Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Ütőn hazafelé. (Kuruez D. István festménye) É s arra,' ®tt? — Mnl«te a férfi, a Intett a feleségének, hogy jöjjön, nézze meg ő is. — Az ott a kamra — mondta a sovány, magas öregember, s máris kinyitotta az ajtót — Tessék. Lépcső vezet a padlásra. A polcok egészségesek. Nincs pince — Pince nincs? — csodálkozott a nő. — Hát az nincs — ismételte az öregember. — De ez a kamra éppen elég. Hideg ez. Már úgy értem, nyáron is. Hűvös. Télen meg eláll itt minden. Terményt úgysem tartanának. — Nem, azt nem — mondta elgondolkodva a férfi. Átlépte az útjába került kis- széket, benézett a kamrába. — Nem, terményt nem, á! Ugyan! — Na, mit szólsz hozzá? — fordult a feleségéhez. A nő a kockás tweed kabátjának ujjába dugta a kezét, fázott. Össze is húzta magát a fűtetlen konyhában. A falak alaposan áthültek, sugárzott belől ük a tél dermesztő hidege — Mióta áll üresen az a ház? — kérdezte az öregtől. — Hát... úgy november dereka óta. — Na, de mit szólsz hozzá? — Kicsi. Mátyás Ferenc MÁRCIUSBAN A kunhalmok alatt s mindenütt a porban, eltaposva is kivirágzanak az álmok, kínok, mindenütt robot na«, s hová jutsz? — Holnap nem vagy csak salak. Szüntelen munkál föld és értelem, hogy menny legyen egy kicsit idelenn. Emberfeletti tettek, roncs idők zápora hullt a szélfútta homokra, Ma a kvarcos anyaföld, mert tudta, hogy múlandó minden itt s majd különb az lesz, mi még jön, — óh, ki fekszik tárt öledben bölcső és halotti ágy? Kísértet, árny, szétmálló, csak anyag a csók is, mint az eszme s változó; börtönt, szabadságot egyként hozó, megcsillogtatva a nap-aranyat, — a hajnalit, a vérvörös lenyugvót, hogy elhiggyük: a kevésből is sok volt. De ok nélkül nincs s nem is volt soha egyetlen egy mag, — az a láncolat: erdők, vizek, eszmék, — dehogy csoda, mi márciusban dong a föld alatt, s virágba tör, Platónnál szórja szét a mag-gyökér s agy-értelem szivét. S értünk folyik e küzdelem, a lét jobbításáért, minden március nedvet, fényt ód és ereidbe vért, hogy a télvég mocsarából kijuss, mert a mozgó föld, fű, gyökér, az agy teérted éled, hogy tovább haladj. gyökér a földben, s fölél a bogár, Nem lezárt a koporsó se, kezünk anyag s lélekként szerte tévedünk; Lenin fejében, egy fa ágbogán. Földalatti és földöntúli kép. amit a vér visz szét emberiség, — s rajtad áll, bukik, az is, hogy miképp! MŰHELY 78 Á csehszlovákiai magyar irodalom kiadásának immáron tíz éve önálló műhelye a pozsonyi Madách Könyvkiadó. Az utóbbi napokban egy tucatnyi kitűnő könyv került a magyarországi könyvesboltokba az ő műhelyükből — a közös könyvkiadási egyezmény alapján. Ezek közül külön is kell emelnünk a Műhely ’78 című antológiát, melyet Fonód Zoltán állított össze a múlt év irodalmi alkotásaiból — jól válogatva. A versek közül Ozsvald Árpád mély gondolati ih- letettségű Hettita balladáját, a prózából a nálunk szinte ismeretlen Grendel Lajos novelláját (Tanügy) emeljük ki, mint a legfigyelemre méltóbbakat. A tanulmányokat, esszéket két névvel fémjelezhetjük: Turcel Lajos Ily- lyés két háború közti csehszlovákiai magyar irodalmi kapcsolatairól ír, Balogh Edgár emlékiratainak hasonló vonatkozásait olvashatjuk. Irodalomtörténeti igényű és jelentőségű írás Turczel Ady és szlovákiai kapcsolatai, valamint Pasiaková Ady csehül című tanulmánya. Természetesen helyt kaptak az antológiában a mai csehszlovákiai magyar irodalom élő alkotóit méltató cikkek, megemlékezések is. — Kicsi — bólogatott gépiesen a férfi. — De azért nézzük meg mégegyszer a szobákat. A z öregember készségesen előre akarta engedni őket, a férfi azonban intett, hogy menjen csak, nyitogassa az ajtókat. Amint követték egy pillantással még felmérték a konyhát. Az ablak alatti asztalon viaszosvásaonra állítgat- va hervadt muskátlik meg apró kaktuszok árválkodtak régi, salétromos cserepekben. A kopott kredencen réz ser- penyős mérleg, körülötte I csak úgy odaborítva egy halom téli körte. A fás ládán poros papírcsomagok... — Hát akkor, ugye...' ez a veranda — mondta az ember, amikor beléptek a következő helyiségbe. — Ez a veranda, az meg a szoba. Cserépkályhával fűthető. Ide meg vaskályhát lehet állítani... I A sublót tetején a porcelán figurákat, halomba rakott képeslapokat, leveleket és könyveket egy hímzett terítő fedte. Az ember megemelte a terítő sarkát, várt türelmesen, fedetlenül hagyta az egészet, hadd nézegessék. Körbejárt; kinyitotta a I szoba ajtaját. — Ez is úgy van itt, ahogy lakta. Agy, szekrény, dívány, tükör... a falióra, virágállvány... Ezek családi képek, ezeket majd elviszik. — És a bútorokat? — érdeklődött a férfi. — Hogy azokkal mi legyen? — Nékem ezek nem kellenek ... egyik sem kell — mondta gyorsan az asszony. — Hát én nem tudom — vont vállat az öreg. — Megbíztak, hogy mindent eladhatok a házzal együtt Ha kell a vevőnek. Ha nem, akkor másként rendelkeznek. — Megmarkolászta az ágy támfáit. — Megjegyzem, erős holmik ezek. — Kicsi — mondta töprengve a férje. Egyszer csak • A Központi Sajtószolgálat 1978. évi novellapályázatánü-k II. díjat nyert alkotása. i Giovanni Guaresch v4 jótevők sees a Egy bölcs, aki egész életében egyenes ember módjára élt, és mindig szomorú jutalmat kapott becsületességéért, egyszer megelégelte ezt, és így szólt: — Az emberek disznók. Eladta hát minden vagyonát; vett egy lovat, egy szamarat, egy kutyát, egy ökröt és egy tyúkot, házat épített magának egy nagy hegy tetejére, és odaköltözött. A bölcs nemcsak lángész volt, hanem egyedülálló akaratú is, és a fejébe vette, hogy megtanítja beszélni az állatait. Hosszú-hosszú éveken át kitartóan és türelmesen dolgozott. Végül is valóra vált szándéka: a ló, a kutya, a szamár, az ökör meg a tyúk eljutott odáig, hogy megértették a beszédet. A bölcs hálát adott istennek a segítségért, és egy napon elhatározta, hogy végső próbának veti alá az öt állatot. A kertbe vitte, megölelte, megcsókolta őket, le- heveredett eléjük a fűbe, és szelíd hangon faggatni kezdte őket. Először a szamárhoz fordult: — Ki vagy te? — kérdezte a bölcs szamarat. — hó — válaszolt a szamár magabiztos fölénnyel. — És te ki vagy? — kérdezte a bölcs az ökörtől. — Oroszlán — válaszolta az ökör, vad arckifejezéssel. saÉmctt; számolt hogy megérné-e a vásár. A telkek már nagyon drágák Itt a Duna mentén, nem is igen lehet üres telket találni. És mindennek megy fel az ára. A ház nem valami elsőrendű, de nyaralónak megtenné — Hát igen, kicsi, kicsi — mondta bólogatva. — És nem vizes ez? — állt az öreg elé az asszony. Fel kellett rá néznie, olyan hó- rihorgas ember volt Közel került hozzá; nem tudta, hogy az az áporodott szag, amit érez, a házból vagy az öregember ruhájából árad-e? ü — mondta gyorsan •* öregember. — A víznek Tan Dyen erőn szaga, nem? — Hát a víznek is, meg az erdő is itt van, meg minden, amit csak akar. Csend van. Megéri, azt mondom... — Az öreg köhintett, látta, hogy a férfi már megnyerhető. — Azt mondom, tárgyaljunk, elintézem magának, hogy engedjenek az árból. — Sokat kell engedni, ha azt akarják, hogy tárgyaljak — pillantott rá rosszkedvűen a férfi. Tudta, mit jelent ez, az öreg vár tőle egy kis juSzakonyi Károly* JELEK Elfordult, hátrább lépett. — Nincs itt talajvíz? — Az nincs, mert elég messze esik a folyótól, meg aztán dombon vagyunk... — Na, nem is azért — fordult hátra a férfi. — De a háromszázhetvenezer az sok. — Sok — bólintott rá az asszony. A férfi kinyitotta az ablakot; rángatni kellett a keretet, egy szüánknyi le is pattant a deszkábóL — Sok — mondta közben a férfi. — Az nagyon sok. Az öregember nem szólt. Alit türelmesen, kezében megcsörrentek a karikára fűzött kulcsok. Várta, hogy nézelődjenek. A családdal úgy egyezkedett, hogy ötezer forintot kap, ha eladja a házat Egy összegben kapja, függetlenül a vételártól. Nem akart százalékot Ki tudja, mikor adják el, hogyan alakulnak az árak, meg minden. Ki mondhatná meg, mi lesz a pénzzel, az is lehet, hogy fillérekért kefl eladni, mert megszűnik az a fene nagy költekezés, ötezer — az ötezer. — Nézd csak! H ívta az ablakhoz a feleségét a férfi. — A kert nem csúnya. — Nem ám! — mondta az öregember. — Meg aztán be is lehet füvezni. Akár én is elvállalhatom. Tavaszig meg is lenne. A fákat is megmetszeném időben. — Ügy látom, ezek gyümölcsfák. — Azok. Mind az. Ez itt mind gyümölcs. Évek óta én metszem ezeket. Ö már nem tudott ilyesmivel törődni... az öregasszony. Szóval hát akié ez a ház volt. Tavaly ősz eleje óta már fel sem kelt Én segítettem itt mindig. Azért is bíztak meg az eladással. Persze csak úgy szívességből csinálom ... Aztán: — Húsz éve élt itt egyedül ez a szegény asz- szony, dolgozott ám eleget, csak az utolsó időkben kellett neki a segítség ... Gyereke nem volt, ' soha nem lett gyerekük, de jól megvolt, amíg a lába bírta, hanem amikor öregedni kezdett úgy nyolcvan fölött... — Nyolcvan fölött?! — nevetett fel halkan a nő. — Az őszön, amikor meghalt, nyolcvanhat éves volt. — Érzed ezt a jó levegőt? — kérdezte a férfi. — A levegő az itt nagyon A bölcs most a tyúkhoz fordult: — És te ki vagy? — kérdezte. — Sas — válaszolta a tyúk, a körmeit nyújtogatva. A bölcs ekkor a lóhoz fordult. —És te ki vagy? — kérdezte a bölcs a lovat. ' — Ember — válaszolta a ló. Es hozzátette: — Hálás lennék, ha nem tegezne. Ha nem tévedek, nem árultunk egy gyékényről... A bölcs elszomorodott, és könnybe lábadt szemmel nézett a kutyára. — Szegény — mondta a kutya nyájasan, és egy csontot dobott eléje. Aztán látva, hogy a bölcs tovább sír, hozzátette: — Ne törődj vele! Hagyjuk ezt a hálátlan csőcseléket ... én majd megtanítalak ugatni. Fordította: Angyal János talékot — Érdekel a dolog, komolyan érdeklődöm, de... szóval ennyi pénzünk nincs. — A feleségére nézett — Igaz? — Nem adunk azonnal választ — mondta a nő. Elsétált mellőlük, átment a verandára unottan turkált a sublóton heverő holmik között Vastag, kockás füzet akadt a kezébe. Belelapozott Régies kézírást látott, kusza, görbe sorokat öreges betűivel valaki teleírta az oldalakat Le akarta tenni, de egy fél mondatot találomra kisi- labizált ot látam előzsör csi~ csókát — nem értette, újra elolvasta ot látam előzsör csicsókát — ott láttam először esi cs<Wi.t! jött rá végre az értelmére; aztán hirtelen rádöbbent, hogy illetlenséget művel. Becsukta és letette a füzetet az asztalra. F ényképeket látott a falom Ovális fakeretben voltak: egy bajuszos férfi kalappal, mellényben; fejkendős parasztasszony; fess, fiatal nő húszas évek divatja szerint szűkre szabott» hosszú ruhában. Nézte az idegen arcokat, közben hallotta, hogy a férje odaát magyaráz valamit az embernek; a félig nyitott ajtón át — ... negyvenet — hallotta az öregember hangját. — Negyvenet biztosan elengednek, ezt megsúghatom, ha én azt mondom, hogy önök komolyan gondolják. Ha meglátják az előleget, garantálom, hogy engedni fognak... — Mikor épült ez a ház? — kérdezte váratlanul az asszony. — Ügy tudom, harmincban. Igen, akkoriban. A férje kijött a szobából a verandára. Az öreg készségesen kísérgette, már sejtette, hogy innen is leesik egy ötös> ahogy a családtól is. Csak meg ne gondolják magukat — Felírnám a címüket — mondta, s körülnézett, hol találhatna papírt. Meglátta a füzetet az asztal sarkán. — Ez a maguké? — Nem — mondta a férfi. — Itt hevert — mondta a nő. — Nem fogják megbánni, és azt is meg kell mondanom, hogy van néhány jelentkező. Egy-kettőre elkel, de én magúknak akarom .. . Ne sokat töprengjenek, itt leszek, mindent megcsinálok tavaszig. Meg lesznek elégedve. Akkor hát szabad a címét, uram? — Kinyitotta a füzetet, s kitépett belőle egy lapot. Üres oldal volt, de az asszony észrevette a másik felén a kusza betűs írást. — Van nálam névjegy — mondta a férfi. Kivett egyet a tárcájából. — Tessék. Ha netán telefonálna, akkor csak este... — Csák a postáról tudnék. — Ja, igen. Hát írjon! De mi úgyis jelentkezünk. Amíg egyezkedtek az asz- szony felvette a kitépett füzetlapot. Ha már így semminek tekintik, gondolta, meg-; nézheti alaposabban. A világosság felé tartva böngészte a sorokat. még nem jártam iskolába és sok szép példabeszédeket mondott a nyári estéken üldögélve sok szép mindenre megtanított, hiszen most is fülembe csengnek szavai, pedig régen volt, Édesanyám. Esténként ahogy magam előtt látom, elém tárulnak kint a hoM/éftynél a nem óriás nagy diófa, alatta a kiesé gémeskut és as a szép nagy rózsabokor... amikor a pompás illatát ffl csendben-, utána volt egy magas eperfa, amikor érett a szeder a telkemre kötötték, hogy seperjem össze nyirfaseprüvel, ez nehezemre esett, mert így keveset tudtam játszani... — Hát akkor mehetünk ia — fogta meg a könyökét a férje. — Mi ez? — Semmi — mondta a nő, s az asztalra ejtette a papírt — Ha nem veszik rossz néven, még maradnék — mondta az ember. — Bezárok itt ... Kitalálnak. A kocsinál az asszony visz- szanézett a házra a kertre. — Tetszik? — kérdezte a férje. — Olyan érzésem volt, mintha valaki még lett volna ott, benn, rajtunk kívüL A férfi fölnevetett: — Na beszélj butaságot... Hidd el, megéri. Átalakítjuk, rá sem fogsz ismerni. Indított; bekapcsolta a világítást. Már szürküllött A házban az öregember becsukta az ablakot, onnan nézte, hogyan kanyarodik ki az útra. Átment a verandán, kabátja szárával lesodorta a füzetet az asztalróL A füzet a hátára esett és szétnyílt. Az öreg észre sem vette. — Ha megveszik, tavaszra lesz egy kis pénzecském — gondolta, amint bezárta az ajtót. Átvágott a kerten, becsukta a vaskaput ia Csend lett. Később egy kis esti szél támadt, befútt az ajtó alatti résen a házba, a léghuzat végigsöpört a veranda padlóján. Halk neszszel peregtek a padlón heverő füzet lapjai; aztán az áramlat elnyugodott, az írá* ott feküdt mozdulatlanuL a gyerekek ették. azt mondták finom, jó, a belseje nagyon szép fehér volt, én a három krajcáros bicskával pucolgattam és ettem, de hiszen jobbat is ettem ennél, amikor a pesti rokonok narancsot hoztak, da már mint pici gyermek bennem volt, hogy össze kell rakni amit kaptam s rendszerint az történt, hogy megették előlem, persze sírásra állt a szám, no da édesanyám azt mondta, csend, miért nem etted meg, mii rakosgatod al... A légjárat később megint lapozgatta a füzetet ... és maga a természet a fenséges pompájával... a nagy örömtől a szívem ellágyult ... a harangszó kondu- lása... ha későn szaladtunk, istenem, de jó futó voltam meg fára is másztam eleget, de a madarak fészkét nem bántottam, mert tudtam, hogy bűn.a kötényem kilukadt ... dolgoztak a létért, a mindennapi kenyérért, azt mondta, na lányok, gyerünk szántani, no, hogy én benne ne legyek, olyan nincsen, mert pénzről volt szó, emlékszem, nagy szarvú, fehér ökröket kaptam, de előzőleg, mielőtt szántani mentem már a szecskavágónál hajtottam ökröket, 25 koronát kaptam egy hétre, úgy örültem neki, sok volt a keresetem ... szekér takarmányt levágtunk és az emberek reggelizni mentek, én is ettem vajas kenyeret, a járom rúdjára ültem, s ott volt egy csukló, ami a szecskavágót hajtota, az kapta el hátulról a szoknyámat, meg is halhattam volna, de én abban a pillanatban, hogy hó, he. Huszár, és az egyik ember, András bácsi szalad oda, látja a ruhát egészen összecsavarta rajtam az a rúd, így hát rögtön elhasította késsel. Már fulladoztam, de magamhoz tértem .. . ... félni, hogy a szememre megy, ha a szembogárra megy a vér. elveszítem a szemem világát. Jeges alud- tejjel lett állandóan borogatva... hogy megijedt drága Édesanyám ... minden elmúlt, miért is múlik él minden, szomorú... de ahogy hozta a sors ............Már mint a sszony is... nem akarta, hogy elmenjek, pedig ő a kórházban... Egy lap megemelkedett ... mert hiszen mindany- nyian.. í de a légáramlat visszaszorította a lapot ... nem akarta, hogy elmenjek. pedig ö a kórházban ... A ház üres volt és sötét A kert is beleveszett a sötét- 1 be. A köd ráfagyott az ágakra meg a kerítés vasára.
