Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
Egyesült Államok Milyen ssszeesküvés ? (Memphis) — Hivatalos vagy alvilági összeesküvés eredménye volt-e Martin Luther King meggyilkolása? — Ezt a kérdést kezdte ismételten — ki tudja, már hányadszor — tanulmányozni az amerikai képviselőház gyilkosságok kivizsgálásával foglalkozó speciális albizottsága. De mielőtt a vizsgálandó téma tárgyára térnénk, vessünk egy pillantást magára a speciális albizottságra. Kétségtelenül szembeszökő, hogy az Egyesült Államok legmagasabb törvényhozó fórumában, a kongresszusban létrehoztak egy gyilkosságok kivizsgálásával foglalkozó albizottságot. A többes szám arra utal, hogy a napirenden levő King-gyilkos- ság mellett az albizottság foglalkozik még Kennedy elnök és öccse, Robert Kennedy szenátor meggyilkolásának körülményeivel is. A témában igen gazdag, de eredményességben rendkívül szegény albizottság léte, vizsgálatainak újra és ■újra kezdése egyaránt jelzi, hogy nem véletlen gyilkosságokról van szó. Mindenki sejti, hogy mindhárom gyilkosság mögött olyan titkos erők .álltak, amelyeknek volt erejük a gyilkosságok megszervezésére és az igazi tettesek elrejtésére is. Egyébként ez fogalmazódik meg az albizottság jelenlegi kérdésfelvetésében is: hivatalos vagy alvilági összeesküvés eredménye volt-e Martin Luther King meggyilkolása? Az albizottság által most kezdett kihallgatássorozat alapkérdése tehát — úgy tetszik — eleve kizárja a gyilkosságok eddigi koncepcióját, nevezetesen, hogy King meggyilkolásáért egyetlen személy, James Earl Ray a felelős. Ebből a szempontból a kiindulás gyökeresen különbözik a korábbiaktól. De ez még nem biztosíték arra, hogy az új vizsgálat eredménye is más lesz, mint korábban. Az előző vizsgálatoknál is ismertek voltak azok a tények, amelyek egyértelműen kizárják, hogy akár a két Kennedy-, akár a King-gyil- kosságnál elszigetelt véletlen jelenségről lett volna szó. Nézzük meg közelebbről az albizottság által most vizsgált King-gyilkosság körülményeit. Martin Luther King, az Egyesült Államokban és világszerte ismert néger polgárjogi vezető szónoklataival felrázta és az amerikai fajüldöző hivatalos hatóságok ellen az utcára vitte az amerikai négerek millióit az 1960-as évek végén. Az amerikai négerek millióinak öntudatra ébredése, jogaik követeléséért való harcos kiállása megfélemlítette és haragra gerjesztette a fajüldöző amerikai hivatalos köröket, a jobboldali politikai beállítottságú csoportokat. A harag elsősorban a polgárjogi mozgalom erőszakos elfojtására irányuló kísérletekben nyilvánult meg. Amikor világossá vált, hogy ez nem vezet eredményre, rendkívül .erős nyomást gyakoroltak Kingre politikailag és a terror eszközeivel. King meggyilkolásának napja — 1968. ápnlis 4. — előtt 11 hónappal James Earl Ray megszökött Missouri állam egyik börtönéből, ahol maga sem tudja már, hányadik büntetését töltötte kisebb-nagyobb rablásokért. Bár nagyszabású hajtóvadászatot indítottak utána, a mindenütt jelenlevő FBI »nem találta-». Eltűnése idején költséges arcmütétet hajtatott magán végre, hogy ne lehessen, fölismerni. A nagy kiterjedésű ország egyik részéből a másikba utazgatott, kocsit és fegyvert vásárolt, majd szerzett egij hamis útlevelet és Mexikóba is ellátogatott. Nem lehetett tehát véletlen, hogy Ray 1968. április 4-én Memphis városába érkezett, ahol Martin Luther King éppen egy újabb demonstráció megszervezésével foglalkozott. Különleges figyelmet érdemel az a tény is, hogy King megjelenésekor Memphisben tok rendőrt szabadságra és szabadnapra küldtek, a gyilkosság előtti nap estéjén visszavontak azt a négy rendőrt is, aki King személyes biztonságáért volt felelős. A halálos lövés akkor dördült el, mikor King és társai a Lorrain motel erkélyén tanácskoztak. A lövést egy mintegy ötven méterre levő hotel ablakából adták le. A szobát Ray és még ma is ismeretlen társa bérelte. Ray később közölte, hogy ö a lövés pillanatában a város másik pontján, egy benzinkútnál volt. Különös, hogy a benzinkútnál dolgozók vallomását az FBI soha nem tette közzé. Nyilván jó okuk volt rá. Az már jól ismert, hogy Ray a gyilkosság után nyomtalanul eltűnt Mem- phisből, pedig a rendőrség minden utat lezárt. Országos hajszát indítottak érte, de különös véletlen folytán csak ott nem keresték, ahol éppen volt. Ray ugyanis még jó néhány napot az Egyesült Államokban tartózkodott a gyilkosság után, utazgatott, költekező életet élt, majd — még ma is titokfedte módon — hamis útlevélhez és jelentős összegű pénzhez jutott. Megkezdett egy fényűző európai körutat, amely közben — lehetséges, hogy véletlenül — Londonban elfogták, és az Egyesült Államokba szál- litották. A gyorsan és meglehetősen zavaros körülmények között lefolytatott perben egyértelműen megállapítottak, hogy egyedül Ray a felelős a King-gyilkosságért, ahhoz senkitől semmiféle támogatást, segítséget nem kapott. A perben Ray — még ismeretlen okok miatt — ilyen értelmű vallomást tett, de másnap már- tagadta, és azóta is hangoztatja, hogy nem ö ölte meg Martin Luther Kinget. A megmásított vallomásnak azonban hivatalosan nem adtak hitelt, Rayt továbbra is a börtönben tartják, perújrafelvételt nem rendeltek el. A King-, akárcsak a két Kennedy-gyilkosságot olyan titok veszi körül, amelyet eddig semmilyen erő nem volt képes megfejteni. Azok a magánnyomozók, akik bármelyik gyilkosság körül a hivatalos verziónál közelebb jutottak az igazsághoz, titokzatos módon életüket vesztették. Ebből világos, hogy a titkos erők igen nagy hatalommal és lehetőségekkel rendelkeznek az igazság kiderítésének megakadályozásában. S az a tény, hogy az amerikai titkosrendőrség, az FBI rendkívül lanyha aktivitást fejt ki ezekben a nyomozásokban, de igen aktív az eltu- solásban, az igazságot őszintén keresők gyanúját az FBI-ra összpontosítja. Ha viszont kiderül, hogy az FBI húzódott meg a gyilkosságok szervezése mögött, akkor már árnyék vetődik a hatalom élén állott hivatalos személyekre is. Vagyis kibontakozik egy széles összeesküvés körvonala, azé az akkori hivatalos összeesküvésé, amely el akarta tiporni a néger polgárjogi mozgalmat. Igen erős kétségeink lehetnek affelől, hogy az albizottság — akár több mint tíz évvel a gyilkosság után — le akarná leplezni ezt a helyzetet. Ezért nagy várakozás lengi körül a most kezdett kihallgatások alapkérdését: hivatalos vagy alvilági összeesküvés eredménye volt-e Martin Luther King meggyilkolása? Lehetséges, hogy ezúttal megállapítják, hogy összeesküvés volt, de nem »hivatalos«; hanem »alvilági», azaz az alvilág fogott össze King meggyilkolására? De mi érdeke fűződne az alvilágnak egy — az alvilági machinációkban konkurrenciát nem. jelentő — politikai vezető eltűnéséhez. Semmi. Ha csak valakik érdekeltté nem teszik valamilyen módon az alvilágot. Kovács István Tanár úr trombitával A kisberki zsellérszüUSknek három gyermekük volt, vékonyra kellett hát szeletelni a mindennapi kenyeret, hogy mindannyiuknak jusson. Am mielőtt az éhezés végérvényesen úrrá válhatott volna az isten háta mögötti házacskában, jött a mentőangyal: egy nagybácsi, a helyi rezesbanda vezetője. Szárnyai alá vette a legidősebb fiúcskát,- hegedű- és kürtjátékra kezdte tanítgatrii, s mire a kis Jóska kamasszá cseperedett, alkalmassá vált arra, hogy havonta harminc-negyven pengővel hozzájáruljon húgainak fölneveléséhez. Arról, hogy az ifjú ember konzervatóriumban vagy a Zeneakadémián sajátítsa el a mesterség fortélyait, szó sem eshetett. Később, a kaposvári honvédzenekarban mégis elleste idősebb muzsikustársaitól a legapróbb szakmai fogásokat is. Így lett »al round- fúvószenész Fehérvári József, így vezetett útja az angol hadifogolytábor rezesbandáján, a kaposvári rendőrzenekaron, a Csiky Gergely Színház zenekari árkán keresztül a Liszt Ferenc Zeneiskola tanterméig. Tüdőt rázóan nehéz volt ez az út. de nem fáradt el az öt- venhét esztendő alatt. Fiatal kollégái ma is csodálattal emlegetik *az öregúr- vitalitását és a pedagógiai sikereit, holott az egykori teátrumi kürtös csupán 45 éves korában választotta hivatásául az oktatást. — Nem volt könnyű »átnyergelni- — mondja jellegzetes, megfontolt hanghordo- zásávaL — Még a legalapvetőbb szakirodalmat is meglett férfiúként kellett tanulmányoznom, és — bár korábban évekig tevékenykedtem itt óraadóként — pedagógiai tapasztalat dolgában ugyancsak kezdőnek számítottam a nálam tizenöt-húsz évvel fiatalabb kollégákkal szemben. Jóska bácsi azonban csodákat művelt Elkezdte »szórni« a tehetséges és alaposan felkészített növendékeket az ország minden részébe — egykori tanítványai ma Pécsen. Győrben, s Budapesten, a néphadsereg tiszthelyettes- képző iskolájának zenekarában »fújnak- — és néhány hónappal a tanári pályafutás megkezdése után, egy május 1-i ünnepségen remek gyer- mdkfúvószenekarral lepte meg a kaposvári közvéleményt Az eseményt ma is filmszerű pontossággal idézi vissza, — Alighogy kivonultunk és rázendítettünk, odalépett hozzánk egy kulturális ügyekkel foglalkozó, magas rangú pártvezető és megkérdezte: milyen zenekar ez? Megmondtam. Szükségünk van-e támogatásra? — hangzott a következő kérdés. A lelkesedésen kívül addig semmire sem támaszkodhattunk, természetesem igennel feleltem. A segítség azóta sem szűnt meg. Folyamatosságát a Killián György Ifjúsági- és Üttörőház gondozásában működő fúvós- zenekar ragyogó, eredményei indokolják. A Vácon, Sopronban, Szombathelyen tartott országos fesztiválokon, s 1975-ben egy zeneakadémiai fellépésen jogosan keltett feltűnést Jóska bácsi együttese. A Celldömölkön rendezett versenyeken — a felnőttcsoportok konkurrenciája ellenére — háromszor bizonyult a legjobbnak a zenekar. Az idén végérvényesen elhódították a ' vándorserleget, és megkapták a legjobb trombitás számára alapított díjat is. Tavasszal pedig teljesült Jóska bácsi régóta dédelgetett vágya: Kaposvár kapta meg az - országos úttörő-fúvószenekari találkozó megrendezésének jogát. A saját növendékeken kívül kőszegi, sárvári, barcsi, veszprémi és madaras! gyerekek játszották teli torokból Fehérvári József kompozícióját. A csoport jövőre Veszprémiben áll a közönség és a Kűri elé — de a vezető már most is izgatottan hódol kedvenc kedvtelésének és kötelességének: új darabot, egy Prokofjev-művet hangszerel. Ha a dolgozószobában elapad az ötletpatak, szeretett házi- kertjenek növényeiből merít újabb inspirációt a szólamok kidolgozásához.’A tanítás ésa zenekar szinte egész életét betölti. Igaz, a színházi muzsikálás emlékei manapság Is vissza-vissza járnak — nosztalgikusan említi például az egykor volt szép operákon- certeket. amelyek azóta kihaltak' Kaposváron —, mégis minden gondolatmenetének végén (együtteséhez tér vissza. — Nincs szebb annál, mint látni, hogyan ver hidat a zene a különböző nemzedékek, a tízévesek és a tizennyolcévesek között. És ez a híd — amirat,szám- talan koncertből, térzenéből, sőt két rádiófelvételből meggyőződhettünk róla — rettenetesen szilárd. Hála Fehérvári Józsefnek, a -tartópillérnek«. I- A. Múzeum a hegycsúcson A Pécs közelében emeibedfl hatalmas hegycsúcson, a 603 méter magas Jakab-hegyen hazánkban egyedülálló méretű és gazdagságú szabadtéri múzeumot alakítanak ki. Az előkészítő munkálatok most fejeződtek be. A Jakab-hegyen található Közcp-Európa legnagyobb vaskori földvára, amelynek feltárásán a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei dolgoznak. Háromezer évvel ezelőtt egv országrésznyi térület központja volt a vár, a terület határait a Balaton és a Száva alkotta. Körülbelül hat- szák halomsír sorakozik a hegytetőn, ez a legnagyobb ilyen jellegű feltárható temető hazánkban. Megkezdődött a XIII. században épült , pálosrendi kolostor maradványainak feltárása is. A mecseki kolostorral jelent még először Magyarországon a gótika. Liiháls Andor Vang filmfőszerepben Meglepődik az, aki másodszor is megnézi a kaposvári Csilky Gergely Színházban Brecht A szecsuáni jólélek című példázatát. Körülbelül a tizedik előadás tájékán kezdték érezni, hogy nem elég, ha a közönség belépve a nézőtérre az üres színpadot látja. A játéktér egy pontjára — a higanylámpa alá — Ascher Tamás rendező beültette a Vangot játszó Lulkáts Andort A vízárus üldögél koszos viharkabátjában és szájharmo- nikázik: »Túl az óperencián...» Lulkáts, a színész választotta ezt a dalt, s nem véletlenül. A Vang-féle embereknek ez az illúzió maradt csak. — Még egyszer játszom a dalt — mondja Lukáts Andor. — Amikor az asztalos gyerekeit sikerül elhelyezni. Valamiféle eufórukis boldogság lesz úrrá a jelenlevőkön, szinte majálist rendeznek a színpadon. De jön Sui Ta, a kemény nagybácsi, és belefagy a dal a hangszerbe... Lukáts Andor alakítását minden kritika elismerte. Most azonban beszélgetésünknek más ad aktualitást: ’ főszerepet kapott egy készülő filmben. — Szeretnénk közelebbit hallani .a szerepről. A filmet Elek Judit rendezi, egyelőre ideiglenes címen forgatjuk: Holnap, majd holnap, ez a munkacíme. Ragályi Elemér az operatőr. A forgatókönyvet Pethő György írta. Én Sebők Istvánt játszom, aki porcelángyári formatervező. » — Van-e jelentősége a foglalkozásnak ? — Kétségkívül, noha inkább a figurák intim szférájában történőkön van a hangsúly. Ügy érzem azonban, hogy a2 a rész is sokat mond majd erről a munkáról, melyet Budapesten forgattunk egy porcelánüzemben. A forgatás egyébként a tervek szerint január nyolcadikén fejeződik be. — Milyen körülmények között kapta meg a szerepet? — Elek Judittal tavasszal találkoztam a Várszínházban, ahol1 a szolnokiak vendégjátékát néztem. A rendezőnő a nyáron Pécsen megtekintette a tettyei romok között játszott I. Erzsébet című darabot, melyben játszottam. Sokat beszélgettünk, úgy. hogy próbafelvételekre nem is volt szüksége. — Kik játszanak még a készülő filmben? — Meszléry Judit, Szakács Eszter,, Szőke István, Temessy Hédi, Dobos Ildikó, Novák István, Patkós Irma, és két amatőr: Székely Béla, Gaál Erzsi. Hogy érthetőbb legyen: a film arról szól, hogy mindenféle emberek élnek egymás mellett, egymással mindenféle viszonyok között. Istvánnak, akit játszom, rossza házassága, de a plusz szerelmi kapcsolata sem tökéletes. Mindkét nőnél azt keresi, ami a másikból hiányzik. Vagyis egyfajta teljességre vágyik. Ügy érzem, a film élő problémáról szól majd. Nagy részét Pilisszántón forgattuk, helyszín lesz a piJisvörösvári vasúti resti is. Kíváncsian várjuk a »veszedelmes viszonyok« között élő Istvánokról és Eszterekről szóló filmet. I* L. Art Buchwald Különös találkozás Néhány barátommal ‘ együtt éppen kocogtunk a Rrock Greek parkban egyik reggel, amikor megjelent a fejünk fölött egy repülő csészealj, és nem sokkal utána tökéletes leszállást hajtott végre. Nyílt az ajtó, és tizenkét zöld emberke szállt ki belőle. Egyikük négy csillagot viselt a vállán, úgy tűnt, ő a csoportvezető. — Kérem, vigyenek minket a vezérükhöz — szólalt meg. Mi zavartan néztünk egyegymásra. — Mit mondott? — kérdezte Sullivan. — Azt mondtam, vigyenek minket a vezérükhöz. Hát nem értenek angolul? — Nekünk tulajdonképpen nincsen vezérünk — szólt a barátom, Guggenheim. — De elnökünk van — mondtam én. — liehet, hogy Robert Byrd szenátorhoz kellene vinnünk őket. Neki több hatalma van, mint az elnöknek — vélte Linds trora. — Én nem vagyok olyan biztos benne — kontrázott Red- fern. — Ru&sel Long szenátor az igazi hatalom ebben az országban. Semmilyen javaslatot nem fogadnak el az ő jóváhagyása nélkül. — No, és Tipp O’Neill? A kongresszusban ő a legnagyobb adu. A négycsillagos zöld emberke türelmetlenkedni kezdett. — Nem érünk rá egész nap várakozni. Döntsék el mar végre, kihez visznek. Mi úgy hallottuk, hogy Kissinger a maguk vezére. — Az tavaly voít. Manapság Kissinger csupán a Georgetown University egyik professzora. — Nézze, mi hosszú útról jövünk és fáradtak vagyunk — szólt a kis zöld emberke. — Odavisznek végre a vezérükhöz vagy sem? — Nagyon szeretnénk — felelte Guggenheim bocsánat- kérőén —, de ebben a pillanatban senki sincs a kormánykeréknél. — És akkor hogyan haladnak előre, ha senki siaos a kormánykeréknél ? — kérdezte a zöldek vezére. — Nem nagyon haladunk előre — biztosítottam róla. — Mindenki csinálja a maga kis dolgát. Az elnök bejelenti, hogy ő akar valamit, s a kongresszus bejelenti, hogy ő mást akar, azután megszületik a kompromisszum, ami egyiküket sem elégíti ki. Szeretne talán találkozni Arthur Burns-szal? — Miért, ő a vezérük? — Nem, de ő rendelkezik az ország pénze felett, és Carter elnök idegrohamokat kap tőle. A zöld emberke azt hitte, hogy ugratjuk. — Minden országnak kell, hogy legyen vezére — szólt, s megfenyegetett minket valamivel, ami lézerpisztolynak látszott. — Kérem — bizonygatta Redfern —, mi igazán szeretnénk segíteni. De eddig soha senki sem kérte, hogy vigyük a vezérünkhöz. Carter megígérte. hogy ő a vezérünk lesz, de még csak most próbál beletanulni. Az Egyesült Államok ban nem olyan könnyű vezérnek lenni. Ha a Szovjet, unióba szálltak volna, le, már regen elvitték volna magukat ■a Kremlbe. A kis zöld emberke mondott valamit a többi zöld emberkének, amit mi nem értettünk. Mindnyájan egyszerre kezdtek fecsegni, majd a zöldek vezére hozzánk fordult. — Az embereim tudni szeretnék, hogy miután maguknak nincs vezérük, kivánják-e, hogy én legyek az? — Én nem bánom — felelte Guggenheim. — Nekem nyolc — egyezeti bele Redfern. — Szabad a vásár, a tisztség magáé, ha akarja — mondta neki Lindstrom. — De az udvariasság úgy kívánja, hogy Fritz Mondale-lal azér» tisztázza a doigot. — Miért, ő kicsoda? — A kormány nevében 6 intézi a világűrrel kapcsolatos kinevezéseket. (Fordította: Zilahi Ju<JK> Somogyi Néplap
