Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
mennek a raktárba, sőt, a gépkocsik kihasználása érdekében segítenek a kirakodásnál. Pálffi Norbert, a vegyi fiók raktárosa, a Killián György ifjúsági brigád vezetője. — Nyolcán vagyunk. Nemcsak fizikaiak, hanem adminisztratív dolgozók is találhatók közöttünk. Áruforgalommal foglalkozók, számlázok. Hozzánk tartoznak a no- rinbergi áruk is: mindenféle apróság, pengétől a csecsemő- holmikon keresztül a szatyrokig. Nálunk közvetlen a tájékoztatás: a raktáros is tudja, hogy mi a vevő igénye, és az adminisztrátor is azt, mi található a raktárban. A vegyi fiók körülményei rosszabbak, mint az élelmiszerfióké. Alig várják, hogy átköltözhessenek a Jutái útonépülő telepükre, ahol már gépesítik a szállítást Most azonban a targoncával maguk ci- pekednek, ráadásul gyakran nyakig sárosán, hiszen nincs betonútjuk. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy azonos létszámmal nyolc év alatt megháromszorozódott a forgalmuk. A múlt évet 113 százalékos teljesítéssel zárták. — Hogyan tudják fokozni ezt? — Lelkesedéssel, odafigyeléssel. Nálunk például ismeretlen a kocsiállás miatt a büntetés. Ha jelzi a vasút, hogy vagonunk jött, azonnal kirakjuk. Tovább növeljük a kocsifordulók számát zárt, konténeres szállítással. A központ Latinca Sándor szocialista brigádjának a tagjai statisztikusok, fejlesztők, az üzemgazdasági, főosztály és a gondnokság dolgozói. Vezetőjük clr. Fenyő Arpádné: — Minden információ hozzánk fut be, az összes elemzést mi végezzük. Azzal tudjuk segíteni a vállalat jobb munkáját, hogy ahol valami nem stimmel a számokban, annak utánanézünk, anélkül, hogy erre bárki külön utasítana bennünket, s azonnal szólunk az illetékesnek. Egyik leßfSob tfk'efcv’ésftr*. begy kerüljük a bürokratikus megoldásokat , * -á Tudnak-e takarékoskodni? — Mi tudunk csak igazán! Itt vannak például a gépészős építésztechnikusaink, akik az építészeti kivitelezőinket ellenőrzik. Szakmai hozzáértésüknek köszönhető, horv jócskán lefaragha tunk a számlájukból. Olcsóbb anyagot, megoldást javasolnak. A karbantartás okos megtervezésével is sok hasznot hajtanait A statisztikusok az információ gyorsításával tudnak takarékoskodni: jelzik, hogy az egyik fióknál ebből vagy abból az áruból fölösleg van, holott a másiknál ez hiánycikk. Gyors átszállítással sokat segíthetünk ilyenkor. A gondnokság feladata a papirés írószerek biztosítása. Legutóbb nem egy osztálynak visszaadták az igénylését azzal, hogy túloztak. Persze csakis az ésszerű takarékosságnak vagyunk hívei. De ha úgy látjuk, hogy egy telefonnal is elintézhetünk valamit, nem kérünk gépkocsit vidéki j kiszállásra. Gombos Jolán Az ellenőrök jegyzőkönyvéből Súlyhiány, minőségromlás Tegnap a szociális tabrig.id- vezetök tanácskoztak a Somogy—Zala megyei Élelmi- sz:r- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál. A harminchét brigádban a vállalat dolgoséinak hatvan százaiéira, 496 ember dolgozik. Sokat vállaltak magukra a múlt évben, s az idén is lesz mit tenniük, hiszen szigorú takarékosság mellett 3 milliárd 300 millió forint forgalom elérését tűzték célul A feladatokról három közösség vezetőjével beszélgettünk. Héjjas József né a kaposvári éleim iszerfiók Zrínyi Ilona brigádját vezeti. Könyvelők és a kártyaterem dolgozói tartoznak ide. — 1977 óta számítógép segítségével lyukkártyákon tartjuk számon az árukészletünket. Ez pontosabb, könnyebb, ugyanakkor magával hozta azt is, hogy az adminisztrátorból kereskedő lett. ök ezen keresztül tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy gyorsabban, jobban ellássák üzletfeleiket. — A lányok ma már tudják, ha például nincs a raktárban Liga margarin, ajánlhatják a Rámát. Lassan megtanulják, hogy a hiányzó árut mivel lehet pótolni. Azzal is segíthetnek a vállalatnak a jobb eredmények , elérésében, ha jelzik: ez vagy az az áru nem fogy. Ennek a fióknak a dolgozód elalvult épületekben, zsúfolt körülmények között dolgoznak. Tudnak arról, hogy villamos energiából tizenöt, a fűtésnél pedig tízszázalékos költségcsökkentést irányzott elő a vállalat — Nálunk állandóan égetni kell a villanyt olyan sötétek a helyiségeink — mondja a brigádvezető. — A kártyateremben pedig huszonhárom Celsius-fokot kell tartanunk, különben a kártyák károsodnának. Itt tehát nem tudunk takarékoskodni, de az a szokás, hogy munkaidő befejezése előtt fél órával a többi helyiségben kikapcsoljuk a fűtést, és arra is van felelős, aki a villanyoltást ellenőrzi. Ennél sokkal több megtakarítást tudunk elérni a déli gyümölcs válogatásával és a szállítások gyorsításával. Az irodai dolgozók nálunk leDecember végén, január elején egész sor élelmiszer- ipari üzemben, termelőegységben, boltban, vendéglátóhelyen jártak a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet munkatársai. Többfelé tapasztaltak súlyhiányt, a szabványtól eltérő gyártást, minőségromlást. Az előírtnál kisebb súlyú, s a kalkulációtól eltérő összetételű linzerkoszorúkat sütöttek a balatonmáriai áfész bér én Jó cukrászüzemében. 250 darabot készítettek ebből a »fajtából-«. Ez a kifogás már másodszor fordult elő. Hasonlóan súlyhiányos termékek előállításához vezetett a gyártási fegyelem lazulása és a szabvány előírásainak figyelmen kívül hagyása több hazai konzervárunál. A nagykőrösi gyár szilvabefőttjéből kevesebb került az üvegbe, mint amennyit a címkén feltüntettek. Ugyanez vonatkozik á Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár vegyes befőttjére is. Mivel nem először fordult elő, az intézet már másodszor javasolt fegyelmi felelősségrevonást. Ugyancsak másodízben figyelmeztették az Erdei Termék Vállalatot, mert az általuk készített vadkörte gyümölcsszörpön nem tüntették föl a gyártás évét — szavatosságát! — és hibás volt a szörp ösz- szetétele is. Szintén többször találtak kifogásolni valót a Zselic márkájú üdítő italokban. A hibák föltárása és a kijavításukra tett intézkedések ellenére újra és újra találnak ilyen, szabványtól eltérő termékeket. A legutóbbi vizsgálatnál például a vegyes gyümölcs üdítő itallal volt baj. A Zöldért vállalat kaposvári burgonyatárolójában elhelyezett, exportból visszaszállított, zsákolt, csíragátlóval kezelt burgonya minőségét kedvezőtlenül befolyásolta a fagy. A mennyiség 18 százaléka nedvesrothadásos, 44 százaléka pedig beteg, fitoftórás lett Az intézet megvizsgálta a kereskedelemben forgalmazott, körszeletes ananászbefőtteket is. Közülük az indiai származásúak egy részét magas óntartalma miatt zárolni kellett. A dobozok belső lakkozása sérült vágy teljesen hiányzik, és az ón tartalmuk jócskán meghaladja az engedélyezett mértéket. Így az egészségre is káros lehet A vizsgálat azt is megállapította, hogy bevált a Zala megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat zalaegerszegi .üzeme- által t— az intézet javaslatára — bevezetett műanyag rekesze» szállítás. Ezzel megszűnt — a korábbi kartondobozos módszerrel szemben — az előhűtött csirkék deformálódása és a vérsavóképződés. A legújabb termék méhesház les» Kaptár és ssala Újításokkal csökkentik a fizikai munkát Hétmillió forinttal növelte termelési értékét a múlt évben a Hungaronektár Vállalat tahi kaptárüzeme. A jelentős előrelépés nem csupán a termelés növekedésének, inkább n még 1977-ben bevezetett műszaki fejlesztéseknek köszönhető. A módosítások eredményeként részben korszerűsödött a munka, ugyanakkor előkészíthették az üzemet egy új termék, a rakodókaptár gyártására. Az itt gyártott nagy méretű, úgynevezett Boconádi kaptá- rak már évek óta elavultaknak számítanak a világ méhészettel foglalkozó országaiban. Így hazánkban is elkerülhetetlenné vált a kisebb lépeket tartalmazó, . könnyen tisztítható és pergethető rakodóltap- tárak bevezetése. — Tavalyelőtt még csak próbagyártás, tavaly már üzemszerű gyártás folyt — tájékoztat Szabó István, az üzem vezetője. — Ezer vagon méz exportálására kötött szerződést a Hungaronektár, és a tetemes mennyiség legnagyobb része a külföldön igen kedvelt akácméz. Az új kaptárait gyorsan és könnyen üríthetők, nem keverednek bennük a különböző fajta mézek. Tavaly már négyezer darabot gyártottunk, de ez még közel sem elegendő a hazánk- l an aktív méhészkedéssel foglalkozó 60 ezer méhész számára. A tabi üzem a vállalat távlati elképzelései szerint néhány éven belül az ország méhészeinek egyedüli ellátója lesz. Itt készül majd minden fém és fa észköz, amely ebilen a szakmában használata» Ez évben próbálják ki először a mozgatható méhesházat, amelybe könnyen beszerelhetők a kaptáraik, jól szállítható és bárhol, tárolható lesz. A konténer jellegű ház a méhészek régi vágyát váltja valóra. Az idei tapasztalatok alapján döntenek arról, hogy jövőre milyen kivitelben és mennyit gyártanak belőle. Nincs könnyű dolguk a termelést irányítóknak a tabi üzemben, mert a növekvő igényeket a meglevő munkaerővel kell kielégíteniük. Ezért vált fontossá már a korábbi években is az újítómozgalom. Ennek eredménye, hogy a fizikai munkák megszüntetésével jelentősen csökkent az üzemből eltávozok száma. — Tovább kell haladnunk — fogalmazott az üzemvezető —, ha meg akarunk felelni a követelményeknek. Már épül az új üzemcsarnokunk. Ahol lehet, szalagrendszerűvé alakítjuk át a termelést. Jelenleg az üzem szabad kapacitásának egy részét bérmunka tölti ki, zsalukat gyártunk. Ha megnő a méhészeti cikkek iránti igény, természetesen ezt a tevékenységet csökkentjük, hiszen elsődleges célunk a hazai méhészek ellátása. Az üzemben már a nemrég beállított porelszívók könnyítik a munkát, s hamarosan üzemelni kezdenek a sűrített levegővel működő kalapácsok, amelyekkel a szögélést köny- nyítik meg. Ezt többségében nők végzik. Csak egy elképzelésnek bizonytalan még a jövője. Minden szempontból előnyös lenne, ha a már meglevő tervek alapján elkészülne a fahulladékokat hasznosító központi kazán. Ilyet már sok helyen jó eredménnyel használnak, bevezetése azonban nagyobb anyagi ráfordítást igényel. Ez hosszú távon bizonyára megtérülne az olcsó fűtőanyag, a fűrészpor és a forgács fel- használásával. B. A. Közelgő szellem H am árulok zsákbamacskát: Csepel szelleméről lesz szó. Bekopogtatott az ajtón, közeleg, és teret kötetei magának. Erre tart Somogy felé, és Vannak hírnökei! Harminc, hatvan, kilencven ember? Nem tudom. De sokan hozták magulűcal a szellem híréi, s vele önmaguk el- szánását is. Első izgalmamban. — megvallom — nem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek a hírrel; hogyan eredjek a nyomába, miiként szabadítsam ki a szellemet a félig zárt palackból. Csak azt tudtam, hogy beszélni kell róla: nyíltan, őszintén, példának szánt lcövetlcezeiességgel. Pedig először csak elejtett szavakat hallottam, néhány túlzásnak tetsző kifejezést: -Ott igen! Óit igazi munkások cinek és dolgoznak...- De hát erről többet kell tudnom ahhoz, hogy közreadhassam. A munkások azonban — akik hat hónapot nem tapasztalatcserén, hanem kemény munkában, töltöttek Csepelen — hazatérve bezárkóztak-. Nem felejtették el az élményt, nem irtották ki magukból a tapasztalást, de tartózkodókká váltak, mert »nálunk még nem ilyen az elet...- Meg is vallották: tartanak »élménybeszámolóik-* következményétől. Mit szólnának idehaza, ha a csepeli módszerről és magatartásról -áradoznának?- Pedig a szellemet ezért hozták és hozhatták magulScal, hogy gyorsan terjedjen, s általa lerövidüljön az az idő, melyet a munkássá válás folyamatának szokás nevezni. Tisztelem őket, tehát nem árulom el, hogy — csaknem egy év elteltével — végül is kiket bírtam szóra. Vegyük úgy, hogy egy ember vallott sale társa nevében. Egy sokoldalú fiatal szakember, aki tizenöt évnél is többet töltött első munkahelyén, és most is csak azért váltott át Kaposváron a Csepel Művek Egyedi Gépgyárába, mert megérezte az új szelet, a fejlődés, az odaacóbb munka feltételeinek ígéretét. Vállalta a tanulást; sokadmagával azt, hogy fél évig távol él a családjától, gyermekeitől; hetenként egyszer jön haza, de mindig hoz valamit önmaga, családja, s a nagyobb közösség számára. A csepeli szellemet. Első meglepetését a fogadtatás idézte elő. S bár csodákat tudott mesélni a gyönyörű szállodáról (munkásszállás!), amelyet Csepel-Hiltonnak neveztek el; az igazgató barátságos szavairól; a cipőről és a három váltás munkaruháról, amelyet ingyen kaptak; a bizalomról és a bürokrácia nélküli ügyintézésről (rögtön kaptak 1500 forintot az utazási költségek előlegeként) — mégsem ezek voltak a legfontosabbak a számára. Tudta, hogy Csepelen jobbak a lehetőségek. De mitől jobbak? A munkától, az ízig-vérig munkásszívtől, a mentalitástól és összefogástól.-Tudtam, hogy gépgyártásról lesz szó, mégis szájtólra mentem végig a hatalmas csarnokon. Akkora gépek vannak ott, mint egy ház. Eleiemben nem láttam ilyet. Bemutattak mánkét, senki sem nézett ránk ferde szemmel. Pista bácsi mellé osztottak be (nem is emlékszem a vezetéknevére, csak igy szólítottuk). Szakmunkás, negyven éve dolgozik Csepelen, nyugdíj előtt áll. Rendkívül rendes ember, úgy beszélt velem, mintha negyven éve együtt dolgoznánk ... Es rögtön munkához kezdtünk.H ormába dolgoztak már az első héten. Furcsa volt. & nem lehetett lazítani. Egyfolytában végigdolgozták a nyolc órát, <ie nem volt keservük, pedig máshoz szoktak. Még nem készült el a munkadarab, a darus már odakészítetle a következőket. Megtetszett a szervezettség, a pontos, kiszámított munka. De hogy lehet ez? -Ott nem divat nézni a másikat. Nem kérdezi meg egyik munkás a másikat (mint nálunk), hogy mennyit her estél, kaptál-e jutalmat? Először zárkózottnak tartottam őket emiatt. Azután rájöttem, más típusú emberek. Nem az érdekli őket, hi hogyan dolgozik, ki kivel milyen viszonyban van, ki mennyit kap, hanem az, hogy ő maga hogyan dolgozott, mennyit keresett. És sohasem vesztek össze. Itthon évtizedig az ellenkezőjét tapasztaltam.A munkások gondolkodóba estek. Megtetszett nekik, hogy Csepelen szinte egyek az emberek. Pedig nem szólnak bele egymás munkájába. És mégsem érzik, hogy magúikra hagyatottak. Az előrajzoló berajzolta az előmunkált anyagba, hogy mit kell tenni, és nem volt olyan munkás, aki vétett volna. Így azután a -vendégmunltások«, a -tanulók- közül az is csakhamar feloldódott, aki zárkózottabb természetű ... Hogyan kezdődött a műszak? -Nem, is hittem volna. Csak azért, mert ehhez nem vagyok hozzászokva. Amikor megszólalt a duda (és seregnyi munlMdarab odakészitve várt a gép mellett), bejött a művezető és odament mindenkihez, kezet fogott: -Jól utazott, János? Hogy érzi magát.? Remélem, nem volt beteg... Minden rendben?- És így, hogy Lacikám, Józsikám. Harmincán dolgoztunk egy csarnokban! És nyolc órakor jött a gyárvezető is munkaköpenyben. Külön liöszönt mindenkinek. De olyan nap se volt, hogy ne láttuk volna a párttitkárt a csarnokban, hogy ne szólt volna néhány szót az emberekhez, miközben -kedélyesen- duruzsoltak a gépek. És senki sem figyelt a másikra, mindenki tette a dolgát. Mert tudta a do'gát! Megkaptam a munkalapot, a rajzot. A munkadarabot csak be kellett fogni a gépbe. És dolgozni nyolc órát, megállás nélkül, jó kedvvel.Az em bér közel sé g pótolhatatlan -munkaeszköz-! A szervezettség meg szárnyakat ad. -Azt hittem, 1919-ben élek. Arról a korról olvastam, hogy milyen volt a munkás- osztály. Csepelen olyan.- Ha valaki nem tudta megcsinálni a normát, de látták — láthatták —, hogy igyekszik, becsületesen dolgozik, nem lóg, nem pletykál, álékor kiegészítették a bérét... A kaposváriakat ezernyi meglepetés érte. Csak egyet ezek közül. Kommunista szombat volt. Nem ágitá’lak senkit, nem szóltak senkinek; nem járták végig az embereket: -majd összeírjuk ám, hogy ki nem jött el.- -Nem volt duma, csak kitettek egy plaluátot a műhelycsarnokba. És ott volt mindenki. Százszázalékos a műszak. Hogyan? Nálunk mikor lesz így?- És akikor a kaposváriak hazajöttek a családhoz, de már érezték a szellemet. Köszöntek odahaza, azután gyárat mentek építeni a megyeszékhelyen. -Ügy ásott az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő is, mint én. Előző munkahelyemen sohasem láttam, hogy egy vezető hozzányúlt volna a csavarhúzóhoz ...- Micsoda szellem, micsoda összehasonlítási alap! Ma már — a csepeli szellem nyomán — ök is tudják, hogy mi az munkásnak lenni, hogy adott helyzetben ki mihez tartsa magát. -Duma- és felszó- lítás, szervezés és agitáció nélkül — meggyőződésből. Vérüket frissítette a szellem: bárcsak minden somogyi munkás eljuthatna egy időre Csepelre ... E s műszak után? -Törpe.- és a többiek együtt pingpongoztak, szórakoztak, családi esteken vettek részt a kaposváriakkal. Meghívták őket otthonukba, mert tudták, hogy hiányzik nekik az asszony, a gyerek; hadd teljen könnyebben a hét. És nem kellett szólni a pesti váltótársnak, megalázkodni előtte, hogy -vátalld helyettem-; ő mondta: -holnap délután jövök, te csak menj haza a családodhoz-. Senkinek a parancsára nem lehet tenni ilyet! Csak a munkás&zív képes megérteni, mi kell, mi jó a másiknak .. . Nem beszélnek össze, -csak- kiállnak egymásért. Nem hivalkodnak, -csak- teszik a dolgukat. Véleményt mondanak, és nincs harag, retorzió, prémiumelvonás. Szellem közeledik. S ezt a szellemet szeretettel, nagyrabecsüléssel kell iOÄadni- Jávori Bői» Brigádok a tervekért
