Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Zakatol a vonat Szépet és jót Ä férfi rálehelt az ablak­üvegre, azután a kabátujjával letörölte a párát. Nekinyomta orrát az üvegnek, és megpró­bálta megállapítani, merre járunk. — Na, még van idő bőven ;— mondta legyintve, miután rápillantott az órájára. Azt, hogy merre zakatol a vonat, nem láthatta. Koromsötét volt odakint, az éjszaka még nem adta át helyét a hajnal­nak. Az ülés végébe húzódtam, hogy szundítok egy kicsit. Jó! fog esni, korán volt ébresz­tő. A férfi a szemközti ülésen viszont csöppet sem látszo’t álmosnak. Izgett-mozgott, c- garettát vett elő, felém nyúj­totta a dobozt. — Köszönöm, túl erős — hárítottam el a kínálást, és megpróbáltam elfordulni, ám útitársam közelebb húzódott. — Meddig? — kérdezte. Ki­csit morcosán válaszoltam, óm ő nem hátrált. Tudtam, “■lőttek« az alvásnak. A férfi nem olyan típus, aki hagyja lerázni magát. 0 beszélgetni akar, és beszélgetni is fog, történjen bármi. Közömbös dolgokkal kezdte: — Én nem szoktam regge­lizni. — Én igen. — Most egy kissé ideges vagyok. _ — Mert nem reggelizett? — Á... Csak mert a lá­nyomhoz megyek. Meg persze a vejemhez. Megint rábeszél­tek, én meg hagytam magam. Pedig az ismerősök azt mond­ták: Mit akarsz, te' vén hü­lye? Nem volt elég egyszer? Tudja, egyszer már odaköl­töztem hozzájuk, de .sehogy nem tudtuk megszokni egy­mást Az öreget most már látha­tóan nem érdekelte, hogy fi­gyelek-e vagy sem. ö elkezd­te, amit akart és végig is mondja, már az sem zavarná, ha közben szundítanék. Neki csak addig volt szüksége va­lakire, amíg hozzákezd, utána úgyis csak magának mesel. — Egyedül éltem akkor. A gyerekek rábeszéltek, adjam el a házat, s menjek hozzá­juk, együtt lesz a család, ők majd a gondomat viselik. Nekem nem lesz más dolgom, mint sétálgatni, pihenni, eset­leg a gyerekkel szórakozni. Olvashatok, a! hatok. ís'ehéz szívvel, de ráálltam a dolog­ra. Mindent eladtam, s oda­költöztem hozzájuk. Pár nap múlva azzal jön a vejem, hogy mivel én is itt vagvok, kicsi a lakás. Hozzá kellene építeni legalább még egy szobát persze pénzük az nincs. Mit tehettem volna. Fogtam az összes pénzemet, nekik adtam, örültek, csókolgattak, hogy így meg úgy, maid meglátja, milyen jó lesz, ve­hetünk kocsit is, bejárjuk az egész országot sőt még kül­földre is elvisszük a papát Hozzáláttak a házbővítéshez. Nem mondom, szépen rend­be tettek mindent, garázst is építettek az udvarba, aztán vettek egy Skodát. Persze ez­Jerzy Eöígsy Mister MacAreck * üzletei tüRDfíOTTAíBÁBA MHÁUf Kinyílt « szomszéd szoba ajtaja, és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Royce-on meglátogatta a Jermyn Streeben. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt — önnel beszéltem telefo­non? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, ma­gyarázza meg, miről van szó? Tomlinson úr halálosan sá­padt volt Félt hogy egy-egy pillanat múlva elveszti esz­méletét Abban a pillanatban, amikor megpillantotta az igazi Menuhint, megértette, hogy egy ügyes, agyafúrt zel sok dolguk volt úgy, hogy én mentem minden reggel bevásárolni, aztán takarítot­tam, rendeztem a kertet. Amikor Marika hazajött az iskolából, ebédet melegítet­tem neki, segítettem megcsi­nálni a leckéjét. A gyerekek egyre panaszkodtak, hogy sok pénz kell a háztartásra, a ko­csi is sokat elvisz, jó lenne, ha a nyugdijamat betenném a közös kasszába, úgyis meg­van mindenem. Így aztán oda­adtam azt is. Jött a nyár, a nyaralás. Gondoltam, most megyünk. A vejem mondta, hogy egy mun­katársa meghívta őket a vil­lájába két hétre. Meg, hogy ugye megértem, de nem vi­hetnek magukkal, mert végül is engem nem hívtak meg, és így legalább lesz, aki vigyáz a házra. Belenyugodtam, mit tehettem mást. Mégsem ma­radtam otthon. Egyik reggel a zebrán elütött egy részeg autós, eltört a lábam, bevit­tek a kórházba. Nagyon rosz- szul voltam. Mondtam, érte­sítsék a lányomékat. Bejöt­tek, mihelyt letelt a szabad­ságuk. Sajnos, nem tudtak korábban jönni — mondták —, meg hogy mi a kívánsá­gom, mit hozzanak enniva­lót, vagy milyen könyvet aka­rok. Aztán meglátogatott a bátyám is, aki egyedül élt, saját háza volt Azt mondta, ha kiengednek a kórházból, ne maradjak a gyerekeknél, menjek 'hozzá. Hát így is lett Odaköltöz­tem a bátyámhoz. Nem mon­dom, a gyerekek megsértőd­tek, egy darabig nem is be­széltünk, de végül csak kibé­kültünk. Egy éven belül meg­halt a bátyám. Rám maradt a ház, a bútor, minden. A gye­rekek közben másik városba költöztek, új házat vettek, szélhámos áldozata lett. ás hogy az üzletelés a hegedűvel ötezer fontjába került De mit tehetett? Mondja el en­nek a két úrnak, hogy szed­ték rá? Az anyagi veszteség mellett még nevetségessé is tegye magát? Hatalmas erő­feszítésébe került hogy ural­kodjon magán, és elmondta, hogy van egy régi hegedűje, igazi Stradivárius, hallotta azt is, hogy a mester keresi a hangszereket, és ezért bátor­kodott telefonálni és elhozni a hegedűt Yehudi Menuhin azt mond­ta: — Tulajdonképpen nincs szükségem hegedűre. Van né­ha riy nagyszerű hegedűm, amihez már hozzászokott a kezem is, de szives örömest megnézem. Kezébe vette a hegedűt, fi­gyelmesen megnézte, majd játszott rajta néhány taktust — Csalódást kell önnek okoznom. Ez e?’' egyszerű he­gedű, nagyon is átlagos mi­nőségű. Nem ér többet, mint tízenegynéhány fontot Még zenekarban sem lehet hasz­nálni. Esetleg tanulónak. — De belül ott a felirat: Stradivárius — védte utolsó reményszálát Tomlinson úr. — Látszik a felragasztott la­pocska. szép kis kertes házat Aztán meéint jöttek, hogy költözzek oda. Ne féljele, nem kell a pénzem, csak mégis jobb len­ne, ha náluk laknék, mert mi mi lesz velem, ha megbeteg­szem, ápolni kell, nem lesz ott senki az ágyamnál, ök nem rohanhatnak mindig hozzám az ország másik vé­géből. Mit csináltam volna? Pe­dig mondták az ismerősök: meglátod ugyanaz lesz, mint legutóbb. No, de maga el sem hiszi, hogy milyen rossz dolog egyedül élni. Csak jc- vök-megyek, matatok a ház­ban, nincs kivel beszélgetni. Néha azon kaptam magam, hogy hangosan beszélek, már gondolkodni is csak úgy tu­dok, ha mondom, amit gon­dolok. Ott azért mégis lesz, aki szól hozzám. Megint el­adtam mindent, és most oda­utazom. Elküldtem a holmi­mat is, bár mondták, hagy ne hozzak semmit, hiszen meglesz nálunk mindenem. Azért persze van egy pár do­log, amitől nem szívesen vá­lók meg. Tudja, emlékek. A gyerekek szerint vacakok, pár szúette bútor — azt mond­ták, a szú majd belemegy a parkettába, s akkor megnéz­hetik magukat —, de nem szívesen válók meg tőlük. Ki­szolgáltak engem, most dob­jam el őket? Az öreg azt várta, hogy vá­laszoljak. Csak egy bólintás- ra tellett Csattogtak a vonat kerekei, és kint lassan deren­geni kezdett — Na, most már legalább látja az ember, hogy merre megy — mondta az öreg, az­tán elfordult tőlem, és für­késző szemmel az elsuhanó tájra figyelt A hegedűművész elmosolyo­dott — Régi vicc. Több tízezer hegedűben van ilyen lapocs­ka. Ez nem arról tanúskodik, hogy régi mester keze munká­ja, hanem csak arról, hogy annak pontos mása. Erről min­den zenész tud. De mi van ön­nel? Talán vizet?... Mister Henry MacAreck egy pillanatra abbahagyta el­beszélését, és megitta utolsó korty hideg kávéját. A mil­liomos mozdulatát leső pin­cér rögtön odaugrott egy üveg konyakkal, megtöltötte a po­harakat, és újabb kávéadagot javasolt. — Köszönöm — mondtam —, azt hiszem, mára elég. A barátom apró kortyokban itta az aranyló színű italt és szüntelenül ismételgette: — Micsoda ország! Mi­lyen nagyszerű ország, az, amelyik ilyen italt gyárt. — A rendőrség nem ka­pott el? — A rendőrség? Senki nem tett feljelentést ellenem. A Stradivárius vételének törté­nete Tomlinson úr édes titka maradt Biztosíthatlak, hogy a mai napig senkinek nerc dicsekedett el vele, hogyan akarta rászedni a szegény Munkást, amire alaposan rá­A szépség és a hasznosság fogalmairól, kapcsola­tairól az emberi gon­dolkodás kezdeteiről mind­máig vitáznak a filozófusok. Eszünk ágába sem jut avatat­lanul beleszólni ebbe a filozó­fiai eszmecserébe, csupán ar­ra a nagyon is gyakorlati te­repre invitáljuk az olvasót ahol a szép és hasznos — oly­kor pedig rút és haszontalan — mindennapos megjelenési formáit filozófiai tankönyv nélkül is tanulmányozhatjuk. Ez a terep: a boltok pultja. Amiből alighanem máris ki­tetszik, hogy a szépséget ez­úttal nem Arisztotelész vagy Kant közreműködésével pró­báljuk ábrázolni, hanem al­kalmazott és tömeges, tehát gyári és árusítási alakjaiban. Ez a tanulmányozási módszer pedig egyenesen elvezet az 'ipari formatervezés témakö­réhez. Ám rfiielőtt erről szólnánk, érdemes még egy pillanatra fölidéznünk az iménti filozó­fiai párosítást: a szépnek és a jónak, a hasznosnak a kap­csolatát. Kérdés lehet ugyan­is: mi a keresnivalója a for­mának, tehát a szépnek ab­ban a növekvő erőfeszítésben, amely éppenséggel a hasz­nosság — más szóval: a gaz­daságosság — gyarapítására irányul? Bármily különösnek tűnjék azonban: a forma, s vele együtt a formatervezés gyakori mellőzése, háttérbe szorulása is a termékszerke­zet avultságával, a gazdasá­gosság mérsékelt javulásával függ össze. Aligha kell bizonyítani ugyanis, hogy az ipari forma a legszorosabb kapcsolatban van az ipari tartalommal; az­Oklevelek, elismerések sora­koznak Csurgón, az 526-os Ipari és Mezőgazdasági Szak- munkáképzó Intézet folyosójá­nak falán. Az intézet tanulói snort- és kulturális versenye­ken, vetélkedőkön érdemelték ki ezeket. Egy aranypiakett, melyet a nagyközségi tanács adományozott a Csurgó fej­lesztése, gazdagítása érdeké­ben végzett társadalmi munka elismeréseként, különleges rangot ad az intézetnek. Szép cél — A tanulók a megye min­den községéből jönnek Csurgó­ra. Azt kívánjuk elérni: a fia­talok szívesen vállaljanak részt a közéleti feladatokból, a Csurgót gazdagító társadal­mi munkából. Ha Itt megértik a fontosságát, a jelentőségét, akkor az iskolát elvégezve, munkahelyükön, lakóhelyü­kön a közösség szintén min­denkor számíthat rájuk. Dicenty Ernő igazgatóhe­flzetett Négyezer fontot ke­restem, és azonnal elutaztam az Egyesült Államokba. — Minek ? Hiszen nem Je­lentettek fel, nem fenyegetett börtön. t — Nem ettől féltem, de nem láttam értelmét, hogy az öreg uzsorás a nyomomra bukkanjon, és zsugorisága el­lenére áldozzon néhány száz fontot, hogy a másvilágra küldjön... Különben megun­tam Angliát. Elhatároztam, hogy az Atlanti-óceán másik partján vadászok cápákra. Volt egy kis tőkém és csal­hatatlan módszerem a sokszo­rosításra. Így aztán egy na­pon leszálltam New Yorkban a la Guardia repülőtéren. — De miért változtattad meg a nevedet? — Egyáltalán nem változ­tattam meg. csak fonetikusan leírtam angolul, és ír hang­súlyt adtam neki. Ne felejtsd el, hogy azokban a nem na­gyon Egyesült Államokban a származásnak óriási szerepe van, és sajnos, a szláv szár­mazást a legrosszabbnak te­kintik. Ugyanúgy, mint az olaszt Ellenben az ír nevű emigránsok a legrégebbi, leg- arisztokratikusabb réteg Ame­rikában. A “Mac« vagy az »O« betűvel kezdődő névjegy minden ajtót kinyit az USA­zal tehát, hogy a tetszetősebb külsejű, szép vonalú, ízlése­sen csomagolt, modem szí­nekben megjelenő áru kelen­dőbb, itthon is és az exportban is jobban értékesíthető. Eh­hez járulnak még azok a közvetlenebb kapcsolódási pontok, melyek a forma és a gazdaságosság összefüggéseit egyértelműbbé teszik; ilyen például a gépiparnak az a lehetőóege, hegy a iunkeióhoz pontosan igazodó for.r.a anya­got is megtakarít, kizárva, hogy túlsúlyos, szükségtelenül kilóra gyártott alakot öltsön a gép. Az ipari formatervezés te­hát — azon túl', hogy ízlésfor­máló, közművelődési szerep­köre nyilvánvaló — nem va­lamiféle kívülről vagy felül­ről a gyártási folyamatba erő­szakolt »ráadás«, hanem a korszerűség, s vele együtt a gazdaságosság mellőzhetetlen tényezője. S ha mégis mellő­zik, az közvetve bár, de a korszerű termékszerkezet ki­alakítására ösztönző vállalati nyomáshiányt tükrözi! Ebbe a nagyobb összefüg­gésrendszerbe illesztve célsze­rű szólnunk két jogszabályról; mindkettő a közelmúltban jelent meg s azt célozza, hogy a forma és a tartalom az ipa­ri termelésben is jobban kö­zelítsen egymáshoz. Az Elnö­ki Tanács törvényerejű ren­deletben korszerűsítette a mindmáig érvényben volt, 71 esztendeje született jogsza­bályt az ipari mintaoltalom- róL Arról van szó, hogy az ipari termékek külső, formai jegyeit — azt a szellemi pro­duktumot tehát, mellyel ez a külső alakot öltött — külön lyettes foglalja így össze rö­viden az intézmény, a párt- és a KISZ-szervezet közös törekvésének lényegét. Ennek megvalósításával a szakmun­kásképző intézet tekintélyt vívott ki a nagyközség lakói előtt Az intézet vezetői, tanárai nagyon jól tudják, hogy az itt tanuló több mint négyszáz fiatal nem elégszik meg any- nyival, ha egy-egy fontos fel­adat előtt csupán az elődök, korábbi társaik példájának követésére ösztönzik őket Bármilyen munkáról van szó, a tanárok, az oktatók együtt dolgoznak tanítványaik- kaL Így van ez akkor, ha ta­vaszi »nagytakarítás« van a községben, ha, egy régi épüle­tet bontanak, ha valamilyen oktatási segédeszköz elkészí­téséről, iskolai sportpálya épí­téséről van szó. Hosszan lehetne sorolni azoknak a tanároknak a ne­vét akik a tanulókkal együtt dolgoztak Csurgó fejlődése érdekében, s maguk is ta­pasztalhatták, hogy munká­juk mennyire ösztönző, lelke­ban. A legelőkelőbb társaság­ba is belépést biztosít Nekem meg feltétlenül be kellett jutnom abba a körbe. A pénz egymagában nem sóikat ér. Miért ne lehetett volna Mac­Areck a szegény Makarek he­lyett Gondolod, hogy Len­gyelországban, a homlokegye­nest más rendszerben, ez a pincér ugrálna úgy körülöt­tem, ha nem mister MacAreck hanem csak a Nyugatról ha­zatelepült Henryk Makarek lennék? Légy nyugodt bizto­san nem. No, de gyerünk. Pi­henni is kell egy keveset Me­gyek Mledzyzdrojéba. Meg­ismerkedtem ott egy csodála­tos kislánnyal. A Képzőmű­vészeti Főiskola hallgatója Ha akarod, mehetünk együtt — Köszönöm a meghívást És ki csinálja meg helyettem a bírósági tárgyalásról a be­számolót, és ki adja le tele­fonon Varsóba, a szerkesztő­ségbe? Talán holnapután si­kerül korábban elszabadul­nom. De most már valóban a legfőbb ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra ... (Folytatjuk) védelemben, szaknyelven; ipa­ri mintaoltalomban ré&zesUi az Országos Találmányi Hi­vatal. Talán nem fölösleges hozzátenni, hogy sok egyéb mellett az új jogszabály elő­írja: a mintaoltalommal vé­dett termékek megalkotásá­ért a tervezőknek anyagi el­lenszolgáltatás is jár. A másik jogszabály: négy ipari miniszter közös rendele­té formatervezési nívódíj ala­pításáról. Az évente odaítélt díjakra olyan ipari gyárt­mánnyal vagy gyármtánycsa- láddal lehet pályázni, amely — a rendelet szóhasználatával — »célszerűen ■ és esztétiku­sán ’kialakított, kimagasló es előremutató értékű külsővel rendelkezik«, továbbá: »mű­szakilag kifogástalan, gyártá­sa gazdaságos, és előnyösen ér tékesí thető«. A szépnek és a jónak, az esztétikusnak és a gaz­daságosnak korszerűen értelmezett összhangját tük­rözi a jogszabály. Korszerű? Nos, ne hamarkodjuk el a választ, a következő sorokat ugyanis Arisatotelésztől idéz­zük: »...szép az, amire töre­kednünk önmaga mivoltáért érdemes, és ami ezért dicsé- retreméltó, vagyis az ami... jó és éppen mert jó, kelle­mes.« Erről van szó napjaink­ban is, és ámbár sokirányú elfoglaltságuk miatt aligha ajánlhatjuk a gyárak irányí­tóinak, hogy nagy horderejű döntéseikhez tanulmányozzák az ókori szerzőt, nem árt tud­niuk: a szép önmagáért is dicséretes, egyszersmind — a bevétel oldaláról nézve -­sí tő a fiatalokra. Lehetne »o­rolni az osztályfőnököket, az oktatókat, megemlíteni Bél- teczki Sándor igazgatóhelyet­test, az intézet párttitkárát; ő például a gyerekekkel együtt bontott legutóbb egy eltávolí­tásra ítélt épületetü Kitüntetett tanárok Az intézet tanulók tanárai közösen, fegyelmezetten és szervezetten dolgoznak. Arról sem feledkeztek el, hogy a hidegben állandóan legyen meleg tea, égjen tűz, s a rá­zósabbak fölmelegedhessenek. Ugyanúgy dolgoztak az ez év tavaszán átadásra kerülő in­tézeti sportudvar kialakítá­sán. Ezen 200—250 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. A szakmunkás- képző intézet hosszú idej« 500 000 forint értékű társa­dalmi munkát végez évente Csurgó fejlődése érdekében. Ezzel érdemelte ki tavaly nyáron az intézet az “Érde­mes társadalmi munkás« ki­tüntetést a tanácstól. A tanárok és oktatók közül (Fodor Miklós és Tamás Ist­ván szintén megkapta • ki­tüntetést. Ezzel az intézet valamennyi tanárának, okta­tójának munkáját elismerték, mert céltudatosan nevelik ta­nítványaikat a szakma szere- tete mellett a közéletre is. Számítanak az intézetre Pápai Imre, a nagyközség tanácselnöke elismeréssel be­szélt az 526-os Ipari és Me­zőgazdasági Szakmunkásképző Intézet e tevékenységéről. Gyakran látni őt a tanulók között, az intézet különböző rendezvényein. — Tudom, hogy ezek a fia­talok munkahelyükön és lakó­helyükön is gyarapítják majd az önzetlen társadalmi mun­kások számát Példamutatásuk jó hatással van a többi is­kolára, Csurgó lakóira. Számí­tunk rájuk a tavaszi faluszé- pítési napon. Azt tervezzük, hogy az idén építőtábort szer­vezünk a nagyközségben. A társadalmi munka tervszerűbb és szervezettebb lesz, mert együttműködési megállapodást ' kötünk a szakmunkásképző intézettel, mégpedig elsőnek. Ebben azt is rögzítjük, hogy milyen segítséget nyújtunk a tanulás zavartalan föltételei­nek megteremtésében. Szalai László Dán Tibor A tudományos kutatómunka műszerei A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagku­tató Intézetének elektronikus osztályán harmincféle műszert gyártanak. A műszerek a tudományos kutatómunkában és az iparban egyaránt alkalmazhatók; modul rendszerben ké­szülnek, így az egységek csoportosításával különféle célok­nak megfelelő berendezéseket lehet összeállítani. A képen: Előkészületi munkák a nyomtatott áramkörök készítéséhez. kellemes is. Tábori András Az aranyplakett ösztönöz

Next

/
Oldalképek
Tartalom