Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

MUNKAKULTÚRÁNK A : feuBörai és á gazdaság! színvonal szoros össze­függése, kölcsönös meghatározottsága ma már általánosan — és nemzetközi­leg — ismert. A kutatások ré­gen bizonyították, hogy egy ország gazdasági teljesítőké­pességét alapjaiban befolyá­solja, meghatározza az átla­gos kulturális szint, amely — más szóval — azt jelenti: nem lehet tartósan magas színvo­nalon dolgozni az automatizált gépsor, a bonyolult elektro­nikus berendezés mellett, ha a magánszféra, a munkán kí­vüli életvitel megrekedt a kö­zépkori hiedelmeknél, primi­tív szokásoknál, vagyis ala­csony kulturális színvonalon. Ebben az értelemben a köz- művelődés elsőrendűen fon­tos gazdálkodási tényező. No­ha ez ma már közhelyként ismert igazság, kevésbé elfo­gadott e feltétel logikai iker­párja. Arra gondolunk, hogy a kul­túra nem szűkíthető, mondjuk a Beethoven-szimfóniákra vagy Shakespeare ismeretére, bár a humán kultúrkör a közműveltségi szint nélkülöz­hetetlen alkotóeleme. A kul­túrának azonban meghatározó része az is, amit átfogó kife­jezéssel munkakultúrának ne­vezhetünk. Sőt: olyannyira alapvető ez, hogy a munka tette homo sapienssé — ér­telmes lénnyé — az embert, s ez a folyamat mindmáig azonos tartalmú: a munka az ember önmegvalósításának, képességei .gyarapodásának, s benne kulturális látóterének legfontosabb fejlesztője, ki­bontakozásának terepe. Aligha tekinthető logikai kerülőútnak, ha erről az ol­dalról — tehát a személyisé­get fejlesztő, az alkotóképes­séget kibontakoztató — hatá­saitól közelítjük meg azt az összefüggést is, ahogyan a munkakultúra magára a mun­kára, a gazdálkodás eredmé­nyességére, színvonalára hat Kétségtelen, hogy ha a ter­melés legfontosabb tényezője a termdlü ember, akkor a munkahelyi kultúra közege is a legjelentősebb ponton kap­csolódik a gazdálkodáshoz. Ám célszerű most már hoz­závetőlegesen körvonalaznunk magát a fogalmat, a munka- kultúra tartalmát is. főleg azért, mert ebben nem kevés a félreértés. A fogalom ter­mészetesen magába foglalja mindazt, amit — némi egy­szerűsítéssel — beruházási feltételekhez köthetünk, tehát a gépesítettség fokát, a mű­szakszámot, a munka úgyne­vezett , infrastruktúráját (egészségi, munkavédelmi stb. feltételeit), továbbá tanultsági szintjét, szakképzett vagy ki­segítő jellegét. De legalább ennyire fontos elemei a mun­kakultúrának azok az egysze­rűbb s nem beruházási pén­zekhez kötődő körülmények, amelyek temérdek apróbb fel­tétel összhatásában tükröződ­nek. Erről szólva hadd utaljunk — szokatlan módon — a Központi Statisztikai Hivatal egy mostanában zárult és nagy hatású vizsgálatának egyik lábjegyzetére. -A fizi­kai dolgozók munkakörülmé­nyei-" címet viseli ez a publi­kált vizsgálat, amely sokré­tűen és átfogóan elemzi a munkakörülmények iparági, ágazati feltételeit és rangso­rát A kutatás bemutatja a technikád, technológiai fejlő­dés hatását a munkakörülmé­nyekre, ám itt szükségesnek tartja hozzátenni: »Egyenletes munkaütem, zavartalan anyag-, rajz-, szerszámellátás, a gépek célszerű sorrendje, rend és tisztaság a munkahe­lyen, elegendő fény és levegő stb. a tágabban értelmezett munká körülmények szerves — és szervezést igénylő — részei.-« Nos, mindez együtt tölti meg tartalommal a mun­kakultúra fogalmát. S hogy ez a sok apróbb- nagyobb feltétel mekkora je­lentőségű, azt hadd jegyezzük ugyancsak e vizsgálat egyik x-észmegállapításával. A kuta­tók egyebek között azt is elemezték, milyenek a mun­kakörülmények az úgyneve­zett hiányfoglalkozásokban — ott tehát, ahová az átlagosnál is nehezebben találnak mun­kavállalót. Kitűnt a vizsgálat­ból: e nehezen »benépesíthe­tő« szakmák némelyikében nemcsak — sőt nem is első­sorban — a bérek vonzásában van a hiba, hanem a munka­körülmények hátrányai, azt is mondhatjuk: az elmaradot­tabb munkakultúra a vonzás­hiány fő tényezője. A nemzetközi termelékeny­ségi mezőnyben elfoglalt he­lyünk éppenséggel nem te­kinthető kedvezőnek. Ahhoz, hogy gyorsítva lépjünk itt előre, természetesen egész sor körülmény — köztük sok be­ruházást feltételező tényező — összhatását kell latba vetnünk. Születésnap a szülőföldön Fodor András köszöntése E zek sorában azonban különleges hely Illeti meg a munkakultúra kisebb és hozzátehetjük: ol­csóbb, kevesebb pénzt, de több figyelmet kívánó rész­elemeit. A kifestett műhely, a tiszta üzem, az egyenletes hő­mérséklet — mindez -és meg­annyi más sorolható ide. S végül talán még azt sem fö­lösleges megjegyezni: az idei fejlesztési lehetőségek, pénz­ügyi körülmények sajátos nyomatékot adnak e részele­mek jelentőségének. T. A. Ülést tartott a megyei közművelődési bizottság Könyvek tízmillióért ülést tartott tegnap a So­mogy megyei Tanács közmű­velődési bizottsága. A testület napirendjén a szövetkezeti könyvterjesztés helyzetének és a siófoki járás közművelő­dési életének — elsősorban a közművelődés anyagi feltéte­leinek — megvitatása szere­pelt. Csaknem kétszázezer somo­gyi lakos szellemi táplálékkal való ellátásáról gondoskodnak megyénk szövetkezeti könyv- terjesztői — többről, mint ‘ a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üzletei. Nem elhanya­golható tehát a bizományosok és a Nagyatádon, Marcaliban, Csurgón, illetve Barcson mű­ködő könyvesboltok szerepe, s mint a tanácskozáson kide­rült, nem elhanyagolhatóak érdemeik sem. Ebben a négy üzletben ta­valy több mint tízmillió fo­rint értékű könyvet adtak el: hét és fél százalékkal többet, mint 1977-ben. Ám az áfész- boltok a hanglemezárusítás­ban is derekasan kitettek ma­gukért: az eladott készlet ér­téke egymillió forint. A szö­vetkezetek a községi iskolák tanulóinak tankönyvekkel va­ló ellátását is magukra vál­lalták. A megyében öt helyen működik már áfész-iskolaszö- vetkezeti csoport. A kaposvári és a siófoki járásban nincs szövetkezeti könyvesbolt: itt — a Művelt Nép üzletein kívül — kilenc­ven bizományos foglalkozik könyveladássaL A megye nyolcszáz kereskedelmi egy­ségének csaknem a felében terjesztik ma már a könyve­ket: ABC-áruházakban, élel­miszerüzletekben és iparcikk- boltokban, felvásárlóhelyeken. A megyeszerte tevékenykedő kétszázötven társadalmi bizo­mányos a múlt évben négy­millió forint értékű könyvet adott el, többnyire a falvak és tanyák lakóinak. Jelentő­sek azonban az aránytalansá­gok: egyik-másik községben az egy lakosra jutó könyvvá­sárlás — évi átlagban — csu­pán fillérekkel mérhető. Jó eredményeket értek el a szövetkezeti áruházak könyv­osztályai. A balatonlellei áru­házban és a balatonmáriai áfész műszál boltjában ta­valy — egyenként — százezer forint értékű könyvet hoztak forgalomba. Az olvasás iránti igény növekedését segítették az évenként megrendezett kü­lönböző megyei könyvterjesz­tési akciók is, így a mező- gazdasági szakkönyvhőnap, a költészet napja, az ünnepi könyvhét, a KPVDSZ kultu­rális napok, az őszi megyei könyvhetek, a politikai, könyv­hónap, a szovjet könyv ünne­pié, a műszaki könyvnapok. A sikert most csupán egyetlen látványos adattal bizonyítjuk;: tavaly az őszi megyei könyv­hetek idején nyolc és félszáz­ezer forint értékű olvasniva­lót vásároltak falvaink, ta­nyáink, pusztáink lakói. Vannak már követendő pél­dák az üzemi könyvterjesz­tésben is. A barcsi szövetke­zeti könyvesbolt egyre növek­vő forgalmat bonyolít le az Épgép helyi gyárában, de meg kell említenünk a marcali Mechanikai Művekben és a nagyatádi konzvergyárban fo­lyó könyvértékesítési tevé­kenységet is. Ezért a munká­ért az elmúlt években több boltvezető vagy bizományos kapott kitüntetést vagy a Szővosz és a Kulturális Mi­nisztérium elismerő oklevelét A bizottság ezután a siófoki járás közművelődési életének anyagi támogatásáról készí­tett jelentést vitatta meg. Az elszomorító adatokat tartal­mazó beszámolóból kiderült: a tanácsok költségvetési tá­mogatása a közművelődési intézmények működési felté­teleinek biztosítására négy év alatt félmillió forinttal emel­kedett, ami ha figyelembe vesszük az időközben történt árrendezéseket, igen szerény összeg. A rendelkezésre álló pénzeszközök csak az elmúlt évben növekedtek jelentősebb mértékben: a siófoki járás községeiben ekkor több mint négymillió forint állt rendel­kezésre közművelődési célok­ra, jó egymillióval több, mint 1977-ben. A járás tizenhét termelőszö­vetkezete tavaly hárommillió forint kulturális alappal gaz­dálkodott, ebből 350 ezret for­dított famsbnányi ösztöndí­jakra és oktatási feladatokra, egy és negyedmilliót kirándu­lásra, közművelődési intézmé­nyek támogatására, ifjúságpo­litikai célok megvalósítására és sporttevékenységre. Ugyan- csak egy és negyedmillió fo­rintot nem használtak fel. A könyvtárak helyzete és a könyvállomány gyarapodásá­nak üteme sem ad okot jó kedvre. Az egy lakosra jutó beszerzési keret tavaly 5,4 fo­rint volt: tíz fillérrel több, mint 1977-ben. A siófoki já­rási hivatal vezetői által ké­szített jelentésben sem a könyvtári ellátás fejlesztésére, sem a művelődési otthonok és más létesítmények hálózatá­nak javítására vonatkozóan nem voltak konkrét elképze­lések. L. A. Ä szülőfalu köszöntésével ünnepelte ötvenedik születés­napját Fodor András József Attila-díjas költő. Vasárnap délután irodalmi műsort ren­deztek Kaposmérőn: az álta­lános iskolások és a községi KISZ-szervezet Horizont Színpada — Balássyné Bár­dos Alice és Tóth Istvánné tanárok gondos közreműkö­désével — versekből, népda­lokból kötött koszorút nyúj­tottak át a költőnek. Papp József párttitkár és Tódor György tanácselnök tolmá­csolta a méreiek jókívánságát; Csűrös Miklós irodalomtörté­nész Fodor szülőföldi líráját méltatta. — Költő és szülőföldje ben­sőséges találkozásának, köl­csönös tiszteletadásának va­gyunk ma tanúi Kaposmérő- ben. Hála és ragaszkodás hoz­ta haza 50. születésnapján az országos ünneplést legszíve­sebben elhárító Fodor And­rást — mondta az irodalom­történész, s rámutatott Fodor szülőföld-ölelésű, termékeny költészetének sajátos maga­tartást is tükröző vonásaira. Ez a bensőséges harmónia nem olyan természetes, nem olyan magától értetődő, mint amilyennek első megközelí­tésre látszik. Arra is isme­rünk irodalomtörténeti és élő példákat, hogy viszálykodás, harag torzítja el a közösség és a belőle kinövő művész vi­szonyát Még gyakoribb a közöny, vagy a meg nem ér­tésből következő elszakadás. A hazai táj és emberek igé­zetében született versek, me­lyeket itt hallottunk, kiraj­zolják Kapx>smérőnek és tá- gabb értelemben Somogyor- szágnak azt a vonzó arcula­tát amely a példaszerű, meg­hitt kapcsolat egyik nélkülöz­hetetlen feltétele. Az emberi dolgok szeretető, megbecsülé­se, az élő és élettelen tár­gyakban egyaránt megteste­sülő humanitás tisztelete táp­lálja Fodor emlékezetét, ta­lán ez a végső forrása hűsé­eredetéhez, A könyvtár házhoz megy A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár két mozgó könyvtára járja naponta a -külső kerületeket. Az autóbuszba szerelt könyvtár ezekben a betekben az idősebbeknek és a gyere­keknek különösen nagy segítséget jelent a hideg és a csú­szós utak miatt. A két mozgókönyvtárnak több mint há­romezer állandó tagja van, aki hetente egyszer »menetrend szerint“ cserélheti a könyveket. (MTI-fotó — Hadas János felv. — KS) ^Serencséi^likló^j | FERDE HÁz\ Edit, a Burján család dip­lomás büszkesége elhatárolta magát a vasárnapi lazsálóktól. Ferde rajzasztalára tódult a fény, s a mérnöknő karcsún, szép>en, élénk józansággal uralta különváló világát. Vonzódtak hozzá a többiek, önkéntelenül kívánkozással szállták meg lakását, mert va­lahogy az unalom Is emel­kedettebbé vált jelenlétében. Paula úgy beszélt, mintha érzelmes hajdani emlékekre gondolt volna. — Lánykoromban volt egy p>ompás farkaskutyánk. Rozs­dásszürke. A szeme fölött fe­kete pontokkal. A háta is fe­kete volt. Dezsőt egyszer meg­harapta. Férje, a vaskos Dezső, mo­rogva kapta ki a pipát a szá­jából. — Nem kell ide kutya. In­kább nyulakat tenyésztünk, vagy selyemhernyói. gének múltjához, szülőföldjéhez. Más szavakkal így fogal­mazta meg az irodalomtörté­nész Fodor »szövetkező barát­ságának« divattal szembeni ellenszegülését: — A közösség építése Fodor András számára előbbrevaló a kordivatnál, a hasznosság­nál, az önérdeknél; példájá­nak egyik legmesszebb sugár­zó tanulsága épp az, hogy másokkal törődve, közösségi missziót vállalva is lehet ér­vényes, korszerű életművet létrehozni. Az emlékek kultu­szával, a közösségi eszmével együtt a kifejezés pontossága, követhető világossága is szer­ves része Fodor emberi és költő programjának. Formai tükre annak a nyíltságnak és bizalomnak, amelyet közönsé­ge, közössége iránt érez. Sza­vai így kerülnek összhangba tetteivel, így szolgálja életé­ben és műveiben egyaránt »a szétesettséggeL szemben az emberi közeledés, megértés" minden másnál fontosabb ügyét. A költő szavai a hitelesen rögzített gyerekkori emlékek­hez vezettek vissza: föltárta mérei naplójának mintegy negyvenéves lapjait A költő hétfőn délelőtt Ka­posváron a Táncsics gimná­ziumban — az egykori alma materben — találkozott a kö­zépiskolásokkal, majd a me­gyei könyvtárban szerzői es­ten köszöntötték Fodor And­rást. Takáts Gyula József Attila-díjas költő többek kö­zött e szavakkal fordult az öt­venéves költőhöz. — Nem felejtem el diákkö­ri, átizzott tanárköszöntőit Az együtténeklés fényét az if­jú arcon. A barátság kereső és tartó öröm tisztaságát. Ide kell sorolnom most már or­szágos levelezéseinek segítő szenvedélyét is, szervezőkész­ségét az írószövetség költői szakosztályában, a lírai zsen­gék istápolását, az első köte­tes költők nem mindig hálás szerepű bemutatását. Ez a bi­zony már-már Kazinczy-szen­vedélyű literátorí szervezés és közösségi szenvedély a saját mű építéséből tépett ki nagy időt De íme, itt és most lát­juk, hogy megérte mindezt, mert az érzelmi gazdagság meg is gyorsítja, ki is széle­síti a lelket és a művet. A működés több, mint a lét címmel összeállított versgyűj­teményt Olsavszky Éva Kos- suth-díjasnak, Illetve Mihályi Győzőnek és Spindler Bélá­nak, a Csiky Gergely Színház művészeinek az előadásában hallottuk. Klausz Róbertné és Kovács Antalné zongorataná­rok és Csűrös Miklós iroda­lomtörténész működtek közre az irodalmi esten. H. B. — Ejmehettél volna Kar­csival a meccsre. Szó se róla, Editnek soha nem esett nehezére együtt időznie tanár férjével. De ahelyett, hogy magyarázko­dásba kezdett volna az eltérő vasárnapi program kényszerí­tő okáról, hogy tudniillik ha­táridős magánmunkát kellett végeznie, a meccsre utalva megjegyezte szelíd iróniával: — Elmentem volna, de mi­nek? Partjelzőnek? Vagy rá­gógumit árulni? ff — De furcsa vagy, kislá­nyom — lepődött meg az öreg, de inkább együttérzőn, semmint sértődésre hajlamo­sán. — Bizony — sóhajtott ag­godalmasan Paula, egyfolytá­ban a horgolótű hegyére me­redve kidülledő békaszemé­vel. — Pedig lenne miről be­szélni. A mérnök nő nem nézett rá. — Például a farkaskutyák­ról? Dezső, a vaskos alkatú kő­faragó, gyakorlott káröröm­mel ujjongott. Szerette, ha a két nő finoman csipkedte egy­mást. fToljfiatjuk) Hálásan bólintott feléje ap­ja az erkélyről. — Ügy van. Ördög vigye a kutyákat. Jó Itt üldögélni és elnézni messzire a saját há­zunkból. Tulajdonképpen ma pihenünk meg először másfél év óta. Editkém... te se dol­gozz. A mémökmő ipjarkodott sze­líd és illedelmes maradni. Mi­előtt szólt volna, gyengéd mo­sollyal lágyította meg közlen­dője keménységét. — Muszáj gürcölni. Még nagyon sokáig muszáj lesz. Ceruzát tartó kezével csak úgy mellékesen körbe muta­tott a kopár szobában, amely­nek újdonságát, imponáló tá­gasságát elcsúfította a gyér számú hitvány bútordarab. A fehér hajú Burján Péter pontosan értette, miféle vona­lat hagy maga után a levegő­be rajzoló ceruza. Mégis úgy tett, áriát aki gyanútlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom