Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

Szak mun kásák lesznek Akciók barkácsolóknak Tankönyv és drótkesztyű A megyeiek, a kaposvári élelmiszeripari szakmunkás-- Icépző és szakközépiskola ta­nulót négy napot az iskola falai közt töltenek, majd ket­tőt az új tanműhelyben. Krieg János oktató vezetésé­vel a higiéniai követelmények­nek megfelelő »kisüzemben* még két oktató ismerteti meg a fiúkat egy nehéz szakma fo­gásaival. Az óvatosság nem árt, s a gyerekek csak a felnőttekéhez hasonló szigorú munkavédel­mi szabályok betartása mel­lett dolgozhatnak. Kötelező a dróthálóból font védőkötény és védőkesztyű viselete. Asú- 1-os fölszerelés nem népszerű a fiatalok között, a szabályt azonban nem lehet megszegni, hiszen legfontosabb munka­eszközük az élesre fent kés. A megvének szüksége van a legkorszerűbb ismeretekkel fölvértezett szakmunkásokra. El kell sajátítaniuk a hagyo­mányos technológia alapfogá­sait is, hiszen sokan lesznek az itt végzők közül, akik majd valamelyik kisebb település húsüzemébe, vagy az ország más részébe kerülnek a har­madik év végén. Most 92 tanuló jár ide a kaposvári iskolából, s heti, kétheti turnusokban mintegy húszán Tolna megyéből. Mó­dot kapnak arra is, hogy fel­nőtt szakmunkások mellé be­osztva az üzem területén köz­vetlenül megismerkedjenek a termeléssel. Tolna megyéből is átjárnak a szalomunkástsnulók a Ka­posvári Húskombinát csillogó- viilogó műszerekkel és gépek­kel fölszerelt tanműhelyébe, hogy a somogyiakkal együtt sajátítsák el azokat a gyakor­lati fogásokat, amelyek nél­külözhetetlenek ahhoz, hogy a jövő szakmunkása megállja a helyét egy olyan korszerű üzemben, mint amilyen agyár területén épül. „Jégvarázslaí” a tatai Megaledas-barfangban Az oktatás a harmadik év végén nem zárul le, ha vala­ki tovább akarja képezni ma­gát Az iskolában megszerez­hetik az érettségit és a gyár segíti a tovább tanulókat Egy fiatal szakmunkás például ép­pen egyetemi tanulmányait j végzi. A mintegy 800 ezer forintba Egyrészt kellemetlen, más­részt azonban varázslatosan látványos meglepetés érte a közelmúltban a tatai barlang- kutatókat Amikor leszálltak a feltárásuk alatt levő tatai Megalodus-barlangba, kéteme- letnyivel a felszín alatt tömör jégfal állta útjukat Méghoz­zá a föld alatti labirintus­rendszer olyan pontján, ahol eddig kényelmesen járható sziklafolyosón át közelítették meg az üreghálózat belső sza­kaszait Ekkor a barlang egy másik lejáratán aláereszkedve kísé­relték meg a lej utast az az­nap programba vett kutatási ponthoz. Ennek közelébe érve kápráztató mesevilág fogadta őket. Opálosan csillogó jégfi­gurák sorakoztak a járószin­ten, a barlangfolyosó főtéjéről »jégcseppkövek*, jégkristály- drapériák sokasága töltötte be a teret Néhol a barokk orna­mentikát utánzó csavart jég­oszlopok, másutt a téli ter­mészet fantasztikusnál fan- lasztikusabb jégalakzataj dí­szítették a teremmé táguló fo­lyosót. Befagyott az időszakos barlangi tavacska víztükre is, fölötte pedig ívelten görbülő jégcsapok erdején csillogott a lámpafény. Az esemény érdekessége, hogy a nyolc éve folyamatos feltárás alatt levő barlangban ilyen téli jelenséget eddig még nem tapasztal talc a kutatók. Jóllehet az ideinél nagyobb hidegek is előfordultak az el­múlt években, az üregrend­szer téli hőmérséklete soha­sem szállt az évi középhő- mérsékletnek megfelelő plusz 10—12 Celsius-fok alá. A barlang délnyugati sza­kaszában kialakult sajátos mikroklíma, a »jégdzsungel«, keletkezésének rejtélyére ma­gyarázatot találtak a tatai kutatók. Az történt ugyanis, hogy a nyári feltárások során a csoport átvágott, kitágított jó néhány sziklaszorost, s en­nek következtében megváltoz­tak az üregrendszer legáram- lási viszonyai. A külső levegő most már szabadon »-közle­kedhet« a barlang két lejá­rata között Az úgynevezett kémény elv alapján a lég­áramlás a tengerszinthez kö­zelebbi lejáraton át húz a magasabban nyíló lejárat irá­nyába a téli időszakban. (Nyá­ron természetesen megfordul a légáramlás iránya.) A téli hideg levegő most mélyhűtő­ként fagyasztja meg a bar­lang mennyezetéről csöpögő vizet, így a főiében függőle­ges jégcsapok, a tápszinten pedig a lecsöppenő vizekből felfelé növekvő jégoszlopok keletkeznek. A csipkésen át­tört és meggörbült jégsztalak- tikok képződésének is egysze­rű a magyarázata. A szűkebb barlangszakaszokban a Ven­turi elv alapján felgyorsul a légáramlás, s a lassan szivár­gó vízcseppeket mintegy gör­bére fújva fagyasztja meg az erős huzat. A tatai barlangkutatók lé­nyegében örülnek a munká­jukat gátló jeges epizódnak. A jelenség ugyanis tökéletes minimodellje a jégbarlangok keletkezésének. Abban az esetben ugyanis, ha megfelelő nagyságú a barlangi tér, ele­gendő a vízutánpótlás, kellő intenzitású a fagyos légáram­lás, akkor a nyári időszakra is fennmaradó jégbarlang ke­letkezik. Tatán — a kutatók számításai szerint — a mére­tek miatt nincsenek meg a nagy jégbarlang keletkezésé­nek feltételei, s így csak né­hány hónapra korlátozódhat az idei »jégvarázslat«. Ettől függetlenül azonban annyi már bizonyos, hogy a tatai Megalodus-barlang — leg­alábbis a téli hónapokra — újrabb látványossággal gazda­godott K- E. került új tanműhely ideális körülményeket teremt a fia­taloknak. A régi dolgozókat is itt képezik át a sonkakorzerv- üzem számára. B. A. lerzy Etíígsy Mister Modireck üzletel FORDÍTOTTA; BÁBA MIHÁLY — önnek igaza van, urartj, csakhogy ma szombat van. Ilyenkor már minden bank zárva. Holnap vasárnap van, holnapután hétfő — a bankok ünnepnapja. Csak kedden tudnám beváltani a cseleket — Komolyan mondom, nem tudom mit tegyek! — az el­adó zavarban volt. Nem min­den nap akad olyan vevőre, aki hidegvérrel, alkudozás nélkül fizeti ki az árat — Sajnálom, mert valóban tetszik a kocsi. A kereskedő döntött. — Kockáztatok — mondta. — Tessék, a kocsi kulcsa és a papírok. Már ki van töltve, kérem, írja alá. És sok szeren­csét hozzá. XXVI. Az amerikai elővette a csekket, átadta, majd kivezet­te a kocsit az utcára, és el­száguldott. Nizza utcáin ke­rengett vele. Egy használt­autó-kereskedő kirakata előtt állt meg, ahol szép, vörös színű kocsi volt a kirakatban. Vásár az iskolákban Olcsó tranzisztor és dióda Huszonkilenc vidéki üzlete van az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalatnak. Húszmilliós forgalmával a kaposvári má­sodik helyen áll közöttük. A somogyi területi igazgatóság­hoz tartozik a két pécsi, a szekszárdi és a kaposvári, va­lamint januártól a zalaeger­szegi üzlet Ezek összesen évi 60 millió forint forgalmat ér­nek el, s ennek egyharmadát a kaposvári adja. Pakozdi Ká­roly boltvezetővel beszélget­tünk munkájukról és terveik­ről. — 16 millió forint volt a tervünk tavaly, ám ezt már az ősz elejére teljesítettük. Több sikeres akciót rendez­tünk elsősorban a barkácso­lás iránt érdeklődőknek, s a Dorottyában tartott kiállítá­sunk is növelte forgalmunkat. Így értük el az év végére a 19,6 millió forint bevételt, 30 százalékkal többet, mint 1977- ben. Akcióik közül elsősorban s »100 forintért televíziót* ért el nagy sikert, de az olcsó mo­sógépet, porszívót és centrifu­gát is mind elvitték. Ezeket az akciókat az idén megismét­lik, s a választékot hűtőgép­pel bővítik. Az Ezermester és Üttörfi Bolt Vállalat feladata elsősor­ban az, hogy gondoskodjon azokról a fölszerelésekről, melyek az úttörőknek, KISZ- tagoknak, az ifjúgárdisláknak szükségesek, ök rendezik be és szerelik föl a nyári tábo­rokat. Sikeres volt az a tavalyi kezdeményezésük, hogy az út­törő-felszereléseket kiszállí­tották az iskolákba, s kilenc helyen vásárt rendeztek. Nagyatádon például 45 000 fo­rint értékű úttörőholmi talált gazdára. Ilyen vásárokat majd többet rendeznek. Az idei tervük 19 millió fo­rint, s ennek teljesítéséhez még nagyobb választékra lesz szükség. Máris kínálnak többfajta müanjmg és mos­ható tapétát, sok szerszámot, különböző késeket faragók­nak, dekoritlemezt, s több színben víkendházhoz vagy loggiához, s válaszfalnak is egyaránt alkalmas plexiüve­get. Egy-két forintért adnak tranzisztort és diódát. Ezekből 10—10 ezer darabot szereztek be. Nagy gondot okoz, hogy a náluk szerszámot, anyagot vásárló barkácsolóknak nem áll rendelkezésükre megfele­lő helyiség, műhely. Tárgyal­tak már erről a városi ta­náccsal, s mint Lóki Géza területi igazgató elmondta: »Ä pénz rendelkezésünkre áll a helyiség berendezésére, fölsze» relésére, csak megfelelő hely nincs*. A területi igazgató ismer­tette: azt tervezik, hogy a műhelyt este is nyitva tarta­nák, s a vállalat képzett szakembereket — technikuso­kat — foglalkoztatna, akik a gépek kezelésében segítséget nyújtanának a barkácsolók­nak. Alkalmas lenne arra is, hogy az iskolák, amelyekben nincs műhely, meghatározott napokon ott tartsák a gyakor­lati foglalkozásokat. A szabad idő hasznos eltöl­tése, a barkácsolással foglal­kozó százak tevékenységének elősegítése indokolja, hogy ezt a barkácsműhelyt mielőbb be­rendezzék. Az lenne célszerű, ha mellette kisebb üzletet nyitnának, s ott beszerezhet­nék a barkácsoláshoz szüksé­ges anyagot. Akkor a jelenleg már nagyon zsúfolt üzletből több cikket kivonhatnának, s lehetőség nyílna egy matrica­vasaló gép felállítására. Ezt a vállalat Spanyolországból sze­rezte be, hely hiányában azonban nem tudják üzemel­tetni Kaposváron. Sz. L. A család is segít — Hogyan lehet ezt csinál­ni? Kelj. egy olyan férj, aki ismeri, hogy mennyi időt vesz el a munka utáni elfoglaltság, és két szülő, aki örömmel vi­gyáz a gyedekre, amíg dolgo­zom. Enélikül én sem tudnék külön feladatokat vállalni. Tehát ez a titka annak, hogy MuzsUU Péterné, a Volán 13- as Vállalatának gépészmérnö­ke a napi munka után, egy gyerek mellett is a vállalat fiataljai közt az egyik leg ági- lisabb. Kismamaruhája pedig azt mutatja, hogy három és fél éves kisfiának néhány hó­nap múlva már játszótársa is lesz. — Tudom, hogy nem sok fiatal, gyermekes anya élhet ezekkel a lehetőségekkel. Az egyetemet levelezőin. munka mellett végeztem. Ahogy a ta­nulást befejeztem, úgy érez­tem, hogy sok energiám sza­badult fel Amikor megválasz­tottak KISZ-titkárnak, az je­lentette az újabb lekötést Csupán egy évig voltam szü­lési szabadságon, s akkor is alig vártam, hogy dolgozhas­sak. Azt hiszem, ez a termé­szetemből adódik, nem tudok egyhangú, ismétlődő munkál végezni, — Az a tapasztalat, hogy a lányok, amint férjhez men­nek, elmaradnak az addig gyakran látogatott rendezvé­nyekről, programokról, meg­változik a kapcsolat a többi hasonló korúval, és kilépnek a KISZ-bői. — Az én körülményeim sze­rencsések, s az igényeim sem lettek sivárabbak. A szerve­zés nem okoz nehézséget. A férjem is hosszú ideig csinál­ta ezt, a mostani munkája szintén állandó mozgást igé­nyel, tehát megérti, ha több az elfoglaltságom. Hogy mire jut még idő? Most az olvasás­nál tartok. Ha az egész napom szabad lenne, akkor sem sike­rülne mindent elolvasni, amit szeretnék. A legkellemesebb szórakozásunk a kirándulás. Kocsival bejárjuk az országot. Erre a vállalatnál dolgozó fia­taloknak szintén sok lehetősé­gük van, hiszen van autóbu­szunk, az utazási iroda meg­szervezi az utakat. Nagyon sokszor még más vállalatok­nak is tudunk helyet adni. — Nemsokára megszületik a második gyerek Azután is ilyen tevékenyen tud dolgoz­ni a KISZ-ben? — Azt hiszem, az sem lesz akadály. Sok fiatalra számít­hatok, aki most is kiveszi ré­szét a szervező munkából. Még többet szeretnénk toborozni, énn ma kezdtünk el egy föl­mérést. Többen dolgoznak ve­zető beosztásban. A KISZ- szervezet egyik feladata, hogy az önműveléshez megteremt­se a lehetőséget Ezt szolgál­ják a szakmai-politikai ve-' télkedők Ha ezt jól akarjuk csinálni, akkor össze kell han­golni a családi élettel. Nem lehet nyűg. Nekem nem is az. ■ ~' i. e. sport Ferrari. Mister Mac- Areck megállt az üzlet előtt és bement. — Eladó ez a nagyszerű Ferrari? — kérdezte. — Egyetlen alkalom, talán az egész Franciaországban — válaszolt a cég tulajdonosa. — Ilyen kocsi ritkán kerül piacra. — Tudom, mert én is régen keresem. Meg lehet tekinteni? — Tessék. Bekapcsoljam a motort? — Kérem. Nagyszerű gép. Kíváncsi vagyok, hogy gyor- sabb-e a Mercedesemnél? A kereskedő szemügyre vette a bejárat előtt álló ko­csit Csodálkozó arcot vágott, de nyugodtan válaszolt. — A Mercedesek, nem mondom, jó kocsik, de mesz- sze vannak a Ferraritől. Ez igazi sportautó. Ha akarja, órákig mehet egy sántikáló öregasszony mellett, aztán egy lábmozdulat kell csak és két­száz kilométerrel száguld. — Mennyibe kerül? —kér­dezte MacAreck. — Negyvenöt ezer — mond­ta a kereskedő. — Végső ára? Ki lehet fi­zetni és nem elvinni? — Negyvenkettőnél olcsób­ban nem adom. — Rendben van — mondta MacAreck —, megveszem. Látja a Mercedesemet? Meny­nyit ér önnek? A kereskedő egy pillantást vetett az autóra és azt mond­ta: Húszezer frank. — Beszámolja a vételárba? — Kérem — mondta az el­adó. — Uram, adja a kocsit és huszonkétezer frankot, s a Ferrari az öné. — Rendben van — egyezett bele MacAreck, és kivette a csekkfüzetét. — Nem is ellenőrzi a ko­csit? — csodálkozott a keres­kedő. — Annyira tetszik nekem a kocsi, hogy el is felejtkez­tem erről — nevetett Mac­Areck. — Szívesen fordulok vele egyet, hogy megnyugtas­sam a lelkiismeretemet. — Adok ön mellé egy so­főrt, aki ismeri a gépet. Ö ellenőrizte, hogy rendben van-e rajta minden. — Nagyszerű — egyezett bele az amerikai. Amint ki­fordultak a garázsból, a ke­reskedő a telefonhoz rohant és tárcsázott- — Idehallgass, Pierre — mondta, amikor a vonal végén hangot hallott. — Eladtad a kocsidat egy amerikainak? — Mit beszélsz? Egy órával ezelőtt? Harmincötezer frankért? Tudod, miért tele­fonálok? — Itt van nálam ez az amerikai, és megvette a Fer- rarimat. A Mercedessel jött és azt javasolta, hogy húsz­ezerért vegyem át, a többit csekken fizeti. A Crédit Lyon­nais Bankba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásárol és fede­zetlen csekkel fizet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tudtam, hogy itt vala­mi bűzlik. Húszért adja azt, amit egy órával korábban har­mincötezerért vett. És csekkel fizetett. Telefonálj azonnal a rendőrségre! Letette a kagylót. Már jött is MacAreck, — örülök, hogy eléged«» — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, és kérem az ön kocsijának a pa­pírjait meg a kulcsot. Az amerikai szól nélkül át-* nyújtotta. — Ha megengedi — mond­ta a kereskedő, a techniku­som megnézi és kipróbálja. — Természetesen — mo­solygott MacAreck. Közben rágyújtottak. Mac­Areck elmondta, hogy két he­te érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megtelepszik itt Mert innen intéri majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Már, néhány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt de abban a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette. Három rendőr szállt ki belőle. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr. — Ö az — mutatott a ke­reskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem,' miről van szó. Hová menjek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom