Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

Öra az erdőben

— Figyeljétek a hóban a nyomokat... Az őz, a szarvas meg a vaddisznó lábának lenyomata jellegzetes képet ad arról, hogy honnan jött, melyik irányba távozott a vad. Ennek ismerete éppen úgy szükséges az erdésznek, mint azoknak, akik a vadászatot csak kedvtelésből űzik.

Érdeklődő gyerkek hallgatják Novotny Károlynak, a Dél-somogyi Állami Gazdaság fővadászának szavait, aki arra is szakít időt, hogy válaszoljon a gyerekek kíváncsi kérdéseire.

Nagysallér. Hatalmas fák, hófödte erdei tisztások. A távolban elsuhanó őzek, szarvasok s a nyomukban loholó, rövid szőrű német vizsla, Hü- mér teszik hangulatossá az erdei órát Tavaly decemberben alakult meg a- lábodi álr talános iskolában a vadgazdálkodási, természetvédelmi szakkör. Tagjai: hatodikos, hetedikes, nyolcadikos fiúk, leányok most az erdőbe jöttek, hogy valódi környezetben ismerkedjenek a vadászok, az erdészek munkájával, a vadak életével.

— Szeretjük az állatokat azért jelentkeztünk a szakkörbe. A nyáron, iskolai szünetben dolgozni is eljövünk, hogy még jobban megismerjük az itteni munkát — mondja az apró termetű Gyócsi Pista.

Ez vonzotta Gonda GyusAt is, aki még elmondja: — Otthon a kertünkben meg a lábodi parkerdőben is készítettünk madáretetőket s ilyenkor télen rendszeresen gondoskodunk a madarak etetéséről.

Amikor a vadgazdálkodási kerület igazgatója, dr. Galamb Gábor a madarak és az apróvadak téli etetéséről beszél, különös figyelemmel hallgatják őt'S-nézik, hogy az erdészek milyen takarmányt magvakat szórtak a félig fedett fácánetetőbe.

Mintha százával Jártak volna a vaddisznók, szarvasok,

annyi a nyom a Zobori-erdő- ben levő nagyvadetető körül. S ném nagyon kell biztatni a fiúkat félcipőben is nekivágnak az erdőnek,- követve a hóban a vadak csapásait

Elkísérte az erdei órára tanítványait Kovács Sándor iskolaigazgató is. Jóleső elégedettséggel figyeli a gyerekek lelkes érdeklődését. Az új szakkörről, a jövő céljairól ezeket mondja:

— Az állami gazdaság erdészeti kerületétől már eddig is nagyon sok segítséget kaptunk munkánkhoz. Most a gyerekek érdeklődésének a fölkeltésével több célt is elérünk. A tanulók eredményesen segíthetnek majd Lábod parkerdeinek gondozásában, környezetünk védelmében. S e foglalkozásokon, meg a nyári erdei munkák során bizonyára többen kapnak kedvet hogy a vadászatot az erdészeti munkát élethivatásul válasszák;

6z. L.

Piaci körkép

Minden eladó

Nő az igény a légi növényvédelem iránt

(Tudósítónktól.)

A megye 3 repülőgépes társulásának, valamint a boglár- lellei Viticoop társulás növényvédelmi agronómusai tervegyeztető tanácskozást tartottak a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben a termelőszövetkezetek területi szövetsége, valamint a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szervezésében.

Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei minden eddiginél nagyobb, több mint 230 ezer hektár területen igényelnek légi úton növényvédelmi és tápanyag-visszapótlási munkákat Ezen túl jelentős területen kérnek légi munkát burgonyában, cukorrépában, napraforgóban, továbbá szőlő-, gyümölcskultúrákban.

A fokozott igény egyáltalán nem »kényelmi« okokkal magyarázható, hanem az elmúlt öt év alatt valamennyi gazdaság meggyőződhetett a légi munkák hatékonyságáról, szakszerűségéről. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy ezeket a feladatokat a megye termelőüzemeinek tulajdonában lévő gépek (4 helikopter és egy merev szárnyú gép) már nem tudják maradéktalanul elvegezni, ezért a csúcsidőszakra sürgősen segítséget kell kérni a repülőgépes szolgálattól. Emellett feltétlenül több gondot kell fordítani a megyén belüli társulások közötti együttműködés javítására, az esetenkénti szabad gépkapacitások gyors átcsoportosítására, egymás kölcsönös segítésére. Fontos az egyes NEGE-brigádok- felszereltségének további javítása is. Hasznosnak bizonyult, hogy minden géphez szerveztek egy-egy komplexbrigádot. Szóba került az is: valameny- nyi társulásnak fokozottan törekednie kell arra, hogy a kora tavaszi műtrágyaszórások ne húzódjanak el, legalább március második felében megkezdődhessen a gabona vegyszeres gyomirtása. A

szervező agronómusok véleménye szerint a műtrágyaszórás megkezdéséhez az előkészületek megtörténtek, néhány nap múlva megérkeznek a gépek, és a munkák beindíthatók.

Akinek volt még áruja, azt

hozta el a kaposvári hetipiacra, akinek pedig már elfogyott, egyéb után nézett. Hoztak házi fonalat és »kétszersült tököt«, babérkoszorút, házi paprikapürét orv«|ságos üvegben és egy kedveszegett tacskó kutyát,(!)

Mindazonáltal volt zöldség, sőt gyümölcs is. A hűvös pincék mélyéről előkerült a jó minőségben megőrzött körte. Kilónként 12 forintért adták a javát. Volt bőven alma is. A Zöldért pavilonjában 12,60 kilója, a kistermelőknél 9—10. Az utóbbi mellett nem csupán az ára szólt.. Amikor a szezonja volt, szánalmas naspolyát kínáltak, úgy látszik, az állásban ök- lömnyivé serdült ez a gyümölcs, így még 16 forint sem látszott soknak kilójáért A gesztenye 24 forint volt.

A sütnivaló tök ára látszólag mérséklődött, hiszen a korábbi 5—6 helyett 3 forint volt darabja. Vallójában az árusok untak rá, hogy már harmadik hónapja hordják ki hétről hétre ugyanazt a »csemegét« ...

Zöldségfélét csak elvétve lehet kilóra venni, annál több az agyafúrtan kiszámított »egységár«. Egy »csomó« vegyeszőldség — eladója szerint meg volt a fél kiló is — 5 forint Ugyanennyibe kerül egy »fej« káposzta; ha nagyobbacska, 6. A karalábé darabja 2—3 forint A vöröshagyma kilója változatlanul 8 forint, a fokhagymáé 18—20. Ez utóbbi a Zöldért-pavilon- ban 24 volt.

— Hogy ez a liba?

— 220 forint de ha megveszi, odaadom 200-ért is...

A vásárló az engedékenységtől vérszemet kapva alkudni kezdett de hiába. Egy kör után viszajött hogy megadja a 200-at csakhogy akkorra már »komolyan« 220- ért adták. Közben ugyanis egy kacsa a szomszédban 130- ért elkelt.

Egy kakast egy százasért adtak, csakúgy, mint egy pár

csirkét

A tojást 1,70—1,80-ért vesztegették. Aligha tudták azonban, hogy a csarnok másik oldalán néhány »ártörő« csak 1,40-et, .kér érte.

A dió ára újra mérséklődött 20 forint kilója (tisztítva 80). A tarkabab 34 forint. A legolcsóbb sampinyon gomba 66 forint volt

A kaposvárival ellentétben, ahol már-már tavaszias volt a’ forgalom, a nagyatádi piac

tovább sorvadt Pedig sárgarépát már 5 forintért is adtak, a csirke kilója pedig csak 30—35 forint volt

Egy néni zamatos »hazad körtét« tukmált 10 forintért az alma ára a szabadpiacon is 12 forintra emelkedett.

Marcaliban ugyancsak gyér volt a forgalom, aki azonban mégis zöldséget és gyümölcsöt keresett, az talált is.

A Zöldért tájékoztatása szerint a fejes káposzta Dunán- túl-szerte 4 forint csak Baranyában 4,80. A vörös- és kelkáposzta is Pécsen a legdrágább: 5,60, illetve 6,40 kilója. Nálunk 5, valamint 5,60. az ára.

A sárgarépa kilója 4,60, ennél egy forinttal több Baranyában. A gyökér országszerte 8 forint a zeller pedig 9. A cékla kilója Zalaegerszegen a legolcsóbb: 5 forint Kaposváron 6, Pécsen 6,60.

A primőr zöldségfélék ára országszerte egyforma, A paradicsom 40, az uborka 75 forint Fejes salátát 6—8 forintért adtak darabonként. A töi- tenivaló paprika darabja 7,60 a hegyes erősé 6,30. A »különleges« alma kilója 14 forint.

A héten a kaposvári üzletekben is megjelent az iraki datolya. * B. F.

Gyilkosság egy oszlopért

December 24-én hajnalban

a kéthelyi tsz állattenyésztési telepének egyik dolgozója munkába menet a Baglas-he- gyen, az úgynevezett Melegol- dali dűlőnél, fekete tömeget vett észre a földön. Közelebb ment, a látta, hogy egy ember fekszik ott mozdulatlanul, mellette vértócsa. Bement a munkahelyére, szólt az éjjeliőrnek, hogy értesítse a rendőrséget

Nagy rendőri apparátus vonult ia helyszínre, s vitték á nyorrlozókutyát ia, A technikusok, a nyomozók karácsonya azzal telt el, hogy kiderítsék, mi történt a Baglas- hegyen. Az rögtön látszott, hogy a földön fekfő férfi bűn- cselekmény áldozata. Később az is kiderült: baltával ütötték agyon. A halott férfi a helybeli 58 éves Kitják Károly éjjeliőr. De vajon ki ölte meg, s miért?

Rögzítették a nyomokat, átvizsgálták a helyszínt, és útnak indították a nyomozókutyát. A kitűnő szimatú állat Bogdán Gábor lakásához vezette a nyomozókat. A 28 éves kéthelyi segédmunkás,

akinek öt gyermeke van, beszámolt arról, mivel töltötte az előző napot. Elmondta, kivel találkozott, kivel beszélt, azt is, hogy fát gyűjtött az erdőn, engedéllyel. Azt azonban tagadta, hogy találkozott vagy akár csak látta volna is Kirják Károlyt. "

Először a marcali rendőrségen hallgatták ki, aztán behozták Kaposvárra, és' itt változtatott a vallomásán, kiismerte, hogy ő ölte meg az éjjeliőrt

Bogdán 23-án valóban fát

gyűjtött az erdőn. Aztán még az egyik rokonához is betért.

— Borral kínáltak, három bögrével ittam, olyan kétde- cis bögre lehetett Aztán hazaindultam, de láttam, hogy az út mellett két akácoszlop van.

A fiatalember hozzálátott, hogy az egyik akácoszlopot kivágja. Ekkor ért oda az éjjeliőr kerékpárral, s rászólt, ne vágja ki az oszlopokat, mert ha megteszi, följelenti.

— Megijedtem, hogy följelent, fejbe ütöttem a baltával, aztán elszaladtam.

— Ügy gondolta, hogy fgy mindent megoldott?

— Igen, most már nem tud följelenteni.

— Arra nem számított, hogy rövidesen úgyis elfogják?

— Nem. Aztán meg azért tagadtam, mert féltem a büntetéstől. Most azonban már bele kell törődni.

A fiatalember öt osztályt végzett, és elmeorvosi vélemény szerint enyhe fokú gvengeeíméjűségben szenved, ez azonban nem befolyásolja abban, hogy fölmérje cselekedete súlyát Ö azonban nem mérlegelt

Még tart a vizsgálat az ügyben, hiszen az eset részleteire még nem derült fény. Csak Bogdán tudja, mi történt pontosan, és ő egyetlen ütésről beszél. A sérülésekből azonban arra következtetnek, hogy nem volt ennyire »egyszerű« a dolog. Bogdán a megyei rendőr-főkapitányság fogdájában előzetes letartóztatásban várja a vizsgálat befejezését

D. T.

Jerzy EcBgey

Mister MocürecK • üzletei

PORDflüTO.BteAMHto'

■— Hát lehet nem hinni a talizmánnak? — nevetett Mac A reck úr megmutatva a legújabb híreket Dufay úrnak.

XII.

Az egyik délután, amikora hölgyek magukra hagyták a férfiakat valaki azt javasolta, hogy kártyázzanak. Nagyon ártatlanul kezdődött — dollárban játszottak. De egy fél óra múlva már megjelentek az 50 és 100 dolláros bankjegyek is az asztalon. Mister Wheeler nyugodtan licitált, de csak biztosra ment Dufay úr inkább csak szórakozott a kártyalapokkal, MacAreck úr szinte kőarccal ült melyen semmiféle érzés nem tükröződött A licitálás könyörtelen volt Ellenfeleiből ki tudta kényszeríteni az utolsó kockázatos összeget is. Két fiatalember, James Brown és Carter Pierce egyre nagyobb

összeggel hazardírozott A játék egyre, veszedelmesebbé fajult. Végül Wheeler és Dufay úr csak statisztált a három játszó mellett

Mister MacAreck előtt egyre nőtt a bankjegycsomó. Amikor a bank nagy tét volt csaiknem minden esetben nyert Ellenfelei egyre jobban idegeskedtek. Végül előkerült a toll és a csekkfüzet is. A társaság legidősebb tagja, Wheeler űr, hiába javasolta néhányszor, hogy félbe kellene szakítani a játékot — hiszen a kirándulás nem ér véget ma, lesz még idő, hogy tovább játsszanak az urak. MacAreck hajlandónak mutatkozott a kártyázás abbahagyására. Biztosította ellenfeléit hogy bármelyik pillanatban kész a revánsra, de most ideje befejezni a játékot a kajütbe menni, vacsorához átöltözni. De a fiatalemberék hallani sem akartak erről.

Végül Is, amikor Wheeler űr rábeszélése sem hatott MacAréck úr azt mondta:

— Csak négy kört játszom! Ha önök vissza akarják nyerni elveszített összegüket, akkor a végtelenségig licitáljanak.

— Ez őrültség! — állapította meg Dufay úr. — Így egy egész vagyont el lehet

veszíteni. Nem játszom tovább.

— Én sem őrültem meg — mondta Wheeler úr.

— Akkor hármasban játszunk — kiáltott fel Carter Pierce úr. — Ezer dollárral kezdek — és letette az asztalra az ezer dollárról szóló csekket.

— Ez az ezer, és még négy

— válaszolt hűvösen MacArec.

James Brown osztotta a lapokat. Mindhárman beszálltak a játékba. Az asztalon 15 ezer dollár hevert. MacAreck két lapot kért Meg kell jegyezni, hogy európai módon játszottak, mely lényegesen különbözik az Egyesült ÁUa- jnokban népszerű hazárdjátéktól. Brown egy lapot vett, Pierce viszont hármat A licitálást Pierce kezdte ezer dollárral Brown háromra emelte, MacAreck pedig nyugodtan1 túllépett rajta: »ez a három, és még hét«. Mindketten kiegészítették korábban betett összegüket. Felfedték a lapokat. Piercének három ásza volt, MacAreck hanyagul húzta maga elé a csekkcsomót, és azt javasolta:

— Vakon, háromezerrel nyitok.

A Játékosok köré gyülekeztek a kibicelők — akik közül bárki könnyedén kiállíthatott egy százezer dollárról szóló csekket —, csodálkoztak a

nagy tétben játszókon. Az USA-ban a nagy játék a tőzsdén, lóversenyen folyik, kártyán nem hazardíroznak, mint ennél az asztalnál.

A következő osztáskor a játék még jobban elfajult, MacAreck néhányszor elveszített pár ezer dollárt, de sokkal gyakrabban és többet nyert Végül ledobta a lapokat és felállt:

— Uraim, elnézést —mondta —, de bejelentettem, hogy négy körnél többet nem játszom.

Nyugodtan megszámolta a bankjegyeket, és két részre osztotta a csekkeket Kiderült hogy Pierce úr majdnem negyvenezer dollárt veszített, Brown úr viszont 43 ezret A kártyázás után mindkettőjüknek kifejezéstelen lett az arca.

— Van az urak közül valakinek tüze? — kérdezte MacAreck úr, elővéve cigarettatárcáját

Slade úr, aki csak szemlélője volt a zöld asztal mellett folyó őrültségnek, szolgálatkészen vette elő arany gyújtóját, és tüzet adott az írnek. MacAreck azonban nem gyújtott cigarettára, csak hozzáértette a tüzet Brown és Pierce urak kék és rózsaszínű csekklapjafhoz.

— Mit csinál, uram? — kiáltott lel csodálkozva az egyik kibic, látva, hogy a láng martaléka lesz a csekkhalom.

— Egyszerűen elégetem azt, amit nyertem — válaszolt hűvösen Mr. Henry. — Nem lenne becsületes részemről, ha kihasználnám a fiatalos vakságot, és kifosztanám ezt a két tapasztalatlan, fiatal gentlemant. Hiszen velem szemben nem volt semmiféle esélyük. Kénytelen voltam nyerni.

— Hogyhogy? — kérdezte Pierce úr. Arcán már megkönnyebbülés, de ugyanakkor szégyenkezés is látszott. Örült," hogy a könnyelműen aláírt csekkek soha nem jutnak el a bankba, mégis ostobán érezte magát, hogy ebben a társaságban úgy kezelték, mint egy taiknyost. Elég volt mister Brownra tekinteni, hogy megállapítsa: ő is hasonló érzéseket él át.

— Egyszerű ez — válaszolt MacAreck úr —, úgy játszottam, hogy ujjamon volt a talizmán. Vesztesen nem állhattam fel az asztaltól.

Bogdán tagadni próbált