Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

\ Fénjkfpalbtrm a háborúról Finn képzőművészek kiállítása Kalinyinban À Aim Hämeenlinna és Ka­linyin több mint két évtizede testvérvárosok. Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a két vá­ros képzőművészei között is. A szovjet területi székhely festői és szobrászai eddig há­romszor mutatkoztak be Hä- meenlinnában. A múzeum kö­szönő levele a siker fokát is bizonyította : egy kiállítást sem néztek meg annyian, mint a kalinyiniak tárlatát. Most a finn testvérváros művészei vitték el alkotásai­kat, immár negyedszer KajLi- nyinba. A vasárnapig nyitva tartó tárlaton nyolcvan fest­mény, grafika, szobor, gobe­liné látható a területi képtár termeiben. A november 25-i megnyitóra huszonöt tagú finn képzőművész küldöttség uta­zott a Szovjetunióba Szép gesztus volt, hogy Egon Meu- ronen Kalíny innak ajándé­kozta A téli tó című tájképét Kalinyint szovjet Lipcsének Is hívják fejlett nyomdaipara miatt. Sok országos, sőt kül­földi sikert hozó szép kiad­vány kerül ki a nyomdákból. Most Alekszandr Usztyinov, a neves szovjet mester fotóal­buma készült el a Szovjet- szkaja Rosszija kiadó meg­rendelésére. Ebben a háború szörnyű éveiről vall, megmu­tatva a szovjet embereik hő­siességét is. Aki már járt a Szovjetunió­ban, az jól tudja, hogy a tél nem szegi kedvüket a turis­táknak, sőt ilyenkor még töb­ben vágynak az erdőkbe. A Kalinyin területen eddig hat­vanezer turista pihent a nagy kempingekben, turistaházak­ban és -központokban. A téli szezont szintén megerősített szolgálat várja, ugyanis az új év táján megszokszorozódik az üzemi, kolhoz-, szovhoz- esoportok száma. A szovjet emberek szívesen köszöntik az új évet zeneszó mellett, a földíszített havas fenyőfák alatt. S az űj évet bizonyára a jó munka örömével köszöntik majd a testvérvárosiak. A ka- linyini üzemek november 29- re teljesítették, a tervet; ezt a szép eredményt elsősorban a termelékenység növelésével érték eL A Kalinyini Kötő­szövő Egyesülés kalinyini üzemének dolgozója, Galina Nyikolajevna Murzavina az elsők között teljesítette tervét a munkaverseny eredménye­ként. Négy kötőgépen dolgo­zik az előírt kettő helyett, így állandóan 115 százalékot teljesít. A minősége pedig kiváló, személyes garanciát vállal érte. Az építőanyag-ipari brigá­dok' versenyre hívták egymást a moszkvaiak felhívása nyo­mán. Elsőként válaszolták az ajánlatukra: Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. évfor­dulójára ők szintién teljesíteni akarják az ötéves tervi fel­adataikat. A Kalinyini Atomerőmű építkezésén a Komszomol megalakulása 60. évfordulójá­nak tiszteletére gyorsult meg a munka. A szövetség ifjú tagjai az elődeik példáját kö­vetve éjjel-nappal dolgoztak a népgazdaság számára oly fontos beruházáson. A fiata­lokat az lelkesítette, hogy ha­táridőre fejezzenek be egy- egy munkát, elősegítve, hogy a következő ötéves terv ele­jén már jobb legyein Moszk­va, Kalinyin, Leningrád áram­ellátása. Az atomerőmű fölött egyébként védnökséget vál­lalt a Komszomol. Szép eredményt értek el az építők Kimri városában is. A közelmúltban megvolt a Vol­gát átszelő új közúti híd te- herpróbája. Tizennyolcféle típusú tehergépkocsi hajtott fel a hídra, s felcsattant a taps a sikeres próba után. Az építők állták a szavukat, ha­táridőre megbirkóztak a mű­szaki szempontból is nehéz feladattal L G. Szabad szombat könyv nélkül Hétfőnként reggel a szem­bejövő emberek arcát figye­lem, próbálom találgatni, ho­gyan tölthettek a hét végét, milyen érzéssel keltek föl *s treggel. Van, aki ráérősen né- ss zegeti a kirakatokat, barátok futnak össze egy görbe este után, van, aki álmosan sod­ródik a többiekkel, lábával tapogatva a talajt A keleti iparvidékre sűrűn járnak a tömött autóbuszok. Az Egye­sült Izzó Kaposvári Gyárában hétfőn az öltözők még hango­sabbak, mint máskor. Az asz- szonyok gyorsan megbeszélik a legfrissebb családi esemé­nyeket, majd kattan a pecsé­telőóra, s kezdődik a hét első munkanapja. Fürgébbek-e a kezek Ilyenkor? Kikapcsoló­dás, pihenés volt-e a szom­bat, a vasárnap? , Jól begyakorolt mozdulatok Ismétlődnek az asztalok mel­lett, apró alkatrészeket sze­relnek az ügyes női kezek. Egy ideig szótlanul állok Deszkalovics Györgyné háta mögött, figyelem a mozdula­tok monoton ismétlődését. — Hol járnak ilyenkor a gondolatok? — A gyerekek, a házi mun­ka körül. A hét vége is ugyanolyan, mint a többi nap, csak otthon nem nyolcórás a munkaidő. A két kisgyerek mellett bőven akad teendő. — Pihenés? — A szüleim falun laknak, hozzájuk szoktunk elmenni." Máshova nem járunk, majd talán, ha felnőnek a gyerekek. Most a szórakozást is bennük találom meg. Tegnap a kislá­nyom bábelőadáson szerepelt, azt néztük meg. Az anyagkiadóknál épp tíz­órai szünet van, nekik hatkor kezdődött a munka. Amikor a hét végi program után ér­deklődöm, meglepődve néz­nek rám. — Hát mit csinálnánk? Dol­gozunk otthon — mondja Bekk Jánosné. — Vasárnap is? — Persze! Délelőtt mosás, főzés, délután vasalás. — No és a gyerekek? — Egy lányom van, néha segít, de pihennie is kell. Mi­re a munkából naponta ha­zaérek, már négy-öt óra is van. Befűtök, vacsorát főzök, faluhelyen ott a kert is. Este egyetlen szórakozás a tévé, hajnalban pedig fél négykor kelek. — Mozi, színház? — Én itt születtem, negy­venöt éves vagyok, de még nem láttam, a színházat be­lülről — feleli Matók Irén. — Még a kézimunka is csak rit­kán kerül a kezembe. A föl­det valakinek meg kell mű­velnie. Épp azon bosszankod­tam most reggel, hogy nem jut idő semmire. Elköszönök az asszonyoktól. Valóban csak így lehet? Gasparics Máriát nem köti a család. Huszonnégy éves, kilenc éve lakik albérletben Kaposváron. Bőven van ideje a munka után és a hétvége­ken. — Nem járok társaságba, a nagybátyámékhoz szoktam néha elmenni. Azért eltelik az idő, Van amikor szívesen van az ember egyedül. Esetleg a vállalati rendezvényeken ve­szek részt. Családi, házi munka, mond­ták az asszonyok. Jó egyedül, így a fiatal lány. Ez a pihe­nés, a kikapcsolódás? A sza­bad szombat azért van, hogy megkönnyítsék a háziasszo­nyok munkáját, egy papba beleférhet a mosás, a takarí­tás és a bevásárlás is. Való­ban ne jutna negyvenöt év alatt három óra egy színházi előadásra? Valóban olyan jó úgy egyedül lenni, hogy a kézben ne legyen egy könyv? I. É. Akusztikai kísérletek Könyvek és gyerekek A Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Kutató Intézetében rendszeresen végeznek kísérleteket akusztikai berendezésekkel. A kísérletek többségét a gyártó cégek felkéré­sére — a termékek minőségének javítása érdekében — végzik. A vizsgálatokhoz úgyne­vezett »zengő« és »süket« szobák állnak rendelkezésre. . Az Idén rendeztek először Magyarországon a gyerekek számára könyvhetet Hogyan sikerült a kaposvári rendez­vénysorozat? A megyei könyvtárban Csipkefa címmel élő mesét hallgattak a gyerekek, Sólyom Katalin tolmácsolta a költők, írók műveit Könyvkiállítást is rendeztek itt, pénteken zá­rult a gyermékkönyvheti pá­lyázat Húsz tanuló kapott ér­tékes könyvjutalmat a sike­res megfejtésért Kaposváron, a Killián György Ű ttör 5- és Ifjúsági Művelődési Központban a gyermekkönyvhétre megje­lent új kötetekből rendeztek bemutatót, műsorral egybe­kötve. Valamennyi járási könyvtárban megemlékeztek a jövő évi nemzetközi gyer- rrfekévet bevezető gyermek­könyvhétről, kiállításokat ren­deztek, csoportos könyvtári foglalkozásokat tartottak. — Milyen mérleget készít a megyei könyvtár gyermekrész­lege 1978-ról? — kérdeztük Pálné Leinberger Ágotát, a megyei könyvtár részlegveze­tőjét. — Könyvtárunkba az idén Í kétezer-kétszáz gyermek irat­kozott be. Közülük egyre több a környező községekből uta­zik Kaposvárra, hogy olvasási igényét kielégítse. Messzebb­ről is szívesen jönnek, Mer- nyéről, Nagybajomból, So- mogysárdról. — Milyen változáson ment át az elmúlt tíz évben a gyerekek olvasási kultúrája, szokása? — Kevesebb szépirodalmat olvasnak ma, mint régebben. A regények helyébe liasznos ismeretterjesztő művek lép­tek, ebből kölcsönöznek sokat. Nemcsak a kölcsönzött köte­tek száma emelkedett, hanem jelentős mértékben nőtt a helyben olvasás, a kéziköny­veink igénybevétele is. Dol­goznak a könyvekkel a gye­rekek éppúgy, mint a felnőt­tek. Ez pedig már összefügg az új tantervvel, melyet fo­kozatosan vezetnek be. Három iskolai tantervet emel le a pultról. — Mi is beszereztük az is­kolai dokumentumokat, hogy lépést tartsunk az iskolával. A gyerekek egyre több olyan feladatot kapnak, melyet csak akkor tudnak jól megoldani, ha eljönnek hozzánk és bú­várkodnak. A tanulók között egyre általánosabb a könyv­tárhasználat ismerete. A könyvtárban megtudtuk azt is, hogy az első gyer­mekkönyvhét alkalmából könyvet is árusítottak" az in­tézményben. Mintegy négy­ezer forint értékű kötetet vet­tek a gyerekolvasók. A Móra Kiadótól húszezer forint értékben érkezett ajándékkönyv a megyébe, ezek égy részét a könyvtárak, másik részét az iskolák kap­ják meg. A József Attila Könyves­boltban az elmúlt héten két­százötven ezer forintért vásá­roltak, ebből száznyolcvanezer forintért gyermekkönyvet vettek a felnőttek. A bolt ve­zetője elmondta: volt ugyan megfelelő választék, ám a ke­vés példányszám miatt hamar kifogytak a keresett művek. Különösen sok könyvet kap­tak a két-három-négy éve­sek. A bolt pultjai most csak­nem üresen tátonganak, pedig még mindig keresik — most már karácsonyra — a gyerek­olvasmányokat. H. B. Hun kori fejedelmi sírlelet. (Szeged.) Az Attila vélt sírjáról ke­letkezeit legenda forrása min­den bizonnyal Jordanesz (Jordanis) i. sz, a 6. században élt gót történetírónak, raven- nai püspüknek a római biro­dalom történetéről írt terje­delmes krónikája. Jordanesz érthetően nagy figyelmet szentelt I. Alarich nyugati gót hadvezérnek (396—410), aki eleinte római zsoldban állt, de kihasználta a rabszolgatar­tó rendszer válságát és a rab­szolgalázadásokat, 410-ben el­foglalta és kifosztotta Rómát. Röviddel ezután meghalt. Jor­danesz szerint Alarich testét hármas koporsóba zárták, és a dél-olaszországi Busentc to­Kincses Attila Az Attila-sír legendájának keletkezése lyócska medrébe temették. Jordanesz utóbb Attiláról is bőven írt (krónikája nyomán festette Rafael hatalmas mű- 'vét Attila római kalandjáról). Attila temetési ceremóniájá­ról is sok mindent elmond. Temetéséről azonban ennyit írt: »Éjjel a holttestet titok­ban a földbe rejtették.« Ezt irta Jordanesz, nem mást. A házai források ezt az állítást 12 évszázadon át el is fogad­ták, nem költöttek köré semmi titokzatosságot. Az Alarich- koporsókról és az Attila-sírról írt — valószínűleg ugyancsak sok költött elemet tartalmazó — gót kódexrészlet összekeve­rése és »dicső múltunk« szer­ves részévé változtatása a múlt század második felében ^következettbe. Ahogy a nyelv­újítás során különféle hazai és külföldi elemek összeol­vasztásával, alakítgatásával született újjá és vált kifeje­zőbbé írók, » politikusok és po­lihisztorok jóvoltából a ma­gyar nyelv, úgy formálódott ú.ira a »régi dicsőségről«, a »diadalmas ősökről« beszélő magyar mondavilág. A fan­táziadús. gyér történeti forrá­sokat is csak gondolatikéi tőén felhasználó polihisztor, Ipolyi Arnold gyúrta először össze a két jordaneszi elemből Attila rejtett koporsóinak »sztori­ját«. Nem véletlen, hogy ép­pen azok az írók merítettek Ipolyi »felfedezéséből«, akik különösen sokat tettek a sza­badságharc legyőzetését köve­tő sötét évtizedekben a haza- fiság, a szülőföldhöz, a ma­gyar nyelvhez, a szabadság eszméjéhez való ragaszkodás ébren tartásáért. A nemzeti önbecsülés meg­mentésére szolgáló írói prog­ramot Arany János így fejtet­te ki a Buda halála elején: »Hullatja levelét az idő vén fája — Borítva hatalmas ré­tegben a Iá ja — Én ez avart jártam, tűnődve megálltam — E?« régi levélen ezt írva ta­láltam«. Vörösmarty tovább ment a »Zalán futása« elő- hangjában: »Kebelemben nagyrakelendő képzeletek vil­lannák meg diadalmas ügek- ről — a deli Álmosról s Ál­mosnak büszke fiáról, párdu- cos Árpádról — Ö kor, meg­hallgatsz-e engem — S nagy- ratörő, tehetősb fiaid hallgat- nak-e számra?« Mindketten félreérthetetlenül adják olva­sóik tudtára: a .krónikák, a mondák sovány alapanyagát töltik meg, hazafias, érzelmi tartalommal, högv ezzel ser­kentsék tettre a letaposott ha­zafiúi tettrevágyást. A nagy romantikus, minden idők legolvasottabb magyar regényírója, Jókai Mór »Bál­ványos vár« című, nem külö­nösen népszerű könyvében Jordaneszre is. Ipolvira is hi­vatkozik, nagy részletességgel és megragad óan írja le a te­metést; története azonban nem Attila rój szól. Másutt »A legszebb halál« című rövid le­írásában pótolja a hiányt: »Attila holttestét hármas ko­porsóba tették. Ki soha nem viselt magán aranyat, holta után arany-, ezüst és vasko­porsóba záratott. Most ott nyugszik valahol a Tisza med­rében. Sírásóit, kik eltemették, visszatértükben a hunok le­gyilkolták, hogy soha meg ne tudhassa seniki a helyet, ahol Attila nyugszik.« Ez a tömör és dísztelen leírás alig hason­lít Jókaihoz. Benedek Elek »Attila halá­la« című kis írásában egészíti ki Jókai »állításait«: a hár­mas koporsó leírása .után ki­fejtette: »fegyvereit, ékszereit is melléje tették..', s emeltek föléje magas halmot«. Gaál Mózes, a tó váló erdélyi író »Etele temetése« című, költői ihletésű dolgozatában vég­képpen fölkelti a kincskereső hajlandóságot : »Aranylábon, széles nyújtóztató pádon el is helyezték királyi ruhában, ! s.kófiumvarrcttas, arannyal kihímzett királyi palástban, fejére rátették gyémánttól szikrázó, rubintkővel ékes arany koronáját... s a mi űr még maradt arany koporsó­ban. kinescsháza legszebb rit­kaságaival, sárga aranypénz­zel színültig megtöltek . .. Ott Dihen valahol a Tisza medré­ben... Néha pedig vad tűz 6zállja meg a Tiszát, tengerré dagadva ágyából föltámad s bőgve neki ront a végtelen rónának s elnyeli mohón, hogy kétségbeesett kiáltással a nép menekül előle. Ilyenkor talán Et.ele haragja hármas kopor­sónak falain áttörve pusztító erejét a Tiszának adja, hogy ostora légyen késő unokák­nak.« A hármas koporsó meséjét Gárdonyi Géza tette igazán közkinccsé olyannyira, hogy az iskolai kötelező olvas­mánnyá, minden elemi iskolá­ban is tanult versként hatóit be a köztudatba. »A láthatat­lan ember« című regényének temetési jelenetében nagy megjelenítő erővel festi le mindazt, amit addig kitalál­tak. A sír égi sugallatra kije­lölt »helyéről« ő mondja el a legtöbbet: »A Tisza tele van apró szigettel. Egyik helyen a kesikenyebbik mederről térít­sétek el a vizet. Ott ássátok meg a sírt mélyen és széle­sítsétek meg a medret, hogy az legyen a nagyobbik. Aztán ha- el van temetve a király( bo csássa tok vissza a vizet«. Hogy könnyebb legyen megje­gyezni, versbe is foglalta: »Tetemeit tettük hármas ko­porsóba — Így vittük föld alá, föld alá, víz alá... — Tisza ária indul lassú zuhogással — Elborítja a sírt csillogó hul­lámmal .. .« Mátc György (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom