Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
fl követelmények és a valóság A pártszervezetek rövidesen számot adnak róla: mit tettek az idei tervek, gazdasági célok teljesítéséért. A beszámoló taggyűlések egyik rendeltetése ugyanis, hogy minden egyes párttag, tisztségviselő magatartását, munkáját minősítse. A mérleg egyik serpenyőjében a követelmények, a másikban a végzett munka; egyszóval a vállalás és a teljesítés szembesítésére készülünk. Konkrét értékelések Az értékelések konkrétságuk, személyhez kötöttségük révén természetesen más és más képet mutatnak majd. Egy dolog azonban bizonyos : valamennyi pártszervezetnél felvetődik a kérdés, hogyan lehetne a politikai munka eszközeivel hatékonyabban segíteni a gazdaságpolitikai célok elérését? Mind a személyek, mind a szervezetek munkáját olyan szempontból kell tehát számba venni: mit tettek, milyen politikai hatást értek el? Eddig is követelmény volt, hogy ne a gazdasági tények, adatok puszta felsorolásával, a vállalat vagy az üzem eredményeinek hangoztatásával, a nehézségek, sajátosságok ecsetelésével »-minősítsenek«. Mégis, nagyjából e körül zajlottak az értékelések. A gazdasági és politikai munka kölcsönhatását sok helyütt úgy egyszerűsítették: ha jók a gazdasági mutatók, akkor ez a politikai tevékenységre is vonatkozik. És fordítva is: az alacsony teljesítmények, elmaradások a politikai munka gyengeségeire utalnak. Az összefüggés persze _ kétségtelen. Ám adott Időszakban és körülmények között lehetnek pozitív és negatív Irányú eltérések. Ezért a politikai munka eredményességét, hatását külön Is és főleg másként kell nézni. Ez természetesen nehezebb, mint a termelési folyamat számokkal kifejezhető mérése. pártmegbízatással. Ám az adatok mégis hiányérzetet keltenek: nem sokat árulnak el a munka tartalmáról. A számok, tények önmagukban csak felszínes helyzetképet adnak, bizonyítványt magyaráznak, elégedettséget keltenek, netán szemfényvesztésre, mások cl- kápráztatására valók. A követelmények és a valóságos folyamatok szinkronja azt igényli, hogy ne csak szóban helyeseljük a munka érdemi, kritikus értékelését, hanem a gyakorlat is aszerint történjék. Mi tagadás, ez idő szerint jelentős az eltérés. Vannak — mindnyájunk által elfogadott — jó elveink, határozataink, és egy esetenként másfajta gyakorlatunk. Elég csak utalni rá, hogy a ma alkalmazott számítások szerint a vállalatok szinte mintegyi- ke jól dolgozik. Elismerésként sokan kitüntetéseket, dicséreteket kapnak. Többi között olyan elnevezásűeket is, hogy »•Kiváló Vállalat«. A kitüntetés ott a gyárkapun, a tanácsteremben vagy az igazgatói irodában, miközben a munkahelyeken < elavult módon dolgoznak, eladhatatlan, drága termékeket gyártanak, időről időre halmozódnak a megoldatlan problémák, növekszenek a gazdasági feszültségele És a népgazdaság egészében kritikussá válik a gazdálkodás egyensúlya. A józan ész tiltakozik az effajta — enyhén szólva — kétarcúság ellen és fölteszi a kérdést: miért kiváló egy vállalat? Nyilván nem akkor és azért, mert az emberek tízezreinek munkát ad, mert nagy hagyományokkal rendelkezik, mert rendkívüli ember, mondjuk az igazgatója. Hanem azért, mert terményeit szívesen vásárolják itthon és külföldön egyaránt. Ez a norma: előbb vagy utóbb ehhez kell igazodni. Ebben nem lehet engedményt tenni. Hogy ez nem sima út, s nem is minden vállalat számára garantálható az állandó siker, sőt átmeneti kudarcok sem kizártak? Ez a termelés természetéből adódik: igényeket kell kielégítenie, amelyek gyorsan változnak. S következésképp azé az eredmény, aki gyorsan reagál. Ne a könnyebb ellenállás irányába Nehézségeken keseregni vagy csökkenteni a magas követelményeket azért veszélyes, mert így elodázzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a gazdálkodás minőségi oldalának fejlesztéséhez. Ha ugyanis a különböző támogatásokkal, kedvezményekkel fenn lehet tartani a vállalat jó hírnevét, esetleg a szokásos nyereséget, már korántsem olyan elsődleges a korszerű és jól eladható áruk arányának növelése, a tartalékok feltárása, a készletgazdálkodás javítása, az anyag- és energiatakarékosság, általában az, amivel a magasabb színvonalú gazdálkodás elérhető. A termelés, gazdálkodás kultúrájának fejlesztése ténylegesen göröngyös út, s ki választja a nehezebbjét, ha a könnyebbhez is hozzáférhet? Ez a fajta megoldás, ha a pártszervezet támogatását is élvezi, évekre visszavet, mert lázat csillapítanak, amikor operációra lenne szükség. A gazdálkodás megújuló vagy kiújuló sebei láttán, többen hajlamosak »rendőrért« kiáltani, ilyeténképp : »szigorítsák a jogszabályokat«. Szükség lehet erre is — meg is történt, vagy igen hamar sor kerül rá. De nem ez az egyedüli megoldás, ez kevés az eredményességhez. A köz- gazdasági szabályozók, a rendeletek, előírások ha még oly nagy horderejűek is, nem csodaszerek, nem automatizmusok. Ezt is, mint minden egyebet, emberek alkotják, -s emberek juttatják érvényre. A szemléleti, tudati tényezők — amelyeknek alakításában, fejlesztésében minder pártszervezetnek elsődleges a szerepe — éppen azért nemcsak a követelmények megfogalmazásánál, hanem a végrehajtásban is döntőek. És egyáltalán nem azért, mert ezt sokan, sokszor kinyilatkozzák, hanem mert a normák, követelmények mindaddig üres szólamok, amíg kisebb-na- gyobb tettekben testet nem öltenek. Az új esztendőben előttünk álló feladatokat — amelyeket az idei mulasztásainkkal is megterhelünk — csak úgy tudjuk megoldani, ha keser- gés és »kijáró emberek«, kiskapuk keresése helyett a szó nemes értelmében dolgozunk, az eddiginél jobban gazdálkodunk. A normákból ezáltal lehet valóság — más kiút nincs. Ipari robotok Gyöngyösről Az Egyesült Izzó gyíngyösi gyára az egri Fiíiomszerclvcny c-árral közösen különleges robotberendezést készített. A nehéz fizikai munkát ellátó gépeket a Szovjetunióban tv-kép- csövek gyártásánál alkalmazzák. A robotokat összeszerelés után kipróbálják, bejáratják. Fórum a köztisztaságról Jövőre többet fizetünk a szemétszállításért Balogh Márta Manapság szokás apokaliptikus jelzőkkel leírni a környezetünket veszélyeztető szeny- nyeződés mértékét. S valóban: az ipari szenny és a nagy tömegeket befogadó városok »szeméttermelése« ellen csak összehangolt munkával és csak fejlett műszaki-technikai eszközökkel lehet eredményesen fölvenni a harcot. Nem hanyagolható el a társadalom megértése, mindannyiunk megfelelő hozzáállása sem. E kettős célt szolgálta az a köztisztasági fórum, amelyet tegnap tartottak Kaposváron a megyei tanács ÉKV-o&ztá- lyának és a Hazafias Népfront megyei bizottságának rendezésében. Január 1-től Somogybán megemelik a lakossági szemétszállítás díját. Eddig a lakók helyiségenként 3,50 forintot fizettek havonta, ezután 5 forintot kell fizetniük. Mi van egy ilyen — nem éppen népszerű — bejelentés mögött? Mi indokolja ezt? Például a nagyarányú szemétképződés. Siófokon egy év alatt 60 százalékkal nőtt a lerakott hulladék mennyisége. Nem ismerték — megszerették Túl a mennyiségen A* eredményességhez nélkülözhetetlen a rend, a fegyelem, a munkások és a vezetők közötti elvi viszony, az igényesség, az új Iránti fogékonyság, a szüntelen érdeklődés és figyelem mások tevékenysége iránt is. Abban ugyanis, hogy ki miként dolgozik, nem egyedüli mérce az erőfeszítés, a törekvés, a múlthoz viszonyítottság. Hogy az ország szükségleteit, a lakosság sokirányú és növekvő igényeit kielégítsük, termelvé- nyeinket el is kell adnunk. Elismerjük vagy sem, tetszik vagy sem, gazdálkodásunk, termelésünk minősítése nemzetközi mércével történik. Azért érdemes újra és újra felhívni erre a pártszervezetek figyelmét, mert az tapasztalható, hogy egy-egy időszak vagy követelmény teljesítésének elbírálása még mindig mennyiségi, még mindig formális. És ez a mennyiségi szemlélet nem kis mértékben tartja hadállásait azokon a területeken is, amelyekben pe- 'ig politikai minősítésekre ;nne szükség. Az értékeléseken, beszámolókban többnyire arról kapunk képet: hányán tanulnak, hány párttagot vettek föl, hány százalékra teljesítették a tervet, hány szocialista brigád van, s milyen a naplójuk, hány párttagnak van megbízatása stb. áros kétarcúság Tulajdonképpen jó ‘ dolog, hogy szinte minden párttag tanul, hogy alapszervezetenként a párttagok 75—80 százaléka rendelkezik konkrét •— Amikor az ismerőseinknek megmondjuk, hogy milyen szakmát tanulunk, értet- len és csodálkozó arccal néznek ránk. Igaz, én is meglepődtem, amikor azt az értesítést kaptam, hogy a választott szakmába nem vettek föl, de ajánlják a galvanizálót. Először elkeseredtem, hisz még soha nem láttam ilyet. Csupán a szépen csengő név volt vonzó. Az idén szabadu- ! lók, most már nem bánom, hogy ezt tanultam. Ritka szakmát tanul Tarái Zsolt és még tíz társa. Galvanizálók lesznek. Bevallom, amikor először hallottam ezt a kifejezést, én sem tudtam elképzelni, hogy mi lehet. Hát még a fiúk, hogy megrettentek, mikor a háztartási kisgépszerelő vagy az autószerelő helyett ez a szó állt a papírjukon. Igaz, beszélgetőtársaim mind azt mondták, hc"y megszerették a szakmát, must már örülnek, hogy idekerültek. Marton Zoltán: — Az iskolában nem vagyunk túl népszerűek. Egy osztályba járunk a háztartási kisgépszerelőkkel, közülünk is többen jelentkeztek annak. Mi kiszóródtunk, és most látjuk csali, hogy nálunk gyengébb képességűek pedig bekerültek. — Mindketten kaptak ezer forint jutalmat november hetedikén. Ehhez mit szóltak a többiek ? — Meglepődtek, mert más vállalatoknál — úgy tudom — nem adtak jutalmat a tanulóknak. A két harmadikos fiú már jól beilleszkedett a munkahelyi közösségbe, nehezebb feladatokat is rájuk bíznak. Ereidl Attila most elsős, még csak ismerkedik leendő munkájával. — Az első három hónapban tanultunk, a munkát most kezdjük. Eddig nagyon érdekes dolgokat láttunk. Tetszik a szakma. Jó lenne, ha az általános iskolában nem az amúgy is közismert területeket mutatnák be, hanem olyat, amelyikről keveset vagy semmit sem tudunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen öröm, ha egy rozsdás fémdarab szép csillogóvá válik a kezemben. Alaposan meg kell tanulni mindent, mert nagyon veszélyes anyagokkal dolgozunk. öt első- és hat harmadéves fiú tanulja ' a galvanizáló szakmát a Finommechanikai Vállalat 3. számú Kaposvári Gyárában, az elméleti oktatást az 503-as Szakmunkás- képző Intézetben kapják. Egv ritka szakma legifjabb képviselői ők, nagy részük véletlenül került ide. Két szakoktatójuk Halász József és Baranyai János. Baranyai János: — Az első időben mindannyian félnek egy kicsit, mert teljesen ismeretlen dolgokkal találkoznak. 1974-ben kezdtük el oktatni a galvanizálást, azóta egyetlen fiú hagyta it.t a szakmát. Attila mondta, hogy veszélyes anyagokkal bánunk, ez így van. Ezért kell az elsősöknek három hónapot tanulniuk és vizsgát tenniük. Tanulóknál még nem is volt baleset. A felszerelésünk és a technikánk a legkorszerűbb, így akik itt végeznek, mindenhol megállják a helyüket. Munkahely-változtatás nagyon ritkán fordul elő. I. Ê. Műanyagok, kerti lomb, csomagolópapír, kidobott újság és még ki tudná fölsorolni, mitől duzzad évről évre jobban a szeméttárolásra vásárolt zsák? Mindenesetre egyre vaskosabb. Eltakarításában es ártalmatlanításában mind nagyobb szerep hárul a költségvetési üzemre és a településtisztasági vállalatokra. E szerveknél évek óta gyorsan fejlődött a szemételtakarítás, rohamosan előre tört a gépek használata és a pormentes szemétgyűjtés. S mindez milyen áron! Egy úgynevezett önfelszedős utcaseprő gép több mint 1,1 millió forintba kerül. Locsólókocsit zárt hulladékszállító autót nem lehet 400—600 ezer forinton alul kapni. S a növekvő járműpark üzemeltetése — az ismeri okok fofytán — szintén nem olcsó mulatság. Nincs megoldva a hulladék megfelelő lerakása, ártalmatlanítása. A Balaton-parton például csak néhány szemétlerakó hely van. Egyik-másikhoz 20, sőt 30 kilométerről is hozzák a kidobott, használhatatlan anyagokat — oktalanul növelve a szállítási költségeket. Kevés az ötköbméteres, könnyen kezelhető konténer is. Miért? Az ipar biztosan tudna többet gyártani. Csakhogy drága. Egy ilyen hasznos jószág ma 20 ezer forintba kerül. Pénz, pénz és pénz... Mint az élet minden területén, a köztisztaság, az intenzív harc a környezetszennyeződés ellen szintén pénzbe kerül. A fo nyódi településtisztasági váiio lat évente 575 ezer forintot fizet rá a hulladékszállításra a kaposvári városgazdálkodási vállalat pedig 3 milliós tanácsi támogatással tartja fönn magát. Igaz, ezek a szervezetek elsősorban szolgáltató jellegűek, s nem nyereségköz- pontúak. A rendszeres ráfizetés viszont óhatatlanul gátolja a fejlődést. Ezért kellett a lakosság hozzájárulását megnövelni. Mennyibe kerül ténylegesen ez a munka? A siófoki költségvetési üzemben — bár többen túlzottnak találják ezt a számot — 11 forint 80 fillér költséget említettek helyiségenként. így bár többet fizetünk a jövő évben, mégsem közelítjük meg a tényleges költségeket. A különbségeket a vállalatoknak kell kigazdálkodniuk. Egyéb, nyereségesebb munkákból, és a közületi hulladékszállítás rovására. Nemcsak a tényleges költségek felé való közelítés jelenthet sokat a köztisztaságban, rengeteg teendője lehet a helyi tanácsoknak is. Mint Kardos Lajosnak, a megyei tanács ÉKV-osztálya helyettes vezetőjének előadásából kitűnt; egységes hulladékgazdálkodásra volna szükség. Mert ma a balatoni községekben helyenként szinte kaotikusnak tűnik a helyzet. Szinte minden tanács és üdülő másként csinálja, s közben nincs megoldva a szennyvízürítésnek és ártalmatlanításnak a Balatonnál húsba vágóan fontos kérdése. A tanácsoknál sok helyütt mindmáig a »maradványelv« érvényesül. Azaz: csak akkor fejlesztik a köztisztasági szerveket, ha más, fontosabbnak vélt területeken nem költötték el a pénzt. 'Ha marad... A környezetvédelem és a köztisztaság ügyének gyorsabb fejlődéséhez tehát a szemléletnek is sokat kellene változnia. Cs. T. Befejeződött a kukorica betakarítása A nehézségek ellenére jobb a termés a tavalyinál Utoljára tanácskozott tegnap délután a mezőgazdasági munkákat segítő operatív bizottság, s egyúttal értékelte a megye mezőgazdasági üzemeinek őszi munkáját, amely már sok helyen az év utolsó nagy feladatának befejezését jelentette. Egy-két jelentéktelen táblától eltekintve gyakorlatilag befejeződött a megyében a kukorica betakarítása. A rossz időjárás, a nedves ősz ugyan erősen hátráltatta a munkát, mégis az elmúlt évekhez képest hármas relcórdot értek el a gazdaságok. A tervezettnél több, 52,5 mázsa lett a kukorica termésátlaga, s ez több mint 16 ezer vagon termény értékesítését tette lehetővé a gabonaforgalmi vállalatnak. Végül az idén a tavalyinál nagyobb területen termesztettek kukoricát. Az eredmények mellett bőven jelentkező gondok különösen most ősszel kell fölhívják az illetékes szakemberek figyelmét: minden gazdaságnak. a lehetőségei ismeretében kell alkalmazni a számira legelőnyösebb technikai és technológiai eszközöket. Magvarán, vizsgáztak a kombáj- nosok és a gazdaságok vezetői. Ahol idejében végeztek a munkával, ott jól, ahol késtek, ott tévedtek a számításban. A megyei termelőszövetkezetek között első lett a hala- tonkiliti tsz hektáronkénti 79,3 mázsás termésátlagával, második a göllei, harmadik a szőlősgyöröiki gazdaság. Külön kiemelést érdemelnek a marcali járás gazdaságai, ahol egy helyen sem lett 50- mázsánál kevesebb a termés átlaga, mis például a kaposvári járásban előfordult 50 mázsás különbség is. Az őszi hajrá egyik legfontosabb tapasztalata volt, hogy a már szabad kapacitással rendelkező gazdaságok segítséget adtak a rászorulóknak. Az örvendetes együttműködés mellett meglepő, hogy némely üzem -— rosszul értelmezett takarékosságból — nem tartott igényt a segítségre. Pedig a térítési díj aligha közeliiét te volna meg a késő őszi munkákból eredő veszteséget. Talán ez utóbbi is okozója, hogy még mindig csak S0 százalékban végeztek az őszi mélyszántással, s a fagyott földeket szemlélve, könnyen lehet, hogy erre már csak kora tavasszal kerül sor.
