Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

KITÜNTETTÉK SOMOGYI PÁLT A követők fejhajtása Emlékezni a múltra csak úgy lehet, ha emberek, töme­gek tettei elevenednek meg előttünk; azoké, akik áldoza­tok árán formálták a törté­nelmet. A mi korunkban nem szokás megfeledkezni róluk. Somogyi Pál is közéjük tar­tozott. S az akkor — 1919- ben — huszonötéves ifjú sze­mének fényét vélték fölvil­lanni a látogatók, amikor be­csengettek a most nyolcvan­öt éves,, harcokban, tettekben edzett, megfáradt ember ott­honába. Békésen ült a fotel­ben, keze ügyében volt a bot; felesége, lánya és vője sürgölődött körülötte, s némi túlzással azt mondhatnánk: felugrott, hogy köszöntse az érkezőket. — Jó napot, Pali bácsi! Hogy szolgál az egészsége? Üljön csak le kényelmesen; megígérjük, nem tartjuk fenn sokáig ... Az utolsó mondatrész mint­ha még meg is sértette volna kissé, hiszen várta a vendé­geket. Varga Péter, a megyei és Deák Ferenc, a városi párt- bizottság első titkára csenge­tett be tegnap délelőtt az el­ső emeleti lakás ajtaján. Azokat képviselték, akik szol­gálatot bíztak rájuk, s akik­nek szíves jókívánságait, üd­vözlését és tiszteletét hozták magukkal a Magyar Tanács- köztársaság megalakulása 60. évfordulójának alkalmából. A szobában a múlt találkozott a jelennel. .. — Kedves Pali bácsi! — így kezdte köszöntését a me­gyei első titkár, s a régvolt néphatalom egyik harcosa a botja segítségével felált. — Mi most nagy ünnepre készü­lünk Somogybán és az egész országban. Visszagondolunk az úttörőkre, megemlékezünk azokról, akiknek nagy részük van abban, hogy ma így él­hetünk Magyarországon. Ne­héz körülmények között áldo­zatot vállaltak Önök azért, hogy a népakarat győzedel­meskedjen. Pártunk Központi Bizottsága, a megyei és a vá­rosi pártbizottság foglalkozott azzal, hogy méltó elismerés­ben részesítse a Tanácsköz­társaság egykori harcosait. Losonczi eli'társ tegnap alá­írt egy okmányt, és megbí­zott azzal, hogy átadjam ön­nek az Elnöki Tanács magas kitüntetését, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Villant a vaku fénye, meg­örökítette a pillanatot, s a veterán — családtagjaival együtt — megilletődötten, né­mán zárta emlékezetébe e ritka eseményt. Deák Ferenc vörös és fehér szegfűből kö­tött virágcsokorral gratulált, s a kitüntetett aligha gondolt jelképes tettre — megcs az volt —, így fogadta: — A virágot mindjárt át­adom a feleségemnek ■ • ■ (Mindenki tudja, hogy asszo­nyok, megértő élettársak nél­kül nem volt, és nincs for­radalmi tett.) A mappában ez áll: »A Ma­gyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából a munkásmozgalomban kifej­tett több évtizedes tevékeny­sége elismeréseként.« És ezután záporoztak a kér­dések. — Mi újság a mozga­lomban? Ugye sok gondjuk van ma is? Pár hétig ágyhoz kötött a betegség, gondolják el, 82 injekciót kaptam... A lá­bam még fáj, szédülök néha, de jön a szép idő . .. És►- hogy áll a kórház rekonstrukciója? — Azután versekről, iroda­lomróla közérthetőségről esett szó; hogyne érdekelné, hiszen a munkásírónak nyolc kisebb-nagyobb könyve jelent meg, tíz évig szerkesztette a Somogyi Írást, és ma is a So­mogy munkatársa. — Add csak ide! Éppen ma kaptam meg a Somogyox. A hazatérés című elbeszélé­sem van benne! Az emléklapot mutatja, me­lyet az »Emlékek a forradal­mi mozgalomból« című pályá­zaton kapott, majd régvolt események keltek életre. A nagyatádi ellenforradalom le­verése, amelyben Latincával együtt vett részt; a politikai megbízott csehországi tapasz­talatai, de hiszen mind meg­írta már, örökül hagyta az utókornak. És felcsillant a szeme: — Dicsekedtem már azzal, hogy milyen szép lá­nyok vannak a kórházban . ■. ? Emberi, kedves és őszinte pillanatok. A vezetők életkö­rülményeiről faggatták, s nem győzték hangsúlyozni: — Bármiben segíthetünk, csak Háljon, Pali bácsi... Könyv a komisszár özvegyétől V, • Ünnepségsorozat a fonyódi gimnáziumban Szerencsét és egyben erköl­csi kötelezettséget jelent a íonyódl gimnazisták és taná­raik számára az a tény, hogy iskolájukat Karikás Frigyes­ről, a neves internacionalistá­ról, az első angyalföldi kom­munista pártsejt alapítójáról, a legendás 39-es dandár po­litikai biztosáról nevezték el. És most, a Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik év­fordulóján nagyszerű alkalmat is adott ez az elnevezés, hogy az iskola közössége megható­an szép rendezvénysorozattal emlékezzék meg névadójáról és a történelmi évfordulóról. Egy harmadik tényező is in­dokolta a tegnapi ünnepség­sorozatot: itt, Fonyódon nyílt meg — a múlt ősszel — az a »gyakorló postahivatallal« is fölszerelt szakközépiskola, ..amelynek »első fecskéi« há­rom év múlva a Balaton-part postaforgalmáról gondoskod­nak majd. Ezért is jelentek meg az ünnepen — a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya, a járási, nagyközségi párt- és KISZ-szervezetek képviselői mellett — a posta vezérigazgatóságának és az új iskola alapításában jelen­tős részt vállaló pécsi posta- igazgatóságnak a vezetői. Az ünnepségsorozat azon­ban nemcsak a »protököl lista« miatt .ment eseményszámba. hatinca Sándor, majd Karikás Frigyes emléktáblájának megkoszorúzása — a diákar­cokon láttuk — jóval több volt a hagyományos gesztus­nál, a külsőséges hódolatnyil- vánításnáL És felemelő érzés volt hallgatni az új KISZ-ta- gok fogadalomtételét. A délelőtti ünnepségek fénypontját a postaforgalmi szakközépiskolások eskütétele jelentette. 'Ekkor adták át az iskola által alapított kitünte­téseket és a mozgalmi mun­kában élenjáró tanulóknak a jutalmakat. Végül az irodalmi színpad ünnepi műsorában gyönyörködhettünk. A délutáni program akár szemléltető oktatás is lehetett volna a világnézeti neveiéi jó módszereinek bemutatása­kor. Mert a három nyílt szak­köri ülés bebizonyította: nem kell feltétlenül ünnepélyesnek lenni; hogy a tanulók tudati és érzelmi világába »becsem­pészhessük« a történelmi ha­gyományok nagyszerűségének eleven emlékét. Erre volt pél­da . az ifjú historikusok alkalmi szimpozionja, ame­lyen a Tanácsköztársaság négy hónapjának somogyi eseményeit dolgozták föl frappánsan és színesen. Az irodalmi szaikkör tag­jai a névadó Karikás Fri­gyesnek A járatos ember cí­mű novelláját elemezték, egy másik Karikás-novella az orosz nyelvi és irodalmi szak­kör ülésén hangzott el oro­szul. »Vojna I» vi ború - ­így hangzott a Háborúja vá­logatja címe abból a kötet­ből, amelyet Dévai Jolán, az iskola nyelvtanára kapott Moszkvából, Karikás Frigyes özvegyétől. Különleges megtiszteltetés', jelentett az orosz szakkör ün­nepi ülésén a hatónkban ide­iglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselőinek •— köztük egy zenekarnak a lá­togatása. Megható volt a szép program és a szakszerű — természetesen orosz nyelvű — idegenvezetés, amellyel négy gimnazista kislány lepte me1 a vendégeket. Egy kis meglepetés volt l tanulók által rendezett alkal­mi bélyegkiállítás is: e bota­nikai, állattani, képzőművé­szeti témájú gyűjteményt a leglkipróbáltabb filatelista is »elirigyelhetné« a fonyódi di­ákoktól. Ám ha erre nincs le­hetőség, akkor is megmarad »vigaszul« a szép ünnepség- sorozat alkalmából kibocsátott ünnepi bélyegzés. L. A. Tavaszi ünnepeinh, személyes emlékek Megjelent a Somogy idei első száma A történelmi évfordulókról emlékezik meg a Somogy idei első számában, Rinyai László és Somogyi Pál prózá­ja: 1945 és 1919 sorsforduló­járól szólnak. A Margit-vo- nálhoz tartozó Rinya mentén 1944 telén megrekedt a front, a szovjet katonák december 6-án érkeztek a községbe. Ág­erdőn bolgár katonák váltot­ták föl a szovjet katonákat, akik Budapest ostromára in­dultak — a helyi Lakosság és a németeket űző hadak helyt­állását villantja föl Rinyai László írása. Milyen fogadta­tásban részesült a 19-ben Szovjet-Oroszországból haza tért Tímár János egy kisvá­ros munkásai körében ? Az agitátorrá előlépett munkás portréját rajzolta meg Somo- «vi Pál a Hazatérés című no­vellájában. i A Somogy tavaszi számában isimét gazdag versválogatásit találunk lüyés Gyula Dervis című verse került a rovat élére; Károlyi Amy, Weöres Sándor vajon tartósan a szer­zőgárdához csatlakozik ? Po- mogáta Béla irodalomtörté­nész elemző írása Weöres Sándorról talán arra utal, hogy az eLőbbi kérdésünkre igennel válaszolhatunk. A Canzone című verset elemzi, de a költő eleven arcképe teljesedik ki az olvasó előtt a felvázolt pályakép alapján. A Somogy sem mulasztotta el, hogy megemlékezzen az iro­dalmi rovat gondozójának, Fodor Andrásnak az ötvene­dik születésnapjáról. Tüskés Tibor a tavaly Nagykanizsán elhangzott szerzői est beve­zetőjével tiszteleg a költő előtt, Lakatos Kálmán vers­sel adózik, Csűrös Miklós irodalomtörténész Fodor ver­sedről és esszéiről írt tanul­mánya egészíti ki a megem­lékezés koszorúját A költő­társról, Kárpáti Kamiiról — akivei a kaposvári diákévek hozták össze — írt Fodor, az Ezüstöntő című kötetet mu­tatja be. Szerkesztői meg­jegyzéssel közli a Somogy Pogány Gábor rendhagyó képzőművészeti írását mely a Dunántúli Tárlat tapaszta­latait foglalja össze. A kiállí- tásszervezés példatárából bi­zonyára lehet meríteni a ha­gyományos tárlat jobbítása érdekében. A beruházások szervezésé­ről, a termelés és a tudomány kapcsolatáról olvashatunk a Társadalom és gazdaság ro­vatban. Diskay Lenke és Varga Hajdú István grafikáit ismerhetjük mgg a Somogy legújabb számában. (Varga Hajdú István somogyi szüle­tésű, kiállítása ezekben a na­pokban Budapesten a Fényes Adoif-teremben látható.) Vöröskatonák Vőrösőrük Gyász Zászlóvivők Fegyverbe 1919 — Tanácsköztársaság Heitler László metszetei

Next

/
Oldalképek
Tartalom