Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

„A legérdekesebb magyar**

'HÉTVÉGI TÁIOLÓ

Széchenyi naplója

S

zerb 'Antal, aM Széchenyit a magyar irodalom legnagyobb naplóírójának nevezte, irodalomtörténeti esszéjében megállapítja: »Ma, amikor naplói és döblingi hagyatéka napvilágra került, és belelátunk a szobor küzdelmes és megdöbbentő belső életébe, tudjuk, hogy a legnagyobb magyar a legérdekesebb magyar volt.*

Most pedig, miután a Madách Könyvkiadó jóvoltából magyar fordításban is megjelent a Napló, a szélesebb olvasóközönség is minden bizonnyal igazat ad Szerb Antalnak. A Napló szinte végigkíséri Széchenyi életét Az 1813—14-es napóleoni hadjárat befejeztével, a bécsi kongresszus mozgalmas napjaiban írja első följegyzéseit s 1860 április 1-én — öngyilkossága előtt nyolc nappal — ezzel a mondattal zárja naplóját: »»Nem tudom megmenteni magam*. Széchenyi igazán nagy alkotása természetesen élete és nem a naplója, bár nem tévednek azok sem, akik azt vallják: írónak indult, és ehelyett olyan politikussá vált, aki irodalmi alkotások helyett hidat és intézményeket hozott létre. Írói tehetségét különösen az 1825 előtti évek jegyzetei, önvallomásai bizonyítják, amikor még — mondhatnánk — arról beszélt, ami az életéből hiányzott Később, miután megtalálta hivatását, széljegyzetekké kurtítja fogalmazványait, bár ezek a rövid, jelzésszerű mondatok sokszor többet árulnak el koráról, küzdelmeiről, mint a régebbi, terjedelmesebb — néha terjengős i— oldalak. Az emlékirat általában megformált műalkotás. Mint Szent Ágostoné, mint Rousseau-é vagy Saint Simoné. A napló viszont áltálában híján van a formának (s ez különösen Széchenyi naplójára érvényes), de éppen ez a formátlanság a legnagyobb erénye. A modern regény belső monológjára emlékeztet, amely Proust és Joyce óta hagyomány a világirodalomban. Széchenyi monológja műfajilag mégis 'inkább elmélkedés. Egy kicsit gyónás és az önnevelés lehetősége: az önnön cselekedeteit értékelő-bíráló, tettei mozgatórugóit mély pszichológiai elemző igénnyel feltáró napló, amely magánbeszéd ugyan, de időnként kifelé is irányul, közönséget is keres, és olyankor könyvvé lesz (Hitel, Világ, Stádium).

E

zeket az országos közvélemény elé tárt munkákat ugyancsak nehéz műfajilag meghatározni; éppen oly kevéssé irodalmi művek, mint politikai értekezések: tulajdonképpen tűnődések, nyilvánosság elé szánt, s ezért .higgadtabb hangvételt erőltető naplójegyzetek ezek is, amelyek a Napló új változatát teremtik meg azáltal, hogy közleményre tartanak igényt.

Sőtér István remek tanulmányában e formátlan, de éppen félig megvalósult irodal- miságában ható írói munkásság csúcsát a Nagy Szatírában és a Blickben mutatja meg, mondván: >»a Nagy Szatíra Széchenyi legjellemzőbb, hozzá bizonnyal a legközelebb álló alkotása.* A Döblingben írt Nagy Szatíra egyébként Széchenyinek egyetlen olyan műve, amelyben a naplószerű magánbeszéd dialógusokká alakul át, s mint Sőtér mondja: félbehagyottságában,

idomtalanságában, néhol eszelős önismétlődésében is befejezett alkotás, a magára talált, az élete legszorosabb kényszeréből megszabadult lélek állapota.* Nem az ismertebb Szé- chenyi-művekben, még a Napló férfikori följegyzéseiben sem, hanem a Döblingtől legtávolabbi időszakában élő, érző, gondolkodó fiatalember írásaiban, tehát a Napló korai részleteiben fedezhetjük föl a későbbi Nagy Szatíra mondanivalójának csíráit, s azt, hogy Széchenyi a pályája kezdetén éppen úgy gondolkodott a Habsburg-birodalomről, a császári házról, a magyarság sorsáról, mint élete alkonyán Döblingben, amikor a Nagy Szatíra gyilkos bírálatát, gyűlöletét ontotta a polgári forradalom és szabadság- harc eltipróira. E megállapításnak ellentmondani látszik az a kétségtelen tény, hogy Széchenyi az uralkodóházhoz hű, a Habsburg-birodalomtól nem elszakadó, osztrák segítségre igényt tartó politikai magatartást képviselt mindaddig, míg nyilvánvalóvá nem vált számára e magatartás anakronizmusa. Ez a fölismerés idegösszeomlással járt ugyan, de tévedéseinek belátása, újbóli magára találása ezután következik. Ugyanis »Széchenyi úgyszólván egész életében az eredendő hajlamai, az érzelmei és az indulatai ellenében élt: ezért kellett összeomlania, de csak igy hozhatta létre élete nagy alkotásait* — állapítja meg Sőtér István.

Nos, miként mutatkoznak meg ezek az »»eredendő-“ hajlamok, érzelmek és indulatok a korai naplójegyzetekben? A felületes olvasó — különösen az első húsz-harminc oldalon — talán nem figyel föl azokra a rövid, szarkasztikus megjegyzésekre, néha félmondatokra, amelyek az említetteket igazolják, az utazási élményekről, társasági, udvari eseményekről, a szép és előkelő hölgyekről szóló hosszadalmas tudósítások között. Egy, az irányába tanúsított emberi magatartások változásaira rendkívül érzékeny fiatalembert ismerünk itt meg, Byron lelki rokonát, aki a húszas évek kezdetéig elkényeztetett világfiként »sétál« Európában. A bécsi kongresszus idején ünnepelt szépségeknek udvarol, később a nápolyi királynővel valcerezik, találkozik a híres Walewska grófnővel, bálozik a walesi hercegnőnél, vacsorákon ismerkedik meg kora hírességeivel, Lamartine- nel például; szerelmei történeteit, házassági terveit, kudarcait ugyancsak nyomon követhetjük, akárcsak katonai pályájának alakulását

Bécsben született, ifjúsága, szerelmei Bécshez kötötték, s kezdetben a Keletet és Itáliát is jobban ismerte, mint hazáját. De utazásai, házassági kudarcai után visszatér ezredéhez Magyarországra. A garni- zonokból ki-kijár a »haldokló ország« tájaira, népe kö-, zé, s ekkor már a külföldet

lerzy Edígey

Mister MocArecK g * üzletei

FORDfronR'BÄBA MHÁUf S,

— Soha. Minek? Emlékszem, amikor még egészen fiatál ember voltam, a farmunkat meglátogatta néha egy idős ember. A hátán egy ön játszó gépet cipelt. A zene- szekrényeink ősét, csak akkor még kurblizni lehetett. A gépen egy papagáj ült Ha adtunk neki ötven centet, akkor a papagáj egy dobozból kihúzott egy borítékot A borítékon jóslás volt és egy hasonló gyűrű. A farmon dolgozó nők mindegyike megvásárolta a jövőjét rejtő borítékot fél dollárért A nővéremnek még nem is olyan régen volt egy ilyen kis kék köves gyűrűje. Ügy látszik. Indiában a férfiak vásárolnak gyűrűt a kintornástól.

Dufay úr ezúttal sem szólt semmit

Másnap a tenger jelt adott azoknak, akik nem voltak hozzászokva a tengeri vagy a repülőúthoz. Az asztalokon megjelent a tengeri betegség elleni gyógyszer. Sokan nem jelentek meg az ebédlőben. Ellenben mások jól szórakoztak. Az úszómedencében versenyt rendeztek, a fedélzeten sétálók pedig sokan napfür- dőztek. Kialakultak az első flörtök. Nagy sikernek örvenjárt régiek, Szenczi-Molnár,

Misztótfalusi, Apáczai szemével néz körül, s hasonlóképpen érzi magát mint később a »föl-föl dobott kő poétája, Ady Endre, a magyar ugaron«. Kétségtelen, az országgal való megismerkedés teszi Széchenyit az osztrák rendszer ellenségévé, sőt osztálya, népe ostorozójává. Szereti hazáját. Ezért haragszik, ezért ostoroz, ezért türelmetlen. Döbbenetes képet rajzol a korabeli Magyarország gazdasági, társadalmi, erkölcsi állapotáról, hazaszeretete nem szépít és mégsem csökkent ezáltal. »Túl sokat gáncsolok, túl keveset dicsérek.* Másutt: »A nemesség morálisan és fizikailag beteg.* »Fölismerései, és az a szándéka, hogy népét sorsára, helyzetére ébressze

— jegyzi meg Sőtér —, a magyar forradalom robbanóanyagához kétségtelenül hozzáadott valamit.* Tehát, a döblingi önvádaknak igenis volt alapjuk, hiszen az egyik leghatásosabb ébresztő volt az ébresztők között, s főúr létére éppen olyan élesen bírált, mlrít Kossuth vagy Petőfi. De

— ellentétben vei ük — az ország átalakítását csak a Kabs- burg-birodalmon belül és nem attól függetlenül tudta, merte elképzelni, annak ellenére, hogy a későbbi Nagy Szatíra alapvető motívumai már ifjú korában kialakultak benne.

Naplóját német nyelven írta. Ez látszólag ellentétes a magyar nyelv iránt érzett tiszteletével, sőt nyelvművelő, nyelvújító buzgalmával Széchenyi számára, amikor a naplóirást elkezdte — s tulajdonképpen később is — a »legkényelmesebb« nyelv a német volt. A Naplót pedig nem a nyilvánosság elé szánta. Ez a tény nem csorbítja Széchenyinek, a legnagyobb magyar naplóírónak, több magyar nyelvű könyv szerzőjének literátori érdemeit.

K

étségtelen, az utóbbi idők egyik legizgalmasabb könyvújdonsága a Na/pló, amelynek fordítója: Jékely Zoltán és Győr- ffy Miklós. (Kár, hogy olyan gyorsan eltűnt a kirakatokból, s hogy sok könyvesboltba el sem jutott.) Ritka irodalmi élményt nyújt az általam is többször idézett Sőtér István bevezető tanulmánya, valamint Oltványi Ambrus szerkesztői utószava.

Sz. A.

dett a néhány óránként kiadott hajóbulettin is. Közölte a nagy tőzsdék eseményeit Az urak minden megjelent szám után rohantak a hajópostára, hogy táviratot adjanak fel a tőzsdei ügynöküknek. MacAreck úr. aki a Wheeler és a Dufay házaspár foteljei közé helyezett nyugágyon napozott, hanyagul belepillantott az egyik úr kezében levő újságba. Felnevetett:

— Ez igazán nagyszerű. Hajózom, nagyszerűen szórakozom, remek a társaságom — itt a két úr felé meghajolt —, és ugyanakkor keresek is. New Yorkból való elutazásom előtt megbíztam az ügynökömet, hogy vegyen nekem any- nyi »Pacific Airlines« részvényt, amennyit csak tud. Magam sem tudom, miért. Egyszerűen megtetszett a vállalat neve. És mit szólnak hozzá? A részvények ára, amint látom, tizenhét százalékkal emelkedett Este meg kell ünnepelnünk. Így aztán nehéz nem hinni a csodálatos zöld kőben.

— Hogyhogy? — csodálkozott Wheeler úr. — ön úgy vásárolt részvényeket, hogy nem is érdeklődött felőle? Nem tudott semmit a légitársaságok konjunktúrájáról?

— Nem. Én már becsomagoltam, és Friscóba repültem. Itt az ügynököm untatni kezdett, hogy ezt adjuk el, abból meg vegyünk... Hogy a lehető leggyorsabban megszabaduljak tőle, megparancsoltam neki, hogy mindent adjon el, és a teljes, összegért vegyen »Pacific« részvényt. Mert éppen azt a nevet olvastam ki az előttem fekvő tőzsdei lapból. Biztosan a talizmánbm súgta meg.

Gondolnak a gyerekekre

Készítsünk együtt játékotl

Így szólítja föl a gyerekeket a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ programfüzete. S, hogy mikor készülnek csuhé jból a játékok? Szombaton délelőtt 9 órától 11 óra 30 percig Polák Judit tanárnő irányításával. Mivel ez a gyermekek éve, a nagyatádi intézményben elhatározták, hogy havonta egyszer — minden második szabad szombaton — az általános iskolások részére játékkészítő foglalkozást rendeznek. Pályázatot is hirdettek .plakátok rajzolására. A téma természetesen a »Gyermekek nemzetközi éve ’79«. Az alsó tagozatosok és a felsősök külön kategóriába tartoznak, munkáikat külön bírálják el. Nevezhetnek a város és a járás tanulói.

Ma nyílik kiállítás a nagyatádi FÉK-ben Paizs László szobrász munkáiból. Kállai László alezredes 17 órakor méltatja a látnivalót A bod- vicai Üj Tükör klubban szombaton tartanak foglalkozást: 17 órakor Szarvas József ismerteti Fodor András Vallomások Bartókról című könyvét. 18 óra 30 perckor rendezik meg az asztalitenisz házi- bajnokság döntőit

Következő állomásunk: Siófok. A Dél-balatoni Kulturális Központból kaptuk a hírt, hogy szombaton 19 órakor a V’Moto-Rock együttes koncertjét rendezik meg. Ügy gondoljuk, nem kell bemutatni a Demjén Ferenc vezetésével muzsikáló »csapatot«, a fiatalabbak jól ismerik zenéjüket

Ugyanitt húszadikáig látható még a városbörténeti kiállítás, mely bizonyára minden lokálpatriótának maradandó élményt jelent

Cirkusz a színpadon címmel a Cirkusz és Varieté Vállalat állított össze műsort. A produkció nemrég óta járja az országot, s előnye, hogy művelődési intézményekben is fél tudnak lépni a benne szereplő művészek. Néhány hete a televízióban is láthattunk részleteket ebből a műsorból. Minden bizonnyal nagy sikerrel szerepelnek majd vasárnap délelőtt 10 és délután 14 órakor a kaposvári Latinca művelődési központban is.

A Killián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központ programja szerint szombaton 10 órakor az aprók táncházát rendezik meg, délután 15 órakor gyermekdiszkó lesz.

Mindnyájan nevették, de senki sem hitte el a történetet Ellenben a hölgyek kénytelenek voltak elismerni, hogy az írnek nagyszerűen illik a fehér pulóver napégetette arcához.

— És most hogyan játszik? — érdeklődött Dufay.

MacAreck egy pillanatig töprengett, aztán döntött:

— Eladom a »Pacific«-et és veszek Szénbányászati Tröszt részvényt

— Nos, azon ön nem keres! A szénbányászati részvények- évek óta esnek. Itt az ön talizmánja már semmit sem segít A tőzsdét, fiatalember — tette hozzá Dufay úr —, ismerni kell, nem lehet a szép nevek után adni-venni.

MacAreck mosolygott, valamit felírt egy lapra, és odahívott egy hajóinast, akinek megparancsolta, hogy vigye azonnal a távíróklubba. A hölgyek kérésére az egész társaság témát változtatott. Közölték az urakkal, hogy többet ne beszéljenek az üzletről. A csodálatos zöld talizmán tulajdonosa ‘Párizsról csevegett, a nagy divatáruházakról, és az általuk külföldön szervezett ruhabemutatókról. Egy-egy modellt még fel is vázolt a kíváncsi hölgyeknek.

A másnap megjelenő hajó- bulettin érdekes hírt között. Angliában kirobbant a szénbányászok sztrájkja. Amint az United Press közölte, a sztrájk hosszúnak ígérkezik, és nagyon nehéz lesz a bányatulajdonosok és a munkások közötti megegyezést elérni. A New York-i tőzsdén ugyanakkor a Szénbányászati Tröszt részvényei magasra szöktek.

(Folytatjuk)

Candide — háromszor. A kaposvári Csiky Gergely Színház műsorán szombaton 19 vasárnap 15 és 19 órakor Voltaire—Bernstein műve szerepel. Az Uray-, a Blaháné- és a Rátkay-bérletek tulajdonosai lesznek a nézők, -természetesen azokkal együtt, akik jegyet váltanak majd. Biztosak vagyunk benne, hogy Voltaire szelleme, Leonard Bernstein érzelmeinkkel játszadozó muzsikája sok hívet szerez-a produkciónak, melyben Ol- savszky Éva, Nagy Anikó, Spindler Béla, Balkay Géza, Csákányi Eszter is látható, hallható.

A kaposvári mozik műsorában olyan filmeket találtunk, melyek' biztos kasszasikert jelentenek. A Vörös Csillag első előadásán a Gawein és a zöld lovag című színes, szinkronizált angol történelmi film pereg, mely a borzongásra vágyók igényeit is kielégíti. Az esti film pedig a szintén »kipróbált«, színes, francia— olasz kalandfilm, a Félelem a város felett. Jean Paul Belmondó ezúttal, nyomozót alakít.

Szovjet film szerepel a Szabad Ifjúság mozi első, 16 órakor kezdődő programjában. Kockázat (Újrakezdés) a címe. 18 és 20 órakor a Keoma című olasz western kockái peregnek, nem kétséges, hogy tett ház előtt ismét. A Latin- ca mozi programjából mosta szombaton 10 órakor vetítendő — »iskolások mozija« sorokat — előadására hívjuk föl a figyelmet. A kis hableány című japán rajzfilmben gyönyörködhetnek a gyerekek. Vasárnap a Vörös Csillag Filmszínház matinéján pedig a Dundiorr és társai című svéd alkotást vetítik. A- Rákóczi mozi vasárnap 16 órai filmje a magyar Cséplő Gyuri, ifjabb Schiffer Pál dokumentumfilmje.

Természetesen azokra is gondoltunk, akik a hét végét télen is a szabadban szeretik tölteni. Programszerűen, vagy ötletszerűen — mindegy: érdemes a zselici dombokhoz kiautózni ilyenkor is, ha az útviszonyok lehetővé teszik. Képünkön szentbalázsi tájat látnak olvasóink.

Napközis gyerekek közt

Azt mondják, a hivatásérzet mindenképpen utat tör magának, még ha akadályoznák is kibontakozását. Ha ma elnyomják, holnap vagy holnapután tor fel valahol, mint a buzgár.

Így, buzgár módjára bujkáltak sokáig Damm Istvánná- nak, a kaposvári Kisfaludy utcai általános iskola napközis nevelőjének pedagógiai hajlamai is. Életkörülményei arra ítélték, hogy — mint a fejlődésreeények ifjú hősei — sokáig »tévelyegjen« egy nagyüzemben adminisztrátorként, majd vállalati előadóként gyűjtsön tapasztalatokat, s csak később lépjen arra az útra, amelyet érdeklődése számára kijelölt. De — és ez az életút első általánosítható tanulsága — ezek az évek sem vesztek kárba.

— Megismertem a munkások és a műszaki értelmiségiek gondolatvilágát, ily módon megtanultam a szülők fejével is gondolkodni. Bármennyire szenvedtem is szeptemberenként azért, mert a csengő nem engem parancsolt a tanterembe, később, szabad- battyáni, herendi és veszprémi pedagóguséveim alatt be kellett látnom, hogy a máshol szerzett tá"sadalmi tapasztalat — elévülhetetlen érték.

Tei-mésaetes hát, hogy a hosszú ideig visszaszorított nevelési-tanítási kedv viharos gyorsasággal tört a felszínre. A tanteremben, az építőtáborokban, a csillebérci úttörőtáborokban egyaránt. A pályájának közepén járó tanítónőt még az sem csüggesz- tette el, hogy — Kaposvárra kerülvén — napközis nevelői állással kellett beérnie.

— Megalapozatlannak tartom azt a hiedelmet, hogy a napközis nevelő csupán felügyeletre van kárhoztatva, ezáltal pedagógiai vénája lassacskán elapad- Az az öt óra. amelyet naponta a csoportommal töltök, lehetővé teszi, hogy a legparányibb titkaikat is megismerjem, és a nevelés érdekében felhasználjam. Igaz, »fogadott.« gyerekeim zöme — ahogyan a szaknyelv meghatározza — nem mindenben teljes képességű, s közülük jó néhányan hátrányos heiyzatűek, okos ösztönzéssel, a fölfedezés örömének megismertetésével mégis rengeteget el lehet érni velük, ha a pedagógus nem mond le róluk.

A szokványos megnyilatkozásra Damm Istvánná munkája az aranyfedezet. Mindenekelőtt az a két — egyenként háromnapos — rendezvénysorozat, amelyet — kollégái szíves segítségévei — az októberi forradalom kitörésének, majd a KMP fnegalaku- iásának hatvanadik évfordulójára szervezett, hallatlanul sok ötlettel. A vetélkedők, az irodalmi műsorok, a politikai könyvek »mini vására« nemcsak hivatalos elismerést aratott, hanem a nebulóknak is felejthetetlen élménnyel ért fel. Érdemes megjegyezni, hogv a rendezvények »főszereplői« a már említett, úgynevezett csökkent képességű és hátrányos helyzetű gyermekek voltak. Sőt, az anyagot is a kicsinyek gyűjtötték.

Az élet számos területét megismert pedagógus, az egykori úttörővezető — ma is az úttörőcsapat tevékeny segítője —, a tanácstag, a gyermektragédiák egész sorát látó bírósági ülnök a magánéletben sem veszít lobogásából. Kedvenc olvasmányai közt kizárólag társadalmi »töltetű« műveket — Németh László- regényeket, Nagy László- és Váci, Mihály-verseket — említ. Beethoven muzsikájáért is a szakadatlan lüktetés, a rob- banékonyság miatt rajong. A harmóniára való törekvést csupán a Kodály-népdalfet- dolgozások és a méla'o.ús Csa jkovszki j -szí mf óni ák irá n- ti vonzalom, ezenkívül a tágas lakás minden szögletében látható, saját készítésű népi hímzések árulják el. De — bármilyen szépek is — készítőjük dinamizmusát nem ellensúlyozhatják. Mert a csöndes harmónia egy vérbeli pedagógus környezetében — csak látszat lehet.

I, A.

Munkája az aranyfedezet