Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

II központosított fejlesztés az egész vállalat érdeke recept: célszerűen, a feladatoknak megfelelően r így maradhat meg 100 millió forint Az idén módosult a vállala­tok gazdálkodásának néhány föltétele. Körül teid n többem, takarékosabban, a vállalati tartalékok hatékonyabb ki­használásával kell dolgozni. Hogyan szervezik a termelést és hogyan gazdálkodnak az idén a megye egyik legna­gyobb gépgyártó vállalatánál, a Kaposvári Mezőgépnél? Bo­ros József igazgató válaszolt: — Három éve egy korszerű vállalati szervezet és gyárt­mányösszetétel kialakításán dolgozunk. Erőfeszítéseink — úgy érzem — tavaly már kezd­tek beérni. Minden gyárban, gyáregységben kialakult egy olyan profil, amelyre a jö­vőben tartósan lehet építeni. Kitisztult a technológiai sza­kosodás folyamata, sikerüli létrehoznunk a koncentrált technológiai kapacitást. Ezek­nek a változásoknak a köz­vetlen termelési mutatókban is nyomuk van. Annak ellené­re, hogy három év alatt négy­százzal csokiként a létszá­munk. ma többet termelünk. Egy dolgozóra 40 százalékkal nagyobb termelési érték jut, mint 1975-ben. Megháromszo­rozódott az egy emberre jutó nyereség, 25 százalékkal emel­kedett a bérszínvonal. Ügy terveztük, hogy a vállalaton belüli jelentős bérszínvonal- különbségek 1980-ra egyenlí­tődnék ki. Nos, ez már 1973- ban megtörtént: az idén azo­nos munkáért azonos bért kapnak dolgozóink. — Melyek voltak a vállalat stabilizálódásának állomásai? — Megszüntettük a veszte­séges termékek gyártását. 1977 végén alaposan elemeztük azoknak a termékeinknek a körét, amelyek nyereségesen gyárthatók, és radikálisan hozzányúltunk a veszteséges gyártmányokhoz. Így kieseit a rostán a hazai kooperációs munkák jó része, megszűnt a víztorony, az utánfutó kocsi és a gépkocsi-felépítmények gyártása. Egyes utánfutókra péVtául darabonként 6—8 ezer forintot fizettünk rá. A vesz­teséges termékek szanálása mellett nagy erőfeszítéseket tettünk az önköltség leszorí­tására. A jövedelmező termé­kek arányát ezzel párhuzamo­san folyamatosan növeltük, s több licencet is vásároltunk. A közgazdasági < környezet ismert változásai miatt kettős szorítás alá került a válla­lat. Az eddigi tempót ezután is tartani kell. Nem csökken­het a dolgozók életszín vonal - emelkedésének üteme. De eh­hez nyereséget kell termelni, mégpedig keményebb föltéte­lek között. Az összes hatás figyelembevételével 28 száza­lékkal kell növelni az ered­ményességet, és 160 millió kö­rül tervezik a n ve réséget: csak akkor emelhetők az ed­digiekhez hasonlóan 4 száza­lékkal a bérek. A változások másfelől is szorítanak. Nagy h:itetfölvétel előtt áll a válla­lat. E^ csak úgy (kapják meg, ha kielégítő fejlesztési alap képződik, vagyis, ha a válla­lat életerős, nehezebb fölté­telek között is működőképes. Sok volt a sárgarépa Száz vagonra szerződtek A jelzés, hogy igen nagy gondban vannak a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet vezetői, mert ötven vagon prizmázott sárgarépának nincs vevője — már idejét múlta. Szerencsére nemrégiben meg­oldódott a probléma, A szövetkezetnél a tervezett kétszáznyolcvan helyett négy­száz mazsa sárgarépát aoott a harmincnégy hektár mind­egyike. A tervezett termést alapul véve kötötték meg a szerződést a Nagyatádi Kon­zervgyárral, illetve a Zöldért megyei vállalatával. A kon­zervgyár részére hatvanvago- nos, a Zöldért részére tízva- gonos szállítási kötelezettseg- röl szólt a megállapodás. »A vártnál sokkal jobb ter­més mindig legalább akkora gond, mint amiüor nem válik be a számítás« ,— mondta a szövetkezet elnöke, Mura Jó­zsef. Kivált olyan évben, amikor országszerte rekordok születtek sárgarépából, és nem ötven-, hanem száz-két­száz vagonos többletek ke­letkeztek. Mit tehet a termelő ilyen esetben? Keresi a megoldást, a piacot. A fonyódi szövet­kezet vezetőinek erőfeszítéseit siker koronázta. Ez elsősorban a jo partneri kapcsolatoknak, a kölcsönösségnek a segítő szándéknak köszönhető. A Zöldért vállalat további tíz, a konzervgyár pedig egyelőre húsz vagon termés átvételére tett ígéretet. Nem kétséges, hogy az értékesítési nehéz­ség megoldásában szerepe vau annak az elöfeldolgozás- nak, melyet ez évtől beveze­tett a szövetkezet Hatszázezer fórintos költséggel koptató­üzemet létesítettek, és a kon­zervgyár részére hetente két- három vagon tisztított kopta­tott répát szállítanak. Az el­sődleges feldolgozás többszö­rös előnnyel jár: októbertó] márciusig tizenkét asszonynak folyamatos foglalkoztatást biztosít, lényegesen magasabb bevételhez jut a gazdaság, és amikor ilyen többletek kelet­keznek, mint tavaly, köny- nyebb enyhíteni az értékesí­tés gondjain. . A szövetkezet vezetői a je­lenleg még többletként mutat­kozó húszvagonnyi prizmá­zott répa sorsát is megnyug­tatónak találjak. Részben" biz­tonsági tartaléknak tekintik — hiszen ennél a zöldségfé­lénél jelentős tárolási veszte­séggel is- számolni lehet, de tárgyaltak a gyárral és má­sokkal is a fölösleg értéke­sítéséről. És bár az egymil­lió-kétszázezer forintos bevé­telnek várhatóan a kétszere­sét érik el a sárgarépából, úgy mondják: nem szeretnék, ha még egyszer megismétlőd­nének az értékesítési gondok. Mit tesznek ellene? »Semmi esetre sem azt — mondta Mura József —, ami általában ilyenkor következni szokott. Nem mondunk le a termelésé­ről! Mert az iga a hogy elég nagy a kockázat, de jól jö­vedelmező növény ez.« Arról nem beszélve, hogy olyan spe­ciális termelési, illetve feldol­gozó eszközeik vannak, ame­lyek csak ehhez a kultúrához használhatók. A műit évihez hasonló nagyságú területen folytatják a termelést, és száz vagon értékesítésére kötöttek szerződést. V. M, Energiafogyasztásunk csúcs- időszaka a tél, amelynek el­ső felében a szélviharok miatt vezetékszakadások okoztak ugyan átmeneti üzemzavaro­kat, ellátási nehézségeket, de energiahiány miatti korláto­zásra nem volt szükség. Az országos energiagazdálkodási hatóságtól kapott felvilágosí­tás szerint a hideg évszak második felében is kiegyensú­lyozott ellátásra lehet számí­tani, feltéve, hogy az időjá­rás sem teremt a szokásostól lényegesen eltérő, szélsőséges helyzetet. Villamos erőmű­veink a folyamatos ellátáson túl általában egyhónapos tü­zelőanyag-készlettel rendel­keznek, s az ország távfűtő műveinek tartalékai is megfe­lelő biztonságot nyújtanak a zavartalan fűtésre és meleg­víz-szolgáltatásra. Energiaellátásunknak több mint a feléről az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vállalatai gondoskodnak, amelyeknek dolgozói példa­mutató alapossággal készül­tek fel a télre, s a hideg el­lenére folyamatosan, tehát szombaton és vasárnap is teljesítik, sőt túlteljesítik napi tervüket, így megfelelő meny- nyiségben és minőségben, za­vartalanul látják el gázzal és feldolgozott kőolajtermékek­kel, üzemanyaggal es tüzelő­A hi telfplvétel nagyon fontos számukra: ebből akarják kor­szerű gépétekéi berendezni az épülő új üzemcsarnokot. A tröszt Is ad 110 milliós köl­csönt, a banktól ugyancsak egy nagyobb összeget várnak. Ezt szinte kizárólag a kapos­vári üzemcsarnokra költik el. A fejlesztési összegek Kon­centrált fölhasználása fe­szültségeket szülhet a gyár­egységekben, de — az orszá­gosan is elfogadott gazdaság- politikai döntések értelmében — nincs .más választásuk. A fői yams than levő kaposvári fejlesztés sikere az egész vállalat eredményességére döntő módon kihat. — Hogyan érinti a vállalat munkáját a közgazdasági föl­tételek módosulása? — Exportunk a három év­vel ezelőtti 36 millióról tavaly 360 millióra emelkedett, s en­nek döntő többségét a szocia­lista országokkal bonyolítot­tuk. le, nemzetközi kötelezett­sége Ink alapján, az államközi megállapodások keretében.. A tókés exportot kellene fokoz­nunk. Fal tétele ink azo nban er­re még nem elégségesek, ezért az idén a szinten tartást tervez­zük Jelenleg kutatjuk azokat a területeket, ahol sikerrel le­hetne megkísérel i\i az áttö­rést. Kapcsolataink eddig jó­részt kooperációs jellegűek voltak, ezután már saját ter­mékeinkkel is meg kellene jelenni a piacaikon. Ehhez igvekszünk bővíteni a kapcso­latokat. Kiállításokon, bemu­tatókon rendszeresen részt ve­szünk. Mintarakodógépeink most is dolgoznak az NSZK- ban, Ausztriában és Jugoszlá­viában. Saját termékünk még a Vibrolaz, enijek működését is tanul mányozzák az NSZK- ban és a jugoszláv partnerek­nél. Ügy tervezzük, hogy rész­egységek tőkés importjának fejében sikerülhet kompenzá­ciós üzletet kötnünk. A ta­hi kis konténereket tudnánk szállítani a nyugatnémet da as-cégnek. A vállalatnál a fizikai dol­gozóknak több mint 60 száza­léka szakmunkás. Könnyen át tudnak állni egyik feladatról a másikra, mert 50 százalékuk fiaital, 30 éven aluli. A műhe­lyekben az elmúlt években a profilmódosítások miatt több­szőr volt némi bizonytalan­ság, mert a gyártmányválto­zásnál át kellett képezni a munkásokat. (Páldául sok for­gácsoló szakmunkásra volt szükségük.) Végül mégis min­denki jól járt. 110 felsőfokú végzettségű — főleg műszaki — szakember dolgozik még a vállalatnál, összes dolgozójuk­nak csaknem 4 százaléka Fiz nem rossz arány. A közösség alkalmas nehezebb körülmé­nyek között is a célkitűzések megvalósítására. Cs. T. A Siófoki Gáz- és Olaj- szállító Vállalat központjában kérdéssel kezdi a beszélgetést Szakonyi Géza igazgató. Azt /kérdezi: tudom-e, hogy mi­be kerül egy dunai kereszte­ződés? Vagyis mennyit köl­tenek el addig, amíg a kő­olaj- vagy földgázvezeték csö­vét áthúzhatják a Duna med­rében az egyik partról a má­sikra? Csak az előkészítés — a mederben az árok kiásása — 40—100 millió forintot emészt föl. Az összeg nagysá­ga1 attól" függ, hogy milyen a talaj minősége. Egy vezeték építésénél ezt a költséget mindig duplán kell számolni, ,mert két árkot ásnak: az egyiket a szállító­vezetéknek. a másikat pedig a tartalék ágnak. Ezt a tarta­lék ágat azonban csak akkor használják, ha a szállítóveze­ték megsérül. A mai korszerű szigetelésnél nagyon kicsi a veszély — majdnem a nullá­val egyenlő —, hogy megsé­rül a vezeték. Ha sok körül­mény együtthatásaként mégis megtörténne ez, akkor sem következik be olyan rongáló­dás az egyiken, amely a má­sikat is használhatatlanná te­szi. Ha a műszakiaknak — sok számítással is alátámasz­tott — indokát elfogadjuk, ak­kor könnyű levonni azt a kö­vetkeztetést, hogy fölösleges két árkot ásni a mederben egy keresztezés alkalmával: a két vezetéket — a szállítót és a tartalékot — et lehet helyezni egymás mellett, egy árokban is. Az eredmény a talajtól függően 40—100 millió forint megtakarítása. Az elkészült létesítmény tökéleteseh meg­felel feladatának és a bizton­sági követelményeknek is. Amikor a tartalékokról be­szélünk, akkor — sok egyéb mellett — a beruházások mű­szaki tartalmának ésszerű meghatározásáról is szó van. Arról, hegy mindent építse­nek meg, ami a rendeltetés- szerű használathoz szükséges, de ne költsenek pénzt olyan dolgokra, amelyek fölöslege­sek, vagy azokká válnak. Vegyünk egy másik (példát a Gáz- és Olajszállító Válla­lat gyakorlatából. Az Adria kőolajvezeték magyarországi fogadóállomása Berzencén épült Eredetileg portát is ter­veztek ide, aztán mégsem" ké­szítették el. Miért? Az igaz­gató . így felel a kérdésre: »Megvizsgáltuk, hogy mi lesz a feladata, és rájöttünk, hogy porta nélkül lehet ott dolgoz­ni. A szivattyúállomáson úgy­sem lesz nagy a . forgalom. Elég, ha a kaputól egy csen­gőt vezetünk abba a terembe, ahol mindig tartózkodik vala­ki. Ezzel a döntéssel egy .por­tásfülkét és egy munkahelyet takarítottunk meg.« Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszának építése közben többször is elemezte a költ­ségek alakulását a vállalat Sok esetben menet közben si- I került módosítani az elképze­lésen, és ezzel pénzt takarí­tottak meg. Volt olyan eset, amikor csak később jöttek rá: I lehetett volna olcsóbb is. Eze­ket a tapasztalatokat más be­ruházásokon hasznosítani tud­ják már. Mindegyikre érdemes pél­dát mondani. Szabály az, hogy minden építkezéshez kell egy úgynevezett -organi­zációs utat« építeni. Ezt hasz­nálják felvonuláskor és anyagszállításkor az építők. Ha elkészül a beruházás — éppen úgy, mint a felvonulási épületet — elbontják. A költ­sége viszont növeli a beruhá­zás összegét Berzencén már nem bontják el a felvonulási utat, hanem — amikor vég­képp elköltöznek az építők — újabb aszfaltszőnyeget húznak rá, és ez lesz az üzemi út A javítás lényegesen, kevesebbe kerül, mintha újat építenének. Ez tehát köLtségcsükkentő té­nyező lesz majd az Adria ve­zeték végszámláján. Van azonban — éppen Berzencén — példa az ellenkezőjére is, A felvonulási épületről van szó. A barakktábor ott van a község központjában. Aki lát­ta, azt mondja róla: luxus­üdülőnek is megfelelne. Száz- nyolcvan ember részére készí­tettek itt kényelmes szállást, és építettek hozzá közösségi létesítményeket. A beruházó nem a kényelmet sajnálja a kivitelező embereitől. Azok, akik távol dolgoznak hetekig a családtól, megérdemlik, hogy munka után jó körülmé­nyek között szórakozhassanak, pihenhessenek. A felvonulási épületekről csupán az derült ki, hogy túlméretezettek: száznyolcvan emberre készül­tek, csakhogy az Adria veze- I ták berzencei szivattyúállo­másának építésén soha nem dolgoztak — és ezentúl sem dolgoznak — ennyien. Előre 1 is ki lehetett volna számíta­ni azt, hogy körülbelül hány ember építi és szereli egy idő­ben a fogadóállomást. Mi az oka mégis, hogy ilyen nagy felvonulási épület " készült? Egy szemlélet, amelyet nem­csak itt, hanem szinte min­den beruházásnál meg lehet találni: »Hátha szükség lesz rá.« Éppen a szemléletváltozás az, amelynek révén a beruhá­zásoknál jelentős költségeket lehet megtakarítani. Arra van szükség, hogy minden létesít­mény tervezésekor a funkciót kell szem előtt tartani. Ese­tenként nem lehet többet »le­faragni« 50—100 ezer forint­nál. A sok kis tétel azonban összeadva jelentős lesz. Az Adria kőolajvezetéken egyébként megpróbálták ezt a sok kis »fölösleges dolgot« megfogni. A beruházók be­vallása szerint nem sikerült mindig és mindenütt Azt azonban elérték, hogy a nagy- beruházás költségei nem érik el azt az összeget, amelyet eredetileg jóváhagyott az Ál­lami Tervbizottság A példák módszerként is szolgálnak. A GOV-nál hasz­nosítják a tapasztalatokat A vállalat az idén 2,2 milliárd forintot költ beruházásokra. E pénz jelentős része az ál­lami költségvetésből szárma­zik. Ha különböző intézkedé­sek révén 5 százalékkal csök­kenteni tudják a beruházások költségét, akkor több mint 100 millió forintot takaríthat­nak meg Dr. Kercza Imre Erőművi berendezések külföldre A Villamos F.rőmű Tervező és Szerelő Vállalat budapesti gyárában eröművi berendezéseket, vezérlő és segédüzemi táblákat, relészckrcnyeket és hőfokszabályozókat gyártanak I exportra. Sok millió forint értékben szállítanak a Szovjet­unióba, Teruba és Bangladcsbc. Kiegyensúlyozott a téli energiaellátásunk Intézkedések az ésszerűbb takarékosságra olajjal az ország erőműveit, üzemeit, a járműparkot és a háztartásokat egyaránt. Szén­bányászaink a terven felüli szombat-vasárnapi munkával segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az Importból átmeneti­leg lassabban érkező tüzelő­anyagot hazai termékkel pó­tolhassák a Tü'/ép-telepek. Hazai erőfeszítéseinken túl energiaellátásunk stabilitá­sát az alapozza meg. hogy a Szovjetunió — amely ener- giaimportuhknak mintegy ' 90 százalékát adja — a leghide­gebb napokban is zavartala­nul, az ütemezés szerint szál­lította és szállítja az energia- hordozókat, a villamos ener­giát, a földgázt, a kőolajat és a kőolajtermékeket egyaránt. Már megkezdődött az Oren­burg! földgáz üzemszerű szál­lítása is a KGST-országok közös beruházásában épített vezetéken. Ebben az évben 1,0 milliárd köbméter föld­gázt kapunk az oreriburgi' vezetékrendszeren át. Hazai energiatermelésünk növelésének lehetőségei szű­kösek, így a szükségletek ki­elégítésében mindinkább a behozatalra kell támaszkod­nunk. Ebben az évben már meghaladja! az 50 százalékot az ország energiaimportja, s a következő években tovább nő ez az arány. A nemzetközi és a hazai prognózisok szerint tovább növekedik az energia- hordozók világpiaci ára, s az energetikai beruházások költ­sége. Ezért, népgazdaságunk­nak alapvető érdeke, hogy ésszerű takarékossággal csök­kenjen az, 'energiaigény növe­kedési üteme. Ennek érdeké­ben több központi intézke­désre is sor keizi 1. Egyebek között az idei népgazdasági tervben előirányzott felada­toknak megfelelően kidolgoz­zák'az ország 50 nagyvállala­tának éves energiafelhaszná­lási tervet. Az. országos energiagazdál­kodási hatóság több fontos in­tézkedés . előkészítésére dolgoz ki javaslatokat Sok lehetőség mutatkozik az elektromos energia ésszerűbb, takaréko­sabb felhasználására. Különö­sen sok energiát pazarol az elektromos- fűtés. Egy kilo­wattóra elektromos energiából — melyet az erőművek álta­lában 3000 kalória felhaszná­lásával állítanak elő — a fel­használó elektromos fűtőbe­rendezése már csupán 860 ka­lóriát hasznosít melegítésre, az árán!termelésben és szállí­tásiban keletkező veszteségek miatt. Ám a fogyasztási igé­nyek ellátása érdekében min­den újabb kilowattóra előállí­tásához és továbbításához még az igény kielégítése előtt hét évvel 50 ezer forint be­ruházási szükséges. Ezért új rendelkezést készítenek elő, amely szerint felülvizsgálják az elektromos fűtőberendezé­sek gyártását, forgalmazását. Intézkednek arról is, hogy a vállalatoknál és intézmények­nél megszüntessék a hősugár­zók alkalmazását és más energiahordozóval váltsák fel az eléktromos fűtést. A tanácsokkal közösen in­tézkedést készítenek elő arról, hogy a közbiztonság és a jár­műforgalom biztonságának veszélyeztetése nélkül a köz­világítás egy részét korábban kikapcsolják, s ne egész éj­szaka legyenek teljes fényár­ban az áruházak cs kirakat­sorok sem. A világításhoz szükséges áram takarékosabb felhasználása érdekében vizs­gálják a nyári időszámítás bevezetésének lehetőségeit is. Az ésszerűbb takarékossági a a távfűtés is sok lehetőséget kínál. A jelenlegi követel­mény az, hogy minimum 20 fokos hőmérséklet! legyen a távfűtéssel ellátott lakások szobáiban. Az energiatakarékosság ter­mészetesen nemcsak néhány központi intézkedéstől függ, és nem is kampányfeladat. Egész társadalmunknak fontos érdeke: az ésszerű takarékos­sággal hozzájáruljon a fel- használás mérsékeltebb nö­veléséhez, amellyel az ellátás is lépést tarthat, hogy cner- giahiány ne akadályozza elő­rehaladásunkat, s ne kerüljön sor kényszerű korlátozásokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom