Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-23 / 18. szám
KeruSávüi sajnálom, de rá keüatt jönnöm: a lap nyilvánosságát kell •kérnem ahhoz, hogy gondom megoldódjék. Saját ügyemben ugyan sohasevx használtam föl kedvelt lapunk hasábjait, most mégis erre kényszerülök. Sorsom ugyanis úgy hozta, hogy néhány hónapot távol töltök szűkebb hazámtól. S ha már távollétemben is felelős vagyok mindazért, ami a Somogyi Néplapban megjelenne, jígy gondoltam: továbbra is rendszeres olvasója leszek. Űj — átmeneti —- címemet nem titkoltam el; a kiadó (mert más megoldást nem talált!) január első napjaiban előfizetett a számomra egy Somogyi Néplapot. Nyolcadi- kán már vártam, de nem jött. S mimt ahogy sejtettem: az első hetet Somogyi Néplap nélkül kellett el töltenem a fővárosban. Hazajöttem egy hét után, és reklamáltam, de ez senkit sem zavart. A második héten sem kaptam Somogyi Néplapot. Szombaton azonban meglepetés ért. A megyei postahi- vatal egy nyitott borítékban csekket küldött felszólítván, hogy februárra (!) fizessem be a 20 forint különbözetet. Újság nincs, de a pénz már kellene. És a budapesti címemről kértél; {'.), ahová mindeddig elfelejtették küldeni a Somogyi Néplapot. A pontosság előtt mélyen meghajtom a fejem. Küldeményükre azonban csupán azért nem tartok igényt a továbbiakban, mert munkatársaim megígérték: minden reggel — egy borítékba zárva — föladjak címemre <i lapot. Így azután nem kell meglceriilnöm a nostát, csupán a megyei hír laposztályt. De meg vallom, ezek után jó szívvel teszem. Postai intézkedésre tehát nincs szükség. Csupán arra kérek választ: mit várjon az az olvasó, aki ’a tűztől távol. azaz nem a Somogyi Néplap szerkesztőségében dolgozik ? Tisztelettel: Qúe«rl Qt la. * Somogyi Néplap fősfcerkeíwtője. Kaposvár, Latinca u. 2. XXXV. évfolyam, 18. szám. Kedd, 1979. január 23. Fóliasátorban alapoznak Áprilisban kezdik az aszfaltgyártást Száz tonna aszfaltot gyárt majd óránként a kaposvári Közúti Éoítő Vállalat kapós- füredi új telepén az NDK- ból érkező berendezés. Az aszfaltgyár gépeiből, alkatrészeiből tízvagonnvi már megérkezett, a többit folyamatosan szállítják. Áprilisra tervezik a próbaüzemet, s nem sokkal azután kétszer annyi fekete masszát gyárt a gép mint elődje a húskombinát közelében megszűnt telepen. Még a jöyendőmondó sem tudja.„ Miért nincs Kaposváron gyógynövény és főszer? Decemberben állt le a régi keverőtelep, akkor, amikor már nem kellett az aszfalt, s a tavasszal — amikor újra megkezdődik az útépítés — termelni kezd az új. A füredi keverőtelep útjai készek, az anyag tárolótér és az iparvágány szintén megvan. A szociális épületek, a? irodák és a laboratórium most épül, s a kaposfüredi vasútállomást is bővítik az idén míg egy vágánnyal. Ahogy az időjárás engedi, megkezdik a gépek összeszereléséi. Téliesített munkahelyen, fóliasátorban most is alapoznak: a keverő »betonlába« készül... Nemcsak aszd altgyár, hanem betonüzem is lesz a kaposfüredi telep: a régi betonmixer kerül át ide. A következő ötéves tervben kezdik a betonelemgyártást. Van gondjuk is; a világító- tornyok például még csak papíron léteznek, mert nincs kivitelező. Ha másként nem megy, ideiglenes világítás mellett indítják meg majd a termelést. Ismerkedés a régészettel Szakköri foglalkozások a múzeumban Fűben, fában van az orvosság. . . Ezért aztán úg) gondolnánk, hogy a Herbaria- nál hamar megtalálják i gyógyírt saját üzleti szellemül betegségeire. Ám esalatkoz nunk kell, mert úgy látszik, a fiiszerszám még náluk is hiánycikk ... Hiánycikk, miként a kaposvári gyógynö- vény-szakületben sokféle erdő-mező csodaszere, egyhangúan táplált gyomrunk, télinyári nyavalyáink jótékony balzsama. Hiánycikk, mert az üzlet az áfészé. Valamiféle megállapodás ugyan létezik, miszerint a Herbária ellátja mindenféle jóval, ínycsiklandóval, fájda- lomkergetővel ezt a boltot, de az csupán írás. Logika azért van a dologban: írásra írást ad a gyógynövények gazdája. Egy hosszú reklámszöveget, szép, nagy, színes fotográfiákkal. Azt Kaposváron is lehet osztogatni. Rajta az aláírás kövér, fekete betűkkel: HERBÁRIA. Hogy tudjuk, ki huzigálja előttünk, a mézesmadzagot. Persze, ha a makacs polgár elmegy a fővárosba, vagy az öt nagyvárosba — esetleg a Kaposvárnál jóval kisebb Sopronba avagy Veszprém vásárcsarnokába —, ott megkap mindent, mi szem-szájnak Ingere. Ott van a növényesek- nek saját boltjuk. Ezután már csak az a kérdés, hogy gyógy (!) fövényekről Rádiójegyzet Kulturális magazin Hivalkodás nélkül, szerényen húzódik meg a rádió adásai közt egy immár evek óta rendszeresen jelentkező műsor, a Kulturális magazin. Közönség- és sajtóvisszhangja, sajnos, meg sem közelíti azt a fogadtatást, amelyet tévés »kistestvére-, a Nézőpont kapott. Talán mert vasárnap reggel és kora délelőtt, a fogmosás vagy a reggelizés közben nem tudunk eléggé összpontosítani a tartalmas riportokra, jegyzetekre és »színesekre«, talán bonyolultabb esztétikai okok miatt. Pedig ennél az összeállításnál ínycsiklandóbb művészeti »étlapot« elképzelni is nehéz. Erénye e műsornak, hogy »nem ragad le« egyetlen vizsgálódási módnál: a kedvcsináló, »beharangozó« tudósításokon és beszélgetéseken ldvül helyet kapnak itt az oknyomozó riportok is: akár a kiadói tervezés gondjairól esik szó, akár színházaink műsor- politikájáról vagy a képzőművészet kulisszatitkairól- A sorozatban mégis legvonzóbb az a bensőség, amellyel kulturális életünk cgy-egy kiválósága nyilatkozik — valamely »rázós« téma ürügyén — önmagáról. Mert hasznosabb » közönség toborzó« módszert keresve sem találhatnánk, mint ezeket a villanásnyi önvallomásokat, a művészek világának apró »fotográfiáit«. Mindehhez persze olyan riporteri felkészültség is kell, amely egy Bor Ambrust, egy Mikó Andrást, egy Kovács Dénest önvallomásra bír, és kell egy olyan kitűnő szerkesztő műsorvezető, mint Se* (üánszku János, aki maga is lévén szó — kamilláról, hársfáról, dohányzás elleni keverékről és másról — mi fontos a Herbáriának. Az-e, hogy áíész-bolton »kersztül« (!) vagy saját üzletükben kapják meg a pénzt termékeikért, avagy az, hogy ellássák egy város lakóit a keresett és szükséges cikkekkel? Ügy tűnik, az előbbi. Sajnos, a gyógynövények és a fűszerkeverékek helyett egy másfajta növényből van sok a Május 1. utcai üzletben. Mégpedig borsóból, amelyet megrendelés formájában hánynak a Herbária falára. Kereslet ugyanis volna. Ezért arra is kíváncsiak lennénk: ha a Herbáriának olyan fontos a saját üzlet, miért nem nyit boltot Kaposváron? Kérdéseinkre, gondoltuk, csak egy javasasszonytól kaphatnánk választ, mert az üzlet vezetője a Herbáriától — hasonló kíváncsiskodásra — nem kapott El is mentünk egy füves boszorkához, aki füstből jósol, de ' széttárta a karját: sajnos, semmit sem tudok, nincs meg az a jóféle fű a gyógynövényboltban, amelyiknek a füstjéből kiolvasom a titkokat t r Középiskolás tanulókból régfeszszakkör alakult Kaposváron. A Munkácsy gimnáziumból mintegy ölvenen jelentkeztek, az első foglalkozást a múlt hét végén tartották. Bárdos Edit, a Rippl- Rónai Múzeum régésze, a szakkör vezetője elmondta: még elfogadnak jelentkezéseket, s várják azokat, akik érdeklődnek a régészet iránt. Féléves programot dolgozott ki a múzeum szakembere, s minden héten — csütörtöki napon — tartanak összejövetelt. Azok, akik 25-cn jelentkeznek, a múzeum kiállítótermében találkozhatnak a szakkör tagjaival. — Elsősorban azok jöttek el az első, alakuló foglalkozásra — mondta Bárdos Edit —, akik már eddig is szívesen foglalkoztak ezzel a tudománnyal. Több tanulót fölismertem köztük, aki a nyáron részt vett már kaposvári ásatásomon. A szakkör tagjai közül többen készülnek erre a pályára, épp ezért nagyon fontosnak tartom, hogy alapos ismeretekkel segítsem felkészülésüket. Természetesen gyakorlati feladatuk is lesz a tanulóknak: nyáron valamennyien részt vesznek az ásatáson, a január 25-i foglalkozáson pedig megbeszélik, hogv kit milyen részterületek érdekelnek, majd írásbeli feladatot kapnak. Fél év áll rendelkezésükre, hogy ezeket a témákat kidolgozzák. Több mint 15 millió vak mikrofonvégre kapott már néhány világhírű riportalanyt. A Kulturális magazint Se- diánszky szellemi életünk legigényesebb propagandaműsorává tette. Olyan egyéniség és olyan riporter ö. aki megérdemelné, hogy jobban figyeljünk rá. L A. I« r. Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint Afrikában és Ázsiában körülbelül minden századik ember világtalan, Amerikában és Európában minden ötszázadik. A világon összesen 15— 18 millió vak él. A legmegdöbbentőbb az a tény, hogy a Vakoltnak a fele még ma is látna, ha betegségüket idejében fölfedezték volna. Erre a feltűnést keltő végkövetkeztetésre jutott 13 tagállam kimerítő és részletes beszámolója alapján a világszervezet igazgatója. A ma már gyógyítható és elkerülhető trachoma még mindig a legelterjedtebb szembetegség az egykori gyár. matokon. A világszervezet becslése szerint jelenleg 300— 500 millió ember — csupán Indiában 125 millió — szenved ebben a betegségben. A gazda elköltözött Csak a madarak tévednek erre A házat már nem lakja senki. Az ajtókat, ablakokat Röpke gondolátok Addifi-addig nézett szembe a »Lerml vagy nem lenni?« dilemmával — míg csak ki nem meredt a szeme. (M. Karczmarczky) * * • Tekintélyes szellemi poggyásza, van. De megőrzésre sehol sem fogadják el. (V. Zybure) ... Adjátok meg Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami *a császáré. A többi háromnegyedrész pedig az enyém legyen. fC. Czernik) • * * A farkasok is jóllaktak, a bárányok is épen maradtak. Mármint ha a farkasok felfalták a pásztort. (M. M. Sárgán) « • • Akt túlságosan ferm- hordja az orrát — az alacsony küszöbben is köny- nyen megbotolhat (A. J. Miazga) Kőművesketrec Amikor egy kőművesnek a müncheni Messegeeell- schaft épületében munka után — egy közfalat kellett fölhúznia — letette a vakolókanalat, megállapította, hogy szó szerint befalazta saját magát. Az ajtó, amely az új szobába vezetett, zárva volt Hogy az ajtót ne kelljen betörnie és egésznapos munkája ne vesszen kárba, a tűzoltókkal szabadtttatta ki magát — egy létrán. A tinta A kisfiú kérdezi a papát: — Papa, nagyon drága a tinta? — Nem, hogy lenne drága! Miért kérdezed ? — Mert a mama akkora botrányt csinált amikor egy kicsit ráöntöttem a diványraKannibáléknál — Az egyik kannibál azt mondja a másiknak: — Elveszett a feleségem.. . Nem láttad? — Nem láttam ... — No, ne mondd! Äs akkor mit rágcsálsz? Ebadta óra A férj késő éjszaka tér haza. A feleség nem gyújtja fel a villanyt, a sötétben kérdi: — Tudod, hány óra van most? — Tíz. — Nem tíz. hanem éjjel cgy óra van! — Dehogyis, tíz. — Gúnyt űzöl belőlem? Hiszen az imént ütött egyet az óra. — És te talán azt akarod, hogy a nullát is üsse? Somggi Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI DfcLA Főszerkcsztö-h.: Paál Lásziö Szerkesztőség: Kaposvár, Latiné* Sándor u. 2. Postáéira: Kaposvár, PC. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511« 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinra Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár, Pf. 31* 7401. Telefon: 11-516, 11-510. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkezbesitö posiahivaluloknai és kézbesítőknél* Előfizetési díj február 1-től egy hónapra 30 Ft, negyedévre 90 Ft, egy évre 360 Ft. Index: 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Május 1. u. 10L Felelős vezető: Farkas Béla igazgató. Kéziratokat nem érzünk meg i nem kúldunfc vu I leemelte a gazda, mielőtt elköltöztek a pusztáról. Régi vaiyogház ez, négy sor téglaalappal. Fütyülve jár benne a szél. beröpíti a havat, egészen a régimódi, kihűlt tűzhelyig. A padlás is üres. Néhány üveg. rég nem használt paraszti szerszám darabja — ez minden. Csak a kutat zárta le a gazda, mielőtt a pusztáról a több reménységet jelentő faluba költöztek. Hátha erre téved egy vándor, és tiszta vízre szomjazik... Az almafa hiába várta, hogy termését megszedjék. Ki tudja, hányadik éve hullanak avarba a megbámult gyümölcsök. S mégsem szomorú látvány ez: alig lakható helyekről nagyobb, ellátásban és lehetőségekben gazdagabb településekre költöznek az emberek. Hiszen már a nevek is jelzik, miféle élet. folyhatott itt valamikor. Jaigatópuszta, Szalasztópuszta, Ebédvesztő, Szörnyűgödör, Csalános, Ga- najospuszta, Bánom-hegy, és folytathatnánk még. ! Szimbóluma ez a Jutom-' pusztán fényképezett épület _ | egy kényszeréletmódnak, merj i lyet ezekben az években vall 1 föl az új, az emberibb. Megfojtotta feleségét... Tíz évet kapott a térj Lapunkban is beszámoltunk annak idején a kaposvári Április 4. utcában történt gyilkosságról. Az eset október 7-én reggel zajlott le. Az 58 éves Neuczer János fűtő ösz- szeveszett 28 éves feleségével. A veszekedés során az asz- szony az udvarra szaladt, s ott szidta a férjét. Neuczer visszavilte feleségét a lakásba, s a heverőre dobta; az asz- szony tovább kiabált, erre a férfi — hogy elhallgattassa — a torkát kezdte szorítani. Ennyivel azonban nem elégedett meg. Miután a felesége eszméletét vesztette, törülközőt csavart a nyakára, és fojtogatta. Az asszony meghalt, a férfi pedig rázárta az ajtót, s elment a barátaihoz. Ténfergett a városban, különböző helyeken ivott; egyik ismerősének be is vallotta, hogy mr történt, majd másnap reggel bement a megyei rendőr-főkapitányságra, s ott elmondta, hogy megölte a feleségét... Az ügyben a' kaposvári Megyei Bíróság dr. Mózes Gabor tanácsa hirdetett ítelelet. Neu- czert emberölés büntette miatt tízévi — szigorított börtönben letöltendő — szabadságvesztésre ítélte, és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen a vádlott és vedóje follebbezett.
