Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

Öra az erdőben — Figyeljétek a hóban a nyomokat... Az őz, a szar­vas meg a vaddisznó lábának lenyomata jellegzetes képet ad arról, hogy honnan jött, melyik irányba távozott a vad. Ennek ismerete éppen úgy szükséges az erdésznek, mint azoknak, akik a vadá­szatot csak kedvtelésből űzik. Érdeklődő gyerkek hallgat­ják Novotny Károlynak, a Dél-somogyi Állami Gazdaság fővadászának szavait, aki ar­ra is szakít időt, hogy vála­szoljon a gyerekek kíváncsi kérdéseire. Nagysallér. Hatalmas fák, hófödte erdei tisztások. A tá­volban elsuhanó őzek, szar­vasok s a nyomukban loholó, rövid szőrű német vizsla, Hü- mér teszik hangulatossá az erdei órát Tavaly december­ben alakult meg a- lábodi álr talános iskolában a vadgaz­dálkodási, természetvédelmi szakkör. Tagjai: hatodikos, hetedikes, nyolcadikos fiúk, leányok most az erdőbe jöt­tek, hogy valódi környezet­ben ismerkedjenek a vadá­szok, az erdészek munkájával, a vadak életével. — Szeretjük az állatokat azért jelentkeztünk a szakkör­be. A nyáron, iskolai szünet­ben dolgozni is eljövünk, hogy még jobban megismerjük az itteni munkát — mondja az apró termetű Gyócsi Pista. Ez vonzotta Gonda GyusAt is, aki még elmondja: — Otthon a kertünkben meg a lábodi parkerdőben is készí­tettünk madáretetőket s ilyenkor télen rendszeresen gondoskodunk a madarak ete­téséről. Amikor a vadgazdálkodási kerület igazgatója, dr. Galamb Gábor a madarak és az ap­róvadak téli etetéséről beszél, különös figyelemmel hallgat­ják őt'S-nézik, hogy az erdé­szek milyen takarmányt mag­vakat szórtak a félig fedett fácánetetőbe. Mintha százával Jártak vol­na a vaddisznók, szarvasok, annyi a nyom a Zobori-erdő- ben levő nagyvadetető körül. S ném nagyon kell biztatni a fiúkat félcipőben is nekivág­nak az erdőnek,- követve a hóban a vadak csapásait Elkísérte az erdei órára ta­nítványait Kovács Sándor is­kolaigazgató is. Jóleső elége­dettséggel figyeli a gyerekek lelkes érdeklődését. Az új szakkörről, a jövő céljairól ezeket mondja: — Az állami gazdaság erdé­szeti kerületétől már eddig is nagyon sok segítséget kaptunk munkánkhoz. Most a gyerekek érdeklődésének a fölkeltésével több célt is elérünk. A ta­nulók eredményesen segíthet­nek majd Lábod parkerdei­nek gondozásában, környeze­tünk védelmében. S e foglal­kozásokon, meg a nyári erdei munkák során bizonyára töb­ben kapnak kedvet hogy a vadászatot az erdészeti mun­kát élethivatásul válasszák; 6z. L. Piaci körkép Minden eladó Nő az igény a légi növényvédelem iránt (Tudósítónktól.) A megye 3 repülőgépes tár­sulásának, valamint a boglár- lellei Viticoop társulás nö­vényvédelmi agronómusai tervegyeztető tanácskozást tartottak a kéthelyi Arany­kalász Tsz-ben a termelőszö­vetkezetek területi szövetsé­ge, valamint a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás szervezésében. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei minden eddiginél nagyobb, több mint 230 ezer hektár területen igényelnek légi úton növényvédelmi és tápanyag-visszapótlási mun­kákat Ezen túl jelentős terü­leten kérnek légi munkát bur­gonyában, cukorrépában, nap­raforgóban, továbbá szőlő-, gyümölcskultúrákban. A fokozott igény egyáltalán nem »kényelmi« okokkal ma­gyarázható, hanem az elmúlt öt év alatt valamennyi gaz­daság meggyőződhetett a légi munkák hatékonyságáról, szakszerűségéről. A tanácsko­zás résztvevői megállapították, hogy ezeket a feladatokat a megye termelőüzemeinek tu­lajdonában lévő gépek (4 he­likopter és egy merev szárnyú gép) már nem tudják mara­déktalanul elvegezni, ezért a csúcsidőszakra sürgősen se­gítséget kell kérni a repülő­gépes szolgálattól. Emellett feltétlenül több gondot kell fordítani a megyén belüli tár­sulások közötti együttműkö­dés javítására, az esetenkénti szabad gépkapacitások gyors átcsoportosítására, egymás kölcsönös segítésére. Fontos az egyes NEGE-brigádok- fel­szereltségének további javítá­sa is. Hasznosnak bizonyult, hogy minden géphez szervez­tek egy-egy komplexbrigádot. Szóba került az is: valameny- nyi társulásnak fokozottan tö­rekednie kell arra, hogy a kora tavaszi műtrágyaszórá­sok ne húzódjanak el, leg­alább március második felé­ben megkezdődhessen a gabo­na vegyszeres gyomirtása. A szervező agronómusok véle­ménye szerint a műtrágyaszó­rás megkezdéséhez az előké­születek megtörténtek, néhány nap múlva megérkeznek a gépek, és a munkák beindít­hatók. Akinek volt még áruja, azt hozta el a kaposvári heti­piacra, akinek pedig már el­fogyott, egyéb után nézett. Hoztak házi fonalat és »két­szersült tököt«, babérkoszorút, házi paprikapürét orv«|ságos üvegben és egy kedveszegett tacskó kutyát,(!) Mindazonáltal volt zöldség, sőt gyümölcs is. A hűvös pincék mélyéről előkerült a jó minőségben megőrzött körte. Kilónként 12 forintért adták a javát. Volt bőven al­ma is. A Zöldért pavilonjá­ban 12,60 kilója, a kisterme­lőknél 9—10. Az utóbbi mel­lett nem csupán az ára szólt.. Amikor a szezonja volt, szá­nalmas naspolyát kínáltak, úgy látszik, az állásban ök- lömnyivé serdült ez a gyü­mölcs, így még 16 forint sem látszott soknak kilójáért A gesztenye 24 forint volt. A sütnivaló tök ára látszó­lag mérséklődött, hiszen a korábbi 5—6 helyett 3 forint volt darabja. Vallójában az árusok untak rá, hogy már harmadik hónapja hordják ki hétről hétre ugyanazt a »cse­megét« ... Zöldségfélét csak elvétve lehet kilóra venni, annál több az agyafúrtan kiszámított »egységár«. Egy »csomó« ve­gyeszőldség — eladója sze­rint meg volt a fél kiló is — 5 forint Ugyanennyibe ke­rül egy »fej« káposzta; ha nagyobbacska, 6. A karalábé darabja 2—3 forint A vörös­hagyma kilója változatlanul 8 forint, a fokhagymáé 18—20. Ez utóbbi a Zöldért-pavilon- ban 24 volt. — Hogy ez a liba? — 220 forint de ha meg­veszi, odaadom 200-ért is... A vásárló az engedékeny­ségtől vérszemet kapva al­kudni kezdett de hiába. Egy kör után viszajött hogy meg­adja a 200-at csakhogy ak­korra már »komolyan« 220- ért adták. Közben ugyanis egy kacsa a szomszédban 130- ért elkelt. Egy kakast egy százasért adtak, csakúgy, mint egy pár csirkét A tojást 1,70—1,80-ért vesz­tegették. Aligha tudták azon­ban, hogy a csarnok másik oldalán néhány »ártörő« csak 1,40-et, .kér érte. A dió ára újra mérséklő­dött 20 forint kilója (tisztít­va 80). A tarkabab 34 forint. A legolcsóbb sampinyon gom­ba 66 forint volt A kaposvárival ellentétben, ahol már-már tavaszias volt a’ forgalom, a nagyatádi piac tovább sorvadt Pedig sárga­répát már 5 forintért is ad­tak, a csirke kilója pedig csak 30—35 forint volt Egy néni zamatos »hazad körtét« tukmált 10 forintért az alma ára a szabadpiacon is 12 forintra emelkedett. Marcaliban ugyancsak gyér volt a forgalom, aki azonban mégis zöldséget és gyümöl­csöt keresett, az talált is. A Zöldért tájékoztatása sze­rint a fejes káposzta Dunán- túl-szerte 4 forint csak Ba­ranyában 4,80. A vörös- és kelkáposzta is Pécsen a leg­drágább: 5,60, illetve 6,40 ki­lója. Nálunk 5, valamint 5,60. az ára. A sárgarépa kilója 4,60, en­nél egy forinttal több Ba­ranyában. A gyökér ország­szerte 8 forint a zeller pe­dig 9. A cékla kilója Zala­egerszegen a legolcsóbb: 5 forint Kaposváron 6, Pécsen 6,60. A primőr zöldségfélék ára országszerte egyforma, A pa­radicsom 40, az uborka 75 fo­rint Fejes salátát 6—8 forin­tért adtak darabonként. A töi- tenivaló paprika darabja 7,60 a hegyes erősé 6,30. A »külön­leges« alma kilója 14 forint. A héten a kaposvári üzle­tekben is megjelent az iraki datolya. * B. F. Gyilkosság egy oszlopért December 24-én hajnalban a kéthelyi tsz állattenyésztési telepének egyik dolgozója munkába menet a Baglas-he- gyen, az úgynevezett Melegol- dali dűlőnél, fekete tömeget vett észre a földön. Közelebb ment, a látta, hogy egy em­ber fekszik ott mozdulatlanul, mellette vértócsa. Bement a munkahelyére, szólt az éjjeli­őrnek, hogy értesítse a rend­őrséget Nagy rendőri apparátus vo­nult ia helyszínre, s vitték á nyorrlozókutyát ia, A techni­kusok, a nyomozók karácso­nya azzal telt el, hogy kide­rítsék, mi történt a Baglas- hegyen. Az rögtön látszott, hogy a földön fekfő férfi bűn- cselekmény áldozata. Később az is kiderült: baltával ütöt­ték agyon. A halott férfi a helybeli 58 éves Kitják Ká­roly éjjeliőr. De vajon ki ölte meg, s miért? Rögzítették a nyomokat, át­vizsgálták a helyszínt, és út­nak indították a nyomozóku­tyát. A kitűnő szimatú állat Bogdán Gábor lakásához ve­zette a nyomozókat. A 28 éves kéthelyi segédmunkás, akinek öt gyermeke van, be­számolt arról, mivel töltötte az előző napot. Elmondta, ki­vel találkozott, kivel beszélt, azt is, hogy fát gyűjtött az erdőn, engedéllyel. Azt azon­ban tagadta, hogy találkozott vagy akár csak látta volna is Kirják Károlyt. " Először a marcali rendőrsé­gen hallgatták ki, aztán be­hozták Kaposvárra, és' itt változtatott a vallomásán, ki­ismerte, hogy ő ölte meg az éjjeliőrt Bogdán 23-án valóban fát gyűjtött az erdőn. Aztán még az egyik rokonához is betért. — Borral kínáltak, három bögrével ittam, olyan kétde- cis bögre lehetett Aztán ha­zaindultam, de láttam, hogy az út mellett két akácoszlop van. A fiatalember hozzálátott, hogy az egyik akácoszlopot kivágja. Ekkor ért oda az éjjeliőr kerékpárral, s rászólt, ne vágja ki az oszlopokat, mert ha megteszi, följelenti. — Megijedtem, hogy följe­lent, fejbe ütöttem a baltá­val, aztán elszaladtam. — Ügy gondolta, hogy fgy mindent megoldott? — Igen, most már nem tud följelenteni. — Arra nem számított, hogy rövidesen úgyis elfogják? — Nem. Aztán meg azért tagadtam, mert féltem a büntetéstől. Most azonban már bele kell törődni. A fiatalember öt osztályt végzett, és elmeorvosi véle­mény szerint enyhe fokú gvengeeíméjűségben szenved, ez azonban nem befolyásolja abban, hogy fölmérje csele­kedete súlyát Ö azonban nem mérlegelt Még tart a vizsgálat az ügy­ben, hiszen az eset részletei­re még nem derült fény. Csak Bogdán tudja, mi történt pon­tosan, és ő egyetlen ütésről beszél. A sérülésekből azon­ban arra következtetnek, hogy nem volt ennyire »egy­szerű« a dolog. Bogdán a me­gyei rendőr-főkapitányság fog­dájában előzetes letartóztatás­ban várja a vizsgálat befeje­zését D. T. Jerzy EcBgey Mister MocürecK • üzletei PORDflüTO.BteAMHto' ■— Hát lehet nem hinni a talizmánnak? — nevetett Mac A reck úr megmutatva a legújabb híreket Dufay úr­nak. XII. Az egyik délután, amikora hölgyek magukra hagyták a férfiakat valaki azt javasolta, hogy kártyázzanak. Nagyon ártatlanul kezdődött — dol­lárban játszottak. De egy fél óra múlva már megjelentek az 50 és 100 dolláros bankje­gyek is az asztalon. Mister Wheeler nyugodtan licitált, de csak biztosra ment Dufay úr inkább csak szórakozott a kártyalapokkal, MacAreck úr szinte kőarccal ült melyen semmiféle érzés nem tükröző­dött A licitálás könyörtelen volt Ellenfeleiből ki tudta kényszeríteni az utolsó koc­kázatos összeget is. Két fia­talember, James Brown és Carter Pierce egyre nagyobb összeggel hazardírozott A já­ték egyre, veszedelmesebbé fajult. Végül Wheeler és Du­fay úr csak statisztált a há­rom játszó mellett Mister MacAreck előtt egy­re nőtt a bankjegycsomó. Amikor a bank nagy tét volt csaiknem minden esetben nyert Ellenfelei egyre jobban idegeskedtek. Végül előkerült a toll és a csekkfüzet is. A társaság legidősebb tagja, Wheeler űr, hiába javasolta néhányszor, hogy félbe kelle­ne szakítani a játékot — hi­szen a kirándulás nem ér vé­get ma, lesz még idő, hogy to­vább játsszanak az urak. MacAreck hajlandónak mu­tatkozott a kártyázás abbaha­gyására. Biztosította ellenfe­léit hogy bármelyik pilla­natban kész a revánsra, de most ideje befejezni a játé­kot a kajütbe menni, vacso­rához átöltözni. De a fiatal­emberék hallani sem akartak erről. Végül Is, amikor Wheeler űr rábeszélése sem hatott MacAréck úr azt mondta: — Csak négy kört játszom! Ha önök vissza akarják nyer­ni elveszített összegüket, ak­kor a végtelenségig licitálja­nak. — Ez őrültség! — állapí­totta meg Dufay úr. — Így egy egész vagyont el lehet veszíteni. Nem játszom to­vább. — Én sem őrültem meg — mondta Wheeler úr. — Akkor hármasban ját­szunk — kiáltott fel Carter Pierce úr. — Ezer dollárral kezdek — és letette az asz­talra az ezer dollárról szóló csekket. — Ez az ezer, és még négy — válaszolt hűvösen MacArec. James Brown osztotta a lapokat. Mindhárman beszáll­tak a játékba. Az asztalon 15 ezer dollár hevert. MacAreck két lapot kért Meg kell je­gyezni, hogy európai módon játszottak, mely lényegesen különbözik az Egyesült ÁUa- jnokban népszerű hazárdjá­téktól. Brown egy lapot vett, Pierce viszont hármat A li­citálást Pierce kezdte ezer dollárral Brown háromra emelte, MacAreck pedig nyu­godtan1 túllépett rajta: »ez a három, és még hét«. Mind­ketten kiegészítették koráb­ban betett összegüket. Felfed­ték a lapokat. Piercének há­rom ásza volt, MacAreck ha­nyagul húzta maga elé a csekkcsomót, és azt javasolta: — Vakon, háromezerrel nyi­tok. A Játékosok köré gyülekez­tek a kibicelők — akik közül bárki könnyedén kiállíthatott egy százezer dollárról szóló csekket —, csodálkoztak a nagy tétben játszókon. Az USA-ban a nagy játék a tőzsdén, lóversenyen folyik, kártyán nem hazardíroznak, mint ennél az asztalnál. A következő osztáskor a já­ték még jobban elfajult, MacAreck néhányszor elve­szített pár ezer dollárt, de sokkal gyakrabban és többet nyert Végül ledobta a lapo­kat és felállt: — Uraim, elnézést —mond­ta —, de bejelentettem, hogy négy körnél többet nem ját­szom. Nyugodtan megszámolta a bankjegyeket, és két részre osztotta a csekkeket Kiderült hogy Pierce úr majdnem negyvenezer dollárt veszített, Brown úr viszont 43 ezret A kártyázás után mindkettőjük­nek kifejezéstelen lett az ar­ca. — Van az urak közül va­lakinek tüze? — kérdezte MacAreck úr, elővéve ciga­rettatárcáját Slade úr, aki csak szemlé­lője volt a zöld asztal mellett folyó őrültségnek, szolgálat­készen vette elő arany gyúj­tóját, és tüzet adott az írnek. MacAreck azonban nem gyúj­tott cigarettára, csak hozzá­értette a tüzet Brown és Pier­ce urak kék és rózsaszínű csekklapjafhoz. — Mit csinál, uram? — kiáltott lel csodálkozva az egyik kibic, látva, hogy a láng martaléka lesz a csekk­halom. — Egyszerűen elégetem azt, amit nyertem — válaszolt hűvösen Mr. Henry. — Nem lenne becsületes részemről, ha kihasználnám a fiatalos vakságot, és kifosztanám ezt a két tapasztalatlan, fiatal gentlemant. Hiszen velem szemben nem volt semmiféle esélyük. Kénytelen voltam nyerni. — Hogyhogy? — kérdezte Pierce úr. Arcán már meg­könnyebbülés, de ugyanakkor szégyenkezés is látszott. Örült," hogy a könnyelműen aláírt csekkek soha nem jutnak el a bankba, mégis ostobán érezte magát, hogy ebben a társa­ságban úgy kezelték, mint egy taiknyost. Elég volt mis­ter Brownra tekinteni, hogy megállapítsa: ő is hasonló ér­zéseket él át. — Egyszerű ez — válaszolt MacAreck úr —, úgy játszot­tam, hogy ujjamon volt a ta­lizmán. Vesztesen nem áll­hattam fel az asztaltól. Bogdán tagadni próbált

Next

/
Oldalképek
Tartalom