Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
A kiegészülő C§onivárj*por(ré ' A fiai Filhamumiktu Zenekar hangversenye Kóstoló Bécsből Jelenlegi Csontváryteépünk a művésE elismertetéséért fá radozók munkája ellenére erősen romantikus színezetű, s ennek oka elsősorban az, hogy kevéssé ismertek és rendszerezettek azok a tényleges összefüggések, amelyek őt kora társadalmi és művészeti életéhez fűzték — írja tanulmánya élén Mezei Ottó a Művészet januári számában. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének lapja jelentős teret szentelt az új év első számában a Csontváry-kutatások bemutatásának. Valóban úgy volt, hogy a Csontváry mellett és ellen küzdő tábor érte, illetve ellene fogott tollat; érdemes beleolvasni a néhány évtizede megjelent munkákba, milyen szélsőséges vélemények össztüzében állt a festő. Műveinek hatását azok sem tagadhatták, akik a be^ teg emberre próbálták terelni a figyelmet Szegényes volt az ismeretanyag, ezért húzódott sokáig a teljesebb Csontváry- portré megalkotása. A kutatások mozaikként egészítik ■ ki a művész hiteles bemutatását Értékes adatokat gyűjtött össze Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységéről Mezei Ottó. Már erre az időszakra is (1884—1891) érvényesíteni próbálták a Csontváry személyiségét nem értők, hogy későbbi önéletrajzába nagyzási mánia íratta vele: »A Gácson töltött tíz esztendő a magyar közművelődésre te befolyással volt« Ebben az időben a vidéki gyógyszerészekre — Kosztka itt volt patikus — az orvosi, papi, tanítói hivatáshoz méltó feladatok vártak. Kosztka nem az anyagi boldogulás lehetőségének tartotta gácsi foglalkozását hanem az Eötvös József-i kultúrpolitika szellemében tevékenykedett, a sorra születő egyesületekben. ■Átmeneti megoldásul felajánlotta lakását iskola, majd óvoda létesítésének céljából, a tanító honorálását te vállalta Írásai jelenték meg a vidéki lapban, többek között fölvetette a korszerű, magyar nyelvű leányoktatás bevezetésének a szükségességét Ipariskola szervezése, az állami óvodarendszer megszervezése állt még Kosztka, programjában. Reformeszmék foglalkoztatták, kora előtt járt sók tekintetben. Közéleti magatartása nem fellángolás volt, hanem mindenkor tartalmas — igényes — életcél. Festészete is e magatartás, elhivatottság talaján született A festészetet Jerzy Ecfigey Mister MocAredc üzletel PöRDfrWTÄiBÄBAMHÄOf A társak gratuláltak Brac- kennék, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már a zsebükben volt és kinevethették MacAreck urat aki aranybányát vett de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett hogy alaposan megvizsgálná, a környéken fut- károz, még a hányókon egy gyermekded játékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tartott A legközelebbi csütörtökön. Kané úr mint a bomba robbant, be az irodába, és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett beruaün— Ml történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a »-New York Herald Tribune« legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk. Most ő nevet a három ost&nemzeti létünk alapvető fontosságú megnyilatkozásának, magas fokú szellemi kisugárzásnak, társadalmi hatóerejű tevékenységnek tekintette. Az új Csontváry-kutatások lényege, hogy nagy súlyt fektetnek a társadalom és Koszt- ka szoros kapcsolatának vizsgálatára. A Taormina, a Baalbek, a Zarándoklás, s a Mária kútja olyan művek — állapítja meg Mezei Ottó —, amelyek megfelelnek annak az elhivatottságnak, amellyel Csontváry a magyarság létét múltját vizsgálta. kereste. Ezért utazott Keletre. Csontváry sajátos festészeti felfogását, perspektíváját a tanulmány szerzője — érdekes összevetés, hiszen egy kaposvári festőről van szó — Ga- limberti Sándoréval hasonlítja össze. A képi szerkesztés e módja tette lehetővé Csontváry számára, hogy a térbeli jelenséget teljességében és megszakítás nélkül ábrázolja. Makoldi Sándor több festményt elemez e módszer, bemutatására,,,.. Üjonan fölfedezett ceruzarajzokat mutat be Vida ‘ Mária. Figyelemre méltó, a maga nemében páratlan, rajzokat őriz a Semmesweis Orvostörténeti Múzeum. E néhány vázlat nemcsak ismeretlensége, hanem a Csontváry-életműbán. Leginkább Brackenen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta: »Szenzációs felfedezés Neb- rascában. Marty Brett, fiatal geológus, aki nemrégen tért vissza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, néhány nappal ezelőtt szenzációs fölfedezést tett A Nebrasca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régi bánya tulaj- dornjsa mister Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan mennyiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen, a meddőhányóban. A »New York Herald Tribune« elhatározta, hogy tudósítót küld Wardci- tybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről v számolhatunk be.« XVII. A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Elsőként Stern úr szólalt meg: — Szeretném tudni, honnan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ember aranybányát % kap vawwi, akkor aesn megy ben elfoglalt helye miatt te jelentős — állapítja meg a szerző. Horváth Jenő gyógyszerészdoktor, a hazai gyógyszerésztörténeti múzeumügy lelkes patrónusa vállalkozott az íróvá, művésszé lett gyógyszerészek adatait felkutatni, így került az orvostörténeti múzeum tulajdonába néhány Csontváry-rajz te. Ezek a munkák azért fontosak, mert teljesebbé teszik a festőről alkotott művészeti felfogásunkat. A megtalált rajzok új korszak vizsgálatát te bemutatását teszik lehetővé, szükségessé — bizonyítja Vida Mária Több tájképén is megjelenik a régi római, görög színház: ezek a tájképek — írja Rozgonyi Ádám — arra ösztönzik a nézőt, hogy a csupasz színpadot népesítse be játékkal, saját színházával. A néző azt nem derítheti ki, hogy Csontváry belső színpadán milyen történet vagy jelenet díszletévé avatta a képet, de a nézőnek a szándékolt hiány ösztönzésére jogában ésímódjábáli1 áll á’Htázínt« saját képzeleté szerint ■ benépesíteni. ; ■ '!'• 'e Pécs múzeumára újra fölhívja a figyelmet a Művészet januári. száma, itt szembesíthetjük az olvasottakat Csontváry eredeti festményeivel. Geiger-féle műszerrel a zsebében. — Most már értein! — mondta Mr. Bracken —.amikor Wardcitybe megérkeztünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet — Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek, és Wardcity közelében megtalálták. Akkor érdeklődni kezdtek a régi aranybánya iránt MacAreck mintha véletlenül ismerkedett volna meg Brackennel, és megjátszotta a naiv embert És a barátunk horogra akadt Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon'a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az az Alabamából való gazember akarta, eladta neki az összesét Hogy nevettek rajtunk! — Ne háríts mindent rám. Te is olyan okos voltáL Hiszen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam feladatát a lehető legjobban teljesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanyagolt Ha nem sajnáltaitok volna néhány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan felhívta volna a figyelmeteket az uránra. De számotokra kár volt minden dollárért, és az adásvételi szerződést nyugodtan aláírtátok. Most meg üvöltőtök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvényeket Mit tehettem votaa? Item Igazi hangverseny az — mondják a tapasztalt zenekedvelők —, amelyik után a hallgató egykedvűen hazatér, és átadja magát a feledtető álomnak. A kiváló produkciónak rendszerint törvény- szerű következménye, hogy a vérbeli zenerajongó némi utcai kószálást illeszt »fináléul« az élményhez, engedi »kizengeni« a koncert hangulatát S akié lelki »levezetés« kényszerét képes kiprovokálni, rossz muzsikus nem lehet Bevallom, hétfőn este, a me- csekalji nagyváros filharmonikus zenekarának a Csiky Gergely Színházban megtartott hangversenye után magam is kedvet éreztem a fentebb említett levezetésre. Mgrt ritka esemény mai világunkban, hogy hosszasan élvezhessük a harmóniát, a derűt a gondtalanságot ritka az olyan pillanat amelyhez Faust módjára így szólhatnánk: »Oly szép vagy, maradj velem!« — Breitner Tamás zenekara és Jandó Jenő zongoraművész számos ilyen pillanatot szerzett a meglepően : szépszámú közönségnek.. ,- Igaz; a várva, . várt »sláger« Mozart: {Cis. éji . zene című darabja igencsak haloványan szólalt meg a koncert elején. Bár valamennyi szólam igen precízen, kidolgozottan muzsikált az előadás az álmatag tempók, a fáradt motor módjára döcögő menüett-tétel, a lélektelen, a leánycsábító szerenádra csöppet sem hasonlító második tétel miatt illúzió- rombolóvá vált Közérzetünket csak a második szám. Haydn D-dúr zongoraversenyének előadása javította meg. Igaz, a darab a legnagyobb Jólindulattal sem sorolható a hangszer irodalmának remekei közé, kompozíciós technikájának, dallamformálásának jellegét mégis érdemes alaposan szemügyre venni a Beethovenre előremutató jegyek miatt. Jandó Jenő ezek közül is a kalapácszongora-effektu- sokat emelte ki, különösen a szonáta formájú első tétel »ugráló« ritmusaiban, a második rész kezdetének »kopogós« motívumában és a finálé »magyar módra« megkomponált lendületes rondójában. A zenekar alkalmazkodó, olykor színpompás kísérettel járult hozzá a sikerhez, s a második tétel — ugyancsak Beethovenre utaló — párbeszédében, az egyetlen viszonylag jelentős orkesztrikus részletben is méltó partnere volt az európai színvonalú szólistának A Haydn-versenytnű stílusos előadása persze nem ért bennünket váratlanul, hiszen — Hagyjátok abba a veszekedést! — Stem úr volt hármunk közül a legnyugodtabb. — Megtörtént, és ezen már nem lehet változtatni. És senki .sem bűnös. Bracken a lehető legjobbat akarta. Ki gondolta volna, hogy ott van az az átkozott urán? Végül is ezen az üzleten elég jól kerestünk. Hiszen a vételár háromszorosáért adtuk eJL Ha nem fedezik fel az uránt, akkor ugyanaz a Kané, aki most oly rettenetesen szidja Brácként, kezet csókolna neki a remek üzletért — Én nem mondom, hogy Bracken összebeszélt Mac- Areckkel — mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert bennünket És ha arra gondolok, hogy az üzlet több milliót ér, és az a mi kasszánkban volt Kerestünk. De mit jelent az, hogy kerestünk néhány százezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be. — Most már semmit sem tehetünk — mondta szomorúan Stem, A New York-! újságban megjelent hfr, bőséges kommentárral, megjelent csaknem minden újságban. Wardcitybe özönlöttek az újságírók, és részletesen beszámoltak a rendkívüli felfedezésről. A New York Herald Tribune részletesen írt a kis városikéról, ahol néhány hónappal korábban alig volt élet hiszen a régi aranybányát teljesen elhanyagolták, végül eladták. Jandót mindenekelőtt virtuozitásáról, fölényes technikai tudásáról ismertük. Most azonban új oldaláról is bemutatkozott a kaposvári közönségnek. Mozart C-dúr zongoraversenyének előadásával bizonyította be, hogy érzelmes — de nem érzelgős! —'és a finom rezdülésekre érzékeny poéta is tud lenni a zongoránál. A szerenádok hangulatára emlékeztető lassú tételben olyan meghitten, annyi billen- tési, dinamikai árnyalattal »társalogtatta« hangszerét a szintén »nagy formában« muzsikáló zenekarral, s az első tétel könnyednek tűnő indulódallamának mélyéről is olyan érzékenységgel »robbantotta« ki a tragikus tartalmat, amilyet kiváló pianistákban bővelkedő hazánkban is ritkán hallunk. A harmadik tétel ötletgazdag »felelgetőse* a művész tüneményes technikai felkészültségét igazolta, akárcsak a ráadásul eljátszott Beethoven-szonátatétel. Brúnó most a regényhős rá- tartiságával nyújtja ki a kezét a taxi ablakán. Kézfogása kemény. Barna arcán gyűrődések. Bőrzakót, kockás sálat visel.~~ — A Kék Galambnál megiszunk valamit — mondom, miközben Újváros felé robor gunk. — Egy konyakot például ... — Én? Egy csöppet se! Két éve nem iszom szeszt, csak kávét. — Nocsak. Hiszen ha jól emlékszem, te mondtad egyszer, hogy a sofőrt biztonságod köszönheted az alkoholnak. — Régen mondtam én ezt... — fe a humorod.» A »szív- rabló« humorod is olyankor csillogott igazán, ha tíz-tizenöt nagyfröccs már benned volt — Jó ideig magam Is azt hittem... Amikor elhatároztam, hogy többet egy kortyot se, egy ideig úgy éreztem, mintha nem Is én volnék én, mintha a bőrömben más, sutább ember mozgott volna. Szédültem. Hunyorogtam a józanság fényében. Mintha valamelyik sokoróaljai borospincéből kapaszkodtam volna föl a napvilágra. Kétségbeesve éreztem, hogy a kezem nem engedelmeskedik. Mint a botok, csetlettek-botlottak a karjaim. A volán mellett kivert a veríték: féltem. Talán újra innom kell? — tűnődtem leverten, s nem fért a fejembe, hogy a sors miért kényszerít vissza a pince mélyébe. Aztán egyszer csak egészen hirtelen elmúlt a szédület Egy kortyot sem ittam, mégis fölragyogott bennem a világ. A folyó — ahova gyermekkorom óta halászni járok — valósággal ámulatba ejtett sokarcú szépségével, amelyet mintha csak akkor fedeztem volna föl igazán. Ügy éreztem, még az arcom barázdái is kisimulnak a jó érzéstől. Sikátorszerű mellékutcában járunk. A lassan haladó gépkocsi meg-megdöccen a kö- ] veken. Régi, földszintes házak, kicsi műhelyeit, öreg bolthomlokok, a hajdani cégláb- lák emlékével. Itt vagyunk a terepen. Megállunk, Brtwé A bécsi klasszikusok műveiből összeállított koncertet Min zart nevezetes Haffner-szim- fóniájával koronázta meg a zenekar. Breitner Tamás kitűnő ízlésének, mozdulatokban szegény, mégis kifejező dirigálásának hála, az első tétel valóban »császárvárosi fényben« pompázott, s a többször ismétlődő főtéma valamennyi változatának bemutatását is a hangszerelés szépségének tudatos, árnyalt kibontása jellemezte. Frisseségéért tetszett a menüett, lendületéért a finálé, legföljebb a lassú tétel megszólaltatását éreztük olykor »vékonynak«, vérszegénynek. Ez azonban alig változtat azon a tényen, hogy az utóbbi esztendők egyik legkiemelkedőbb filharmóniai koncertjének voltunk klasszikus kiegyensúlyozottságba, haydni—mozarti önfe- ledtségbe ringatózott tanúi. hunyorogva néz szét a szülőföldjén. Talán embereket lát, akik már csak az 6 emlékezetében dülleszkednek a ragyavert kőkerítéshez, vagy éppen fiatal önmagát hallja fütyö- részni az egyik újvárosi kiskapuban. Hol vannak a lányok; a földkerekség legkarcsúbb virágszálai? Hol az ifjúság? — Szóval a »szívrabló« piás legény nincs többé — mondom. — Az bizony a múlté — feleli Brúnó, egy csipetnyi szomorúsággal a hangjában. — De itt minden őrá emlékeztet engem. — Mondd, Brúnó, hogy kerültél innét az irodalomba. — Nagyon egyszerűen. A Szívrabló íróját, Gerencsér Miklóst kisgyermek korom óta ismerem. Győri gyerek. Itt született ő is Újvárosban. Fiatalon elkerült innét, évekig nem láttam, aztán egyszer véletlenül összetalálkoztunk. Meséltem neki az életemről. Én ugyanis szívesen meséltem mind:®, mindenkinek: aki ismer, tudja, nem vagyok szűkszavú ember. Szóval, meséltem, és közben nagyon összebarátkoztunk. Eljött velem halászni, evett a halászlémből, Akkoriban teherautóval jártam, s ő elkísért hosszú utakra. Emlékszem, egyszer Győrtől Kaposvárig egyfolytában meséltem neki. Már akkor föl-föltűnt az az »Illés« az újságokban, aki az én nyelvemen beszélt és az én fejemmel gondolkodott... — Milyen érzés regényhősnek lenni? — Felemás. Jó, mert ugye mégsem utolsó dolog, ha az ember életét megírásra méltatják, de rossz is, ha arra gondolok, hogy ezen a könyvön keresztül bárki belém láthat. Mert, hát nem mindenki érdemes arra ... A füzetemre hajolok. — Mondd a »hivatalos« nevedet. Neubauer... — József. Tízévi ismeretség után megtudtam ezt is. Szapudl András H. B. „Fim la vita” Az Erkel Színházban két szereposztásban mutatják be »Viva la vita« címmel Fodor Antal koreográfus négy egyfelvo- násos balettjét. Jelenet a »Rossiniana« című balettből. L. A. Még egyszer Brúnóról fFcáytafgtifcj
