Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
Bahget likander fotókiállítása Kaposváron Egy szíriai Magyarországról Szóval, tánccal, citerával A* országos diáknapok területi döntői Kapottáram Vlllllll i i n sége is támogatott bennünket. Én cukorgyári mesteremnek, Horváth Györgynek szeretném külön is megköszönni a jó szándékot, a biztatást Az öt néptánccsoport közül a két baranyai együttes produkcióját jutalmazta a legnagyobb elismeréssel a közönség és a szakemberekből álló zsűri. A már említett mohácsi intézet fürge lábú leányai és ifjai zömmel hazai délszláv táncokat lejtettek el igen hangulatosan, az 500. számú pécsi intézet diákjai pedig Bajnok—Tóth: Kalocsai nagylányjátszó című darabját mutatták be, Gern er István színvonalas betanításában. Ez utóbbi, »profi« színvonalú produkció hátterében egy olyan érdekes, szervezési jellegű sajátosság is van, amelyet a somogyi szakmunkás- képző iskolák figyelmébe ajánlunk: a pécsi intézet önálló kulturális nevelőtanárt foglalkoztat. — Tucatnyi szakkör, klub, önképzőkör tevékenységét kell összehangolnom, a fellépési lehetőségeket megteremtenem, színház- és mozibérletek megrendelésével foglalatoskodnom ; mindebből talán kiderül, hogy ez a munka egész embert kíván — mondja Hamar Judit. — Ha komolyan vesszük a munkásművelődésre vonatkozó elveket, ezeket a feládatokat nem lehet társadalmi munkában, iu- nitási órák után, »szívességből« elvégezni. A citerazenekarok versengésében alföldi, göcseji, dél- -baranyai és somogyi népdalok, pásztordalok sorát halhattuk, zömmel stílusos, és illúziót keltő előadásban. őszinte meglepetést keltett a nagykanizsai Pollai János Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjú citerásainak műsora — amelyet a zsűri második hellyel jutalmazott —, és külön öröm, hogy az irodalmi színpadok versenye után ebben a kategóriában is »remekeltek«' a kaposvári 503. számú Rippl-Rónai József Szakmunkásképző Intézet növendékei. Ily módon ezt az iskolát két csoport képviselheti a tavasszal az országos diáknapokon. A rendezvénysorozat végén az az egyöntetű vélemény alakult ki a részvevőkben és a betanító pedagógusokban, hogy jelentős minőségi és menyiségi fejlődés tapasztalható a dél-dunántúli szakmunkásképző intézmények művészeti tevékenységében. A korábbiaknál csaknem kétszer több együttes felelt meg a Helikon-ünnepségek követelmény- rendszerének. a többiek pedig a megyei diáknapokon szórakoztathatják a somogyi, zalai, baranyai közönséget. A szép hét végére emléklapok és értékes habán kerámiák is emlékeztetik majd a részvevőket. L. A. 1M7-ÍC csak anyanyelvén beszélt, tizenkét éve ösztöndíjasként érkezett hazánkba. A műszaki főiskolára iratkozott be, diplomát a pedagógiai főiskolán szerzett 1972-től él magyar feleségével Kecskeméten, s a Mezőgép vállalatnál dolgozik a fotósként egyre Ismertebb Bahget Iskander. Nemcsak beszédén érződik, hogy más az anyanyelve, hanem magyarországi fotói is tükrözik a magával hozott élményanyagot Egyszerre kezdett ismerkedni nyelvünkkel és a fotózás alapjaival. Jő érzékkel nyúlt a kamerához, s a képi kifejezésben tehetséggel haladt élőre. Gyors sikerei ennek köszönhétők. Tavaly több díjjal jutalmazták kiállított képeit, s munkásábrázolásért Salgótarjánban, a paraszti élet bemutatásáért Szarvason kapott díjat A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1978-ban nívódíjjal ismerte el kiemelkedő munkásságát. Az Ipartelep három képe közül. ,i-<«.■, a. Könyvtári szabályzat 1458-tól Ä középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg. és feladatukat már a XII—XIII. században írásban rögzítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk; a legérdekesebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokosrendi apácáké. Ennek egy 1458-ban készült másolata korunkra maradt A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell kijelölni, aki »szereti a könyveket és szorgalmas«. Kötelességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellákban tartották, olyan helyen amelyet később, ha az állomány növekszik, nagyobbíta- ni lehessen. A könyveket itt polcokon vagy zárt szekrényekben helyezték el, mégpe- dik szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerültek a szenlírások, a B-be a szent- írásmagyarázatok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló művek, az E-be a krónikák, históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi raktári jelzetet kaptak. A könyvek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a köjetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató címet, ilyesféleképpen: »Szent Domonkos atya élete« vagy »Szent Agnes legendája«. A cím mellett föl .ellet ntet- ni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen művek beszerzéséről. A több példányban meglevő művek közül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyével adja el, s a befolyt összegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, amelyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, állapítsa meg, hogy nincs-e hiány, nem okozott-e kárt valami féreg vagy penész az állományban. Ezután gondoskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról A könyvtárosnő jegyezze föl, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni, mert így »feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni«. Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt, vagy szükség esetén tegyen jelentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad Kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsönzés napját pontosan feltüntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától; visszavételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, jó állapotban, sérülésmentesen szolgál- tatták-e vissza. Egyéni feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt. hogy pergament, papírt, tintát, tollat, dörzskö- vet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egyéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszerűek, okosaik, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhatnának. Különösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat, akik »szeretik a könyveket és szorgalmasok«. Kaposváron a Latinca Sándor Művelődési Központban rendszeressé váltak a fotókiállítások: tegnap Bahget Iskander képeiből rendezett bemutató nyílt az előcsarnokban. Kutató szemmel jár az emberek között. Ismert világa a munka, a munkás élete. Legtöbb fotója e témakörben született, és a kiemelkedő képi etűdök — képsorok — is a munkásélet hétközalapjaiba nyújtanak betekintést. Kohászok című képsora egyszerre látványos, tűzijátékos szépségű, és találó jellemzés az izzásban dolgozó emberről. A tűztánc -nem takarja el a munka sikerének emberi örömét, melyet a csapolás »ír« a kohász arcára. Az Ipartelep című képsor ennél is szű- kebbre fogott, az első kép a gyár konstruktív látványát nyújtja, majd a »falak« mögé néz Bahget Iskander és fölfedezi , az embert, aki talán — úgy'. látni — . kellemetlenkedésnek vészi a1 kamera kattanását a percnyi szünetben. A legjellemzőbb — és egyben az alkotó felelősségérzetére valló — kép a háromból a gyári hulladékhegy és gépi roncs figyelmeztető felkiáltójele. Így vigyázunk a környezetünkre? Így vigyáz magára az ember? A kép annyira általánosító erejű, hogy az emberiség gondját is képes kifejezni. A képsorok szerepe egyértelmű Bahget Iskander munkásságában : a kifejezésmód lényegére > utalnak a három, négy, olykor ennél is több képből álló sorozatok. Nem erőszakos — és fokozás nélküli — egymás mellettiségről1 van szó tehát, hanem sajátos dramaturgiai elvet követnek a képek: A Részlet egy önéletrajzból négy képe azért nem önmutogató — noha mindegyik képen legalább tíz fotónak a reprodukciója látszik —• mert a ruhaszárítón lengedező, nemrég előhívott fotókkal és a gyerekszoba berendezésével jellemzi környezetét. Ilyen szemlélettel készült a két molnárt bemutató kép is. Itt szintén a környezeté a főszerep. Emlékek — adta egyik képsorának a címet Bahget Iskander. Milyenek az emlékek? Görcsösek, kuszák, félelmetesek, és mesések — mutatja a gémeskút fagyökérne- hezéke... Az In memóriám Derkovits három fotója közül az tetszik jobban, amelyik azt is képes kifejezni, hogy megvalósulóban vannak azok az álmok, amelyek a munkások festőjét foglalkoztatták. H. B. »Kire ütött ez a gyerek?« Negyedszer rendezte meg az országos diáknapok területi versenyeit szombaton és vasárnap az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet a Latinca Sándor Művelődési Központban, de a siker még sohasem volt olyan látványos, mint most. Zala, Baranya és Somogy szakmunkásképző intézeteiből kilenc irodalmi színpad, hat citerazenekar és öt néptánccsoport vett részt a vetélkedésen, öszesen jó háromszáz diák; százzal több, mint az előző rendezvénysorozatokon. E növekedés értékét akkor foghatjuk ’ fel igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a szakmunkásképző intézetek helyzete az amatőr művészeti mozgalom szempontjából korántsem olyan kedvező, mint a gimnáziumoké vagy a szakközépiskoláké. A tanulók hetenként három napot az üzemben szakmai gyakorlattal töltenek, a munkahelyi vezetők, műhelyfőnökök — amint a hétvégi találkozó idején több pedagógus elmondta — gyakran nem járulnak hozzá a diákok idő előtti távozásához, s a munkaidő-kedvezmény hiánya olykor súlyos gondokat okoz. Ezért is fejet kell hát hajtanunk a szombaton látott-hallott csoportok lelkesedése előtt. Újdonság volt, hogy jó néhány irodalmi színpad a megszokott »rutinprodukciók« helyett a hazai és a világirodalom bonyolult gondolati tartalmú műveinek feldolgozásával is kísérletezett, s nem eredménytelenül, hiszen a három győztes a keszthelyi Helikon-ünnepségeken való fellépésre jogot nyert együttes közül kettő ebbe a kategóriába tartozott. A boglár- lelei kertészeti szakközépiskola és mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjai Bazi ts Mihály: Jónás könyve című műve alapján készített színpadi játékkal léptek a közönség elé: a drama tizálási »telitalálat« Pados József érdeme. Ugyancsak elismerést érdemel — és harmadik helyet szerzet — a mohácsi 502. szárhú Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet növendékeinek Rekviem Radnótiért című előadása. Lajdi Antalné betanításában. A jókedvet, a játékosságot a kaposvári 503. sz. intézet diákjai képviselték: Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című darabjával második helyezést értek el. A siker előzményeiről a színpad egyik tagját, Györki György másodikos géplakatostanulót faggattuk. — Az egész iskola szurkolt nekünk, sőt, ami talán egyelőre nem mindenütt megszokott, a szakmai gyakorlatokat vezető műhelyfőnökök többA tölgyfából nőtt nyírfa Kiállítás nyílt tegnap a Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központban a természet- és környezetvédelmi szabadegyetem nyitó előadásának kísérőjeként Célja valamiféle leltárkészítés: képekben, dokumentumokban, trófeák sorában bemutatni Somogy természeti értékeit S bár a rendezők nem törekedhettek teljességre, a szemléltetett anyag így is élményszerű. Az alagsori sportklub falain nem fedi el teljesen az anyag. A kiállításrendezők kézikönyvében valószínűleg illetlenségnek számít a helyiségben akár egyetlen szabad felületnek is a csupaszon hagyása. A választott szabadegyetemi témához jól illett volna, hogy az üres falakat a környezet- védelemmel kapcsolatos dokumentumokkal, fotókkal, grafikonokkal takarják. Így a kiállítás csak féloldalas maradt — igaz, féloldalasságában is vonzó. A látott anyag egy részét a lábodi gazdaság kölcsönözte a rendező ifjúsági háznak és a a TIT-nek. 1927-ben lőtt muflon impozáns íejéke, vaddisznókoponya, eihullajtott dámvadlapátok, szarvastrófeák és egy vaddisznóagvar-mustra — zárják a sort. A szárnyasokat — a megye jellegzetes madarait a fajd- kakas, a fekete fácán, a póling, a böjti réce, a tőkésréce és a szalonkák képviselik. Dr. Boda Pál hatalmas őzagancs gyűjteményéből kölcsönzött a kiállítóknak: minden változatban láthatók itt e csontékességek. Tóth Ferenc erdőmémök különleges fényképfelvételeket bocsátott a kiállítók rendelkezésére. Negyven méter szélesre nyújtózkodik a szőlősgyö- röki legelő kocsányos tölgyének buja koronája, méretei kicsinyítve — a képen — is lenyűgözőek. Megbámulhatjuk a Jugoszláviában második díjat nyert Zselici táj című képet és a bánáti bazsarózsa színpompáját is. Különleges somogyi természeti ritkaság, a tölgyfából nőtt nyírfa. A színes képek sorát fekete-fehér balatoni és kis-balatoni felvételek zárják. A kiállítást Gebhardt József, a TIT Somogy megyei szervezetének elnöke nyitotta meg. A hallgatóságnak dr. Lányi György, a Búvár főszerkesztője tartott előadást a Balatonról.
