Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
KÖNYVESPOLC Füst száll fölfelé ,Men a nagyapámról* Magyar film az UNESCO-nak A szociográfia feladata — minit ezt a szociográfusok 1974^es kecskeméti konferenciáján Huszár Tibor megfogalmazta — fölfedezni egy mozgásban levő társadalom lehetséges mozgásirányait, és kialaikitani a társadalmi szabályozás új formáit Szolgálat jeli egű műfaj tehát amelyhez nem profetikus látásmódra van szü/kség, hanem árra, hogy az írói intuíció és felelősségérzet, a tények feltárásában, a tényirodalomhoz segitségül hívja a korszerű társadalom- elemzés különböző — az író számára is alkalmazható — eszközeit Kétszeres jóérzéssel tettem le Hatvani Dantei Füst száll fölfelé című szociograiia*oie tét. Réseiben mert a szerzőnek sikerült új tönvényazerüséigek- re következtetnie elemző módon, részben pedig azért, mert a könyv igazolja a vidéki kiadás létjogosultságát. Tudniillik Kecskeméten jelent meg, bekerülve az országos terjesztés áramába. A Forrás-könyvek határozott irányt mutatnak, s közülük is az olyanok, mint Hatvani Dániel e munkája és Zöm Tibor markáns Tanyaibejárója, illetve Zoltán Zoltán Bizakodó Alföldje E kötelek a használni szándékának jegyében születtek. Noha módszer és megírás tekintetében természetesen eltérést mutatnak, céljukban és alaposságukban megegyeznek, sőt bizonyítják, hogy ahol határozottan körvonalazott, tervszerű és perspektivikus műhelymunka folyik, ott olyan bázisa alakulhat ki a könyvkiadásnak, mely országosam is orientálni képes, de legalábbis segíteni bizonyos társadalmi. gazadsági stíb. gondjainkban. Hatvani Dániel így vall a kötet epilógusában: -Számomra a falu nem egyszerűen vizsgálandó terület, nem ú csak megírandó közeg, de megnyilatkozási mód, s épp oly megismételhetetlen csoda, mint az öntudatra ébredés.« Költő fogalmazta ezt, s a költő jelen van a kötet egy- egy szociográfiájában, de nem uralkodik el a közgazdasági, pszichológiai stb. »segédtudományokkal« fölvértezett tény- írón. A szerkesztői tudatosság is munkál, szem előtt tartva azt az igazságot, hogy a szerkesztés egyfajta stratégia, mely döntően befolyásolja a »csat any érést«. A kötet írásait Hatvani úgy válogatta, hogy egy-egy mélyréteg felszínre terítése után — ezek gyakran bizonyító erejű számoktól, ösz- szehasonlításoktól gazdagok, ugyanakkor olvasói szempontból elmélyedést igényelnek — mindig beiktat egy-egy köny- nyebben olvasható, riportele- mekben gazdagabb írást. Így tárul föl az olvasó előtt a Duna—Tisza közének szinte teljes gazdasági, kulturális képe. A tanyai életmód és ennek következményei ugyanúgy, ahogy a szállások, falvak, mezővárosok léte, sőt jövője. Noha e szociográfiai riportok, tanulmányok a hatvanas években, illetve a hetvenes évek elején születtek, legtöbbjük máig is érvényes, sőt jó néhány közülük mostanra vált időezjerűvé, épp mert írójuk nem a »prófétai jövendölés«, hanem a módszeresség, az oksági összefüggések kutatásának képviselője. A termelőszövetkezetek első éveitől a napjainkra jellemző komfortra törekvésig — s ennek következményeként: a szellemi kényelmesség jelenségéig — terjed az a skála, amelyet Hatvani Dániellel végigjár az oLvasó. A Valóságban, a Forrásban, az. Élet és Irodalombon stb. önállóan megjelent írásművek szervesülitek kerek egésszé a kötetben. Csak néhány téma é6 felismert jelenseg álljon itt, mint- eg" bizonyságául annak, amit eddig a könyvről elmondtunk: Hatvaninak van ereje kimondani, hogy az élni és gyarapodni alternatívájában valahol összekevertük a sorrendet, s a következmények ellenünk dolgoznak. Fölhívja a figyelmet a mai falu sem városi munkahelyén, sem otthon nem honos fiatalságára, több írásában is, olykor már- már extrém példa segítségévek Megkockáztatom: a mindig fáziskésésben levő tanyavilágról ő mondja ki elsőnek, hogy a tanyai létezés fölött a családi munkaszervezet széthullása kondított lélekharangot: a nagyüzemi termelés ugyanis ezt természetesen nem igényli. Haldokló tanyákat látogat, szinte letelepülve mindig egy-egy vizsgálat »tárgyává« tett településen. Megrendítő az a sokoldalú kép, melyet az öngyilkosságokról nyújt, s azt hiszem, a megelőzésben ez egyszer majd szerepet játszik társadalmi szinten. Hatvani nem a szenzációt látja a sofőrgyilkosságban; keresi az eredőket — ezeket fölfedi, közben olyan pszichológiailag pontos és érzékletes kontúrokkal festi meg az egyik fiatalembert, amilyenre terjedelmesebb és »irodalmibb« műfajokra is ritkán van példa. Sajnos nincs lehetőségünk arra, hogy minden témájával foglalkozzunk. De kiemelem azt a vallomásos, ugyanakkor tényszerű ok—okozati összefüggéseket kimunkáló szociográfiáját, amelyet szülőfalujáról. Tiszaderzsről írt. Tisztázó és tiszta szándékú könyv Hatvani Dánielé. A nemzetközi gyermekév alkalmából — mint már hírt adtunk róla — az UNESCO fölkérte a BBC-t, a RAI-t, illetve a japán és a Magyar Televíziót, hogy készítsen filmet a gyermekek világáról. Az idén júniusban tartják Budapesten a nemzetközi seregszemlét, ahol hazankat Szemes Marianne dokumentumiilmje képviseli majd. Milyen témát választott a Magyar Televízió? — erről kérdeztük a rendezőt. — Tíz-tizenkét éves gyerekeit, az unokák szemével vizsgáljuk a nagyapák generációját. Milyennek látják őket? Mennyire kötődnek hozzájuk? A film ideiglenes címe is ez: Mese a nagyapámról. Eredetileg az volt a gondolatunk, az unoka legendás hősnek, mégis hétköznapi embernek tartja nagyapját, akihez meleg érzelmi szálak fűzik. A valóság nem egészen ezt mutatta: jóval bonyolultabb kapcsolatokat találtunk. Helyenként meglehetősen mély szakadék választotta el egymástól a két genereciót. i — Mi maradt meg végül is az elképzelésükből? — Négy részre bontottuk föl a filmet. E négy rész négy családot mutat be: négy érzelmi lépcsőfokot. Az első áll a legtávolabb a nagyapához. az utolsó a legközelebb. — Milyen társadalmi réteghez tartoznak szereplőik? — A nagyapák: mezőkövesdi volt summás, hortobágyi csikós, salgótarjáni bányász ás Kossuth-díjas szobrász. — E négy, nem éppen tipikus család alapján lehet-e általánosítható következtetéseket levonni? — A forgatást hosszas terepszemle előzte meg. Jártuk az országot, családokat kerestünk föl, több mint ezer iskolással írattunk dolgozatot. Szereplőinket gondosan leszűrt tapasztalatok alapján választottuk ki. — Beszéljünk részletesebben azokról, akikről a film szól... — A két generáció közötti legnagyobb távolságot a mezőkövesdieknél találtuk. A hortobágyi csikós nagyapát és unokáját a lovak szeretete köti össze, s ez erős kaoocs közöttük. A bányász nagyA malária - ma L. U Lakberendezési kiállítás A székesfehérvári Domus Siófokon Nagy népszerűségnek örvenu SióíoKon a szekesfeher- vari Domus lakberendezesi kiállítása, amelyét vasárnap nyitott meg Varszegi András kereskedelmi igazgató, a Dél- baiatoni Kulturális Központban. A székesfehérvári áruház (az ország 11 Domus áruháza közül az egyik legnagyobb forgalmú), mint ismeretes, éppúgy számít a Balaton-pacti vásárlókra, mint a Fejér megyeiekre. Méltán! Hiszen mint Varszegi András elmondta: vásárlóik 80 százaléka nem a 'környék lakóiból verbuválódik; különösen sok a somogyi, a Balaton-parti vevő (az utóbbiak vásárolják a legdrágább garnitúrákat), hiszen Somogybán még nincs Domus áruház. Tavaly 220 millió forint forgalmat értek el, s ennek felét az úgynevezett előjegyzéses módszer által. — Ez azt jelenti — mondta Várszegi András —, hogy a vásárló megtekinti a következő negyedév árumintáit a Kiállítóhelyiségekben, és a neki tetszőt előjegyezte ti. Mi pedig garantáljuk, hogy abban a negyedévben, sőt a következő hónapban megkaphatja a megrendelt bútort. Természetesen a siófoki lakberendezési kiállításon is lehet vásárolni, illetve előjegyeztetni. A Domus sikerének egyik oka kétségtelenül az előjegy- zéses rendszer. A másik pedig a gyorsított OTP-ügyintézés; csupán kereseti igazolásra van szüksége a -vásárlónak, s e dokumentum birtokában megkötheti az üzletet. — Nagy sikere van a variálható, úgynevezett elemes bútorainknak — mondta a kereskedelmi igazgató. ;— A múlt évi forgalom 30 százalékát ezekből bonyolítottuk le. A Domus egyébként kötelességének tartja, hogy a bútorkülönlegességeket a legmodernebb készítményeket is rendre bemutassa, árusítsa. Az import árutól a stílbútorokig (a siófoki kiállításon például neobarokk bútorok i> láthatók) minden megtalálható. Az a tapasztalatunk, hogy a vevői igény rohamosan nő, egy- egy vásárló esetében azonban előfordul, hogy az anyagmérő nincs arányban az ízlessel. Ebből a szempontból is segíteni kell. Kitűnő lakberendezők dolgoznak nálunk, s tanácsaikkal rendelkezésükre állnak a vásárlóknak. Az egy hónapig tartó siófoki tárlaton is folyton »kéznél lesz« a lak- berendező szakember, s szívesen ad tanácsot a látogatóknak. Március 25-ig tart nyitva a kiállítás; a következő negyedév mintabútorait mutatja be. Hetente változik a kép, ugyanis újabb és újabb bútorokat szállítanak a Dél-balatoni Kulturális Központba. A Domus első kategóriájú iparművészeti alkotásokat is árusít. E kiállításon például Búzás Árpád (textil). Söveg- jártó Mária (kerámia). Vén Edit (csempe), Dömötör László (fémváza), Kállay István (többféle fémtárgy) és Konsz- tantinidisz (állólámpák) munkáiból láthatunk néhányat. Az egyik legismertebb és a trópusi övezetben legel terjed- í tebb népbetegség a malária: évente még ma is kb. 200 millió ember szenved ettől a betegségtől, amelynek kórokozója egy spórás egysejtű állat. Bonyolult, köztigazdás fejlődése során az egyik fejlődési alakja az ember yérében, a vörósvérsejtekben élósködik. s itt meghatározott idő alatt ivartalanul szaporodik; az új egysejtűek robbanásszerűen rajzanak ki. a megtámadott vörösvérsejtekből, hogy új vö- rösvérsejtekbe furakodhassa- nak. E kirajzáj során hirtelen felszökő magas lázzal reagál a fertőzött ember szervezete, a láz nyomban megszűnik, amint a kirajzott spórás egye- dek újabb vörösvérsejtekbe furakodnak. Ez a szaporodási, ill. fejlődési ciklus meghatározott időtartamú, s egymást követően többször ismétlődik, ezért, okoz ritmikusan jelentkező láztüneteket, váltólázat. A ciklusosán ismétlődő ivartalan szaporodási periódust elöbb-utóbb ivaros szakasznak kell fölváltania: ez azonban csak a maláriát terjesztő szúnyogok gyomrában mehet végbe. Ezért rendkívül fontos a maláriát terjesztő mintegy 43 trófusi moszkitó- faj elleni hatékony rovarirtó tevékenység is a beteg emberek gyógyszeres kezelése mellett. A mosakitók elleni harc leghatékonyabb vegyszere: a DDT. Sajnos, ez a lehetőség is sokat veszített jelentőségéből, nemcsak azért, mert a DDT veszedelmes és emberre is ártalmas környezetszennyező anyag hanem azért is, mert 1976 óta egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a szúnyogok között több a re- zisztens faj. illetve populáció, amely a DDT-nek is ellenáll. apa részt vett abban a karancsi ellenállásban, ahol bányászok védtek meg a gépeket a németektől. Ö az utolsók közólt jött föl a bányából. Erről az időszakról szívesen beszél unokájának, akit rendkívül érdekel a történet. A szobrász es unokája között a legideálisabb a kapcsolat. Meleg, egyszerű, őszinte szeretet ’ köti össze őket. Megkértük a művészt, készítsen gyermekeknek szóló kompozíciót; ennek bemutatása lesz filmünk záróképe. — Sehol sem találunk erős, drámai összeütközést. Sikerül-e így érdeklődést kiváltó drámai feszültséget teremteniük? — Azt hiszem, igen. Tudatosan nem a drámai, hanem az érzelmi hatásra törekszünk. Ezt impresszionista fo- tografálással és vágással próbáljuk elérni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk: nemzetközi közönségnek szánt filmet forgatunk, így a nyelvi nehézségek elkerüléséért, a lehető legkevesebb dialógussal dolgozunk. — Kik vésznek részt a film készítésében ? — A forgatókönyvet Morvay István írta, a szakértő dr. Morvay Judit, a szerkesztő Lőrincz Zsuzsa, az operatőr Haraszti Zsolt,^ a vágó Di Pol Jolanda. A júniusi találkozó előzetes híreit lapozgatva érdemes végignézni, hogy a tévéstábok milyen témájú alkotással készülnek a találkozóra. A BBC például a mozgássérült gyerekek rehabilitációját, a RAI a terrorhullám, a norvégok a technokratává lett társadalom gyermekeket érintő hatását választotta. Mindezt összehasonlítva a magyar film tárgyával, úgy tűnik, a haz^i alkotás ígéri az érzékenyebb társadalmi tükörképet. S. É. ^JSerencséi^ I FERDE HÁz\ I. Húsz évvel ezelőtt csak a vén postás mondhatta volna meg az idegennek, hogy merre van a Gólyahír utca. De ő sem mondta, mert nem kérdezték tőle. Manapság persze egészen más a helyzet. A Gólyahír utca fogalom a városban. Felismerték nagyszerű fekvését, remek levegőjét, amelyet a délnyugati széljárásnak köszönhet. Talaja ideális mindenfajta gyümölcsfának, dísznövénynek és zöldségnek, lankás felülete valósággal társszerzőül kínálkozik a kertépítő fantáziának. Röviden szólva csupa boldog telek-1 és háztulajdonos vallhatta magát érdekeltnek a Gólyahír utca számos irigyelt előnyében. Közöttük is a Burján család a legboldogabb ezen a vasárnapon: végre kész a házuk. Oly sok hónap óta először honol ünnepi csend nagyszerű házuk környékén. Semmi kétség, méltán büszkék, méltán elégedettek az új, egyemeletes ház tulajdonosai. A ház jobb kézről található, ha a város felől érkezünk, tehát páros szám jelöli. Természetesen, a zománcozott számtábla már rajta van. Gólyahir utca 16. Maga az épület nemesen egyszerű. Annyiban tartózkodó, hogy néhány méternyire beljebb építették a többi ház vonalától, annyiban viszont feltűnő, hogy élénk sárga örökvakolata messzire virít a földszintes házak sorából. Emeleti szintjéből tágas erkély ugrik előre, ennék mérethű mása a földszinti terasz, amelynek nincsen korlátja. de műkő virágtartók szegélyezik. Nagy méretű ablakok és kétszárnyú erkélyajtók tagolják az utcai homlokzatot, s a külső szemlélő egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy az üvegtáblák mögött módos, tágas élet lehetséges. A fehér hajú, öreg Burján szokatlannak érezte a semmittevést, de azért elviselte. Recsegő karosszékét az erkélyre állította, azon üldögélt, átadta csontos testét az önfe- ledtségnek, míg tekintete tüzetesen bejárta az erkélyről látható panorámát. Szép idő volt, mondhatni a légköri viszonyok is vasárnapot tartottak. Az öreg kőműves egészen feledte, kik időznek mögötte a nagyszobában. Feledhette. hiszen nyugalom, biztonság, elégedettség simogatta a tarkóját odabentrőL — Kellene ide egy szép farkaskutya. Nem tudna sze-; rezni, papa? Paula menyének sajátos hangja volt: vékony és mégis rekedt. Negyedszázad alatt sem tudta megszokni az öreg. Csak úgy, könnyelmű hanyagsággal válaszolt a nyitott erkélyajtón át: — Hiszen elférne, de minek. Hogy mindenkit megugasson? Tűnődve nézelődött be az ajtórésen, türelmes pillantást vetve a menyére, aki egy ócska bársonyfotel öblében horgolgatott valami terítőfélét. Fia. Dezső a másik fotelben élvezte a semmittevést, flegmán tömködte pipáját, és gyanakvó résenléttel sandít- gatott horgoló feleségére. (Folytatjuk) Hóember és társai Vidám, jelmezes farsangi felv onulást rendeztek a hét végén a kaposvári Krénusz János Általános Iskola tanulói. (Gyertyái László felvétele)
