Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

<SV itt m/r, u; ' ÍS\ SÍIIG PROLEIÁRJII,’ EGYESÜLJETEK! Ara: 1,20 Ft Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam 67. szám 1979. március 21., szerda Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaságra „11 ma nemzedékét ferradaímár elődeink példája lelkesíti!” Díszünnepség a Csiky Gergely Színházban A hatvan évvel ezelőtti di­cső 133 napra, a Magyar Ta­nácsköztársaságra emlékez­tek tegnap este a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Munkások, parasztok, értel­miségiek jöttek el, hogy ün­nepeljék a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfor­dulóját. Az elnökségben helyet fog­lalt az évfordulóra megyénk­be látogató kaiinyim párt­munkásküldöttség, melyet Pa­vel Artyomovics Leonov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a KaJinyini Területi Pártbizottság első titkára ve­sét. Ott voltak az 1919-es ve­teránok, s eljöttek a társa­dalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek képvise­lőt A magyar és a szovjet him­nusz után Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára köszöntötte a díszünnep­ség résztvevőit. Megnyitójá­ban többek között ezeket mondta; A Magyar Szocialista Mun­káspárt Somogy megyei és Kaposvári bizottsága, a me­gyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága nevében üdvözlöm ünnepsé­günk valamennyi résztvevő­jét. Köszöntőm az elnökség tagjait, őszinte megbecsülé­sünket és az utódok háláját kifejezve a Tanácsköztársa­ság somogyi veteránjait. Kö­zülük elsősorban Somogyi Pál_ elvtársat, akit a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az évfor­duló alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntetett ki. Sajnos, betegsége miatt nem lehet közöttünk. Elvtársi tisztelettel köszön­tőm testvérmegyenk, n an­nyin kepviseioi i, anik Pa vei 1 Ar.yomovics Leonov elv tars- i nas, az SZKP Központi tíi- zottsága tagjánaK, Kulinyin | megye első uutárának a veze­tésevei megyénkbe látogattak, hogy velünk ünnepeljenek. Köszöntőm az ideiglenesen i hazánkban állomásozó szov- ] jet Déli Hadseregcsoport egy­segének parancsnokai, Viktor Vasziljemcs Gnyigyin elvtár- ! sat. E napokban a magyar tör­ténelem kiemelkedő esemé­nyére, a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 60. év­fordulójára emlékezünk. Egy­ben azokra az elődökre, akik gyöngy betűkkel írták be ne­vüket a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom törté­netébe. Hat évtizede annak, hogy 1919. március 21-én az._orosz- országi elnyomottak és ki­zsákmányoltak példáját első- j nek követve a magyar prole- ' tariátus megteremtette Ma­gyarországon a dolgozó nép államát. 1919 tavaszán a so­mogyi munkásság és agrár­proletariátus is többet köve­telt a feudális viszonyokkal terhelt polgári demokratikus forradalom által biztosított, korlátozott jogoknál. Az ipari munkásság a gyá­rak és üzemek társadalmasí­tását, a cselédség és a falusi szegénység pedig a nagybir­tokok felszámolását követel­te. Ezek az osztályharcos megnyilvánulások Somogv­Kmt is a szocialista forrada- 1 lom felé mutattak. A balolda­li erők; a kommunisták és a szocialisták — köztük Latin- ea Sándor, Tóth Lajos, Szal­ma István, Szántó Imre, Győrffy Antal, Klemens Béla — vállalták a követelések tel­jesítéséért folytatott harc ve- vezetését Az 1919. március 10-én Ka­posváron hatalomra jutott di­rektórium a somogyi jogfosz­tottak és kizsákmányoltak akaratának megvalósulása volt. Ezzel megyénk forradal­mi erői a gyakorlatban is be­bizonyították, hogy a prole­tárdiktatúra kivívásának le- j hetős'ége élő realitás. Mi, so­mogyiak büszkék lehetünk ar­ra, hogy itt rpár a Tanácsköz­társaság kikiáltása előtt meg- j kezdődött a nagybirtokok ki­sajátítása, és az országban elsőként termelőszövetkeze­teket hoztak léire. Eredményeink, a mostani országépítő munka, munkás­osztályunk, népünk kiállása a békéért, igaz hazafisága és proletár internacionalizmusa bizonyítja: azon az úton já­runk, amelyért 1917-ben Le­nin és követői, s amelyért 1919-ben népünk legjobb fiat harcoltak. Ezután Böhm József, a me­gyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Böhm József ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Ebben az évben ünnepeljük a dicsőséges Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának, hő­si harcokban született eredmé­nyeinek 60. évfordulóját. Hazafias és internacionalis­ta kötelességünk, hogy nem­zetünk. történetének ezt a fe­lejthetetlen 133 napját újra és újra felidézzük emlékeze­tünkben. Tartozunk ezzel dol­gozó népünknek, hős mártír­jainknak és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Az 1918—19-ben lezajlott forradalmi események egy­mással szorosan összefüggő, a forradalom menetében egysé­ges folyamatot alkotó sors­fordulói történelmünknek. Ma világosan látható, hogy ami Magyarországon 1918 őszén és 1919 tavaszán tör­tént, az nem történelmi epi­zód, nem rövid kitérő ' nem­zetünk történelmi útján, ha­nem betetőzése, összegezése, csúcspontja a régi küzdel­meknek, és egyben forrása, elindítója, előkészítője volt a jövendő harcainak. Hazánkban akkor a forra­dalmi helyzet kialakulását elősegítette az oroszországi forradalmak mozgósító hatá­sa; a népek csalódása a há­ború tragédiájába sodró kor­mányaikkal szemben; a mo­narchia felbomlását követő válság; népünk vágya a bé­kére, egy új társadalomra. Az elnyomott magyar tö­megek kirobbanó lelkesedés­sel üdvözölték orosz testvé­reiket, és e dicső példa nyo­mán fokozták harcukat. Ná­lunk is megrengett a föld. Böhm József ezt követően arról beszélt, m’lyen szenve­déseket okozott a magyar népnek az első világháború, s hogy az elégedetlenség nyo­mán miként érlelődött a for­radalmi helyzet. Emlékezte­tett az 1918-as polgári de­mokratikus forradalom győ­zelmére, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulására. — Lelkes, forradalmi han­gulattól izzó napok voltak azok. 1919 januárjában, feb­ruárjában már »tűzország Magyarország«, ahol »Száz­ezernyi parittyás Dávid készül bízón, dalolva ...« az útolsó, győzelmes rohamra. Hiába börtönözték be a kommunista vezetőket, a történelmi szük­ségszerűség parancsára elin­dult forradalmi folyamatot már sem megtörni, sem meg­állítani nem lehetett. 1919 márciusában a polgári kormányzat már nem volt ké­pes megoldani az előtte tor­nyosuló külső és belső felada­tokat A magyar polgári de­mokratikus forradalom szem­betalálta magát a világhábo­rúban győztes imperialista ha­talmakkal, amelyek ellenséges fellépésükkel nehezítették hazánkban a polgári demok­ratikus rendszer megszilárdu­lását. Ugyanakkor a kormány belpolitikai intézkedései nem elégítették ki az ország dol­gozó népét, mert jogos köve­teléseit nem teljesítették. Az országért, a népért ér­zett felelősség vezette a kom­munistákat, hogy a munkás­osztály élére álljanak, és a polgári forradalmat szocialis­ta forradalommá változtassák. A díszünnepség szónoka föl­elevenítette az 1918 őszén, 1919 elején megyénkben lezaj­lott történelmi eseményeket, azután,így folytatta: — Somogybán a munkásság követeléseinek eredménye­ként március 10-én — tizen­egy nappal a Tanácsköztársa­ság kikiáltása előtt — három­tagú direktórium — Latinca Sándor, Tóth Lajos és Peiin- hoffer Lajos — vette át a me­gye vezetését. A mezőgazdasági uradal­makban már a munkáshata­lom kikiáltása előtt megin­dultak az agrárproletariátus ezreinek földfoglaló, szociali­záló és termelőszövetkezetet alakító mozgalmai. A Latinca Sándor által elindított terme­lőszövetkezeti mozgalom gyor­san terjedt Somogy megyé­ben, és átcsapott az ország más területeire is. 1 1919. március 21-nek napja hat évtized távolából is cso­dálatos fénnyel ragyog föl előttünk. Ez az életadó fény azt bizonyítja, hogy 1917. no­vember 7-e nem orosz sajátos­ság volt csupán, hanem min­den népre, nemzetre ható egyetemes jelentőségű ese­mény. A magyar proletárfor­radalom győzelme — ha rö­vid időre is — hozzájárult a forradalmi helyzet megterem­téséhez Közép-Európában. Ezután somogyi és országos példákkal bizonyította, hogy mi mindent tett az új hata­lom a nép érdekében, majd hangsúlyozta: (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepi ülés Budapesten a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján \ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden a Parlament kong­resszusi termében ünnepi ülé­sen emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 60. évfordulójáról. Az ünnepi ülés elnökségé­ben foglalt helyet Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losoncéi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Nemes Dezső, a Nép- szabadság főszerkesztője, Sar­lós István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ugyan­csak az elnökség tagja volt: Andics Erzsébet akadémikus. Györkös Sándor, a Csepel Vas- és Fémművek szocialis­ta brigádvezetője, Hidas An­tal költő, Huny a István nyug­díjas, a Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Keszi Ferenc nyugdíjas bá­nyász, László Aladár nyugdí­jas, Lovas László, a Duna Ci­pőgyár cipész szakmunkása, szocialista brigádtag. Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Práth Károly nyugdíjas, Sebes Sán­dor nyugdíjas, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága titkárságának tagja, Sípos Zsigmondné, a Fékon ruházati vállalat vasalónő szakmunká­sa, szocialista brigádtag, Sze~ rényi Sándor nyugdíjas. az MSZMP " KEB titkárságának tagja, Szobek András nyugdí­jas, Tássonyi Kadocsa, a Kő­olaj- és Gázipari Tervezővál­lalat szakági főmérnöke, a KISZ KB tagja. Részt veitek az ünnepségen a Központi Bizottság, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság, az Elnöki Tanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének, az országgyűlés tiszti 'karának, a Miniszterta­nácsnak és a SZOT elnöksé­gének tagjai, s a padsorokban helyet foglalt a politikai, a gazdasági, a társadalmi élet számos más vezető személyi­sége is. Jelén volt az ünnepi ülésen a magyar forradalmi munkásmozgalom sok régi harcosa, valamint az évfordu­ló alkalmából kittüntetett ve­teránok népes csoportja. Ott voltak az ünnepi megemléke­zésen szocialista társadal­munk legkiválóbb építői, a szocialista brigádvezetők, az élenjáró szellemi és fizikai dolgozók, a KISZ-es fiatalok képviselői. / Az ünnepi ülés részvevője költ a Szovjetunióból érkezett internacionalistáknak, a ha­zánk felszabadításában, a ma­gyar—szovjet barátság erősí­tésében kiemelkedő érdemeket szerzett szovjet embereknek a küldöttsége, továbbá a Szov­jetunió Kommunista Pártja moszkvai városi bizottságá­nak delegációja. Részt vett az ülésen a budapesti diplomá­ciai képviseletek több veze­tője is. Az ünnepi ülést a Himnusz elhangzása után Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke nyitotta meg. Ezt követően Nemes Dezső mondott ünnepi beszédet. _ Büszkén magunkénak valljuk a Tanácsköztársaság történelmi örökségét Nemes Dezső ünnepi beszéde 1919. március 21-én Magyar­ország proletariátus, a falusi szegénység aktív támogatásá­val és más dolgozó rétesA rokonszenvét is megszerezve, az egyesült párt vezetésével meghódította a hatalmat, meg­teremtette a Magyar Tanács- köztársaságot — mondotta Nemes Dezső, majd visszate­kintett nemzeti történetünk e nagy eseményének előzmé­nyeire. Hangoztatta: — A munkásosztály egyön­tetű akaratából, politikai ere­jének túlsúlyra jutása , révén létrejött hazánkban az első proletárhatalom, amely hivat­va volt új korszakot nyitni az ország történetében, a nemzet fejlődésében. — A Magyar Tanácsköztár­saság létrejötte nagy rokon- szenvet váltott ki a proletariá­tus körében az országok egész sorában. Határtalan lelkese­déssel üdvözölték a szovjet föld népei, amelyek harcban álltak forradalmi hatalmuk védelméért. Örök időkre szó­lóan méltatta Lenin a magyar proletárhatalom nemzetközi jelentőségét, kiemelve sajátos vonásait is, így létrejöttének békés jellegét. — A munkáshatalom súlyos örökséget vett át a megbukott tőkés-földbirtokos rendszer­től, amely rendkívül kimerült országot hagyott maga után. A tanácshatalomnak .tehát rendkívüli erőfeszítéseket kel­lett tennie, és tett is, a ter­melés és az elosztás megszer­vezésére. A tanácsrendszer gyors kiépülése és működése, a pénzintézetek, az ipari és a kereskedelmi vállalatok ál­lamosítása, a népgazdaság megszervezése, a szűkös lehe­tőségek közepette is a dolgo­zók ellátásának bizonyos ja­vítása, jelentős szociálpolitikai intézkedések kezdeményezé­se és bevezetése, a mánka- és életkörülmények emberibbé válása mind-mind mutatta, hogy a dolgozók üj világa épül. Ezután így folytatta: A proletárhaza védelmében létrejött a magyar vörös had­sereg. A forradalmi honvéde­lemnek alapja minderikelőtt a munkásság elszántsága, to­vábbá mindazok segítsége, akik tisztelettel tekintettek az antanttal dacoló ■ tanácshata­lomra, és készek vol tak támo­gatni az ország védelmét. — A munkásság nagy erejű fellépése az (április végi, a május eleji napokban, amely elhallgattatta a kishitűeket és elszigetelte a kapitulánsokat, a győzelmes május végi, jú­niusi északi hadjárat arany betűkkel íródott be hazánk történetébe. — Az antant katonai túl­ereje megdöntötte a Duna völ­gye első proletárhatalmát Is­mételten a magyar nép nya­kára ültette a tőkés-földbir­tokos uralmat amely kegyet­len bosszút állt. A fehérterroir ezreik életét oltotta ki, tízez­reket zárt hosszabb-rövidebb időire börtönökbe és inter- nálótáborokba, s tízezrek csu­pán az ország elhagyásával tudták elkerülni, hogy áldoza­tai legyenek a véres leszá­molásnak. Azonban a remény a ne­gyedszázados fasiszta uralom idején megingathatatlan erő­forrása volt a forradalmi küz­delemnek. Támaszkodott arra, hogy létezik és fejlődik a szovjetek hatalmas országa, amely sikerrel harcolt az im­perialista világ nagy túlerejé­vel, rendíthetetlen politikai és erkölcsi támasza maradt a vi- lagforradalomnak, amelyet el­indított . . — A Tanácsköztársaság emlékében testet öltő hagyo­mány igen fontos része a pro- letárság politikai egységének létrejötte, a kommunisták és a szocialisták bekövetkezett egyesülése. E történelmi té­nyen Peyerék leghevesebb antikommunista propagandá­ja sem változtathatott. Ez a hagyomány nyert új erőt a két munkáspárt 1944. október 10-i egységmegállapodásában. (Folytatás a 2. oldalon) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom