Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

Kína agressziója Vietnam ellen Szovjet kormánynyilatkozat (THutnlti ta 1 Mairól) Peking napjainkban ellen­forradalmi, antikommunista erőként jelentkezik, amely há­borúkat provokál és szabotál­ja más országok függetlensé­gét és békéjét — írta a lap. Mind a laoszi, mind a kam­bodzsai kormány a pekingi hatóságok Vietnam-ellenes agresszióját elítélő nyilatko­zatot adott ki. A vientianei ál­lásfoglalás követeli a Viet­namba behatolt kínai csapa­tok haladéktalan távozását. • • • Pékingben a diplomáciai és sajtóköröket a legteljesebb meglepetésként érte a Vietna­mi Szocialista Köztársaság el­len indított kínai fegyveres támadás híre. Annak ellenére ugyanis, hogy Teng Hsziao- ping és más kínai vezetők több alkalommal nyilatkoztak Vietnam »-megbüntetésének-« szükségességéről, a diplomá­ciai megfigyelők kétkedve fo­gadták a pekingi fenyegető­zést Hogy ez mégis bekövet­kezett, diplomáciai körökben annak vitathatatlan bizonyíté­kaként értékelik: a jelenlegi kínai vezetés elődjének nyom­dokain halad és hajlamos a meggondolatlan kalandorság- ra. Harmadik világbeli diplo­maták egyöntetű véleménye szerint a Vietnam ellen indí­tott leplezetlen agresszióval Hua Kuo-feng és Teng Hsziao- ping végképp eljátszotta a harmadik világ és az el nem kötelezett mozgalom bizalmát, maguk tettek bizonyságot az általuk oly sokszor ostorozott nagyhatalmi hégemonizmus- róL A nyugati diplomaták bizo­nyosra veszik, hogy a Viet­nam ellen indított kínai tá­madás akárhogyan végződjék is, mélységesen kiábrándító hatással lesz azokra a tőkés körökre, amelyek eddigi lel­kes szószólói voltak Kína gaz­dasági és katonai modernizá­lásának. A Pekingben dolgozó kül­földi tudósítók benyomása szerint az egyszeri kínaiak ér­tetlenül állnak a fejlemények előtt, s csupán találgatják: mi késztethette a kínai pártot és kormányt erre a lépésre. A kínai kormány hivatalos nyi­latkozata és a pártlap ellent­mondásoktól hemzsegő vezér­cikke nem hangzik meggyőző­en a kínaiak számára sem. Mint egy kínai megjegyezte: ha Kínának valóban nincs szüksége idegen területre, ak­kor miért kellett a kínai had­osztályokat Vietnam területére küldeni? Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy a népirtó Pol-Pot-rezsim támogatásával Kína lejáratta magát az ázsiai és az egész világ közvélemé­nye előtt. S ha most a kínai vezetés a Pol Pot-rezsim bu­kása miatt akar lx>sszút állni Vietnamon, kitesz magát an­nak a bizonyos veszélynek, hogy ismét »elveszíti arcát«, mert a több évtlaede harooW Vietnamot nem lehet térdre kényszeríteni. A megfigyelők a Vietnam elleni agressziót összefüggésbe hozzák a pekingi pártvezeté­sen belül folyó hatalmi küz­delemmel és arra számítanak, hogy semmi jót nem ígérő ak­ció következtében tovább éle­ződik majd a hatalmi harc, amely megkérdőjelezheti a Hua—Teng-íéle vezetés nagy- ratörő modernizálási politisá- ját is. Dr. Házi Vencel külügymi­niszter-helyettes hétfőn ma­gához kérette Cu An-kangot, a Kínai Néipköztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivőjét. Közölte az ügyvivővel, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya til­takozik a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság elleni kínai agresszió miatt és követeli, hogy a Kínai Népköztársaság haladéktalanul vonja ki csa­patait Vietnam területéről. • • • Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere vasárnap fogadta Nguyen Huu Khieut, a Viet­nami Szocialista Köztársaság nagykövetét és megbeszélést l folytatott vele. A kiadott köz­lemény szerint a megbeszélést a barátság, a kölcsönös biza­lom és a teljes egyetértés jel­lemezte. Moszkvában vasárnap dél­után közzétették a szovjet kormány nyilatkozatát a Viet­nami Szocialista Köztársaság ellen indított kínai agresszió­ról. Ennek szövege a követ­kező : Kína fegyveres erői február 17-én betörtek a Vietnami Szocialista Köztársaság terü­letére. Pekingnek a szocialis­ta Vietnam elleni agressziója egyenes következménye a zsarolás és nyomás politikájá­nak, amelyet a kínai vezetők már évek óta folytatnak Dél- kelet-Ázsiával kapcsolatban általában, és Vietnam iránt különösen. A pekingi vezetők nyíltan kijelentik, hogy »meg akarják büntetni« Vietnamot, amely önálló politikát folytat, s nemcsak szembeszegült az­zal, hogy Délkelet-Ázsiában együttműködjék a kínai ex­panzióval, hanem komoly akadállyá lett Peking hege- monista elgondolásai megvaló­sításának útjában. A kínai uralkodó csoport nem akar belenyugodni abba. hogy Kambodzsa népe véget vetett a Pol-Pot-rendszer vé­res hóhérterrorjának és hely­reállította a baráti kapcsola­tokat a szomszédos Vietnam­mal. Amikor ezt használják fel ürügyül az agresszióhoz, akkor olyan útra lépnek, amely a történelem tanúsága szerint dicstelen, szégyenletes véget jelent az agresszornak. Kína támadása Vietnam el­len újból megmutatja, milyen felelőtlen magatartást tanú­sít Peking a világ sorsa iránt, milyen bűnös felelőtlenséggel alkalmaz fegyvereket. A kínai csapatok betörése Vietnamba, amely csak nem­rég verte vissza a külső ag­ressziót, a világ egyetlen be­csületes emberét, egyetlen szuverén államát sem hagy­hatja közömbösen. Ez az ag­resszív tevékenység, amely gyökeresen ellentétes az ENSZ alapelveivel, durván megsérti a nemzetközi jogot, az egész világ előtt leleplezd Peking délkelet-ázsiai hegemonista politikájának igazi lényegét. Az ilyen politika iránt tanúsí­tott elnézés egyet jelent az erőszak és a diktátum elné­zésével, azzal, hogy szemet hunynak a kínai vezetés olyan próbálkozásaival szemben, hogy háborúba taszítsa a vi­lágot. A Vietnami Szocialista Köztársaság elleni támadás egyúttal azt is megmutatta, hogyan kell értelmezni a kí­nai vezetés szónoklatait a kis és közepes államok védelmé­ről, amelyek »védelmezője­ként« igyekezett magát fel­tüntetni. Az újabb agresszió áldoza­tául esett hősi vietnami nép ezúttal is meg tudja védel­mezni magát, mert megbízha­tó barátai vannak. A Szovjet­unió teljesíti azokat a köte­lezettségeit, amelyeket a Szov­jetunió és a Vietnami Szocia­lista Köztársaság leözőtti ba­rátsági és együttműködési szerződésben vállalt magára. Azoknak, akik Peking poli­tikáját megszabják, meg kell állniuk, amíg nem késő, a kí­nai népnek éppúgy, mint a többi népnek békére, nem pe­dig háborúra van szüksége. A Vietnami Szocialista Közte r- saság ellen folytatandó ag­resszió következményeiért a felelősség teljes egészében Kí­na jelenlegi vezetésére háruL A Szovjetunió határozottan követeli, hogy szüntessék meg az agressziót és haladéktala­nul vonják ki a kínai csapa­tokat a Vietnami Szocialista Köztársaság területéről. El a kezekkel a szocialista Vietnamtól! — hangoztatja a szovjet kormány vasárnap délután Moszkvában-közzétett nyilatkozata. Tiltakozó nagygyűlés a Budapesti Műszaki Egyetemen A kínai agresszió visszhangja A Budapesti Műszaki Egye­temen több mint 3 ezer hall­gató, oktató és dolgozó vett részt a tiltakozó nagygyűlé­sen, amelyen Hollós Ervin tanszékvezető egyetemi tanár mondott beszédet Hangsú­lyozta: — Ez az agresszív támadás nem szolgálja a kínai nép érdekét, idegen a kínai forra­dalmi tradícióktól. Hazánk Vietnam mellett állt az ame­rikai imperializmus ellen ví­vott harcában is, és támogat­ja a kalandor kínai vezetők által kirobbantott háborúban is. A nagygyűlés Szandtner Ivánnak, az egyetem KISZ-tit- kárának javaslatára táviratot intézett az Országos Béketa­nácshoz. A kínai vezetés, amely szívesen tetszeleg a kis es a közepes országok egye­düli védelmezőjének szerepé­ben, e tettével megmutatta igazi arcát. Követeljük a tá­madó kínai csapatok haladék­talan visszavonását Békét a sokat szenvedett Vietnamban! Veled vagyunk Vietnam!« — hangsúlyozza a távirat. A ha­zánkban tanuló viejnami fia­talok nevében Lam Thai Son, az egyetem ötödéves épület- gépész hallgatója köszönetét mondott a szocialista orszá­gok, köztük hazánk népének a szolidaritásért A Ho Si Minh tanárképző főiskola szolidaritási nagygyű­lésének részvevői az Országos Béketanácshoz és a Vietnami Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövetségére küldtek táviratot amelyben hangoz­tatják: »Az egri főiskola hosz- szú idő óta kapcsolatban áll a Vietnami Szocialista Köztársa­ság vinhi pedagógiai főisko­lájával. Egerben több vietna­mi fiatal vehette át a tanári diplomáját e városban ne­velték őket pedagógussá. Biz­tosak vagyunk abban, hogy az amerikai betolakodók ellen győzedelmeskedő vietnami nép honvédő harcát az új agresszor ellen is siker koro­názza.« _ • • • Sorra érkeztek hétfőn a hí­rek arról, hogy gyárakban, gazdaságokban, Intézmények­ben, iskolákban gyűléseket SomogyINéploii tartottak, amelyeken a dolgo­zók, az ifjúság száz- és száz­ezrei ítélték el a kínaiak agressziós támadását Vietnam ellen, követelve a kínai csa­patok azonnali kivonását Vietnamból. egyszersmind szolidaritásukról biztosítva Vietnam honvédő, hős népét. Szocialista brigádok, munkás- közösségek, intézményi kol­lektívák tiltakozásukat a bu­dapesti kínai narvkövetséghez küldött távirataikban is kife­jezték. A kínai agresszió is bizonyít­ja, hogy a függetlenségért,, a haladásért, a gazdasági és a társadalmi fejlődésért küzdő népek támogatása, a harcuk melletti szolidaritás állandó feladat — állapították meg a Magyar Szolidaritási Bizottság hétfői, kibővített ülésén. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának székházában megtar­tott tanácskozáson Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjával, a HNF OT fóti tikárával az élen részt vettek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának tagjai és az Országc* Béketanác* elnök­ségének képviselői. Az ülés résztvevői a kínai ag­resszió sújtotta vietnami nép­hez szóló szolidaritási üzenetet fogadtak’fer. 'Harmati Sándor, a bizottság elnöke beszámolt a tavalyi szolidaritási munkáról, a hazai, és a nemzetközi akciók eredményéről. Deák Líviának, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökhelyettesének előterjesz­tése alapján a bizottság elfo­gadta az 1979. évi program ja­vaslatát és az ez évi nemzetkö­zi tervet Az idei teendők kö­zéppontjában mindenekelőtt Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek támogatása áll. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság továbbra is síkraszáll a közel-keleti kérdés átfogó, igaz­ságos politikai rendezéséért, tá­mogatva a különutas megoldá­sok ellen fellépő arab erőket. A szervezet idei programjában fontos helyet foglal el a laton- amerikai fasiszta diktatúráik felszámolásáért, a demokrati­kus szabadságjogokért kibon-1 takozott küzdelemmel való szolidaritás kifejezése. A szocialista országok sajtó­ja, valamint számos el nem kötelezett és tökésország saj­tója és közvéleménye mély nyugtalansággal és elítélően reagált a Vietnami Szocialista Köztársaságot ért kínai táma­dás hírére. A BTA bolgár hírügynök­ség kommentátora szerint a jelentések, melyek szerint az úgynevezett »népi felszabadí­tó hadsereg« csapatai hitszegő módon behatoltak a VSZK területére, sokak számára nem jelentettek meglepetést. Az utóbbi időben ugyanis szá­mos jelentés figyelmeztetett, hogy kínai csapa tégy ségeket csoportosítottak át az 1300 ki­lométeres vietnami határra. A Kubai Köztársaság kül­ügyminisztériuma nyilatkozat­ban ítélte el a kínai inváziót, mely — a kubai értékelés szerint — »közvetlen fenyege­tés a békére nézve«. A vasárnapi New York Ti­mes Hodding Carter szóvivő szombati nyilatkozatát köve­tően — amelyben lényegében ugyancsak elítélően nyilatko­zott a kínai akcióról — ezzel a címmel adott kifejezést a washingtoni hangulatnak: »Kínai csapatok és repülőgé­pek hatoltak be Vietnamba. Az Egyesült Államok követeli visszavonásukat. Hanoi felhí­vása az Egyesült Nemzetek- nez«. »A kínai támadás — álla­pítja meg a lap — kompro­mittálni fogja Kína ambició­zus erőfeszítéseit gazdaságá­nak modernizálására, és káro­san érinti majd az Egyesült Államokhoz fűződő új kapcso­latait is.« Az Olasz Kereszténydemok­rata Párt lapja, az II Popolo »Veszélyes játék« címmel szá­mol be vasárnap a kínai— vietnami konfliktusról. A kommunista párt lapja, a L’Unitá megalapítja, hogy a »rendkívül sajnálatos« kínai támadásnak kiszámíthatatlan és veszélyes következményei lehetnek. Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára egy szombati választási beszé­dében elítélte a kínai invá­ziót Szemtanúk beszámolója a támadásról Váratlan és döbbenetes támadás Amikor egy külföldi újság­írókból álló csoport február 16-án a Vietnam északkeleti részén fekvő Lang Son váro­sába érkezett, még semmisem jelezte a készülő vihart. Az udvarokon gyerekek játszot­tak, az asszonyok vásárolni siettek, és csak a katonák meg a népfelkelők jelenléte emlékeztetett a határ közelsé­gére — jelenti a TASZSZ hír­ügynökség tudósítója. Február 17-én reggel őt ára­kor azonban ágyútúzre ébredt a város: a határon túlról lőt­tek. Mindenki váratlannak ét döbbenetesnek érezte a táma­dást. — A tüzérségi előkészítés után a kínai reguláris hadse­reg egységei hatoltak be Vi­etnam területére — közölte a külföldi újságírókkal a tarto­mány népi bizottságának kép­viselője. — Az agresszorok megtámadták a tartomány több határ menti lakott tele­pilléiét. A dongdangi pálya­udvart tüzérséggel és aknave­tőkkel lőtték, Hiunghi határ- állomás körzetében elfoglal­tak egy vasúti pályaszakaszt. Elkeseredett harc folyik Tima határállomásért, amellyel megszakadt minden összeköt­tetésünk ... Intézkedéseket tettünk az öregek, a nők és a gyerekek kitelepítésére. A férfiak mind beléptek az önvédelmi csapa­tokba, s elszántan védelmezik a hazát. A helyi lakosok főlháboro- dásukat fejezték ki amiatt, hogy a pekingi vezetők a nyílt agresszió útjára, az egykori kínai földesurak, az imperia­listák és a gyarmatosítók nyomdokaiba léptek. Az újságírók számára lehe­tővé tették, hogy megközelít­sék a hadszínteret. Fél óra múltán elérték azokat a dom­bokat, amelyek mögül már jól hallatszottak a gránát­robbanások, a sorozatok. Ott találkoztak két népfelkelővel, akik épp akkor érkeztek a domb túlsó oldaláról. — Tovább nem mehetnek — közölték a felkelők. — Másfél kilométernyire innen a kínai katonák egy magaslatról lövik a völgyet. Az egyik felkelő beszámoló­ja szerint a tartomány lakos­sága még 1978 elején is baráti kapcsolatokat tartott fenn a szomszédos kínai tartomány lakosságával. A határ menti körzetek lakói gyakran talál­koztak, kereskedtek egymás­sal. A jószomszédi kapcsolatok azonban romlásnak indultak a kínai vezetők miatt, akiknek nem volt ínyére a szocialista építést célzó, független viet­nami politika. Most pedig a kínai vezetők agressziót kö­vetnek el Vietnam ellen, s ezzel teljesen leleplezik ter­jeszkedő céljaikat és nagyba­A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatában »vissza­taszító bűnténynek« nevezi Kína határinvázióját és utal Japán, valamint az Egyesült Államok felelősségére, amiért a dolgok idáig fajulhattak. A pekingi indiai nagykövet­séghez közelálló források sze­rint Vandzspaji indiai kül­ügyminiszter — aki néhány napja hivatalos látogatáson Kínában tartózkodik, s jelen­leg vidéki körutazást tesz az országban — a kínai támadás hírére úgy döntött, hogy meg­rövidíti látogatását és a ter­vezettnél korábban hazauta zik. • • • Valamennyi központi szov­jet lap vasárnap első oldalán közli a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának nyilatkozatát az ország ellen indított kínai támadásról. A Pravda nemzetközi szem­léjében foglalkozik a kínai támadással, amelyet a világ békéjét veszélyeztető kalan­dor-akciónak minősít. »Pe­king agresszív háborút indí­tott Vietnam ellen. Vajon nem erről beszélt Teng Hsziao-ping Washingtonban, amikor azt ígérte, hogy »meg­büntetik« Hanoit, mer.t nem hajlandó alávetni magát a pekingi diktátumnak?« — írja a lap. »A pekingi uralkodó körök mind nyíltabban csatlakoznak az imperializmushoz. A VSZK ellen indított aljas támadás kísérlet arra, hogy meggyen­gítsék a világszocializmus ke­leti szárnyát, de az ilyen szá­mítások illúzórikusak: a hős Vietnam képes megvédeni magát. Vietnamnak emellett sok barátja van.« • • • A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsa és kor­mánya vasárnapra virradóra nyilatkozatban tiltakozott Kí­na vietnami támadása miatt, hangsúlyozva, hogy ez »a .béke -ét- a nemzetközi bizton­ság ellen elkövetett bűntett«. Az NDK felelős veszető tes­tületéi követelik: »El a ke­zekkel Vietnamtól.« Japánban súlyos aggodalmat keltett a Vietnam ellen vég­rehajtott nagyszabású kínai támadás. Vasárnap reggel Szonoda Szunao külügymi­niszter nyilatkozatban fejezte ki »mélységes sajnálkozását a kínai—vietnami viszályban beállt fordulat miatt«, sürget,» vé »a gyors és békés meg­oldást«. A Nihon Kezai Simbun je­lentése szerint a tokiói kül­ügyminisztériumban »sietve tanulmányozzák a további kí­nai szándékokat«; egyelőre abban reménykednek, hogy csupán »korlátozott harci cse­lekményekről van szó, és a viszály nem terebélj'esedik nagyobb konfliktussá, megin­gatva az ázsiai stabilitást és a világbékét«. Japánt rendkívül kellemet­len helyzetbe hozta szerződé­ses partnerének nyílt katonai agressziója. Tokió Teng Hsziao'ping legutóbbi látoga­tása idején »önmérsékletre« intette Pekinget a kínai mi­niszterelnök-helyettes fenye­getőzéseinek hallatán, s elha­tárolta magát a Vietnam-eUe- nes pekingi szándékoktól. A Japán Kommunista Párt elnöksége vasárnap éles han­gú nyilatkozatban bélyegezte meg a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen elkövetett kínai agressziót. A japán kormány, amely külügyminisztere útján kiadott első hivatalos nyilatkozatában vasárnap még csak »sajnálko­zását« fejezte ki a »kínai— vietnami viszály fordulata miatt«, később felszólította Pekinget csapatainak a Viet­nami Szocialista Köztársaság területéről való visszavonásá­ra. Ezt Szonoda Szunao külügy­miniszter közölte hétfőn a parlament interpellációs vitá­jában. Szonoda szerint a szi­getország kabinetje »határo­zott tiltakozást« is bejelentett Kínánál »a kínai—vietnami határon kirobbant konfliktus miatt«, és felszólította a »fe­leket a harci cselekmények megszüntetésére«. A japán diplomácia vezető­iének szavaiból azonban kide­rült, hogy nem tesz éles kü­lönbséget az agres&zor Kína és a megtámadott Vietnam kö­zött. a kínai csapatok vietna­mi területről való kivonásával egyidejűleg szorgalmazta az állítása szerint »egy másik or­szág területén«, vagyis Kam­bodzsában tartózkodó vietna­mi csapatok eltávolítását is. ... V.V.Vi . A » i/J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom