Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

Február a zárszámadások hónapja. Megyénkben az idén először a tótújfalusi termelőszövetkezet tagsága készítette el számvetését, s azóta szinte nap nap után a megye valamelyik közsé­gében közgyűlésre gyűlnek össze a nagyüzemek dolgo­zói. Nyolcvankét termelőszö­vetkezet sok ezer tagja ké­szít mérleget egy év mun­kájának tapasztalatairól, és felelősséggel dönt a további feladatokról. A tagság előtt elhangzó beszámolókban már mindenütt benne van­nak azok az észrevételek, javaslatok, melyek a zár­számadást megelőző munka­helyi közösségek tanácsko­zásán elhangzottak. Hogyan lehetne jobban, eredménye­sebben — a most folyó zár­számadásoknak ez adja a központi témáját. Mert ja­vítanivaló szép számmal álcád mindenütt, de kivált ott, ahol ismét mérleghi­ánnyal zárták az évet. A bajok, a gondok forrása kü­lönböző, de ha a számvetés valóban önkritikus, akkor nem elegendő okként meg­jelölni a kedvezőtlen időjá­rási körülményeket, a szigo­rúbb intézkedéseket vagy a költségek emelkedését. Megyénk élenjáró, nagy múltú gazdasága, a barcsi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet ma tartja zárszám­adását. 1978-at, a szövetke­zet történetének harminca­dik évét 80 millió 664 ezer forint bruttó jövedelemmel, ezen belül csaknem 42 mil­lió forintos nyereséggel zár­ta ez az országos hírű szö­vetkezet. A vezetőség be­számolójában még az ilyen példás eredmények mellett is ott áll: a fő figyelmet a hatékonyság fokozására kell fordítani, az egyedüli járha­tó út a magasabb szintű, gazdaságosabb termelés. A szervezettség fokozása, az irányítás javítása, a fe­gyelem erősítése minden közgyűlésen téma. A sok­ezres somogyi szövetkezeti tagság legfőbb érdeke erről beszélni az ünnepeli. ZÁRSZÁMADÁSOK A nágocsi Űj Élet Termelő- szövetkezet az 1978-as gazda­sági esztendőt nagyszerű eredménnyel zárta. Fogalmaz­hatnánk így is: a siófoki já­rás közös gazdaságai között eddig »hátul kullogó« tsz a jók közé került. A tavalyelőtti 826 ezer forint nyeresége ar­ra sem volt elég, hogy köte­lezettségeinek eleget tegyen, nem szólva a gazdasági alap fejlesztéséről. Most pedig a napokban tartott zárszámadó közgyűlésen Fuller Antal el­nök azt jelenthette a tagság­nak, hogy kilencszeresére si­került növelni a tavalyi nye­reséget, azaz több mint hét­millióra. A bruttó jövedelem 19 millió 544 ezer forint, a szövetkezet vagyona pedig hatmillió 300 ezer forint ér­tékkel gyarapodott. A művelődési ház nagyter­me zsúfolásig megtelt. Károm falu — Nágocs, Miklósi, Zics — népe szorongott az épület­ben, s bár ismerték már a számadatokat, még egyszer, ünnepélyesebb körülmények között is hallani akarták, hogy a korábbi három eszten­dő sikertelenségei után végre nyugodtan nézhetnek a jö­vőbe. »Üj korszak kezdődőit-« — mondogatták bizakodva, s jó érzéssel idézgették a múlt év egy-egy fontos időszakát, ami­kor különösen nagy erőre, összefogásra volt szükség. Mindenekelőtt átgondoltabb tervezésre, következetes anyag- és energiatakarékos- sáfjra, hatékonyabb mumka- snervezésne, jobb tápanyag- gaadáikodásna, valamint a nö­vénytermesztés szerkezetének átalakítására. — Aggodalommal néztünk az aratás elé, mivel kombájn­ilul köVÚS OC VuHunk ^lluuva, mint a járás legtöbb gazda­sága — mondták a szövetke­zetlek. Mégis: a nagy mennyi­ségű termény időben a ren­deltetési helyére került. Mél­tán emlékeztek meg a köz­gyűlésen a betakarításban Id­em elkeűő eredményt eléri dolgozókról. Az aratási ver­senyben a legjobb megyei teljesítményt Balha Gyula kombájnos érte el, Simonies Tibor és Fábián Lajos kom­ba jnvezetők pedig a második, illetve a harmadik helyezési érték el. Az őszi munkát jó időben megkezdték. A vetőbrigádot dicséri, hogy 1521 hektáron időben földbe került a mag. A kukorica betakarításával vi­szont megkéstek egy kissé. Nem tudták megkezdeni idő­ben a kombájnolást, mert még éretlen volt a termény, December 11-én végeztek ez­zel a munkával. A betakarí­tással kapcsolatos többlet- költségeket fedezte a bőséges termés — hektáronként 64,8 mázsa kukorciát takarítottak be —, amely meghaladja a já­rási és a megyei átlagot. A szövetkezet gépesítési szín­vonala és a gépek kihasznált­sága jónak mondható. Tavaly két Ifa teherkocsival gyara­podott a gépparkjuk: ezekkel főleg szállítottak, de a határ­ban is hasznosították őket. (Műtrágyaszórás, vegyszere­zés stb.) Beléptek a repülőgé­pes növényvédelmi társulat­ba, következésképpen a ta­vaszi fej trágyázást, a vegy- szerezési munkákat, valamint a nyári betakarítás előtt a lombtalanítást időben és jó] végezhették eL Az állattenyésztési főágazat is nyereséggel zárta az esz­tendőt. Kimagasló eredményt értek el a tejtermelésben, ugyanis egy-egy tehén átlag ezer literrel adott több tejet tavaly, mint 1077-ben. Nyere­séges ágazat a juhászat is. Az állományfejlesztés tehát In­dokolt, akárcsak az a beruhá­zás, amelyet a varjakpusztai telepükön valósítanak meg. A múlt esztendőben faipari üze­met létesítettek, amelyben el­sősorban a szövetkezet erde­JC-W-.1 termeit fát fogják fel­dolgozni, s ezzel előrelátha­tólag évente 4—5 millió forint bevételhez jutnak. A nágocsi Űj Élet Termelő­szövetkezetnek 285 dolgozója van. Itt is sok a nyugdíjas, il­letve a nyugdíjkorhatárt ha­marosan elérő tag. A munka­erő-kiesést a gépesítés szín­vonalának emelésével igye­keznek pótolni, bár »elörege­désről« Nágocson nem lehet beszélni. A gazdaságnak 71 harminc év alatti dolgozója van, és ezek a fiatalok az egyre korszerűbb gazdasági körülmények között szívesen és eredményesen munkálkod­nak a szövetkezetben. Termé­szetesen számításukat is meg­találták a közösben, és a tsz által támogatott háztáji gaz­daságok révén. Merész elképzelések Hosszú, küszködésekkel és megtorpanásokkal teli múlt után szép állomáshoz érkezett az öt községet egyesítő vésői termelőszövetkezet. A szívós, kitartó munka szép ered­ményt hozott. A közös szó Vésén új tartal­mat nyert. A rossz termő­adottságú földeken évekkel ezelőtt új irányt tűztek ki, s évek kellettek hozzá, hogy a tervek valóra válhassanak. A munka gyümölcse — gyü­mölcsről lévén szó — beérett kétszeresen is, és a várakozá­son felüli termés nagyot len­dített a »közös szekéren«. Egy ágazat azonban nem tart el egy gazdaságot, tudták jól a véseiek, ezért döntött úgy a vezetőség, hogy a nö­vénytermesztésnek az állatte­nyésztést kell szolgálnia — megfelelő minőségű és meny- nyiségű takarmánnyal. Koc­kázat is rejlett ebben, hiszen nem telt el sok év azóta, hogy a negativizálással jószerével felszámolták az egész tehén- állományt, s az 1978-ra kitű­zött 2600 literes tehenenkénti átlag még nem sok jóval biz­tatott. Az eredmény azonban csaknem háromezer liter lett! Mindegy 800 literrel léptek túl az előző évi eredményen, de messze még a célszalag, hi­szen ez évre három és fél ezer literes átlag elérését tűz­ték célul. Merész elképzelések? Azok, de Balogh Andor elnök jó biztosítékokkal rendelkezik: a tagság lázaiméval és munka­szeretetével. S hogy ezek nem szólamok, azt nem a zárszám­adó közgyűlésen felszólalók helyeslése igazolja, sokkal inkább az a tény, hogy a gaz­daság számos ágazatban túl­teljesítette múlt évi tervét. Pedig tavaly már bizakodva terveztek, s a teljesülés öröm­mel töltötte el az összegyűlt csaknem nyolcszáz dolgozót. Számokra fordítva: a tavalyi­nál kisebb önköltséggel a tervezettnél nagyobb termés­átlagot értek el a búzánál, a zabnál és a kukoricánál. A növénytermesztés együttes be­vétele, a mintegy 23 millió forint, hatmillióval lett több a tervezettnél. Tavaly 72 hektár gyümöl­csösről takarították be a ter­mést, hektáronként majd 150 mázsával többet a tervezett­nél. Ennek megfelelően ala­kult a bevétel is: a 16 millió forint csaknem kétszerese a vártnak. Ha a tervek a továbbiakban is valóra válnak, nem min­dennapi eredményt mondhat majd magáénak a gazdaság állattenyésztése. Kút év alatt a tejtermelés egy tehénre ju­tó átlagnövekedcse eléri az 1300 litert. Ez nehezen kép­zelhető el a/, állattenyésztés­ben dolgozók szakértelme és munkaszeretete nélkül, hang­súlyozta az elnök. Egy év munkáját mérlegre téve több mint 136 millió fo­rintot ért a gazdaság dolgo­zóinak közös erőleszitése. amelyből egy emberre 271 209 forint jutott. Összesen több mint 13,5 millió forint nyere­séget mondhat magáénak egy sikeres év után a vései ter­melőszövetkezet tagsága. Staféta X WsbárapíW ts* tavalyi eredményei nem adnak okot szégyenkezésre, de büszkélke- désre sem. A nehéz adottsá­gokhoz tárault szigorúbb köz- gazdasági feltételek mellett is megőrizték egyensúlyukat sőt szerény nyereséggel zár­ták az évet Ennek alapján csöndes zárszámadásra volt kilátás. Az esős szombaton azonban volt valami a levegőben, ami eltért a megszokottól. Egyre- másra érkeztek a járási és megyei vezetők és a faluban mindenki sejtette, miért... Hetek óta járta a szóbeszéd, hogy a tsz-elnök. Fehér La­jos nyugdíjba vonuL Maga Lajos bácsi »terjesztette a hírt«, sokan mégsem akarták elhinni. »De hiszen az öreg ma is lepipálja a fiatalokat« — hallottam több helyen. Fehér Lajos afféle »utolsó mohikán«. Még a tsz-szerve- zós hőskorában lett elnök, amikor a tekintély alapja az volt, ha a tűzető mindenki másnál keményebben tudott dolgozni. Lajos bácsi annak a nemzedéknek egyik utolsó tagja, amelyik kivette a szer­számot a rosszul dolgozók fe­zéből, és szavak nélkül is leckét adott. Tudom, a ma tsz-elnöke aligha tarthatna »gyakorlati bemutatót« a jelenleg alkal­mazott tucatnyi gépen. Nem is ez a dolga, és a gazdasá­gok mai szervezettsége és termelési sziratje mellett nincs is erre szükség. Az idős elnök nemcsak a jó eredményekre »emlékezett«. Eszébe sem jutott, hogy el­titkolja gazdálkodásuk hibáit. A múlt évről szólva például elmondta, hogy a kalászosok 85 mázsás termésátlagán vagy az állattenyésztés eredmé­nyességén még sokat lehet javítani. — A továbblépés Itt már nem annyira az adottságoktól vagy a technológiától függ, hanem, hogy tudunk-e fegyel­mezettebben, szervezettebben dolgozni — mondta. — üt­vén mázsán felüli kukorica­termésünk itt, a tabi dombvi­déken már jónak mondható. Csakhogy ezt ma még túl ma­gas költséggel érjük eL önirónia is bujkált szavai­ban, mikor így összegezett: »Olyan gazdaságot hagyok az utódomra, amelyikben a fej­lődésre még sok lehetőség pan.« A vendégek közül többen is megkérdezték tőle: »Hát tény­leg nem megy tovább?« »Tudjátok, már túl jártam ae ötvenen, amikor még nem tudtam, mi a fáradtság, ami­kor még nem kellett éjjel aludnom ahhoz, hogy új na­pot kezdjek. Most ötvenkét évesen pedig azon kapom magam, hogy keresem a szé­ket telefonálás közben ...« Amikor Lajos bácsi a köz­gyűlésen utoljára a tagok elé állt, ugyanolyan megilietődött volt, mint 16 éve, az első al­kalommal. » ... végezetül jó erőt, bátor kezdeményezest es sok Szeren­cset kívánok a további mun­kához.« A felcsattanó taps most tá­volról sem a beszédeket rend­szerint követő »reflexcselek­vés« volt... »Hát mégis igaz?« — olvastam az arcokon. A szövetkezet közgyűlésé új elnökül Lukacs Lajost, a párt- vezetőség eddigi titkárát vá­lasztotta. »Tőlem mindenki azt kér­dezi, nem lélek-e az elnök­ségtől. Lajos bácsi után. Tu­dom, jó ideig hozzá fognak hasonlítani, s hogy valóban nehéz lesz. A legjobb tudá­som szerint dolgozom, az eredményeknek pedig jönniük kell. Szerencsére Lajos bácsi itt él a faluban, így ha kell, lesz kihez fordulnom tanú­sért, véleményért.« A stafétabot átadása a sportpályákon is nehéz moz­zanat. A futó elörcnyújtja a botot, váltótársa hátra nyúl. Jó néhány métert együtt fut­nak, azután a friss erő viszi tovább a csapatot. Számvetés és emlékezés Volt jobb — írja a sport­tudósító, ha a versenyző el­maradt korábbi teljesítmé­nyeitől. Nos, a kisgyaláni Pe­tőfi Termelőszövetkezet ked­di zárszámadásán valami ilyesfélét hallottunk, gyorsan hozzátették azonban, hogy eredményesen gazdálkodtak. Az alig 280 dolgozó több mint 56 millió forint termelési ér­téket állított eiö. nyereséggel zárta az évet, csak hát. .. De idézzük Nádorfalvi Nándoréi­nak szavait: — Alapvető célunk az volt, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés termelése 1978-ban 4—5 százalékkal nö­vekedjen as 1977. évihez ké­pest, mégpedig úgy, hogy köz­ben a költsé­gek ne emel­kedjenek 2—3 százaléknál nagyobb mér­tékben. Mind­ehhez meg­voltak a sze­mélyi és a mű­szaka-anyagi feltételek... Sajnos, most nem beszél­hetünk mara­déktalan tel­jesítésről, an­nak ellenére, hogy az év so­rán szövetke­zeti tagságunk és vezetősé­günk munká­ját többnyire szorgalom jelle­mezte. Évkezdéskor azt mond­tuk, hogy az 1978-as esztendő nem lesz könnyű. Most, az összegezésnél úgy érezzük, hogy amit akkor mondtunk, az csak megállapítás maradt, és nem következett minden téren törekvő, tudatos cse­lekvés ... Goal Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság első tit­kára mondta: — Néhány évvel ezelőtt még külföldi szakemberek jöttek a Petőfi Tsz-be. megnézni a tehenészet példásan jó ered­ményeit — ma viszont a kis- gyalániak nem nagyon dicse­kedhetnek teheneik tejhoza­mával. A zárszámadó közgyűlés fel­szólalásaiból két tehenész — Bálizs Árpád és Antal Ká- rolyné — véleménye: — Nem elégséges csak a mi munkánk, sok függ az eieség- től, melyet az állatok elé te­hetünk. Meghatározza a ké­sőbbi termelési eredmények alakulását, hogy milyen ta­karmányt kapnak vemhes korukban az üszők. És a kor­szerűbb fejőberendezés is el­kelne ... — A jobb siló és széna, meg a legelők gazdagabb fűhoza- rrta biztosíthatná az üszők jobb kondícióját... Ezek csali a gondok? Hall­gassuk tovább a tsz-elnököt: — Tizenhárom esetben in­dított fegyelmi eljárást a ve­zetőség, s szigorú megrovás, áthelyezés, munkadíjcsok- kentés lett a fegyelmezellen- kedés következménye . .. A munkafegyelem, javítása, a rend megtartása és rnegtar- tatása, a felszólalásokban el­mondottak megszívlelése és a tavalyinál kedvezőbb időjárás feledtetheti a büssüiekkel, a fonói ak kai meg a kisgvalá- niakkal az idén. hogy az 1978- as esztendő nem azt az ered­ményt hozta, amelyet vártak és amelyre valójában képesek. Mert többre futná, hiszen többségben vannak a szor­galmas, lelkiismeretes, a kö­zös gazdasághoz hűséges gaz­dák — ez is (kitűnt az össze­gezésből, a névre szóló dicsé­retekből. (A vezetés követke­zetességét mutatja, hogy ne­vüikön nevezték azokat is, aki­ket a növénytermesztésben meg az állattenyésztésben el­marasztalnak többször előfor­dult ittasságukért, rendszerte­len és hanyag munkájukért, vagy éppen a túlzott abrak- felhasználásért.) Ezen a Büssüben tartott zárszámadó közgyűlésén — amely a huszadik évzárás volt a tsz történetében — tapssal köszöntötte a termet zsúfolá­sig megtöltő tagság azokat, akik átvették a húszéves ter­melőszövetkezeti munkáért ka­pott emléklapot és jutalmat. Harmincba tan volt cli\, többsé­gük még ma is naponta meg­jelenik a munkahelyén és U'vanúgy dolgozik, imint a fiatalok. Több mint nyoleva- nan vehették át a tízéves tag­ságért járó jutalmat. Nádor­falvi Nándor elnöknek Gaál Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára gra­tulált húszéves tsz-tagságához. A jut.atmazottak nevében az elnök mondott köszönetét — és emlékeztetett a két évtized alatt megtett útra, az ered­ményekre és a nekirugaszko­dásokra. iEzt az összefogást je­lölte követendő példának a to­vábbi munkában Deák Mi­hály, a párt vezetőség titkára is aki elmondta a testület ér­tékelését a kisgyaláni Petőfi Tsz múlt évi gazdálkodásáról. Somogyi Néplap Új korszak kezdete

Next

/
Oldalképek
Tartalom