Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
Ninos holt szezon o határon Turisták és vámszabályok Az emberi jogok harminc éve A nyárnak régen vége van már, a barcsi határátkelőhelyen azonban még mindig »■nyárias« a forgalom. A hídon reggel hármasával-né- gyesével érkeznek az autók. Este ugyanígy indulnak visz- sza. Sok utasa van az autóbusznak, és akad olyan ember is, aki kerékpáron vág neki az útnak. A Verőcére, jVagy a Verőcéről Barcsra in- jdulók között akad már olyan lis, aki gyalog indult el. Amit a szemlélő a hídon tapasztal, lazt bizonyítják a statisztikák ís: a barcsi határátkelőhelyen ja múlt év hasonló időszakáéhoz viszonyítva csaknem kétszeresére nőtt a forgalom. Tavaly október 31-ig 146 800 utassal volt dolguk a határőröknek és a vámhivatal dolgozóinak, ez év első tíz hónapjában pedig 246 200 ember kelt át a hídon, a két ország határán. Ebből tulajdonképpen az következnék, hogy kétszer annyit vártak is az utasok, amíg el végezték az útlevél- és vámvizsgálatot. A valóság azonban nem igazolja ezt a feltevést. A hídon gyorsan megy az okmányok és az utasok ellenőrzése. Néhány pillanatig tart csupán, amíg szabad utat adnak a sorompók a határon túlra. Hogyan sikerült ezt elérni? Azt mondják, hogy előtérbe került a differenciált utasvizsgálat. Ez a furcsa kifejezés azt jelenti, hogy a határon dolgozó vámosok sok éves tapasztalatukra is támaszkodva, nem minden gépkocsit és csomagot vizsgálnak át tüzetesen. Az utas viselkedése vagy nyilatkozata alapján döntenek a rutinellenőrzés vagy az alaposabb vizsgálat között Ha úgy ítélik meg, hogy szükség van rá, fél órát, esetleg egy egészet is rászánnak az utasra. Sok fiatal dolgozik a barcsi határátkelőhelyen. Felelősségteljes munkájuk pontos elvégzése korántsem jelent körülményes ügyintézést. Az alapelvet röviden így lehet összefoglalni: az utasok döntő többsége tiszteletben tartja a vámszabályokat, ismerkedni, pihenni, ismerősöket látogatni utazik. Az útra kelőknek elenyészően kis hányadát teszik ki azok, akik nyerészkedni, csempészni alkarnak, azért Indulnak el, hogy anyagi hasznot húzzanak az utazásból, A határforgalomban mindig vannak »-divatos« árucikkek. 1948. december 10-én az ENSZ Európában, Párizsban tartott közgyűlése háromévi szövegező munka után elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát: az ilyen jogokat felsoroló első nemzetközi okmányt. Ez lett az emberi jogok napja, de a mostani, harmincadik évforduló az eddigieknél teljesebb, ünnepélyesebb visszatekintésre ad alkalmat. mák óta elsősorban az országok saját alkotmányainak, törvényeinek feladata. Nemzetközi jogi védelmüket a népek a második világháborús antifasiszta koalícióban, a nácik minden eddiginél nagyobb embertelenségei láttán határozták el. Ezt tükrözi az 1948- as deklaráció felépítése is, amely először a fasiszták által legdurvábban megsértett jogokat sorolja fel; az egyenjogúságot fajra, nemre, vallásra, véleményre és születésre való tekintet nélkül; az élethez való jogot, a kínzás, a megalázó bánásmód, az önkényes letartóztatás és fogva- tartás tilalmát. Az egyezségokmányok kötelezően biztosítják ugyanezt, de részleteznek olyan további jogokat is, mint például az állampolgárt megillető jogorvoslat a fellebbezéstől a bírósághoz fordulásig, a szak- szervezetben és a közügyekben való részvétel. Főleg a szocialista országok követelésére a szerződések tartalmazzák az alapvető gazdasági, szociális és kulturális jogokat, így a munkához és tanuláshoz való megkülönböztetésmentes jogot. Az államok kötelezettséget vállalnak e jogok fokozatos, de gyors fejlesztésére saját törvényeik útján. Szólnak az alapvető politikai, véleménynyilvánítási jogokról és azok legszükségesebb közérdekű korlátáiról is. A nemzetközi védelem elsősorban nemzetközi együttműködést jelent e jogok védelmében, fejlesztésében, a tapasztalatok kicserélésében. Tehát nem egyoldalú támadást, önkényes számonkérést, mely a többi állammal szemben rontaná a nemzetközi kapcsolatok már elért szintjét is. Ezt hangsúlyozta most a Varsói Szerződés legfőbb testületének novemberi moszkvai nyilatkozata is, mely az eddigi hasonló dokumenTőlünk mostanában műszaki cikkeket, háztartási felszerelési tárgyakat, lakástextilt — elsősorban szőnyeget — visznek ki. És behoznak függönyt, bőrkabátot, farmert, aranyat. Vámjogszabályaink — így vélekednek az utasok is — rugalmasak. A turistaforgalomban vámmentesen behozhatnak ötezer forint értékű árut, ha az egyes árucikkek mennyiségi keretét nem lépik túl. Vám megfizetése után viszont összesen tízezer forint értékű cikket hozhat be egy turistaútlevél tulajdonosa. — Ha tehát négyen — egy család — kimennek, akár 40 ezer forint értékű cikket is behozhatnak? — Vám megfizetése után igen, de ilyen esetben joggal kérdezik meg a vámőrök, hogy árulja el a kedves utas, hogy miből vette ezt? Arányban áll-e a kivitt fizetési eszköz és a behozott cikkek értéke? A barcsi határátkelőhelyen megkockáztattam a kérdést: sűrűn kell »-elszámoltatni« a hazatérő magyar turistákat? A felelet egyetlen szó: nem, A legtöbb esetben a vámelőírások megsértését szabálysértésnek minősítik. _ Az idén összesen 150 esetben kellett emiatt intézkedni. Ez a forgalomhoz viszonyítva valóban nem magas szám. E százötven ügy egyharmadá- ban külföldi volt az elkövető. A magyarok döntő többsége a határsávforgalomban utazott. Nekik — éppen a gyakoribb utazások miatt — alkalmanként kevesebb árut szabad behozniuk. Akik vétettek a szabályok ellen, azoknak zöme bőrkabátot, farmert kívánt áthozni. ök egy időben csak 300 forintnál 1 nem nagyobb egyedi .értékű árut hozhatnak be vámmentesen. Ha vámot fizetnek — nem jelentős összeg ez —, 500 forint értékű árut hozhatnak be. A szabályokat ismerik az utasok: ezt bizonyítja, hogy sokan elrejtik az ilyen cikkeket. Ha például a hátsó ülésen takaróba csavarva találják a vám alá eső cikket, akkor aligha lehet szó véletlen» ről. Az is előfordult már, hogy az utasok kimentek kis- kabátban, és télikabátosan tértek vissza. A vámosok azonban — úgy látszik, jó a memóriájuk — emlékeztek az öltözékre is. Dr. Kercza Imre A deklaráció mint közgyűlési határozat, csak az ajánlás erejével bírt, de azóta klasz- szikussá vált, alkotmányok és nemzetközi megállapodások — mint a helsinki záróokmány — hivatkoznak rá. Azóta létrejött az emberi jogokat összefoglaló két nemzetközi szerződés is, amely ratifikációira nézve már kötelező: a polgári (személyi) és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya. 1966-ban fejeződött be szövegezésük, s csak 1976-ban léptek életbe, tehát már az enyhülés korszakának termékei. Fiatalságuk miatt még nem olyan ismertek, mint a deklaráció, de jelentőségük annál nagyobb is lehet idővel. Eddig már 52 állam ratifikálta és valamivel több aláírta a két egyezségokmányt. Hazánk és az európai szocialista országok az első ratifikálok közt voltak, több fejlődő, illetve el nem kötelezett tőkés országgal együtt Az európai tőkés országok jelentős, része először arra hivatkozott, hogy a jogokról külön nyugat-európai egyezménye van, vagyis ebben is »tömböt« alkot, de az egyezségokmányok térhódítását látva később mégis csatlakozott. Az Egyesült Államok hosszas viták után csak tavaly írta alá a két szerződést s a ratifikálás' még húzódik a kongresszusban. Az emberi jogok fogalmukat tekintve különösen védett, kiemelt jogok, melyek az emberek legfontosabb létfeltételeit védik. A sok jog és kötelesség közt ezek az állam és az állampolgár viszonyának legalapvetőbb kérdéseire vonatkoznak, ezért biztosításuk a XVIII. századi forradaltumoknál nagyobb terjedelemben, külön fejezetben fog-, lalkozik az emberi jogok kérdésével. Kijelenti, hogy a szocialista országok betartják vállalt kötelezettségeiket, az együttműködés hívei, miközben visszautasítják az illetéktelen beavatkozást. Azt jelenti ez, hogy az emberi jogokra vonatkozó egyezményeknek nincs semmilyen ellenőrzésre, betartásra vonatkozó mechanizmusuk? Ahhoz, hogy teljesen hatékony lehessen egy ilyen nemzetközi rendszer, kétségtelenül a nemzetközi kapcsolatok és a bizalom jelenleginél nagyobb fejlettségére van szükség, de mégis kialakult bizonyos mechanizmus. A személyi és politikai jogok egyezségokmányának megvalósulására 1977 óta egy külön bizottság ügyel, amely tizennyolc szocialista, tőkés és fejlődő országbeli tekintélyes jogászból áll. Rendszeresen jelentéseket kap az országoktól, a jogok megvalósításáról, a bekövetkezett haladásról. ’ Ezt megvitatja; nem ítél el országokat, de általános tanulságokat levon, azokra felhívja a világszervezet figyeftnét. A gazdasági jogok megvalósulásával a világszervezet Gazdasági és Szociális Tanácsa foglalkozik, és változatlanul működik az ENSZ-ben 1945-ben létesített Emberi Jogok Bizottsága, amely fontos politikai vitáknak, valamint az új megállapodások előkészítésének színhelye. E jogilag szabályozott, az államok szuverenitását tisztelő fórumok működése kevésbé látványos, mint a propaganda felületes kampányai. Mégsem teljesen eredménytelen. Az erkölcsi és presztízsszempontok ma nem lebecsülendő erőt jelentenek. Figyelembe kell venniük az új helyzetet a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszereknek, a chilei junta pedig hosszú huzavona után is nemrég kénytelen volt beengedni az Emberi Jogok Bizottságának ténymegállapító csoportját. Kulcsár Péter ünnepe volt a héten a magyar sajtónak: hatvan évvel ezelőtt jelent meg az első kommunista magyar lap, a Vörös Űjság. Szerkesztőségünk minden év december 7-én megkoszorúzza a nagyszerű előd, az elkötelezett publicista, Gábor Andor kaposvári szobrát. Az évforduló mindenkinek alkalom arra, hogy fölmérje: mit valósított meg a kommunista elődök eszméiből, és mennyire volt képes kiteljesíteni, továbbfejleszteni azokat. , A szerkesztőségi ünnepen dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője a felelősséget hangsúlyozta. A megye minden rétegéhez és településére eljut a lap, tájékoztat Somogy és a nagyvilág fontos eseményeiről, formálja, alakítja az emberek véleményét, gondolkodását. S ma, gazdasági fejlettségünknek a minőségi munkát egyre inkább igénylő szakaszában nagyon fontos, hogy mennyire tudjuk elfogadtatni a magasabb követelményeket, a az tnberek mennyire adnak hitelt szavunknak. A tavaszi közvélemény-kutatás azt mutatta: cikkeink széles körben ke’tenek visszhangot Ezt ha elégedetten nyugtázzuk is, semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Erre .is int és figyelmeztet a hatvan éve megjelent Vörös Újság. Évente több ezer fiatal értelmiségi lag«ja e- az egyetemek, főiskolák padjait. Mérnök, pedagógus, agrárszakember, orvos, közgazdász munkakörben kezdik meg az igazi »felnőtt« életet országszerte, Somogybán is. Hogyan sikerült beilleszkedniük az egyénenként és munkahelyenként olyannyira eltérő munkahelyeken? Erre keresték a választ a héten Marcaliban, a kezdő értelmiségiek fórumán. A válaszokból kikerekedett, hogy a kisébb-nagyobb zökkenőket leszámítva, viszonylag könnyen ment a beilleszkedés a munkahelyen. És a lakóhely? Ki tesz f.kat annak közéletéért, közművelődésének fejlesztéséért? Sajnos a kép még mindig hagyományos: főleg a hivatásos népművelők és a pedagógusok ' dolgoznak ezen a területen. Igaz, ezek száma a legnagyobb, de a közéletben, a közművelődésben vállalt szerepük a többiekéhez képest még mindig aránytalanul nagy. Érdemes volna egyszer széleskörűen megvizsgálni, hogy a nagyközségekben, fiatal városokban miért él még mindig ilyen erősen a hagyományos pedagóguskép, amely természetesnek érzi a tanítókra- tanárokra rakott aránytalanul nagy terheket. Pedig agrármérnökök, műszakiak és közgazdászok is vannait már szép számmal. Megbecsülésüknek kizárólagos alapja a munkX helyen végzett tevékenység. S ha természetes érdeklődés nincs, mi vonzza őket a közéleti, közművelődési kérdések felé? Pedig munkájukra, jelenlétükre nemcsak a gyárban, a tsz-ben, hanem lakóhelyük fejlesztése érdekében is égetően szükség volna. Nem örültek a téli hidegnek a mezőgazdasági üzemekben. Az őszi betakarításnak ugyanis még nincs mindenhol vége. S a hideg, havas idő lassítja a tempót. Nehezebben birkózik a fagyott rögökkel az ekét vontató traktor. A mielőbbi befejezés érdekében . igyekeznek segítséget szerezni a rászoruló gazdaságok onnan, ahol már végeztek ezzel a munkával. Ezen a héten megnyitották Siófoknál a Balaton zsilipjeit 30 millió köbméter vizet eresztenek le a Sió-csatornán, hogy felduzzadt vízén megérkezhessen az új balatoni hajó, a Lelle. A szovjetunióbeli Ogyesszában gyártott vízi jármű érkezése része annak a folyamatnak, amely tavaly kezdődött a katamarán vízre- bocsátásával. A tó kirándulóit szállító személyhajók ugyanis jócskán elavultak már, egyik-másik majdnem háromnegyed száz éves. A kirándulók serege viszont évről évre nő. A hajópark fokozatos cseréje tehát fontos forgalmi és idegenforgalmi szükségbő' történik. I Csupor Tibor Az Egyesült Izzó hajdúböszörményi gyárában Izzólámpákhoz, rádiócsövekhez készítenek izzószálakat. A szálakat Nagykanizsán, Budapesten cs Vácon szerelik be a lámpákba. Ha álldogál az építő Á hiba mások készülékében van Nem panaszképpen, csak a helyzet megvilágítása miatt mondta el a múltkor egy építőmunkás: ha áll a munkás a gyárban, azt nem látják az emberek, mert kapun belül van. Egy-egy épület azonban mindenki szeme láttára készül, s még olyan is megesett, ■ hogy telefonáltak a központba: »Lógnak a munkások!« Pedig csak vártak — a munkához szükséges anyagra. A szocialista brigádok sok fórumon elmondták már ezt mindegyik építőipari vállalatnál. A legjobban az bántja a fegyelmezett • munkásokat, hogy őifet »szidják«, amikor »a hiba nem az ő készülékükben van«. A szervezetlenség az építésvezetőségről indul, vagy még följebbről. Az egyik brigádvezető szerint olykor még terv sincs, nekik mégis dolgozniuk kell »kotta nélkül«. A Kaposvári Városi Párt- bizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága a SÁÉV, a TANÉP létszám- és bérgazdálkodásáról tárgyalva megvitatta a külső tényezőket a tervezéstől a beruházók ténykedéséig. A vita középpontjába kerültek azonban a belső okok is, köriittük az egyik legalapvetőbb feladat: a művezetői munka színvonalának emelése. Sok függ ugyanis a termelés helyi parancsnokaitól. Csak akkor szilárdulhat meg a munkafegyelem, lehet szervezettebb a munka, javulhat a • minőség, ha ők helytállnak. A TANÉP-nél fordult elő a következő eset. Az egyik brigádvezető fegyelmit kapott, erre az egész brigád »fogta a kalapját«, s kilépett a vállalattól. Egy-egy ilyen eset elbátortalanítja a vezetőket, egy kicsit félnek fegyelmezni. Pedig más út nincs, csak a szigorúbb követelmények révén lehet — az irodától az építkezésekig — jobban kihasználni a munkaidőt, növelni a teljesítményeket. tJj mérce például a TANÉP-nél, hogy azokat — noha szükség van minden dolgozóra — már nem veszik föl, akik egy évben kétszer munkahelyet változtattak. S hogy miért vándorolnak a munkások? A TANÉP fölmérése szerint a legnagyobb százalékban a szociális körülmények miatt ménnek el tőlük, illetve a lakóhelyhez közelebb találnak munkát. Mindkét építőipari vállalat azért tesz olyan nagy erőfeszítéseket a szociális helyzet javítására. A munkások kényelmes közlekedése például ma mái alapvető. A TANÉP tizennégyre emelte a buszok számát a három évvel ezelőtti kettőről. Most még van úgynevezett bódésíkocsijuk is, két év múlva azonban már ezek helyett is korszerűt ámítanak be. A kényelmes utazás annyira vonzó, hogy többen átléptek a SÁÉV-hez, amikor meglátták, hogy ott panorámás busszal szállítják a dolgozókat a községből. A munkahelyre és a hazautazás még így is elvesz naponta három órát, szerény becslések szerint. Amikor este fáradtan hazaérnek, már a híradónak is vége a tévében. A TANÉP- nél éppen az ifjúsági parlamenten került szóba, hogy a hosszabb ideig távollevő fiatal házasok legalább egyszer hazamehessenek a vállalati busszal. Mikor áll az építőmunkás? Nem távolodtunk el az alapvető kérdéstől. • Ma már a közlekedés, a munkásszállás, a jó koszt, az emberekkel való rendszeres foglalkozás teremti meg azt a hangulatot, amely alapja a vállalathoz való kötődésnek, s ezáltal a célok, a feladatok jobb megértésének. S ha a szervezetlenség külső okai, a belső melléfogások csökkennek, akkor az építős törzsgárda sokkal nagyobb megbecsülést szerezhet a szakmának is. I» G. VTllTiIi mm Izzószálak Hajdúböszörményből
