Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

\ T akarékbélyeg — Iskola bank Milliárdok betétkönyvekben KIÁLLÍTÁSI JEGYZETEK A pénzvilágban 1949 volt a változás éve. Addig mintegy 400 bamikegység volt az or­szágban, aztán megszületett a döntés, hogy létre kell hozni a szocialista pénzintézeti rendszerit. Öt nagy szervezet alakult ki: a Magyar Nemzeti Bánik,- a Beruházási Pénzinté­zet, azaz a későbbi Állami Fejlesztési Bank, a Külkeres­kedelmi Bank, a takarékpénz­tár és a szövetkezeti szerve­zet. 1971-ben a bankreform után az OTP-hálózat kibő­vült, átvette a korábbi beru­házási bank feladatait is. Már­cius 1-én lesz tehát harminc éve annak, hogy kialakult a szocialista pénzintézeti rend­szer. Az elmúlt időszakra em­lékezteik a napokban Somogy­bán is, amikor megyei munka- értekezleten szóltak arról, mi­ként nőtt a betétállomány, ho­gyan változott a lakosság anyagi helyzete, és mit jelen­tett 1978 az OTP-nél. / Somogy nem tartozik «sze­gény megyék közé, legalábbis ami a lakossági betétállomá­nyok nagyságát illeti 1949-ben az egész országban 270 millió forintot őriztek a betétköny­vekben. Tavaly csupán az előző évihez képest 570 millió forint volt a betétnövekedés megyénkben, s jelenleg 3.8 milliard forintot kezelnek. A növekedés különösen a falusi szervezeteknél volt jelentős. Egy másik jellemző adat: több mint 18 ezer gépkocsira vár­nak a somogyiak, az előfizeté­sek összege 280 millió forin­tot tesz ki. Az ifjúsági taka­rékbetétkönyvek jelenleg 11 ezer 800 fiatal 90 műidé fo­rintját őrzik. Egyre nő azok- száma, akik havonta 800 fo­rintot tesznek ifjúsági taka­rékbetétkönyvbe. Mint az OTP megyei igazgatóságán elmond­ták, 1978 pénzügyi szempont­ból a rekordok éve volt. Persze az'OTP-hez az em­bereknek csak egy része érke­zik pénzzel, a többi pénzért jön. 2500 lakás készült el az OTP segítségével, és ehhez jön még 1100 családi ház, melynek építői ugyancsak kölcsönt vet­tek igénybe. Ezenkívül több mint félezer társasba zlakás épült, és a lakásszövetkezetek tagjai is jelentős kölcsönöket kaptak. De szólhatnánk a la­kásátalakítási, a mezőgazda- sági, a személyi és a különbö­ző áruvásárlási kölcsönökről, melyek ugyancsak jelentős összeget tesznek ki. A balatoni szezon idején nagymértékben' megnő az OTP -kirendel tségek forgalma. Tavaly például 151 ezer kül­földitől vásároltak valutát. Siófokon a forgalom az előző évinek a háromszorosa volt Az OTP-nél fontos feladat­nak tartják a takarékosságra nevelést Éppen ezért minden korosztály számára megterem­tik a lehetőséget. A legkiseb­bek iskolai takarékbélyegei vásároihatna'k. Ezzel nem < szülők »pumpolása« a cél, ha nem hogy a papír-, rongy- és vasgyűjtésért kapott pénzüket gyűjtsék így a gyerekek. A nagyobbak, az ipari tanulóik számára a gyűjtés formája az ■ifjúsági takarékbetét. So mogyban gondoltak azokra a középiskolásokra is, akiknek nincsenek olyan pénzforrá­saik, mint az ipari tanulók­nak. Részükre -t- az országban először — létrehozták az is kolabankrendiszert. Ez csak nálunk új módszer, hiszen például a belgák már több minit száz éve szoktatják így takarékosságra a gyermeke­ket. Az iskolabank lényege, hogy az intézetekben hetente, két­hetente megjelenik az OTP szakembere, és nála — akár már 10 forint »-aía ptőkével « — betétkönyv váltható. A köz- gazdasági jellegű középisko­láikból néhány fiatalt szívesen lát nyári munkára az OTP. Itt elsajátíthatják a pénzkeze­lés alapjait, s a következő tanévben már ők vezetik — természetesein szakemberek felügyelete mellett — az isko­labankot Ez egyúttal kitűnő sízaíkmai gyakorlat is részükre. Szakmunkásképzés — a többtermelés érdekében A számokból következtetve joggal elmondható, hogy szak­munkás-utánpótlás dolgában biztos bázissal rendelkezik a Barcsi. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. A képzés rendszeres, s az évek óta tartó folyaniat eredménye, hogy a mindenkori feladatoknak megfelelő képzettségű mun­kaerő áll a vállalat rendelke­zésére. Tavaly például több mint húsz fiatal kezdte itt a munkát. A vállalati létszám kor szerinti megoszlását te­kintve igencsak bíztató képet kapunk: 455-en vannak a2 1939 és 1953 között született szakmunkások, ők teszik ki a vállalatnál foglalkoztatottak 75, százalékát! Az iparitanuló-képzést a legfontosabb tennivalók kö­zött tartják számon: jelenleg csaknem kilencven tanulója van a vállalatnak. Tíz szak­mában folyik á képzés. Pá­lyázatot nyújtottak be a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz a tanulókép­zés tárgyi feltételeinek javítá­sára, s miután ezt elfogadták, 300 ezer forint támogatást ■kaptak. Ennek köszönhető, hogy a fémipari alapképzést a nemrég létrehozott — minden igényt kielégítő — tanműhe­lyükben oldhatják meg. A nyolcvannyolc ipari ta­nulóból hetvenhárom élvez vállalati ösztöndíjat. Tavaly a tanulóknak 621 ezer forint ösztöndíjat fizettek ki, ebből a vállalati támogatás összege meghaladta a 260 ezer forin­tot. Hasznos befektetésnek bi­zonyult ez az anyagi törődés, hiszen a múlt évben például a végzett ösztöndíjas tanulók kivétel nélkül a vállalatnál maradtak, s a vállalati ered­ményekben már az ő munká­juk is kamatozott. A vállalat olyan feladato­kat old meg Barcson és a más területen levő megbízóknál, amelyekhez nélkülözhetetle­nek a kellő hozzáértéssel bí­ró, megfelelő felkészültségű szakemberek. Saját nevelésű tanulókból biztosították pél­dául a gázszerelő‘részleg tel­jes állományát Az iparitanu- ló-képzés »-házon belüli-* eredményes lebonyolításához az is hozzájárult, hogy gya­korlati tapasztalatokkal ren­delkező pedagógus segíti a munkát. A múlt év szeptem­berétől lényegesen csökkent a tanulók munkahelyi és iskolai hiányzása, javult a tanulmá­nyi eredmény, s ez a fokozott ellenőrzéseknek és a rendsze­res családlátogatásoknak Is tulajdonítható. Minden szak­mában előreléptek a csoportos oktatásokkal, így a képzés mindenkor megfelel azoknak a követelményeknek, melye­ket a termelési feladatok állí­tanak — -szakmai téren — a vállalat elé. Az iparitanuló­intézet az elméleti oktatás órarendjének összeállításánál az intézet a lehetőségekhez képest figyelembe veszd a vál­lalat érdekeit. A Zalaegerszegre kerülő szoborterv részlete. Somogybán egyidejűleg két képzőművészeti kiállítás tart nyitva. Nagyatádon, a Hely­őrségi Művelődési Otthonban Paizs László szobrász fém és műanyag alkotásait állították ki a »folyosótárlaton«. A So­mogyi Képtárban a Képző- művészeti Főiskola vizuális tanszéke mutatkozik be. A két kiállítás egyidejűsége még nem lenne ók arra, hogy egy­szerre foglalkozzunk a látot­takkal. Az indok az, hogy itt is, ott is a vizuális nevelés szerepel a rendezők tervé­ben. A vizuális nevelés műhe­lyei című kiállítás az oktatás, a tanár- és művészképzés módszertani bemutatója. Nyil­ván jó célt szolgál a megújuló tantervi anyag feldolgozásá­nak elmélyült tanulmányozá­sához A néző vajon mit kezd a mostani bemutatóval? Azt tudom, hogy a rajztanárok — az igényesebbje — örülnek az í alkalomnak, hisz példás rend- i be szedett elméleti és gyakor- [ loti útmutatást kapnak. ! A képtár megpróbálta ügye­sen szervezni ezt a bemutatót, képes katalógus helyett Ba­logh Jenő festőművésszel, tanszékvezető egyetemi tanár­ral megíratta a vezető útmu­tatót. Ám ezt is csak a tanár­képzéssel, továbbképzéssel, közvetlenül az oktatással fog­lalkozók lapozgathatják értő figyelemmel. — A mi műhe­lyünk Iskolai keretekben mű­ködik — írja Balogh Jenő —, de monopolisztikus helyzeté­nél fogva — vagyis felelős­ségteljes helyzetben — a fel­sőfokú tanárképzés és tovább­képzés eszmei bázisának szük­ségszerű biztosítása révén elég széles hatókörű. A Somogyi Képtár falain a korszerű tanár- és művész- képzés műhelyében készült feladatok látványa azonban nem elégíti ki azt a nézőt — ők alkotják a többséget —. aki a'művekben keresi a vizuális nevelés példáit. A képtár fel­adata. — azt hiszem — az, hogy műközpontú legyen. Ez a bemutató nagyon hatásos le­hetne a tanítóképző főiskolán, ahol a holnap pedagógusait képezik. A nagyatádi folyosótárlat müveken keresztül vállalta azt, hogy bekapcsolódik a vi­zuális nevelésbe: a Helyőr­ségi Művelődési Otthon már túl is jutott a kísérleten. Rendszeressé teszik a bemu­tatókat. Most Paizs László szobrait láthatják az atádiak. Aki érdeklődik a kortársmű- vészet iránt, és teheti, okvet­len nézze meg a kiállítást. A, jövőben Mikus Sándor, Somo­gyi József, Makrisz Agamem­non szerepel a városban. Ma már művészbarátkor alakítá­sára is gondolhatnak a műve­lődési otthonban. A szobrász­telep létesítésével Nagyatád nemcsak a mecénás szerepét vállalta, hanem a kísérletező kortársművészet támogatása mellett a vizuális nevelés eléggé elhanyagolt területét is fölkarolta. A közművelődési törvény szellemében ország­szerte többet kívánnak tenni az új besorolású helyőrségi művelődési otthonok a köz- művelődésért. A lakosság szé­lesebb táborának nyújtanak igényes szórakozási és műve­lődési lehetőségeket. Cím nélküli formavarlácíó. Leonyid Lenes gyerekszáj A gyermekek a normális felnőtt ember számára meg­foghatatlan gyorsasággal nő­nek. Vászját — egy festőbará­tom fiát — még abból az idő­ből ismertem, amikor har­sány lurkó volt, jégkorong- ütőt szorongatott a kezében, és kigombolt, kurta kabátot viselt. Az ütő mindig hosz- szabb volt, mint a tulajdo­nosa, a kabát pedig rövidebb, különösen az ujja. Ebből ki­lógott Vászja elgémberedett, vörös mancsa, kesztyűjét ugyanis rendszerint már másnap elvesztette, ahogy megkapta. Vászja ezután szögletes ka­masz képében bukkant fel előttem, találkozásunkkor szégyenkezve zsebébe dug­ta a füstölgő cigarettáját, az­tán pedig — egészen várat­lanul — sápadt, magas fiatal­emberré változott. Beiratko­zott a főiskolára, miközben testileg-lelkileg gyors ütem­ben tovább fejlődött, és meg­házasodott. Egy ízben, amikor az ut­cánkban mentem, felfigyel­tem egy előttem haladó em­berpárra. Nyilván két barát­nő lehetett: az egyik maga­sabb és kissé vállasabb, a másik alacsonyabb, kisfiúsán karcsú. Mindketten bőszárú nadrágot és kötött pulóvert viseltek, a magasabb pirosat, az alacsonyabb zöldet; mind­kettőjük barna haja hosszú volt és fürtökben omlott a vállukra. Meggyorsítottam léptei­met, melléjük értem. A piros pulóveres lányról kiderült, hogy az én Vászjám, a másik, zöld pulóveres pedig igazi, valódi lány volt, mégpedig nagyon csinos. Üdvözöltem Vászját. — Bemutatom — felelte elpirulva — ez az én, hogy is mondjam, élettársam. — Anton — mutatkozott be az élettársnő —, s kissé kihívóan nyújtott kezet. — Különben Antonyina, Tonya a nevem, ő azonban Anion­nak hív. — És maga hogy szólítja öt? — Én — V asziliszának. Elnevettük magunkat és elbúcsúztunk. Kis idő múlva újra össze­tálálkoztam az utcán Vász- jával. Szembejött velem, gye­rekkocsit tölt maga előtt, és menet közben könyvet olva­sott. Ugyanolyan sápadt és hosszúhajú volt. A kocsiban egy gyönyörű, világoskék sze­mű csecsemő feküdt, kétség­telenül hímnemű — erre ab­ból következtettem, hogy eré­lyesen rugdalózott a kötött fehér nadrágba bújtatott kö­vér lábacskáival, miközben a hátán feküdt. Nyomban látszott, hogy VasziUsza és Antom egy le­endő jégkorongjátékost hozott a világra — egy háztömb­csapat kapitányát, akit szin­tén nem lehet majd győzni kesztyűvel. Gratuláltam Vászjának a fiához, ő azonban különösebb lelkesedés nélkül fogadta sze- rencsekívánataimat. — Szerencsétlen flótás, nem örülsz, hogy apa lettél? — Miféle apa vagyok én — felelte Vászja ingerülten —, ha ez az ördögfajzat maka­csul mamának szólít! Kérem, ha akarja, bebizonyítom. Édeskés arcot vágott, a bölcső fölé hajolt és cup- pantott. — Tonyecska, fiacskám, mondd meg, ki vagyok én? A csecsemő angyali mo­solyra derült, és világosan, tagoltan mondta: « —- Ma-tnal — Hallotta! — fordult fe­lém Vászja. — Minden kí­sérletünk eredménytelen ma­radt. Én az ő számára ma­ma vagyok! Kár a gőzért! — A te Antonyinádat pe­dig bizonyára papának hívja. — Nem, öt is mamánam! Már minden gyerek nevet rajtam. Azt mondják, hogy Toskának két mamája van, és hogy én meg Antonyina felváltva szoptatjuk őkéimét. Legalább tanácsot adhatna, mitévők legyünk! Ránéztem a sápadt Vász- jára, a vállára omló, hosszú fürtjeire, és igyekeztem meg­őrizni komolyságomat: — Hát próbálj megnyirat- kozni! Valahol olvastam, hogy a csecsemők a legjel­lemzőbb részletek alapján érzékelik a mzuális képeket. Neked és Antonyinának egy­forma hosszú a hajatok, rá­adásul ugyanolyan színű. Hát ezért jutott arra a megálla­pításra a kölyök, hogy te is mama vagy. Nyilatkozzál meg Vászja, és akkor bizto­san papa leszel! Vászja végigsimitott fürt­jein és elgondolkodva mond­tag — Ügy gondolja? Meg kell próbálni! őszintén szólva, magam is torkig vagyok ez­zel a bozonttal. Gyakran kell mosni, nekünk pedig a fő­iskolai elfoglaltságunk miatt nemigen jut időnk a fejmo­sásra. Viszontlátásra! Gye­rünk, Toska! Kis idő múlva újra talál­koztam yászjával és Toská- val, aki úgy mosolygott rám a kocsijából, mint valami régi ismerősre. Vászjának gondosan nyírt, rövid haja volt, de komor arckifejezése nem tetszett nekem. — No mi újság, Vászja? — kérdeztem vidáman. — Sikerült a kísérletünk? Igazi papa lettél? — Fenét! — felelte Vász­ja még ingerültebben, mint azelőtt. —• Nem olyan fából faragták ezt a kölykök Gyö­nyörködjék benne! Kisfia babakocsija fölé ha­jolt, és könyörgően selypítve kérlelte: — Fiacskám, mondd meg, ki vagyok én? — Né-ni! — válaszolta ta­goltan Toska, és fürgén rug- dalózni kezdett dundi lábacs­káival, mintha máris a ko­rong felé iramodna. Vászja nagyokat sóhajtott, és tovább tolta Toska kocsi­ját, még mielőtt részvétemet nyilváníthattam volna. fordította: Gellert György Paizs László húsz éve vé­gezte el a főiskolát. Táblakép- festészettel alapozta meg mai szobrászati kibontakozását. Munkássága a mai korszerű alapanyagok kikísérletezésé­vel új téri kifejezés lehetősé­geit kutatja. Ma már aligha lehet vitatni a plexi, a poli­észter — általában a mű­anyagok — szobrászati alkal­mazásának lehetőségét. Ez a fajta szobrászat beilleszkedett a kortársművészetbe, megje­lenését illetően alkalmazására is mind több teret szánnak. (A budapesti Hilton-száilló belsőépítészeti kivitelezéséhez Paizs is hozzájárult.) A nagy­atádi kiállításon látható egy üvegcsillogású, karcsú plexi oszlopa, ezt Zalaegerszegen krómacélból állítják föl. A nagyatádiak azon is el­gondolkodhatnak, hogy a te­lepükön látott néhány szobor­ral milyen rokonságot mutat­nak Paizs plasztikái. Termé­szetesen . csak szellemi rokon­ságról lehet szó. A japán szo­bor és mondjuk a zalaeger­szegi szoborterv között nem nehéz fölismerni a közös vo­násokat. Tlorányi Barna Képzés és műalkotás

Next

/
Oldalképek
Tartalom