóban volt a bölcső Munka, család, élet Az állattenyésztésben dolgozó férfiak rendszerint a technológiáról beszélnek, az abrakfelhasználás gazdaságosságáról vagy épp a fajtaváltás lehetőségeiről. A nők inkább arról, hogy milyen kedvesek az állatok, hogy mennyire hálásak a gondoskodásért. A férfiak számára egy állat- tenyésztő telep »állatlétszámot« jelent, takarmánytétele- leket, különféle adatlapok sorát. A nőket az foglalkoztatja; szopik-e majd a kisborjw iz- lik-e az aznapi takarmány az állatoknak, és hogy mit mondanak az állatok a szemükkel. Két kálmáncsai fejőnővel beszélgetve jutott eszembe mindez. — Az állatok sokat mesélhetnének az emberi nemtörődömségről — így Hajdú Sán- dorné. — Olykor például Óbudáról jött a szegfű Szálanként, csokorba kö«tve vagy cserepekben pompáznak a szebbnél szebb virágok... — Saját telepeink termelésén üdvül máshonnan is vettünk a nőnapra virágot — mondta tegnap Henézyné Hargitai Éva, a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat megbízott főkönyvelője. — A szombathelyi tsz- től pálmákat, fokföldi ibolyát különféle acneákat kaptunk: Budapestről, a Rozmaring Tsz-ből érkeztek az orchideák, az Óbuda Tsz-ből, Szentesről és Kapuvárról a szegfűk Szegfűből mintegy 40 ezer tő van a kaposvári meg a siófoki kertészetünkben is... A vállalat kertészetei várhatóan 1980-ban érik el, hogy szegfűből Somogy nem szorul »behozatalra«. A termeléshez a berendezések egy része már megvan: fölépült Siófokon a 3100 négyzetméteres üvegház, fűtése azonban még nincs. Ez a virágok árán is »meglátszik«. A vállalat siófoki kertészete a Balaton somogyi oldalára szállított a nőnapra. Négyezer szál szegfűt és ugyanannyi cserepes virágot vittek a megrendelőknek, és háromezer csokor hóvirágot szállítottak a boltokba. A kaposvári kertészet három nap alatt körülbelül ötezer cserepes virágot küldött az üzleteknek Nyolcezer szál szegfűt vittek Innen a nőknek megesik, hogy a tehén nem engedi magához a borját. Ez természetes is, hiszen fáj a tő- gye. Hiába mondom a gondozónak hogy ilyenkor nem megoldás a husáng. Máskor nem esznek rendesen az állatok Persze, hiszen néha olyan ecetes a siló, hogy még este is érzik a szaga a ruhánkon. Mikor a bérünket keveselljük, azt mondják, hogy fejjünk több tejet. De hát csak azt fejhetjük ki' ami a tehénben van. Jó, én nem régóta csinálom, talán nem vagyok elég tapasztalt, de itt van Sípos- né. ö 16 éve gyakorolja és mégsem sikerül 200 liternél többet fejnie. — Mikor a lányom született — veszi át a szót Sípos Jánosné —, még csak két és fél hónap volt a szülési szabadság. Emlékszem, ott volt a bölcső az istállóban, ott szoptattam. Aztán, mikor a gverek nagyobb lett- ott játszott körülöttem, míg én fejtem. Sípo6né elmondta, hogy egy alkalommal boltosnak hívták a faluba, de ő nem ment A kikívánkozó miértre azt válaszolta: nagyon szereti az állatokat Nem tagadom, szokványosnak éreztem ezt a választ, és nem is nagyon hittem. Tovább beszélgetve azonban az »állatszeretet« közhelyszerű fogalma egyre »tapinthatóbbá« vált. — A kedvenceket nevükön szólítjuk. Mikor hajnalban kiérünk, megismernek bennünket. Talán nevetségesnek tartja. ha azt mondom: aki gyerekkora óta sokat foglalkozott állatokkal, végül már beszélni is tud velük. Minden állatról tudjuk, mennyi tejet képes adni. milyen az étvágya. A minap is mondom a gondozónak: »Ez jobb termelő, ennek többet adj!« ö meg azt válaszolja: »Ott egye a fene.« Azt mondja munkafegyelem, meg lelkiismeretesség? Ne felejtse el, hogy egy állattenyésztő telep — különösen, ha ilyenek a munkakörülmények — sok ember számára csak egy hely, ahol pénzt kereshet jobb híján. Ilyen körülmények között egészen más a fegyelem mércéje, mint mondjuk egy korszerű szaktelepen. Világosan látja ezt az új főállattenyésztőnk. Mi is elmondtuk neki a brigádgyűlésünkön. Vígasztalt bennünket, hogy már az idén érezhetően javulni fog a takarmány minősége- hogy később fajtaváltásra is sor kerül, több lesz a tej. Ami a munkakörülményeket illeti, mi is belátjuk, hogy egy ilyen nagy gazdaságban nem juthat mindenhova egyszerre pénz. Igaz, egy bojler fölszerelése vagy egy öltözőszekrény beállítása nemcsak pénzkérdés. Naponta kétszer tesszük meg az utat Üjmajorba meg vissza. Télen ez bizony nem volt irigylésre méltó. Hajnali háromtól este 8—9-ig tart minden napunk. Egy kicsit fárasztó, de a reggeli és a délutáni fejés között jut idő a mosásra, főzésre, a háziállatokra. Más témákra fordult a szó. Hajdúné visszaidézte az időt, amikor még kórus működött a faluban. »Olyan jó volna- ha valaki összefogna bennünket« Síposné arról beszélt, hogy a faluszépítő társadalmi munkára csak az asszonyok közül mentek el néhányan. »Az emberek csak a saját hasznukat nézik.« Lelkiismeretesség. áldozatkészség, közösségi érzés. A női személyiség alapvető vonásai. Tulajdonságok, amelyek nélkül nem lehet munka, család élei. *• F-
