Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

MAfl-ÍNYI ERIK

A szobor balladája

All a szobor a téren talpig vasjeketében, vasmagány kényszerében.

All a szobái’ a téren, vasmellén vas az érem, ajkára is vasb ól öntött szigort jparancsok

All a szobor, a .homlokát töprengő vasránc futja át, vasgond emészti szikár arcát, vaskétely, vaskiútUalanság.

S ha leszáll a vasnehéz

gaksötét,

megvakarja a füle tövét, lopva emeli vaskezét, lapul, hogy észre ne vegyék.

Ha egyszer nappal

lehajolhatna,

be van vésve a talpazatba

valami név, az ő neve, csak egyszer hajolhatna le .

A magyar tudomány arcképcsarnokából

Knoll József akadémikus

Viirágcsendélet. Endre Béla festménye.

A Koronatanú cs ülésén

minden érdekelt jelen volt. Először is a király, aztán valamennyi tanácsosa és minisztere. A legfőbb napirendi pont előadója, a Népi Ügyek .Minisztere izgatottan forgatta a nyakát. Azonkívül titkolni igyekezett, ho"y izzad a tenyere.

Aztán megszólalt a gong, és kezdetét vétte a tanácskozás.

— Uram királyom — álüt fel az előadó —, életem, halálom kezedbe ajánlom, de az ügy, amiről beszámolni bátorkodom, égetően fontos. Illetve, vagyis néhány fát kellene elégetni. No, nem nekem, azaz nekem kötelességem szólni. Mert ugye bátorkodom felhívni tiszteletre méltó figyelmedet, hogy tekints az ablakra, vagyis nem is az ablakra, hanem túl azon. Ugyanis, ha jobban megnézzük a dolgot, odakünn dühöng a jeges téli szél. Bár idebenn meleg van, de ha valaki az ablakon túlra megy, akkor fázik, mert mint mondottam, odakünn dühöng a jeges téli szél — De mit is akartam ezzel mondani? Nem, szóval nem mi fázunk, mert itt lobog a kandalló, de aki kimegy az ablakon, izé... aki kint jár, ugye, mindnyájan tudjuk, hogy az egyszerű nép a künnjáró, az aki kint van s mint mondottam: fázik. Tehát azért, mert tulajdonképpen ő sem kint fázik, mert kint mi is fáznánk, hanem odabenn az ő házában, mert nem ég a fa. A nép dolgos, tehát begyújtana, de az a lénye" hogy nincs fája. Ezért javaslom, hogy adjunk néki fát, amivel melegedhetne. Javaslom, engedjük meg, hogy a királyi rengetegből kivágjanak néhány fát, hogy a szegény nép begyújthasson.

Szabó Illés

TANÁCSÜLÉS

Azzal xi előadó boldog sóhal! y ni leül it. örült, hogy vége a dolognak.

A tanácsosak töprengtek, s a király tekintetéből próbálták kioivasirti a megoldást. A király föl vonta szemöldökét, egyébként kifejezéstelen maradt az áteásata.

Az Első Miniszter nagy bajban volt, mert neki illett elsőként hoziúszóim. Mély lélegzetet vett, majd így szólt:

— Hát estik' tessék, urak, hozzászólni í’el van adva a lecke — majd jelentőségteljes pillantását körbehordozva ismét helyet foglalt.

K

ínosra ny/últ a csend. Verítéke seppek gyöngyöztek. Végül a Második Miniszter kényszerült megtörni a halJjtatást.

— Csatlakozóin az előttem szólóhoz — kezdte —, az ügy égetően fontos. E'e mint minden fontos kérdés, egyúttal rendkívül bonyolult is. Mert ha megszavazzuk a segélyt, ismétlem: ha megszavazzuk, akkor is egy sereg kérdés marad megválaszolatlanul. Hogy mindjárt a közepébe vágjak: a rengeteg mely részét áldozzuk fel? A rengeteg ugyanis így egységes egész, ezért javaslom. hogy kérdezzük meg a Faügyi Miniszter véleményét

A Faflgyi Miniszter kelletlenül állt föl, de nem volt kibúvó. Itt valóban fáról volt szó.

— Hát ha megszavaznánk, akkor bizony nagyon nehés lenne meghatározni hogy melyik részt áldozzuk fel. Mert ha csak úgy nekimegyünk, az beláthatatlan következményekkel járna.

Mindjárt itt van az Égigérő Fa. Ez az egyik legfontosabb

Új könyvekről

Cseres Tibor kisebb lélegzetű írásait jelentette meg egy kötetben a Magvető Kiadó Elveszített és megőrzött képek címmel. A kötet műfajilag sokrétű: publicisztika, önvallomás, tanulmány, kritika, interjú, riport, elbeszélés található benne. Cseres ditrói gyermekkorának élményei, a háború, az ostrom, majd a felszabadulás apró, de nagyon lényeges emberi mozzanatai villannak fel a kötet első részében. A fel-, szabadulást megörökítő életrajzi írásokban is a népe sorsáért aggódó, háborús felelősségét őszintén faggató író szólal meg bizonyítva, hogy az »utolsó csatiós- bélyege nem vonatkozhat egy népre általában. Cseres olyan ellenállókat mutat be, akik nem nyertek ütközeteket, hanem — ahogy találóan fogalmazza — az »utóvéd utóvédjeként", a német fasiszták odavetett koncaként próbáltak menekülni a pokolból, s termi is valymit az adott lehetőségek között. Cseres Tibort mindig is izgatta a közeli vagy távolabbi magyar múlt, a magyar nyelv aranybányája, a régi zsoltárok hangja, s azok akiknek ajkán megszületett A kötet egyik

legérdekesebb részéiben Írókkal, művészekkel való találkozásait írja le Cseres, hol fájdalmasan emlékezve Tamási Áronra, Jankovich Ferencre, Sarkadira, hol köszöntve — a kilencvenéves Kos Károlyt vagy Féja Gézát Egybegyűjtve találhatja meg az olvasó Cseres azon írásait is, melyeket különböző lapok hasábjain már olvashattunkidegenforgalmi látványosságunk. Nyilvánvaló, hogy nem vághatjuk ki.

— Már régesrégen bebizonyosodott — pattant föl magából kikelve a Tudomány- ügyi Miniszter —, hogy az Égigérő Fa nem ér az égig, tehát teljesen tudománytalan égigérőnek nevezni. Ha égig érne, hogyan tudnának átrepülni rajta a griffmadarák? Márpedig a griffmadarak át tudnak repülni rajta, ezt már ezerszer elmondtam. Tartózkodjunk a pontatlan kifejezésektől ! Az említett objektum neve tudományos megfogalmazásban: Csak Griflma- dár Által Átrepülhető Fa.

— Nono — vágott közbe • Sárkányügyi Miniszter — tisztelt kollégám túlságosain is griffmadár-centrikus lett az utóbbi időben. Az Aranyszőrű Bárányok Juhásza ugyanis eskü alatt vallotta, hogy látta, amint a Hétfejű Sárkány át- s replika zott az előbbi:

— Ugyan, hogy láthatta? — replikázott az előbbi:

— Hiszen mi is csak statisztikai adatokkal számítottuk ki Talán csak nincs sta- tisztifcusi képzettsége annak a koszos juhásznak?

— Mindenki tudja, hogy az Ananyszőrű Bárányok Juhászának csillagszeme van. Márpedig azzal mindent lát íá még sosem hazudott.

— Méghogy nem hazudik??? — ordította a Fökolom posügyi Miniszter —, mint tudjuk, az aranyszőrű bárányok száma az utóbbi időben vészesen megcsappant És amikor a Csillagszemül felelősségre vontam, azt válaszolta, hogy a Hétfejű Sárkány tieedeli a nyájat. Márpedig még az a kelekótya Sutbava- ló János is tudja, hogy a Hétfejű Sárkány kizárólag szűzlányokkal táplálkozik.

— És a sárkány mit mond? — kottyanitott közbe valaki.

Ekkor a Sárkányügyi Miniszter hangos zokogásban tört ki:

— Engem nem szeret senki, nekem mindenki ellenségem. Én lemondok. Ügyds tudom, arra vár mindenki. Hát tehetek én arról Uram királyom, hogy az a gazember Erős János megölte a Hétfejűt? Pedig a sárkány volt a legfőbb valutafarrásunk. De csak azért sem mondok le Méltóságteljesen viselem hivatásom keresztjét. Pusztán azért, mert hiztos vagyok benne, hogy a Hétfejű rakott tojásokat. Lasz még nekünk tizenkétfej ű sárkányunk is, annyit mondhatok — azzal duzzogva leült.

— Apropó, tojások! — szólt közbe a Kincstárnok, mint aki most ébred legszebb álmából —, mi van az Aranytojást Tojó Tyúkkal? Már vagy egy esztendeje nem láttam.

— Megettük! — mondta le- targ ikusan a főszakács — az egyik kukta összetévesztette a többivel. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

A Koronatanács helyeslőén bólogatott, de a gyomorbajos Királyi Fődoktor fetfortyant.

— Mindig tudtam, hogy bajok vannak a konyhában, már rég ellenőriznem kellett volna, mi történik ott. Jó, hogy a sót nem tévesztik össze a ciánkálival.

— Még ő beszél! — méltatlankodott a Főszakács. — Vagy taláh nem a tiszteletreméltó Fö-fődoktor keverte össze az életvizét a halálvizével? Ezért nem tudjuk felébreszteni szegény Csipkerózsi- kát. Pedig milyen jó házasság lennne, ha nyélbe lehetne ütni. Szegény legkisebb királyfi a végén még belehal bánatába.

— Már tisztesség ne essék, Uram királyom — állt föl ekkor a Királylányügyi Miniszter —, de ez nem igaz. Nem akarok árulkodni, főleg ilyen magas rangú fiatalúrról nem, de egyáltalán nem úgy fest, mint aki meghal bánatában. Sőt! Hírlik, hogy mindenféle gyanús alakkal összeáll, és reggeltől napestig korhelyfce- dik.

— Kikérem magamnak!

E

zt harsogta a Királyfiügyi Miniszter. — Jobban tenné az úr, ha saját portája előtt söpörne, hiszen még a verebek is azt csiripelik, hogy az Aramyhajú Királylány valami bókái» habarodott bele. Már bocsánat, hogy kimondom, de ez közbotrány. Szodomia! Nem igaz, Főkovácsmester úr?

— A Főkovácsmester csak hallgasson! — kiáltotta valaki —, az egész páncélos sereg berozsdásodott. Ezért ki felel?

... És ez így ment három álló hétig. Csak lakomaidőben csitult némileg a vihar.

Pusztán a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy akkortájt valóban kissé keményre sikerült a tél.

Igazán nem nagy ügy, de néhány millióan megfagytak*

Kezdjük talán egy alapigazsággal : a gyógyszertan tudósa nem gyógyszerész! Ezt Knoll professzor a maga sajátos humorával magya- rázla eL És hogy a két fogalom meghatározásában az újságíróhoz hasonlóan járatlan olvasónak is bemutassuk, mi a különbség és mely tudományág kiemelkedő reprezentánsa a professzor, lássuk a különbséget: A gyógyszertan általában több »al- ágazatra" oszlik: gyógyszer- ismeretre, gyógyszerészet re, gyógyszer hatástanra, terápiára, gyógyszerkémiára. A szűkebb értelemben vett gyógyszertan, amellyel a gyógyszertani intézetek is foglal koznak, elsősorban a hatás tanulmányozása, és a toxikológia, amely azt kutatja: mennyiben káros, mérgező hatású vagy mellékhatású egy gyógyszer.

A gyógyszerészet más, technikai tudomány, részben gyógyszer-elkészítés, részben kiszolgálás.

A gyógyszertant más szóval farmakológiának is nevezik, a gyógyszer alkalmazását pedig klinikai farmakológiának. Ez utóbbi alapjaira készíti fel hallgatóit a Semmelweiss Orvostudományi Elvetem gyógyszertani intézete.

Ebben az intézetben dől-, gozik immár közel harminc éve Knoll József. 1925-ben, Kassán született, de középes felsőfokú tanulmányait már Budapesten végezte. 1951-ben szerzett diplomát a budapenti orvosegyetemen, de már 1949-ben ösztöndíjas demonstrátorként a gyógyszertani intézetben dolgozott. Mint mondja, azóta ki sem lépett laboratóriumából, és csak akkor szándékozik ezt az épületet elhagyni, ha az intézet, várhatóan még az idén új helyére, a Nagyvárad téri egyetemi toronyépületbe költözik.

A kezdet kezdetén már pszichofarmakológiával foglalkozott, és kutatási területe máig is a pszichoneuro- farmokológia. Más szóval: a központi idegrendszer farmakológiája, az altatók, a nyugtatok, a stimuláló szerek, kábítószerek, fájdalom- csillapítók tartoznak ide.

Kandidátusi címét 1955- ben védte meg. Disszertációja egy reflex-elv alkalmazásáról szóló tanulmány volt, a nem autoTnatikus jellegű idegtevékenység vizsgálata. Szemléltetően: ha egy kísérleti állat éhes, mi és hol történik központi idegrendszerében, amikor -megteremtődik" benne a táplálékszerzési prop—-un, amely a jóiio- kásig működik, csak azután csillapul ? Két idegcentrum van az állatban: a tápiáíék- íelvételt serkentő, és az azt gátló. Ha azt a kémiai jelzőanyagot sikerülne megtalálni, amely ezek működését szabályozza, és ez szintetizálható lenne, nem lenne például többé olyan veszélyes a túltápláltság, mint népbetegség. Íme: nagyon is laikus megközelítésben köznapira »fordítva« az említett téma, és várható haszna.

Mellesleg nagyon érdekes kísérletekkel igazolták munkájukat Knoll József és kutató társai. Például: olyan izgalmi gócokat hoztak létre az állat központi idegrendszerében, amely nem születhetett vele. Így a játék ösztön

túlzásba vitelét, hogy az üvegbúra keresésére tanított patkány több napi éhezés után is előbb az üvegbúra felé indult, csak utána nyúlt a táplálékhoz (Pedig a bú- rakeresésre nem táplálékjutalommal idomították, tehát nem a várható táplálék vonzotta előbb a búra felé..)

1962-ben lett Knoll József az orvostudományok doktora. Értekezésében kandidátusi témáját vitte tovább. Címe: Az aktív rendszerek elmélete. A magasabbrendű alkalmazkodás és az elemi adaptáció néhány alapvető mechanizmusának kérdése. Az ehhez szükséges kutatások »terméke« volt a cellulin nevű anyag is. Ez a szív sejtmembránjának nyugalmi állapotából ingerületben való átmenetében játszik szerepet

Ezt is egy kísérlettel lehel

szemléltetni: a kálium tudvalévőén nagy mennyiségben képes a szívet leállítani. A békaszívről pedig tudjuk, hogy az álaltból kioperálva, fiziológiás sóoldatba helyezve tovább működik. Ilyen sóoldatot káliummal telítettek, tehát ebben a békaszívnek meg kellett állnia. Meg

Mészáros István

Szerelem-változatok

Napraforgó tányérja sárgán figyel rám, mozdul a szél, illan a hőség, messze vagy tőlem, és nem tudhatod — esik.

Már spongya lesz a szívem, annyi víz csapkodja mellemet, a rész teljes szeretne lenni bennem, de nélküled nem az.

Vajon a boglyás dombok fölött eljut-e hozzád legalább Ugye, ott messze is öntöz > e zápor?

Olyan vagyok, mint fekete lyukban magába görbült tér — idő, szférám neutroncsillag; zsugorban a sűrűségem egyre nő.

Mindent gravitációmba fogtam vagyok beszívo űr, s a jel:

sorsod, ha sorsom ba loptam', loöbé nem hagy «L

Crliajoza-s. Kiss Attila grafikája.

is állt. Csak éppen egy Idő

múlva újra működni kezdett. Tehát kellett benne egy olyan anyagnak képződnie, amely az aktivizálódást, az újra elindulást kiváltotta. A A feladat »egyszerű« volt: »csak« azt a stádiumot kellett »elkapni«, amikor ez termelődik, majd kiválasztani és elemezni. Megoldották.

1970-ben Knoll Józsefet a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A székfoglaló témája már ez volt: »A céllulinok: specifikus hatásmódú, kar- dió tomkus hatású endogén anyagok«. Így elmondható: tudományos fokozatait egy életmű egészével szerezte meg.

Jónéhány ismert gyógyszer

is fűződik a nevéhez, hogy csak a legújabbakat említsük: a Probon complett fájdalomcsillapító, amely nemsokára közforgalomban lesz, és a Jumex, amely speciális, mono-arnino-oxidáz-bénító szer, és mint ilyen, a mozgás-koordináció zavaraival járó Parkinson-kómaik világhírű új gyógyszere.

És Knoll József, a magánember? Mindenekelőtt a családjára büszke: történész kutató kandidátus feleségre, Teleki Évára meg a szigorló orvos nagylányára, aki gyermekgyógyásznak készül (a vő is orvos, belgyógyász lesz), és a kislány unokára. Akart-e leánya is kutatóorvossá válni, befolyásolja-e pályaválasztását ? A válasz humanista tudósra vall: »Egy kötelessége van a szülőnek, minden alapot megadni gyermekének a tudáshoz, annak birtokához. Azután: válasszon a fiatal!«

Van-e a gyógyszertan-tud- dásnak hobbija? A képzőművészet szeretete vált nála azzá. Sokat jár külföldre, az idejét a szakmai kongresszusok és a múzeumok között osztja meg. »Ahogy öregszem, többet töltök a múzeumba, mondja nevetve. És ez is Knoll-féle humor, mert embernek sem öreg még a professzor, de mint tudós, legföljebb azt mondhatjuk: most áll pályája delclőjén.

Sz. J. L