Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

4 ÚJÍTOK és újítások Hidraulikus állvány Föllendülés után visszaesés Az 1974-ben megjelent mi­nisziuamnácsi reaaelet első painagraíusa így fogalmaz; »*'_z ujitomozgtLLom a műsza­ki ha-adas tarsaoauiü erőfor­rása, a dolgozók öni&ént vál­lait és tuoatos alkotó tevé­kenységének szervezett tor­máját Célja, hogy a dolgo­zóit, munKaitöri kötelességük ellátásán, túl, újítási javasla­tokkal segítsék a műszaki fej­lődést,1 a termelés és a gaz­dálkodás hatékonyságának növelését-«. S ha akkor ezek a feladatok fontosak voltak, mostanra még inkább meg­nőtt a jelentőségük és idő­szerűségük, hiszen mindenki előtt ismeretesek a népgazda­sági célok, amelyek megvaló­sításához fokozódott az újítá­sok iránti igény. A minisztertanácsi rende­let nyomán megyénkben 1974 és 1978 között növekedett az újítások száma. Fontos szere­pet játszott ebben az EgV bri­.a — egy újítás mozgalom, amely késölbb — a formalitás kiküszöbölésére és a tartalmi munkára való ösztönzés vé­gett — az Egy brigád — egy hasznosított újítás mozgalom­ra módosult. A fellendülés után aztán megtorpanás kö­vetkezett ... Somogybán * dolgozók 3 százaléka nyújt be újítást évente — az országos arány 5 százalék. Nagy a különbség az egyes ágazatok között az ezer dolgozóra jutó, elbírá­lásra beadott újítások számá­ban. Az élelmiszeripariban például minden ezer aoigozo- ra 81, a szállításban es a hírközlésoen 66, a vasasüae- méknel új. a mezőgazdaság­ban 13, a kereske-delambem ö újítás jut. Ha a mezőgazdasá­gi ágazaton betűi a termelő“ szövetkezeteket is figyelembe vesszük — az imént csak a MEiXtóZ-üaemekrói volt sző —, még rosszabb az arány. Tavaly kevesebb és minő­ségileg is »gyengébb« újítá­sokat nyújtottak be a somo­gyi üzemekben, mint 1977- ben: akkor a beadott 2431 újítás 84 százalékát elfogad­ták és 66 százalékát bevezet­ték, most pedig a 2388 újítás­ból 60, illetve 54 százalékra csökkent ez az arány. Általános tapasztalat a me­gyében, hogy a vállalati fel- adattervekböl nem mindegyik valósul meg. Ezek okait és egyáltalán a megtorpanást előidéző körülményeket ha­marosan megvizsgálja az SZMT közgazdasági osztálya. Választ keresnék arra a kér­désre is, hogy az idei újítási feladattervek mennyire ve­szik figyelembe a népgazda­sági célokat, hogyan ösztönöz­nek a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, és a dol­gozók ismerik -e a feladato­kat? Az SZMT fogSaäkozik a munkahelyek újítási felelő­seinek képzésével: iparjogvé­delmi témában középfokú ké­pesítést nyújtó oktatás kez­dődött Kaposváron harminc hallgatóval. Nyolcvankettőből kilenc Börzén a jó elgondolások gyriUMta ehrasható hivata­lon jelentésekben: »Nem ke~ veset tesznek az újítómozga' lom támogatásáért... Jelen­tős támogatást kapnak... So' kát fejlődött az újítómozga' lom.« Ez az utóbbi megálla­pítás méltán mondható el me­gyénk mezőgazdasági újításai­ról Is... A derűs kép azon­ban elkomorodik, ha ponto­sítjuk ezeket a bizonytalan »mértékegységeket«. Kiderül, hogy a nem kevés igenis ke­vés, a jelentős támogatás csak viszonylag jelentős, és a nagy fejlődés csak a korábbi »sem­mihez« képest nagy. Csak három-négy éve, hogy a somogyi szövetkezetekben szervezett újítómozgalom lé­tezik (értsd.: létezhetne). Az­óta az újitások száma évről évre nőtt, és tavaly a 82 isz- böl »már« 12 elfogadott ja­vaslatot adtak be. Nyilvánva­lóan több volt az »aranyat érő megoldás«, csakhogy vala­mi okból ezek híre nem ju­tott túl a falusi gépműhelyek falain. Hogy feladattervek csak el­vétve készülnek mezőgazda- sági szövetkezetekben, az részben még érthető, hogy azonban a gazdaságok jó ré­szében újítási szabályzat, sőt a tárgyban jártas felelős szakember sincs, az már két­ségkívül gátja a mozgalom fejlődésének. Igaz, a lényeg nem a papír és nem is az, hogy létezik-e egy névleges bizottság. Néhány éve készül­tek már ilyen jogszabályki­vonatok, de ha ma azokat va­laki kérne, ugyancsak zavar­ba hozná sok gazdaság jogá­szát vagy műszaki vezetőjét. Több helyen aligha találnánk embert, aki legalább annyit meg tudna mondani, létezik-e egyáltalán náluk újítási bi­zottság. Gyakran kiderül, hogy létezik, a jelentések­ben .., Hogy ma egy hasznos, jó öt­letből lesz-e' újítás, az döntő­en a helyi vezetők és a mun­katársak szemléletétől függ. Sok helyen munkaköri köte­lességnek tüntetik fel az újí­tást, máshol 3—500 forinttal »honorálják« a* ötletet, amelyből egy nagyvállalat esetleg világraszóló szabadal­mat készíthetne. A múlt évre kiirt újítási versenyre 9 gazdaság pályá­zott.. . A képet javítja, hogy több tsz szakemberei valamelyik iparszerű termelési rendszer­hez nyújtják be újításaikat, ahol — és erre valóban sok jó példa van — azokkal mél­tó módon foglalkoznak. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az újítás a gaz­daságok több mint felében »sokádrendú kérdés«. A tavalyi versenyt a kapós- füredi tsz nyerte három újí­tásával. Szakembereik ötlete nyomán például lehetővé vált a géppel már felszedhetetlen, erősen megdőlt len betakarí­tása, A megtakarítást félmil­lióra becsülték, a két mester ennek az összegnek az egy százalékán osztozott Alig néhány nappal a »szik­ra kipattanása« után már át­vette a megoldást a Lenipari Vállalat is több ezer hektár termésének a megmentésére. Nyilván több milliós veszte­séget kerültek el, a két mes­ter nevét azonban, még csak köszöt\ő levélben sem emlí­tették. Az ilyen példa nem egye­dülálló ;.. Ugyancsak súlyos visszás­ság, hogy egy-egy ötletről ott értesülnek utoljára, ahol már- már »életet mentene«. Gyak­ran csak két műszaki vezető véletlen találkozásakor kerül szóha, hogy például Mikében a burgonya minőség szerinti válogatását segítő megoldást találtak ... — Voltaképpen érdemes-e ma újítani a somogyi tsz- ékben? — krédeztük Molnár Istvántól, a megyei tsz-szö- vetség szakemberétől. — Gyakran nem. de hát — és jó, hogy így van — az újítót legtöbbször nem a vár­ható haszon vagy dicsőség, hanem az új műszaki megol­dások iránti szenvedélyes ér­deklődés és valamiféle elfojt­hatatlan alkotásvagy hajtja. Egyszer'kipattan a szikra, az­után már nincs megállás. Jó volna már végre megta­lálni azt a taplót, amelyet roeggyűjthatna az a szikra... Az élelmiszeriparon belül az újítások szervezett cseré­jében előkelő helyet foglal él a cukoripar. A Kaposvári Cu­korgyár két éve első, tavaly harmadik lett a gyárak kö­zötti újítómozgalomban. A múlt évben 120 dolgozójuk nyújtotta be javaslatát A vállalat 210 ezer forintot fi­zetett ki díjként. Harmadik éve hirdetnek versenyt a ki­váló újító brigád címért, amelyben azóta első helyen szerepel a múszerészbrigád. Vezetője, Detrich Miklós kü­lön füzetet vezet erről a mun­káról — Hogyan szereztek tudo­mást a másutt jól bevált újí­tásokról? — Rendszeresen tartanak börzéket. A mi ötletünk is ott kelt el; öt cukorgyár vette meg. — Bármikor eladhaja má­soknak is az újítását? — A vállalat fenntarthatja az átadás intézésének a jo­gát, vagy az újító levelez, tár­gyal a vevővel. — Hogyan tud a brigád közösen újítani? — Talán a műszerészek te­rülete az egyik legalkalma­sabb az ötletek megvalósítá­sára. Ez az öreg gyár egyéb­ként is sok lehetőséget kínál. Egy p>élda a kollektív mun­kára : a műszerszekrényeket az évek során kinőttük. Az új dolgozó már nehezen tudott rajtuk eligazodni, olyan meg­oldást kellett keresni, mely áttekinthetővé teszi a mun­kát. A kiváló újítómunkáért ta­valy három arany- és egy ezüstjelvényt osztottak ki. Az egyik aranyjelvényes Pálfal' vai László termelési osztály- vezető. — Mi volt a legutóbbi mun­kája? — Energiamegtakarítással kapcsolatos javaslatot nyúj­tottam be, a nyersgyárban már meg is valósítottuk. Az eredmény: egy év alatt 600— 700 ezer forint megtakarítás, — Mennyi idő telt el az öt­lettől a kész tervig? — Ez nem magától kipat­tant szikra volt. Sokéves ta­pasztalat formába öntése aki­dolgozás: két-három évig tar­tott. Ilyenkor a meggyőzésre is föl kell készülni. Ebben a beosztásban apróságokkal nem állhatunk elő. Tiszaváry Ottó főmérnök­höz jutnak el az újítások, ez­után küldik őket szakvélemé­nyezésre. — A magasabb beosztási! dolgozók újítása már olyan jelentős lehet, hogy majdnem találmányszámba megy. Ezek elbírálására a tröszt szakem­berét vagy a Cukoripari Ku­tatóintézet munkatársát kér­jük íeL A mi késztermékeink­nél nem lehet újításról be­szélni, esetleg az előállítás technológiájánál. Sokszor ve­szünk át és adunk át ötlete­ket, jól bevált módszereket. Az Ikarus buszok motorjának ki- és beszereléséhez hid­raulikus állványt készítettek. Ezzel egyszerűbb és biztonsá­gosabb lett a munka. Ezen az állványon a motor javítása is elvégezhető, s ez lényeges munkaidő-megtakarítást, na­gyobb biztonságot jelent. Ötletgazdagon Egy újítót kerestem a Fi­nommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárában; kettő lett belőle. Ebben a gyárban az a szokás, hogy a jobb megoldásokon többen együtt törik a fejüket. A munkájuk is elválaszthatat­lan. Ha valakinek egy ötlete támad, a másik utánanéz a szakirodalomban, a könyvtár­ban, azután kicserélik a ta­pasztalatokat. Különösen a bemérőmúhelyre jellemző ez a módszer. Itt található a vál­lalat kiváló brigádja, az Elekt­ron szocialista brigád. Tagjai a közösen beadott újításokkal hoztak már egy-két milliót a vállalatnak. Olyan év is volt, amikor huszonkét újítást ad­tak be. Bedegi Tibor és Geicz Géza tavaly megkapta a kiváló újí­Az alkotók nem magyarázkodnak Mikroszkóp nélkül lehetet­len lefényképezni, de leírni sem könnyű azt az apró al­katrészt, amelyet Horváth István, a kaposvári elektron­csőgyár mérnöke mutatott. A neve: rács. A csövek egyik alkotó eleme. Két vastagabb dróton körbefutó vékony hu­zal, leginkább létrára hason­lít. csakhogy még a bolhának is kicsi lenne. Es az újítás — nem is akármilyen; föl tér jesz- tették szabadalmaztatásra — még nehezebben ír­ható le szakszavak nélkül. Eddig néhány centit a véko­nyabbik drótból (talán már ez a drót szó is szentségtörés) egyszerűen eldoblak. Most egy ötletes szerkezet segítségével fikarcnyi hulladék nélkül dol­gozik a tekercselőgép. A mi­niatűr darabokat megtakarít­va másfél millió forint hasz­not hoz. A »drót« ugyanis na­gyon drága fémötvözet. A gyárban mondták, hogy tíz éve megoldásra várt ez a gond. Budapesten egyszer már kísérleteztek vele, készült is valamilyen szerkezet, de nem vált be. Horváth István tíz éve kezdett műszerészként az Izzóban. Munka mellett két gyereket nevelve tanult, nem régóta gépészmérnök. S a várt újítás megszületett. Azt hal­lottuk róla: nagyszerű. A fel­találó szerint: — Tulajdonképpen nem nagy dolog. Nekem sokat se­gített, hogy műszerész voltam ismertem a gépeket. A gya­korlati tudassál meg a mű­egyetemen szerzett ismeretek­kel azután már csak keresni kell. hogy hol lehet valamit csinálni. Nem a nagy vezér­elveken áll egy-egy gyártmány sorsa, hanem azon, hogy az ember apró dolgokat észre­vesz. Azután jönnek a tervek, az átvirrasztott éjszakák, ké­sőbb oda kell állni a satupad mellé i* ... — Szerintem már az is nagy vezérelv, hogy valaki ke resi az újat. alkotni akar Mégis ettől függ minden. — Lehet — mosolyodat el széttárja a karját, mint aki­nek nincs több mondanivaló­ja. Pedig lenne. Már a visel­kedése is sokat elárul. Amíg a gyárat jártuk, sokszor elma­radt, megállt, megnézett egy- egy gépet, láthatóén megszűnt számára a világ, a fejét vu- kargatta. Talán az ilyen pil­lanatokban születik meg az új ötlet. Horváth Istvánnak sok ilyen pillanata van. Még egy újítást mutattak meg az izzósok. Lohner Já­nos, Wcrtenbach Károly és Herner Gábor egy vén­séges ven Siemens ma­sinát változtatott ifjúvá, majdcsaknem teljesen új gépet varázsoltak belő­le. Azt is elmondták, nem állnak meg. Elégedetlenen, valóban új gépet akarnak csi­nálni. mert a mostaninak a fe­le Is elég lenne, még mindig sok fölösleges része van. — Mindezt miért? — Megdühödtünk, mert ki­nevettek, amikor hozzáfog­tunk. Azt j mondta mindernd, hogy nem sikerül. — Ennyi az egész? —- Ennyi. Tömör válasz. Csak épp hi­hetetlen. De hát az alkotók dolga nem az, hogy' megma­gyarázzák, miért is alkotnak. tó jelvény bronz fokozatát. Egyikük 360 ezer, másikuk pedig 320 ezer forintot taka­rított meg újításaival. Azóta nyolcat-tízet mái újra benyúj­tottak, hatot el is fogadtak. — Kéz alatt is van kettő­három.— vallják be. — Mert nem érdemes gyors egymás­utánban kirukkolni valameny- nyivel: akkor rosszul fizetik. Azt, hogy milyen újításaik voltak, nehéz felsorolni. De tudom, hogy 1200 normaórát takarítottak meg azzal a cél­műszerrel, amellyel éppen dolgoznak. Ez már egy követ­kező félautomata működésé­hez is kapcsolható. — Ha mi itt benyújtunk valamit, az először az újítási előadónk révén eljut Buda­pestre, a törzsgyárba. Akkor van igazán baj. ha a javas­latunk típusvizsgálatot ige­nyel. Ez ugyanis hosszadal­mas. Előfordult, hogy a vizs­gálatokat végző laboratórium­ból azzal a véleménnyel uta­sították el az újítást, hogy egy másik gyárban már bevezet­ték. pedig Kaposváron azt a módszert nem alkalmazták még soha. — Mikor a legnehezebb el­fogadtatni egy újítást? — Ha kiderül, hogy amit mi itt a műhelyben kifun- dáltfink. azt valaki másnak munkaköri kötelességekéi t meg kellett volna oldania, ígv a saját mulasztását ismerné el azzal, hogy igent mond az ötlet megvalósítására. A két technikus legutóbb szervezési újítást adott be. A pénzre terelem a szót. Bedegi Tibor tavaly tíz-tijr.en- két e/er forint körüli összeget vett föl. — Nem vagyok elégedetlen; ha valaki folyamatosan fog­lalkozik újítással, annak meg­éri. Mégis, ha már az anya­giakról esik szó, hadd mond­jam el: általános tapasztalat, hogy az. eszmei díjazással pó­rul járnak az. újítók. A másik az. hogv a díjat a vállalatok, a gvárak nyereségéből fizetik ki. Ha egy újításból a válla­latnak mondjuk másfél millió forint haszna van, az újító­nak nem lehet kifizetni a 150 ezer forintot. »Leszorítják« az összeget, nehogy irigykedés tá­madjon. Persze, azt nem lehet mindenkinek elmagyarázni, hogy az a bizonyos újítás, amikor bevezetik, a következő évi nyereséget is »megdobja«. — Minden cég készít újítá­si feladattervet. Ha a határ­idők lejárta után akad olyan téma, amelyben nem született megoldás, azt tanácsos lenne más vállalatok dolgozóival megismertetni: hátha éppen onnan jön egy jó ötlet- Sok­kal célszerűbb lenne, ha a vállalatok jobban összedolgoz­nának. llorváth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom