Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
GÖLLE1 HÉTKÖZNAPOK Ketten a gépműhelyből Boros Kálmán Kiállítások, irodalmi estek A Tanácsköztársaság emlékére A dicsőséges 133 nap, a Magyar Tanácsköztársaság közelgő 60. évfordulója alkalmából Európa számos nagyvárosában rendeznek a külföldi magyar intézetek közreműködésével jubileumi kiállításokat, irodalmi esteket és filmvetítéseket. Moszkvában — a központi Lenin Múzeumban — március 15-én nyílik a 60 évvel ezelőtti eseményeket felelevenítő rep- rézentatív kiállítás. A rostocki Kunsthalleban március 21- től láthatják majd az érdeklődők a Nemzeti Galéria anyagából rendezett »-Forradalmi grafikák-« című kiállítást. A jubileumi tárlatot később Csehszlovákiában és Romániában is bemutatják. Az évforduló alkalmából ezekben a napokban számos, a Tanácsköztársaság eseményeit idéző vándorkiállítás indult útnak — az európai szocialista országokon kívül — egyebek között Ausztriába, Finnországba. Franciaországba, Olaszországba, Laoszba, Koreába, Kubába, Mongóliába és Vietnamba. A Francia Kommunista Párt támogatásával március 30-tól a párizsi Noisy le Grand-ben is jubileumi kiállítás nyűik, amelyet konferenciával kötnek össze, majd Franciaország több nagyvárosában is bemutatják gyűjteményét. A külföldi magyar intézetek önálló irodalmi estekkel és filmvetítésekkel is megemlékeznék az évfordulóról: a varsói magyar intézetben március 19-én a magyar rádió irodalmi estjének lehetnek vendégei a meghívottak, a bécsi Collegium Hungaricum Jubileumi irodalmi estjén, március 22- én — Gyimesi Kálmán operaénekes és Del ley József zongoraművész mellett — osztrák színészek lépnek föL A szófiai magyar intézetben bolgár művészek közreműködésével tartanak tanácsköztársasági irodalmi estet, amelyet filmbemutató követ. Itt és a beriimi Magyar Kultúra Házának jubileumi filmbemutatóján »A 39-es dandár« című filmet vetítik majd. Nemrég egy előadást tartott Deák Lajos, a községi pártszervezet titkára GölLéről és a tsz-rőL Egyebek között megemlítette, hogy az alakuláskor 450 asszony kezdett a szövetkezetben. Ma alig 70—80 dolgozik. A hallgatóság illedelmesen végigülte az előadást, & a végén megkérdezték: hogy engedhetett el eny- nyi asszonyt a tsz? Miért nem gondoskodtak munkaalkalomról? Göllén nem a szokványos módon — városi üzemekben találván munkát — fogyott meg az asszonyok száma. Nyugdíjba mentek, a háztájiban dolgoznak. Megfogyatkozásuk egy érdekes jelenséget világít meg: a tsz munkaerő- igényének alapvető átalakulását Másfél-két évtizede a tavaszi-nyári növényápolási munka és az őszi betakarítás a mezőre szólított mindenkit, aki járni, kapát fogni tudott. E tennivalóknál ma egyre kevésbé van szükség derék- zsi'bbasztó erpíberi munkára. A szövetkezet jobbára speciálisan képzett szakembereket keres: növényvédő szakmunkásokat, gépszerelőket traktorvezetőket A szövetkezetben forintmilliók függnek szorgalmuktól, hozzáértésüktől, a falu szellemét, jövőjét pedig ez a felnőtté érett generáció alakíthatja. A gépműhelyben széles potrohú erőgépek gumitömlői között sü rögnek-forognak a szerelők. Harmincketten dolgoznak itt, köztük 25 szerelő. 12,50 és 18,50 között van az órabérük. Fél nyolckor kezdődik a munka, s fél hatig, hatig tart Brigádban dolgoznak. A Petőfi brigád munkáját sokra értékeli a tsz vezetősége: rendszeresen kapnak prémiumot, juttatást. A gépműhely vezetője Puska Ferenc. Göllei. 1967 óta dolgozik mezőgazdasági gépjavítóként. Felesége a tsz- központban gépi könyvelő. — Mikor kel? — ötkor, negyed hatkor Egy fedél alatt lakunk szüleimmel, kora reggel besegítek a ház körül. — Mit dolgoznak? — Ilyenkor van az etetés. Igaz, fölszereltük az önitató- kat, fejőgépet is beállítottunk, mégis rengeteg a dolog. Amink van — szép ház, berendezés, kocsi — több emberöltő alatt állt össze. Én is dolgoztam érte, s tenni fogok ezután is. — Hogy érzi magát Göllén? — Itt lakom, s nem is akarok elmenni innen. Lakásomat úgy rendeztem be, hogy minden meglegyen, amihez a városban hozzájuthat az ember. Mégis néha úgy érzem, Gölle nagyon kiesik. — Miért? Kaposvár kocsival fél óra. Egy városi gyalogosnak mindennapos út. — Mégis... nagyobb elhatározás kell autóba ülni, hogy egy új filmet megnézzen az ember. Szórakozni se nagyon járhatna el... — össze tudja hangolni a háztájiban végzett hajnali és az itteni irányító munkát? — Tökéletesen. — És a harmadik műszak? Igényli-e a felesége, hogy segítsen? — Melyik feleség nem kéri? Mit mondjak: igyekszem. De falun ennek még más az íze. Szégyen, ha egy férfi a centrifuga mellé áll. Boros Kálmán higgadt beszédű fiatalember. Inámpusz- táról jött Göllébe, 1961 óta dolgozik itt. Szakmunkástanulóként kezdte, s ma egyik biztos pontja a gépműhelynek. Nyáron és az őszi betakarítások idején a kombájnok nyergében ül, az egyik legjobb kombájnvezető. Novemberben leszáll a »-magas lóról«, s a gépműhelyben csavarhúzót, íranciakulcsot vesz a kezébe. Hét éve nős. Reggelente komótosan tapossa a kerékpár pedálját, Göllében ez a legalkalmasabb közlekedési eszköz a munkába járásra. Puska Ferenccel közösen rúgták a bőrt a göllei futballcsapatban. Évekig. Csupor Tibor t Folytatjuk.) Megkezdődik a déli Siő-hid építése Budapest után az első Már az 1977. év adatait öszszegező statisztika is kimutatta, hogy Budapest után Siófok bonyolítja le a legnagyobb idegenforgalmat Magyarországon. 1977-ben 2 400 000 vendégéjszakát töltöttek az üdülővendégek a Balaton fővárosában, 1978 nyarán pedig az előző évihez képest 30—35 százalékkal nőtt a siófoki idegenforgalom. Nyilvánvaló: c meglepetésszerű növekedés után újabb és újabb »meglepetésekre« kell számítani az idei nyáron, illetve a következő esztendőkben. Az ezzel kapcsolatos feladatokról, gondokról beszélgettünk dr. Gáti Istvánnal, Siófok tanácselnökével. — Az idei szezon megkezdéséig miridenekelőtt a kempingek bővítését kell segítenünk teljes erőnkből; Siófokon és Zamárdiban az idén ötezerrel több sátorozónak akarunk helyet adni, mint tavaly. Ezzel remélhetőleg megszüntetjük a vadkempingeket, amelyek tavaly nyáron ugyancsak ellepték partjainkat, zöldövezeteinket. Minél több vendég érkezik városunkba, annál több feladatot, gondot jelent az üdülők ellátása és a színvonalas szolgáltatás megszervezése. Az idén nyáron már üzemelni fog az új Gelka- Bzervü, elkészül a Patyolatszalon, a finommechanikai cikkeket javító részleg, az új vásárcsarnok, s folyik az AFIT-szerviz felújítása, bővítése is. Nagyon sok fontos beruházást kezdünk megvalósítani az idén, amely csak a következő években könnyíti a város kereskedelmét, vendéglátó tevékenységét. Megkezdődött az idegenforgalmi klub építése, még az idén hozzálátunk a szabadtéri színpad felújításához, amely Ivárom évig fog tartani, és összesen 16 millió forintba kerül: 1800 új műanyag széket állítunk a nézőtérre. korszerű világítóberendezést, színpadot, öltözőket létesítünk. A napokban megkezdődik a déli Sió-híd építése, mely a hozzá csatlakoz/ Tanácsház utca megépítésével együtt mintegy 100 millió forintba kerül. 1980 végére várható a híd. az út és az aluljáró átadása. Az idén tehát még nem javul a közlekedés helyzete városunkban, de a kilátások már biztatóak. Gondunk van viszont az úgynevezett külön szintű kereszteződésekkel, melyek a 70-es utat és a vasutat hidalnák át, ugyanis a KPM még nem döntötte el, hogy alul- vagy felüljáró épüljön-e. Pedig ennek függvényé az északi Sió-híd és a mentesítő út megvalósítása, az építési költség már megvan. — Tulajdonképpen egy új várost, új Siófokot kell a következő években, évtizedekben felépíteni. — Igen. Egyik legfontosabb célunk például a városközpont kiépítése, rendjének megalkotása. Körülbelül két és fél. három évnek kell eltelnie, amíg a tervnek megfelelően minden a helyére Kerül, megvalósul. Mint ismeretes, az Arany- és az Ezüstparton vállalati és SZOT-üdülők épülnek, több mint három és fél ezer ember számára. Folyik a Sió Áruház nagyobbítása és sok egyéb beruházás megvalósítása. Ezek a jelen — már a lakosság és a vendégek számára is érzékelhető — feladatai, gondjai. De a távlati elképzelések megvalósításának, a VI. ötéves tervben elvégzendő munkáknak az előkészítése is a mostani feladatunk. Új lakótelep előkészítése például a Fokirhegven üdülőterületi gazdálkodással kapcsolatos intézkedések stb. Megkezdtük az új autóbuszpályaudvar létesítésének előkészítését a városközpontban. Ugyancsak a centrumban egy nagy önkiszolgáló étterem épül a jövőben, s ennek is már most kell biztosítanunk a területet. Szóval sok mindennel foglalkozunk. Az adóztatható ingatlanok felmérése, a nyári bérbeadások előkészítése, az elhagyott ingatlanok állami tulajdonba vétele is most van soron, akárcsak a strandok, a parkok felújítása, szépítése. i — Hogy áll az üdülőváros munkaerővel? — A munkaerővel, főként a szakképzett munkaerővel kapcsolatos gondjaink közismertek. Minél több a vendége, annál több munkáskézre van szüksége a városnak. A következő esztendőkben évente 8—900 üdülő befogadására alkalmas szállórészeket adnak át az építőknek. A bővített és az új kempingek sem üzemelhetnek dolgozók nélkül. Az új Sió Áruháznak körülbelül kétszázzal több eladót kell í majd foglalkoztatnia, mint eddig, s a vásárcsarnokban is legalább ■ 200 emberre van szükség. Folytathatnám. A SZOT és a vállalatok segítségére számíthatunk. Szeretnénk növelni a városunkban végzett kereskedelmi és vendéglátó szakmunkások számát sőt, úgy gondoljuk, indokolt lenne, ha a Balaton fővárosá- ban szakközépiskolai szinten is képeznének jó kereskedőket . vendéglátókat. 1 | Sz. A. ■ Mutogatok Ü r gy rémlik, hogy azelőtt már gyermekkorban lebeszéltek az emoereket erről az eieggé er nem ítélhető szokásról. Pedig náluk adgaa vaLnatott ki küloauseob tarsaouani halas» a Enneutszem arra, hogy ilyenfajta jelek rattan színeim mining rams zol tan: »ive miitogass, kuu tani...«, és hozzátette*: »,,, men rászoksz a lopásra!« Es ha nem is fájaaimat kellően, de kei- ló erélryel írgyeimez»ei,ye racsapuin a kezemre. Mindez — gondolom — sok tíz- és százezer kisgyereknél ugyanígy torrent. Az utóból Időben mégis minciia Lusajosau sooin megfeledkeztek. volna erről a Korai intelemről. Bizonyára az olvasó is tapasztalja, hogy az egeszseges , testedzéssel szemben egészen más célból lendülnek a karok a szerrózsa minden irányárrá. A mutogatás ugyanis a szöbeti ma. gyarázKodas kiegészítő eszköze lett, s rendszerint a nib<i,c, a felelősség áthárítását szolgaija. Azaz bűnbakot keresne* a karok fent es lent, jobbra es balra, ti ebben az egész »mutogatösdiban« az izgat legjobban, hogy veretienins-am tudok olyan karokra bukkanni, amelyek hajlékonyabba*, s az említett egyenes irányok helyett beje.e, azaz onmagaara is luunanak mutogatni. Iruráoo megmerevednek, es mindig távo.abbi "lehetőségemet«, ce.pontokat keresne*. Egy ismerősöm azzal magyarázta ezt a jeienaeget, hogy az emoeri- seg állítólag sortasem szokta önmaga niedere akasztani a Oc. tanait... Mostanában nagyon érdekes, izgalmas beszámolókat, elemzesevcet és eioauasokat nau.uk. Egy-egy fóaatosag Képviselői összefüggéseket tarnak log máskor gazuzsagt szai*- emoerek, kózzuzuaszok, küionioözo intézmények es munkahelyek vezetői igazoljak, hogy értik es kő vei ni akarjak a poautvát, amelynek regújaoo megnyuvánuiasa az a bizonyos december 6-i hacarozat. A Koznangmat jószerével arra irányul, hogy ezt a határozatot ar,taa igazan nem értelmezni, tárgyami, elemezni, «tevinm« és méltatni kell, hanem végrenajtanil Nem úgy, mint több korábban született társát. Úgy latszik: a népgazdaság megfontolt tettekre áhítozik, es meglehetősen unja a magyarázkodást. Ha igaz az, hogy a mutogatás a magyarázkodás eszközévé vált, akkor éppen ideje hajlékony ab oá tenni a karokat, s ha szükséges, varame.yest változtatni a mutogatás irányán. Azaz magunkban is — sőt, eisősoroan önmagunkban — keresni a hibát, hogy gyorsan, okosan tudjuk kijavítani azt. A mutogatásnak kiterjedt »irodalma« van. Korábban ezt úgy hívtuk vo.na, hogy a fekezes rendszere. De hát mit alkarunk fékezniY Most úgy tetszik, mindenki érti már: hol tartunk, miért tartunk ott; hol tarthatnánk és merre kell haladnunk. Nem Inszeim, hogy az eiemzcsekuen okvetlenül mag kellene kerülni a múltat, bar éppen a múlt bizonyos szokásainak felszámolása vihet előbbre. De azért gyanús, hogy még mindig — és következetesen — rosszul ragozunk. Véletlenül sem hallom például azt, hogy valamit másképp kellett volna tennünk. Csak úgy, hogy másképp tehettek volna. Mások, Az, hogy mondjuk "körültekintőbb lehetett volna az előrejelzésünk«; hogy »megalapozottabban tervezhettünk volna-; hogy netán »mi sem vagyunk vétlenek«? Nem, ez még ma sem hangzik el. Furcsa, de újra csak felerősödött a mutogatás. Es ennek kíséretében mintíerikinek van néhány »kedves szava« a másik szervről; az alá-, a fölé- avagy a mellérendelt intézményről, irányító apparátusról, annak tévelygéseiről, hibáiról. A karok mutogatnak; szögletesen, haiarozoitan; le, föl, oldalra és — mellé. A mikor egy külkereskedelmi szakembertől megkérdezték, hogy az ő ágazatának miiyen része volt vagy van a jelenlegi helyzet kialakulásában, így válaszolt: »Mt megmondtuk a vállalatoknak, hogy rosszul csinálják«. Ingerült lett és kapkodó, ivedig a kérdező nem akart mást tudni, csak azt, hogy a sikerek ett hajlandók-e osztozni a hibákban is. Alighanem vu._ze\etíe a kérdést ... És tovább. Az egvik főha.óság képviselője a vidéki szerv vezetőjétől kérdezte: »Na, és nála.ok hogyan mennek a dolgok?« »Lent minden rendben -van, ezt kijelenthetem« — válaszolta magabiztosan. Mintha hibákat csak az irányítás legfelsőbb szintjein lehetne elkövetni. És miután ez a jelenség igencsak füiborzolta az érdeklődésemét, több. az ország különböző részein, az építés különböző színterein, dolgozó embert kérdeztem meg, nem mintha bíztam volna abban, hogy az ügy végére járhatok. Egyikük azonban egy izgalmas esettel hozakodott eiő: "Az egyik középvezetőt annak rendje és 'módja szerint beszámoltattam. Nem vette jó néven. S amikor nem fogadtam el tőle az általánosságokba hajló ~szöveget«, mutogatni kezdett. Mi derült ki? Az. hogy ami kimondottan a saját mulasztása volt, azt objektiv, azaz tőle teljesen független következménynek próbálta beállítani. De hozzátette azt is. hogy ami ennek az objektív helyzetnek a kialakulását okozta, az fönt is és az "alatta lévő« posztokon is szubjektív ítéletek, döntések következménye volt. És ezzel kényelmes »sündisznóállásba« vonult. Megtehette, hiszen az a tapasztalatom, hogy manapság még igen sokan megélnek az országban a mutogatásból — és nem is rosz- szul«. Nos, ehhez aligha szükséges kommentár. Nem lehet ugyanis, kétséges, hogy a. mutogatás a kisogla í-iság egyik újsütetű megnyilvánulása. Azaz: »mindent adjon a társadalom, sokat és jót. de ha egyéni dolgaim nem úgy mennek, ahogy szeretném, akkor kétségtelenül rossz a társadalom. Én vétlen vagyok.« Azt. hiszem, ebbő1 e1 esünk van. Mert ha valaki örökösen igazo'ja önmagát, ha állandóan csak kényelmes »fedezékbe« vonul, akkor csak védekezhet, »támadni« képtelen, azaz cselekvési készségét veszíti el. Ki se néz a »bunkerból« csak szajkóként mondja a maga rigmusát. Talán azt sem venné észre, ha véget érne a "háború«. Mindenért valaki más a Me’ős? És én semmiért? Jó volna, ha néha befelé is hajolna a ka», hogy önmagára mutathasson a korábban sok más célpontot kereső mutatóujj . . . De ne higgyék, hogy bűnbakok, felelősök, hibázok és felelőtlenül cselekvők kutatására akarok fölszólítani mai jegyzetemben. Szó sincs erről. Csupán azt szeretném bizonyítani, hogy majdnem lehetetlen befutni a célba, ha minden atléta csupán azt figyeli futás közben, hogy társa milyen stílusban, hogyan "futtatja a lábát«. A mutogatásnak irodalma, stílusa, fölemelő és borzaimat keltő történelmi emlékei vannak. Nem idézem őket. Nem teszem, mert a manapság »divatos« mutogatás — hiszem — sohasem kerülhet a történelemkönyvek lapjaira. Egy bizonyos — s ez már napjainkban is kiderült: nem lehet mindenért másokat. legkevésbé . a társadalmat felelőssé tenni, hiszen a társadalom mi vagyunk. S ahogy ki-ki megtalálja a helyét a társadalmi munkamegosztásban, úgy rá kell jönnie arra is: mi a dolga, miben tévedett, hogvan keli javítani önmaga munkáját, hétköznapi cselekvéseit, nyila tkozaiáit és állasfogialasait, egész emberi valóját. r Ü gy érzem: a mutogatásnak, a felelősség áthárítá. sának alkonyát éljük. Jobb, ha ezt mindenki magától fedezi föl, és nem úgy kell egyszer figyelmeztetni rá. A felnőtteknek — nálunk legalábbis — kínos lenne leütni a kezét. De azért emlékezzünk elődeinkre, akik időben felszólítottak ra: »Ne mutogass, kisfiam...« Jávori Béla Puska Ferenc
