Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

Több pénz jut Kaposvár tisztán tartására Március 7-én tárgyalta a városi tanács végrehajtó bi­zottsága Kaposvár köztiszta­ságának helyzetét. A telepü­lés-egészségügy, -esztétika és környezetvédelem szempont­jából fontos ügyben biztató határozatok születtek. Ke­resztúri Jánost, a tanács V -osztály veze tőjét kérdez­tük: 1 .. , — Mi jellemzi a város köz- tisztaságának fejlődését az utóbbi évtizedben? — Tíz év alatt rohamosan fejlődött a város. Ezzel együtt hatalmasan megnőtt a szemét mennyisége. Ez a világjelen­ség nálunk is közvetlenül ta­pasztalható s ehhez kellett alkalmazkodnia a városban végzett köztisztasági munká­nak is. Csaknem meghárom­szorozódott az utóbbi tíz év alatt begyűjtött és ártalmat- lanított szemét mennyisége. A rendszeres szemétszállításba bevont lakások száma kétszer annyi, mint egy évtizede volt. Üj szemétgyűjtési és szállítá­si technológiák honosodtak meg, s 1975-ben megszűnt a lófogatos szemétszállítás. Ma már a városban a közületi és a lakossági hulladék elszállí­tását íélpormentesen és telje­sen pormentesen végezzük. A vállalatoknál, közületeknél 190 öt köbméteres konténer­ben gyűjtik a hulladékot, sez megkönnyíti, higiénikusabbá teszi az elszállítást. — A városlakók mégis gyak­ran mondják: szemetes Ka­posvár, Piszkosak a járdák, sok az eltakaritatlan hulladék. Miért? - • — A szemét Összegyűjtése és elszállítása szorosan kap­csolódik a város fejlettségé­hez, pénzügyi-műszaki lehe­tőségeihez. Komoly gondunk, hogy Kaposvár 134 kilométe­res belterületi úthálózatának több imnt fele burkolatlan földút A rendszeres szemét- szállításba bevont körzetek számát emelni csak az aszfal­tozott utak számának növe­lésével párhuzamosan lehet­séges. S ez igen költséges do­log. Így fordulhat elő, hogy ma még 93 kaposvári utcá­ban nincs megszervezve a hulladékgyűjtés-szállítás. Nem segítette a megoldást a köz- tisztasági tennivalók korábbi támogatási rendszere sem. — Az idén emelték a ház­tartási szemét elszállításának díját. Miért volt erre szük­ség? — Korábban a városi ta­nács költségvetéséből fizettük a közterületek tisztán tartá­sát, és a lakossági szemét- gyűjtés egy részét is a város finanszírozta. A lakosság 3,50-et fizetett helyiségenként, ez még a ráfordítási összegek­nek a felét sem fedezte. Így a közterületekre felhasználha­tó pénzből kellett a hiányt pótolni. Mo6t, hogy a 3,50 he­lyett 5 forintot kér a város­gazdálkodási vállalat, azt je­lenti, hogy a közterületek tisztán tartására az eddigiek­nél több jut. A háztartási szemét elszállítása ugyanis szabadáras munka. S amit — a fölemelt díjszabás ellenére is — a városgazdálkodási vál­lalat ráfizet, behozhatja a közületeknék, vállalatoknak végzett munkával. Minden­esetre a pénz nem a közterü­letek tisztán tartására megy el. A város korábbi köztisztasági helyzetét látva, és a gondokat megértve a megyei tanács hathatós segítséget nyújtott: az idén 6,5 millió forintot biz­tosított e tevékenység fej­lesztésére. Ezt az összeget jö­vőre is valószínűleg megad­ják majd. Ez annyit jelent, hogy a korábbinál háromszor nagyobb összeg fordítható e fontos területre. — Várhatók-e változások a városi szemét összegyűjtésé­ben, szállításában, ártalmat­lanításában? — Ez a városgazdálkodási vállalat hatáskörébe került, így a vállalat teljes mérték­ben érdekelt lett eszközei fo­kozottabb kihasználásában, a szervezett szemétgyűjtés ki­terjesztésében. Már döntés született arról is, hogy újabb 28 iftcát vonunk be a rend­szeres hulladékgyűjtésbe. Ugyanakkor 21 utcában kor­szerűsítik ezt a munkát. Meg­kezdjük a VI. ötéves tervidő­szakban felépítendő városi szeméttelep létesítésének elő­készületeit. Plakátokon, isko­lákban vetített filmeken hív­juk föl a figyelmet a saját környezetére többet adó, job­ban figyelő emberi magatar­tás szükségességére. — Sokan azt mondják: most már itt az ideje a cse­lekvésnek. Büntetni kell a szemetelöket! — Mi is ezt mondjuk. Ré­gebben havonta szerveztünk köztisztasági őrjáratokat Most hetenként A hatáskör is bő­vült A városgazdálkodási vállalat, az IKV, a Köjál, a városi tanács és a rendőrség embereiből álló csoport — el­sősorban a belvárosban — he­tenként végigjár egy-egy út­vonalat A rendőr gyakran bírságol a helyszínen: sza­bálytalanig parkoló gépko­csik vezetőit, csikket eldobó szemetelöket az építkezésről a közútra sárkihordókat... Nyomtatványokat rendszere­sítettünk, amelyeken a sza­bálytalanul parkolók első eset­ben a figyelmeztetést majd a szabálysértési följelentést megkapják. — Megfelelő-e a vállalat műszaki-személyi felkészült­sége? — Ha erre nem Is mond­hatok egyértelműen igent * vb-határozat nyomán a fej­lődés erre tart Üj, nagyobb teljesítményű, korszerű gépek beszerzéséről tárgyalunk. S erre alapozva készítettük el a város köztisztasági hosszú tá­vú tervét Már a VI. ötéves tervidőszakban szeretnénk el­érni, hogy Kaposvár köztisz­tasága egy kézben összpon­tosuljon. Csupor Tibor Piaci korkép Kettőt fizet, egyet kap... Swaélyw Időjárás, nemke­vésbé xxMazékotu.y árak éski- smenhetetlen vásárlók jel­lemeztek a tegnapi kaposvári hetipiacot Minden volt vala­mennyiért és ómnak a kétsze­reséért, \a vásárlók pedig a sokadüka ellenére az utőb- braikbóá vettek. Virággal immár Kapóst le­hetett volna, rekeszteni, de az árusak még mmtltg — fino­man szólva — élelmesek vol­tak. A piac bejáratánál feke­tén árulták a -. sárga nárcisz*. Három csokor volt 10 forint aki kevesebbet vett, 4-órt kapta csokrát A vásárlók méltatlankodtak, pedig az igazi ravaszságok csak arrábto következtek. -Kettőt fizet, eovet kap- jelszóval ment a jácint és a nárcisz, szálan­ként (!) tót forintért Bosz- szankodhatott, aki kifizette, ment ugyanennyiért a piac szeles oldalán csotoomyit ka­pott volna. A szálanként 8— 10 forintos ttttjpant és szegfűt kizárólag gavallérok vették. Akárcsak egy beta, tegnap is 13 forint volt az -édes- ce- cei paprika darabja. Egy da­rab sem hiányzott a múlt heti kínálatból, ba az ár martad, nem is igen fog.:: -Zuhant- y szoot az áboctea ára, i már -csak- «0 forint kSója. Feje? saláta akadt három forintért, de hatért i& A hegyes erős paprikát kí­nálók csak heteltek-hatoltaJc l assan egy hónapja kapható már hónapos retek, az ára most csomónként 3—4 forint A zöldhagyma csomója 2—4 forint, a főnShagymáé 7—14. 1—2—3 forint a petnesse- ivem, sódra* spenót Kelká­posztát fejenként 12-ért aján­lottak, de 6-ért is veit Babot eladni továbbra sem szabad. A vásárlást viszont nem tiltja a rendelkezés. Legalább is így okoskodhat­tak a kiskereskedők, akik öl­te lószám vették a tarka és fe­hér babot Az extra, különleges, csoda (stb.) akna 12,60, ameilyik egyszerűen csak alma, azért hatot kértek. Piaeszerte hűlt helye volt a párád icsomnak. — Hogy ez a csirke? — Próbálja csak megfőzni, majd rájön, hogy tyúk ez. Egyébként 75. A hánya veti válasz is sej­tett, valamelyest emelkedett a baromfifélék ára, nem úgy a tojásé. Egytíanél többet'a hí- mesért sem adtak. Ország­szert* haaank) a szabadpiac. ára, csupán Debrecenben 1,30. Az élő csirke Pesten, a legol­csóbb. 30 forint, ugyanakkor 100 kilométerrel arrább, Kecskeméten 40—42. A burgonya Szegeden any- nyi, minit Somogybán, 4 fo­rint, viszont Komlón 5,50. A minőségi alma Szolnokon 8 forint, Békéscsabán majd­nem kéíszer annyi A vörös­hagyma is a Tisza partján a legolcsóbb, 4—5 forint, Kom­lón. 10. A házi tehéntúró húsz fo­rinttal drágább Debrecenben, mint Békéscsabán, ahol 30 forint. Ugyanekkora a kü­lönbség a fokhagymánál: Sze­geden 10 forint, Pápán 30! Primőrben a főváros a »legolcsóbb«. Mi váltizitt a cigánysoron ? öt hónap­pal ezelőtt sze­gődtünk annak nyomába: ml az oka, hogy a nagyatádi já­rás szomorú statisztikáját — az álla­mi gondozás­ba vont gyere­kek létszámá­ra gondolunk itt — az iha- rosberényi körzet vezeti. A négy köz­ségből akkor 65 kiskorút tartottak nyil­ván állami gondozott­ként Alkoho­lizmus, bruta­litás — ezek voltak a me­nedékbe uta­lás indokai. Miután a gyerekek csaknem kizárólag cigány szülők gyer­mekei, felkerestük a legin­kább veszélyeztetettek család­jait Kísérőnk Csuha Józsefné, a közös tanács igazgatási elő­adója volt, aki nem könnyű munkáját péddaadóan végzi. -Araszolva kicsiket haladunk« — mondta öt hónappal ez­előtt Mostani látogatásunk célja az volt hogy regisztráljuk a moccamásnyi változásokat. Azokat melyek — ha egye­lőre nyomokban is — az in­tegrációt ígérik. Ötszáz em­berről van szó! öt hónappal ezelőtt Temp­lomos Ferencé knél kezdtük utunkat Iharos berényben. Nem találtuk otthon: nagy­fal elvonókúrás munkaterá­pián volt Mint megtudtuk, azóta néhányszor megszökött Miután a kiskorúak állami gondozásáért rá háruló össze­get rendszeresen elmulasztot­ta befizetni, újabb tíz hónap­ig meghosszabították kény­szertartózkodását az apró, va­kolatlan családi házon kívül. öt hónappal ezelőtt az if­jabb Ferencet, annak élet­társát, Marit, és karon ülő babájukat találtuk csak ott­hon. A tizenkilenc éves Fe­renc nem dolgozott »beteg­ség« miatt Mostani látogatásunkkor zárva találtuk az épületet mely csak egy fokkal laka­lyosabb a putrinál. Ifjabb Ferenc — jó érzéssel nyug­tázhattuk — dolgozik a víz­ügyieknél. Lépés értékű vál­tozás ez. Az azonban aggasz­tó, hogy élettársával vissza­költözött a népesebb család­ba — az anyósakhoz —, ahol a körülmények szintén nem megnyugtatóak. Közben meg­született a második gyerek; a kórház szorgalmazza — tel­jes joggal — az állami gon­dozásba vételt Tavaly október közepén Inkére is eljutottunk. Tinó Erzsébet a korai fagyok ide­jén egy kerítéskapuhoz erő­sített fólia alatt -lakott« ha­todik gyerekével, (öt állami menedékben.) A nem túl nagy házat viszont az anyja, bejelentetlen testvérei és ide­genek -sajátították ki«. Mos­tanra a -fólia-lakást« Tinó Erzsébet fölszámolta már. Akkor úgy volt, hogy Szom­bathely mellé költözik. El is tűnt rővidebb időkre, de eddig még mindig visszatért Inké- re. Kedvező változásra ebben az esetben is bukkantunk: az egyik Tinó fiú egy lovat eladva házat vásárolt tizen­nyolcezer forintért így élet­társának és gyerekének kis akarattal otthont tud terem­teni. Horváthéknál a szomszéd­ban is újabb gyerek szüle­tett ottjártunk óta. A csa­ládfőt — regisztráljuk ezt a pozitív változást is — a ta­nács elhelyezte az építőbri­gádba, ő pedig önként jelent­kezett elvonókúrára. Aprót, de sikerült, tehát lépni. De, aki egy ilyen -kör­útra« vállalkozik, az majd­nem törvényszerűen szembe­találja magát újabb »eset­tel«, tragédiával is. Az egész községet megrázta a négyéves Orsós Misi tűzhalá­la Nem1 ő az első cigánygye­rek, aki megégett Inkén. Czi- póth Antal főelőadó, az inkei kirendeltségvezető elmondta, hogy az ott élők egy rétege már szinte teljesen integrá­lódott. Ezek Inke régi cigány­lakói. Orsós Misi esete azon­ban figyelmeztetés: őrizni kell az életet Vasárnap volt, március 18-a. -Hogyan tör­tént?« — kérdeztük az anyát három nappal «később. Misi gyufával játszott ab­ban a melléképületben, mely félig a pajta félig az istálló szerepét tölti be. Hét testvére közül néhányat az apa tele­víziózni vitt át a szomszédba ö egyébként éjjeliőre, takar- mányosa az inkei tsz-nek. Az anya gyógynövényüzletet köt­ni volt távol a Vörösmarty utcai háztól. Amikor a lángo­kat oltani kezdték, még sen­ki sem tudta, hogy halott is van a szalma alatt Misit aznap temették, ami­kor ott jártunk... Leskó László Gerencsér Miklós I FERDE HÁZ i I — Akárcsak Pintér bácsi, a villanyszerelő! — derült fel még jobban a lány. — Az ám, az örök viccme­sélő. És olyan keze van, mint az idegsebésznek. Valóságos plasztikai műtéttel operálta be a falakba a huzalcsöveket a csatlakozó dobozokat, a kon­nektorokat meg a kapcsoló­kat Közben állandóan mesél­te a százéves vicceit. Elhűlve hallgatott Edit, nyugtalanul pislogott a fém- díszműves. Bea mit sem ért­ve. tompán bámészkodott. De­zsőnek remegett a tokája, rángott a szája. — Elég a viccekből — mondta baljósán. Karikó szándékosan vigyá­zott gyanútlannak látszó jó­kedvére. — Miért? Dezső jócskán feljebb sró­folta hangerejét: — Mert nincs bennük hu­mor! — Az lehet. De a legros­szabb vicc nem tőlünk szár­mazik! — mondta Márti. — Hát? — kérdezte vallató érdeklődéssel az apja. — Azoktól, akik előtt sem­mi sem szent! Akik mások in­gyenmunkájával keresked­nek! Dezső eltökélten mozdult a lánya felé. Edit határozottan ráparancsolt: — Türtőztesd magad. De nem is támadhatott vol­na Mártira a kőfaragó. Szót­lanul, ám annál tömörebben állta útját a piros garbós le­gény. Belátva, hogy a tettle- gesség jóvátehetetlen követ­kezményekkel járna, fújtatva lefekezte magat. Kárpótlásul a tekintélyének ártó megtor­panásért, rekedtségbe bicsak- ló hangon kiáltotta el magát: — Ki innen! A lány megremegett, de Karikó nyugodtan, békés szá­nakozással mosolygott a kőfa­ragóra. — Én Is úgy gondolom, hogy el innen — szólt egyet­értőn, indulatmentesen. Meg­fogta Márti kezét. — Gyere. Menjünk... XXIV. A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálása­képpen férfias basszushangon méltatlankodott. — Ez az átkozott úri modo­rom. Ez gátolt meg abban, hogy szájon nem töröltem a lányomat. A fémdíszműve6nek a sze­me sem rebbent az iménti je­lenet láttán. Félreállt, kivár­ta, mikor juthat ismét szó­hoz. — Ünnepélyesen kinyilvá­nítom, hogy az iménti jelenet számunkra soha meg nem történt. Diszkrécióm fátylat borít rá. Szabadna visszatér­ni jövetelünk érdemi céljára? — Nagyon helyes — szólt finnyáskod va a türelmetlen Bep, s kényes tekintetét a mennyezet felé fordította. — Azt hiszem, ide kovácsoltvas csillár illene leginkább. I Dezső hirtelen utálni kezd­te ezt a kényes, élő csecsebe­csét. Mosolyogni próbált, de csak vicsorogni tudott. — Szó se róla, kisasszony. Leginkább. — Ügy értem, hogy a kolo- niálgarniturához — fontosko­dott Bea. Nem állhatta meg Edit, hogy rá ne szóljon udvarias megvetéssel. — Mi is úgy értjük, kedve­sem. A fémdíszműves élénken észben tartotta a szabályt, hogy üzletembernek nem sza­bad megsértődnie, de azért neheztelve vette tudomásul a Burján testvérek fölényeske­dését. Hiányolta Paulát. Vele szívesebben tárgyalt volna. — Sajnálom, hogy nincs le­hetőségem átadni kézcsóko­mat Paulácskának — mondta. Dezső félvállról felelt neki. — Megteheti, ha majd ha­zaérkezik a temetőből. — Hogyan ? ... — Ma van ugyanis az én szépemlékű apósom nevenap- ja — világosította fel Dezső a fémdíszművest. — Mivel sze­retett nejem példás szülőtisz­telő, vitt egy csokor tearózsát a papa sírjára — Nos, ha érdeklődhetnék tisztelettel... Mi az utolsó ár? Dezső azt hitte, szuggerálni akarja a szomszéd azzal a rebbenetlen, elmélyült tekin­tetével. Ö is így nézett Félix Elek szemébe. — Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, ponto­san annyi, mint az első. A kopasz fejebúbjára fé­sült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan képet vá­gott, mintha enyhe fogfájás­sal bajlódna — Szabadjon megjegyez­nem, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé. — Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sér­tődött vigyorgással. — Esetleg a kedves férjével is.,. Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Ba­rátságos tekintete sajnálkozó volt. Ezzé] fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő, adott esetben a lóiétúhoz is irgal­mas tud lenni. R F. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom