Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
SOMOGY MŰVÉSZETI ÉLETE A feladatok köteleznek E$6 veri Hol u bárt Elégia egy gazdaházról főiskolát. Csak menjetek, mondtam nekik, menjetek akárhová! Csak itt ne maradjatok!« N&náca nénit eltemettük. Néhány öregasszony énekelte, imádkozta körül a koporsót József bácsi riadt arckifejezéssel, összekulcsolt kézzel áUt a gödör szélén. Végül nehézkesen lehajolt, és egy marék agyagos-nedves földet dobott a sírba. T emelés után meghívott ■ bennünket egy pohár borra, -ha már tisztességes halotti torra nincs tehetségem«. Amikor beléptünk a régi, tágas gazdaportára, az' jutott eszembe, hogy néhai Németh Pált — József bácsi apját — biztosan megátkozta valaki. Talán egy cigány asszony, akit megvert, mert tyúklopáson érte, s miután kijajgatta magát a szerencsétlen, odakiáltotta a tajtékozó gazdának: »gyepesedjen ki az udvara!« Persze, nem valószínű, hogy néhai Németh Pált megátkozták, de ha mégis, nem figyelt oda, nem volt ideje odafigyelni, ahogy a fűnek sem volt ideje kinőni az udvarán, Hogy is lett volna ideje? Csak gyerek taposta, kilenc, nem szólva a tömérdek jószágról. Néhai Németh Pál ama kevesek közé tartozott, akik nem elégedtek meg az apai jussal, s ha csak korszerű gazdálkodói módszereikkel és családi életük példájával is, de szembefordultak a község maradiságával. Néhai Németh Pál merész, vállalkozó kedvű gazda volt. Szarvas- marhát, sertést hizlalt, cséplőgépet vásárolt, nem félt az üzlettől, a vásároktól, a »botos, pipás kupecnépségíől«, a gverekáldástól, A századfordulóra megduplázta apai örökségét rangos gazdaházat emelt a régi nádtetejű tömésvityilló helyébe, és negyven jó holdon gazdálkodott. De Németh Pál Megyénkben is a gazdasági es társadalmi fejlődés eredményeként változott a művelődésügy, a kulturális élet minősége. Irányt adóak voltak a Központi Bizottság 1958-ban megfogalmazott mű- vészetpolitikai célkitűzései. Hogy konkrétumokat mondjunk ennek bizonyságául: növekedett a Somogybán élő, itt letelepedett alkotók száma, erősödött az egyes alkotóközösségek teremtő ereje, szaporodtak a művészeti események, De erősödött a művészet és a tömegek kapcsolata is; tulatosabbá vált a művészet iránti érdeklődés, amely hozzájárult a szocialista világnézet, erkölcs és életmód szélesebb körű elterjedéséhez. Művészeti életünk egészében meghatározók voltak a marxista esztétika alapvető és orientáló kategóriái, a művészek pedig egyre inkább segítik a politikai célok megvalósítását sajátos eszközeikkel. De az is igaz, hogy a művészeti élet fejlődése nálunk lassúbb, mint a gazdaságilag fejlettebb, kiterjedtebb tradíciókkal rendelkező megyékben. Ennek a tudatosság és a tervszerűség bizonyos hiánya is oka volt Aránytalanságok tapasztalhatók Somogy művészeti életében. Egyes ágak ugyanis országosan, sőt nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket produkálnak, más ágazatok viszont stagnálnak, sőt elmaradtak a lehetőségektől. A kaposvári Csiky Gergely Színház műhelymunkája, produkcióinak színvonala révén a szakmai élvonalhoz zárkózott jel az eltelt években. Nőtt a közönségbázisuk. A képzőművészek megyébe telepítése a közelmúltban sokkal nagyobb hangsúlyt kapott mint korábban. Sokasodtak a kiállítási alkalmak Ezzel együtt azonban a képzőművészeti életben sok volt az esetlegesség, a kiállításpolj tika elvei és gyakorlata sem voltak néha összhangban. Nagyobb gondot kellett volna fordítani például a népi iparművészeire, a grafika és az iparművészet kibontakoztatására. Az irodalmi alkotások között figyelmet érdemel a lírai termés gazdagsága, sokszínűsége, amelytől elmarad, sőt alig jelentkezik a széppróza, valamint az irodalmi igényű szociográfia. Valamennyi művészeti ág közül egyébként a zenei élet fejlődött legkevésbé, pedig a zenei nevelés iránt nagy igény mutatkozik megyénkben. Viszont a zenei rendezvényekre a gyér látogatottság a jellemző! A művészetek és a tömegek kapcsolatának fejlődését, az ízlésszint alakulását kedvezőtlenül befolyásolják oiyan tényezők, mint a lakosság iskolázottsági szintje, a műalkotások élményi megra- gadhatóságának hiánya valamint a kispolgári ízlés maradványai. A növekvő érdeklődést nem kísérte a tömegízlés tudatos fejlesztése: a művészeteket közvetítő intézmények gyakran figyelmen kívül hagyták a reális igényeket, s nem a fokozatosság betartásával próbálták megismertetni és elfogadtatni az új törekvéseket, irányzatokat Az orientáló propaganda sem mindig megfelelő szintű. Azok a fórumok sem jöttek még létre, amelyek felelős, nyílt és elvi vitákkal segíthették volna a művészeti élet egyes területeinek elemzését az új feladatok kitűzését Az utánpótlás képzése, nevelése nem kapott kellő figyelmet A fehér foltok eltüntetése, a művészeti élet ellentmondásainak megszüntetése olyan cél, melyet a tervszerűség, a gondos elemző munka vihet sikerre. A művészeti élet egészét, az egyes ágak helyzetét — nem titok — a megye párt- és állami vezetése az alkotókkal együttműködve értékeli majd újra, így lesznek felszámolhatók az akadályok. Szükség lesz arra is, hogy ne csak a megyeszékhelyen, hanem más városainkban ts hatékonyabban segítsék a kibontakozást. A gazdasági lehetőségekkel összhangban kell fejlesztem az anyagl-technikai-műszaki körülményeket, különös gondot fordítva az ellátottságban elmaradott, ágazatokra, például a színházra, zenei életre. Természetesen kívánatos lenne az is, hogy a jövőben újabb művészek telepedjenek le Somogybán, s valódi alkotóműhelyek jöjjenek létre. melyek elkötelezett, magas művészi színvonalú munkát tennének lehetővé. Az elmondottakból következik, hogy kiemelten kell foglalkozni a helyi művészutánpótlás megteremtésével, a tehetséggondozással! Nem mindegy, hotfy a megyében alkotó művészek mennyire ismerik szűkebb pátriájuk gazdasági, társadalmi, politikai helyzetét; az érdeklődés minden bizonnyal felelősség-- teljesebb munkájukban kamatozik majd. A fiatal alkotók történelmi ismereteinek gazdagítására, társadalomtudományi ismeretkörük bővítésére, a marxizmus—leninizmus elsajátítására lehetőséget kell biztosítani, ez is visszahal majd tevékenységükre. A műalkotások valóságtartalmának gazdagodásában, a társadalmi elkötelezettség erősödésében jelentkeznek majd ennek előnyei. Szükség lesz arra is, hogy a megyei ösztöndíjak, pályázatok és a társadalmi mecenatúra rendszerét úgy fejlesszék tovább az illetékesek, hogy a szocialista művészi értékek erkölcsi és társadalmi elismerése fokozottabban kapcsolódjon ősz- sze az anyagi természetű elismeréssel. A művészetpolitika és közművelődési munka szorosabb kapcsolatát kell kialakítani! Ez természetesen a közönségrétegek igényeinek gondos elemzésével is összefügg. Mivel megyénk idegen- forgalma is igényli: nagyobb gondot kell fordítanunk a szórakoztatás színvonalasabbá tételére. A művészeti élet decentralizációja nagy feladatokat ró a helyi kulturális irányításra. Ehhez a tanácsi apparátusban dolgozók szakmai. Ideológiai Henrik Ibsen — képünket új színnel gazdagította a Katona József Színház 1974. februári bemutatója, A nép ellensége, hiszen ebben a művében a hős úgy bukik, hogy igazának tudata még egyenesebbé teszi gerincét Bár majdnem minden színpadi alkotására jellemző a kor tünetcsoportjainak analízise, itt — és a nálunk nem játszott A társadalom támaszai című drámájában — szinte féktelen indulattal tépi le korának tetszetős álarcát mely mögül az intézményesített bűn tűnik elő. Demokrácialátszat mögött a manipulált közhangulat Stockmann az egyetlen ibse- ni figura, aki nem adja föl, vállalja szálmagában a megalázófölemelő küzdelmet. S most ne értekezzünk arról, hogy Ibsen a következő darabjában Vadkacsa már szkeptikus: hőse ráébred arra, hogy felkészültségének fokozása Is időszerű. Továbbképzésük fontos lenne, s kapcsolataiknak javítása az országos hatáskörű intézményekkel szintén kívánatos. A feladatok tehát adottak és köteleznek. Ezek közül csak néhány kiemelten fontosra 'utalunk itt. Az irodalmi élet pezsgőbbé tételéhez például el kell érni, hogy a Somogy című szemle a megyében élő és elszármazott, de ide kötődő alkotó személyiségeknek még inkább fóruma, »otthona« legyen, s még inkább tükrözze Somogy életét, eredményeit és gondjait Ehhez még mélyebben szántó tanulmányok, szociográfiák, a prózarovat erősítése szükségesek. A képzőművészetben a megnövekedett kiállítási alkalmakból kiindulva a képző- művészeti rendezvények számának növelése helyett a kiállítások koordinálására, terv- szerűségére és színvonalának emelésére kell gondot fordítani. Biztosítani kell a Csiky Gergely Színházban kibontakozott műhelymunka, az elért eredmények tartósítását, az ismert körülmények ellenére is. Ez egyébként következetesebb szocialista elkötelezettségű műsorpolitikát, dráma- irodalmunk klasszikusainak és a kortárs tnagyar alkotók műveinek bemutatását is feltételezi. A zenei élet fejlődése a jövőben nagyobb ütemet kíván. A mozi hálózat szerves részeként kiépítésre vár a több funkciós vetítésre alkalmas intézmények rendszere, a propagandamunkában pedig az elvi tudatosságnak kell munkálnia. A társadalmi forgalmazás módszereinek alkalmazása is hátravan még Somogybán. Amatőr művészetünk eredményeinek megtartása, a változó élethez hangolása is fontos feladatunk, s ez a szakemberek utánpótlásában, letelepítésében, továbbképzésében ad majd munkát az illetékeseknél?. A fotóművészetben szintén gondot kell fordítanunk a fejlesztésre, elsősorban a feltételek javítására, a kiállítási alkalmak szaporítására. A tudatosság, a tervszerűség eredményekben kamatozik majd. az emberek nem tudnak hazugság nélkül élni... A Nemzeti Színház új vezetése Szinetár Miklós vendég rendező irányításával felújíttatta ezt a maga színvonalában és nemében négy évvel ezelőtt a jellemző játékstíluson kívül eső produkciót. A felújítással három napig vendégszerepei a »Nemzeti« a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Stockmann doktor a nyári megbetegedésekből arra A pap magára terítette fekete palástját, arra még nagy kabátot vett, s elindultunk a temetésre. Mellettünk Sz. János, a gyülekezet egyik fő embere ballagott, aki a falu első (és utolsó) tsz-el- nöke volt. Mióta a hatszáz hold szántával bíró közös gazdaság a szomszéd nagyközség Szövetkezetével egyesült, Sz. János »egyszerű« növétoyter- mesztő. Combig érő fekete kabátot, magas szárú csizmát visel, kezében vaskos zsoltá- roskönyvet tart. A temető felé vezető szekérúton arról beszél, milyen fölséges érzés »egyszerű« növénytermesztőnek lenni. »Higgye el, uram, egv életre elegem volt a dicsőségből. Lehet, hogy máshol. mások kellemesebb tapasztalatokat szereztek, de hát az ember gyereke csak arról beszélhet, amit átélt. Talán én is hibás voltam, mert nem bírtam cérnával sokáig, nem álltam keményen a talpamon, bár lehet, hogy nálam különb emberek sem bírtak volna az itteni gondokkal. Csak egyetlen esetet hadd említsek. A megalakulás után az állatokat a portákon helyeztük el, mint más községekben is tették ahol nem volt urasági major. Csakhogy a mi gazdáink az atyaúrístennek se menteik ám át a másik portájára etetni, állatot gondozni, mert ők »nem szolgák«. Ezért arra kellett bíznunk az állatok gondozását, akinél éppen hely volt, aki nagy kegyesen vállalta, így aztán sohasem tudtuk megállapítani, ki mennyi takarmányt használt föl a saját céljára a közöséből. Csak azt láttuk, hogy az isten takarmánya se lenne elég... Aztán az a sok gyanúsítgatás, följelentgetés, pletyka, sutyorgáv a hátam mögött.. . Szóval elég volt, no! Tudja, nekem csak tíz holdam volt, régen a nagy-gazdák rám se bagóztak. ötvenkilenc után sokszor eszembe jutott, amikor nap nap után elém álltak, összevissza beszéltek, cigány- kodtak, hogy milyen, becsületesnek, bölcsnek, karakánnak tartották ezek magukat, valamikor. Az a néhány fiatal, aki a szemem előtt nőtt, hamar elment. A legtöbben tanultak. Az én két fiam is, hál istennek. Az egyik mezőgazdasági technikumot végzett, a másik következtet, hogy valami nincs rendjén városának, híres, sőt általa fölfedezett gyógyvízével, melynek vezetékrendszeri kiépítésére a város anyagi áldozatot hozott, társulati elnöksége pedig anyagilag is érdekelt abban, hogy a fürdőhely jó híre megmaradjon, sót tovább nőjön. Egyfelől tehát — milyen ismerős! — »az amiről nem beszélünk, az nincs« szemlélete, másfelől az alamuszi, addig amolyan csődabogárnak kezelt Stockmann doktor váratlan makacssága, mellyel a vezetékrendszer átépítését követeli egy általános igazság nevében a hazugsággal szemben. Mondhatnánk: helyi, provinciális érdek ütközik itt egy valódi, szélesebb spektrumú érdekkel. S, ami a legibsenibb ibseni jellemző: családon belüli konfliktussá — két fivér asszójá- vá — éleződik az ellentét. Arthur Miller igazította mai korunkhoz a darabot; keményebbé fogalmazva, ökonomi- kusabbá tömörítve. De fölsej- lik itt Dürrenmatt neve is; volt min. iskolázódnia Az öreg hölgy látogatása ill figurájának halálos magáramaradá- sához. Ibsen Stockmann doktora ugyanezt az utat járja be; ugyanúgy fordulnak el tőle szélkakas módjára azok, akik anyagilag érdekeltté válnak az »üzletben«. Ha már az egyezést emlegettük, beszéljünk Móricz Zsigmond Roko- nok-járól is: ugyanaz a velejéig romlott kapitalista vezetés mutatkozik meg benne, mint Ibsen kapitalizálódó városának tanácstestületében, a két mű polgármestere édes- testvére lehetne egymásnak, még csapdáikat is hasonló körmönfontsággal állítják közben a látszatra is ügyelve. Szinetár Miklós még egy írót küld e rendezése kapcsán a tudatunkba: Franz Kafkát. Peter Stockmann polgármesterrel — Öze Lajos j félelmetes alakítása — azt azi régen meghalt Fial, lányai — József bácsin kívül — ugyancsak temetőlakók már, ki itthon, ki más vidéken, két legény fia az első háborúban veszett el, az egyik Görbéénél, a másik Isonzónál. És»ki- gyepesedett« a tágas udvar, a száraz fűcsomókat a vékony hóréteg nem fedi el, a pajta roskatag az egykor rátarti an pirosló téglák megfakultak, megrepedeztek a tehénistálló homlokzatán (valaha huszonötnél sohasem volt kevesebb szarvasmarha ebben az istállóban, ma egy sem áll benne), a hatalmas sertésól ajtaját ki-be csapkodja a szél, mintha elfele’totték volna bereteszelni, miután a kondát elhajtották (»mindenki csak Németh Pál süldőit akarta megvenni a környéki vásárokon«). A z óriási konyhában József bácsi leveszi a kabátját, nekünk nem akarózik, mert hideg van, sokkal hidegebb, mint odakint. A pap vigasztaló szavakat mond, felsorolja Nanica néni erényeit, eközben József bácsi a tűzhely elé guggol, megpróbálja föléleszteni a lángokat. Azután bort hoz, kétes tisztaságú poharakat tesz az asztalra, csöndes szóval biztat bennünket, hogy igyunk. Ö maga csak fölemeli a poharát, amikor a megboldogult tiszteletére koccintunk, azután előhúz az asztal alól egy kosárra való csöves kukoricát. Morzsolni kezd. Szapudi András (Folytatjuk) elidegenedett és fenyegető hatalmat fogalmazza meg, melyet A kastély, vagy A per című Kafka-művekben ismertünk meg. Az első felvonásbeli bizonytalankodás, motyo- rászás után — bizonyára az ismeretlen színpad okozta — a második és harmadik felvonás hangolta össze a színpadot és a nézőteret. A Iju- bimovian előtérbe hozott, kopffénnyel és hangosítással hangsúlyossá tett vád- és védőbeszéd lenyűgözően érvényesült. Az ostromállapot-jelenet is belénk égett: ahogy a család kanapé-menedékbe húzódik... Kállai Ferenc alakításával a naiv, csöndesen lelkes, tudat alatti forradalmár orvos kálváriáját rajzolta elénk: azt a felelősséget érző embert, aki reménytelenül harcol ugyan, de az »itt állok, másként nem tehetek« szent következetességével. A szerep fontos állomása gazdag pályájának. Mészáros Ági Catherine-t, a feleségét úgy fogalmazza elénk, hogy játékával érzékelteti, milyen lehetett azoknak a Nóráknak a korabeli család- modellen belüli szerepe, akik nem lázadtak, mint az ibseni Nóra. Horváth József »tenyérbemászó« Aslaksene színészi telitalálat. Velenczey Istvánnak Morten Kiil szerepében tapsoltunk, s hozzájárult az előadás sikeréhez Oszter Sándor, Farkas Zsuzsa, Benedek Miklós, ' Agárdi Gábor és Pathó István is. Az elemeivel jól funkcionáló dísdetet Csányi Árpád, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte A beelhoveni örömóda lágy gúnnyal perel egy tönkrevert lakás zugában kucorgó család látványával. Leskó László Benedek Miklós, Mészáros A gl, Öze Lajos és Velenczey István. Vendégségben: a Nemzeti Színház Stoekmaiui (jerinee
