Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

Somogyi JeihmffveUSdéri'Mtár lemmé, a taxis Lassú fejlődés BoS Jogos és alaptalan pa­nasz érte nemrégiben egy if­júsági parlamenten Somogy — és mindenekelőtt a me­gyeszékhely — közművelődé­si életét. A színházon és a filmszínházakon kívül szinte semmi választék — mondta egy fiatal pedagógusnő. A lé­tesítmények színvonala álta­lában illúzióromboló — han­goztatta egy másik ifjú értel­miségi. És az állításokat sen­ki sem tudta cáfolni. Kísé­reljük hát meg egy rövidke »leltár-« segítségével ellen­őrizni a vádak valóságalap­ját, s vizsgáljuk meg, fejlő­dött-e a múlt évben megyénk rengeteget szapulit közműve­lődési élete! Ami az új létesítményeket illeti, 1978-ban tovább nőtt a lemaradásunk a szomszédos megyékkel szemben. A mű­velődési otthonok hálózata alig fejlődött, s csupán a könyvtári hálózat bővülése jelenthetett némi gyógyírt a közművelődés alultáplált szer­vezetére. Az új lengyeltóti, nagy bajomi, balatonboglári és kaposvári bibliotékák azt bi­zonyítják: a könyvtári ellátás — a gondok ellenére — szű- kebb hazánk közművelődési eietének leggyorsabban fej­lődő részterülete. Egy országos viszonylatban is vonzó látványossággal gaz­dagodtunk tavaly. Igaz, Rippl- Rónai József Róma-hegyi vil­lájának felújítása korántsem ment zavartalanul, s a műkö­dés ma sem tökéletes, szín­vonala mégis méltó az egy­kori tulajdonoshoz és az or­szágos nyilvánossághoz. De jelentős kulturális és turisz­tikai látványosságnak kell te­kintenünk a szintén újonnan létesített szennai falumúzeu­mot és a vörsi tájházat is. A közművelődési élet irá­nyításában ugyancsak komoly — és pozitív — változások következtek be tavaly. Meg­kezdte működését a megyei művelődési központ, amely­nek tucatnyi munkatársa — a mostoha munkakörülmények ellenére — már számos ren­dezvénysorozat megszervezé­sében jeleskedett. Mint ki­emelkedő érdemet, említsük itt meg a dél-dunántúli mű­vészeti találkozókat, amelye­ken Somogy, Zala, Tolna és Baranya alkotó irodalmárai, népi hangszeres szólistái, énekkarai, képzőművészei, tudományos kutatói adtak egymásnak találkát, megyénk közönségének nem csekély örömére. Jól bevált az az ötlet, hogy a programokat — a korábbi megyeszékhely­központúsággal ellentétben — -kihelyezték« a különböző városokba és nagyközségekbe, s nyilván sebesen szökkennek maid szárba azok az ötlet- csírák is, amelyeknek meg­valósítására művelődésügyi szerveink a szomszédos me­gyékkel -kooperációban« vállalkoztak tavaly ősszeL E regionális programszéri­án, kívül Kaposvár négy or­szágos tanácskozás-, illetőleg találkozósorozatot rendezhe­tett meg a múlt évben. Vala­mennyi országos hírű nyel­vész szaktekintélyünk részt vett a szövegtani konferenci­án, amelynek szervezésében a tanítóképző főiskola vállalt oroszlánrészt. Szintén a pe­dagógusképző intézményt di­cséri a közművelődési okta­tók és kutatók fórumának ki­tűnő megrendezése. A Liszt Ferenc Zeneiskolában ha­zánk csaknem valamennyi alapfokú zeneoktatási intéze­tének tanár-kamaracsoport­Film a Paskin-szobor alkotójáról fi lírai tenor ajándéka Kiállítás a kalinyini múzeumban SOK KAPOSVÁRI megcso­dálta már a Volga partján ál­ló Puskin-emlékmű ve t, ami­kor eljutott a szovjet testvér- városba, Kalinyinba. A szép szobor hamarosan a központi televízió egyik portréfilmjé- ben is látható lesz. Az. egé6z Szovjetunióban megbecsülik 0. K. Komar Repin-díjas szobrász művészetét, a televí­zió éppen ezért kezdte meg róla és műveiről a forgatást. Alkotásai közül három talál­ható a kalinyini területen: á . már említett Puskin-emlékmű, a Sza 1 tikov-Scsedrin-szobor, a Visnyij—Volocsok-i járásban pedig Repin szobra a képző­művészek nyaralója előtt A múzeum szintén egyik ál­lomása a Kalinyinba látogató somogyi turistacsoportoknak. Bennünket is érdeklő hír ép­pen ezért, hogy új kiállítás nyílt Kalinym az újjáépítés és a népgazdaság fejlődésének éveiben (1945—1961) címmel. Az anyagot két teremben he­lyezték el: az elsőben 1957-ig, a másikban 1961-ig követhetik nyomon a látogatók a terület fejlődését dokumentumok, fényképek, termékek segítsé­gével. A sok érdekesség közül megemlítjük az osztaskovi fiatalok Komszomol-jelenté- sét, amelyet nyers bőrre ír­tak. A kalinyini Pamutfonó Kombinát 1958-ban ünnepelte fennállásának 100. évforduló­ját A vitrinben ott látható az akkor kapott kitüntetés. A Vörös Május Üveggyár, a ko- nakovói porcelángyár a Brüsz- szelben átvett vásárdíjat, ok­levelet küldte el a kiállításra. Sok irodalmi, kulturális- anyag található a két terem­ben, így például a nagyon tisztelt földi, Borisz Polevoj 1946-ban megjelent regénye, az Egy igaz ember. Sz. J. 1. jemesev, a moszkvai Nagy Színház híres lírai tenorja szintén a kalinyini terület szülötte. ö a múzeumnak ajándékozta több kottáját és az Üt a művészethez című könyvét. A kalinyini színház törté­netének egyik fontos állomá­sa volt, amikor bemutatták a Család című színművet, Vla­gyimir Iljics Lenin ifjú évei­ről. N. V. Goncsaröva mű­vésznő alakítása--ma-is_emlé; kezetes, így a színésznő sze­mélyes tárgyait ugyancsak el­helyezték az egyik tárlóban. A kiállítás Kaiinyin város nemzetközi kapcsolatait is be­mutatja. Moszkva és Leningrád kö­zelsége miatt nagyon pezsgő a testvérváros hangverseny­élete. Híres művészek, kama­raegyüttesek. karmesterek vendégszerepeinek a területi székhelyen. Most egy hazánk­ban is jól ismert művész ara-- tott kirobbanó sikert. A szak­emberek szerint igazi ese­ményszámba ment Szemjon Sznyitkovszkij hegedűművész föllépése Leonor Joszifovics zongoraművész közreműkö­désével. Az utóbbi évek egyik legjobb előadásának tartották például Beethoven d-moll he­gedű—zongora szonátájának tolmácsolását. Egyre gazdagabbak a terü­let nemzetközi kapcsolatai is; legutóbb NDK-beli tudósok, nigériai egyetemisták jártak Kalinyinba-n tapasztalatcse­rén. A konakovói járás pél­dául £pTÚl híres, hogy a Szov­jet—Vietnami Baráti Társa­ság kollektív tagja. Ez hosszú fejlődés eredménye: J. A. Mo­ziján nyugdíjas javaslatára alakult meg az internaciona­lista barátság klubja 1962- ben. Négy év múlva ők kez­deményezték, hogy a tőzeg­üzem legyen tagja a Szovjet— Vietnami Baráti Társaságnak. Egész 'sor üzem követte pél­dájukat, így ma már a járás­ban harmincöt ezer tagja van a társaságnak. Eddig három­ezer gyűlést, találkozót szer­veztek, ezeken mindig kifejez­ték szolidaritásukat Vietnam­mal. Kommunista szombato­kat szerveztek, s az ott kere­sett pénzből évente negyven­ezer rubelt fizettek be a szo­lidaritási alapra. A VIETNAMRA utazó kül­döttségekben gyakran megta­lálhatók a konakovói járásbe­liek, a vietnami vendégeket pedig többnyire elviszik Ko- nakovóba. Legutóbb a Vietna­mi—Szovjet Baráti Társaság k'Pdöttsége látogatott a hő- -ríművéről, porcé’ ángya-áról nálunk is ismert Konakovóba, j s részt vett egy forró hangu­latú szolidaritási gyűlésen is. LajosGéza, jai gyűltek össze tavasszal, hogy nemzetközi hírű zsűri előtt adjanak számot felké­szültségükről. Hasonlóan a kaposvári zeneiskola hírnevét erősítette az ifjúsági és úttö­rő fúvószenekarok országos találkozójának remek meg­szervezése, s a hazai »rezes­banda-vezetők« tanácskozásá­nak megrendezése. Ám a vendégjárás az el­lenkező irányba is felerősö­dött; jó néhány művészeti csoportunk lépett sikerrel az ország — sőt, a külföld — nyilvánossága elé. Somogy műsora harmadik helyezést ért el a televízió Röpülj pá- va-vetélkedősorozatán, és — mint a szavazatok száma iga­zolta — a szépségnek, a hu­mornak, a csiklandós pajzán- ságnak ez a keveréke komoly közönségsikert is aratott. És íme, még néhány példa kul­turális »exportunk« növeke­désére, természetesen a tel­jesség igénye nélkül! A ka­posvári Tóth Lajos Általános Iskola énekkara a nyáron a franciaországi Tours-ban nyert meg egy nemzetközi kórus- versenyt. A Fonómunkás Kis- színpad társulata több hazai fesztiválon jött le tapsvihar közepette a pódiumról; pro­dukcióiknak szóló elismerés volt a róluk készített, kétszer is bemutatott tévéfilm. A Vi­kar Béla vegyes kar tavasz- szal hatalmas sikerrel ven­dégszerepeit Budapesten, a Szovjet Tudomány és Kultú­ra Házában. Igen sokszínű tehát az a kép, amely megyénk 1978. évi közművelődési eredményei­ről a hivatott szemlélőben keletkezhetett A derűs ár­nyalatokat együtteseink foko­zódó országos és határon túli sikerei, általában a lassacs­kán javuló színvonal és a szervezési újítások adják. Mégsem feledkezhetünk meg az intézményrendszer és a szakember-utánpótlás hiá­nyosságairól. hiszen felszá­molásuk nélkül a legjobb szándék, a legodaadóbb szor­galom ellenére sem zárkózha­tunk fel az országos színvo­nalhoz. A hivatásos művészek cs az amatőrök, .a csoportve­zetők és a pedagógusok lelki­ismeretessége nem halványít­hatja el azt a tényt, hogy művelődési házaink zöme ki­csi és korszerűtlen, hogy a megyei művelődési központ elhelyezése megoldhatatlan­nak látszó gondot okoz, shogy uj lakótelepeink tervezése­kor a kulturális szemponto­kat jószerével figyelembe sem veszik. Igaz, e foghíjak pót­lásáig — nem kétséges —lesz még erőtartalékunk a minő­ség javításához, a nem ritkán felbukkanó dilettantizmus .háttérbe szorításához. L. A. Újváros, öreg Ford, Bimbó, a vándorszínész Ha szülőföldem fővá­rosában, Győrben járok, régi barátokat keresek. Általában nem az utcákon, tereken talá­lom meg őket, hanem egykori törzshelyemen, a Rába-parti vendéglőben. Legutóbb Brú­nóval találkoztam, aki a vá­ros egyik legrégibb taxisofőr­je, s hőse egy regénynek, amelyet gyerekkori pajtása, az ugyancsak Győrből elszár­mazott Gerencsér Miklós írt. — Az életem nem volt szín­telen, nem panaszkodom — szólt Brúnó, s ráérős mozdu­latokkal cigarettára gyújtott. Előtte az asztalon üres, kávés­csésze és egy félig tele mál- naszörpös pohár szomorkodott, mert odakint a vendéglő előtt öreg Volgája vesztegelt. Két taxis ült még az asztalnál, már letették a szolgálatot, s fröccsöt ittak e sorok írójával egyetemben. — Magam is cso­dálkozom néha — folytatta —, hogy éppen velem történik annyi érdekesség, sokan meg azt panaszolják folyton, hogy szürke,, eseménytelen az éle­tük. Bár az is lehet — talán éppen ez az igazság —, hogy másféle ember nem veszi ész­re azt, ami számomra érde­kesség, tarkaság, élmény. Már gyerekkoromban szerettem a a történeteket és a kalando­kat. Győrben sokan ismernek. Különösen az újvárosiak, mert ott születtem, minden rokonom és szinte valamennyi barátom odavalósi. És azt hi­szem, csakis az újvárosiak tudják igazi nevemet, mert engem Brúnónak ismer a vá­ros. Brúnó, a taxis — ez va­gyok én, és csak a hivatalos helyeken Neubauer József. Gyerekkoromban »férfinak« is neveztek, mert szegény nagy­anyám első elemista koromig szoknyában járatott, és ha leánynak csúfoltak, önérzete­sen vertem a mellem, hogy én bizony férfi vagyok. Tizenöt éves koromban a Star-garázsba kerültem inas­nak, ott szabadultam 1940- ben. A Star-garázs abban az időben igen tekintélyes mun­kahely volt, ott dolgoztak a legjobb szakemberek, korsze­rű körülmények között. Pro­tekcióval kerültem be, ugyan­is az egyik művezető, Arany Imre, apámnak egykor inas­társa volt a vagongyárban. Nem volt könnyű az inasélet, de a szakmát megtanultuk. A mesterek pontos munkára szoktatták az embert, nem tűrtek hanyagságot. Egy nem eléggé meghúzott csavarért hamar odacsaptak a fűrész­rámával. Ennek ellenére jó volt a Star-garázsban, örülök, hogy ott tanulhattam, ma is büszke vagyok rá. Szerettem éjszakai ügyeletben dolgozni. Minden hónapban rám került a sor, és olyankor benzint mértem az átutazó autósok­nak, meg kisebb javításokat végeztem a kocsikon. Egyszer például Jávor Pál Fordján csináltam meg az ablaktörlőt Esős éjszaka volt, Jávor Pál és Dayka Margit Sopronba utazott filmezni. A Fehér Ha­jó elé vittem a kocsit, ott vacsoráztak a művészek. Nem kértem pénzt a javításért, de kaptam tíz pengő borravalót és vacsorát a Fehér Hajó sön- tésében. Máskor meg Zichy gróf lámpáival volt valami baj, éppen akkor, amikor én voltam ügyeletben. Tizennyolc éves korom­ban szabadultam, akkor tet­tem le a sofőrvizsgát is. öreg Prága-pikolón vizsgáztam, egy fiatal rendőrfogalmazó előtt A kocsin a sebességváltó az ajtón kívül volt, meg a gumi­duda is, amit elég sokszor kellett használnom. Elmen­tünk a Gráb-gyárig, ott tola­tással megfordultam, s ezzel a vizsga véget ért. Ha jól em­lékszem, egyetlen autóval sem találkoztunk út közben. Annál több fogattal. Abban az időben még rengeteg lovas kocsi járt, különösen vásáros napokon tele volt velük a vá­ros. Hozták a terményt a fa­lusiak, aztán a vásár után le­táboroztak valamelyik beszál­ló vendéglőben, és megitták az áldomást. Szerdán és szom­baton a húspiacon volt nagy forgalom. A vidékiek fél disz­nókat hoztak, és eladták a győri henteseknek. Üjváros- ban ilyenkor mind a négy beszálló vendéglő megtelt. Aztán, ha ezek a gazdák úgy istenigazában nekiindultak a fogatokkal... Akkoriban még i nem volt KRESZ. Néhány írott és íratlan szabály,' egy­két tábla segített a közleke­désben. A sofőrnek a lovas kocsikra kellett a legjobban ügyelnie. Elég veszélyesek voltak azért is, mert telepo- tyogtatták az utakat szögek­kel. (Kiestek a kerékből, a lópatkóból.) Egyszer Buda­pestig tíz defektem volt, és valamennyi egy-egy elhullaj- tott szög miatt • Mégis szép volt a sofőrélet Én már inas­koromban tudtam, hogy nem szerelő, hanem sofőr leszek. Sohasem szerettem egy hely­ben vesztegelni. Vándorolni, tájakat, embereket megismer^ ni, ez volt a vágyam. Üjvárosban, a ráctemplam- mal szemben volt egy beszál­ló vendéglő, és ennek az ud­varában egy zárt deszka-sza- letli. Ott tartották a táncmu­latságokat. Máskor meg eme­letes ágyak álltak benne, ván­dorlegények számára. Inas- koromban sokat jártam közé­jük, hallgattam az elbeszélé­seiket, irigyeltem őket, hogy egyik városból a másikba vándorolnak. Persze, egyálta­lán nem volt irigylésre méltó a sorsuk, hiszen a legtöbben munka, kenyér után futottak, és némelyik olyan rongyos volt, mint egy koldus. A leg­élesebben Bimbóra, a vándor- színészre emlékezem, ö nem volt rongyos, sőt nagyon vi­gyázott az öltözetére, fényes csizmát és bricsesznadrágot viselt Tavasszal útnak indult kocsmától kocsmáig vándorolt az országban, előadásokat tar­tott istállókban hált de telel­ni mindig Győrbe jött Ha be­köszöntött a hideg, Bimbó fel­tűnt Üjvárosban. Kibérelte megszokott ágyát és zajos próbákat rendezett a tömeg- szálláson. Üj számokat tanult be ilyenkor. Én ezt a Bimbót különösen szerettem, mert so­kat mesélt az utazásairól és az emberekről. Azt hiszem, jó emberismerő. lehetett A hábo­rús években egyszer csak el­maradt Jó lenne tudni, ml történt vele? Azóta én is so­kat vándoroltam az országban — harminchat éve sofőr va­gyok —, de sehol nem talál­koztam vele. Előfordult, hogy valamelyik távoli városban egy-egy arc rá emlékeztetett.. Fölemelte a málnáspo­harát, aztán mégsem ivott belőle. Azt hiszem, borzad et­től az italtól. Elmélázva mondta: — Igen,.! Harminchat éve autót vezetek. Körülbelől két és fél millió -kilométert tet­tem meg baleset nélkül. Le­kopogom. Voltam borkereske­dőnél, sertés-nagyvágónál, pá­linkagyárosnál. Hét évig men­tőkocsit vezettem, s már hu­szonkét éve taxizom. Felállt, hívta a fizetőpincért, — Legközelebb elmondok néhány mentős élményemet — mondta búcsúzóul. — Vagy inkább taxistörténetek érde­kelnének? Tudod ..mit? Elmon­dom majd a mai éjszaka tör­ténetét. Puha léptekkel elindult. Várta a »platz«, az éjszaka. Szapudl András Jerzy Edígey Mister MacAreck; * üzletei TüRDfrcrra: BÁBA MIHÁLY1 -«* Ez a felvilágosítás teljesen elegendő volt. Hiszen a hajó utasai közül elég sokan min­dennapos vendégek voltak a New York-i tőzsdén. Minden nehézség nélkül felismerték a jellegzetes arcvonásé férfit, akit gyakran láttak a tőzsde halijában. Biztosan gazdag, és szerencsésen játszott, ha itt van a/hajón, ahol maga a jegy háromezer dollár, hiszen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Különben a neve: »MacAreck«, határo­zottan arról tanúskodik, hogy az ismeretlen nem azok közül való, akik most özönlenek ■Európából Amerikába. MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztal mel­lett. Nem messze a kapitányi asztaltól, ahol csak a leggaz­dagabbak és a leg:smertebb milliomosok ültek. Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is az ipar mágnásai voltak, ék nagy bankbetétek­Wheeler asszony bal oldalág foglalt helyet — Dél-Afri.ká- ban egy gyémántbánya tulaj­donosa volt. A kapitányi bálon Mac­Areck úr kifogástalanul vi­selkedett. Teljes szolidaritást vállalt asztaltársaival. Minden hölggyel táncolt, még Mrs. Fokúkkal is. Ez már talán egy kissé túlzás volt... A büfé­ből pezsgőt hozott a hölgyek­nek, elmondta a legújabb európai vicceket, ahonnan nemrégen tért vissza. Rendkí­vül érdekes történeteket me­sélt el arról, hogyan mossák a tányérokat a nagy éttermek­ben, és hogyan kell kirakni a gyapotbálákat a hajóról. A hölgyek úgy nevettek, hogy könnyük csordult a fantaszti­kus anekdotát hallgatva. A férfiak is elégedettek voltak. Hölgyeik nem panaszkodtak, hogy nincs sikerük. Ami pe­dig a fiatal ültetvényest illeti, el kell ismerni, hogy bírta az italt és ismerte is. Rögtön szemrehányást tett a pincér­nek, aki »Balatine« whisky helyett a »White Horse« üveg­ből öntött italt merészelte ne­ki hozni És amikor megpa­rancsolta, hogy ezüst vödör­ben hozzák oda a legdrágább italt, ami a hajón van — po­lish vodkát —, még a merev Slade úr is fölengedett, és ivott »my dear Henry Mac­Areck«^ egészségé». XI. Az egyik hölgy észrevette a szép gyűrűt az elegáns gent­leman ujján. Régi aranyke­retbe egy erősen fénylő zöld kő volt beillesztve. MacAreck úr szívesen mutatta meg a gyűrűjét. Nevetett, hogy min­denki rendkívül érdeklődik a zöld kő iránt. Pedig az egy egyszerű üveg. Azért viseli, mert állítólag talizmán. Apja, aki részt vett az első világhá­borúban, a harcmezőn egy súlyosan sebesült indust vitt a hátán. Szegény csaknem egy egész nap feküdt a német és az amerikai lövészárok között. Rettenetesen jajgatott, és nem bírt meghalni. Végül is seni­or MacAreck úr éjszaka elin­dult a drótháló között és a lövöldözés ellenére a saját ál­lásukba vitte az indust. A se­besültért később a frontszaka­szuk mellett lévő angol had­seregből jöttek a társai és el­vitték. (Folytatjuk) kel rendelkeztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres »Murphy-Association«, az Észak-Amerikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatá­nak tulajdonosa. Ott ült a Wheeler házaspár a lányával; mister Wheeler az »United Fruits Company« egyik igaz­gatója volt. MacAreck úrral szemben az idős Slade úr, a chicagói »Thornes Slade and Junior« bank tulajdonosa fog­lalt helyet Éhben a társaság­ban újgazdagként ismerték el a Polnik házaspárt Nincs eb­ben semmi csodálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első millióju­kat a második világháború után a Csang Kaj-seknek szállított fegyvereken keres­ték. Az ilyen újgazdagokkal Wheeler asszony még beszél­getni sem alkart. Ellenben MacAreck úron az első pil­lantásra látszott, hogy arany bölcsőben született a széles alabamai mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tudták, hogy mi az a szegénység és a nehéz munka. Ez a gentleman kétségtelenül azt az ideált képviselte, melyet »amerikai életstílusnak neveznek«. MacAreck úr mellé az első tiszt — aki ennél az asztalnál elnökölt — egy szép, brilián­sokkal ékesített Idős hölgyet ültetett. Dufay asszonynak a hajón a legszebb gyémántjai­nak kellett lennie.-A férje —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom