Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
Vías alatti régészet Cégér-reneszánsz: Bormérőknek lombkoszorú Másodvirágzássikait élik a sokiáig kiveszőben levő cégtáblák. A gomba módra szaporodó Royal, Imperial. Continental, Hungária elnevezéseket mind töi>b olyan felírás tarkítja, minit Fehér hattyú, Pepita oroszlán, Angol királynő, Rézkancsó. A régi, patinás hangzású üzlet jelzők — a rek- lámpszáchológusok szerint — annak köszönhetik reneszánszukat, hogy kimént, ridegséget árasztó utódaiknál nagyobb garanciát nyújtanak a vendégnek arra, hogy odabent jól fogja magát érezni. A ma már jórészt csak művelődés- és ipartörténeti emléket jelentő »cégérek« egykor fontos szerepet játszottak. Az iparos- és kereskedő világban afféle néma útbaigazítók voltak: szükség esetén még az olvasni nem. tudót is elkalauzolták az iparoshoz, boltoshoz, patikushoz, borbélyhoz, de rouitatták az utat a kocsma roshoz is. Ezeknek a manapság jószerével kibogozhatatlan hieroglifáiknak a jelbeszéde idők során nemegyszer változott. Így a még ma is ismert, vakítóan fényes borbélytányér . például pályafutása elején nemcsak szépítkezésre hívogatott, hanem mivel a mesterek egyben fürdősok is voltak, a tányérok egymáshoz való csapkodásával a fürdővíz elkészültét adta tudtuk A kézművesék cégérei általában fából és fémből készüllek. Az igényesebb mesterek azonban nemegyszer ködomborroűvet fiaxag/tattak ki házuk falára, kapujuk zárókövére. Az iparosok meeterségcí- merei különbözőek voltak: a kőfaragóiké a mérövessző, a kőműveseké a vafkolólapát, a tímároké a vödör, a sorfözőké a hordó, amelyből komló nő kai, a kádároké a körzős hordó, a lakatosoké az aranyozott kulcs. A 'kovács díszes patkókat akasztott ki, a szappanos egy köteg gyertyával, a kesztyűs színesre festett bádogkesztyűvel, az esztergálycs maga faragta tekebábuval, a csizmadia fiából faragott csizmával jelezte mesterségét, a fuvaros lófiejet faragta tóit A kalapos hírverő eszköze aszerint alakult, hogy a mester milyen fejfedőt gyártott: más volt a pörgekalapot, más a háromszögletűt, és megint más a mindkettőt készítőé. A bormérők is nagyon árnyaltan reklámoztak. Lombko6zorú volt a jelbeezédük, de ahol hároméves bort árusítottak, ott forgácsai és szalmafoina- dékkai, a kétévesnél pedig csak forgáccsal is beérték. Az újbort hirdető lomlbkoszorún piros vagy fehér szalag mutatta az itóka színét. Az óbort szalmakor észttel jelezték. Debrecenben viszont a dunántúli nedűket csak gyalogfe- rnyővel vagy borostyánnal hirdethették. A kocsmák és fogadók cégéred a reformkortól szaporodtak el. Ezek között leginkább olyan elnevezések találhatók, mint angyal, bárány, korona, rendszerűm, fehér és arany jelzőkkel. A fogadósok kedvenc cégórtémái voltak az állatok: cethal, elefánt, fácán, galamb, griff, hattyú, lúd, nyúl, páva. A növények közüli a szőlőé volt az elsőség, de sörös helyeken a komló is helyet kapott. A rózsa egyes és hármas példányban látható a korabeli cégéreken,: csillag és nap ragyog egyes vendéglők bejárata felett. A cégérezők érzékenyen reagáltak a történelmi eseményeikre. Amikor Mária 'Terézia férjét megválasztottak német császárnak, a Három kapáshoz címzett mulató hirtele- rtében Római császár névre változott. így lett a soproni Vörös ökörből a reformkor lázában máról holnapra Magyar király. A cégértáblák színekben dúskálták. Rendelőik nem sajnálták a pénzt, és neves művészekkel dolgoztattak. Szorultságéban Barabás Miklós és Than Mór is festett cégért. A cégérnek azonban nemcsak a hírverésben jutott szerep. A céhkorszakban csak az akaszthatta cégérét az utcára, aki segédből mester lett. A legsúlyosabb büntetés viszont az volt, ha a céh a mesterrel bevonatta cégérét. A köznyelvben azonban érdekes I módom a »cégéres« kifejezés ellentétes értelmet kapott: »cégéres hazugság«, »cégéres bitang«. O. B. A Jelenkori dem módszereket és eszközöket használ a víz alatti kutatásokban. A televízió használatával sok vízbe elsüllyedt tárgyat találtak már meg. Sokat segít a szonár nevű berendezés is, amely az ultrahang visszaverődésén alapszik. Természetesen a víz alatti sztereo fényképező berendezés is nélkülözhetetlen a kutatásihoz. Könnyűbúvárok is régóta dolgoznak már a régészet szolgálatában. A víz alatti »ásatást« ma már nagy teljesítményű iszapelszívó berendezés is végzi, amely rögzített sínen halad, és négyzetről négyzetre halad a kiásandó objektumom, például egy elsüllyedt hajón. Könnyűbúvár irányítja, akinek a biztonságáról többféle módon gondoskodnak újabban. Félgömb alakú, négy lábon álló, telefonnal fölszerelt ptexitaupplát horgonyoznak nehéz súlyokkal a fenékhez. A levegővel töltött kupola aDatt a búvároknak csak mell- magasságig ér a víz, tehát kiveheti szájából légzőkészülékének csutoráját, és nyugodtan telefonálhat. A fülkében tartalék légzőkészüléket is tárodnak, és a búvárnak — ha baj van a légzőkészülékével csak odóig kell úsznia, hogy segítsen magán. A kizsiiipeléshez használt fűtött, kényelmes nyomáscsökkentő kamra ugyancsak újdonság. Ez az unalomtól is megkíméli a régész búvárokat. A szabályozható légnyomású, gömb alakú fülke belsejében egyszerre négy búvár tartózkodhat. Bár a kamrát telefonnal és olvasnivalóval is ellátták, a felszínre Jutás hosszú ideje alatt a búvárok inkább beszélgetnek vagy sakkoznak. E fölszerelést először egy tizenhárom évszázaddal ezelőtt elsüllyedi bizánci hajó roncsainak a feltárásakor próbálták ki. A hajó mintegy 50 tonna terhet számíthatott, és legutolsó útján körülbelül 900 amfora — kétfülű cserépkorsó — bor volt a rakománya. Képünkön: Görög váza cse- réodarabjait taláftak a régész búvárok. A szállodakirály halála A biztonságos közlekedésért A közlekedés veszélyes üzem. Világjelenség, hogy a járművek számának és sebességének növekedése nyomán növekszik a közúti balesetek száma is. A balhetek számának a növekedése azonban az utóbbi években lelassult, és ebben nagy szerepe van az utak fejlesztésének, a járművek és a jelzőberendezések korszerűsítésének, műszaki vizsgálatuknak. A nagyobb mértékben még csak most motorizátódó országok — köztük a mienk — számára előnyös, ha a nagy forgalmú államokban súlyos károk és áldozatok árán szerzett tapasztalatokat »készen« vehetik át. Az utak mentén a jelzőtáblák akikor töltik be igazán szelepüket, ha szinte »megszólt«, ha az idegenek, sőt a júti közlekedés szabályaiból óba vizsgát nem tett gyalogos /is könnyen és egyértelműen /értelmezheti. Ugyancsak nagy segítséget jelentének az autóvezetők számára a sötétben — kívülről vagy belülről — megvilágított jelzőtáblák. De ugyanígy fontos a járművek jó világítása, a jól beállított fényszóró. Sok balesetet akadályoz meg az is, ha az útiakon tartósan járók köpenyét, kabátját fényvisszaverő prizmákkal vagy csillogó műanyag csíkokkal látják el. Közlekedés-műszaki újdonság az is, ahogy egyes országokban törekednek az autópályák jobb kihasználására. Reggelenként például a városok felé, esetenként az ellenkező irányban túlzsúfoltak az utak. Ilyenkor az autópályák mindkét sávját a csúcsforgalom szerint irányítják, a kis ellenirányú forgalmat pedig mellékutakra terelik. Belgiumban, Kanadában, az USA- bam, az NSZK-ban a sávok feletti jelzőlámpa szabja meg, hogy melyik sávon milyen irányba lehet haladni. Súlyos veszélyhelyzetet teremt, ha valaki rossz irányból halad rá az autópályára. Újfajta, autópályára festett forgalmi jelzéssel kísérleteznek most az NSZK-ban. Wiesba- demnél, a bischofsheimi autópálya kimenő sáv jóra cápafogakra emlékeztető útvonaljelzőt festették, nehogy a gépkocsivezetők rossz irányból térjenek rá az autópályára. Ezen a helyen ugyanis az elmúlt években sok baleset történt. Ha az újfajta jelzés beválik, az egész NSZK- ban bevezetik alkalmazását. Képünkön: a feltűnő »cápafog« az autópályán. Ma már Budapesten is van Hilton szálló, így hát a Hilton név számunkra sem ismeretlen — inkább talán az lesz meglepő, hogy a világ csaknem valamennyi nagyvárosában található szállodák valóban egy létező, élő ember nevét viselik. Illetve: viseltek, mert ez év első hetében 91 éves korában tüdőgyulladásban meghalt. Nem sokkal halála előtt, karácsonykor — születésnapján — még dolgozott, részt vett a hatalmas szállodahálózat irányításában. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok, amelyekre az amerikai lapok »Mr. Hotel« haláláról írva hivatkozni tudtak, 1965-ből származnak: akkor már 19 országban 65 szállodája volt, amelyekben 40 ezer szoba várta a vendégeket: az alkalmazottak száma szintén 40 ezer volt. Ezenkívül azonban az Egyesült Államokban 185 szálloda tartozott vállalatához, köztük a fogalomnak számító New York-i Waldorf-Astoria. Conrad Hilton 1919-ben kezdte: akkor vette meg ötezer dollárért az első szállodáiét, a Texas állambeli Cfis- cóban lévő Mobieyt. Szenvedélye volt a szállodaipar — és nem utolsósorban a szállodaszerzés —: legnagyobb sikere, amely vitathatatlanul a hotelszakma első emberévé tette, a Waldorf-Astoria 1949-ben történt megvásárlása volt, pontosabban hárommillió dollárért ő lett a divatos szálloda tényleges irányítója. A Waldorf- Astoria Corporationnel kapcsolatban már korábban is volt egy »nagy dobása« Hiltonnak, aki szerette azt mondogatni, hogy ő csak előbbre látott, mint mások, és jó időben kötött jó üzleteket: 1942- ben 22 500 dollárért félmillió dollár névértékű részvényt szerzett meg a Waldorf-Astoria Corparatiomtől (vagyis egy dollárért 4 és fél centet fizetett), majd később ezeket 412 000 dollárért adta eL Conrad Hilton másak titka az volt, hogy kiváló szállodaigazgatókat állított vállalkozásainak éiére, ő maga pedig nem törődött a részletekkel. Hivatalosan igazgatótanácsi elnöke volt a Hilton Hotels Corporatáannek és a külföldi szállodákat kézben tartó Hilton Intemationalnek, amely a Trans World Airlines Inc. légitársaságé volt, amellyel 1967-iben fuzionált. A két társaság szállodáinak értékét fél- milliárd dollára becsülik. ö maga Palm Springsben, Kaliforniában lakott, de ezenkívül egy 61 szobás háza Bel Airen. közel Santa Moni- cához. Katolikus volt, és az ötvenes és hatvanas években baráti kapcsolatok fűzték a pápához, de számos államférfihoz is, köztük Eisenhower elnökhöz. Érdekes, hogy katolikus létére többször is megházasodott. Első két feleségétől, két híres színésznőtől, Gábor Zsázsától és Mary Barrontól állítólag azért vált el, mert jobban szerette a szakmáját, mint a családját. Három fia volt, egyikük, Conrad Nicholson Hiiton Jr., aki Elizabeth Taylor első férje volt, 1969-ben szívrohamban meghalt. »Mr. Hotel« halála az üzletmenetet aligha fogja befolyásolni, mert fia, Barron már amúgy is jó ideje az igazgatód testület vezetőjeként kezében tartotta a munka nagy részét. Egy hajó kálváriája Japán első atomhajtású kereskedelmi hajóját, a Mutsu szállítóhajót 1970-ben bocsátották vízre. Első próbaútjána 1970-ben még atomreaktor nélkül, csupán dízelmotor meghajtással került sor. A próbaút során ellenőrizték stabilitását és tengerállóságát. 1972-ben lett teljesen kész a hajó, atomreaktorral fölszerelve. Kifutását a kikötőből azonban megakadályozták a japán halászok, akik hajóikkal blokád alá vélték az elkészült hajót, tiltakozva az esetleges szennyezése miatt. Éjjel-nappal legalább száz halászhajó zárta el az útját, amíg egy nagy vihar széjjel- saórta őket. Végül is 1974 szeptemberében futott ki a hajó a tengerre, a reaktor kipróbálása végett. Azonban alighogy megkezdte aktív működését a reaktor, riadó hangzott el, mert amint működni kezdtek a hajócsavarok, a reaktor és a csővezetékek mentén veszélyes sugárzóst mértek. A reaktort leállították. de a nyílt tengeren veszteglő hajón nem lehetett elvégezni a javítási. A halászok és a kikötői szakszervezetek nem engedték b$; a kikötőbe, ezért sokáig a nyílt vízen horgonyzott. Gyors javításként műanyaggal kevert bárral vették körűi a reaktort a ne- utronsugár- zás elnyeleté- sére, és polietilén masszával öntötték le a szivárgó csővezetéket. A veszélyes mértékű radioaktivitást így megszüntették. A hajó hosszas veszteg lés után egy kis öbölbe futott be, ahol ideiglenesen kiköthettek, de ez a kis kikötő nincs felszerelve olyan berendezésekkel, amelyek szükségesek a reaktor kiemeléséhez. Négy év után. végre megoldódott a kérdés, elindulhatott Saseboba Idkötójébe, ahol a javítás elvégezhető. Szelídített roblr tás víz segítségével A 130 méter hosszú hajó hatótávolsága elvileg 7 föld körüli út megtételére terjed ki egyszeri tüzelőanyag-feltől téssel, amely 2800 kilogramm dúsított 235-ős urán. Kecskemét egyik új negyedének békésen sétáló polgárai, a 8—10 emeletes tömbházak lakói mit sem észleltek abból a detonációból, amely nemrégiben majd csaknem a »talpúik alatt« dorrent. Egy üzemen kívüli borospince öt betonhordó óriását aprózták fel a modem bontási technika, a robbantás újszerű alkalmazásával a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tatabányai szakemberei. Az öt, egyéniként 18 ezer liter űrtartalmú hordó egy be- éoítésre szánt terület terep- rendezési munkáit késleltette Terjedelmük miatt felszínre szállításuk szóiba sem jöhetett, a be to avasakkal át- meg átszőtt, 30 centiméter falvas- tagságú hordóik »szétverésére« sem akadt vállalkozó, de még jelentkező esetén is roppant költségesnek, szinte kivárha- tatlianmak ígérkezett volna a munka. Kezdetben még a robbantásos bontás is járhatatlannak tűnt. A betonko- losszusok hagyományos szét- robbantásához ugyanis olyan erős töltet kell, amely nemcsak az útban levő műtárgyakat, hanem esetleg a közeli lakóházakat is szétrombolta volna. A rabbantástechnika szakemberei azonban egy szellemes ötlettel megoldották a feladatot. A víz összenyom- hatatlanságának elvét használták ki a robbantáskor keletkező lökőhullámok szelídített formájú továbbítására. Kiszámították, hogy ha vízzel töltik fel a hordókat, és abban helyezik el a robbanóanyagot, aikkor egészen kevés, a környezetet kímélő töltet is elegendő lehet a hordók szétrobban fásához. Elméleti számításukat azonban előbb mini modellen próbálták ki Tatabá- nván.' Egy alul zárt, vízzel feltöltött betoncsőbe lógatták be, s úgy rdbbantották fel a néhány dekás töltetet. A módszer jónak bizonyult. Üjabb számítások következtek, majd a főpróba után a kecskeméti premier is kitűnően sikerült. Hordónként két-bárom kilós töltettel és mindössze egy gyutaccsal darabokra hullottak a vízzel töltött boro&hocdóík. És még csak egyetlen fúrólyukat sem kellett kiképezni. A hazánkban eddig még nem alkalmazott robbantási technika sok új lehetőséget rejt. Minden, viszonylag vékony falú és zárt beiviiágú műtárgy robbantásos bontására alkalmas. Nagy előnye, hogy gyors, beépített területen, is veszély nélkül alkalmazható, ráadásul olcsó. A kecskeméti hordóknál csupán a hagyományos fúrólyukak mellőzésével és a minimális robbanóanyag felhasználásával több heti munkát és körülbelül 150 000 forintot taka« rítottaik meg.
