Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
Második helyen a Rákóczi |M%Mt■ • C AtoMQ _.r> teáim sejtetni, hogy mire képéé, ha erőnlétileg följavul Duecbák rövid idő alatt azt hozta, amit vártunk: jött és góH lőtt Ax ellenfél csapatában Is sok volt a Jó teljesítmény. Farkasdinak döntő érdemei vannak, hogy csapata ennyivel megúszta a találkozót Rajta kívül Csóka. CaoQény éa 'Varga játékát ken kiemelni. Bórtfai Jól kézben tartotta a mérkőzést, amely nagyon sportszerű keretek között zajlott le. A 11-es meg nem adásával azonban hibát követett eL Jutási Róbert • További eredmények: Dorogi AC—Soproni SE 1:0, Saba- ria SE—Szekszárd 1:0, Oroszlány—H. Rákóczi SS **, Komló—Fűzfő 1:0, Bauxitbányász—MÁV NTE 3 ÍZ, Bakony Vegyész—Pécsi VSK 2:2, Rép- celaltí Bányász—Péti MTE 3:2, Ajka—KOMÉP 1:0. . A bajnokság 1. PVSK 2. Kaposvár 3. Komló 4. MÁV D. 5. Bábolna 6. Ajka 7. Olajb. 8. Sabaria 9. Tapolca 10. Sez-kszárd 11. Sopron 12. Pét 13. Bakony 14. Dorog 15. MÁV NT« 16. Répcelak 17. KOMÉP 18. OrosrJ. 19. Fű^fö 20. Rákóczi 25 16 25 11 25 13 25 12 25 10 25 9 25 10 25 8 4 47 2 33- 4 286 367 25 8 309 33- 7 1910 30- 10 21- 5 II 23- 11 8 31- 8 10 28- 8 10 197 11 21- 5 12 29- 4 13 258 11 24- 8 11 13- 7 12 24» 57 ■15 34 •10 34 26 31 ■24 28 26 26 30 26 18 26 29 24 23 23 27 23 39 23 32 22 25 22 30 21 39 21 31 20 35 20 30 20 32 19 Somogyi mttvé**eii szemle Amatőrtárlat Kadarkúton A' ' 'fi A í, ^ ' .... ■. »<' Aa íjnmsn igazolt Fürtös két védővél csatázik, A keleti csoport élmezőnye: 1. DVSC 25 19 S J 52-14 41 2. Nyíregyháza 25 IS 5 4 38-12 37 3. Eger 25 14 S 5 44-24 34 A közép csoport élmezőnye: 1. Volán SC 24 15 « 3 38-IS SS 2. Budafok 24 11 8 5 41-28 30 3. KKFSE 24 U 8 S 42-32 30 Várhatóan nagy érdeklődés fogja kísérni a somogyiak részéről a vasárnap sorra kerülő PVSK—Rákóczi rangadót. A Volán épp ezért megfelelő számú jelentkező esetén kü- lönautóbuszt — illetve autóbuszokat indít Pécsre. Jelentkezni a Berzsenyi utcai Volán irodában lehet. Megyei labdarúgó-bajnokság (folytatás a 4. oldalról) A mérkőzés nagy részén egyénin erők küzdöttek. A jobban hajrázó hazaiak végül is megérdemelten nyertek. GóiUövő: Ható. Jók: Baibká, Fifcagios, Hajdú I., illetve Horváth, Lesz, Kiss K. Marcali ifi—Márnyé ifi 10:1 Bősz Adam BoglárleUei Spartacus— Lengyeltóti 2:0 (1:0) Lengyeltóti, 450 néző. V.: Hajdú. BogtárleBe: Both — Bl miner, Kenéz, Vázsonyi, Riba, Pusztai, Berdán, Sods, Bán Takács Gy., Takár« B. Edző: Papp Gyula. Lengyeltóti: Sántha — Hosszú, Kesztyűs, Mezriezki, Práger, Riba, Schmlda, Miseta, Debity, Tuti, Vacsi II. (Oszlánszki). Edző: Haszon Lajos. A nagy érdeklődéssel kísért találfcozón a nézők jó iramú, kemény küzdelmet láthattak. A vendégek megérdemelten szerezték meg a két pontot. GöLlövők: Takács Gy., Riba, Jók: Kenéz, Riba, Berdán, illetve Sántha, Mezriezki. Lengyeltóti ifi—Boglár, lellei Spartacus ifi 3:1 Horváth Láazld Siófok—Nagyatád 5:1 (2:0) Siófok, 600 néző. V.: Péter Siófok: Zsuponyó (Szauer) — Bakó, Kékesi, Fiath, Riedl, Szabó, Pordán, Horváth J.t S&bján, Horváth L.9 Stumpf old (Kriszbai). Edző: Nagy György, Nagyatád: Zsobrák — Utasi, Brezovzsky, Czimbalek, Roznik, Horváth (Szabó), Pintér, Mohácsi, Harcz (Steiner), Czár, Simon. Edző: Fűlsz János. A hazai csapat végig hatalmas iramot diktált, s megérdemelten győzte le a kéményén, sőt helyenként durvám játszó atádiaikat Góllövők: Horváth L. (2), pordán, Stumpf old, Krisabai, illetve Utasi 11-esbóL Jók: Bakó, Kékesi, Riedl, Szabó, Horváth L, illetve Utasi, Simon. Rozináik. Nagyatádi ifi—Siófok ifi 1:0 Molnár József A forduló válogatottja: Müllner (Latirva SE) — Szálai (VBKM Vasas), Batkd (MVSE), Kadl&csfcó (Boglár- leUei M.), Riba (Boglárlellei Spartacus), Vend! (Tab), Szabó (Siófok), Horváth (Lábad), Horváth L. (Siófok), Orsós (Táncsics SE), Bántó (Táncsics SE). A bajnokság állása: r. Táncsics 29 15 4 1 44-14 34 2. Kiss J. SE 20 16 1 3 57-11 S3 3. Boglárlellei Spart. 20 14 4 2 47-28 32 4. VBKM V. 20 13 3 4 44-20 29 5. Lalinca SE 20 12 5 3 40-21 29 6. Siófok 20 11 5 4 42-19 27 7. Barcs 20 8 8 4 22-14 24 8. N.-atád 20 8 4 8 41-31 20 9. Kadarkút 20 8 1 11 37-39 17 10. Mernye 20 8 5 9 29-35 17 11. MArcali VSE 20 7 4 9 25-37 14 12. Lábod 30 6 3 11 23-59 15 13. B.-földvár 20 5 4 11 23-44 15 14. Csurgó 20 3 5 12 19-42 11 15. Karád 20 3 5 12 20-47 11 16. Tab 20 4 3 13 20-48 11 17. BoglárJelSeS ML 2» 4 2 14 17-55 10 18. Lengyeltóti 20 3 2 15 30-52 8 — Sikeres lövészversenyt rendezett vasárnap a siófoki Ifjú Gárda városi parancsnoksága Balatonföldváron, valamint az MHSZ siófoki területi lövészklubja a Tanácsköztársaság évfordulója tiszteletéré A téli érték lámpafényes próbatermeiből színpadi reflektorok elé lépnek a megye amatőr együttesei ezekben a hetekben. Vasárnap Kadarkúton az id. Kapoli Antal Körzeti Művelődési Házban megnyílt a kaposvári és a járás területén élő amatőr képző- és iparművész alkotók bemutatója A nagy tornacsarnokot berendezték a műfaj seregnyi élvonalbeli művével. A hivatásos képző- és iparművészek válogatta anyag beszédes tabló a megyeszékhelyen és a járásban élő amatőr alkotók sokrétű tevékenységéről. A magas mérce révén biztonságos képet kapunk a terület amatőrmozgalmának kivételes értékeiről. Szerencsés döntés alapján ide sorolták a népművészetet is, bár érdemes vitatkozni azon, hogy itt kit tekintsünk amatőrnek. A szövetkezeti bedolgozó népművész vajon erre a szereplésre tarthat-e jogot, vagy számára más alkalom biztosított? Az országos pályázatok tág teret adnak a hivatásos fazekasoknak, faragóknak, Végül ott bizonyíthatnak igazán. A körültekintőbb szemlekiírás választ adhat majd erre a kérdésre jövőre. Ám. hogy jó kezekben van a szemle, az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom, bizonyság a magas színvonalú kiállítás. A szorgalmas néző sok érdekes, vonzó alkotásban gyönyörködhet, rangon aluli művek nem csúsztak át a zsűri szűrőjén. Átlagon felüli művek csaknem mindegyik műfajban találhatók. Tibol László grafikái, Somogyvári József akvareiljei, Gáspár András olajképei. Magyar Tirádámé textiljei — batik kárpitjai —, Csikós Nagy Márton kisplasztikái. Kovács József faragásai és Pozsár Lajos ko- rongozott használati edényei kdemelkedőek. Tetszett László Levente Kikötő, Irányi Béla Tél a Zselic szélén, Svenda István Nagyszélű kalap című grafikája, Molnár József több akvarellje, dr. Szalag Zoltán, Horváth Miklósné zománcképe, Majoros Józsefné, Vadas Tibomé batikja, Dabóezi József ötvösmunkája, Domokos Béla faragása, s ízelítőt kaptunk a vidék gazdag népi faragó hagyományainak ápolásáról is. Van-e szerves kapcsolat a megye művészeti élete é® az amatőrmozgalom között? SoSomogyvári József akvarellje: örház. sem szabad a határokat mereven meghúzni, az értékteremtés szempontjából aligha lehet ilyen megkülönböztetés alá vetni a műveket. Ám az amatőrmozgalom célja alapvetően megkülönbözteti a tevékenységet a hivatásosakétól. Az amatőrmozgalom és a képzőművészeti élet szoros kapcsolatáról árulkodik jó pár itt látott alkotás. Somogyvári József újabb akvareiljei szembetűnő fejlődésről vallanak. E színvonalon már nem tehetünk különbséget amatőr és hivatásos tevékenység között. Tibol László elsősorban grafikáival zárkózik föl ehhez a színvonalhoz Gáspár András még fokozhatja festői kifejezését. Magyar Tivadarné Hon- ty Mária sajátos művészetén nevelkedett, batikjai — noha nem tükrözik egyéni elképzeléseit — a kivitelezésben bizonyítják képességét Csikós Nagy Márton ismert és elismert amatőr szobrásza a megyének, tehetsége alapján már fölmérte a saját területét: ezen belül biztosan mozog. Tágíthatja ezt a világot, de megtett útja mindenképpen meghatározza .fejlődését. Da- bóczi József szintéin több örömét lelhetné, ha nemcsak képekben gondolkodna, hanem — mint ez alkalommal is bizonyítja — az ötvösművészet szélesebb skáláján mozogna. Domokos Béla faragásai súrolják ugyan a szuvenír tárgy- készítés határát; efölé emelkedhet, ha nemcsak megrendelőkre talál, hanem megfelelő irányítóra is. Ez pedig csak tőle függ. összességében igen elégedettek lehetünk a somogyi művészeti szemle kaposvári és járási amatőr képző- és ipar- művészeti kiállításával. A néző kellemes érzéssel csukhatja be maga mögött az ajtót: emlékezete még vissza-visszatér Kadarkútra, a művelődési házban látottak gazdag tárházába. Horányi Barna Gerencsér Miklós | | FERDE HÁZ \ Mivel nem torkolták le somnál, ideje volt folytatni.- Félő, ha a pénz után kez- enék szaladni, Lassan-lassan i én szememben is szemétté álma mindaz, amire ma még sküszöm. Addig szaladnék, ííg örökre lemaradnék ön- lagam mögött. Sivár esély, em kell. Homályosan arra gyanako- ott Dezső, hogy közvetve ró1 i beszél a sógor. De nem íerte elhagyni az anyagi vi- sonylatok biztos terepét — Bravó! — kiáltott fel súfolkodón. — Végre tudjuk, ogy bolond is van a család- an! Ezzel ki is fogyott az árinál ja. Letörte az eredmény- úenség. Hirtelen friss leve- őre kívánkozott, minél távo- ibbra a tanártól, akit e pil- inatban fenntartás nélkül XV. Karonfogva vezette végig ezső kiöltözött feleségét a irágzó , külvárosban. Ogy öntöttek, azért sem savasodnak bfc.e a családi vitába. Imennek lazítani kettejük ülőn örömére a Repkény szpresazóba, ahol Schwarz- opf úr, a maszek cukrász lunómbi! legkiválóbb (agyút jat méri. márpedig köztu- ott, bőgj Dunántúl*» igen sok helyt kapható elsőrangú fagylalt. Dezső is kicsipte magát, de csak amúgy hevenyészve. Fölvette alpakka nadrágját, azzal a díszes övvel, amelyet épp a feleségétől kapott ajándékba negyvenharmadik születésnapjára. Daliás mellkasán már-már kérkedve mutogatta merész mintázatú ingét: szerfölött nagy és élénk színezetű kockás minták ékesi- teték azt az inget, mintha a Sárga Csikó valamelyik abroszából szabták volna. — Ügy hallottam, mostanában zöld fagylaltot is készít Schwarzkopf úr — újságolta Dezső udvarló hangon a feleségének. — Állítólag Erdőmester a neve.-. Azt megkóstoljuk. ' — Levert vagyok — siránkozott Paula. — Még tönkreteheti tervünket az a Károly. — Ne búsulj, én majd teszek róla. Kiklopfolom belőle az igent. És tekintélyesen, vasárnapi tartással vonultak át a betonjárdán, a kertváros juharfái alatt. Jobbról a dárdakerítések végtelen sora, balról a sírhantokra emlékeztető virágágyások petúniával, árvácskával, kardvirággal. A nyílegyenes járda végében, a mélyre csüngő juharlombok árnyékában egy cifra trafikosbóde díszelgett, oldalán az Aeros cirkusz oroszlános plakátjával. Innen, a tra- fikosbódé mögül bukkant elő Márti. Gyönyörűen és könnyedén. Magas, karcsú lány, bron- zos hajtömege laza kötegbe csavarva, szabadon hagyva hosszú nyakának bájos ívét Fehér tenisznadrág és ibolyakék fiúing volt rajta. Meztelen combja és karja barnán tündökölt. Mihelyt meglátta szüleit, hatalmasat lódított sporttáskáján és futásra lendült, mint a sprinter. — Szervusztok, őseim! — kiáltotta már messziről, hozzájuk érve csaknem ledöntötte őket a lábukról hirtelen csókrohamával. — Hát te merről repültél Ide? — hebegte a megrökönyödött apa. — Lillafüredről!... — Gyere, hadd nézzelek — kukorékolta meleg örömmel Paula. Még a könny is elfutotta a szemét. — Milyen szép vagy. Milyen mesés a színed. Jó volt a kiránduláson? — Remekül sikerült! Nevettünk, nevettünk, állandóan nevettünk! Álom az egész . . . Kitűnő érettségi, új ház, meg ez a gyönyörű nyár. Ráadásul a felvételim is sikerűit! Mit tudtok Imréről? . . . Mókázva újságolta az apa: — Szeretne már benősülni, de nem voltál itthon. Tegnapelőtt megkínálta anyád sárgarépa főzelékkel. Azóta nem láttuk. A boldog lány valósággal szüleinek dőlt, macskásán unszolta őket. — Hála istennek, még mindig a régiek vagytok. Gyertek... Na gyertek! Nem látjátok. hogy mennyire kívánkozom haza? — Mi meg * Repkénybe mennénk, egy ki» fagylaltra — mondta tétovázva Paula, hátha szabadon engedi őket a lány. De az nem tágított. Húzta szüleit hazafelé. — Veletek megyék én Is, csak előbb le akarok tusolni a saját fürdőszobánkban. Most, mindjárt. Aztán megyünk a Repkény be. Apa és anya összenézett: Márti csak azt látta ebből, hogy beletörődnek akaratába. Gondtalanul csevegett: — Előre kikötöm, hogy a szobámat én rendezem be. Saját ízlés szerint! Megint összenéztek a szülők. Dezső kerülte a beszédet, inkább elvette lányától a kerekre tömött sportszatyrot. XVI. Ebben,a nyári késő délutánban volt valami emberien bizonytalan. Dán,ka Károlyon érzéki ingerek áramlottak át, idegeiben az ölelési akarat építkezett, ugyanakkor egyfajta belső intelem tagadni próbálta a készülődést. Editnek ugyanilyen hangulata volt. Éppen attól volt oly vitathatatlan az összetartozásuk, hogy mindig együtt változott kedélyük hőmérséklete. Józanul beszélt, ám a szavakat átfűtotte asszonyi bizalmával. — Vergődjünk végre zöldágra. Egyezz bele és kész. A kérést nem, de a hangvételt szerencsésnek tartotta Dünka. Nyomban átvette: határozottan beszélt, de a bizalmasság közvetlenségével. (folytsijuk) Ne sajnálja a száját kinyitni Beszélünk, beszélgetünk. Traccsolunk és trécselünk, eszmét cserélünk és vitatkozunk. Szavainkoan az egész világ. Egymásba fűzött mondataink fényes tükrök: érzések, gondolatok visszfényei. Elejtett szavunk, a sok hétköznapi beszéd kordokumentum. Amint élünk, úgy beszélünk. A lakásról, a munkahelyről, házasságról, szerelemről, kedvteléseinkről. örömünkről, mérgünkről, környezetünkről. így van ez most, s igy volt ez régen is. Mindig. A szó'kapocs az egyén és társadalmi környezete között. Ezért a tömény társadalmi valóságot kapjuk még akkor is, amikor tankönyvek nyelvgyakorlásra szárú szövegeit tanulmányozzuk. A Magvető Kiadó Magyar tallózó sorozatának második kötete (Ne sajnálja a száját kinyitni) ad ízelítőt elmúlt századok nyelvkönyveinek gyakorló szövegeiből. Sikeres vállalkozás. A kötet olvasása kitűnő élmény azoknak, akik kedvelik az ízes nyelvi fordulatokat, akik arra kíváncsiak, hogyan éltek. miben hittek eleink. E tanító célzattal öszeállított párbeszédecs- kék nem «-felkavarok, nem mélyen szántók, de korukat, koruk embereit, s az embertársak kapcsolatait mélyen jellemzők« — írja Örkény István, a válogatás előszavában. Társas szokások, az érintkezés gondosan szabályozott illemkódexe, udvarias formulák («Engedjen meg, hogy terhére lenni bátorkodom«), cseve- lyek «kávé ital és herba thea« mellett, pletykák és hosszú alkudozások posztósnál, nyergesnél, lóárusnál, kuruzslónál, viselkedés a színházban, bálban. s vizsgiaiat a vámnál, hol —kobzás tétetik« — ezekből áll a gyűjtemény. Több mint háromszáz év szokásait és életét ölelik át e rövid dialógusok. Az első, amely még hosszú ideig mintául szolgált, nyelvkönyvet szerkesztő mestereknek és scriiptoroknak, 1531-ben készült, Heyden Sebald: Gyermeki beszélgetések címmel. A későbbi német—magyar, francia—magyar nyelvmestereket és az idegen beszédű maka- csok nyelvének egyéb kerékbetörőit nem röstellték olyan hírességek írni, mint Bél Mátyás, Verseghy Ferenc, Garai János és Vörösmarty Mihály, más szerényebb hírű szerzőkkel együtt. A kor, amelyben e gyakor- latocskak születtek, a magyar nyelv «kamasz«- és felnőtté érésének kora. A hivatalos német és latin mellett az anya- nyelv még rtieglehetősen mostoha. «A tanárok — írja Szegfű Gyula — csak akkor lehettek a gimnáziumi tanári karnak teljes jogú tagjai, ha sikerült nekik magyar tanszéküktől megszabadulva más, valóban rendes tanszékre jutniuk.« A könyvben olvasható Verseghy-szemelvény is megrendítő dokumentuma az anyanyelv elhanyagolt állapotának, perifériára szorulásának. S ez a Verseghy-gyakor- lat már szétfeszíti saját »műfaji« kereteit: szenvedélyes vitairattá válik. (A magyar nyelvről.) A gyakorlatra szánt párbeszédeket, éppen a magyar nyelv megújításának szándéka vezette, hogy a modem közlendők tolmácsolására hajlékony eszközzé váljon. Ma mégsem ezért érdemes olvasni a gyűjteményt Történelmünk, múltunk iránt magasra lobbant az érdeklődés. Letűnt korok eseményeinek, eszményeinek, életének árnyalt ismerete nélkül nehezebben értenénk a ma történéseit. S a maga módján ezt a célt szolgálja ez a kis swűjtemény. Olvastán hol kacagunk, hol hümmögő fejcsóválással, hol belefeledkezve faljuk a sorokat. Szórakozva és néha jegyzetfüzet után nyúlva. Cs. T.
