Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
Ahogyan a hely szelleme követeli Országos hírnévre tett szert néhány év előtt az a sehol- sincs község, amelynek túlbuzgó vezetői szabadtéri játékokat akartak rendezni, hogy külföldieket csalogassanak falujukba. Közben kiderült, hogy a községben nincsenek a színjátszáshoz értő emb. .ek, díszletre nem sikerül pénz teremteni, zenekar szerződtetése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, no meg olyan hely sem akad a falu bel- és külterületén, amely alkalmas lenne szabadtéri színpadnak. Mint mondani szokás: a többi stimmelt. Vagyis semmi nem volt meg a községben, csak a túlságos nagyralátás. Szerencse, hogy a történetről is kiderült — merő kitalálás. Azért írtunk »sehol- sincs« községet, mert a fentiek valójában nem történtek meg. Ámde — megtörténhettek volna Olyan község ugyanis valóban volt az ország közepe táján, ' ahol a még meg sem épült községi strandfürdőhöz már nemzetközi vízilabdabajnokságot álmodott egyikmásik helyi vezető. Olyan Is, ahol a hajdani vár egyetlen megmaradt falához és az ígért központi támogatáshoz elkezdték tervezni a várjátékokat. Példákat lehetne még sorolni arról, hogy hol hogyan lépték túl gondolatban a realitások határait Kétségtelen, hogy/ a kiindulás jó: a lakóhely, a »szű- kebb haza« iránti szeretet, a lokálpatriotizmus. Nem volt még olyan régen, a középkorú nemzedék jól emlékszik azokra az időkre, amikor mindezek ellenkezője volt a je- lemző: tekintet nélkül az Illető helység adottságaira és hagyományaira, pontosan egyforma rendezvényekre került sor szinte mindenütt Akkor — úgy negyedszázaddal ezelőtt — ha például szüret ideje volt, szüreti mulatságot kellett rendezni a szőlőt soha nem termesztett alföldi pusztákon is, viszont az ott hagyományos aratómulatságokat «be akarták vezetni« a bányászkolóniák táján. Mindebből természetesen nem lett — nem is lehetett — más, mint egyforma, unalmas kényszere- dettség itt is, ott is. Ezek után érthető, hogy amint a helyi tanácsok, mint inkormányzati szervek hatáskört kaptak, sok helyen Igyekeztek évtizedek mulasztásait pótolni. Nem is lehet erről múlt időben beszélni, hiszen a 'olyamat ma is javában tart. A. kérdés »csupán« az: hogyan legyen tovább. Sokszor szoktak hivatkozni a régi rómaiakra, akik többek között a kultúra területén is sok mindent kezdeményeztek. Tőlük származik az a kifejezés is, hogy »genius loci«, azaz a hely szelleme. Felismerni azt, hogy a helység sajátosságai mit kívánnak meg, milyen lehetőségeket kínálnak, és milyen határokat szabnak > tervezgetéseknek — mindre elsősorban a helyi emberek és a hely legjobb isme- öl képesek. Nekik kell egyezetniük a lokálpatriotizmus em ritka túlzásait a reális ehetőségekkel — anélkül, .ogy a helyi kezdeményezéseknek túl, szűk határt szabnának, a kezdeményezőknek kedvét szegnék. Csupán példaként: immár csaknem fél évszázados múltra tekint vissza az Alföld két nagyvárosának nyaranként isszatérő eseménye, a debre- eni nyári egyetem és a sze- 'edi szabadtéri játékok, Mind- ettő a maga nemében .egye- ülálló volt. Debrecen iskola- árosi hagyományaiból nőtt i a nyári egyetem. Szeged adottságai hozták létre a szabadtéri játékokat. Am egy időben országszerte gomba módra szaporodtak el u nyári egyetemek és a szabadtéri játékok. Nagy részük — tisztelet a kevés kivételnek — csupán árnyéka volt a például "ettnek, sőt azok sikerét is hökkentette. Ma már kez- ink visszatérni a középútra: sak ott rendeznek nyári egyetmet, ahol létjogosultsága van, s a Szegedi Szabadtéri Játékok is visszakapta ha nem is monopolhelyzetét, de elsődlegességét. , A meglevőket utánozni, azokról valamiféle másolatot készíteni — a könnyebb ellenállás felé törekvés, ami ritkán vezet eredményre. Sokszor a másolat helyett inkább valami karikatúra-féle kerekedik ki belőle. Valami olyasmi, mint ami egyik zenekarunk külföldi szereplése során történt: a vendégszereplés színhelyén soha nem akart jó hangulat kialakulni, ám a magyar zenészek felvidították a közönséget. Annyira, hogy a műsor harmadik órájában a klarinétos felült a zongorára, ott játszott tovább. Az elegáns étterem vezetője az első pillanatban megbotrán- kozott ezen, majd felírta magának a pontos időt és elrendelte,-hogy a továbbiakban az ő zenekarának klarinétosa is üljön fel a zongorára ugyanabban az időpontban. S bár ez megtörtént — az étterem- vezető nagyon csodálkozott, hogy a hangulat mégsem lett ugyanaz, mint a vendégszerepléskor ,,. Vagyis — ismét a rómaiak igazságaihoz térve , ha ketten teszik ugyanazt, az mégsem ugyanaz. Aki azonban jól ismeri szűkebb hazájának történetét. kulturális hagyományait, az könnyen megtalálhatja bennük a felújításra, folytatásra érdemest. S hogy ez hányféle lehet, azt többek között az idei Repülj páva bemutatót is bizonyították. Megemondáatól a fonóbeli játékok, dalok felidézéséig, nép- művészeti alkotásoktól a modern, »gépesített« kultúra felhasználásáig terjedhet az a kör, amelyen belül — és túl — ezernyi lehetőséget talál az, aki valóban szivén viseli a helyi kulturális élet felfrissítését és vonzóvá tételét. Közismert jelenség az Is, hogy szomszédos községek, egymáshoz közel fekvő városok a maguk kulturális fejlesztése során fél szemmel mindig a másikat figyelik. Ebből eredhet jó is: ha a helyiek valami még egyénibbel, újszerűvel és egyben hagyományőrzővel akarják »lepipálni« a vetélytársat. De alakulhat torzan is: ha ugyanazt akarják megismételni, aminek másutt már,sikere van. IlyenA kerték aljában lapuló dombok fölhasogatott hátán mocorgott az este. A házak sárga szemei nagyra nyíltak a sötétben. Egyedül ballagtam hazafelé. Egyedül, mert bántott a kudarc, bántott az, hogy a gyűlésen nem voltam képes áthatolni a hazugságok kocsonyás anyagán. Fáradt voltam. A Szennerék udvarából kifutó ‘friss szél jólesően hűsített. Megálltam, mert emberi haragokat is röpített felém a fuvallat. — Minden rendben van, Sanyi? — Kendben, főnök. Meglepődtem. Mit keres a termelőszövetkezet elnöke és magtárosa Szennerék udvarában ilyenkor, ezekkel a mondatokkal? Rábovics, a magtáros kilépett a hársfa sötétjéből, és bekiabált Szennerékhez: — András! — Ki az? — kérdezte az ajtó világos tégy szögéből S zennel- András. — Én vagyok — mondta az elnök. — Gyere be — hívta Szen- ner. — Többen is vagyunk — frévtatta az elnök. — Akkor gyertek be valamennyien. ■J- Nem lehet. — Miért? — Mert nem vendégeskedni jöttünk, hanem hivatalos ügyben. Éppen ezért gyere ide, hogy a dolgot tisztázni tudjuk. — Milyen dolgot? — csodálkozott Szenner, és lassú léptekkel elindult Poprányiék felé. — Jó estét — mondta, amikor odaért. Nem fogadták köszönését. — Mit akartok? Az elnök válaszolt: — Szenner András, az egyik téesztagunk, akit most nem •karok megnevezni, jelentette, kor éppen a hely szelleme áll bosszút a rajta tett erőszakért. Szerepe van a városok, községek kulturális fejlesztésében — sokszor kimondva, máskor csak rejtett gondolatként — annak is, hogy idegeneket vonzzanak a helység falai közé. Ezt is csak az adottságok alapos, körültekintő figyelembevétele mellett lehet tenni. Csupán egy példa: a Budapest melletti Szentendre kifejlődhetett a XX. századi magyar képzőművészet egyik bázisává úgy is, hogy közben a szálloda- és vendéglőhálózat messze elmaradt az igényektől. Mindezt pótolja a főváros közelsége. Ugyanez azonban vajmi nehezen sikerülhet az országnak egy-egy távolabbi kisvárosában, ha a várható idegenforgalomhoz nincs meg a szükséges ellátási lehetőség. Különben is: a he’y szelleme éppen azt követeli, hogy a kulturális fejlesztés, a hagyományok fölelevenítése és korszerűsítése elsősorban a helyi lakosság érdekében történjen. Mi tagadás-: kevés olyan város, község van az országban, amely egészen rendkívülit, világszerte egyedülállót, nemzetközi érdeklődésre számot tartót tud felmutatni. Országos feladat, hogy a határokon túl ts megismerjék azokat az értékeinket, amelyek valóban kiemel- kedőek. Az viszont a helyieken, vezetőkön és lelkes lokálpatriótákon áll, hogy a megmutatni valót, az előadásra érdemest, a sokáig föl sem ismer,t értékes hagyományokat minél többen lássák, hallják az országon belül. Már csak azért is, mert az egyik hely kulturális fejlődése — ha a látogatók jól szűrik le a tapasztalatokat — előrelendítheti másutt is az értékek felkutatását, a hagyományok ápolását. Recept nincs rá: hol a határ a másutt tapasztaltak értékesítése és az utánzás között. Talán csak annyi : ahogyan a hely szelleme megköveteli. A VÁD hogy te a mai napon estefelé két zsák kukoricadarát loptál a közösből. —Ez nem igaz. — Ugyanez az ember jelentette azt is, hogy már többször látott, amikor darát meg miegymást loptál a magtárból. — Nem igaz — mondta nyugodtan András- Nem akart hinni a fülének, mert megkérdezte: — Ugye, tréfáltok? Az elnök az orrát fújta. Rábovics felelt helyette: — Nem tréfálunk, Szenner, nem tréfálunk, így igaz, ahogy János bátyám mondja. — A közös vagyon védelme nem tréfa: nagyon is komoly dolog — folytatta az elnök. — Add elő a darát, amíg nem késő. — Egy marokkal sem hoztam! — Hazudsz. — Tő nem mondes* igazat! — Én hazudok? Én, a téesz elnöke? A község vezetője?! — Akkor az az ember hazudott, aki azt állította, hogy loptam. — Én hazudtam? — ütött a mellére Rábovics. — Szóval te voltál! — feszült a düh Andrásban. — Elnök elvtárs. a pajtában van a dara — fontoskodott Rábovics. Ott van! Én láttam ... — Te nem láthattál semmit, talpnyaló, mert nem loptam. Se darát, se mást. — Menjünk a pajtába — fogta le Ponrányi a magtáros ütésre lendülő kezét. Mondatok sűrű szikrája pattogott a pajtából az udvarra: — Hova dugtad? — Sehova. — Miért loptad? — So«e loptamNépművészeti pályázat A dél-dunántúli népi hímző- művészet hagyományainak ápolása és terjesztése céljából nemrégiben pályázati felhívást tett közzé a Baranya, Tolna, Zala és Somogy megyei művelődési központ. A versengésen amely a négy intézmény együttműködésének első jelentős akciója lesz — életkortól, nemtől és képzettségtől függetlenül bárki részt vehet. A rendezők két kategóriában várnak — kizárólag a hazai kereskedelmi forgalomban kapható alapanyagra készült — pályamunkákat, 1979, március 31-ig a Somogy megyei Művelődési Központ címére (7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 1/c.j Beküldhetők öltözködési darabok — blúzok, szoknyák, kötények, fejfedők stb. —, és olyan, lakószobák, irodák, művelődési otthonok, vendéglátóipari helyiségek díszítésére alkalmas textíliák, amelyeknek mintái és szélmegoldása! híven tükrözik egy-egy tájegység hímzőművészeti hagyományait. A munkához árajánlatot is fel kell tüntetni: a legjobbakat a rendező szervek megvásárolják, A három-három legértékesebb darab készítője ezenkívül — màiusban, a hfmzőművésze- t.i kiállítás megnyitóján — háromezer, ké+ezer és ezerforintos díjban részesül. Ha a pá- lyaimijnkát tervező és készítő személy nem uevanaz. a díjét megosztják kettőtiik között. A tervező jutalma ebben az esetben a díj kétharmad része. Villámzáras gipsz Alois Bloemer nyugatnémet sebészprofesszor már hosszabb ideje teljesen új gipszelésl formát alkalmaz a végtagtöréseknél. Ezeket a gipszkötéseket speciális villámzárakkal látja el, amelyek segítségével a beteg úgy veheti magára a gipszet, mint valamilyen ruhadarabot Dr. Bloemer eddig több mint 4000 be- tégnél. alkalmazott ilyen gipszkötést nagyon jó eredményekkel. Néhány pillanatig tartott csak a csönd. — Hát ez micsoda?! — lobbant a sötétbe Poprányi hangja. Fekete tömeg röpült ki a pajta sötétjéből. Rábovics volt az, Szenner András dobta ki. Alig nyekkent egyet a magtáros a kemény földön, a többiek is nyomokodtak kifelé. Először csak mondatokat csapkodtak egymás fejéhez: — Tolvaj! — Ezért még felelsz! — De neim előttetek, senkiháziak, hanem a közösség előtt! Rábovics közben feítápász- kodott. Csöndesen, majdnem sziszegve mondta Szennerrtek; — Szidod? Gyalázod' a kommunistákat? — Nem — mondta Szenner, — Csak titeket! Téged meg az elnöködet. Rábovics. — Fogd be a szádat! — Mert ti hazudtok, csaltok, loptok. Mind a ketten! Senki nem mer szólni a faluban. Félnek tőletek. Rábovics ütött. — Rágalmazó! — hörrent Poorányi, és ütött. Mondatforgáesok röpködtek a zuhanó öklök alá: — TI loptátok Ide a .,. a darát is! — Még pofázol!? — A vödnek kell a helyem, Poorányi ? Az öklükké! válaszoltak Poprányiék. majd csönd lett. N"ú'ós. hosszú csönd. Nébánv naoig maid mindenkit elkerült Szenner András, rém akarta, hogy lássák véraláfutásos aroét. bedagadt szemeit. Panaszkodni nem mert. ö sem. Az én szám is keserű, mert ez az este is olyan voR. mint a tegnapi és a teznaortőtti: a kertek aljában lauu’ó dombok fölhssoza- tott hátán mocorgott a sötét, a házak »sárga szemei — pedig nagera nyíltak! — nem láttak semmit,.. Mari fémet Várkonyi Endre Cserépvásár Nagyatádon December 15-től egy hétig cscrépvásárt rendeznek Nagyatádéi, a Fegyveres Eröjj Klubjában. Frank Eszter keramikut néhány éve telepedett le a városban, az ö munkáit láthatjuk az érdeklődők a kiállítással egybekötött cserépvásáron (Fotó: Gyertyái Lászle
