Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

Legendák és vallomások Új könyvek a klasszika« orosz irodalomröl ITera kerti kettői életmű köszönheti népszerűségét — legalább részben — az alkotó kalandos pályafutásának, s az is előfordul, hogy a legendák eltávolíthatatlan szellemi kö­löncként, az ítéletalkotást lé­nyegesen befolyásoló tényező­ként nehezednek rá az élet­műre. Byron hősi halála gyak­ran többet nyom a tudat mérlegén, mint a Child Ha­rold vagy a Maníréd-dráma; Hölderlin meg tébolyod ásának körülményei bizonyíthatóan többet foglalkoztatják az iro­dalomtörténészeket, mint a Hyperion eszmevilága, s Pető­fi haláláról is bizonyára jó­val több kisdoktori értekezést írtak már, mint — például — a francia forradalomnak a poétára tett hatásáról. S ha létezne, a Puskin-legendárium sem férne el egy átlagos há­zi könyvtár polcain. Hiszen a klasszikus orosz költészetnek erről az alig százhatvan cen­tis óriásáról, gyermekkoráról líceumi éveiről, száműzetései­ről, párbajairól, a világiroda­lomra és a népszaporulatra egyaránt termékenyítőén ható szerelmeiről annyi emlékirat készült, amennyinek elolvasá­sához a legmegszá 1 lottabb fi­lológus élete is rövidnek bi­zonyulna. Kénytelenek va­gyunk hát beérni azzal a — jó félezer oldalnyi — váloga­tással, amely a Gondolat Ki­adó gondozásában jelent meg nemrégiben Kortársak Pus­kinról címmeL Iskolatársak, testvérek, köl­tők és kritikusok, a barikád túlsó oldalán álló cári hiva­talnokok, dekabrista fegyver­társak, szerelmes szépasszo­nyok vallanak a kötetben a romantikus orosz költészet e könnyelmű és vivődő, ingerlé­keny és mély érzésű, folyton- folyvást lázadó fenegyerekéről. Épp olyan ellentmondásosan, amennyire ellentmondásos ..maga az életmű. Puscsin pél­dául; a Cacazkoje Szelo-1 lí­ceum egykori növendéke és a költő kebelbarátja, konjoly, higgadt fiatalembernek festi Puskint. Vele ellentétben Dol­gorukov herceg a ledér nyu­gati »arszlánok« megtestesítő­jét vélte fölfedezni a renitens tisztecskében. A szép Olenyi- na kisasszony állítólagos csa­pod ársága miatt kosarazta ki a Gavriliada és a Nulin gróf szerelmi szabadságot hirdető alkotóját, Anna Kern asszony pedig szilárd érzései és hűsé­ge miatt szerette meg az Anyegin és a Borisz Godunov szerzőjét. Csupán a kiváló kritikus, Nyikityenko érezte meg ennek a »beskatulyázha­tatlan-« személyiségnek a lé­nyegét, azt, hogy Puskin szá­mára csak egy dolog volt szent: az érzelmek szabadsá­ga. Két, irodalomtörténeti szempontból új és igen fonto6 dokumentumot is olvashatunk a Bakcsi György által váloga­tott kötetben. Az egyik: Go­gol vallomása arról, hogyan kapta Puskintól a Holt lelkek és a Revizor alapötletét A má­sik: a neves költő, Zsukovsz- kij feljegyzései a pétervári holland követ fogadott fiával vívott halálos párbajról, az udvar körmönfont cselszövé- nyéről és Puskin temetéséről. Ez utóbbiról, az irodalomtu­domány számára ma is rejté­lyes összeesküvésről a kortár­sak több mint százoldalnyi visszaemlékezését találhatják meg a kötetben az olvasók. Szintén a Gondolat Kiadó gondozásában, az írók világa sorozatban jelent meg Zöld­helyi Zsuzsa terjedelmes Tur- genyev-monográfiája, amely jószerével a múlt századi orosz szellemi élet körképé­nek is beillene. Az ELTE böl­csészkarának elismert tanára ugyanis nem egyszerűen az Aszjá és a Rugyin, a Nemesi és As előestén, aa Apák és fiúk és a Tavaszi vizek népszerű szerzőjének életéről, alkotói fejlődéséről tájékoz­tat Turgenyev életrajza ürü­gyén megismerhetjük a kötet­ből a nyugat-európai haladást követendő példának tekintő »zapadnyikok« és az orosz nemzeti sajátosságokat túl­hangsúlyozó -szlavofilek* szellemi küzdelmét rövid, de jellemző portrék mutatják be Goncsarovot és Gogolt Nyek- raszovot és Gercent és Tolsz­tojt Világosak, olykor meg­hökkentően újszerűek azok a gondolatmenetek, amelyekben Zöldhelyi Zsuzsa a »pozitív hős« útját elemzi, a »fölös­leges« Rugyintól és Lavreckij- tól az Apák és fiúk titokza­tos nihilistájáig, Bazarovig. Ugyancsak izgalmas — és a szokványos egyoldalú Ítéletek­től mentes — az orosz anar­chista mozgalom eszmerend­szerének ismertetése, s a ko­rábbiaknál kevésbé félelmetes a Bakunyin-képmás. A mű­vészi hatásvizsgálat szempont­jából nélkülözhetetlenek és kitűnőek a Turgenyev fran­ciaországi tartózkodásairól ké­szített fejezetek, a Flaubert és Turgenyev szellemi kapcsola­tát elemző részletek. De nemcsak imponáló tény­anyagával, logikus eszmefut­tatásaival nyűgöz le ez a könyv. Stílusában nyoma sincs a literátori bennfentes­kedésnek. nyelvezete szép és gördülékeny, egyszóval: al­kalmas arra, hogy az orosz irodalom részletkérdéseiben jártas »profik« és amatőr Iro­dalomkedvelők egyaránt élve­zettel olvassák. Kár. hogy a magyarországi Turgenyev- kultusz gyökereiről és a for­dításokról készített részek rö­videk és elnagyoltak, annak ellenére, hogy a monográfia szerzője e témakörnek is egyedülállóan kiváló ismerője. U A. •• Összefogás közös célért Közéleti fórum Boglárlellén Filmjegyzet Diszkréten a fasizmusról Ettore Scola Egy különleges nap című, most látott filmjé­nek iróniája hasonlatos Mi­hail Komm Hétköznapi fa­sizmusának finom, ám gyil­kos gúnyához. S dokumen­tumértékű részietekkel kez­dődik ez is. Hitler 1838. má­jus 8-án Rámába érkezik; olasz diktátortársa, Mussolini hatalmas ünnepséget rendez a tiszteletére a Via Dei Fori Imperialin. Ez a valóságos esemény a kerete, háttere — nagyon is élő, aktív háttér ez! — a kamarajellegű, szinte csak kétszereplős cselekmény­nek. Feketén nyüzsgő hangyatö­megként vonulnak a ház la­kói —többségük egyenruhás, a legkisebbtől a legidősebbig — az ünnepségre. A bérház kiürül. Csak a fasiszta érzel­mű házmestecné, valamint Antonietta, egy hatgyerekes háziasszony és Gábriellé, el­bocsátott rádióbemondó tar­tózkodik otthon. E rendezói- leg mesterkéltség nélkül te­remtett izolációban sem sza­kadhatnak ei a «különleges nap« eseményeitől: a házmes- temé bőgeti a rádiót, mely helyszíni közvetítést ad az ünnepségről, harsognak az indulók; a Duce és a Rührer is... Ettore Seoía,' a Fiatváros alattvalói, a Csúfak és gono­szak. a Belfagor a pokoliból, a Sikerül-e hőseinknek meg­találni Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? című fil­mek rendezője, amikor az Egy különleges napot Can- nes-ban vetítették, elmondta, milyen mély emlékei vannak arról a bizonyos napról Mint hétéves fiúcska, a »nőstény­farkas fiai« között maga is részt vett a díszszemlén. Marcello Mastorianni pedig egy megalázó élményéről szá­molt be az újságíróknak: tor­naórán képtelen volt fölmász­ni a kötélen, emiatt társai szinte megvetették. Az olasz fasizmus ugyanis talán még a németnél is erősebben ideo- logizálta a »férfiasságot«. A fasiszta párt tagja szeretőt tarthatott, szinte feladatsze­rűen, Az olasz nő viszont a konyhához, a gyerekekhez láncoItatott, akinek kötelessé­ge szülni »a haza javára«. Antonietta vakon és végig­gondolás nélkül teljesítette kötelességét: hat gyereket szült De ez a »különleges nao« összehozza az öngyilkos­ság gondolatával foglalkozó rádióbemondóval. Románcuk közepette azonban fenyege­tően — micsoda ellenponto- zás! — ott harsognak az olasz és német indulók, be­szédek. Egyetlen pillanatra sem feledhetik, hogy »itt és most« élnek. Antonietta ép­pen egy »férfiatlan«, homo- szekszuális férfitól kapja meg azt az élményt, mely egyszer­re rádöbbenti élete tragikus ellentmondására, sőt céltalan­ságára: szülőgépi mivoltára, ketrec-életmódjára. Gabriel­lát éjjel deportálják a meg­bízhatatlanok szardíniái kény­szerlakhelyére. Antonietta azonban már rendelkezik • látás képességével! Ennyi ízléssel úgynevezett »kényes« filmet rendezni még talán nem is láttam. Scolán kívül kellett ehhez két zseniá­lisan nagyszerű színész, a már említett Mastroianni és So­phia Loren, aki utoljára a Moravia-regényből készült Egy asszony meg a lánya cí­mű filmben volt ilyen emlé­kezetes, Az operatőr, Pasqua- lino de Santi* szinte kiszűrte a színeket a filmből; minden s/.ürkészőld és nyomasztó, mint az az időszak, melyben a történet játszódik. Ez a mű tulajdonképpen utólag «zinte hitelesíti a magyar nezóaek Visconti Elátkozottak-jának, Bertolucci Huszadik századá­nak azokat a részeit, melyek a »másik oldalt«, a fasisztá­kat gyermekgyilkoló, szado- mazoch ista, perverz állatok­nak ábrázolta. A férfiasság mítoszába a kegyetlenség ugyanis beleillett, a gabreille-i gyengeség azonban nem. A film méltán érdemelte ki az Arany Glóbusz díjat. U L. Közéleti tűrum efamael ta­lálkozót rendezett a különbö­ző posztokon dolgozó értel­miségiek számára a Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottsága, hogy összefogja a nemrég egyesült Lelle és Boglár — azaz Bogi ár] eile — szellemi erőit. Hétfőn este a bogiári művelődési házban gyűltek össze a település jö­vőjéért felelősséget érző, ten­ni akaró nők és férfiak, hogy meghallgassák dr. Raft Mik­lósnak, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala elnökhelyette­sének, valamint ’ Rapcsányi Lászlónak, a Magyar Rádió főmunkatársának vitaindító előadását, s ehhez ki-ki hoz­zátegye saját elképzeléseit a közös munkáról — a Balanon- parti »hosszú község« jövőjé­ről A rendkívül érdekes és hasznos beszélgetésen részt vett Klenovics Imire, a megyei pártbizottság titkára. Rapcsányi László vitaindí­tójában a szocialista értelmi­ség feladatáról és felelősségé­ről szólt Különbséget kell tenni a szellemi foglalkozású szakember (aki nem néz túl saját szakmai céljain) és az igazi értelmiségi között aki műveltségét alkotó erejét a közösség szolgálatába állítja, s csakis úgy tudja elképzelni »önmaga megvalósítását«, szellemi, etikai kiteljesedését hogy köziben a közösséget is formálja, erősíti. Nem az is­kolai végzettség a döntő — hangsúlyozta az előadó —, hanem az alkotó szellem, a közéleti jelenlét, a kritikai ér­zékenység, az állandó »nyi­tottság« — a közösség a tár­sadalom, a világ dolgai iránt. Egy hatóképes értelmiségi csoport meg tud változtatni egy közösséget; arcot, karak­tert tud adni egy-egy telepü­lésnek. »A település és közélet« kérdését dr. Raft MiklÓ6 »köz- igazgatási szemmel« boncol­gatta előadása ban. M i nd e- nekelőtt azokról a problémák­ról és feladatokról szólt, ame­lyek a települések egyesítése után általában a helybeli szakemberekre és a lakosság­ra várnak. Nemcsak mennyi­ségileg hanem minőségileg is »nöinie« kell egy olyan nagy és idegenforgalmi szempont« bő« országos szinten is fon­tos községnek, mint Boglár- lelle. Szólt az urbanizációs folyamattal járó nehézségek­ről, többek között a nagyvá­rosokba áramlás krónikusnak tetsző tünetéről amely soka- sítja e városok egyébként is nehezen megoldható gondjait. Hogyan lehet megóvni a ki­sebb településeket, illetve ott tartani a lakosságot? Csakis a korszerű életfeltételek meg­teremtése által Egy-egy tele­pülés (emberi léptékű) meg­tartó ereje egyebek között abban van, hogy gondolkodó, müveit vezetőik, elkötelezett értelmiségi szakemberek te­vékenykednek érte. A »szelle­mi infrastruktúrával« kapcso­latban érdekes példát is em­lített Elmondta, hogy sok városavató ünnepségen vett részt pályája során, s már ezeken az ünnepségeken is nyilvánvalóvá vált, hogy van-e szellemi élete az adott településnek, és hogy ilyen szempontból megérdemli-e a txíros nevet. Nos, volt, ahol még a versmondókat a tánc- együtteseket is a »szomszéd­ból« kérték kölcsön, másutt pedig az egész ünnepség a helyiek színvonalas kulturális életéről szellemiségéről val­lott A Jelenlevők körűi sokan felszólaltak. A volt lelleiek. a volt bogiáriak — most bog- lárlelleiek — áttekintették, fölmérték eredményeiket az évek során létrehozott értéke­ket s megfogalmazták, mi mindent szeretnének tenni az új nagyközségért Szó volt többek között a bizalom kér­déséről-(a község vezetői és az értelmiségiek egymás iránt érzett bizalmának fontosságá­ról), a felelősséggel szóló bí­rálat megbecsüléséről hasz­nosításáról a sajátos — üdü­lőhelyi — problémákról, a közéleti nevelés jelentőségé­ről, feltételeiről az általános iskolában, illetve az úttörő- csapatban, a KISZ-ben stb. A felszólalók, a vitázók igazi »fórumatmoszférát- teremtet­tek. S aki átgondolt monda­taikat hallgatta, méltán hi­szi hogy az a »gondolkodó közösség« meg is valósítja majd elképzeléseit az új nagyközségben — Boglár lel lé­ért ’ 8*. A­Kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban A Magyar Tanácsköztársaság fid évfordulójának tiszteleté­re március 2-án kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Mú­zeumban. A kiállításon a Tanácsköztársaság pénzei, bélye­gei és plakátjai láthatók. Gerencsér Miklós j| | 'ferdeház\ Érdeklődve és udvariasan figyelt a szomszéd, mintha dicsérték volna. — Csakhogy nekem nincs ehhez tehetségem. Viszont gondolatban tovább szőttem a maguk nagyszerű sorsát. Ugye nem haragszanak meg érte? Talányos érdeklődés felej- tődött a mérnöknó szép ar­cán. Ahogy előbbre nyújtotta kislányos fejét, barna fürtjei lazábbra oldódtak. — Sőt. Tiszteljük a költői hajlamait A szomszéd kilökte magát a vesszöszékbőL — Csak egyetlen újabb ne­kibuzdulás kellene, és önök milliomosok lennének. Szíves­kedjenek elővenni papírt és ceruzát Méltóztassanak ki­számítani. Tartoznak össze­sen háromszázhúszezer fo­rinttal. A ház telek nélkül egymillió-hatszázezret ér, vagyis lakásonként négyszáz- ezret Ez a lehetőség grandió­zus. Ügy, ahogy mondom, tisztelet tel: grand iózus 1 Ettől bizony elfelejtett be­szelni a Burján család három jelenlevő tagja. Legjobban a nyugdíjas kőműves döbbent meg, elsőnek mégis ő nyitotta szóra a száját. — Jó. Megdocsodáljük és elfelejtjük. Lenyűgözöttségéből mester­kélt nevetéssel ocsúdott a szép mérnöknő. Megijedt az egyezéstől hogy azonost gon­dolt a szomszéddal És eszé­be jutott a siófoki keszeg. — Elkésett, szomszéd úr! — mókázott. — Ez aztán a te­lepátia Félix úr és a papa lelki rokonok. A zsigerek belsejéig meg­szeppent az öreg. ö is emlé­kezett még az általa emlege­tett siófoki keszegre. — Ez nem tréfa Hagyjuk. Hagyjuk... Valami ókból türelmetlenné lett Dezső. Kissé nyersen szólt az apjára: — Ábrándozni csak szabad, vagy nem? Könnyedén ejtette útba fi­gyelmével bátyját a mérnök­nő. — Bár egyre makacsabb a gyanúm, hogy Félix úr nem ábrándozik — jelentette ki talányos tűnődéssel — Ügy veszem észre, teljesen ébren van. Félix úr lakást akar ven­ni tőlünk. Nyájas szabódással, aláza­tos tiltakozással húzódott ösz- szébb Félix Elek. Szemláto­mást apróbb lett nyugágycsí- kos kabátjában. — Méghogy én . I. Ej, ej, drága Edit, ön mód felett le­leményes. — Tetszik a játék. Folytas­suk. Mi a szabály és mi a tét? — A szabály természetesen a nyíltság. A sportszerűség. Nos, ami a tétet illeti, az nem több, mint a játékoknál ál­talában. Nevezzük talán egy kellemes illúziónak. — őrültség. Ettől a pasas­tól be fogok csavarodni — füstölgőit Dezső. — Miféle illúziót emleget ? Felszabadultan nevetett Fé­lix, körülbelül úgy, ahogy a hergelhető vadállattal játszó ember szokott, ha sikerül el­érnie, hogy a haragos nagy­macska harapdálja a rácsot — Éppen ez a játék értel­me. Ki kell találni, hogy mi az illúzió. Edit komoly hangja vágta el a nevetését — A játékot már a start­nál megnyertem. Kitaláltam, hogy lakást akar venni. Az a terve, hogy házon belül is szomszédok legyünk. Kibillent egyenulyáből a bizsus Feledve • játékot őszinte és sallangtalan ko­molysággal jelentette ki: — Nyert Hiszek valami ha­sonló lehetőségben... Ez a kijelentés adta tudtá­ra Burján Péternek, hogy voltaképpen melyik állomás­ra futott be a vonat. A fel­ismerés iszonyatos volt — Legyen elég a ködös be­szédből! — Felixre paran­csolt: — Lássuk azt a medvét Valóban üzletre gondol? Igen, vagy nem 1 Félix Elek eközben a fehér hajú öreget nézte, le nem ta­gadható elragadtatással. — Kérem, én nem szoktam játszani a szavakkal. Kor­rekt, kijelentéseiért helytálló üzletember vagyok. Készpénz­zel fizetek. Akár azonnal minden alku nélkül Gyönyö­rű összeg: négyszáz-ezer! Testvérek között is hajszál híján félmillió! Miután horpadt volt a melle Burján Péternek a kí­méletlen súlytót, egészen ad­dig szívta magába a levegőt, míg fájdalmat nem okozott mellkasában a feszülés. Neki- fohászkadva tápászkodott fel székéből. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom