Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

-A-=6‘ VILÁG PROLETÁRJAI; E G Y E S 0 L J E T E K I Ara: 1,20 Ft XXXV. évfolyam 62. szám 1979. március 15., csütörtök Tizenöt nappal a népszavazás előtt Hz iráni nemzeti front felhívása A kormány kéréssel fordult Khomeinihez Az iráni nemzeti front általános felhívása teljes tá- r-ogatásáról biztosította az iszlám köztársaság megalakítá­sának gondolatát és felszóiítot ta - az ország lakosságát: erre az államformára szavazzon a március 30-án tartandó nép­szavazáson. A nemzeti front »hazafias kötelességnek« tart­ja az iszlám köztársaságra va lo szavazást. A polgári politikai saerve zet felhívása elismeri Khome ini ajatollah vezető szerepét, teljes és feltétel nélküli sza­badságot követel az ország valamennyi pártja és politikai csoportosulása számára, ugyanakkor elítéli a »zűrza­vart és a fegyelmezetlensé­get«. A nemzeti front szor­galmazza a politikai szervezet újjászervezését, miután két politikai csoportosulás vált ki soraiból. A felhívás leszögezi, hogy a nemzeti front tevékeny reszt akar vállalni az ország új al­kotmányának megalkotásából. A polgári politikai párt ki­fejezi szembenállását minden olyan politikai csoporttal, amely az iszlám szellemével ellentétes módon, a »nyugati kultúra kritikában átvételei-- szorgalmazza. A felhívás a férfiakkal azo­nos politikai, társadalmi és gazdasági jogokat követel a nőknek — és azt, hogy min­den területen tevékenyen részt vehessenek az ország életé­ben. A nemzeti tront végezetül hangoztatja: síkraszáll azért, hogy a leendő alkotmány ad­jon megfelelő hatalmat a he­„Magyar nap” Lipcsében A magyar—NDK árucsere- forgalomban szereplő termé­kek mintegy kétharmada gép­ipari cikk, 32 százaléka pedig termelési együttműködés, sza­kosítás, illetve kooperáció eredménye — közölték szer­dán a lipcsei tavaszi vásár magyar sajtóértekezletén. Szántó Attila, a KGST megalapításának 30. évfordu­lója jegyében rendezett ma­gyar kiállítás igazgatója ki­emelte: ennek megfelelően a vásáron szereplő új és tovább­fejlesztett termékek — min­denekelőtt a számítógép-ve­zérlésű szerszámgépek, elekt­rotechnikai és elektronikai berendezések — körülbelül 40 százaléka a KGST komplex programjának keretében ki­bontakozott szakosodás, illet­ve kooperáció szülötte. Magyar részről fontos fel­adatnak tekintik a korszerű együttműködési formák továb­bi bővítését az egészében igen gazdag — immár több mint évi 1,3 milliárd rubel érté­kű — magyar—NDK külke­reskedelmi forgalmon belül. 35 magyar külkereskedelmi vállalat képviselői ebben a szellemben kezdték meg a vásár első napjaiban üzletkö­téseiket Lipcsében. A szerdán aláírt legjelentősebb üzleti megállapodás, az Irodagép- ipari és Finommechanikai Vállalat (IG V) és az NDK-bel.i Robotron között 12 millió rubel értékű magyar pénztár­gép NDK-beli exportjára vu- natkozik, 1979—80-ra. A lipcsei »magyar nap« eseményei közé számit, hogy szerdán, a nemzetközi könyv­vásár programja keretében kiosztották az 1978-as év leg »szebb NDK-ban megjelent könyveiért odaítélt dijakat, lyi ügyek irányítását végző szerveknek, és elítéli a szaka- dár törekvések minden for­máját. Az iráni kormány azzal a kéréssel fordul Khome m aja- tollahhoz, hogy részesíts.: am­nesztia ben a megbuktatott re­zsim mindazon kiszolgálóit, akik nem vettek részt ártat­lan emberek kínzásaoan, le- gyilkolásában. s nem vádolha­tok a nép kizsákmányolásá­val. Ahmad Madani nemzet- védelmi miniszter szerdán Teheránban közzétett nyilat­kozatában a kérelmet elsősor- ban azzal indokola. hogy szétoszlassák »a közvélemény­ben egyre jobban elhatalma­sodó — alaptalan — félel­met-«. Madani hangoztatta, hogy a társadalomellenes elemeket bíróság elé kell állítani, és meg kell büntetni, de azokat, akik üzleti tevékenységet foly­tattak és különböző pozíciókat töltöttek be a koyábbi rezsim idején, nem szükségszerűen kell »összeesküvőnek« minősí­teni. — A kormány tehát — mint mondotta — mindazok számára általános amnesztiát kért. akik ellen nincs terhelő bizonyíték. Nyilatkozatában .’.'Tadan: foglalkozott a katonai szerző­dések és általában a hadse­reg problémáival is. Üjra le­szögezte, hogy a korább; szer­ződéseket felülvizsgálják, mert — mint hangoztatta — ezek többsége ellentétes az iráni nép érdekeivel. Példát is említett, mégpedig az Omani-öböl mentén épülő ha­ditengerészéti bázist. Mint mondotta: a korábbi rezsim eddig 300 millió dollárt ólt bele ebbe az objektumba, s végső elkészültéig még továb­bi hatmilliárdra volna szük­ség. A kormány ehelyett mintegy 50 millió dolláros rá­fordítással a bázist nagy ka­pacitású halászati komple­xummá alakíttatja át. Teheránban időközben a sajtó hasábjain is heiyet ka­pott az amerikai Time maga­zin és Entezam miniszterel­nök-helyettes között kibonta­kozott vita. Emlékezetes, hogy Entezam megvádolta az ame­rikai folyóiratot: »megveszte­getési pénzeket fogadott el a sahtól és családjától, s elfer­dítve -közölte az iráni forra­dalommal kapcsolatos esemé­nyeket, A Time például leg­utóbbi számában egy iráni ■►szakértőjét« szólaltatta meg, aki azt hangoztatta: az iráni kormányt »szoros szálak« fű­zik az Egyesült Államokhoz. Ennek alátámasztására azt hozta föl, hogy a kabinet két elnökhelyettese, Entezam és Jazdi, az Egyesült Államok­ban folytatta tanulmányait. Keddi sajtónyilatkozatában Entezam visszautasította az amerikai vádaskodásokat. Lázár György Kuvaitba látogat Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, Szaad Ab­dullah Al-Szalem Al-Szaba'i trónörökösnek, Kuvait állam miniszterelnökének meghívá­sára a napokban hivatalos lá­togatásra Kuvaitba utazik. Külügyminiszterünk iogadta a török küldöttséget A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hivatalos látogatáson hazánkban tartóz­kodó küldöttségét — amelyet dr. Cahit Karakas, a nemzet­gyűlés elnöke vezet — szer­dán hivatalában fogadta Púja Frigyes külügyminiszter. A ta­lálkozón részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés el­nöke és Tálát Bent er, a Török Köztársaság budapesti nagy­követe. A szívélyes légkörű eszmecserén érintették a két­oldalú kapcsolatokat, s kül­ügyminiszterünk ismertette a magyar kormány álláspontját a fontosabb aktuális nemzet­közi kérdésekben. A küldöttség ezután a Ganz Villamossági Művekbe látoga­tott. A vendégeket a vezér- igazgató tájékoztatta a 4000 dolgozót foglalkoztató törzs­gyár munkájáról, eredményei­ről. (MTI) Az MSZBT idei feladatai A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfor­dulóját köszöntő ünnepségekre 25 tagú küldöttséget lát ven­dégül a napokban a Magyar —Szovjet Baráti Társaság: a szovjet vendégek az egykori orosz internacionalista zász­lóalj harcosainak leszárma­zottai. Olyan magyar interna­cionalistát várnak Budaoestre. aki Szovjet-Oroszországban harcolt a polgárháború idején — mondotta Regős Gábor, az MSZBT titkára, aki szerdán tájékoztatta a Barátság Házá­ban az újságírókat az MSZBT idei terveiről. Kiemelte: a magyar—szov­jet tudományos műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 30. évfordulóia alkalmából az MSZBT idei munkájának középpontjába állítja a szovjet tudomány és technika fejlődésének, vala­mint a magyar—szovjet tu­dományos műszaki együttmű­ködés eredményeinek népsze­rűsítését. Tűzjelzőt szereltek föl a Szaljuton Kikötött a Progressz—5 Meglepetés az űrállomás utasai számára Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti Moszkvából: Szerdán délelőtt, moszkvai idő szerint nem sokkal fél 11 előtt megérkezett rendel tét éri helyére a Progressz.—5 teher­szállító űrhajó; kikötött a Szaljut.—fi űrállomás hátsó ki­kötőhelyénél. A Progressz va­lamivel több mint 48 óra alatt jutott el céljához, ugyanúgy, ahogyan az előző teherűrha­jók. Az ötödik teherűrhajó után­pótlást juttatott el a jelenlegi űrexpedíció tagjaihoz: Vla­gyimir Ljahovhoz és Valerij Rjuminhoz. A teherűrhajó az eddigi gyakorlatnak megfele­lően közelítette meg az űrál­lomást. A hétfő reggeli rajtot követően a Progressz előbb Eöld körüli pályára állt, on­nan többszöri pályamódosítás­sal jutott a Szaljut közelébe. A földi központ üzembe he­lyezte az automatikus kere­ső- és megközelítő-berende­zéseket: a rádióadatok alap­ján a teherűrhajó hajtóművei, korrekciós berendezései fo­kozatosan a Szaljut közvetlen közelébe vitték a Progresszt. Automatikusan ment végbe az összekapcsolás is, bár Lja- hov és Rjumin állandóan el­lenőrizte a manővert, s ké­szen állt a közbelépésre, ha rendellenességet tapasztalt volna. Az űrhajó és az űrál­lomás ennél az üzembe helye­zésnél is kifogástalanul .műkö­dött, a hosszabb idő óta hasz­nálaton kívül álló hátsó kikö­tőhely összekapcsoló-beren­dezéseiben sem volt semmi hiba, a kikötés így a legki­sebb rendellenesség nélkül ment végbe. A teherűrhajón érkezett szállítmány kirakása hosszabb időt vesz igénybe, mivel a pótalkatrészeket Ljhahov és Rjumin azonnal beszereli, a használt, fölöslegessé vált ké­szülékeket pedig elhelyezi a Progressz rakodóterében. Mint ismeretes: a teherűrhajó nem tér vissza a Földre. A földi központ állandó kapcsolatot tartott az űrhajó­sokkal, akik részletes beszá­molót adtak az összekapcso­lásról. A Földről elmondották nekik, hogy az űrhajóval pos­tát, levelet és valamilyen meglepetést is küldtek szá­mukra — azt azonban, hogy miről van szó, Lajhov cs Rjumin izgatott érdeklődésé­re sem voltak hajlandóak el­árulni. A két, űrhajósnak meg kellett várnia, amíg az össze* «üetiórzö művelet el­végzése után kinyithatták az összekötő ajtókat. Az űrhajósok kaptak egy fekete-fehér televíziókészülé­ket — a földi adások vételé­re. Amikor erre lehetőség lesz. a Földről eljuttatják hoz­zájuk a központi televízió programját, de lehetőség nyí­lik külön adásokra is. Ha például valamelyik műszer ellenőrzéséhez szükség van a pontos tervrajzra és az nincs meg az űrállomáson, tv-adás- ban juttathatják el a Száljút­ra. Egy másik érdekesség: az űrállomáson tűzjelző berende­zést szereltek föl. A Szaljut— 6 különböző részeiben hat ér­zékelő berendezést helyeznek el; ezek a széngaz legkisebb mennyiségét is jelzik. Egy to­vábbi csomag tartalma az űr­hajások kényelmét szolgálja. Kovaljonok és Ivancsenkov tervei alapján »fehérnemű- szárítót« készítettek a földön, a világűrben esedékes »nagy- mosas« céljára. Igen fontos a pótalkatrész­küldemény is: eljuttatták pél­dául az űrállomásra a Krisz­tán olvasztókemence újabb, az eddigi tapasztalatok alap­ján tökéletesített példányát. Örökségünk: Március 15. Azon az emlékezetes tavaszi napon, amikor negyedik osztályos kisdiákokként, rendezett sorokban vonultunk föl a Várhegyre, tanítónőnk több ízben kénytelen vol.t dörgedelmes figyelmeztetéseket intézni a rémlen.skedók­hoz. A sétányig még ügy-ahogy viselkedett a rakoncát­lan csapat, de amikor megpillantottuk a Hadtörténeti Múzeum előtt sorakozó 48-as ágyúikat, hamar fölbomlott a rend. A behemót csövek kegyes gondolatok helyett in­kább Lovaglásra csábítottak: még engem is, a kiválasz­tottat, akit nem kisebb feladatra jelöltek ki, miint hogy a múzeum egyik termében rendezendő ünnepélyen eisza- valjam Petőfi Sándor versét, A vén- zászlótartót. Bent a nagy. sárga épület tiszteletet parancsoló csöndjében azonban mi is megszeppentünk egy kicsit És amóg végiig ballagtunk az egykori lőfegyverek, kar­dok, tépett zászlók, levelek, képek és a magyar szabad­ságharc más relikviái között, földerengett egy cs más, amit apáinktól, nagyapáinktól hallottunk. Voltak közöttünk alaposabban tájékozott fiatalurak is, akik a Tolnai világtörténelme és Gracaa György jó­voltából még ki is tudták egészíteni a látnivalóikat; ezek ott hirtelenjében nem várt tekintélyre tettek szert. Ezren a tavaszion, a mi tavaszunkon — amikor 1848 tavaszát jöttünk ünnepelni — nem jutott (hogyan is jut­hatott volna?) eszünkbe a többi emlékezetes tavasz. Ho­gyan is fedezhettük volna föl a mély történelmi össze­függéseket országunk nevezetes dátumai között? Hon­nan tudhattuk volna, hogy nemzeti önismeretünket, mi­lyen irányba terelték a nagyanyáink polcain található történelemkönyvek: Gracza György és mások, akik év­tizedeken keresztül kormányozták a magyar nép fantá­ziáját? Persze mi még csak tízévesek voltunk és ez min­demképpen mentő körülménynek számit. Bár csak né­hány év telt el a háború óta es óvóhelyeken töltöttük cse­csemőkorunké t, mire értelmünk nyiladozni kezdett, sza­badok voltunk, s mi sem volt ennél természetesebb. Mit todhattunk forradalomról és harcról, vérről és köny- nyekröl, hűségről és árulásról. A szabadságharc szép -me­se vo! t csak: egy a sok köz/ü 1. Tedig történelmünk március 15-ével fémjelzett nagy eseményének értékelésére már. többször is sor került: a forradalmi munkásosztály ezt a szabadságharcot min­dig különös fogékonysággal és érzékenységgel elemezte. Március jelentőségét nem szenvtelenül, a szövegelerruző filosz tárgyilagosságával méltatták azok, akii; maguk is — más történelmi körülmények között — hasonló célo­kért küzdöttek. Csak az értheti meg a szabadságért har­colót, aki maga is a szabadságért harcolt, vagy annak megőrzésén' fáradozott. Az objektív történelemszemlélet is megköveteli, hogy nemzetünk történelmének megha­tározó eseményeit ne egymástól függetlenül, elszigetelt jelenségként értelmezzük. még akkor se, ha indítékuk, lefolyásuk és eredményük merőben más volt. ' Mint 1919-ben, a felszabadulás után. is előtérbe ke­rült. az 1848—49-es szabadsagharc vizsgálata; akik felis­merték a kérdés jelentőségét, azt akarták tudatosítani, hogy életünk, politikánk nem független a történelmi fejlődés folyamatától, ezért is kell a marxizmus—lend- nizmus általánosan érvényes nemzetközi tanításán ne­velt gondolkodásúinkat a mi történelmünk, a mi népüm-k különleges problémái, felé fordítani. A három tavaszt ebből a meggondolásból ünnepeljük együtt is: történe­lemszemléletünk, önismeretünk csak így lehet teljes. Az egykori tízévesek felnőtték, s már tudják, hogy a mese andalít, de nem sokra megy vele az ember. Tudják: a ma ifjúsága a márciusi fiatalok és követőik örököse; történelmünk benne él jelenünkben, hétköz­napjainkban és ünnepeinkben — munkánkban és jelie- nvünkben. A mai tízévesek, a. mi gyermekeink is i«om}az»ák, szeretik a mesét, hiszen, gyerekek. Hogy milyen felnőrt- fteklkte válnak, az mi rajtunk múlik: igaz vagy hamis me­séket kapnak-e út rave lóul. Tudatosftjuk-e bennükmind- aat, amiire mi magunk sem egykönnyen ébredtünk rá; n leger tét j ük-e velük a hazaszeretet, a szocializmus esz­méje és az internacionalizmus egymástól el. nem választ­ható fogalmait; elérjük-e, hogy úgy erezzek: az örökség az övék is. Az az örökség, amellyel mindig úgv kell sáfár- j kodnunk, hogy méltóak lehessünk azokhoz, akik rank hagyták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom