Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

Fő cél: a termelésirányítás / Kapun belül és kapun kívül a számítógép Tavaly 22 millió forint értékű számítástechnikái szol­gáltatást végzett a somogyi vállalatoknak, intézmények­nek a kaposvári számítóköz­pont Az idén 32 milliót ter­veztek. Ez csaknem 50 száza­lékos emelkedést jelentene. A növekedésnek ez a mértéke nem is jelzi pontosan a tény­leges munkatöbbletet, hiszen az idén néhány vállalatnak ol­csóbban végeznek bizonyos megbízásokat. (Például OTP.) Övári László igazgató rész­letesen ismerteti, hogy a szá­mítóközpont milyen újabb vállalatokkal létesített hasz­nos kapcsolatot. Siófokon pél­dául ketten kapcsolódtak be a számítógépes rendszerbe: a Kőolajvezeték-építő Vállalat és a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat. A további szélesebb körű szervezésnek egyelőre jellegzetesen somogyi akadályai vannak. Köztudo­mású, hogy megyénkben vi­szonylag kevés az önálló gyár, vállalat A kisebb gyárak, gyáregységek, telepek általá­ban az összvállalati egységes rendszerben dolgozhatják föl az anyag- és az állóeszköz- gazdálkodást, s a bérszámfej­téssel összefüggő számviteli feladatokat — más számító- központokban. Akadnak olyan somogyi vállalatok is, ame­lyek már a kaposvári köz­pont átadása előtt rátértek a számítógépes feldolgozásra, így korábban pécsi, budapesti központokkal létesítettek kap­csolatokat. s ma is velük dolgoztatnak. Pedig az adatok helyi fel­dolgozásának számos előnye van: gyors, csekély a szállí­tási költség, közvetlen a kap­csolat a vállalatokkal és a számítóközpont dolgozói job­ban értik, látják a sajátos so­mogyi dolgokat Ezért most az országos nagyvállalatok me­gyei gyáraival tárgyalnak a kapcsolat megteremtéséről. Megegyeztek, hogy a csepe­liek kaposvári gyárából a he­lyi számítóközpontba küldik feldolgozásra az anyaggazdál­kodás adatait Az összesített — a nagyvállalatnak szüksé­ges — adatokat mágnesszala­gon szállítják Budapestre. Hasonló értelmű tárgyalásokat folytatnak az elektroncsőgyár­ral is. A számítógép alkalmazásá­nak eddig kevésbé kihasznált, nagy jövőjű területe a terme­lésirányítás. Ennek első lép­csőfoka a termeléselszámolta­tás. Ezt a munkát január 1- l'T « budapesti AFIT részié­re végzik, azzal a szándékkal, hogy előfutára lehet a számí­tógépes termelésirányításnak. Nagy tartalék az egészség­ügy. A számítóközpontban ak­kor értették meg ezt,, amikor kisebb munkát végeztek a tüdőgondozó intézetnek és a gyermekgyógyászoknak. A gép alkalmazása új dimenziót je­lenthetne az orvosi munkában. A lyukszalagra, összesítő táb­lákra vett különböző adatok­ból szemléletesen kiderülnek a kórelőzmények, a betegsé­gek és kezelési módjuk össze­függései. Ez hasznos eszközt adhat az orvosok kezébe. Saj­nos, e munka rendszeres vég­zéséhez és kiterjesztéséhez az ágazatnak — az eddigi ta­pasztalatok szerint — nincs elegendő pénze, és a technikai feltételek is hiányoznak, A számitógépes feldolgozás­nak — erre mér korábbi cik­keinkben is utaltunk — nagy tartaléka a mezőgazdaság. Három állami gazdasággal már megállapodtak: júliustól megkezdik a kaposvári, a dél­somogyi és a dalmandi (Tolna megye) gazdaság anyagköny­velésének gépi feldolgozását. Óvári László csak a legjobba­kat mondja a két somogyi gazdaság kezdeményező ked­véről, megértő szándékáról: enélkül aligha lehetett volna ilyen gyors eredményt elérni. S ebben látja a további fejlő­dés egyik legfőbb biztosítékát is. A számítógép sokoldalú »képességeit« kamatoztatni szeretnék néhány, kifejezetten a termelést és hatékonyságot érintő mezőgazdasági terüle­ten is. Nagy eredményeket várnak a dél-somogyi gazda­ságban a szaporodásbiológiai munkában. Számítógép segíti majd a szarvasmarhák nyil­vántartását, s a tartás többfé­le elemének legkedvezőbb összehangolását. Egy hétre előre meg lehet pontosan mondani, hogyan alakuljon a takarmány összetétele, milyen gyógyszereket kapjanak az ál­latok, s mikor látogassa állat­orvos az állományt. Szó van arról, hogy egy későbbi idő­pontban mindezt alkalmazzák a sertéstenyésztésben is. A számítógép a takarmány­keverő üzemekben is sikerrel használható. Könnyűszerrel megállapítható, hogy egység­nyi súlygyarapodás milyen összetételű takarmánnyal ér­hető el a legkisebb költség mellett A kaposvári központban már javában folynak az elő­készületek egy új számítógép fogadására. Az előrejelzések szerint szeptemberben érkezik meg a 60 millió forintos R— 22-es számítógép Kaposvár­ra. Kapacitása 3—4-szer na­gyobb, mint a jelenlegi Fé- lixé. Sok előnye mellett a táv-adatfeldolgozást is meg tudják oldani, megfelelő le­kérdező rendszerek és hírköz­lési hálózat kiépítésével. S ez teszi valóban gyorssá, pontos­sá az információt. A SZÜV kaposvári számító- központjában, már most tar­tanak az előkészületek a gép fogadására. Áprilisban négyen a Szovjetunióba utaznak. Meglátogatják Minszkben, Ka- zanyban azokat a gyárakat, ahol az R—22-es készül. A fo­gadás szakmai föltételeinek jó megteremtéséhez hozzájárul a Neumann János Számító­géptudományi Társaság so­mogyi szervezetének a meg­alakulása. Cs. T. Bőrdíszművesek Egyetlen szakmunkás volt a betanítottak mellett, amikor a Rákospalotai Bőr- és Műbőr­feldolgozó Vállalat marcali gyárában megkezdődött a munka. 1971-ben bevásárló­szatyrokat készítettek. Az Itt dolgozók úgy mondják, hogy akkor szakmájuk elemi isko­láját járták. Az elmúlt évek során eljutottak a bőrdíszmű- ipar »egyeteméig«: diploma­tatáskákat is készítettek. Ma a legkényesebb áru kerül ki innen: női divattáskákat szál­lítanak a Szovjetunióba. Cseh­szlovákiába. Termékeik har­minc százaléka a hazai bol­tokban talál gazdára. Tavaly 56,7 millió forint értékben 388 475 táskát állítottak elő, az idén pedig 64 millióért 412 ezret akarnak készíteni. — Mindez elképzelhetetlen hozzáértő, jó szakmunkásak nélkül — mondja Matics Mik­lós gyárvezető. — Ma már dolgozóinknak több mint a fe­le szakmunkás. Ez az országos 'átlagnál sok­kal kedvezőbb arány. A gyár­nak jó a kapcsolata az 522-es ipari szakmunkásképző isko­lával, ahol most is harminc­egy bőrdíszműves tanul. Nem minden évben van ennyi ta­nulójuk, mert érződik a Má­jus 1. Ruhagyár marcali üze­mének »elszívó hatása«: sok fiatal lány szívesebben vá­lasztja a szabó szakmát. (Azt otthon is hasznosíthatják.) Voltak olyan évek, amikor egyetlen bőrdíszműves-tanuló sem volt. Ezért döntött úgy a marcali gyár vezetősége, hogy a betanított munkásokat taníttatja. Az 1976—77-es tan­évben huszonöt, a következő­ben huszonnégy ember szer­zett szakmunkás-képesítést. Többen a gyermekgondozási szabadságuk alatt tanultak: akik nem, azok munkaidő kedvezményben részesültek. Valamennyi tanszert, könyvet a gyár vette meg, és amikor Oláh Istvánné a két gyerekéért lett bőrdíszműves. sikeres vizsgát tettek a dol­gozók, ezer forint jutalmat kaptak. — Megéri-e ez a gyárnak? — Női divattáska-gyártás- ban bázisüzem a miénk — mondja a gyárvezető —, s to­vább kell fejlesztenünk a technológiát, hogy a legigé­nyesebb vásárló is megvegye termékeinket. Ilyen táskákat pedig csak jól képzett embe­rek tudnak előállítani. Örü­lünk, ha a dolgozóink gimná­ziumba jelentkeznek. Célunk, hogy a többségük érettségiz­zen. Tavaly kezdődött a gépi re­konstrukció, s napokon belül hozzálátnak egy 30 millió fo­rint értékű beruházáshoz. Mű­ködnek már az olasz speciál félautomata szélbéhajtók, amfelyeket ragasztógéppel kombináltak, s dolgoznak már a nyugatnémet tűző- és a többi célgépek is. A két mű­szakban itt dolgozó kétszáz­húsz munkás többsége jó gé­peket kapott, s e beruházás révén, amelynek a befejezé­sét 1980-ra tervezik, igazán jó munkakörülményeket terem­tenek majd. Mindez alapja az előrelépésnek. — Számunkra ez az előbb ■ relépés a valódi bőrrel való munkát jelenti — teszi hozzá Matics Miklós. — A követ­kező ötéves tervben ugyanis folytatjuk a beruházást. Vass Mária huszonhárom éves. Hosszúvízről jár ide — már ötödik éve — dolgozni. , — A mi falunkban ritka­ság, hogy egy nőnek szakifiá­ja van. Ott az a szokás, hogy a nők inkább eljárnak a téesz- be. Én előbb betanított varró­nő, majd ebben az üzemben betanított munkás voltam. Az első csoporttal végeztem el az egyéves szakmásító tanfolya­mot. Ennek kettős eredménye volt: az egyik, hogy megjött a kedvem a tanuláshoz, az ősztől már járok gimnázium­ba esti tagozaton, a másik pe­dig az, hogy próbaidős bri­gádvezető vagyok. Igaz, egy kicsit idegesít, hogy most an­nak a húsz embernek a ve­zetője vagyak, akik közül ki­emeltek, de érdekes, felelős­ségteljes munkának tartom ezt. Több mint 200 ezer forint­ba került az az olasz gép, amely mellett Oláh Istvánnét találom. Mielőtt ebbe a gyár­ba jött dolgozni, érettségizett adminisztrátor volt. — Azért lettem fizikai mun­kás — mondja — mert a tiz- és a tizenkét éves gyerekeim neveléséhez több pénzre van szükségem. Tavaly szereztem szakképesítést. Egy cseppet sem volt furcsa megfogni a kalapácsot: az édesapám ci­pész volt. A szakma megszer­zésével nagyot változott az életem: ülő munkához jutot­tam és a havibérem most nyolcszáz forinttal több a ko7 rabbinál. Gombos Jolán Fiatalodik a siófoki kenyérgyár l 1977. szeptember 19-én kezdte meg a Somogy megyei Sütőipari Vállalat a siófoki kenyérgyár 31 millió forintos rekonstrukcióját. Tavaly az elöregedett, gazdaságtalan kemencéket cserélték föl a Január 22-e és 31-e között valamennyi szervezeti egy­ségben termelési tanácskozá­sokat tartottak a Danuvia 4. számú nagyatádi gyárában. E megbeszéléseken szó esett a kollektív szerződésről, illetve a módosításról is. A javasla­tokat összegezték, s a szak­szervezeti tanács véleménye­zésével ellátva elküldték jó­váhagyásra a vállalati szak- szervezeti tanácsnak Buda­pestre. A központban eldön­tik, melyek a megalapozott — és az anyagi lehetőségeket fi­gyelembe véve teljesíthető — igények. Farkas Ferenccel, a nagy­atádi gvár üzemgazdasági osz­tályvezetőjével és Varga Ti­borral, az üzemi szakszerve­zeti bizottság titkárával arról beszélgettünk, milyen módo­sításokkal egészítették ki az öt évre vonatkozó alapszer­ződést; milyen megvalósítha­tó, illetve teljesíthetetlen ké­réseket mondtak el a dolgo­zók a januári termelési ta­nácskozásokon. — A nagyatádi az egyetlen a Danuvia négy gyára közül, amelyik vidéken van, ez a helyzet a kollektív szerződés­ben, pontosabban a kiegészítő javaslatokban tükröződik. Minden évben értékeljük a szerződést, összegyűjtjük a ta­pasztalatokat, a módosításra vatnaíkojtó javaslatokat. Mint­Megvalósítható javaslatok A kollektív szerződés „új pontjai” egy ötszáz embert foglalkoz­tat- ez a gyár, közülük csak­nem négyszáz fizikai dolgozó. Százötvenre—százhetvenre te­hető azoknak a száma, akik vidékről járnak be a munka­helyükre nap nap után, s már évek óta kérik — szerintünk jogosan — az útiköltség egy részének a megtérítését. Ez az egyik javaslat, amelyet most újólag eljuttattunk a központba. A kollektív szerződés mó­dosítására tett javaslatok nagy része megalapozott — ilyen például az útiköltség­térítésre vonatkozó kérés is. Akik szóvá tették, okkal em­líthették, hogy Nagyatád jó néhány más üzemében ez a gyakorlat folyik — például a konzervgyárban a száz forin­ton felüli útiköltséget az üzem magára vállalja. — Ez az 'átvállalás azonban csak a nyereség terhére me­het, a termelési költség ter­hére nem — ezért nem való­sulhat meg nálunk a másutt alkalmazott módszer, hiába kertük az utóbbi két-három évben a központunktól. A köitsegálváUalas körülbelül százezer lorintot tenne ki, s itt a nyereség nem, oiyan ma­gas, mint peidauL a konzerv­gyárban. Valamilyen megol­dást mégiscsaiic találni keue- ne, mert az egyes vasútvona­lak megszúntetese tóvá ob fo­kozza a gondot. Eddig még csak bejöttek a dolgozok busszaL úgy, hogy az Olcsóbb vasúti viteidíjat fizettéa, de ha megszűnni a kedvezmény, méiyebnre kell nyúlni a pénz­tárcákba ... Új igény a munkaruha ki­hordási idejének a megvál­toztatása. Alkatrészeket emel­itek, vaselemekei raknak föl és le, mindez »eszi« a ruhát, nem bírja ki másfél évig, tehát azt kérik: egy év legyen a kihordási idő. És az sem ártana, ha javítanák a mun­karuhák minőségét.­— Fémforgácson, vasresze­léken járnak a dolgozók a műhelyekben, a bakancs gyor­san kopik. Itt is indokolt a kihordási idő csökkentése, persze nem három hónapra, ahogy az egyik javaslatban elhangzott, hanem elfogadha­tó időszakra. Továbbítottuk azt a kérést is, melyet a köz­vetlen termelésirányítók, a technológusok mondtak el: kapjanak ők is bakancsot két­éves kihordási időre, hiszen ott végzik a munkájukat, ahol a fizikai dolgozók. A gyár nem fizikai dolgo­zói 1977-ben munkaköpenyt kaptak, három évre, most ezt az időt javasolták két évre Leszállítani. Sajátos igény adódott abból, hogy a Danu­via gyárai közül a nagyatádi­ban a legszámottevőbb az ipa­ri tanuló-képzés: tanműhely­ben foglalatoskodó ipari ta­nulók — a balesetveszély el­kerülése végett — kapjanak haj hálót. A hosszú haj ugyan­is könnyen bajt okozhat a gépeikkel dolgozó fiúknál. — Persze vannak olyan észrevételek, amelyek nyomán még az év közben intézked­tünk. A degresszió alkalma­zása viszont már olyan, téma volt, amellyel a kollektív szerződést módosító javaslati­ként kellett foglalkoznunk. Az idegen szó jelentese eb­ben az esetben a termelés szempontjából egészséges fé­kező feladatot jelent. Megva­lósítása nemcsak a bértullé­pés megelőzéset szolgálja, ha­nem fokozottan serkent a minőség javítására, a techno­lógiai fegyelem megtartására, a gépek műszaki állapotúnak megóvására. Csekély állítás a gépen maris föLfutlatja a mennyiségi termelést, kérdés viszont, hogy mindennek néni valija-e karát az pz üzem, uiiol egyire fokozódnak a mi­nőségi követelmények a kül­földi és a hazai felhasználás­ra szánt termékek iránt. — A kollektív szerződés ki­egészítéseként továbbítottuk a központnak azt a javaslatot, hogy 110 százalékos teljesíté­sig úgynevezett egyenes da­rabbér legyen a kézi és gépi munkáknál az e. számolás ala.pja, 120 százalékig — ez a plafon — viszont már sze­rephez jusson a 0.5 százalé­kos degresszió. A mennyiségi bérezés ugyanis, ha nem vi­gyázunk a helyes ösztönzésre, a selejthányadot is növelheti. A kollektív szerződés mó­dosítására tett javaslatokat elküldték a gyár központjá­ba. A választ, mihelyt meg­érkezett a központtól, ismer­tetik a dolgozókkal. Szeret­nék, ha a javaslattevőkkel azt közölhetnék: a teljesítésnek nincs akadalya, II. F, mai kor igényeinek jobban megfelelőkkel, és üzembe he­lyezték azt a gépsort, amely­ről az,azóta közkedveltté vált citopános Sió-zsemlék kerül­nek ,le. Ez utóbbihoz a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól 6,6 millió fo­rintos műszaki fejlesztési tá­mogatást kapott a vállalat. A rekonstrukció első üte­mének megfelelően a szakem­berek beszerezték, végleges helyükre telepítették a ter­meléshez szükséges új gépeket és berendezéseket. Ezek már működnek, és a nyári szezon­ban ezpk segítségével állítják elő a jó minőségű pékáru­kat. Eddig csak kétkilós ke­nyeret sütöttek a siófoki ke­nyérgyárban, az idén már egykilóst is készítenek. Az új gépek, berendezésék, segítsé­gével kevesebb emberrel több kenyeret tudnak sütni. Az idén a külső közművek megépítése a feladat, ez mint­egy 5 millió forintba kerül. Ennek során elvezetik a szenny- és csapadékvizet, bő­vítik és kiépíiik a vízháló­zatot. Mindezt úgy akarják kivitelezni, hogy azzal he za­varják a termelést. A rekonstrukció harmadik ütemére a VI. ötéves tervben kerül sor. Ekkor a nehéz fi­zikai munkát igénylő zsáko­lást» akarják megszüntetni a siófoki kenyérgyárban. A ka­posvári kenyérgyárhoz hason­lóan ömlesztve tárolják a lisz­tet, ami higiéniai szempontból Is sokkal előnyösebb. Szoladi szolosorok Májust kerget március, mintha elfelejtené, hogy előbb még át kell adnia helyét az áprilisnak. A hirtelen meleg, a vakító napfény előcsalta a vetések szélén sarjadó fűszá­lakat, kipattintotta a rügye- j kel az útmenti bokrok ágain, és József-napra olyan meleg­séget hozott, hogy a siető ember olykor még az inget is i soknak találja. Ingujjban ebédelnek a ké- ' sei 6zőlőmetszéssel foglalatos- . kodó emberek a szóládi dom­bok lejtőjén. Száraz és meleg mar a föld errefele, porosak az öreg szőlőindák, és ahogy j a gyakorlott kezek beléjük . markolva húzzák, recsegve- j ropogva válnak el a feszülő i dróttól. Elöregedett a szőlő, | csonkig metszik a tőkéket, ( hogy új életet kezdhessenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom