Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

Képernyőn a világ HÉTVÉGÉ A „hamusbetyárok" nyomában SX antennái Néhány elárvult ház a dombtetőn Szél suhan a kopár fák közt, régi idők üzenetét hoz­za Nagytót- vároc felől, az ágakon meg- megrezzen- nek a száraz levelek. Erdőháton, völgyeken ke­resztül két tu­ristaút vezet bennünket a Zselic keleti szélébe. két megye, So­mogy és Ba­ranya találko­zásához. Valamikor, a régmúlt idők­ben virágzó falvak voltak itt Ma már csak omlado­zó falak, le­dőlt keresz­tek, lakatlan házak sejtetik a múltat A szép sasréti vadászkastély látványa után bizony szomorú képet mutat­nak Terecseny, Tótváros és Szentlukapuszta romjai. A ßzentlukapusztai egykori üveghuta területén járunk. A kiránduló kis kutatómunká­val még ma is alaktalan üvegrögöket gyűjthet Gombá­zás, hóvirágszedés alkalmá­val gyakran előfordul, hogy régi tárgy kerül a kezünkbe. A régi bánya omladéka mellett kis kopott kápolna áll,' mellette egy ittfelejtett védőszent Nepomuki Szent János szobra. Igen szép ba­rokk alkotás, Festetich János készíttette 1795-ben Pécsen, valószínű, hogy akkor kezdett működni a huta is. A kápol­nának érdekes a múltja. A bőszénfai plébánia anyaköny­ve elárulja, hogy Jéger János üvegbányász építtette saját költségén 1803-ban, és 1826-ig amíg a huta működött, rend­szeresen miséztek benne. Szentluka fölött, a dombte­tőn néhány elárvult ház várja szomorú sorsának beteljesülé­sét Az elnéptelenedett Nagy- tótváros házai ezek. A tele­pülés harangja ma a Kapos­vár melletti Gyertyános-völgy­ben áll mementóként A pusz­tát valamikor hamuzsírkészí- tők lakták, a szentlukai, majd a németlukafai huták részére égették az üvegkészítés nél­külözhetetlen kellékét. Nehéz munka volt ez. Hamuzsírt csak igen öreg bükk- vagy tölgyfából lehet készíteni, és egy-egy mázsa előállításához 40—50 mázsa hamura, vagyis 60—70 köbméter jó minőségű QtAztatálxáL DCék-tó VT izét márványsima, vas- ” tag jégpáncél takarta ottjártunkkor. Csend _ Volt, néma és kihalt minden. A több mint 178 éves tó téli álmát alussza, így várva a tavaszt Ritkaságnak számít ez a természeti környezet. Napsütötte cser- és fűzfürtök tükröződnek a tó kristálytisz­ta vízében nyaranta. Lengyeltótitól mindössze egy kilométernyire, a Hács felé vezető kövesút bal ol­dalán völgykatlan húzódik, ott bukkan elő ez a látvá­nyos környezet A szájhagyomány szerint a tó az 1800-as években a kat­lan keleti részén, a legelő- dombokkal körülívelt 4—5 forrásból keletkezett. A gaz­dasági élet akkori irányítói fölfigyeltek a források patak­ká szélesedett vizére, és így született meg a döntés, hogy a dombok végén egy zárógát építésével nagyobb tavat lé­tesítenek. A környéket 3— 400 éves tölgy- és cserfaer­dő vette körül, kitűnő lehe­tőségeket kínálva az állat- tenyésztésre. Erre az időszakra esett, hogy a hatalmas vagyonú Inkey báró birtokcserét bo­nyolított le Zichy János gróffal, akinek gazdálkodási területe Fonyódtól Gamásig terjedt. A hatalmas erdőren­geteget a pásztorok uralták tavasztól őszig a Zichyék szolgálatában. A mintegy negyvenezres juhállomány­nak lényeges szerepe volt a tó kialakításában. A juhokat ugyanis meg kellett mosni, mielőtt megszabadították volna őket a gyapjútól. Ezt úgy oldották meg. hogy a gá­ton levő zsiliprendszert meg­nyitották, esi a vízfolyásban fürösztötték az állatokat. A vízparton óriási pajták áll­tak, ott tiszta szalmára te­relték, majd a száradás után a nyíróhelyiségbe hajtották őket. A tó ezért viselte az Úsz­tató tó nevet. A gróf intézői fölismerték a táj szépségét,' varázsát, és a víz körül csár­dát létesítettek, hozzá két vendégfogadó szobával. A csárda melletti kuglizó von­zotta a lengyeltóti ifjúságot. A gróf azonban 1916-ban kivágatta a több száz éves erdőt, és helyére vitézi telke­ket alakított ki az első világ­háború után. Így 1937-re a mintegy 15 hold terület és a tó már nem volt meg koráb­bi formájában. Csak a felszabadulás hozott fordulatot. Az elhanyagolt grófi és vitézi birtokok a má­sodik világháború után mint népi tulajdon, a Balatonbog- lári Állami Gazdaság kezelé­sébe került Az elvadult kör­nyezetet. az eliszaposodott tavat kultúrkörnyezetté vál­toztatták. A ma is vizet adó három forrást kiépítették, fákkal vették körül. A víz­szint megemelésével észak felé. a tó térfogata és mély­sége nőtt. A helyenként. 6—8 mé- tér mélységű víz ki­válóan alkalmas csónakázás­ra és hajómodellezésre. Vi­zét öntözés céljára is hasz­nálják a több száz hektáros gyümölcsösökben. A lengyel­tóti Kék-tó. a partján léte­sült építőtáborral országos hírre tett szert. A mintegy 4—5 hektárnyi terület me­gyénk és az ország KISZ- eseinek büszkesége, a turis­ták kedvenc kirándulóhelye. •s. J. fara volt szükség. A másik nélkülözhetetlen anyagot, a kvarc tartalmú homokot a ka­posvári fuvarosok Kaposvár környékéről, elsősorban a Ballakútról hordták. Harmincévi működés után a környék hatalmas őserdejét sikerült úgy kiirtani, hogy a hutát meg kellett szüntetni, mivel távolabbi vidékről a szállítás nem volt gazdaságos A tótvárosiaknak — a hamu- zsírkészítőknek — általában rossz hírük volt. Télen favá­gással, hamuzsírkészítéssel foglalkoztak, nyáron viszonl pásztorkodtak, többnyire más jószágát kísérték át a szom­szédos Szlavóniába, vagyis betyárkodtak. Ezért nevezték őket a falvak lakói »hamus- betyároknak«. A szentlukai üveghután kí­vül még több manufaktúra működött a környéken. A szomszédos település, Német- lukafa kisvasútjának síneii már benőtte a fű. Ki gondol­ná, hogy másfél száz évvé ezelőtt nemcsak üveget csi­náltak itt, hanem cserépedén) és pipa készítésével is foglal­koztak, sőt néhány évig méf porcelánt is gyártottak, míg nem 1856 után a műhely föl­szerelése a pécsi Zsolnay- gyárba került. A tótvárosiak nehezen ad­ták fel megszokott foglalko­zásukat. Egy részük ugyar letelepült a völgyben és béké pásztorember lett (Kistótvá- ros), más részük azonban to­vább folytatta »nyári-« mes­terségét. 1877 tavaszán pa­naszkodik is a helyi lap: »A megyében napirenden vannak a rablások, útonállások, főleg az állatlopások. Kellene végre valamit tenni a közbiztonság érdekében.« Nem sokkal ez­után újabb hír: »Tótvárosnál elfogták a pécsi haramiákat. A tótvárosi csárdánál közre­fogták őket a baranyai és a somogyi pandúrok, kilencet azonnal agyon is lőttek közü­lük.« Állunk a régi csárda helvén, és elgondolkodunk az idők múlásán. Mindaz, amit már csak a történelemből isme­rünk: rom. ipartörténeti em­lék, turisztikai nevezetesség. Lehajolok, és a száraz avar közül fölemelek egy sötét­zöld, öklömnyi üvegrögöt. — Selejt! — mondja a bará­tom. Aztán elindulunk. Lévai József kult ki bennem az érdeklődés. Szerintem ér­dekesebb, vál­tozatosabb ez, mint például a bélyeggyűjtés, itt ötvöződik az idegen tájak szeretete a ze­ne, a művészet iránti vággyal, s szinte napról napra több német szót tudok, nézve és hallgatva az osztrák programokat. Nem beszélve a technikai ismeretek gyarapo­dásáról, a szüntelen kísérle­tezés megannyi lehetőségéről. — Honnan szerzi az ötlete­ket, a tervrajzokat? — Alapötletekkel számos hazai szaklap szolgák mind az erősítők, mind az antennák tervezéséhez. A legfontosabb forrás azonban a saját »kút­fő«. A megfelelő alapismere­tek fantáziával párosulva, sok újszerű megoldást hoznak. —Hallhatnánk egy pár szakmai tanácsot? — Az URH-vételhez hasz­nált antennatípusok közül a legjobbak az úgynevezett egyenes és a hajlított dipól antennák. A dipólus antennák hosszát akkorára kell választa­ni, hogy egyetlen antennával venni tudjuk az összes egy sávba eső adót. Több szem­pontból előnyösebb a hajlított dipól antenna. Hosszúsága megegyezik az egyenes dipólé­val, viszont a hullámellenállá­sa mintegy négyszerese az egyenes dipólénak. Divat, hóbort, hobby? — teszem föl a kérdést ma­gamnak, miközben becsönge­tek Kaposváron, a Gorkij ut­cai ház kapuján Németh Lászlóékhoz. Az FMV 3. sz. Kaposvári Gyárának bemérőjét, aki szakmája szerint rádió-tv műszerész, úgy emlegetik munkahelyén, mint az anten- nakészítés nagy szakemberét. Televízióján nemcsak a hazai műsorokat tudja kitűnő minő­ségben a szobájába varázsol­ni, hanem a laikus szemének különlegesen szerkesztett erő­sítők és szinte »lokátormére­tű« antennák segítségével többé-kevésbé tökéletesen »jönnek« a környező országok adásai is. A monoszkópvadá­szatok során már sikerült el­csípnie jó néhány távolabbi ország adását is. Felnézek a háztetőre, s meglepetéssel tapasztalom, hogy a szokottnál kisebb a dzsungel. — Megfelelő időközönként elkerülhetetlen a karbantar­tás, másrészt az új róma-he- gyi erősítő miatt szükséges volt több módosítás — mond­ja munkaköpenyes házigaz­dám a műhelye felé kísérve. Én mint nem szakmabeli, mindig azt hittem, hogy az antennát kitesszük a lehető­leg minél hosszabb rúd végé­re, adóirányba állítjuk, ráköt­jük a szalagkábelt, és ezzel a dolog el van intézve. — Igen, sokan ezt így gon­dolják, csak akkor csodálkoz­nak, mikor ßzürke, szemcsés, nem megfelelő kép és hang esetén hiába tekergetik a gombokat a szerencsétlen ké­szüléken. Az oxidálódott, idő­járási hatásoknak kitett alkat­részek gyakran szorulnak karbantartásra, javításra, iránybeállításra. — Mióta foglalkozik a hír­adástechnika e területével? — Lassan, fokozatosan ala­Figyelmeztet a földkéreg A földkéreg hatalmai táb­láinak de formálódásakor a hegyek kristályszerkezete kü­lönleges hangokat bocsát ki. E »csikorgó« hangokból a szakemberek megállapítják: hol várható bányaomlás, hol vannak rejtett törések. Embe­ri fül azonban nem képes föl­fogni őket — ehhez speciális mikrofonokra van szükség. Az egyik ilyen műszer a ZIR—2 szovjet hangindikátor, amelyet a krivojrogi ércbá­nyászati kutatóintézetben dol­goztak ki. A mikrofon, az erősítő és oz energiaforrás el­fér egy dobozban, amelyet közvetlenül a robbantólyukba is betehetnek. Az egyenes és hajlított di­pól iránytartását a reflekto­rok és direktorok segítségével lehet javítani. A reflektor több szempontból megváltoz­tatja az antenna tulajdonsá­gait. Egyrészt csökkenti az antenna által képviselt ellen­állást és az antenna sávszé­lességét, javítja a fő vételi irányban az érzékenységet. A gyárban több kollégája hódol a szép. érdekes időtöl­tésnek, és egymást csak SX- nek hívják. Miközben kikísér el­magyarázza, hogy az SX rö­vidítés nem más, mint egy nemrég külföldön kifejlesz­tett, nagyon jó antenna. Erről gyakran álmodoznak az egyik munka társával. Jó vételt és szerencsés mo­noszkópvadászatot , kívánva, abban a reményben búcsúz­tam el »SX«-től, hogy talán másoknak is sikerül kedvet csinálni ehhez az elfoglaltság­hoz. K. Zs. Kistermelők, kiskertek Készülés a tavaszra Ili 2. A sátortetővel ellátott, nagyobb alapterületű etetőt érdemes beüvegezni, s egyik oldalán két darabból álló toló­ablakkal ellátni, ahol az ele- séget beszórjuk. Alul, a 32 mm átmérőjű kerek röpnyílá- son szállnak be a madarak, s így bárhol helyezzük is el az etetőt, macska nem férhet hozzá. A téli hónapokban szórjunk nekik olajos magva­kat — tökmag, napraforgó —, kölest. Kössünk az olda­lára kis szalonna- vagy sült- hús-darabkát Bár a kert még a legtöbb helyen fagyos, havas, a tél­utó már nem a pihenés ide­je, sőt, tennivalók özöne sür­geti a kertészkedő embert Sok mindent most kell előké­szíteni, meggondolni, elter­vezni, beszerezni, hogy mire kinyílik az idő, fölenged a föld, azonnal munkához lát­hassunk. Akár csak kedvtelésből, akár piacratermelünk is, el­engedhetetlen, hogy átgondol­juk: mit hogyan és mivel kí­vánunk a kertben termelni. Hasznos, ha elővesszük a pa­pírt, ceruzát, s így osztjuk be a területet, mikor, melyik területre mit vetünk, ülte­tünk. Jó emlékeztető az egy­szerű rajz év közben is, s még jövőre is hasznát vehet­jük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a szakkönyvek egy 4—5 tagú család ellátására zöld­ségfélékként milyen terület beültetését javasolják. aj 53 *4 Bt •Ö i N M il E{ H S Szükséget terület P aradicsom 100 kg 80 m2 Paparika 500 db 15 „ Zöldborsó kg 40 „ Zöldbab 20 kg 40 „ Karalábé (korai) 100 db 8 . Uborka 20 kg 10 „ Vöröshagyma 50 kg 40 „ Fokhagyma 3 kg 4 N Sárgarépa 30 kg 40 „ Petrezselyem 20 kg 30 „ Fejes káposzta (kései) 50 kg 30 . Egyéb zöldségek 35 kg 50 „ A fenti adatok — amelyek természetesen csak irányszá­mok — alapján előre kiszá­míthatjuk, hogy milyen és mennyi magot, trágyát, mű­trágyát, növényvédő szert szükséges vásárolnunk. A te­rület felosztásánál és a be­szerzéseknél is figyelembe kell vennünk az egyéni kí­vánságokat. valamint azt is. hogy szándékozunk-e valami­ből eladásra is termelni. Ilyen esetben nagyon hasznos, ha tájékozódunk a várható piaci helyzetről. megtudakoljuk, hogy az áfész vagy a tsz mi­lyen árura köt termelési szer­ződést Kistermelőknek min­denképpen érdemes a szerző­déses termelés adta előnyö­ket: az értékesítési biztonsá­got és egyéb, rendeletekben biztosított kedvezményeket kihasználni. Ha termelési tervünk már elkészült, ne késlekedjünk minden szükségeset most be­szerezni. Gondoljunk arra, hogy a vetőmag- és gazda­boltokban télidőn nincs tolon­gás; sorbaállás nélkül, sok­szor a tavaszinál nagyobb készletből válogathatunk. (Jól válasszuk meg a termeléshez a fajtákat. A helyi éghajlatot nem kedvelő, talajunkat nem jól tűrő fajták . csak , kudarc forrásai lehetnek. Ha még ke­vés a saját tapasztalatunk, ne restelljük megkérdezni a szomszédot, vagy más, ker­tészkedéssel régebben foglal­kozót.) Gondozzuk, készítsük elő szerszámainkat. Ne idegen­kedjünk az erőt-időt kímélő újdonságoktól. Gyomborot- vákkal, csuklóskapákkal, kul- tivátorokkal gyorsabban, ki­sebb fáradsággal dolgozha­tunk. Megkezdhetjük a palánta­nevelést, ha van megfelelő berendezésünk. (Fűtött ágy. fóliasátor, esetleg napos, me­leg, üvegezett veranda.) Meg­felelő berendezés, körülmé­nyek híján nem érdemes erőltetni a vetést, mert a sö­tét, alkalmatlan helyen nevelt kis növények a kiültetés ide­jéig elvékonyodnak, megnyúl­nak, ezekből érdemleges ter­mésre nem számíthatunk. A végére hagytuk, bár rend­kívül fontos az olvasás, a szakkönyvek, folyóiratok for­gatása. Februárban rendezik a mezőgazdasági könyvhóna­pot. Ebből az alkalomból is sok hasznos könyv jelenik meg. s ezek mind bővítik is­mereteinket. Sok helységben működik kertbarátkor. Rende­zésükben előadásokat hallgat­hatnak. Ismerkedjünk meg e hasznos mozgalom tagjaival, tőlük magvakat, eszközöket s tapasztalatokat szerezhetünk. n. l. Barkácsoljunk madáretetőt Egy cinkepár évente három­szor is költ. Egy-egy fészek­alja fióka felneveléséhez — a megfigyelések szerint — 8—9 ezer rovart szednek össze a környezetükben levő fákról. Egy cinkepár és évi szaporu­lata 40—50 gyümölcsfát is ké­pes megtisztítani a kártékony férgektől. Ezért fogadjuk szí­vesen, ha megtelepszenek a kertünkben. Ezt elősegíthet­jük odú, etető felállításával. A fák önkéntes, falánk, kis egészségőreit a havas, hideg tél nagyon megviseli, különö­sen, ha nem jutnak táplálék­hoz. A fészekodú és etető vé­delmet nyújt a kis madarak számára kitett élelemnek. 35 mm-es röpnyílással. He­lyezzük ki a gyümölcsfákra. Eleséget keresve, a zord idő elől is meghúzódhatnak benne a madarak, sőt nem ritkán fészket is raknak benne a nyár folyamán. 1. A fészekodú alapja 12x12 cm, magassága 24 cm legyen, A Gyertyánosban fölállított harang, még as eredeti helyén, Tótvárospusztán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom