Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

4 VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y E S 0 L J ET E K I Ara: 80 Hllér Teniszütők exportra : M S Z M P SOMOGY MEGYEI B I ZOTTSAGÁ N A K'M'Á W XXXV. évfolyam 2. szám 1979. január 4., csütörtök Tartalékok Szervezők jártak helyszíni szemlén a Nagyatádi Ccrna- gyárban. Arra a kérdésre ke­restek választ, hogy miként lehetne az új gépek teljesít­ményét jobban kihasználni. Mint ismeretes, a gyárban a múlt év végén fejeződött be egy 150 millió forint értékű rekonstrukció. Ennek a pénz­nek a legnagyobb részéből nagy teljesítményű gépeket vásároltak. A szervezők még csak ezután látnak majd munkához, de azt már — előzetes tanulmányukban — közölték, hogy javaslataik eredményeként körülbelül IS—20 százalékkal lehet nö­velni a termelést. Más szóval: ennyi a gyár­ban meglevő tartalék, me­lyet az ott dolgozó emberek és a népgazdaság érdekében ki kell aknázni. Amikor a szervezők az első helyszíni szemle után elmentek a gyárból, sokan megkérdez­ték: azt jelenti ez, hogy to­vább növeltszik a munkások termelése, ugyanannyi Idő alatt több feladatot kell meg­oldani? A kérdésre válaszként egy másik somogyi üzem tapasz­talatait helyesebb idézni. A Május 1. Euhagyár marcali Gyáregységéről van szó, ahol a I.evi Strauss-cég szervezési szisztémája alapján láttak hozzá a farmernadrágok var­rásához. A kérdés az átállás előtt ebben a gyárban is el­hangzott, s amikor — né­hány hetes tanulás után — hazatértek az első munkások Amerikából, az üdvözlést követően szinte az első kér­dés az volt: nagyon megeről­tető a munka? A legfrappánsabb választ az élet adta ezekre a kér­désekre: rövid idő alatt be­bizonyosodott, hogy a jól megszervezett munka nem egyenlő az átlagon felüli le­terheléssel és a szupermo­dern gépekkel. A marcali üzem szabászatán például olyan gépekkel dolgoznak, amelyekre minden könnyű­iparhoz értő ember azt fele­li: vannak ennél sokkal kor­szerűbbek is. De Marcaliban, ahhoz az anyaghoz, ezek a gépelt felelnek meg a legin­kább. A munkások, akik a varrógépek mellett ülnek, jő kedvvel dolgoznak és vi­dáman mennek ki az üzem­ből a műszak befejeztével. Megszokták már, hogy ha vendég érkezik hozzájuk, szinte az első kérdése: na­gyon megerőltető? A vála­szuk is mindig ugyanaz: sok­kal megerőltetőbb volt, ami­kor anyagra kellett várni a gép mellett, vagy szaladgálni egy-egy munkadarabbal. Ma mindenki nyugodt: tudja, hogy kellő időben ott lesz a gépe mellett az anyag és a kellék. Azt is előre tudja, hogy melyik darabért hova és milyen kézmozdulattal kell n-úlnia. Megszokták ezt és ry csinálják egyre gvorsabb lemben. Nem túlságosan '»—•hangú ez a munka? — kérdezik ugyancsak a látoga­tók. Azután hozzá teszik: az egyhangúság egv idő után idegesítő. A feleletet a mun­kásnők szívesen megadják: sokkal idegesítöbb az, ha nem ludja az ember, hogy a következő félórában mit csi­nál. A marcali üzemben viszont nyolc óra hosszat tart a munkaidő. Ebből a nyolc érából — tehát 480 percből — pontosan 445 percet lehet és kell munkával tölteni a gépek mellett. A másik 35 perc a pihenést, a kikapcso­lódást szolgálja. Ez idő alatt lehet nyújtózkodni egyet, cl- (u'vni a cigarettát. A Jól szervezett munka gredmónye: * rend. fiz országgyűlés 1978. évi munkája Négy törvény, kormánybeszámoló, 13 interpelláció Az állandó bizottságok 36. ülésükön éltek ellenőrzési jogukkal Négy törvényt hozott, kor­mánybeszámolót fogadott el plenáris ülésein az országgyű­lés — ezt tartalmazza a tör­vényhozásunk tavalyi munká­járól az új év első napjaiban elkészült mérleg. A 352 tagú parlament amellett az ülés­szakokon több miniszteri be­számolót is megvitatott, s a képviselők 13 alkalommal él­tek interpeliációs jogukkal. Az országgyűlés március­ban tűzte napirendjére —az alapelvként a fogyasztói ér­dekvédelmet szem előtt tartó — belkereskedelmi törvény- javaslatot, amely még a múlt században készült régi tör­vényt és számos kiegészítő rendelkezést váltott fel. A javaslat előkészítése —, ahogy azt a parlamenti állan­dó bizottság előadója is meg­állapította — jól jellemezte közéletünk és törvényhozá­sunk szüntelenül erősödő de­mokratizmusát. A tervezetet 19 megyében és a fővárosban 28 társadalmi fórumon vitat­ták meg a népfront szervezé­sében. A lakosság véleménye alapján került például a ja­vaslatba az idegenforgalmi szolgáltatásokról szóló rendel­kezés, s ugyancsak a társa­dalmi rétegek képviselőd szor­galmazták az alkatrészellátás, valamint a karbantartás és a javítás kötelezettségeinek erősítését A tervezethez az országgyűlés kereskedelmi, Valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együt­tes ülésén megfogalmazott 11 módosító javaslatot is be­nyújtottak. A törvényt és a változtatásokat a tavaszi ülésszak résztvevői egyhan­gúlag elfogadták. ^Ugyancsak alapos előkészí­tő munka, a jogászok és a társadalom képviselőinek szé­les körű vitája jellemezte az új Büntető Törvénykönyv ki­munkálását is. A szocialista Magyarország, a társadalom érdekeit szolgáló, a törvé­nyeinket tiszteletben tartó állampolgárok biztonságát tovább erősítő javaslathoz több módosító indítványt ter­jesztett elő a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, s ezeket a »t. Ház tagjai« ugyancsak megszavazták. A miniszteri expozéhoz kapcso­lódva szólalt fel a legfőbb ügyész, rámutatva, hogy az új törvény helyes végrehajtását csak valamennyi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervezet és a társadalom együttműkö­désével lehet biztosítani. Két, a gazdálkodásunkat meghatározó javaslatot is törvényerőre emelt az ország- gyűlés. Elfogadta az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, . és december végén jóváhagyta az idei ál­lami költségvetést. Nagy ér­deklődés és számos hozzászó­lás kísérte az államháztartás 1979. évi terveinek kimunká­lását, jóváhagyását. A plená­ris ülésen felszólaló képvise­lők, valamint a terv- és költ­ségvetési bizottság tagjai egyaránt egyetértettek abban, hogy a népgazdasági egyen­súly javításához elengedhe­tetlen a Központi Bizottság ülésén elfogadott gazdaság- politikai koncepció végrehaj­tása. Fontos állomása volt a par­lamenti munkának az 1975-ös országgyűlésen elfogadott kormányprogram végrehaj­tása nak megvitatása. A Mi­nisztertanács elnöke expozé­jában ismertette bel- és kül­politikánk eredményeit, az V. ötéves terv végrehajtásának főbb tapasztalatait, a gazda­ság és a társadalom fejlődé­sének jellemzőit. A kormány munkájáról készített szám­vetéshez a Minisztertanács több tagja ágazatának ered­ményeiről és gondjairól ké­szített beszámolóval adott ki­egészítést. Külügyminiszte­rünk szocialista építőmun­kánk szemszögéből elemezte a nemzetközi feltételeket, is­mertetve Magyarországnak a békét, a biztonságot, az enyhülést és a nemzetközi (Folytatás a 2. oldalon) Az Iskolabútor- és Sportszergyár rákospalotai telepén éven­te ötvenezer teníszütőt gyártanak, ennek a mennyiségnek nyolcvan százalékát tőkés piacon értékesítik. (MTI-fotó — Manék Attila felvétele — KS) LosonszI Fái fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői szerdán az új év alkal- i mából jókívánságaikat fejez­ték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vett dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke és Katona Imre, az Elnö­ki Tanács titkára, A fogadás szívélyes légkörben zajlott lel A SZOT elnökségi ülése Kiterjesztik a szakszervezeti jogsegély-szolgálatot A szakszervezeti jogsegély- szolgálat kiterjesztése mel­lett foglalt állást szerdai ülé­sén a SZOT elnöksége. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján a már korábban ki­jelölt vállalatokon túl az idén fokozatosan újabb munkahe­lyeken szervezik meg a jog­segély-szolgálatot önállóan, vagy több vállalat számára közösen. A SZOT elnöksége elé ter­jesztett beszámolóból kitűnik: a dolgozók helyeslik és igény­lik a jogsegély-szolgálat mun­káját, amely hozzájárult a törvényesség megszilárdításá­hoz és egyúttal erősítette a dolgozók jog-biztonságát is. Már 1977-ben több mint 1600 helyen szervezték meg a jog­segély-szolgálatot, több mint két és fél millió állampolgár számára. Csaknem 150 ezer üggyel foglalkoztak, legalább­is a jegyzőkönyvek nyilván­tartása szerint, de a valóság­ban sokkal több dolgozó kért, illetve kapott segítséget, olya­nok is, akik idegenkedtek a hivatalos eljárásoktól, akik nem veszik szívesen, ha ügyü két jegyzőkönyvben rögzítik. A jogsegély-szolgálat munká­ja túlnyomórészt polgári . ügyekre terjedt ki, de nö- j vekszik a munkajogi, társaJa- I lombiztosítási kérdések ara- ! nya is. Ezenkívül sokan vet- | ték igénybe a jogsegély-szolgá­latot államigazgatási ügyek­ben is. A SZOT elnöksége azt is megállapította, hogy a jogsegély-szolgálat egyik leg­nagyobb gondja a szakember- képzés, ezért ezt a jövőben fejleszteni kívánják. Szerve­zett oktatási formában az ELTE jogi fovábbképző inté­zete ad szakmai képesítést, il­letve segíti a továbbképzést. Ezenkívül — az ágazati szak- szervezetek szervezésében — mind gyakoribbak a tovább­képző tanfolyamok, konzultá­ciók. (MTI) Várossá avatták Paksot Lázár György az ünnepi tanácsülésen Szerdán várossá avatták Paksot, a nagy múltú Duna menti települést, amelynek fejlődéséhez az első magyar atomerőmű építése adott ko­rábban elképzelhetetlen len­dületet. Paks zászlódíszben ünnepel­te történetének e fontos ál­lomását. Az új rangja elnye­rése alkalmából rendezett ün­nepi tanácsülésen 'részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, K. Papp József, a Tolna me­gyei Pártbizottság első titká­ra, dr. Papp Lajos, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának elnöke és dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnö­ke. Ott voltak Tolna megye járásainak, városainak vezetői, Pales lakosságának és az atomerőmű építőinek képvi­selői. A Himnusz hangjai után a város szülöttje, Pákolitz István József Attila-díjas költő el­mondta Paksról írott versét, majd Dallos Tibor, Paks ta­nácsának elnöke köszöntötte a település első városi taná­csának ttíjait, s a vendége­ket. Ezt követően dr. Szabó­pál Antal ismertette a tele­pülés múltját és a várossá emelkedés útját, majd pedig Lázár György emelkedett szó­lásra. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnö­ki Tanács és a kormány üd­vözletét, jókívánságait. Hang­súlyozta, hogy Paks nem csu­pán a kilencvenhat magyar város egyike, hanem napjaink országépítő munkájának ki­emelkedően fontos színtere is. Itt épül hazánk első atom­erőműve, az a hatalmas mű, amely új lehetőségeket nyit a megye és a város lakói szá­mára, s amely kivételesen A KGST fennállása óta Tízszeresére nőit a kőolajvezetékek hossza 1967 óta üzemel a Cseh­szlovákia és a Szovjetunió által épített »Testvériség« gázvezeték. 1975-ben fejező­dött be a Szovjetuniót ha­zánkkal összekötő gázvezeték építése. Elkészült a Csehszlo­vákián és az NDIC-án áthala­dó tranzitgázvezeték is, amely Ausztriába, az NSZK-ba és Olaszországba juttatja el a szovjet földgázt. A bolgár, román és szovjet szakembe­rek által épített több mint ezer kilométeres gázvezeték 1976 eleje óta üzemel. Hét szocialista ország összefogá­sával jó ütemben épül a 2750 kilométeres »Szövetség« gáz­vezeték, amely 1420 millimé­teres csőhálózatán 22 komp­resszorállomás segítségével az uráli orenburgi területről jut­tat majd el évente 15,5 mil­liárd köbméter földgázt a testvérországokba. A leninvárosi vegyi kombi­nát és az ukrajnai Kalus kö­zötti etilénvezeték jó példa arra, hogy milyen távlatok nyílnak a csővezeték-szállítás előtt a vegyi-, olajvegyészeti- ós ércbányászati iparban. Ha­sonló vezeték készült el Cseh­szlovákia és az NDK között is. A Szovjetunióban kísérle­teket végeznek a szilárd fű­tőanyag, a szén, valamint ér­cek, fémek, műtrágya csőve­zetéken történő szállítására. fontos szerepet tölt be egész népgazdaságunkban. Az atom­erőmű külön rangot ad Paks- nak, olyan várossá avatja, amely egész népünk alkotó munkájának, szocialista gaz­daságunk lendületes fejlődé­sének, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal folyta­tott gyümölcsöző együttműkö­désünknek is élő tanúbizony­sága. A továbbiakban külön tisztelettel és megbecsüléssel köszöntötte az atomerőmű építőit, azokat a munkásokat, műszakiakat, vezetőket, a vá­ros ideiglenes lakóit, akik te­remtő munkájukkal idehaza és határainkon túl egyaránt hírnevet szereznek városuk­nak. Biztosította őket, hogy feladataik megoldásában to­vábbra is számíthatnak a Központi Bizottság és a kor­mány segítő támogatására, az ország egész közvéleményé­nek megkülönböztetett figyel­mére. Végül Lázár György a Népköztársaság Elnöki Taná­csa megbízásából átadta a városalapító díszoklevelet Dallos Tibornak, Paks tanács­elnökének. A paksi fiatalok nevében Torma Sándor, Tolna megye városainak képviseletében Vidóczi László, Dombóvár ta­nácsának elnöke köszöntötte az első magyar atomváros la­kóit, vezetőit. Az ünnepi tanácsülés után Lázár György a megye és a város vezetőinek kíséretében megtekintette Paks terjeszke­dő modern lakótelepét, ahol pár esztendő alatt több mint ezer új otthon, műszaki szál­lók, gyermek- és oktatási in­tézmények épültek. Délután a Minisztertanács elnöke az atomerőmű építke­zését kereste fel. Ott Szabó Benjámin, az atomerőmű be­ruházás kormánybiztosa ka­lauzolta és tájékoztatta az ed­dig végzett munkáról, a roha­mosan növekvő további fal­adatokról. A KGST-országok kölcsö­nös fűtő-, nyersanyag- és energiatovábbításában nö­vekvő szerepet tölt be az egyik legkorszerűbb és leg­gazdaságosabb szállítási rryvi, a csővezeték-szállítás. A fen- állásának idén 30. évforduló­ját ünneplő szocialista gazda­sági szervezet tagállamaiban 1950—1976 között csaknem tízszeresére nőtt és jelenleg 66 ezer kilométer a kőolajve­zetékek hossza. A Csehszlo­vákiát, Lengyelországot, Ma­gyarországot és az NDK-t a Szovjetunióval összekötő 5,5 ezer kilométeres »Barátság« olajvezeték évente 250—300 millió rubel szállítási költség megtakarítását eredményezi. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom